Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)

1975-02-09 / 39. szám

1975. február 9., vasárnap Dunántúlt napló 5 24 ÓRA A NAGYVILÁGBAN Diplomáciai kapcsolat hazánk és Jamaica között A Magyar Népköztársaság és Jamaica, attól az óhajtól ve­zérelve, hogy a kölcsönös előnyök alapján minden téren erősítsék kapcsolataikat, az Egyesült Nemzetek célkitűzéseivel összhangban elhatározták, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítenek egymással nagyköveti szinten. + NICOSIA: A ciprusi kép­viselőház lelhivással fordult a világ parlamentjeihez és politi­kusaihoz, hogy segítsék elő a Ciprusra vonatkozó ENSZ-hatá- rozatok megvalósítását. Ezek a határozatok előirányozzák min­den külföldi csapat kivonását a szigetországból, továbbá a menekültek hazatérését ottho­naikba. A képviselőház felhív­ja a parlamenti képviselőket, hogy vívják ki a ciprusi problé­ma olyan igazságos rendezé­sét, amely szavatolja Ciprus függetlenségét, szuverenitását és területi sérthetetlenségét az egész ciprusi nép javára. + ISLAMABAD: Pokolgépes merénylet áldozatául esett Hajat Mohammad Khan Sher- pao. a nyugat-pakisztáni Szind tartomány főminisztere, Ali Bhutto központi kormányának volt tagja. + BONN: A szövetségi kor­mány bármikor kész megkezde­ni a tárgyalásokat a Német Demokratikus Köztársasággal — állította szombat déli rádió­nyilatkozatában Klaus Bölling nyugatnémet kormányszóvivő. Böíling ugyanakkor elismerte, hogy Helmut Schmidt kancel­lár legutóbbi kormánynyilatko­zata nemtetszést váltott ki az NDK-ban, de arra az álláspont­ra helyezkedett, hogy a bonni kijelentéseknek nem kell belő- lyásolniok a tárgyalásokat, mert az utóbbiak a kapcsola­tok gyakorlati alakítását szol­gálják. ♦ ADDISZ ABEBA: Aszmará- ban pénteken felújultak a har­cok néhány órával azután, hogy a központi kormány bejelentet­te: nem szándékszik megadni a függetlenséget Eritreának. Kevéssel éjfél előtt három rob­banás, majd ezt követőleg he­ves gépfegyvertűz volt hallható a városban. A harc mintegy 30 perccel ezután elcsendesedett. Az etióp kormány bejelentése szerint a legutóbbi összetűzé­seknek mintegy 1500 halálos ál­dozata, többezer sebesültje van és többezren váltak hajlék­talanná. Egy hét a világ- politikában „Gyakran van szükég arra, hogy széleskörű véleménycse­rét folytassunk és összeigazít­suk a politikai óránkat" — így nyilatkozott négynapos közel-keleti útjáról hazatérő ben Gromiko szovjet külügy­miniszter. Ennek az óraigazi- tásnak jegyében zajlott da­maszkuszi és kairói látogatá­sa s a kibontakozás lehetősé­geinek mérlegelése lesz nyil­ván a téma a Genfben nem­sokára esedékes szovjet— amerikai külügyminiszteri ta­lálkozón is. Az Egyesült Álla­mok diplomáciájának vezető­je a Közel-Keletről érkezik majd a svájci városba, miután felkeresi Izraelt és az érde­kelt arab államokat. A szovjet álláspont szerint ezek az említett politikai órák azt mutatják, hogy elérkezett a genfi békeértekezlet újra­kezdésének ideje! A konferen­cia 1973 decemberében csu­pán három napig ülésezett a Nemzetek Palotájának új épü­letszárnyában s munkája, ke­rek négyszáz napja szünetel, Szaljut-4 700 fordulat a Föld körül A Szaljut-4 tudományos or- bitális állomás szombaton moszkvai idő szerint 14 óráig (magyar idő szerint 12 óráig) 700 fordulatot tett meg a Föld körül. Az űrállomás pályájának je­lenlegi főbb adatai: A Föld felszínétől való leg­nagyobb távolsága — 361 ki­lométer, legkisebb távolsága 334 kilométer, keringési ideje 91,3 perc, a pálya síkjának az Egyenlítő síkjával bezárt szö­ge 51.6 fok. A kozmonauták - Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko - a programnak megfelelően felülvizsgálták az egyes rend­szereket, rendszerezték az elő­ző napok kutatásainak ered­ményeit, fizikai gyakorlatokat végeztek. Az orvosi ellenőrzés adatai és az űrhajósok jelentései sze­rint Gubarev és Grecsko köz­érzete jó. Az űrállomás fedél­zeti rendszerei előírás szerint működnek. + BRÜSSZEL: Jelentős si­kert értek el a belga kohászati és fémipari munkások: a mun­káltatók kénytelenek voltak teljesíteni a szakszervezeti kö­vetelések túlnyomó részét. Az új kollektív szerződésekben a munkaadók kénytelenek voltak túlnyomó részben teljesíteni a szakszervezetek béremelési kö­veteléseit s bizonyos garan­ciákat vállaltak magukra a dolgozók létbiztonságát il­letően is: a szakszervezetek ragaszkodnak a foglalkozta­tottság fenntartásához. Dr. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára az NDK kormányának meghívására Berlinbe érkezett. Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára fogadta és megbeszéléseket folytatott a világszer­vezet főtitkárával. ♦ RÓMA: Az olasz szak- szervezetek tömegkampányt indítottak a spanyolországi antifasiszta szakszervezeti moz­galommal való szolidaritás je­gyében. Az olasz dolgozók aláírásokat gyűjtenek annak a petíciónak a támogatására, amelyben amnesztiát követel­nek minden bebörtönzött szak- szervezeti aktivista és demok­rata számára. A kikötői mun­kások szakszervezetei bejelen­tették, hogy február 11-én boj­kottálnak minden spanyol ha­jót. + PÁRIZS: Párizsban pénte­ken a spanyol néppel való szolidaritás francia bizottságá­nak kezdeményezésére nagy­gyűlést rendeztek annak kap­csán, hogy február 11-én kez­dődik Marcelino Camacho és kilenc társa ügyének felül­vizsgálása Madridban. Cama- chót a spanyol szakszervezeti mozgalom kiemelkedő szemé­lyiségét és harcostársait a madridi törvényszék hosszú börtönbüntetésre ítélte. ♦ LISSZABON: A portugál hivatalos közlönyben törvény* erejű rendelet jelent meg arról, hogy 1975. április 25-ig meg­tartják az alkotmányozó nem­zetgyűlési választásokat. A sza­vazás időpontját a köztársasági elnök teszi közzé, áll a köz­lönyben. ♦ BERLIN: Dr. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára hivatalos NDK-beli tartózkodása során szombaton délelőtt Oskar Fi­scher külügyminiszterrel tár­gyalt. Ezután Horst Sindermann, a Minisztertanács elnöke, majd Willi Stoph, az Államta­nács elnöke fogadta az ENSZ főtitkárát. Willi Stoph ebédet adott dr. Kurt Waldheim és fe­lesége tiszteletére. + RÓMA: Az olasz képvise­lőház pénteken este 335 sza­vazattal 226 ellenében bizal­mat szavazott a kormánynak az olasz rádió és televízió de­mokratikus reformjáról szóló kormányrendelet megvitatásá­val kapcsolatosan. KÜZLEIUIEIUV a Lengyel Népköztársaság külügyminiszterének magyarországi látogatásáról Púja Frigyesnek, a Magycr Népköztársaság külügyminisz­terének meghívására Stefan Ol- szowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Lengyel Nép- köztársaság külügyminisztere 1975. február 6. és 8. között hi­vatalos, baráti látogatást tett Magyarországon. A lengyel külügyminisztert fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke. A magyar és a lengyel kül­ügyminiszter véleményt cserélt a két ország együttműködésé­ről, a kapcsolatok továbbfej­lesztésének lehetőségeiről és áttekintette az időszerű nem­zetközi kérdéseket. A külügyminiszterek megálla­pították, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Lengyel Nép- köztársaság együttműködése az élet minden területén gyümöl­csözően fejlődik a marxizmus— leninizmus és a proletár inter­nacionalizmus elvei alapján, a két nép és a szocialista közös­ség érdekeinek megfelelően. A miniszterek hangsúlyozták a két testvérpárt első titkára, Ká­dár János és Gierek elvtárs, va­lamint a két kormány elnöke, Fock Jenő és Piotr Jaroszewicz elvtárs személyes találkozóinak nagy jelentőségét a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében, a hagyományos magyar—lengyel barátság elmélyítésében és o nemzetközi együttműködésben. Kiemelték a szocialista gaz­dasági integráció fejlesztésé­nek szükségességét a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csa tagállamai között. Ennek elmélyítését szolgálja a komp­lex program gyakorlati megva- I lósításo. Mindez hatékonyan hozzájárul a két ország nép­gazdaságának és a szocialista közösség gazdasági együttmű­ködésének további erősödésé­hez. A két fél hangoztatta, hogy a szocialista közösség, a béke és a biztonság erősítése szem­pontjából nagy jelentőségűnek tartja a fennállásának 20. év­fordulóját ünneplő Varsói Szer­ződés Szervezetének további erősítését, a politikai együtt­működés tökéletesítését. A külügyminiszterek megálla­pították, hogy a Szovjetunió­nak, a többi szocialista ország­nak és a világ haladó erőinek fi Közel-Kelet politikai órai pedig ez a fórum lenne a leg­alkalmasabb a bonyolult vál­ságok rendezésére. Elvben Washington és Tel Aviv sem tagadhatja a genfi tárgyalások szükségességét, a gyakorlatban azonban szeret­nének megmaradni az ameri­kai közvetítés, a szakaszos rendezés diplomáciája. az úgynevezett „kis lépések” mel­lett. Az arab frontok szétszab­dalása, a más-más menetrend Kairóval, Damaszkusszal, az ammani udvarral, illetve a palesztin mozgalommal szem­ben lehetőséget nyújtana a taktikázásra, a manőverezés­re. A találó hasonlatra visz- szatérve: az óramutatót mór az Egyesült Államok és Izrael sem tudja megállítani, de sze­retnék, ha az arab országok politikai órái különféleképpen járnának s nem lennének ösz- szeegyeztetve a szocialista vi­lággal. A Gromiko-látogatás ered­ményeképpen a szovjet—Szí­riái közös közlemény világo­san és egyértelműen fogal­mazott: legkésőbb március elejéig fel kell újítani a genfi munkát, amelybe szükséges lenne a PFSZ bevonása is. A damaszkuszi Gromiko—Arafat találkozó nyilvánvalóvá teszi, hogy a” palesztin mozgalom többsége egyetért a genfi részvétellel. Haladéktalan fel­adatként jelölte meg a genfi konferencia összehívását Kai­ró is, de a pontos határidő hiánya némiképpen általános­sá teszi ezt az állásfoglalást. Egyiptomban valószínűleg azt várják, mit hoz majd Kissin­ger diplomatatáskájában, amikor Kairóba látogat, haj­landó-e Izrael számottevő visszavonulásra: a Sínai-fél- sziget stratégiai fontosságú hágóinak és az Abu Rudeisz-i olajmezők kiürítésére. Nem messze a közel-keleti térségtől, a Földközi-tenger keleti medencéjében, Cipru­son és Ciprusért ismét kiújult a feszültség. A törökök ezer katonát visszavontak ugyan a szigetről, de így is a megen­gedett létszám ötvenszerese állomásozik ott. Ankara olyan földrajzi alapon megszerve­zett föderációt kíván, amely a lakosság áttelepítésével két összefüggő területre osztja az országot, s a teljes kettésza- kítós alapjául szolgálhatna. Kleridesz és Denktas tárgya­lásai — jóllehet a héten foly­tatódtak — érdemi eredmény­re eddig nem vezethettek. A ciprusi hullámod Washington­ban is érzékelhetők: a kong­resszus ragaszkodik az Anka­rának nyújtott katonai segít­ség felfüggesztéséhez, Ford elnök viszont a folytatását szorgalmazza. Az ok, hogy a török hadsereg a létszámát tekintve második a NATO- ban, 477 000 főnyi állományá­val a nyugatnémet Bundes­wehr! is megelőzi . . . Európa többi részében tár­gyalási nagyüzem volt. Moszk­vában megtörtént a hivatalos kapcsolatfelvétel a KGST és a Közös Piac között s a kap­csolatokat normalizáló pár­beszéd folytatódni fog. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkári mi­nőségében először látogatott el a világszervezet viszonylag új tagjai között számontartott NDK-ba és NSZK-ba. Párizs vendége volt az olasz és a nyugatnémet kormányfő; Lisz- szabonba látogatott a brit külügyminiszter; s Bécsben Genscher próbálkozott „zu- varórepüléssel", Bonn-nak azonban nem sikerült meghiú­sítania a készülő NDK—oszt­rák konzuli egyezményt. Külügyminiszteri találkozó­ra került sor Magyarországon is. Stefan Olszowski, a lengyel diplomácia vezetője tárgyalt hazánkban. Mindkét szocialis­ta ország tevékeny részese a Varsói Szerződésbe tömörült államok egyeztetett békepoli­tikájának. Sok közös érdekű kérdésről tárgyalhatunk, az európai biztonság ügyétől kezdve — a NEFB tagjaként — a Vietnammal kapcsolatos párizsi egyezmények követke­zetes megvalósításáig. Portugália és Peru földraj­zilag távol esnek egymástól, a hét eseményei mégis egy­más mellé helyezhetik a két országot. Limában és Lissza­bonban egyaránt o nemzeti érzésű, haladó katonatisztek hatalomátvétele jelentette egy új politikai irányzat kezdetét. A progresszív fejlődést mind­két országban támogatják a kommunista pártok s a de­mokratikus szervezetek is. A jobboldali reakció ismét mindkét helyen áttörési kísér­letet tett. Portugáliában meg­próbálta szétbomiasztani a kormánykoalíciót, s miközben NATO-hadgyakorlatok foly­nak az atlanti vizeken, állító­lagos szovjet támaszpontokról fölröppentett koholmányokkal próbált nyugtalanságot kelte­ni. Peruban a rendőrök elein­te gazdasági jellegű sztrájk­ját szerette volna ellenforra­dalmi célokra felhasználni. A fővárosban zavargásokra, gyújtogatásokra került sor, halálos áldozatok is voltak. A fegyveres erők azonban Portugáliában is, Peruban if a haladás érdekében léptek fel, nem váltak be a „chilei recepthez” fűzött vágyálmok. Lisszabonban az eszközök po­litikaiak voltak, a fegyveres erők mozgalma a távlatokról, a katonák.jövőbeni szerepéről és felelősségéről tanácskozott konferenciáján, Peruban a hadsereg határozott közbelé­pésére volt szükség, hogy az utcákon helyreálljon a rend. közös erőfeszítése nyomán az enyhülés a nemzetközi élet fő irányzatává vált. Aláhúzták Leonyid Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára személyes hozzájáru­lásának jelentőségét a nemzet­közi helyzet javulásában. A vi­lág egyes körzeteiben még lé­teznek feszültségek, terhes gó­cok, amelyek veszélyeztetik a békét. Ezért további erőfeszíté­seket kell tenni, hogy az eny­hülés tartóssá és visszafordít­hatatlanná váljék. A felek sajnálattal állapítják meg, hogy az Amerikai Egyesült Államok bizonyos körei tovább­ra is fékezni akarják az enyhü­lési folyamatot, többek között azáltal, hogy a gazdasági kap­csolatok fejlesztését politikai feltételektől teszik függővé. A felek hangsúlyozták, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet eddigi munkája eredményes volt. Reá­lis lehetőség van arra, hogy rö­vid időn belül, sikeresen befe­jeződjék az értekezlet második szakasza és sor kerüljön a har­madik szakaszra a legmaga­sabb szinten. A két külügyminiszter han­goztatta, hogy a feszültség enyhítését hatékonyan segítené a fegyverkezési verseny mér­séklése, majd megszüntetése. Meggyőződésük, hogy a kö­zép-európai haderőcsökkentés­ről folytatott tárgyalások sikere hozzájárulna a nemzetközi helyzet további enyhüléséhez. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság külügyminiszterei megállapítot­ták, hogy a vietnami helyzet végleges rendezése csakis a térség népei önrendelkezési jogának tiszteletben tartása, minden külső beavatkozás megszüntetése és a Vietnamra vonatkozó párizsi egyezmény pontos betartása alapján le­hetséges. Mindent meg kell tenni, hogy a saigoni admi­nisztráció is teljesítse a párizsi egyezményben előírt kötele­zettségeit. A felek készségüket fejezték ki, hogy továbbra is elősegítik a feszültség csök­kentését és a békés fejlődést ebben a térségben, mindenek­előtt a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságban végzett tevékenységükkel. A külügyminiszterek hang­súlyozták, hogy a Közel-Kelet tartós és igazságos békéjének feltétele az izraeli csapatok kivonása az arab területekről, Falesztina arab népének saját állama megalakítására vonat­kozó jogának elismerése és a közel-keleti genfi békekonfe­rencia munkájának mielőbbi felújítása. A miniszterek kiemelték, hogy az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának és közgyűlésének a Ciprusi Köztársaság függet­lenségének és területi integri­tásának helyreállításáról és tiszteletbentartásáról hozott határozata értelmében — és a szovjet kormány ezzel kapcso­latos javaslatának megfelelően — biztosítani kell a Cipruson élők számára a tartós éí igaz­ságos politikai megoldást. Mindkét fél kifejezte szoli­daritását Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika népeinek igazsá­gos harcával, amelyet az im­perializmus és a neokolonia- lizmus ellen, a teljes nemzeti felszabadulásért és a társadal­mi haladásért folytatnak. El­ítélték a chilei juntát, amely lábbal tiporja az emberi jogo­kat. A külügyminiszterek eredmé­nyesnek ítélték a két ország külügyminisztériumainak együttműködését, s annak to­vábbi bővítését határozták el. A két külügyminiszter meg­beszélései a hagyományos ba­rátság légkörében, a teljes né­zetazonosság jegyében zajlot­tak le. Stefan Olszowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisz­tere hivatalos baráti látoga­tásra hívta meg Púja Frigyest, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszterét Lengyelország­ba, aki a meghívást örömmel elfogadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom