Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-01 / 59. szám
1. Szőnyben, a Barátság olajvezeték végpontján 1962-ben adták át az ország legnagyobb desztillációs ‘üzemét. 2. A Romániából érkező földgáz feldolgozására épült a Tiszai Vegyikombinát. 1961-ben adták át festék- és lakkgyárát, 1962-ben szuperfoszfát üzemét, 1964-ben a nitrogén műtrágyagyárat. Gépgyára és öntödéje 1967-től, Polietilén gyára 1970-től termel. 3. A magyar ezüst feldolgozására épült és egyre bővül a Székesfehérvári Könnyűfémmű. Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Politikai Akadémiáján szerdán Tóth Dezső, az MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztályának helyettes vezetője tartott előadást. Az alábbiakban „A hazafiság és internacionalizmus időszerű kérdései című előadásából közlünk részleteket. A Központi Bizottság mellett működő kultúrpolitikai munkaközösségnek tavaly ősszel jelent meg egy jelentős dokumentuma a szocialista hazafiság, proletár internacionalizmus időszerű kérdéseiről. Előre kell bocsájta- nunk, hogy nem valami defenzív célból, nem valami elhárítás okán született ez a dokumentum; nem azért, mert az utóbbi időben a nemzeti kérdésről szellemi közéletünkben megélénkültek a viták és ezek kapcsán nacionalista, és kozmopolita vagy nemzetileg közömbös nézetek merültek volna fel. Nem erről van szó. A dokumentum létrejötte elsősorban azzal függ össze, hogy a szocializmus építése során, épp a szocializmus előrehaladása révén, a szocializmust építő államok kulturális jellegű és gazdasági szervező funkciója előtérbe került és egyre nagyobb szerepre tesz szert, ezzel együtt egyre nagyobb jelentősége van a szocialista országok közötti ideológiai, kulturális együttműködés szélesítésének és elmélyítésének is. Tulajdonképpen a szocialista hazafisággal is öszefüggő ilyen — nem mai, de mostanában előtérbe kerülő — jelenségek indokolják, hogy ez a dokumentum létrejött, s természetes az is, hogy ennek a dokumentumnak a felfogása, érvanyaga egyszersmind állító bázisul is szolgál mindenfajta nacionalista, kozmopolita nézettel szemben. A szocialista országok közti együttműködés rendkívül sokoldalú — politikai, katonai, gazdasági, kulturális stb. —, s ennek rendkívül bonyolult, összetett tartalma, szerteágazó csatornarendszere, oda- vissza kapcsolása van és természetesen az egész a maga összetettségében és bonyolultságában fejlődik a szocialista társadalom építésével, kibontakozásával arányosan. „A szocialista hazafiság korunkban tartalmazza a szocialista gazdasági integráció megnövekedett jelentőségének és lehetőségeinek felismerését” — szögezi le a dokumentum. Sokoldalú indoklása többek közt azt is kifejezésre juttatja, hogy a KGST fejlődő gazdasági, tudományos és technikai munkamegosztásában való aktív részvételünk okai és eredményei nem kizárólagosan gazdaságiak. Ez nyilvánvalóan a szocialista társadalom sokoldalú — gazdasági, társadalmi, ideológiaikulturális — fejlettségével és fejlesztési igényével, ezek kölcsönhatásával, egységével függ össze. A szocializmus gazdasági szükséglet- és érdekviszonyai a társadalmi, ideológiai szükségletekkel és Szocialista munkaerkölcs — nemzeti erkölcs érdekekkel a munkásosztály, a párt politikai érdekeiben jutnak kifejezésre és annak alárendelődve hangolódnak ösz- sze. A KGST-ben való részvételünk ezért a politikai és gazdasági érdek egybeesésén alapszik. A szocialista együttműködés ezen a téren nem szűkíthető utilitarista-ökonomista szempontokra, hanem a kölcsönös gazdasági előnyök mellett figyelemmel von politikai s ennek révén társadalmi, ideológiai összefüggésekre is. A KGST-ben való részvételünk tehát nemcsak népgazdaságunk, hanem ezzel együtt egész szocialista társadalmunk fejlődésének érdekét szolgálja. Ez ad biztos bázist, hátteret többek közt ahhoz is, hogy szocialista vívmányaink veszélyeztetése nélkül alakítsunk ki kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat iparilag fejlett tőkésországokkal. Ez az együttműködés teszi lehetővé, hogy ne csak gazdasági mutatókban, de az életformában, az emberi életviszonyokban is olyan szintre emelkedjünk, amelyet népünk csak a szocializmus viszonyai közt — csak mint szocialista nemzet — érhet el. Ha figyelembe vesszük, hogy mindezzel szoros öszefüggés- ben a szocialista gazdasági integráció a nemzeti és nemzetközi érdek lényegi egybeesésén alapszik, érthető, hogy az integrációval kapcsolatos tudnivalók széleskörű és hiteles tudatosítása, elsajátítása az ideológiai'' munka fontos, időszerű feladata. A nemzetközi munkamegosztás elmélyülésével párhuzamosan egyre szélesebb tömegek közvetlen tapasztalatává is vált, hogy gazdasági fejlődésünk eredményei mennyire elválaszthatatlanok a KGST-n belüli együttműködés fejlődésétől. Az internacionalizmussal kapcsolatban ezért beszéltünk részletesebben a gazdasági integrációról, mert ezzel viszonylag szorosan függ össze a munkaközösségi dokumentum másik fő gondolata, az, amely a munka és a szocialista hazafiság összefüggését állítja előtérbe. „Előrehaladásunk alapvető feltétele a szocialista nemzetközi gazdasági összefogásban rejlő lehetőségek teljesebb kihasználása” — szögezték le a XI. kongresz- szus irányelvei, ugyanebben a fejezetben azt is megállapítva, hogy „Legfontosabb feladatunk a népgazdaság belső tartalékainak jobb kihasználása, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása.” A két idézet közti összefüggést a Kultúrpolitikai Munkaközösség szóban- forgó dokumentumának szavaival lehet találóan érzékeltetni: „Részvételünk a KGST- ben megvalósuló gazdasági, tudományos és technikai együttműködésben . .. legfőbb biztosítéka annak, hogy népgazdaságunk . . . dinamikusan fejlődik. Ez azonban kötelezettséget is jelent: már ma is, de a jövőben még fokozottabban számolnunk kell a szocialista világrendszeren, a KGST-n belül a szocialista országok történelmileg újszerűén kibontakozó együttműködésével, amelyben a nemzetközi szolidaritás optimális keretei közt kell helytállnunk önmagunkért, azért, hogy a szocialista munkamegosztásban vállalt szerepünk és nyújtott teljesítményünk alapján méltán becsült partnerei lehessünk a többi szocialista országnak." A szakemberek egy szűk rétege illúziókban ringatja magát a KGST-n belüli pozíciónkat illetően. Nem akarják, vagy nem tudják megismerni és elismerni a többi KGST-ország jelentős, az általunk elért színvonalat és fejlettséget elérő vagy azt meg is haladó eredményeit a tudomány, a technika, a gazdaságszervezés, az életformateremtés stb. terén. Nem akarják vagy tudják tudomásul venni, hogy pl. a szocialista országok közül jónéhányban népgazdasági szinten is jóval magasabb a munka termelékenysége, de még a velünk egy szinten állók iparának számos terméke is magasabb termelékenységgel készült, mint nálunk. / A közvélemény egy részénél érzékelhető egy olyan felfogás is, amely a szocialista országok összetartozásának, politikai szövetségének és internacionalista testvériségének félreértésén, egy rejtett nemzeti elfogultság alapján a szocialista országoktól, elsősorban a Szovjetuniótól, kizárólag politikai alapon vindikál egyoldalú gazdasági előnyöket. Ez a nézet nyilvánvalóan nemcsak az internacio- cionalizmussal, hanem a szocialista erkölcs más alapelveivel is összeegyeztethetetlen. Az ilyen nézetek lehetséges következménye nyilvánvalóan az volna, hogy képtelenek lennénk megfelelni a szocialista integrációból fakadó egyre fokozódó mennyiségi, minőségi és korszerűségi követelményeknek, hogy szocialista partnereinkhez képest lemaradnánk, végsősoron a KGST perifériájára szorulnánk. A KGST-n belül elfoglalt helyünk és szerepünk reális felmérése és a szocialista integrációból fakadó követelmények tudatosítása azért is múlhatatlanul szükséges, mert a KGST-n belül az egyes szocialista országoknak társadalmuk nemzeti pozícióit — az internacionalista érdekek szem előtt tartása mellett is — nagyrészt versenyben kell ki- küzdeniük. Már ma is, de a jövőben még fokozottabban számolnunk kell a szocialista világrendszeren, a KGST-n belül a szocialista nemzetek történelmileg újtípusú versenyével, amely a nemzetközi szolidaritás optimális keretei között fejlődik ki. A zaz: a nemzetközi munkamegosztás előnyeiben való részesedésünk tőlünk függő — általában társadalmi és nemzeti felemelkedésünk egyik legfontosabb és rajtunk múló — tényezője az itthon végzett munka, annak termelékenysége, volumene, minősége. A szocialista gazdasági integráció kedvező feltételrendszere mellett elsősorban ezen múlik, hogyan tudjuk megteremteni nemzeti jövedelmünknek azt a 40 százalékát, amely a külkereskedelemben realizálódik; kellő mennyiségben és minőségben előáljjtani azokat a termékeket, amelyek fejében megkaphatjuk mindazt, ami a termelés folytatásához és bővítéséhez, a növekvő fogyasztási igények kielégítéséhez szükséges. Ezzel összefüggésben szögezte le a dokumentum: „ Gazdasági eredményeinket nemzeti önértékelésünk egyik lényeges elemévé, a szocialista hazafiság egyik mércéjévé kell tennünk." Ahogyan megvalósulóban von a munka szerinti pontos elosztás elve, úgy kell, hogy fokozatosan kialakuljon a szocialista hazafiság korszerű gazdasági tartalma is; a termelésben résztvevők olyan — az adott összefüggésben egyszersmind hazafias — magatartása, amely előmozdítja a termelő tevékenységet, annak hatékonyságát, s ezzel a gazKét hét múlva, március 17- én kezdődik a XI. pártkongresz- szus — olvashatjuk az MSZMP Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bizottsága szerdai üléséről megjelent közleményben. A Központi Bizottság, Kádár János elvtárs előterjesztése alapján, megtárgyalta és elfogadta a kongresszusi beszámolót és örömmel vette tudomásul, hogy a már korábban közzétett irányelvek, a gazdasági határozatok és nem utolsósorban az idei terv milyen kedvező fogadtatásra találtak, amit az is igazol, hogy a terv gyakorlati megvalósítása jól indult. És hogy magam is nyomban egy példával támasszam alá a mondottakat: huszonnégy órával az említett megállapítások elhangzása előtt, azaz kedd reggel, bekapcsolták az országos hálózatba az inotai erőmű második, száz megawattos gázturbináját. A többszörösen előrehozott határidőhöz képest is három napot nyertek a szerelők. Mi pedig elmondhatjuk, hogy elkészült az ország első nagyteljesítményű csúcserőműve. Hadd maradjak a témánál, „1975"-nél. Mire készülnek pénzügyileg a tanácsok? — erre válaszolt a héten dr. Papp Lajos államtitkár. A tájékoztatóból csupán a tanácsi költség- vetések egyetlen tételét, a lakásépítéssel kapcsolatosat ragadom ki. Több mint 14 és fél milliárdról van szó, amiből várhatóan 32 ezer tanácsi lakás kerül tető alá, további 3 ezret pedig különféle, vegyes finanszírozás alapján építenek föl. Mondhatom, jóleső még kimondani is e számokat. Hamarosan befejeződik a kecskeméti házgyár építése - ez lesz az országban a tizedik —, Baja és Kiskunhalas már a nyáron ebből építkezik, nem szólva magáról Kecskemétről, amely 1700 lakással gazdagszik az idén. Pihenés, üdülés; az idén Magyarországon rendezik meg a nemzetközi gyógyfürdő-kongresszust, különös tekintettel hazánk kiemelkedő gyógyvíz-gazdagságára. A gyorsabb fürdő- és szállodafejlesztéshez többfajta hazai és külföldi támogatást helyeztek kilátásba, de én most maradok a heti tényéknél: a napokban adják át a Szolnok megyei cserkeszőlői gyógyfürdőt és elkészült a terv a Kemenes-alján föltárt hévíz hasznosítására is. Itt említem a szocialista valuták turista árfolyamának március 1-től érvényes változását, hiszen tömegesen utaznak a baráti országokba, és miután a változások sem pro, sem kontra nem jelentősek, lehetőségeink sem változnak különösebben. dasági fejlődést az egyes dolgozók, a nemzeti társadalom és a szocialista országok közösségének együttes és közös javára fordíthatja. A munka nemzeti jelentőségének elmélyültebb és szélesebb körű tudatosítása, a szo- cialista munkaerkölcs „ nemzeti erkölccsé" avatása egyik lényeges ideológiai-morális feltétele a szocialista nemzeti egység további elmélyülésének, a cselekvő hazafiság időszerű kibontakoztatásának. A szocialista hazafiság történelmileg új természetű tartalma, amellyel a köztudat hagyományos hazafiság- és nemzetértelmezési szempontjait — a nyelv, az irodalom, a történelmi-kulturális hagyományok, a nemzeti tudományok szerepe — mélyrehatóan ki kell egészíteni. Ma ezek a hagyományos nemzeti kritériumok — helyzetük és távlataik — igen sokban, sőt döntően ennek az új tartalomnak, e tartalom felismerésének és gyakorlati érvényesítésének függvényei. K i tehát az igazi hazafi napjainkban? Én azt mondanám, olyan ember, akinek a haza és a szocializmus egyet jelent. Akinek a hazo nemcsak a múltunkat, nemcsak forradalmi, szabadságharcos és progresszív nemzeti hagyományainkat jelenti, hanem jelenti egyszersmind ennek a 30 évnek a küzdelmét, erőfeszítéseit és eredményeit, aki számára elválaszthatatlan a haza és a szocializmus, aki egyszerre érzi magát a hazáért, a szocializmusért felelősnek, és ennek révén szolidáris az elnyomott népek küzdelmeiméivel, a szabadságért harcoló proletariátussal. Szolidárisnak érzi magát a szocialista társadalmakkal, amelyek nemzeti keretek közt a munkásosztály vezetésével építik a szocializmust. A hazafiság nemcsak gondolat, nemcsak érzelem, hanem cselekvés, magatartás is, nem véletlenül szoktuk mondani azt, hogy a szocialista hazafiság, cselekvő magatartás. HÉTVÉGE □ HÉTFŐTŐL SZOMBATIG heti bel politikai össze foglald ........._ . . ..
