Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-01 / 59. szám

* Képek a- hét külpolitikai eseményeiről 1. Portugáliában a közeljövő gazdasági terveiről tettek bejelentést, amelynek során korlátozzák a monopóliumok, bankok és földesurak hatalmát. 2. A héten az ENSZ Bizton­sági Tanácsa előtt szerepelt a ciprusi kérdés. A szigetországban kiéleződött a helyzet a törökök egyoldalú lépése miatt, hogy kikiáltották a török szövetségi államot. 3. Ford elnök fogadta Luns-öt, a NATO főtitkárát, akivel a NATO Földközi-tengeri és európai helyzetét tárgyalta meg. Tel Aviv taktikája • Lépésről lépésre? két bizonyos atlanti körökben mindig is igyekeztek megvál­toztatni. A helyzet iróniája, hogy amikor —* és ahogyan — ez a változás bekövetkezett, a NATO számára bizonyult bu­merángnak. 1974 nyarán a végveszélyben vonagló athéni diktatúra szerette volna na­cionalista érzelmek felkorbá­csolásával meghosszabbítani uralmát a Makariosz elleni, Sampson-féle puccs megszer­vezésével. Ehelyett a kísérlet a junta hattyúdalának bizo­nyult és a fegyveres konfrontá­cióig élezte ki a NATO „gyen­ge altestének”, a déli szárny­nak az ellentéteit. A kísérlet megbukott és Ma­kariosz visszatérhetett a nico- siai elnöki palotába. Azóta új­ra bebizonyosodott, hogy azok az erők, amelyek már annyi szenvedést okoztak a sziget lakosságának, továbbra sem pihennek. A főveszély jelenleg a kettéosztási koncepció. lliiiilll északon ' Kuba a több cukorért azóta csak ezer távozott. 180 ezer menekült szeretne vissza­térni otthonába, de erre nincs mód. Elsősorban azért nincs, mert a török csapatok elől el­menekült görög lakosság há­zait északon törökökkel népe­sítik be. A cél eleve világos volt: északon etnikailag ösz- szefüggő török blokkot létre­hozni és ezzel ráerőszakolni Nicosiára a sziget gyakorlati kettéosztását. Ez a veszélyes lépés most „a török szövetsé­gi állam" deklarálásával for­mailag is megtörtént. Egy török és egy görög rész megszületésével óhatatlanul elhalványulna Nicosia hatal­ma és az országot Ankarából, illetve Athénből irányítanák. Magyarul: a kettéosztás a füg­getlen, semleges Ciprus meg­szűnését jelentené, ez pedig nemcsak belső ügy többé, ha­nem világpolitika is. A nyári háborúban, amely lerombolta az ország virágzó gazdaságát, negyvenezer tö­rök katona szállt partra és Washingtonnak fontos len­ne, hogy ne fokozódjék tovább az amúgy is erős görögorszá­gi amerikaellenesség. így azok a honatyák, akiknek nem kö­zömbös az erős görög etni­kai tömb anyagi és politikai támogatása a választásokon, Kissinger kérése ellenére fel­függesztették a katonai se­gélyt Törökországnak. Mégsem biztos, nincs-e valami különös •„munkamegosztás” a háttér­ben. Nem NATO-tag Mit hoz a tavasz a Közel- Keleten? Erre a kérdésre, biz­tonsággal válaszolni még Gro- rniko és Kissinger utazása után, a szovjet és az ameri­kai külügyminiszter genfi meg­beszéléseinek alapján sem lehet. Valamit javultak ugyan a tár­gyalásos rendezés kilátásai, de még rendkívül sok a bizony­talansági tényező. Az egyik egyiptomi újság a mostani bé­ke-tapogatózásokat a tűzsze­részek munkájához hasonlítot­ta : egy rossz mozdulat elég és felrobban a gyutacs. Már­pedig szakértők véleménye szerint egy újabb háború a korábbiaknál nagyobb pusztí­tással járna, hiszen tétje — az 1973-as korlátozott céllal ellentétben — nem volna ki­sebb, mint eldönteni az évti­zedek óta eldöntetlen helyze­tet. Éppen emiatt a térségben élők aggódva és reményked­ve figyelnek minden — a bé­ke irányába ható — próbálko­zást. Hány szakasz? A rendezési kísérletek leg- látvárryosabbja (és a legin­kább vitatott) a Kissinger- miszió. „A szakaszos rende­zés" koncepciója a konfliktus lépésről lépésre történő meg­oldását jelenti. Eszerint, az el­múlt évi csapatszétválasztás volt az első lépés, ezt újabb hasonló megállapodásnak kell követnie, ezután következne egy harmadik szakasz, és így tovább. Lényegében kétoldali egyezmények halmazából kí­vánja előbbrevinni a közel-ke­leti béke ügyét. Mindezt pe­dig a már szokásossá vált Kissinger-féle inga-diplomácia keretében. Miért bírálták a szocialista országok részéről ezt az el­képzelést? Nem azért, mint­ha lépésről lépésre nem le­hetne a célhoz érni, ha a cél valóban a konfliktus általános rendezése. Hanem azért, mert a Kissinger misszió jelentkezé­sekor azonnal látszottak annak negatív következményei. A lé­pésről lépésre megoldás nem tartalmazott semmi alapvetőt: Számomra kihalt szellemvá­ros volt Iszmailia: a háború, a kegyetlenség, p pusztítás megtestesülése. .Láttam az ,1967-i izraeli támadás nyo­mait, a két évvel ezelőtti há­ború friss sebeit, de csak most először találkozhattam a bé­ke Iszmailiájával. A halottai­ból feltámadt, újjászületett várossal. A kétszázezer lakosú Isz­mailia újra él. Szinte a cso­dával határos módon, néhány hónap alatt teremtette újjá önmagát. S valóban szép, ta­lán a legszebb a csatorna menti városok közül. Amikor legutóbb itt jártam, még gránát- és bombatölcsé­rek tátongtak az utcák köveze­A közel-keleti béke nemzetkö­zi garanciák útján történő biz­tosítását, az ENSZ-határoza- tok végrehajtását, a Paleszti­nái nép jogainak helyreállítá­sát, a megszállt arab terüle­tek kiürítését. Ehelyett az ál­talános rendezést a távoli jö­vőre hagyta és megpróbálta a Szovjetuniót (azt a nagyha­talmat, amelynek garanciája feltétlenül szükséges a végle­ges rendezéshez) politikai játszmájából kihagyni. Keveset sokért? Ugyanakkor nagyon is nyil­vánvaló volt ennek az elkép­zelésnek az a célja is, hogy megbontsa az Izraelt körülvevő arab frontot. Tel Aviv változa­tos taktikát dolgozott ki: Li­banont erővel fenyegette, Szí­riával szemben egy tapodtat sem volt hajlandó előrelépni, Jordániával megpróbált szót érteni, Egyiptommal pedig olyan megállapodásra töreke­dett, hogy lehetőleg minél ke­vesebbet kelljen adnia, mi­nél nagyobb politikai árért, Ebben a helyzetben hozott változást Rabat, az egységes arab kiállás azért, hogy a pa- lesztinaiakat a Palesztinái Fel- szabadítási Front képviselje — méghozzá Genfben. Húsz- szem király be is jelentette, hogy nem kíván részt venni egy esetleges genfi konferen­cián, hiszen azon a paleszti­notok képviselőjének kell majd a Jordán folyó nyugati partjá­ról tárgyalnia. Gromiko és Kissinger hely­zetfelmérő látogatásai meg­mutatták: Genf — amennyi­ben a cél valóban a béke a Közel-Keleten — megkerülhe­tetlen. Amellett, hogy csak itt találkozhatnak Izrael és a PFSZ képviselői (addig azon­ban még sok nehézséggel kell megküzdeni), csak itt lehet nemzetközi garanciákkal biz­tén. Kidőlt fákat, lámpaoszlo­pokat kerülgettünk. Az Iszmai- lia-csatornán átívelő hidak maradványai dermedten me­redtek a semmibe. A vasúti sí­nekre vastag rozsdaréteg ra­kódott, a talpfák közét térdig érő gyom verte fel. S bár itt lényegesen kisebb pusztítást végzett a háború, mint Szu­ezben, mégis ritka az olyan ház, amely sértetlenül vészelte volna át a légitámadásokat, a tüzérségi belövéseket, gép­fegyversorozatokat. A legmeg­döbbentőbb azonban az volt, hogy üresen, ' lakatlanul, csu­kott spalettákkal, bedeszká- zott ablakokkal álltak a há­zak. Sehol egy lélek. Most minden más. Simára tosítani egy esetleges béke- szerződést. Izrael csak ilyen békeszerződéstől várhatja^ hogy az arab államok elis­merjék. Ennyiben tehát Tel Avivnak érdekében áll elmen­nie Genfbe. Létjogosultság? És ha a lépésről lépésre koncepciónak van létjogosult­sága, akkor csak az, hogy Genf előtt segítsen a bizalom légkörének megteremtésében. Az azonban bizonyos, hogy tartós béke csak akkor lesz a térségben, ha az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió közö­sen vállal felelősséget a konf­liktus megoldásában és a bé­ke garantálásában. A közel- ikeleti diplomáciai mozgás folytatódik. Az ENSZ-erők mandátumának tavaszi lejár­ta, a felhalmozott katonai po­tenciál és a még*csillapítatlan feszültség azonban nagyon is véges időhatárt szab a diplo­matáknak. A Karib-tengeri szigetország az 1976—80-as években a cu­koripar széleskörű fejlesztését tervezi. Ebben az ötéves sza­kaszban a cukoripari beruházá­sok összege eléri a 600—700 millió pesót, ami kétszerese az 1966—70-es évek beruházá­sainak. A fejlesztéshez tartozik a cu­kornád új, gazdaságosabb faj­táinak a bevezetése, az öntö­zött területek növelése, az ag­rokémia legújabb eredményei­nek hasznosítása és — ami talán a legfontosabb — a be­takarítás gépesítése. Az idén foltozott asztaltúton gurul a gépkocsi. A fasorok gömbko­ronái, a parkok szabályosra nyírt díszbokrai, az üdezöld pázsit, a vidám színű virágok nemcsak a visszatért életről árulkodnak, hanem arról is, hogy az itteni emberek még jobban szeretik városukat, mint a kényszerű száműzetés előtt. Bármerre indulunk, az utcá­kon keleti elevenséggel lüktet az élet. Kinyitottak az üzletek, a boltok. Nagy a forgalom a pékeknél, a henteseknél, a zöld­ség- és gyümölcsárusoknál, s kapós a hal a piacon. Külö­nösen sok a dolguk az aszta­losoknak, akik nem győzik ja­vítani a megrongálódott holmi­kat. A hosszú és kimerítő város­nézés után betérünk az egyik kávéházba. Miközben a finom, forró teát kortyolgatjuk, idős férfi telepedik mellém. Nyug­díjas tanár, mint kiderül. Ami­A ciprusi képviselőház kül­döttsége New Yorkba ment, hogy'a drámai helyzetben a Biztonsági Tanácstól kérjen segítséget az ENSZ-határoza- tok megvalósításához. A török szövetségi állam egyoldalú ki­kiáltása a végsőkig fokozta a szigettel kapcsolatos feszültsé­get. Ciprus stratégiai ugródesz­ka a földkerekség egyik leg­neuralgikusabb térségéhez: lakossága a görög többségre és török kisebbségre oszlik, ráadásul brit katonai támasz­pont van a területén, amely nemcsak a múlt élő maradvá­nya, hanem a jelennel és a 'jövővel kapcsolatos NATO- tervek fontos eszköze. Érzékeny | égyén$;uliy:':i,:;:: A szocialista tábor létének, a nemzetközi erőviszonyok vál­tozásának köszönhető, hogy annak idején, a londoni egyez­mények nyomán, ilyen bonyo­lult körülmények között is lét­rejöhetett a független, pozitív semlegességi politikát folyta­tó Ciprusi Köztársaság. Léte lényeges eleme a térség érzé­keny egyensúlyának, amelye­a nádaratás gépesítése eléri a 28; néhány tartományban az 50 százalékot. 1980-ban a nád 80 százalékát aratják majd gépekkel. A fejlesztés másik fontos területe a cukorgyárak korsze­rűsítése. 1974-ben 7 százalék­kal javult a cukorgyárak terme­lékenységének kihasználása az előző évihez képest és több, mint 3 százalékkal csökkent a munkaidőveszteség. A cukortermesztés fejlesztésé­ben a Szovjetunió jelentős tá­mogatást nyújt Kubának. Szov­kor megkérdezem tőle, hogy itt volt-e a háború idején, visz- szakérdez: — Melyik háborúra gondol? Én mindegyik háborút itt éltem át. Az 56-ost, a 67-est és a 73-ast is. — Mindenki visszajött már? — Igen, nagyon kevés kivé­tellel. — Nem jártam itt a hábo­rúk előtt, de úgy képzelem, a mostanihoz hasonló lehetett a város. Ilyen eleven és bé­kés. — Pontosan ilyen volt. Le­számítva, hogy a város pere­mén, a Timszah-tó partján, a Szuezi-csatorna felé eső olda­lon akadnak még romos épü­letek. És a Sinai-félszigetre vezető hidat sem építettük új­já még. Arra is sor kerül nem­sokára. Mert bízunk benne, hogy most már béke lesz. Indulunk a Szuezi-csatorna felé. A város szélén egy kato­jet szakemberek segítenek a vízgazdálkodási rendszerek ter­vezésében, a cukorgyárak kor­szerűsítésében és a szakember- képzésben. A két ország pél­dául együtt i fejlesztette ki a KTP—I típusú nádarató kom­bájnt, amely ma a világ egyik legjobb mezőgazdasági gépe. Ezek a kombájnok a Szovjet­unióban készülnek, de Kubában megkezdték egy összeszerelő üzem építését. A tervek szerint a gyárban évente 600 KTP—I típusú kombájnt készítenek a kubai cukornádtermelő gazda­ságoknak. nától kérünk útbaigazítást. Magyarázkodás helyett beszáll a kocsiba, s elkísér bennünket a legközelebbi pontonhídhoz. Az őrt álló katonák barátsá­gos kézfogással üdvözölnek bennünket, s azt is megen­gedik, hogy besétáljunk a hí­don a csatorna közepéig. A túlsó part, a Bar Lev-vonal megtekintéséhez már enge­délyre lenne szükség. Az a helyzet ugyanis, hogy ezúttal, első ízben, turistaként jöttem Iszmailiába, minden­féle engedély nélkül. Újév óta megindult a turisták áradata Szuezbe, Iszmailiába és Port Szóidba. A Szuezbe utazók némi utánjárással engedélyi! kaphatnak arra is, hogy át­menjenek a Sinai-félszigetre. Az engedély nélkül utazgató turisták a saját szemükkel láthatják, hogy a csatorna menti városokban lendülete­sen folyik az újjáépítés. A Viliódzik tehát a feszültség. Ezeknek a csatározásoknak azonban semmi közük sincs Ciprus igazi érdekeihez. Ma­kariosz — aki kantonális rend­szerű föderáció megteremtését javasolta — most nyilatkozott a Kathimerini című görög lap­nak és ebben újra síkraszállt a szovjet javaslat, az ENSZ égisze alatt megtartandó nem­zetközi konferencia mellett. A kérdés nem maradhat NATO- keretek között, hiszen Ciprus nem a szervezet tagja, hanem semleges, független állam. legékesebb nyilatkozatnál is meggyőzőbben bizonyítják, hogy Egyiptom valóban békét akar. / Kérdés, hogy Izrael elfogad­ja-e a béke kihívását. Szódat elnök azzal indokolta a csa­torna menti városok újjáépíté­sét és a lakosság visszatele­pítését, hogy ezentúl Szuezt, Iszmailiát és Port Szaidot a hátország részének tekintik. Az aknáktól, hajóroncsoktól megtisztított Szuezi-csatorna újra-megnyitásáról azonban csak akkor lehet szó, ha az iz­raeli csapatok újabb területe­ket adnak fel a Sinai-félszige- ten; ha a fontos nemzetközi víziót kívül esik az izraeli messzehordó ágyúk lőtávolán. Iszmailia türelmetlenül vár­ja a biztató fordulatot, ami­kor újra megindul az élet a kikötőben, a hajógyárban, a hajójavító sólyákon. Böcz Sándor Ciprus sebei gyógyíthatók | Közel-Kelet viharszünetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom