Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-09 / 67. szám

1975. március 9., vasárnap Dunántúli napló 3 fi partertekezlet wíteafa A szénre szükség van A vitában elsőként Föl­des György, a Mecseki Szén­bányák Zobák- bányaüzemé- nek csapatve­zető vájára szólalt fel. A munka- és üzemszervezés égetően szükséges tennivalóiról beszélt. Mint elmondotta, a me­cseki szénbányászat csak akkor képes a mostani nehéz helyze­téből kilábolni, ha az 1971 -es decemberi párthatározat szelle­mében sikerül ebben a fontos kérdésben előrelépni, öt esz­tendő alatt rohamos mérték­ben csökkent a bányavállala­toknál dolgozók száma, a szak­munkások átlagos életkora negyven esztendő fölé emelke­dett, a bányászok többségének egészsége olyan mértékben megromlott, hogy képtelenek már korábbi munkateljesítmé­nyeik elérésére. Ennek sajnála­tos bizonyítéka, hogy a leg­utóbbi pártkongresszus óta az összüzemi teljesítmények 1416 kilogrammról 1264 kilógrammra csökkentek. A termelés szintentartósának és növekedésének a jó üzemi légkör kialakítása is elenged­hetetlen feltétele. — Sajnos — mondotta a Zobák-aknai vájár — a Mecse­ki Szénbányáknál csupán ön­erőből már nem lehet ezt a jó hangulatot biztosítani. Az anya­gi elismerés nem áll arányban a bányászok munkájával. Nyug­díj előtt már képtelenek vaayunk olyan teljesítménnyel dolgozni, amely olyan mérvű jövedelemhez juttatna bennün­ket, hogy a nyugdíj tisztességes alap lenne — egy nehéz körül­mények között átdolgozott élet utolsó esztendőiben — a pihe­néshez. — Nem lehetséges külső se­gítség nélkül boldogulnunk. Most, amikor a szénre annyira szükség van, kérjük tehát azt a segítséget, amely a szénbányá­szatot nehéz helyzetéből kilen­díti, s amelyet tulajdonképpen az elmúlt évi kormányhatározat már kilátásba is helyezett, csak a végrehajtás várat magára. Lukács János, az MSZMP Pécs Városi Bi­zottságának el­ső titkára fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy a Városi Pá rtbizottság tapasztalatai szerint a kong­resszusra való felkészülés si­keres volt. Párttagságunk részt vett a kongresszusi irányelvek vitájában, véleményt mondott országos dolgokban, a -jelen és a jövő tennivalóiról, egyet­értését fejezte ki pártunk po­litikai irányvonalával. Az ed­digi politika megerősítését, folytatását várjuk a XI. kong­resszustól. Eredményeink egyik fontos tényezőjeként értékelhető, hogy növekedett a pártalapszerve- zetek önállósága, a pártren­dezvényeket érdeklődés, akti­vitás kísérte, erősödött a párt­egység, nagyobb a fegyelem a pártban. Ez után gazdaságpolitikci kérdésekkel foglalkozott a vá­rosi pártbizottság első titkára, néhány megjegyzést fűzve az elemző beszámolóban vázolt feladatokhoz. A további ipar- telepítés és a foglalkoztatott­ság bővítése alapvető cél marad Pécsett és térségében. Gazdálkodásunkat egy kis ké­nyelmesség is jellemzi. Szükség van olyan szabályozókra, ame­lyek az intenzívebb gazdálko­dásra ösztönöznek. Évek óta nem megfelelően áll az alkal­mazotti állomány. 1972-ben 100 munkásra 25, 1974-ben pedig már 27 alkalmazott jutott. So­kan fölvetik, hogy sok az ad­minisztráció, adatszolgáltatás. Azonban amíg a szervezeti ke­reteken nem változtatunk, ad­dig a termelő munka arányán sem tudunk változtatni. Pécsett 1960 óta 41 000 fővel nőtt a lakosság száma. Ez gondjaink forrása is, mivel a lakás-ellátottságban romlott a helyzet. A jelenlegi helyzet nem tartható, alapvető iparágaink gondjai is elsősorban a lakás- helyzethez kötődnek — hang­súlyozta felszólalásában a Vá­rosi Pártbizottság első titkára. Bischofi Má- rí a, a Mohácsi • sjjiii. Farostlemezgyár betanított mun­,w __ kása felszólalá­j jjt sóban a város jB gyorsütemű fej- B Bk lődéséről szá­la lllll molt be. Mo­EgR m hócs kommunis­táinak, lakóinak üdvözletét tolmácsolva bejelen­tette: az üzemek dolgozói nagyszerű eredményeket értek el a kongresszusi munkaver­senyben. Ipari várossá erősödött az el­múlt 4 évben Mohács. A re­konstrukciók során gyárai je­lentős üzemekké váltak. Meg­változott a város arculata. Új városrész épült, sorra maga­sodnak az új, többszintes há­zak, mégis kevés a lakás, je­lenleg is ötszázan várnak meg­felelő otthonra. Jogosan kérik az igénylők, mielőbb sorolják be Mohácsot a munkáslakás­építési akcióval támogatott te­lepülések közé. További kor­szerűsítésre vár a kereskedelmi hálózat, az igényekhez mérten elavult közlekedés. Kétezer Mo­hácsra bejáró munkást érint: nincs kiépített, állandó autó­buszpályaudvar. Korszerűtlen, részben kiépítetlen a város köz­műhálózata, gondot okoz a csapadék- és szennyvíz elveze­tése. A kellő közművesítés hiá­nya visszahúzó erő, hátráltat­ja a fejlődést, ipartelepítést. — Amikor Mohács iparáról beszéltem, beleértettem a mun­kahelyem, az 1200 dolgozót foglalkoztató farostlemezgyár eredményeit, gondjait is. Úgy gondolom, erről a kérdésről csak együtt szabad szólni. Mi, a gyár munkásai, fiataljai, amikor igyekszünk munkánkat jól végezni, nemcsak a gyár, hanem a város fejlődését is elősegítjük, — mondotta Bi- schoff Mária. Kongresszusi munkasikereink híre bejárja az országot Nagy Zsig- mond, a Mecse­ki Ércbányászati Vállalat petőczi üzemének vájá­ra, alapszervi párttitkár először a vállalat el­múlt öt eszten­dőben elért fej­lődéséről beszélt. Mint mondotta a létszám 3 százalékkal csökkent ugyan, de 30,8 százalékkal több termelési értéket produkálnak, mint a X. kongresszus évében. A vállalat­nál folyó szocialista munka­verseny játszott ebben a leg­nagyobb szerepet. A kongresz- szusi munkaversenyben Tancsa József brigádja hívta versenyre a vállalat többi szocialista bri­gádját, a „Kongresszusi vága­ton” elért munkasikerek híre már az országot bejárta - en­nek ellenére az erős mezőny­ben alig tudnak az élen ma­radni. — A munkánk mellett — mon­dotta Nagy Zsigmond — arra is volt erőnk, hogy 1974-ben mintegy 30 ezer órás társadalmi munkával legyünk iskolák, óvo­dák építésében városunk se­gítségére. Az őszi betakarítás­ban üzemünk minden negyedik tagja segített a termést meg­menteni ... — Az eredmények mellett azonban a gondokról is kell beszélni — mondotta a vájár. — Akárcsak a szénbányászoknál, nálunk is sok fájó kérdés van. Munkaérdemrend bronzfokoza­tával portásként kénytelen dol­gozni a munkában megrokkant társunk: a csökkent munkaké­pességűek rehabilitációja meg­oldatlan. Évente milliókat köl­tünk óvodákra - említettem, hogy mennyit dolgozunk tár­sadalmi munkában a gyermek- intézmények csinosításáért — a mi gyerekeinket azonban nem veszik fel, mert a fizetéscédulán magasnak tűnnek kereseteink ... Végezetül a bürokrácia út­vesztőiről, a bosszantóan lassú és körülményes ügyintézésről beszélt Nagy Zsigmond. Mint hangsúlyozta, a bányászok ap­ró-cseprő ügyeiket csak szabad­ságuk egy részének feláldozá­sával képesek elintézni. Füzesi Elekné gerényesi pe­dagógus a je­lentésnek a korszerűbb ok­tatás-nevelési feltételekkel foglalkozó ré­széhez szólt hozzá. Kiemel­te, hogy a sásdi járásban ta­lán három iskola működik el­fogadható tárgyi feltételekkel, a többi rosszabb helyzetben van. Korszerűtlen a négy tan­termes gerényesi körzeti ál­talános iskola is. A pedagó­gusok előtt álló feladatok több forintot, azaz korszerű eszkö­zöket igényelnének; a pedagó­gusok türelmetlensége e téren felelősségükből sarjad. A másik jelentésben szerep­lő téma, amely szólásra kész­tette, a nevelők jobb felkészí­tése hivatásukra. Évek óta igen jó szaktanárok kerülnek ki a tanárképző főiskoláról. A je­lenlegi törekvéseket nem is­meri ugyan, de úgy tapasztal­ta, hogy az egyébként jó szak­tanárokból hiányzik a hivatá­sukhoz nélkülözhetetlen, izzó és másokat (is átizzító nevelői személyiség. — Közéleti embereket aka­runk nevelni az iskolában, eh­hez azonban sok fiatal szak­tanárból hiányzik a kellő ér­zelmi átfűtöttség. Enélkül pe­dig nem lehet érzelmeket ki­váltani, értelemre hatni és cse­lekedetre késztetni a tanulók között. Arra kérte a peda­gógusképző intézeteket, hogy igazi nevelőket adjanak az is­koláknak. Kasó József, a Szigetvári Állami Gazda­ság igazgatója a reáiis, kriti­kai értékelést emelte ki a Megyei Párt- bizottság be­számolójából. — Ezekben az eredményekben a mi gazda­ságunk eredményei is benne foglaltatnak. Ezért szeretnék néhány lényeges témát kira­gadni, szemléltetve, milyen erő­feszítések árán sikerült gazdál­kodásunkat korszerűsíteni. Szigetvár és környéke me­zőgazdasági termelés szem­pontjából kedvezőtlen adottsá­gú terület. Államunk hatalmas összegekkel segítette a vízren­dezési beruházások megvaló­sítását. A gazdaságon belüli és a környező tsz-ekben elért ter­méseredmények igazolják, he­lyesen döntöttek a felsőbb szervek, amikor anyagi támo­gatást adtak meliorációs cél­ra. A gazdaság felismerte, hogy ilyen termelési adottságok mel­lett csak szélesebb összefogás­sal oldható meg jól a terme­lés fejlesztése. Sorra alakultak a társulá­sok, a növényvédelem és mű­trágyázás időbeni, szakszerű elvégzésére, az abraktakarmá­nyok szárítására, tárolására, ta­karmánykeverékek előállításá­ra. Elsők közt gépesítették a cukorrépa-termesztést, betaka­rítást. Két környékbeli állami gazdaság egyesülésével tavaly alakult a Szigetvári Állami Gaz­daság, amely már elég erős nagyobb vállalkozásokra is. Épül már a cukorrépa berako­dását, szállítását megkönnyítő iparvágány, burkolt rakodótér, út, hídmérleg. — Dolgozóink életkörülmé­nyei javultak, támogatjuk a lakásépítést, óvodákat, nap­közit, klubokat nyitottunk. Gaz­daságunk — a kedvezőtlen adottságok ellenére — egyre versenyképesebb. Az állami tá­mogatás adta lehetőségekkel úgy akarunk élni, hogy eleget tegyünk annak, amit elvárnak tőlünk, egyre több árut ad­hassunk a népgazdaságnak. Következetes politika Dr. Vida Jó­zsef, a Sásdi járási Pártbi­zottság első titkára a járás elmúlt eszten­dőkben bekö­vetkezett vitat­hatatlan fejlő­déséről beszélt. Négy esz­tendő alatt mintegy 80 száza­lékkal nőtt az évenként elő­állított halmozott termelési ér­ték. A sásdi járás lakóinak életkörülményeiben: a táplál­kozásban, a tartós fogyasztási cikkek vásárlásában, a műve­lődési és szórakozási lehető­ségek kihasználásában még számottevőbb eredményekről lehet beszélni. Bekötőutak, or­vosi rendelők, kultúrházak épül­tek ... — Sikereink mellett azonban a sikertelenségekről is szólnunk kell — mondotta dr. Vida Jó­zsef. A sásdi járás még min­dig Baranya legelmaradottabb területei közé tartozik, csak társadalmi összefogással lehet felzárkóztatni. Meg kellene vizsgálni például egy könnyű­ipari középüzem letelepítésé­nek lehetőségeit Sásdon, a me­zőgazdaságból felszabaduló munkaerő foglalkoztatásáról gondoskodni kell. Nem lehet megoldás, hogy a sásdiak újabb tömegei ingázzanak, már így is hatezer az eljárók száma. Dr. Vida József ezt követő­en a sásdi járás kommunistái­nak véleményét tolmácsolva el­mondotta, hogy a 18 eszten­deje következetes, azonos vo­nalú pártpolitikával egyetérte­nek, annak végrehajtásában to­vábbra is aktív, hatékony sze­repet kívánnak vállalni. Péter János, a BCM szocia­lista brigád­vezetője a be- remendi gyár eredményeiről, a negyedik öt­éves terv leg­nagyobb ba­ranyai beruhá­zásának sike­réről beszélt. Mint mondotta, a X. kongresszus idején a gyár még csak épült — most pedig már csaknem 1,7 millió tonna cementet adott a népgazda­ságnak. A BCM gyorsan, a tervezett áron épült fel, a beruházás közben bár voltak hiányossá­gok, gondok, mégis jó példája annak, hogy ilyen óriási ipari létesítményt néhány esztendő alatt lehetséges felépíteni. Saj­nos, jónéhány lényegesen ki­sebb beruházás hosszabb idő alatt készül el. — A BCM termelési felfutása — mondotta Péter János — nemzetközi viszonylatban is nagyon gyors volt, az idei ja­nuári és februári termelés (17 ezer tonnával többet termeltek az időarányos tervnél) alap­ján megalapozottnak tűnik, hogy egymillió tonna cementet gyártsanak 1975-ben. A termelés azonban nem minden Beremenden: a takaré­kosságban, a mezőgazdasági betakarítási munkákban a pécsi felszabadulási emlékmű építé­sére rendezett gyűjtésben is élen jártak a BCM munkásai. A BCM Baranya gazdaságá­nak fontos tartó pillére. A gyár azonban a siklósi járás számá­ra sokkal több ennél: a kör­nyék életében az ideköltözött magasvégzettségű műszaki és gazdasági szakemberek, a munkássá váló mezőgazdasági dolgozók befolyásolják környe­zetük fejlődését, mint ahogy Siklós várossá fejlődésének is egyik fontos tényezője a 210 lakásos BCM lakótelep. Aczél György elvtárs küldöttekkel beszélget a szünetben. Ezután Kárpáti Károlyné, a mandátumvizsgáló bizottság el­nöke adott jelentést a pártér­tekezletnek. Havas Jó­zsef, a megyei fegyelmi bizott­ság elnöke azt hangsúlyozta, hogy a fegyel­mi munka te­rületén szer­zett tapaszta­latok alátá­masztják, meg­erősítik a beszámoló realitását. Megyénk párttagsága ideoló­giai-politikai kérdésekben egy­séges. Erősödött a pártfegye­lem, noha a pártbüntetések száma gyarapodott a X. kong­resszus előtti ciklushoz képest. Ez a látszólagos ellentmondás abból adódik, hogy a X. kong­resszus szellemében megjelenő párthatározatok a negatív ten­denciák felszámolására irányí­tották a figyelmet. A pártszer­vezetek, a párttagok követke­zetesebben felléptek a hibák ellen. Felszólalása további ré­szében a fegyelmi bizottság el­nöke az említett negatív ten­denciák közül emelt ki néhány olyan jellegzetességet, amelyik arányaiban a legtöbb pártbün­tetést vonta maga után. Ezeket néhány kirívó példával is jelle­mezve nyomatékosan kiemelte, hogy nem hunyhatunk szemet fölöttük és egy párttag eseté­ben nem fogadható el az a több ízben hangoztatott nézet sem, hogy a munkaidő utáni maga­tartásában jelentkező negatív tendenciákhoz senkinek nincs köze. A kommunista ember köz­élete és magánélete egyaránt közügy. Az őszinteség, nyíltság, a po­litikai bátorság — kommunis­tára jellemző alaptulajdonsá­gok. A párttagság többségére ezek a pozitívumok jellemzőek. Balogh Erzsé­bet, a Pécsi Kesztyűgyár munkásnője, az ifjú nemzedék képviseletében kért szót. — Mindent ké­szen kaptunk és elfogadtunk, természetesnek véve a jót. Pártunk és kormá­nyunk ezer módon gondoskodik rólunk, fiatalokról. Most a bi­zalom újabb megnyilvánulása: a pártkopgresszus előtt meg­hallgatják véleményünket, fi­gyelembe veszik, amikor a jö­vőről döntenek. A fiatal munkásnő kifejtette: a bizalmat bizalommal viszo­nozza az ifjúság, mindenkinek kötelessége nyíltan, őszintén elkötelezetten vallani. Ehhez azonban nevelni kell őket, fog­lalkozni velük. Hogy érezzék a munka örömét, tetteit, felelős­séggel vállaló generáció érjen felnőtté, ahhoz nélkülözhetetlen a párttagok, tapasztalt munká­sok irányító szava, személyes példája, segítsége. Balogh Erzsébet büszkén említette, hogy a Pécsi Kesztyű­gyár működésében meghatáro­zó szerepet játszik az ifjúság. A négyezer munkást, — zöm­mel nőt — foglalkoztató üzem dolgozói közül 50 százalék a fiatal. Évi 3 millió pár kesztyűt gyártanak, s a termékek 80 százaléka exportra készül. Lét­kérdés a jó minőség, verseny- képesség. S hogy e téren di­csekedni való eredményeik van­nak, részben a fiatalok helyt­állásának köszönhető . Élénk és tartalmas KISZ-élet jellemzi az üzemet. Az ifjú kommunisták szoros és sokol­dalú kapcsolatban állnak a pártszervezettel, s minden őket érintő kérdésben kikéri vélemé­nyüket a vállalatvezetőség és a szakszervezeti bizottság. Horváth Lajoss Hatmilliárd forint fejlesztésre Horváth Lajos, a Megyei Ta­nács elnöke a tanácsi dolgozók nevében köszöntötte a megye kommunistáinak küldöttértekez­letét, majd bevezetőként a ta­nácsi testületekben, az appará­tusokban elért jelentős fejlődés­ről szólt. Az új tanácstörvény eredmé­nyeként sokat fejlődött a taná­csi munka. Megnövekedett a tanácsok társadalompolitikai szerepe, tágult látókörük, erő­södött felelősségük. A tanácsok és a központi igazgatási szervek közt egészséges munkamegosz­tás kezd kibontakozni —, jobb munkamódszerek, egészséges pezsgés kezdi jellemezni a ta­nácsi munkát. A továbbiakban visszapillan­tást adott az 1973 évi tanácsi választásokat megelőző időkre, amikor 80 ezren vettek részt a jelölőgyűléseken, 13 ezernél is többen mondtak véleményt és javaslatokat. Ezek zöme lett alapja a tanácsok ciklusprog­ramjainak. Ez is bizonyosság: erősödött a tanácsok népet kép­viselő jellege. A Megyei Tanács elnöke ez­után a szocialista demokrácia erősödéséről szólt, hangsúlyoz­va, a lakosság véleményének — falugyűléseken, üzemi beszámo­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom