Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-21 / 79. szám
2 Dunántúli napló 1975. március 21., péntek (Folytatás az 1. oldalról.) géz. Azt a békeprogramot, amelyet Brezsnyev elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán előterjesztett, pártunk a sajátjának vallja, mert ez korunk általános békeprogramja. A mr pártunkban az SZKP iránti tisztelet és bizalom hagyományos és megingathatatlan. Ha egy munkáspárt vezetésében vagy egy szocialista ország kormányzatában teret nyer az SZKP-től és a Szovjetuniótól való eltávolodás politikája, a nyílt vagy burkolt szov- jetellenesség, akkor könnyen válik különféle szovjetellenes erők, imperialista manőverek játékszerévé. Meggyőződésünk, hogy az imperialisták és segítőtársaik politikai csapdáinak hatástalanításához is az SZKP- val való szoros együttműködés a legbiztosabb fegyver. S ez nemcsak pártunk felfogása: a nép széles tömegeinek a tudatában is mélyen behatolt a felismerés, hogy a Szovjetunióval való testvéri szövetség döntő garanciája annak, hogy hazánk nem lesz többé senkinek a kiszolgáltatottja, s biztosan halad a maga választotta szocialista úton. Antimonopolista összefogás A kapitalizmus általános válságának mélyüléséről szólva Nemes elvtárs rámutatott: a fejlett tőkésországok gazdasági konjunktúrája, mint ismeretes, megrekedt és mind súlyosabb zavaroknak adta át a helyét. Ezt ma már azok is kénytelenek elismerni, akik még nem is olyan régen „konzervatív" felfogásnak nyilvánították a tőkés világrendszer általános válságára vonatkozó marxista nézeteket. Most viszont olyan felfogással találkozunk — főként ugyanazokban a körökben —, mely szerint a tőkés világ válságának további mélyülése elkerülhetetlenül jobboldali fordulathoz vezet, ami a nemzetközi enyhülési folyamatot is visszaveti. Ilyen veszély valóban fennáll s csak a demokratikus és szocialista erők együttes harca birkózhat meg vele. Márpedig a baloldali erők sikeres harca nemcsak elméleti, hanem nagyon is gyakorlati lehetőség. Ezt tanúsítja a progresszív erők küzdelmének általános fejlődése, a portugál fasizmus és gyarmatbirodalom bukása, a görög katonai junta letűnése, a békevilágmozgalom jelentős megerősödése és sok más tény. A nemzetközi osztályharc fejlődésének olyan szakaszában vagyunk, amikor a tőkés világban gátlástalanul folyó anti- kommunista propaganda ellenére, a munkásmozgalom különböző irányzatainak együttes akciói szélesednek és mind erőteljesebbé válnak. A testvérpártok nagy figyelmet fordítanak az antimono- polista összefogás fejlesztésére, a tőkés oligarchia hatalmának felszámolásáért és a valódi demokratikus néphatalomért folyó harcuk erősítésére. A szociáldemokrata pártok és a szociáldemokrata szakszervezetek vezető köreiben növekszik az érdeklődés a szocialista országok kommunista pártjaival és szakszervezeteivel — így az MSZMP-vel és a magyar szak- szervezetekkel — való kapcsolatok iránt. Mi rokonszenvezünk azokkal, akik mernek dacolni az anti- kommunista nyomással, és úgy tekintik a békés egymás mellett élést, hogy abban nemcsak a kormányoknak és a diplomatáknak vannak tennivalóik, hanem a különböző irányzatú munkásszervezetek képviselőinek is. Érdekeltek vagyunk az együttműködésben, hiszen ez része azoknak az erőfeszítéseknek, melyeknek célja, hogy az enyhülés folyamata visszafordíthatatlanná váljék. Az MSZMP, és hazánk különböző társadalmi szervezetei, nemcsak készségesen fogadják a kapcsolatok fejlesztése iránti szociáldemokrata érdeklődést, hanem maguk is kezdeményezik ezeket, s a jövőben is készek további erőfeszítésekre. A kínai helyzet Nemes Dezső ezután arról a helyzetről beszélt, amit a kínai párt maoista vezetésének szakadár tevékenysége idézett elő. — Ami a kínai helyzetet illeti — mondotta —, itt csupán arra utalok, hogy az imperialista hatalmak távolról sem mondtak le arról, hogy ismét kiterjesszék uralmukat erre a nagy országra. A kínai nép győzelmes forradalmi harcával negyed századdal ezelőtt csapást mért az imperializmusra és az 1950-es években jelentősen hozzájárult az antiimperia- lista küzdelem általános fellendüléséhez. Ekkor még a kínai vezetés az SZKP-val és a Szovjetunióval való barátságot hirdette. Az 1950-es évek végén azonban Mao Ce-tung kultusza jegyében felülkerekedett a kispolgári nacionalizmus. Ez rányomta bényegét a jelenlegi kínai vezetés egész politikájára, s ennek talaján alakult ki a maoista nagyhatalmi sovinizmus. Mi rejlik e mögött? — Teszik fel a kérdést gyakran. Kína el akarja kerülni a fegyveres összecsapást az imperialista hatalmakkal, ami rendjén is lenne, de a pekingi vezetés pálfordulása óta ezt nem a Szovjetunióval való szövetség további erősítésével akarja elérni, hanem szovjetellenes politikára térve az imperialisták táborában egy szovjet—kínai háború lehetőségének a reményét keltette fel és táplálta. E remény, az imperialisták bánatára, irreálisnak bizonyult, s úgy vélem, az is marad. Viszont élő valóság a maoizmus szovjetellenes propaganda-hadjárata és szakadár tevékenysége. S amíg ez a helyzet, addig Kína nem töltheti be a nemzetközi kommunista mozgalomban az imperializmus ellen küzdő erők javára azt a szerepet, amit be kellene töltenie. Ha a kínai vezetés feladja a szovjetellenességet és a szakadár tevékenységet, ha visszatér az összefogás és az együttműködés útjára, amit a kínai nép elemi érdeke is követel — s mire előbb-utóbb erre sor kerül —, akkor új szakasz fog nyílni Kína fejlődésében és gyorsulni fog az imperializmus térvesztésének folyamata is. Ma azonban a maoista vezetés a szovjet—amerikai háború elkerülhetetlenségét hirdeti, ebben bizakodik, s ettől várja hegemon törekvéseinek érvényesülését. Ugyanezen célból egy új európai háborúban is reménykedik, s esztelen propagandát folytat az európai béke intézményes biztosítása ellen. Mint a szovjetellenesség általában, a maoizmus szovjet- ellenessége is egyet jelent a nemzetközi békemozgalom elleni aknamunkával. A béke híveinek el kell utasítaniuk az európai népeknek és a világ biztonságának ezt a hátba támadását is. Szeretném külön kiemelni, hogy az MSZMP és a hazai társadalmi szervezetek nemzetközi tevékenységében rendkívül intenzív a vietnami nép melletti nemzetközi szolidaritásban való szenvedélyes részvétel, az izraeli agresszorok ellen küzdő arab népek határozott támogatása, a chilei junta vérengzése és terrorrendszere elleni nemzetközi tiltakozó mozgalomban való erőteljes közreműködés, s mindazok segítése, akik a világ különböző térségeiben küzdenek népük szabadságáért. Az MSZMP nemzetközi munkájában növekvő helyet foglal el a fejlődő országokban működő antiimperialista nemzeti demokratikus pártokkal és mozgalmakkal való kapcsolat. Bár ezeknek az országoknak nem mindegyikében progresszív jellegű a kormányzat, a nemzeti függetlenség védelme és megerősítése megköveteli, hogy a dolgozó nép, s így az erősödő munkásosztály a nemzeti demokiatikus fejlődés hatékony tényezőjévé, a hatalom részesévé váljék. Természetesen a helyi burzsoázia, mindenekelőtt az imperialistáktól függő komprádor burzsoázia, a földesurak, valamint az imperialista hatalmak gátolják, hogy a dolgozó nép, az erősödő munkásosztály a nemzeti demokratikus fejlődés hatékony tényezőjévé, a hatalom részesévé váijék. Csakhogy e haladó erők hatékony részvétele az országuk függetlenségét és társadalmi haladását célzó erőfeszítésekben objektív követelmény. Mind gyakoribb tehát, hogy a nemzeti demokratikus pártok és kormányzatok törekvéseiben és céljaiban jellemzővé válik a szocialista orientáció, ami magával hozza a növekvő érdeklődést a szocialista országok fejlődésének, valamint pártjaink és társadalmi szervezeteink tevékenységének tapasztalatai iránt. Ez fejeződik ki abban is, hogy az MSZMP kapcsolata eme országok nemzeti demokratikus pártjaival szintén szélesedik és rendszeresebbé válik. tása sok fontos kérdésben. Nincs más út az összefogás és a közös küzdelem fejlesztésére, az elkülönülési tendenciák és a szakadár törekvések visz- sza szorítása. Európában most földrészünk kommunista és munkáspártjainak regionális értekezlete van napirenden, mely az európai munkásság összefogásának és az összes haladó erőkkel való szövetkezésének fejlesztését, s egyben az általános antiimperialista küzdelem erősítését lesz hivatva szolgálni. Ennek előkészítése folytatódik, s pártunk megtisztelő feladatot teljesítve, más testvérpártokkal együtt kiveszi a részét ebből a munkából. Az MSZMP ott lesz a kommunista és munkáspártok újabb világértekezletén is, amelynek megrendezéséhez érlelődnek a feltételek. Az MSZMP a Szovjetunió Kommunista Pártjával szoros testvéri együttműködésnek, a kommunista világmozgalom marxista—leninista egységének, az összes antiimperialista és békeszerető, erők hatékony együttműködésének szilárd híve és az is marad — mondotta befejezésül Nemes Dezső. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Garamvölgyi Jánossal, a Mecseki Szénbányák igazgatójával beszélget a kongresszus szünetében. Regionális értekezletek Nemzetközi feladataink a következő években tovább növekszenek. Folytatódik a két világrendszer történelmi versenye és Harca, amely érinti az egész emberiség és minden nép sorsát. Döntő jelentőségű a küzdelem a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért és a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális együttműködés fejlesztéséért, az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tételéért, valamint kedvezőbb nemzetközi feltételek teremtéséért minden nép szabadsága, nemzeti függetlensége és tár- . sadalmi haladása számára. Ebben a küzdelemben halad előre — új győzelmeket érlelve és új győzelmeket aratva — a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet történelmi folyamata. Ennek útja a békéért és a szocializmusért küzdő erők összefogásának és együttes harcának továbbfejlesztése. A testvérpártok túlnyomó többségét ez vezérli, amikor a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése mellett napirendre tűzik újabb regionális tanácskozások, majd általános nemzetközi értekezletek megrendezését. A forradalmi pártok számára nélkülözhetetlen a világ különböző térségeiben, az egyes földrészeken és Földünk egészén végbement és folyamatban lévő változás együttes elemzése és a szükséges következtetések közös megvitatása. Pártunk határozott állásfoglalása, hogy az internacionalista összefogásnak elengedhetetlen követelménye a tapasztalatok rendszeres kicserélése és időnkénti együttes értékelése, a közös kérdések együttes elvtársi vitája, az összehangoltéi közös cselekvését biztosító egységes állásfoglalás kialakíHaladjunk tovább a kipróbált, sikeres úton! Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára a beszámolóval egyetértve, megállapította: a két kongresszus között erősödött a párt vezető szerepe. Felszólalását így folytatta:- A kongresszusra készülve, a párton belül és a közvéleményben élénk, alkotó és sok tanulsággal járó eszmecsere, vita zajlott le. Legfőbb mondanivalója volt az a kívánság, hogy a párt folytassa eddigi politikáját, s végrehajtásában legyen még következetesebb. Ez a népi méretű kívánság egyben elismerése és nagyra becsülése pártunk törekvéseinek; kifejezése annak is, hogy állampolgáraink nagy többsége saját munkája szülöttének érzi a haza és a dolgozó nép javára kivívott eredményeket. A párttagság állásfoglalása és a közvélemény alapján a Központi Bizottság nagy tömegek egyetértését és támogatását élvezi, amikor a tisztelt kongresszusnak azt javasolja, hogy a párt haladjon tovább a kipróbált, sikeres úton, folytassa tovább politikáját. E politika két alappilléren nyugszik: egyfelől a szocializmus olyan általános törvényszerűségein, mint a munkásosztály, a párt vezető szerepe, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt szövetség, a szocialista tervgazdálkodás és az internacionalizmus; másfelől azon, hogy a párt idejében foglalkozik a döntésre érett társadalmi kérdésekkel, szorgalmazza, ösztönzi a halaTanácskozik a kongresszus dóst, politikája képes a szüntelen megújulásra. A politikában tanúsított következetesség nem jelent változatlanságot, az elviség merevségét, mert ez a politikát sémákba zárná és eltorzítaná. Következetesebb végrehajtást! Társadalmi fejlődésünk szempontjából a marxizmus—leniniz- mus alkotó alkalmazásának mindig is nagy volt a jelentősége. Az építőmunka során időről időre új jelenségek és ellentmondások is keletkeznek. A pártnak kötelessége, hogy gondosan tanulmányozza az új feladatokat és az ellentmondásokat, s megoldásukra, illetve leküzdésükre a helyes politikai irányvonal alapján helyes válaszokat dolgozzon ki. A párt ezt tette a két kongresszus között is. A Központi Bizottság kiemelkedő jelentőségű, 1972 novemberi ülése új lendületet adott a X. kongresszus határozatainak megvalósításához azokon a területeken, ahol a végrehajtás akadozott, helyesbítette az irányt, ahol az nem volt megfelelő. A X. kongresszus határozatait teljesítettük — mondotta ezután. Mégis — az irányelvek vitája alapján — jogos igénynek tekintjük és bírálatnak is értjük, hogy a végrehajtásban következetesebbnek kell lennünk, mert ez munkánknak hosszabb ideje ismert gyengéje. Előfordul ugyancsak a határozatnak többféle értelmezése, ez zavarja az egységes fellépést, bizonytalanságot szül. A vezetők, a testületek egy része nem teljes szívvel és erővel dolgozik, könnyen tudomásul veszik az elmaradást. Egyesek politikai vezetőhöz méltatlanul sodródnak az eseményekkel, nem követelik meg a fegyelmet. Vannak, akik nem szeretik a problémák szóvá tevését, mert meg kell őket oldani, ez pedig töprengést, munkát, harcot kíván. Inkább tompítják, agyonmagyarázzák a problémákat. Esetenként nem kellő időben döntünk. Sok még a határozat is, emiatt nehéz áttekinteni és a végrehajtás folyamatába szervesen beilleszteni őket. Talán túl sok energiát fektetünk az elemzésekbe — bár ez könnyebben megbocsátható, mint a felszínesség vétke —, de nem fordítunk ekkora energiát a feladatok megvalósításához szükséges feltételek megteremtésére. Az ellenőrzés nem elég rendszeres, és inkább tényeket állapít meg, mintsem gyakorlatiasan segít. A mulasztókat a kelleténél ritkábban vonják felelősségre. A párt-, az állami, a társadalmi szervek munkájában még sok az átfedés. Az okok országosan és helyileg is többfélék lehetnek. Türelmesen meg kell őket keresni a végrehajtás minden láncszemében. A felsoroltakban is érzékelhetjük, hogy leküzdésük mennyire összetett feladat, mennyire egységes megítélést és cselekvést követel. Egységes értelmezés A párt életében tovább kell szilárdítani és fejleszteni a demokratikus centralizmust — hangoztatta a továbbiakban. Ez a társadalom minden szervezetére kedvező hatással lesz. Az utóbbi négy és fél esztendőben pártunkban erősödött a demokratikus centralizmus. A pártszervezetekben fokozódott a kommunisták részvétele a politikai döntésekben, és ezzel a megvalósításukért folyó harcban is. A párttestületekben elvtársi, vitatkozó légkörben döntenek; a határozatok demokratikusak, mert a többség véleményére épülnek. A demokratikus centralizmus a párt életében és munkájában egyaránt biztosítja az alkotó, szabad vita lehetőségét — benne a tévedés lehetőségét is —, és a fegyelmezett végrehajtás feltételeit. Kifejezi, hogy vita nélkül nincs helyes következtetés és döntés: kommunista fegyelem nélkül viszont a legjobb elhatározásból sem születik tett. (Folytatás a 3. oldalon.) Nemes Dezső elvtárs felszólalása Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára
