Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-22 / 52. szám
FILM »fc,efordítottál«’:* Gárdonyi Titkosnaplóját Vállald önmagadat. Színes, magyar film. Rendezte: Mamcserov Frigyes. Operatőr: Lőrinc József. Irta: Somogyi Tóth Sándor. Vállald önmagodat Nemecsek Az egri remete hagyatéka Gárdonyi üzenete: Gratulálok, ha megfejtened sikerült: a magyar nyelvnek magas, elzárt Tibetjébe találtál kaput. Ha addig eljutsz, ameddig én, megtalálod azt az aranyalmafát is, amelynek neve: analógia. . Vállald önmagadat — ez az ingerlő banalitás Mamcserov Frigyes új filmjének címe. A rendező tapasztalt forgatókönyvíróra támaszkodhatott Somogyi Tóth Sándor személyében, aki már több regényét adaptálta a film műfajához. Somogyit mint a gyermeklélek szakértőjét ismerhettük meg több műve — Gyerektükör; A gyerekek kétszer születnek — alapján. Ehhez társul, hogy az utóbbi néhány év hazai filmtermése dicséretes gazdagodásról tanúskodott az ifjúságról szóló, az ifjúságnak szánt filmek terén (Hahó, öcsi; Hahó, a tenger; A locsolókocsi; Idegen arcok), önkéntelenül is felvetődik a kérdés a Vállald önmagadat bemutatásával, vajon jelent-e további gazdagodást ez az új film a gyermekfilmek repertoárjában? A főhős, Kerekes Zsolt 13 éves, elvált szülők gyermeke. Apja, aki elfoglalt orvos, újra megnősült, ő neveli fiát. Zsoltra nagy vonzerőt gyakorol a természet, a biológia rejtelmes világa. Nyomozó szenvedéllyel kutatja az állatvilág életének összefüggéseit barátjával. Ez az érdeklődés valójában menekülés a felnőttek — szülők és tanárok — rideg világából. Az erdei kóborlásból hazahozott félvak farkaskutya jelzi Zsolt erős érzelmi függőségigényét, melyet mind édesanyja, mind apja kielégítetlenül hagy. Ugyanakkor erős vágy hajtja a kis főhőst a kiválásra, az egyéniség megtalálására. Kísérletképpen egy jó házból való úri- fiú-galerihez csapódik, akiktől az elkövetett csínyek fejében meg is kapja az értékelő elismerést és elfogadást. Hiába várja ugyanezt apjától, viszont megkapja a „huligán” minősítést, amit elfogad, ezzel önértékelésén súlyos csorbát ejtve dadogni kezd. A pszichológus beveti az összes, az író és a rendező által elképzelt lélektani csodafegyvert, de Zsolt zárkózottságát a hasonló korú, de szemmel láthatóan érettebb Olga szeretet-nyilvánítása és igénye töri meg. A fiú újra iskolába megy, elmúlt a serdülőkor krízise, és a hősök élik tovább életüket, míg meg nem halnak . .. Mamcserov Frigyes filmjén érezhető a pszichológizálás divatja. A történet banalitása, a meseszövés sablonjai, filmről filmre újra felbukkanó kellékei hitelrontóak. A növekvő környezeti ingerek, információ- őzön hatására meggyorsult személyiség-érési folyamat és az érzelemszegény, rideg családi légkör visszatartó erejének ellentmondásait, a szociológiai tényként létező úgynevezett „ifjúsági kultúra” sajátos érték- és normarendszerét Ne- mecsek-stílusban nem lehet ma már visszatükrözni. Csak nosztalgiával gondolhatunk Truffaut Négyszáz csapás című filmjére, amelyben a felnőtté válás fájdalma és szépsége, a gyermekkor elvesztésének könnyei, tragikomikuma a néző emlékeinek mélyrétegeiben is érzelmeket fellobbantó fényt vetített. Nagy hibája a filmnek, hogy a miliő — családi otthonok, nyaralók — ábrázolásánál olyan képi és tárgyi világot mutat, amely esetleg vágyálom a fiatal nézők nagy többségének, a luxus gazdasága a fiatal nézőben a kirekesztettség távolító érzését kelti fel. Másrészt minta nyújtására sem alkalmasak a „modern” polgári életformához méretezett lakásbelsők. A kamaszkor lappangó erotikájának felbukkanása a filmben némi rendezői érzékenységről tanúskodik. Nem az Olgit alakító Kassai Tünde hibája, hogy kama- szos bája disszonáns viselkedésjegyekkel keveredik. S. A. A mindig szenzációkról álmodozó olvasószerkesztő évekkel ezelőtt — egészen pontosan 1969 októberében — egy késő délután érkezett MTI-hírt lobogtatott előttem. Irodalomtörténeti szenzáció, megfejtették Gárdonyi Géza titkosírását! Gyürk Ottó Budapesten és Gilicze Gábor egyetemi hallgató Pécsett, egymástól függetlenül és szinte egy időben jött rá a titok nyitjára, Egerben hamarosan megtartják első nyilvános felolvasásukat ... Azonnal abbahagyni mindent, felhajtani a Gábor gyereket, a holnapi lapban, fényképpel együtt, benne kell lennie ... És „Hobogász úr” fél óra múlva már bent topogott szerkesztőségünkben, a jogász kollégiumban a zuhany alól ránciqáltuk ki, épo akkor jöttek meg Móriagyűdről, szüretről. Te, Hobogdsz Gilicze Gabi a Fülesben olvasott Gárdonyi titkosírással írt hagyatékáról, az addig meg- fejthetetlennek tartott hieroglifikus jelekről, melyeket az író maga tibeti írásnak mondott. Jelentkezett — s kívüle még huszonegyen — az egri múzeum felhívására, megkapta a titkosírásos feljegyzések fotókópiáit, s lázas izgalommal kezdett megfejtésükhöz. Apjának . — Giliczéék mellesleg kaposváriak - voltak aztán ki- fakadásai, fiam, te Hobogász, semmire való dolgokkal foglalkozol. Ám a fiú komolyan gondolta és kitartásának meg is lett az eredménye. A szeme vezette rá a megfejtésre, az egyik papírcsíkon ötször is előfordult ugyanaz a jel. Ez egy mássalhangzó, s csak magyar szó lehet, gondolta, A „t" betű jelét sejtette benne. Úgy is volt! Sok-sok találgatás után aztán a többi betűt is azonosította. Mindezt még az egri nyilvános felolvasás előtt elmesélte, ám megkért, ne írjam meg, melyik betű rátalálásával kezdte nyitogatni a titok zárját. Ekkor ugyanis már óvatos volt, mert a másik megfejtő, Gyürk Ottó katonatiszt — aki nem a magyar nyelv hangzóinak törvényszerűségeit alapul véve végezte felfedező munkáját, mint Gilicze, hanem a számítógépet hívta segítségül és jött rá a számjelekre — kétségeket támasztott elsőbbségét illetően, magának vitává azt. Másnap az írás meg is jelent, még néhányszor találkoztunk Giliczével, de aztán ez is elmaradt, elköltözött Pestre, ott folytatta tovább egyetemi tanulmányait. Tirádák Jó öt év telt el, s most íme, itt a folytatás: a Szépirodalmi Könyvkiadó közreadta Gárdonyi Géza Titkosnaplóját. Áttették, „lefordították" tehát az ákom- bákomokkal teli noteszokat és cetliket, mindenki hozzáférhet az „egri remete” titkaihoz. (A majd 250 oldalas könyvben mellesleg nincs utalás a két megfejtő közötti perlekedésre, de minek is?! Nyilván, megegyeztek és igazságosan megosztozkodtak a dicsőségen, csakúgy mint a titkosírással írt hatalmas anyag áttételéhez fűződő szerzői jogokon.) Hozzá is kezdenénk mindjárt a Titkosnapló szemezgetéséhez, ám Z. Szalai Sándor a könyvhöz írt bevezetőjének soraival meggondolásokra késztet, különös história mellett időztet el bennünket. Az ötvenes évek közepén az „egri remetét” őrültnek kiáltották ki! Az előzmény az volt, hogy egy dús fantáziájú ember, László János vette kézbe a titkosírásos feljegyzéseket, de nem boldogult vele, holtpontra jutott. A bevezetőben olvashatjuk: „Talán mondanunk sem kell, hogy (mai szemmel nézve, illetve Gárdonyi kései műveit ismerve) az író rangjához, világlátásához mennyire méltatlan, megalázó eljárás volt László János önkényes fogása, bátorsága, mellyel idegbetegnek, sőt félig-őrültnek képzelt Gárdonyi „elszomorító" anamnézisét vázolta föl. Nem csupán a titkait féltő, melengető fantaszta, hanem a „józan nappalainak” ellentmonó, „ópiumos-morfiumos” lázálmainak s „éjszakai" spiritiszta szeánszainak élő, túl- világi szellemekkel társalkodó ember tükörképét vélte felfedezni a titkosírással rögzített - számára csak zavaros szóhalmaznak tűnt — műben. Az író „okkultizmusáról” szóló mesékkel hozta összefüggésbe titkosírása gyakorlatát, mely - úgymond - rendszerességével együtt megfejthetetlen, mert élete utolsó éveiben teljesen elszakadt mór Gárdonyi „az emberi és társadalmi realitásoktól”: „Kétségbeesetten kopogtat éjszakáról éjszakára egy nemlétező ajtón, hogy végre hallják már meg mögötte a nemlétező patrónusok. Görcsösen ragaszkodik a maga elképzelte szellemekhez, de csak zavaros, üresen kongó szavak buggyantak fel . . . tolla nyomán .. ." Agya botlik... Az istenektől várja, sugalljanak neki remekműveket ... Lám, micsoda károkat okozhat egy sötét, kontroll nélküli kinyilatkoztatás. Ne feledjük el, Gárdonyi — akinek nevét a Nobel-díj várományosai között is emlegették - csak a hatvanas években foglalhatta el az őt megillető helyet a klasszikus magyar irodalomban. Mert mi is derül ki a Titkosnaplóból? Feljegyzései tükrében Gárdonyi gyilkos önkritikával pillant visz- sza korábbi munkásságára (Egyszerre látom minden munkámnak az értékét és értéktelenségét, mint valami próbakövén ... írja); tűnődve, gondolkodva, gyötrődve, újabb megfigyeléseket és tapasztalatokat, olvasmányélményeket gyűjtve igyekszik megújítani önmagát és művészetét, örült az, aki ilyeneket vet papírra?: Tárd fel a köznapi élet szépségeit ... Ne dekoráld az életet, hanem világíts bele ... Aki nem a valóságot festi, csakhamar ismétli magát, s mint a szobafestő, patronokkal dolgozik ... Gárdonyi nem tudhatta pontosan, hová vezet ez az átváltozás, miért verte volna akkor hát nagydobra?! És most szemezgessünk a Titkosnaplóban, amely maga is válogatás. Napló I9IS-1922. Találtam, hogy testi jellemzésben, ha rövid, olyan jegyet kell írnom, amely lelki is. Tehát az ilyen jellemzések: sánta, félszemű, púpos, szeplős, barna, sovány stb., nem jók. Hanem: töprengő homlokú, hangja mint a szúnyogdöngés, s más efféle. A következő napokon is mind ezen gondolkodtam, hogy a jellemzés nem maga az öt Ecset leltári művelete, hanem az csak segítő valami a Bitik teremtésében. És szinte irtózva eszméltem rá, mennyire művésziedének negyven évi munkálkodásaim remekei. Nem vigasztal, hogy a többi író is ilyen, de ha van még tíz évem, talán pótolhatom. Mor/iam- c seppek Nézd a nagyneveket a lexikonban. Minden élet ostoba s hasztalan s keserves izgalmak sora. De méginkább rávilágít erre a régi levelek gyűjteménye. Mind öröknek érzi ezt a földi életet, csak arra nem gondol egy sem, hogy ha a pénz értékes, a nyugalom, a lélek csendessége még inkább. Mindenki élete erre a kérdésre felel: mit akar? A legtöbb ember kapni akar. Az igazi író azonban alkotni akar, vagyis adni. Minden egyéb mellékes neki. Ezért vagyok én feljebb azoknál, akik pénzeket, címeket, rangokat, állásokat hajszolnak, s erről ismerem meg őket, hogy igazi írók-e. Inkább becsüljenek kevesebbre és érjek többet! "A szeretet: áldozat. Az iga, ha rózsás is, ha aranyos is, csak iga. A házasság rózsás iga. Aki belédúgja fejét, véli, hogy rózsákba dugta. Rózsák leperegnek, lekopnak, s az iga marad. Józan szemmel ez tisztán látható, s voltaképpen nem házasodik senki, hanem egy nőt vesz el. A magyarság nem kalapdísz, hanem szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája, a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak. A Janus Pannonius Gimná** ziumban hagyományai vannak a kóruséneklésnek. Közel két évtizede, hogy az iskola énekkarait a legjobb magyar ifjúsági kórusok közt tartják számon. Az egykori diákok közül ma többen énektanárok, kórusvezetők, akik nagy szeretettel idézik fel egy sor nagyszerű hangverseny, rádiószereplés, helikoni aranyérem és forró hangulatú ősbemutató emlékét. Ebbe a nemes hagyományba kapcsolódott bele az iskola fiatal énektanára, Kertész Attila, mikor 1973 őszén a zenei tagozat legjobbjaiból megalakította azt a Bartók Kamarakórust, mely másfél évi felkészülés után, a Pécsi Kamaraesték sorozat keretében február 17-én mutatkozott be első önálló hangversenyével. A mottóként elhangzott Bárdos: Nemzeti fény után öt Bar- tók-kórusmű képezte műsoruk első tömbjét. Tisztán, érthető szövegmondással énekeltek, minden hangon, minden dallamíven éreztük a gondos kimunkálás nyomát. Mégis, tán az első nagy szereplés izgalma, vagy a Kamaraszínház tompa akusztikája okozhatta, de csak e sorozat végefelé kezdett igaDIÁKHANGVERSENY-ŐSBEMUTATÓVAL zán magáratalálni a kórus. Érdekes volt megfigyelni, hogy amint a lányok arca fokozatosan élni kezdett, mint vált egyre fényesebbé a hangzás, mint lett énekük egyre nemesebb, kifejezőbb. Éppen ezért, teljes élményt e sorozatból csak a befejezésül előadott Játék nyújtott. A Kodály-művekből összeállított, második műsortömbből a Három gömöri népdal tetszett legjobban, de megérdemelten aratott nagy sikert a finoman kimunkált Esti dal is. A hangverseny közreműködője, Kertész Lajos négy nagyszabású Liszt zongoradarabot adott elő. Bizonyára más műsort választ, ha előre tudja, hogy koncertzongora helyett csak egy megviselt színházi gyakorlóhangszer áll majd rendelkezésére. A Csárdás macabre és a ráadásként adott Csárdás obstiné ihletett előadása még ezen a gyenge hangszeren is felcsillantott valamit e művek szépségéből és a jeles zongoraművész erényeiből. Szünet után került sor Várnai Ferenc Tavasztól tavaszig című kantátájának ősbemutatójára. A kortárs-zene különböző effektusait felvonultató, terjedelemre is tekintélyes kompozíció megszólaltatása komoly nehézségek elé állította az énekeseket és az ugyancsak gimnazistákból álló kamarazenekart. A hallgató azonban nem vehette ezt észre, mert a diákok teljes biztonsággal és látszólag könnyedén birkóztak meg szokatlan feladatukkal. Külön is ki kell emelni Páli Eszter szép hangon és muzikálisan előadott recita- tívóit, Csizmadia Éva alkalmazkodó, ügyes zongorakíséretét és a versmondó Tomkó Sarolta szép orgánumát, kulturált beszédtechnikáját. Kertész Attiláé a betanítás, és az előadás mindvégig biztoskezű irányításának érdeme. A közönség hosszantartó, meleg tapssal ünnepelte a szerzőt és megismételtette a kantáta néhány részletét. 'Dobos L. Az olvasmány csak az a fejünknek, ami az étel a szánknak. Hogyan csinálódott? Mellékes kérdés, ha kellemes ízű. Az igazi értékek csak azok a művek, amelyek minden műveltségű emberben azonos szép rezgést keltenek. Teljesen meg kell változtatnod az eddigi emberjelenítő jellemzéseidet. Amit magadnak írtál: szót sort, mondatot, művet — az marad meg. Amit az ihlet szült. Mert az észmű hideg foszforesz- kálás, az ihlet pedig rezgés. Vénen az írónak ezért silány a termése: nem a szíve rezgéséből alkot, hanem hatás-kaptafákkal. Ami a szívből jön, a végtelenségből jön, s ami a végtelenségből jön mindenkinek a kincse. A szív művei halhatatlanok. Miklósvári Zoltán HÉTVÉGE □
