Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)

1975-03-21 / 79. szám

A Dunántúli napló 1975. március 21., péntek Dr. Maróthy László felszólalása (Folytatás a 3. oldalról.) hazai és nemzetközi érdekeit, szolgálja, önzetlenül, nagyfo­kú tudatossággal, szenvedély- lyel és olyan eszközökkel, ami­lyeneket a forradalom, a tár­sadalmi haladás adott szakasza megkövetel tőle. Ha kell fegy­verrel, ha kell, szerszámmal, jó szóval, elveink melletti ki­állással. Ezután ;dr. Maróthy László hangsúlyozta: — A jelenleginél lényegesen jobban ki kell használni a tan­tárgyak világnézeti, erkölcsi, nevelési lehetőségeit. A világ­nézeti oktatás tartalma és ta- nitási módszere reformra szo­rul. Különös figyelmet kell for­dítani a szakmunkásképző in­tézetek nevelőmunkájának fej­lesztésére. A marxizmus egye­temi és főiskolai oktatását to­vább kell közelíteni a szocia­lizmus építésének hazai és nemzetközi gyakorlatához. Ifjúsági szövetségünk jelenle­gi törekvéseit is a fiatalság szocialista nevelésének erősí­tése jellemzi. A KISZ Központi Bizottsága a múlt évi áprilisi határozatával egyértelművé tet­te, hogy a KISZ kommunista, politikai jellege egyet jelent a párt eszméinek és politikájá­nak szolgálatával. A megfogal­mazott követelményekben kifej­tettük: a KISZ-tagtól a munká­ban, a társadalmi életben és a magánéletben egyaránt ifjú­kommunistához méltó magatar­tást várunk. A KISZ minden tag­jának tetteivel kell bizonyíta­nia elkötelezettségét. Az éven­kénti akcióprogramok végrehaj­tásával, a vállalások és a meg­bízatások teljesítésével a kö­zösség leméri, ki méltó a KISZ- tagságra. Az alapszervezét csak azok tagsági viszo­nyát újítja meg, akik végzett munkájukkal és vállalt kötele­zettségeik teljesítésével rászol­gálnak. Készen a nagy munkára Dr. Maróthy László hangsú­lyozta: - Különösen a munkás­ifjúság körében végzett politikai nevelő munkában, a vezetőkép­zésben és az érdekvédelemben javítanunk kell tevékenységün­ket, erősítenünk az itt dolgozó alapszervezeteket, hogy ezzel is biztosítsuk munkásifjúságunk meghatározoó szerepét a ma­gyar ifjúság formálódó szocia­lista egységében. Tevékenységünk szerves része a növekvő felelősség, amelyet a Magyar Úttörők Országos Szövetségének munkájáért és tagjaiért érzünk és vállalunk. Pártunk gyermekszervezetében egymilliónyi kisdiák indul el a nagy közösséghez, a felnőttek világához vezető úton. Az Út­törőszövetség betölti hivatását és már gyermekkorban biztosít­ja a társadalmi igényekhez igazodó foglalkoztatást, neve­lést. Pártunk politikáját követve, a KISZ és az Úttörőszövetség szüntelenül fejleszti kapcsola­tait a lenini Komszomollal és a többi szocialista ország ifjú­sági szervezeteivel, a tőkés- és a fejlődő országokban működő testvérszervezeteinkkel, a hala­dó ifjúsági és diákmozgalmak­kal. Tennivalónk akad még bő­ven. A KISZ és az Úttörőmoz­galom egész tevékenységét és programját jobban hozzá kell igazítanunk a fiatalok életko­rának és rétegződésének sajá­tosságaihoz. Több figyelmet kell fordítanunk a munkásosztály utánpótlását képező szakmun­kástanulókra. Tagjaink lakóte­rületi foglalkoztatásának ke­reteit ki kell alakítanunk, és a feltételeket megteremteni. Meg kell tanulnunk élni azzal az önállósággal, amit pártunk az ifjúsági szövetségnek biztosít. Befejezésül hangoztatta: if­júsági szövetségünk készen áll rá, hogy kivegye részét a XI. kongresszus határozatának megvalósításából. A munká­ban kipróbált jelszava vezeti: „Hűség a néphez, hűség a párthoz!" — mondotta végeze­tül nagy taps kíséretében dr. Maróthy László. Test vér pártok üdvözletei a kongresszusnak Carlos Aboim Inglez, a Por­tugál Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának tagja, a por­tugál küldöttség vezetője tol­mácsolta a portugál kommu­nisták forró üdvözletét, majd így folytatta: — A fasizmus alól felszaba­dult portugál dolgozók kettőzött érdeklődéssel tekintenek azok­nak az osztálytestvéreiknek a tapasztalataira és vívmányai­ra, akik — mint önök is — a szo­cializmust építik és utat nyit­nak a jövő felé, amely megfe­lelő, sajátos formában a mi jö­vőnk is lesz. — A Portugál Kommunista Párt ma és a jövőben — ugyanúgy, mint hosszú illegali­tása idején — nem takarékos­kodik erőfeszítéseivel, kész minden áldozatra az új, de­mokratikus Portugália védelmé­ért, azért, hogy népünk szaba­don dönthessen sorsáról és bé­kében építhesse szebb életét. A párt mindent megtesz, hogy napról napra erősítse a mun­kásosztály egységét, a népi tömegek, a demokratikus, ha­ladó erők egységét, a nép és a fegyveres erők legyőzhetetlen szövetségét. Tudjuk, hogy az előttünk álló út nehéz, hogy a reakció és az imperializmus nem hagyott fel próbálkozásai­val, s van még ereje. De a győzelem a miénk lesz. A harc küzdelmes lesz Hoang Van Hoan, a Vietna­mi Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, pártja, a vietnami munkásosztály, a viet­nami nép nevében üdvözölte a kongresszust. Többek között arról szólt, hogy az amerikai imperialis­ták a párizsi egyezmény alá­írása óta sem hagytak fel az­zal a szándékukkal, hogy rá- kényszerítsék a neokolonializ- must Dél-Vietnamra, hosszú időre megosszák Vietnamot. A következő időszakban a forradalmi harc még nagyon küzdelmes és bonyolult lesz, a vietnami nép azonban bízik elszántságában és erejében, testvérei, barátai odaadó segít­ségében, hogy sikeresen fogja építeni a szocializmust északon, kivívja a függetlenséget, a de­mokráciát délen, eléri az or­szág békés egyesítését, hozzá­járulva Indokína, Délkelet- Ázsia és a világ békéjének vé­delméhez. René Piquet, a Francia Kom­munista Párt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizott­ság titkára bevezetőben hang­súlyozta, hogy a francia és a magyar pártot testvéri kapcso­latok fűzik egymáshoz, ame­lyeket az internacionalizmus eszméje, a szocializmusért és a békéért folytatott közös harc táplál. — Az imperializmus meghát­rált. Kénytelen elfogadni a békés együttélés elveit, kény­telen alkalmazkodni a realitá­sokhoz, bele kell törődnie ab­ba, hogy együtt éljen a szocia­lista rendszerrel. A szocializ­musnak ez a fejlődése — első­sorban a Szovjetunióban — volt és marad továbbra is az imperializmus meghátrálásá­nak döntő tényezője. Közreját­szik azonban ebben a forra­dalmi mozgalom és az állan­dóan erősödő nemzeti felsza- badítási mozgalom is. A nem­zetközi helyzetben fordulat bontakozik ki, az enyhülés előbbre jut, de a tartós béke megteremtése szívós, hosszú harcot követel a világ minden népétől. A tömegek ránk figyelnek Arcangelo Valii, az Olasz Kommunista Párt Központi El­lenőrző Bizottságának tagja rá­mutatott, hogy az MSZMP kongresszusának határozatai nemcsak a magyar nép, ha­nem az egész nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom számára nagy jelentőségűek lesznek. Utalt arra, hogy a magyar pártkongresszussal egy­idősen tartja XIV. kongresszu­sát az Olasz Kommunista Párt. E tanácskozást is nagy vára­kozás előzte meg, ami azt bi­zonyítja, hogy az olasz párt politikai befolyása nagy mér­tékben megnőtt. Bizalommal tekintenek az olasz párt kong­resszusának határozatai elé nemcsak a dolgozók tömegei, hanem azok a társadalmi ré­tegek is, amelyek csak az utób­bi években hagytak fel régi an- tikommunista előítéleteikkel. Alois Peter, Ausztria Kommu­nista Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja utalt arra, hogy az osztrák és a magyar nép történelme régóta szorosan összekapcsolódik. Amikor 30 évvel ezelőtt a szovjet hadse­reg fölszabadította Budapestet, majd röviddel azután Bécset is a hitleri barbárság alól, Ma­gyarország és Ausztria számá­ra egyaránt új történelmi táv­latok nyíltak meg. A magyar munkásosztály él­ni tudott e történelmi lehető­séggel. A történelem kereke az utolsó 30 évben gyorsabban forgott előre, mint valaha. Ez nem utolsó sorban a kommu­nista mozgalom növekvő befo­lyásának, a szocialista orszá­gok megnövekedett hatalmá­nak és annak a döntő szerep­nek köszönhető, amelyet a Szovjetunió aktív és következe­tes békepolitikája betölt. Frans van den Branden, a Belga Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának tagja, a magyar nép életszínvonalának növelésében elért eredménye­ket méltatta, s hangsúlyozta, hogy e sikerek a belga dolgo­zók számára annál is inkább figyelemre méltóak, mivel or­szágukban a kapitalizmus má­sodik világháború utáni leg­súlyosabb válságának követ­kezményeként infláció és gaz­dasági hanyatlás uralkodik.. A monopoltőke érdekeit kép­viselő keresztény-liberális kor­mánya az infláció leküzdésére szigorú takarékossági politikát hirdet, ugyanakkor a NATO iránti kötelezettségekre hivat­kozva 30 milliárd frank érték­ben újabb katonai repülőgé­pek vásárlását szorgalmazzák. A lakosság mind szélesebb tö­megei azonban határozottan fellépnek mind a megszorító in­tézkedések, mind pedig a gyil­kos gépek tervezett megvásár­lása ellen. A ciprusi nép üdvözletét Georgész Krisztodulidesz, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja Politikai Bizottságának tagja tolmácsolta. Preben Hen- riksen, a Dán Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának felszólalása után Anna-Lisa Hyvönen, a Finn Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja üdvözölte pártunk kong­resszusát. A XI. kongresszus ne­gyedik napjának vitájá­ban ismét számos kül­dött kapott szót. Az ál­taluk elmondottak to­vább bővítették azt az őszinte számvetést, amely az egész ország érdek­lődő közvéleménye előtt folyik. A felszólalók mindegyike számba vet­te azt a fejlődést, amely az utóbbi mintegy 4 esz­tendőben bekövetkezett és szóltak azokról a fel­adatokról, amelyek előt­tünk állnak. Dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei Bi­zottságának első titkára megyé­je helyzetét elemezve egyebek között rámutatott: nőtt az ak­tív keresők száma, s már meg­közelíti a népesség ötven szá­zalékát. A foglalkoztatottság hiánya — mint társadalompoliti­kai probléma - megszűnt. — A munkásokban a párt po­litikai elvei élénk visszhangra találnak. Növekszik készségük a termelési mozgalmakba való bekapcsolódásra, a politikai és közéleti aktivitásra. Akik nem régen még csak kis parcellájuk határáig, vagy konyhájuk kü­szöbéig láttak, ma az üzem, a vállalat és a népgazdaság ér­dekeinek jobb szolgálatán gon­dolkodnak, munkával, társadal­mi tevékenységgel a köz javá­ért cselekszenek. Maurer Mihályné, a Szekszár­di Állami Gazdaság munkása szólalt fel. Elmondotta, hogy a brigád, amelynek a vezetője, 36 V tagból, többségében nőkből áll. Ezeket az asszonyokat sokat kel­lett segíteni - mondotta —, amíg a közösségi életbe beil­leszkedtek. Az állami gazdaság­ban mind több szakmunkásra van szükség, de a környéken működő szakmunkásképző inté­zetek végzett növendékei nem mindig maradnak a mezőgaz­daságban. Javasolta, hogy a pá­lyaválasztási tanácsadásokon részletesebben ismertessék a mezőgazdasági szakiskolákban végzők lehetőségeit a termelés­ben, s hogy a bázisgazdaságok maguk is foglalkozzanak szak­munkás neveléssel. Garai Gábor, a Magyar írók Szövetségének főtitkár-helyette­se, egyebek között arról beszélt, hogy irodalmi és művészeti köz­életünk világnézetileg még nem egységes. Az olvasókkal való találkozásra hivatkozva hangsú­lyozta, hogy a közművelődés forradalma nem egyirányú ut­cákon zajlik. Téved, aki ma azt hiszi, hogy az alkotó értelmisé­giek afféle vándor-tanítóként járhatják az országot, fennköl- ten széthintve tudásuk morzsáit. A valóság az, hogy legalább annyit kapnak, mint amennyit adnak. — A kultúrára fogékony olva­só tömegek ugyanúgy fogalmaz­zák követelményeiket, mint pár­tunk Központi Bizottsága — mondotta. — Az alkotók azono­suljanak a néppel, a művek a népről, s a néphez szóljanak. Tehát az elkötelezett, szocialis­ta-realista, pártos, magas mű-' vészi színvonalú alkotásokat igénylik. Fent és lent ebben tel­jes az egyetértés. A kommunista íróknak és mű­vészeknek egységesen kell állást foglalniuk a burzsoá nézetekkel, a nacionalizmussal szemben. Az irodalmi életben a nacionaliz­mus vagy a kozmopolitizmus ugyanúgy ne számítson a kom­munisták megértő elnézésére, ahogy az élet más területein sem. Fegyelmezett munkát! Török Ildikó, a Magyar Gör­dülőcsapágy Művek Debreceni Gyárának munkása arról szólt, hogy üzemében a munkahelyi légkör jó, a munkafegyelem ki­elégítő. Ennek ellenére — mon­dotta — nálunk is vannak olyan emberek, akik nem éreznek kel­lő felelősséget munkájukért. Ne­künk, párttagoknak kötelessé­günk, hogy személyes példamu­tatással és a kollektíva erejével követeljükr meg a fegyelmezett munkát. Kovács Antal, az MSZMP Vas megyei Bizottságának első tit­kára részletesen foglalkozott a párt eszmei, politikai szerve­zeti és cselekvési egységének, a párttagság fegyelmének kérdéseivel. A fegyelem, amely alapja a párt vezető szerepe 4 0 érvényesülésének, sarkköve a párt egységes cselekvésének, függvénye annak is, hogy a pártszervezetek mennyire képe­sek kritikusan feldolgozni a környezeti és más külső hatá­sokat. Úgy vélem — mondotta —, hogy ez arányban van a pártszervezetek ideológiai fel- készültségével, politikai érett­ségével, ami az utóbbi évek­ben kedvező irányban fejlődött. Mégis, nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, hogy fokoz­zuk párttagságunk ideológiai felkészültségét. Ehhez pedig a párt politikájának jobb, egysé­gesebb értelmezésére van szükség. Makkos Antalné, a Moson­magyaróvári Kötöttárugyár párt- bizottságának titkára arról szólt, hogy a X. kongresszus óta gyárukban erősödött a párt vezető szerepe, politikai nevelő munkával sikerült el­érni, hogy a párttagság jobban értse a párt és a munkásosz­tály vezető szerepét, a párt szövetségi politikáját. Helyte­len, téves nézetek csak szórvá­nyosan fordulnak elő. Arra kérte a kongresszust, hogy a pártvezetőségek feladataként erősítse meg a párttagok egyé­ni gondjaival, problémáival való foglalkozást, illetve ezek megoldásának a segítését. Megnőtt az értelmiség szerepe Dr. Tóth János, a XII. kerü­leti Pártbizottság első titkára kerülete tapasztalatai alapján az értelmiség helyzetével fog­lalkozott. Elmondta: a párt kö­vetkezetes politikájának ered­ményeként — különösen az utolsó négy évben — az értel­miség helye, szerepe és felelős­sége megnőtt a szocialista épí­tőmunkában. A fizikai munkás­ból lett értelmiségiekre osztály­szemléletük, életmódjuk, tetteik alapján mindig és minden kö­rülmények között számítani le­het a munkásosztály politikai céljainak megvalósításában. Tolmácsolta az értelmiségiek­nek azt a kérését, hogy a jö­vőben a határozatok végrehaj­tásába, annak megszervezé­sébe és ellenőrzésébe, a na­gyobb alkotásokkal, létesítmé­nyekkel kapcsolatos döntések előkészítésébe is jobban vonják be az adott szakma képvise­lőit. Horváth István, a Bács-Kis- kun megyei Pártbizottság első titkára a munkás-paraszt szö­vetségről fejtette ki véleményét. Mint mondotta, a megyében a kongresszust megelőző időszak­ban a nézőpontok erről a kérdésről sokszor különbözőek voltak, gyakran össze is ütköz­(Folytajás az 5. oldalon.) Biszku elvtárs küldöttek társaságában Eredményeink, feladataink a kongresszus vitájában Felszólalások a negyedik munkanapon Paraszt-küldöttek a kongresszus szünetében

Next

/
Oldalképek
Tartalom