Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-21 / 51. szám
6 Dunántúli napló 1975. február 21., péntek Devizagazdálkodást sértő bűncselekmény „Maszek“ üdültetési d k ind" Harkány „jó áru“ — Naponta 300 érdeklődő Készülődés az autós idényre ANYAKÖNYV PÉCS SZÜLETTEK Molnár Csaba, Hári Zsófia, Somogyi Attila, Bácsván Zsuzsanna, Kőműves Anett, Nett Katalin, Ro- meisz Norbert, Pozsgai Vince, Scheffer Zsolt, Meitert Miklós, Schmidt Eszter, Kötél Eszter, Kubai Ilona, Dombos Zsolt, Keller Attila, Papp Mónika, Tar Melinda, Mim Zsolt, Bagó János, Bátai Virág, Tóth Zsanett, Pauler Péter, Fleischmann Gábor, Dobay Balázs, Cseke Zsuzsanna, Csizmadia Bernadett, Wetzl Marianna, Varga József, Feje Szilvia, Kiss András, Bajza András, Pap Róbert, Simon Balázs, Simon Krisztián, Rugási Károly, Dévai Andrea. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Láber Gyula és Balogh Mária, Hegedűs József és Kisgyura Borbála, Omböli Lajos és Újpál Ildikó. MEGHALTAK Georgies Mihályné sz. Dervár Teréz, Pozsgai Györgyné sz. Papp Anna, Győri György, Tóth István, Be- rényi Ferenc, Bende János, Hegyi László, Karancsi Béla, Mester Mihály, Rémes Jánosné sz. Kovács Eszter, dr. Molnár László, Rekettye Istvánná sz. Dobos Emerencia, Szigeti Mihályné sz. Kütraiber Julianna. KOMLÓ SZÜLETTEK Kolip József, Drimba Melinda, Gaál Gabriella, Horváth Csaba, Sebesy Attila, Tóth Krisztina, Kond- ra Balázs, Varga Zsuzsanna Csilla, Somogyi Roland Győző, Fias Emil, Libor Sándor, Csordás Margit, Krom- mer Edit, Kulcsár Gábor, Waldhau- ser Tamás, Kovács Tímea, Jöhn Orsolya, Nyirati Orsolya, Nagy Gergely, Kopacz György, Narr Zsolt. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Antal Attila és , Beyerle Valéria Klára, Barna Mihály és Kis Edit Márta, Bebesi István és Szabó Agnes Ilona, Antal István és Cillányi Erzsébet, Szelestei Gyula és Ambrus Irén, Bagyula Pál és Szekeres Teréz, Czippán Zoltán és Lackó Ilona, Lafferton Henrik és Szabó Ida. MEGHALTAK Tisocki Mihály, Regdon Aladár, Cvetkó János, Pék Kálmán. MOHÁCS SZÜLETTEX Rózsa Zsolt, Blum Róbert, Erb Anita, Horváth Friderika, Horváth Imre, Kovács Erzsébet, Hasenauer Mónika, Gertner Erna, Bódi Zsolt, Babracsán Máté, Vári Veronika, Patki Péter, Móhr Adrienn, Mintái Marianna, Kovács Erika, Örkényi Márió, Bogdán István, Neidhardt Zoltán, Stefán Mária, Szabó András, Cziza Zsuzsanna, Kovács Szilvia, Vigh Norbert, Grisnik Márk. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Martonovics Mihály és Bódi Rozália, Bertanicz Vilmos és Bősz Mária, Frank Lajos és Domoszlai Éva, Schiszier Ferenc és Károlyi Erzsébet. MEGHALTAK Pazar Józsefné sz. Mész Teréz, Pávkovics Györgyné sz. Bubreg Katalin, Herdelán Demeter, Zimmermann Józsefné sz. Mackó Anna, Harcos János, Arpádi Andrásné sz. Báli Teréz, Földváry László, Jávorosi János, Herman Ádámné sz. Auth Anna, Strigl Pálné sz. Hock Katalin, Ribár Pálné sz. Szabados Rózsa, Teszárik Józsefné sz. Németh Ilona, Lantos György, Erdélyi Jánosné sz. Kovacsits Ilona. Kellemesen töltötte szabadsagát Wagner Hans Joachim családjával 1972-ben Harkányban. Amikor hazautazott az NDK- beli Lübbenauba, elhatározta; NDK állampolgárok részére harkányi üdültetést szervez. Az ügyes Wagner Napi munkája utón — erőmű-gépkezelőként dolgozik — hozzálátott az üdültetés lebonyolításához. Leveleket írt harkányi üdülőtulajdonosoknak, amelyekben vázolta elképzelését és ajánlatot tett: az ő szervezésében fogadjanak német üdülővendégeket. Egyik ottani újságban pedig hirdetést tett közzé, melyben harkányi üdülési lehetőségeket ajánl. Az üdülőtulajdonosok közül számosán elfogadták Wagner ajánlatait, „várják a vendégeket" — az újsághirdetésre pedig özönével kapta az érdeklődő leveleket; hogyan, mi úton lehet Harkányban üdülni? Wagner — mint később vallomásában mondta: „Naponta 200—300 levelet is kaptam NDK állampolgároktól, valamennyien az üdülés felől érdeklődtek.” Jó szervezőnek bizonyult. Még arra is gondja volt, hogy az üdülésről levélben érdeklődőknek le- vélvglasz mellé maga készítette, 80 soros' stencilezett prospektust is csatolt, amelyben Harkány kitűnő fürdési, szórakozási lehetőségeit ismerteti. Ha egy üzlet megindul ... Az természetes, hogy Wagner meghatározta: a harkányi üdülőtulajdonosok a közvetítésért díjat fizetnek neki. Elvégre éjt nappallá téve szervez, leveleket ír, már alig győzi az ügyforgalom lebonyolítását. „Most már • 70 házzal van dolgom Harkányban ... fáradhatatlan tudok lenni ezen a téren ...” — írja egyik üdülőtulajdonosnak küldött levelében és szorgalmazza: szervezzenek be ők is újabb üdülőtulajdonosokat, akik hajlandók az általa küldött vendégeket fogadni. „Akár 1000 házat is tudnék használni, akkora az érdeklődés ...” — írja. Jól ment a bolt Százával érkeztek a Wagner szervezte vendégek 1973 és 1974 nyarán üdülni. Kétségtelen: jól töltötték szabadságukat, kellemesen érezték magukat, Wagner is családjával együtt évente megjelent Harkányban. örömmel tapasztalta, hogy „jól megy a bolt”. Végiglátogatta a vele üzleti kapcsolatban lévő üdülőtulajdonosokat és — kasszírozott! A közvetítői jutalékot! Mennyit? Egyik leveléből lehet következtetni erre: „Már gondolhat az ember a következő évre, hogy pénzemet befektethessem Magyarországon, mit csinálhatok olyan sok pénzzel ... annyi NDK-beli üdülővendég jelentkezik, hogy egész Harkányt ki tudnám adni...” Később már nemcsak Harkányba, hanem Abaligetre, sőt a Balaton déli partjára is kezdte szervezni az az üdülővendégeket... Wagnernek sem a magyar, sem az NDK hatóságoktól nem volt engedélye üdültetés szervezésére. Ezért 1974 szeptemberében, amikor ismét „kasszírozó úton” járt Harkányban, a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság üzérkedés miatt letartóztatta, majd az eljárás megindítása és kihallgatása után engedték haza. De eljárás indult számos üdülőtulajdonos ellen is: a devizagazdálkodás érdekeit sértő bűncselekmény miatt, mert a devizahatóság engedélye nélkül 5000 forintot meghaladó szolgáltatásra külföldivel szerződést kötöttek. Ezt pedig a rendelet tiltja. Számos üdülőtulajdonosnál jelentős összegű valutát is találtak. A rendelet előírja: a valutát 8 napon belül a magyar államnak vételre fel kell ajánlani! A rendőrség az ügyet vádemelési javaslattal küldi meg az ügyészségnek. Nem lehetne legálisan? Vitathatatlan: Wagner törvényeinket, rendeleteinket sértő tevékenységet folytatott, ezért indult ellene — és számos üdülőtulajdonos ellen — a jogos eljárás. De felmerül a gondolat: Wagner illegális „szervezőirodája” helyett legális szervezésben kellene jobban propagálni értékeinket, ha erre lehetőség van. Mert — mint a példa is bizonyítja — Harkány „jó áru”. G. F. FELESLEGESSÉ VÁLT jó állapotban lévő könyveit magas áron megvásároljuk: FEBRUÁR 26, 27-ÉN A MOHÁCSI KÖNYVESBOLTBAN. Az autósok népes tábora, a kocsi évi üzemeltetését tekintve, két nagy csoportra oszlik: akik télen is használják az autót, és akik erre az időszakra leállítják járművüket. Rovatunk ezúttal azokkal az alapvető előkészítő és karbantartási munkálatokkal foglalkozik, amelyeket mindkét tábornak, éppen a közelgő tavasz miatt, ugyancsak ajánlatos elvégezni. írásunk inkább azoknak szól, akik a javuló időben, szabadidejükben, kellemes elfoglaltságnak és jó hobbynak tartják, hogy maguk ellenőrizzék kocsijuk állapotát, — és .talán nem ok nélkül - egy kicsit büszkék is arra, hogy maguk képesek elvégezni több, gépkocsi-karbantartási, -szerelési feladatot. Jóllehet az idei tél nem tette túlzottan próbára az autósokat, azért elég gyakran sózták az utakat. A sár is megragadt a karosszéria, az alváz lemezeinek szögleteiben. Ismeretes, hogy a lemez legnagyobb ellensége a sós víz. Ez nemcsak a kocsi festett részeit, hanem a krómozott alkatrészeket is kikezdi. Ha magunk nem rendelkezünk megfelelő mosási lehetőséggel, álljunk be egy alapos ulvázmosásra valamelyik szervizbe. A megfelelően lemosott és száraz alvázra, ezúttal ne fú- jassunk olajat, hanem vegyük a fáradtságot és a lekopott, a felverődött kövek által felpattogzott fémrészeket, rozsdátlanítsuk (például Erró- fixollal, vagy más rozsdátla- nító szerrel). Ezt követően, lehetőleg rugalmas és jól fedő alvázvédő festékkel (például Katepox-szal) fessük le. Néhány helyen már lehet kapni alvázvédő-festéket tartalmazó spray-okat. Ezek használata igen kényelmes, de kis űrtartalmukhoz viszonyított magas áruk nem áll arányban hasznosságukkal. Ahogy az alvázat megvéd- tük, ugyanígy a kocsiszekrény belső részén a padlólcmezt is meg kell vizsgálnunk. Ha rozsdásodást észlelünk, azonnal be kell avatkoznunk a fenti módon. Jómagunk és mindenki, akit télen szállítottunk, cipőjével hozott annyi nedvességet, amennyi a korrózió megindulásához elég. Ha a fenéklemezen már erőteljes korrodálást tapasztalunk, azaz a lemez felülete már kavernás a rozsdától, esetleg kisebb lyukak is akadnak, azokat műanyagbázisú kittel lehet eltüntetni. Ilyen például az úgynevezett Univerzális Autójavító Kitt, illetve az Epokitt. Miután az alvázzal és a kocsiszekrény belsejével végeztünk, alaposan vegyük szemügyre a külső festett részeket. Az apró kezdeti festékkopásokat, a gyári eredeti festékkel, kis ecsettel fedjük. Különösen az éleken, a tetőszéli eresz belsejében és a csomagtartó, valamint a motorháztető szélein fordul elő leggyakrabban a festék le- pattogzása. Ha azt tapasztaljuk, hogy a sárvédő hátsó függőleges vonalánál az ajtó élével párhuzamosan, vagy a küszöb lemezén a karosszéria festéke apróbb-nagyobb hólyagok sorozatával jelentkezik, ott a korrózió mértéke már olyan nagy, hogy a lemezt cserélni, javítani kell. Ezt bízzuk szakemberre! A kocsi külső részeinek ellenőrzésekor ne feledkezzünk meg a gumitömítések állapotának szemrevételezéséről. Ismeretes, hogy az ajtók és ablakok tömítőcjumijai idővel elfáradnak, és áteresztik a vizet. Az elöregedett gumit a keletkezett repedésekről és a morzsalékosnak ható felületről lehet megismerni. Cseréjét szakműhelyben végeztessük. A tavaszi karbantartás idején a gumitömítéseket vékony glicerinréteggel vonjuk be. Ellenőrizzük továbbá a fékvezetékek és légtelenítő csavarok környékét. Ha fékfolyadék nyomokat észlelünk javítsuk, vagy szakműhelybe vigyük a kocsit. Állítsuk utána a kéziféket és ha laza, feszítsük meg kellő mértékben a dinamó, illetve generátor feszítő csavarját. Tízezer kilométerenként nem árt ellenőrizni a porlasztót. De ezt inkább szervizzel végeztessük. Vessünk egy pillantást a fékfolyadék — vagy hidraulikus kuplung — tartályára. A hiányzó folyadékot töltsük utána. Ugyanezt végezzük el a hűtőfolyadék és a motorkarter olaja, a sebességváltó és differenciálműnél is. KENDE SÁNDOR Ttítcúa Lény 91. Jöhetnek hát a fotósok: ilyen szépséget úgyse fényképezhetnek minden nap! És olyan óriási színész, hogy senki se fogja észrevenni az arcán, mi markolja közben a szívét... Jöhetnek a fotósok bátran! És Miklós is megnyugodhat: látja, hogy nem történt semmi. ... A kocsikban úgy rendeződtünk, hogy az egyikbe mi hárman kerültünk a sofőr mögé. Fennakadás nélkül ment az elhelyezkedés az előzetes terv és elosztás szerint. Ahogy Miklós az ajtót berántotta, a válla fölött megláttam Engel Andrást. A falnak támaszkodva állt, a kalapja a kezében, várakozóan, hogy valaki talán visszaköszön neki. A kocsisor a Via Giuliára hajtott. Ebéd az Akadémián lesz, délután pedig pihenés, séta, beszélgetés. A program holnaptól indul csak. Mindösz- sze ennyit tudtam meg az úton. A délutánról, arról a bizonyos pihenésről azonban semmit. És arról sem, hogy mi lesz addig velem. Vele lehetek . .. velem lesz ... együtt leszünk?... Mikor fog kiderülni, hogy mennyit tud rólam? Délutánig Miklós tájékoztatja majd? Miről?!!! Ez hát a büntetésem?! Az utat figyelte a kocsiból, vagy csak maga elé nézett?!... Ö következett volna az első szóval, vagy én, aki nem tudtam, mennyire akar hallgatni? A Piazza Barberinit nem lehetett elkerülni, a Tritone-ku- tat megkerülte a körforgalom. — Itt láttam meg tegnap — szólalt meg Miklós, és keserűen, öregesen nevetett. — Itt lakom. Lehunytam a szemem, úgy bólintottam jobbra: — Ott. — Szép... Ez az ő hangja volt. Visz- szanéztem rá. Ö megnedvesítette a szája szélét, majd megkocogtatta az üveget: — Ez valóban nagyon szép ... Kérem, hajtson egy kört vissza. Forduljunk még egyet; lehet? Szálegyenesen ült, nem forgolódott semerre. — Emlékezni a jelenre — sóhajtotta —, igen ennyi a boldogság ... Nem a múltat idézgetni vissza, hanem azt kellett volna megtanulni: a jelent, mindig a jelent meglátni... A tér kijáratában megállította a kocsit: — Kiszállsz? Ha megfogta volna a kezem!. . . Ha csak egy pillanatra megérinti!... — Hazahoztunk, fiam — nézett rám. Majd azonnal Miklóshoz fordult: — Vagy hogyan legyen, kedves rendező úr? Megelőztem Miklóst: — Ki kell szállnom. — Na, látod ... — helyezte az öléből a virágcsokrot előre, a sofőrülés mellé. — Akkor rendben van. Egy perc még. Anyu kihajolt: — Ha el akarsz jönni valahová ... — Igen . . . — Az egyik filmet. Vagy ahogy gondolod ... ha meg akarsz nézni valamiben... — Igen ... — Ha nem, hát nem muszáj ... Miklós megérintette a művésznő csuklóját, hogy informálja : — Megbeszéltük. — Telefonálsz? Ö: — Érted jövök. 4. A rövid autóúton, a Via Na- zionalén a Palazzo déllé Espo- sizioni-ig próbált Miklós fölkészíteni az ünnepség várható eseményeire. A magyar kulturális hét megnyitása a kiállítási palotában. A tizenkilencedik század magyar festőinek a bemutatása, előadás, tárlatvezetés. Mindenekelőtt pedig, egy úgynevezett állófogadás keretében, Ady Endre olasz válogatásának az átadása. Ott feküdt a testes, piros selyembe fűzött kötet az ölében, és a rendelkezésünkre álló idő alatt igyekezett minél gyorsabban, minél többet, minél pontosabban elmondani róla. Hogy ez itt az első ilyen terjedelmű Ady-gyűjtemény, négyszáz oldalon, az eredeti ciklusbeosztást követve, kétnyelvű párhuzamban, százhatvanhét vers, a milánói Lerici adta ki, méghozzá a nagy európai költők sorozatában, igen, ezzel a címmel: Egy nagy európai költő. (Folytatása következik) Rudas László (1885—1950) Nagyon korán eljegyezte magát a munkásmozgalommal, a társadalmi haladással. Az egyszerű származású fiatal diák, — 18 esztendős volt mindössze — a baloldali diákok művelődési körének tagja, s már egyúttal a Népszava munkatársa volt. Elméleti fogékonysága és valóságlátása azonban hamarosan szembefordította a korabeli magyarországi és nemzetközi problémákat opportunistán szemlélő szociáldemokrata vezetőséggel. A háború alatt — felismerve annak imperialista rablótermészetét — az egyre szélesebbkörű tudással felvértezett, egyre felkészültebb fiatalember a szocialista baloldal egyik legképzettebb teoretikus publicistájává lett. Ezek után szinte magától értetődőnek tűnt, hogy Rudas László a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapító tagjaként, a Kommunista Internacionólé alapító tagjaként kongresszusának magyar küldöttéként, a Vörös Újság főszerkesztőjeként volt részese a dicsőséges foradalmi napoknak 1918— 1919-ben. A Tanácsköztársaság bukása után az emigráció keserű kenyerét eszi — majd második otthonra és végre valódi, szabad működési lehetőségekre lel a polgárháború megpróbáltatásaiból éppen kikerülő Szovjetunióban. Tudományos és oktató munkával foglalkozik: a Marx—Engels—Lenin Intézet főmunkatársa, a Vörös Professzura és a Lenin Iskola tanára. Szerte a világon internacionalisták egész nemzedéke vallotta közvetlen nevelőjének, tanítómesterének Rudas Lászlót, aki pedagógiai munkássága mellett arra is bőségesen szentelt időt, hogy élénk publicisztikai elméleti tevékenységet fejtsen ki, harcoljon a korabeli marxista filozófia és közgazdaságtan tisztaságáért, a modern természettudományos eredmények materialista interpretálásáért. A tudományos szocializmust éles fegyverként kezelte a bur- zsoá ideológia és hatásai elleni harcban. A második világháborúban Rudas László a Nemzetközi Antifasiszta Iskola nevelője, majd a magyar és német hadifoglyok között fejtett ki fel- világosító munkát. A felszabadulás után pedig végre megadatott neki, hogy szabad hazába térjen vissza munkás életét folytatni. Magas politikai tisztségei (képviselő, és a párt Központi Vezetőségének tagja volt) mellett folytatta elméleti, tudományos munkásságát is, amely igazán ekkor teljesedett ki. Igazgatója volt a Központi Pártiskolának, majd rektora a Közgazdaság- tudományi Egyetemnek, tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Élete végén munkásságát Kossuth-díjjal is megbecsülték. A halál alkotóereje teljében újabb cikkgyűjteményének sajtó alá rendezése közben érte. Mélységesen jellemző, hogy egyik nagy munkáját, amely a materialista világnézetről szól. 1947-ben a Magyar Kommunista Pártnak ajánlotta, mint e világnézet hazai hordozójának, „amelynek soraiban, beleszámítva a Szociáldemokrata Pártban töltött másfél évtizedet is, immár négy és fél évtizede harcolok, amelynek alapításában tevékenyen részt- vettem. és amelynek mindig fegyelmezett és hű katonája igyekeztem lenni.” (D. M.)
