Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-21 / 79. szám

1975. március 21., péntek Dunántúli Tlaplö 3 Pullai Árpád elvtárs felszólalása (Folytatás a 2. oldalról.) Erről azért kell szólni, mert egyesek a demokratizmust el­választják a centralizmustól; ak­tívak a vitában, felszólalásaik szenvedélyesek, de amikor a cselekvésen a sor, sehol sem látni őket, árnyékba húzódnak. A pártmunkában különösen veszélyes, ha valaki a párt po­litikáját látszatra elfogadja, de különvéleményét fenntartva, másképpen cselekszik; ha úgy tesz, mintha elfogadná a kol­lektív vezetést, a testületet azonban azonban tanácsadó szervnek tartja, elárasztja min­denféle apróbb ügyekkel, és fontos kérdésekben nélküle dönt. A párt normáinak mind­ezekben még nagyobb súllyal érvényt kell szereznünk. Amikor a pártban a demokratikus cent­ralizmust erősítjük, az egész társadalom számára ösztönzést és bátorítást adunk a szocia­lista demokrácia további kibon­takoztatására. A végrehajtásban alapvető szerepe van a politika, a hatá­rozatok egységes értelmezésé­nek az egységnek. Ha egy ha­tározat körül az értelmezésben zavar támad, ez többnyire meg nem értésből vagy jó szándékú tévedésből adódik. Találkozunk azonban kimondott vagy ki nem mondott szembenállással, egyet nem értéssel, önkényes értelme­zéssel is. E mögött esetenként a közöstől eltérő érdek húzódik meg. Bármelyik esetről legyen is szó, elsősorban pártszerű, elvi álláspont és türelem szükséges. Még akkor is, ha a vitapartne­rek a nézeteik bírálóira a hozzá nem értés címkéjét próbálják ragasztani, vagy más efféle jel­zőkkel vagdalkoznak. Ez nem csekélység, különösen, ha nem is igaz. Határozatok értel­mezése és végrehajtása a párt­tagsággal járó kötelezettség, nem magánügy. A Központi Bizottság beszámolójában Ká­dár elvtárs mondotta; „A párt­ban megengedhetetlen egyes határozatok, állásfoglalások ön­kényes, szubjektív évtelmezése, ami nemegyszer még a felelős beosztású tisztségviselők részé­ről is előfordult”. Személyi felelősség A vezetők feladatairól szólva Pullai Árpád kiemelte: Olyan vezetői szemléletre, magatartás­ra van szükség, amelyre a meg­fontolt, határozott intézkedés, az energikus szervezés, a fe­gyelmezettség, a tartalékok mozgósítása a jellemző. Olyan vezetők kellenek, akik emberek ezreit képesek harcba vinni újabb és nagyobb feladatok megoldására. Minden vezetővel szemben követelmény, hogy a politikát saját területén képviselje, al­kalmazza és megvalósítsa, hogy nagyfokú önállóság és bátor kezdeményezőkészség jellemez­ze a politika helyi végrehajtásá­ban. Tudjuk, a vezetők többsé­gének nagy érdeme van a X. kongresszus óta elért sikerek­ben; sokat és lelkiismeretesen dolgoznak. Ezzel haladásunk megtervezésekor is számolunk. Azt is tudjuk azonban, hogy er­re a színvonalra még nem küz­dötte fel magát minden vezető, s ezért a gyengébben dolgozó­kat is efelé kell segíteni. A gondos kádermunkát, a ve­zetők felkészítését, szocialista szellemű nevelését minden párt- szervezetben még jobban a munka középpontjába kell állí­tani. A vezetők kiválasztása és nevelése folyamatos és nagy felelősséget követelő munka. A káderek nevelésének legfonto­sabb módszere az emberekkel való egyéni és rendszeres fog­lalkozás. Az egyéni foglalkozás­sal segítsük tervszerűen, fejlesz- szük tudatosan az emberekben a jót és szorítsuk vissza rosz- szat. Ez a kommunista nevelés lényege, meghatározó vonása. A vezetés iránti politikai biza­lom gyarapítása megköveteli, hogy a vezetők mentesek legye­nek a párt által elítélt, a szo­cializmustól idegen jelenségek­től. Mostanában arról is beszél­nek, hogy több menedzser típu­sú, vállalkozó'szellemű vezető kellene. Energikusság, ésszerű­ségre törekvés, operatív irányí­tás dolgában senkitől sem szé­gyen tanulni. A menedzserrel szemben azonban a mi gazda­sági vezetőinkben legyen — van is — egy alapvető különbség: a szocialista vezető a termelés mennyisége, minősége és haté­konysága mellett törődik a ja­vak létrehozójával, az emberrel, a termelő közösséggel, épít munkatársainak véleményére, demokratikus módon vezet. A menedzser tűzön-vízen keresztül a szűk tőkés vállalkozói érdeket képviseli. A mi vezetőink előtt az egész társadalom érdeke áll. Magasabb mérce A továbbiakban felhívta a figyelmet: tovább kell javíta­ni a párt-, az állami, a társa­dalmi szervek együttműködését. Különösen fel kell figyelni ar­ra a jogos bírálatra, hogy egyes párthatározatokból ké­séssel lesznek állami intézkedé­sek, bizonyos esetekben sok körülöttük a huzavona. A vál­lalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítése népgazdasági fontosságú feladat. Erről szóló határozatát 1971 decemberé­ben fogadta el a Központi Bi­zottság. Beszédes példa, hogy a Nehézipari Minisztériumnak, az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztériumnak másfél esztendő kellett ahhoz, hogy csupán utasításaikat, irányel­veiket megjelentessék. A Központi Bizottság titkára szólt arról, hogy a pártellen­őrzés formái, módszerei a két kongresszus között fejlődtek, s nagy része van abban, hogy politikánk törés nélkül megva­lósul. A továbbiakban úgy kell javítani az ellenőrző munkát, hogy még jobban a határoza­tok politikai lényegének érvé­nyesítésére irányuljon, a sze­mélyi felelősség erősítését ered­ményezze. Ha a tények meg­követelik, személyükre, funk­ciójukra való tekintet nélkül vonják felelősségre a hanya­gokat, a kötelesség-mulasztó­kat, és teremtsék meg a felté­teleit a helyzet megjavításá­nak. Pullai Árpád ezután hang­súlyozta, hogy a párt társadal­mi összetétele egészségesen alakul. Ez marxista—leninista pártépítő elveink gyakorlati al­kalmazásának nagy eredmé­nye. A párt lépést akar tartani a társadalmi fejlődéssel, a nö­vekvő feladatokkal, ezért ma­gasabb mércét állít tagjai elé. A szervezeti szabályzat módo­sításának is ez a célja. A követelmények szempont­jából a jogok és a kötelessé­gek alapvetőek. Első helyen áll a párt eszméjének, politikájá­nak ismerete, tudatos vállalá­sa és terjesztése, védelme és megvalósítása. Ehhez rendsze­res politikai önművelés, tanu­lás, tájékozódás szükséges. A tudás állandó gyarapításának a párttag belső igényévé kell válnia. Azt, hogy a tanulásban melyik párttagtól mit és mi­lyen fokon követeljünk, nem le­het egy kaptafára húzni, ez függ körülményeitől, munkate­rületétől, beosztásától. A mun­kát és a tanulást, ha olykor nehéz is, össze kell egyeztet­ni. Ne feledjük el azt a lenini gondolatot, amely a csepeli gyári pártbizottság tanácster­mét ékesíti: „Aki ma nem tud tanulni a munkától, holnap nem tud dolgozni a tudatlanság­tól." A pártban olyan erkölcsi nor­mák érvényesülnek, amelyek szigorúbbak a társadalmi át­lagnál. A Központi Ellenőrző Bizottság jelentésében — amely- lyel teljes mértékben egyetér­tek — hangsúlyozza, hogy a párttagok ezernyi módon és szállal kötődnek a társadalom­hoz, és így a párt soraiba is beszűrődnek téves nézetek, rossz szokások. Ezzel kapcso­latban az a feladatunk, hogy az eszmei-politikai munka ja­vításával védetté tegyük a pár­tot, óvjuk meg tagjait azoktól a káros nézetektől és hibák­tól, amelyekkel szemben har­colniuk kell. Enélkül a párt nem tud kellő erkölcsi hitellel és közéleti súllyal fellépni a hi­bák ellen. i A párttaggal szemben köve­telmény, hogy internacionalista legyen, aktív híve, építője a magyar—szovjet barátságnak, harcoljon a szocialista közös­ség országainak egységéértés tanúsítson szolidaritást a nem­zetközi munkásosztállyal. Az ideológiai harc növekvő jelen­tősége megköveteli párttagja­inktól, hogy határozottan száll- janak szembe az ellenséges és téves nézetekkel, internacio­nalista álláspontot valljanak és hirdessenek. minősítés alapja. Csak az ad­hat hiteles képet a fiatalokról, ahogy élnek, tanulnak, dolgoz­nak és kötelességeiket teljesí­tik. A továbbiakban a jogok és a kötelességek egységét meg­teremtő ifjúsági törvényről, va­lamint az ifjúsági parlamen­tek sikeréről szólt, majd rész­letesen beszélt azokról a ked­vezményekről, amelyek enyhí­tik az otthonteremtés gondjait. Azt például, hogy minden tíz tanácsi és tanácsi értékesíté- sű lakásból négyet fiatal háza­sok kapnak. Űj a kétkezi dol- dozók gyermekeinek tovább­tanulását megkönnyítő közép­iskolai ösztöndíj megalapítása; a sorkatonák illetményének növelése és a leszerelési se­gély bevezetése, az esti és a levelező tagozatos hallgatók kedvezményeinek kiterjesztése stb. A X. kongresszus 18 évre szállította le a párttagság alsó korhatárát és ezzel szélesebb­re tárta a kapukat az ifjúság arra érdemes és felkészült leg­jobbjai előtt. A X. kongresszus óta felvett párttagok 44 száza­léka 26 éven aluli fiatal. Az alapszervezeti vezetőségektől a megyei pártbizottságokig alaposan megnőtt a különböző tisztségekre méltónak talált harminc éven aluliak száma. Uj értékrend A KISZ legfontosabb felada­tával, az ifjúság szocialista ne­velésével kapcsolatban Maróthy László hangsúlyozta: — A mai magyar ifjúság dön­tő többsége becsülettel tanul és dolgozik, alkot, cselekszik a munkahelyén és az élet más területein, részt vesz a közélet­ben is. Nagyszerű tettekkel bj- zonyítja ragaszkodását szocia­lista céljainkhoz, pártunk poli­tikájához. Nem elvont példa, ha utalunk a kongresszusi és felsza­badulási munkaverseny eredmé­nyeire, a tavalyi nehéz ősszel vívott impozáns társadalmi küz­delemre, a chilei és a vietnami szolidaritási demonstrációkra, a párt melletti szenvedélyes kiál­lásukra. Létükkel együtt íu- datukat is a szocialista társa­dalom határozza meg. Megfi­gyelhető közöttük az osztálykü­lönbségek csökkenése, a régi értékrend szerepének elhalvá­nyulása és az új, szocialista értékrend térhódítása. A fiata­lok közötti kapcsolatokat mind kevésbé a vagyoni vagy az osz­tályhelyzet, a rang vagy a szülők helyzete határozza meg, sokkal inkább a személyes ér­ték, a tudás, a rátermettség szerint értékelik egymást. De még KISZ-tagoknál is gyakran előfordul, hogy szo­cialista elkötelezettségük nem párosul határozott kiállással, Érvényesülnek-e ezek a kö­vetelmények pártunkban? Fe­lelősséggel válaszolhatjuk: igen, érvényesülnek. A párt annak köszönheti eredményeit, hogy tagjainak nagy többsége tisz- teletreméltóan, legjobb tudása szerint, önzetlenül és eredmé­nyesen teljesíti kötelességeit, a párt normái szerint él és dol­gozik. Pártunk soraiban, ha nem is jelentékeny számban, vannak olyanok, akiknek a munkája, vagy magatartása nem üti meg a mértéket. Ezeknek a pártta­goknak meg kell adnunk a pártszerű és emberséges mó­dot, hogy elhagyhassák sora­inkat. Ez a pártnak is, az egyénnek is érdeke. A szerve­zeti szabályzat lehetővé teszi a pártból való kilépést és a törlést. Egyértelművé kell tenni mind a párton belül, mind a közvéleményben, hogy a párt­ból való kilépés, vagy törlés természetes része a párt éle­tének. önkéntes kilépés, vagy törlés esetén törekedni kell rá, hogy a volt párttagokkal ne szakadjon meg a kapcsolat, és gondoskodni kell róla, hogy se beosztásukban, se anyagi szem­pontból ne kerüljenek hátrá­nyosabb helyzetbe. A Központi Bizottság be­számolójában azt ajánlja a kongresszusnak, határozza el a párttagsági könyvek cseréjét. Nem párttisztításról, nem tag­felülvizsgálatról van szó. Min­den egyes párttagra kiterjedő, őszinte beszélgetésnek, elvtár­si véleménycserének szánjuk munkánkról, a kötelességek és a jogok teljesítéséről. Ennek révén el kell érni, hogy a párt­tagok kapcsolata még benső­ségesebbé váljék a párttal, fel­készültebben és cselekvőbben vegyenek részt politikánk meg­valósításában. Ezért a tag- könyvcsere minden pártszerve­zettől nagy gondosságot, fe­lelősséget igényel. Történelmi hivatásunk Pullai Árpád felszólalásának befejező gondolataként hang­súlyozta : — Munkánkat azért kell ál­landóan javítanunk és meg­újítanunk, hogy megfelelhes­sünk történelmi hivatásunknak: eredményesen irányítsuk a fej­lett szocialista társadalom épí­tését, népünk érdekében és ja­vára. A párt előre, új felada­taira tekint, ezért szorgalmaz­zuk életének és tevékenységé­nek továbbfejlesztését. Pillanatkép a XI. kongresszus harmadik napjáról: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke (baloldalt) küldöttekkel beszélget a ta­nácskozás szünetében. Minden ifjú embernek a sa­ját tapasztalatából is tudnia és értenie kell, hogy a haza nem egyszerűen a földnek egy darabja. Igaz hazafi csak az lehet, aki vállalja népe, hazá­ja sorsát, aki önzetlenül küzd, dolgozik fölemelke­déséért. Tudniuk és érteniük kell a fiataloknak, hogy szocia­lista céljainkat csak a velünk egyet akaró százmilliók szoros szövetségében érhetjük el. Csak a Szovjetunió, a szocialista kö­zösség, a nemzetközi munkás- mozgalom és a világ haladó, demokratikus mozgalmainak egyesített ereje kényszerítheti térdre a nemzetközi imperializ­must és semmisítheti meg örök­re az elnyomást, a kizsákmá­nyolást, a faji megkülönbözte­tést. Ezért számunkra a hazafi- ság és a proletár internacio­nalizmus elválaszthatatlan fo­galom: a szocialista hazafiság a kettő egységét jelenti. A fiatalok többsége ezt vi­szonylag könnyen megérti és egyet is ért vele. Nehezebben fogadják el forradalmi tett­nek azt, amit most nálunk vé­gezni kell. A forradalmár min­den korban a nép, a nemzet, a haladást megtestesítő osztály (Folytatás a 4. oldalon.) Baranya küldöttei a kongresszuson Dr. Maróthy László, a KISZ KB első titkára A magyar ifjúság döntő többsége becsülettel tanul és dolgozik — Pártunk kezdeményezésé­re széles körű társadalmi ösz- szefogás bontakozott ki, hogy a felnövekvő korosztályok fe­lesleges kitérők nélkül, a leg­jobb körülmények között ké­szüljenek fel hivatásukra és korszerűen képzett, teljes érté­kű emberekké váljanak — kezd­te beszédét dr. Maróthy László. — Ezt tudják és érzik társadal­munk fiatal tagjai, az ifjúmun­kások, a mezőgazdasági nagy­üzemekben dolgozók, a közép­iskolákban vagy felsőoktatási intézményekben tanulók és az értelmiségi fiatalok. Reális megítélés A továbbiakban a párt if­júságpolitikájával foglalkozott. Emlékeztetett rá, az ifjúságpo­litikai határozat nem tartozik a gyorsan és látványosan végre­hajtható határozatok közé, minthogy az egész társadalom szemléletének átalakítását tűz­te ki célul. Még tart és hosszú lesz az átalakulás folyamata, de már most is jól láthatók, érzékelhetők eredményei. — Az első, amit ezek közül megemlítek, hogy az ifjúság megítélésében egészséges fej­lődést tapasztalunk, a reális szemlélet társadalmi méretű el­terjedését — folytatta. — Ma már nincs terük azoknak, akik valamiféle önmagában kezelt problémaként méricskélik az ifjúságot. Társadalmunkban ki­zárólag a marxi-lenini osztály­szemléletű elemzés lehet a politikánk nyílt és bátor hirde­tésével, védelmével. Tapasztal­ható, nem elhanyagolható számban a politikai közömbös­ség, a növekvő jólétből faka­dó fizikai és szellemi elkényel­mesedés, a tunyaság. A szocializmus építésének mind magasabb követelményei, a nemzetközi osztályharc ideo­lógiai igényei a jelenleginél jóval hatékonyabb nevelést tesznek szükségessé. Az ifjúság szocialista nevelésében ezért most az a legfontosabb fel­adat, hogy eredményesebben sajátítsák el a fiatalok a marxizmus-leninizmus esz­méit és segítsünk nekik felis­merni az összefüggéseket a szo­cializmus építésének napi fel­adatai és a hazafiság, az inter­nacionalizmus, a forradalmi magatartás eszméi és gyakorla­ta között. Önzetlenül a felemelkedésért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom