Dunántúli napló, 1975. február (32. évfolyam, 31-58. szám)
1975-02-22 / 52. szám
1. kép: Harold Wilson, Nagy-Britannia miniszterelnöke az eredményes szovjet—angol tárgyalások után moszkvai sajtóértekezletén méltatta a megállapodások jelentőségét. 2. kép: Gromiko és Kissinger Genfben találkozott. Megbeszélésükön a szovjet—amerikai együttműködés folytatása, a közel-keleti rendezés volt a legfőbb téma. 3. kép: Cipruson az egyoldalú török lépés miatt feszült a helyzet. A ciprusi ENSZ békefenntartó erők kanadai katonái beássák magukat a nicosiai repülőtér közelében a török—görög zöld vonal mentén, készülve egy esetleges összeütközésre tevékenysége és hatalma A kommunista és munkáspár. tok 1969. évi nemzetközi konferenciája óta eltelt évek eseményei teljes mértékben bebizonyították a konferencia megállapításának helyességét: az imperialista hatalmaknak az az igyekezete, hogy ne csak megőrizzék, hanem partnereik kárára növeljék is profitjukat, egyrészt az egymás közötti, másrészt a fejlődő világgal való ellentétek fokozódását vonja maga után. Ebben a harcban nagy szerepet játszanak a nemzetközi monopóliumok, amelyeket más szóval nemzetek felettinek, vagy soknemzetiségűnek (szuprana- cionális vagy multinacionális) neveznek. Bennük testesül meg a tőke koncentrációjának eddig sohasem tapasztalt szintje, ők az imperialista vetélkedés „élcsapata”. Ezek a monopóliumok — számuk jó néhány százra rúg, s többségükben az amerikai tőke irányítása alá tartoznak — a tőkés világ termelésének mind nagyobb hányadát kaparintják kezükbe. Tevékenységük különféle problémákat okoz, és a polgári társadalomnak jóformán minden rétegét állásfoglalásra készteti. ENSZ-jelentés Az ENSZ a múlt év közepén nyilvánosságra hozott jelentésében egyebek között megállapította : „ . . . A befogadó országokat nyugtalanítja, hogy gazdaságuk kulcságazataiban a nemzetközi monopóliumok kezében, összpontosul a tulajdon és az ellenőrzés, a nemzetközi monopóliumok beavatkoznak az ország belügyeibe, károsan hatnak a nemzeti, társadalmi és kulturális értékek rendszerére. A munkásmozgalmat a nemzetközi monopóliumoknak a foglalkoztatásra és a munkások élet- színvonalára gyakorolt hatása aggasztja, valamint az, hogy mennyire képesek a szakszervezetek ellenállni ezeknek a monopóliumoknak; a fogyasztót pedig a nemzetközi monopóliumok által előállított áruk minősége és ára izgatja ..." A bel ügyekbe való beavatkoA szűzföldek feltörése 1959- ben kezdődött Mongóliában és ehhez a Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott. A mongol sztyeppe ősi csendjét szovjet gépek robaja törte meg. Az első három esztendőben 300 000 hektár földet műveltek meg és állami gazdaságokat létesítettek. A szűzföldek meghódítása óriási változásokat hozott a társadalmi munkamegosztásban. Az állat- tenyésztés a mongol népgazdaság önálló ága lett. HÉTVÉGE zás céljai, általában a következők: a nemzeti törvényhozás tevékenységének a megváltoztatása, az állami szektor diszkriminációja, politikai nyomás az illető országra, — a választásokba való beavatkozástól kezdve a blokádig, összeesküvésig és polgárháborúk kirobbantásáig. Sok tőkés ország vezető köreire nehezedő hatásuk és kapcsolataik révén a monopóliumok fontos szerepet játszanak ezen államok alapvető gazdasági és politikai ügyeiben. Akció Chilében Nagy port vert fel az amerikai kézben lévő International telephone and Telegraph (ITT) szerepe a chilei eseményekben. A Népi Egység kormányának hivatalba lépésekor az országban egyetlen olyan gazdasági terület sem volt, amelyben a döntő pozíciók ne amerikai kézben lettek volna. Az ITT-nek Chilében leányvállalata volt a Chi- telco. A többi amerikai tulajdonnal együtt 1970-ben az Al- lende-kormány ezt is kisajátította. Az ITT igazgatója, McCone, aki valamikor az amerikai titkosszolgálat, a CIA főnöke volt, elment CIA-beli utódjához, Helmshez (jelenleg amerikai nagykövet Teheránban), és egymillió dollárt kínált fel arra az esetre, ha a CIA és a kormány seqítséget nyújt Allende megbuktatására. Azt is tervezték, hogy a CIA „qazdasági káoszt” hoz létre Chilében. Geneen, az ITT elnöke mindezt később el is ismerte. Hasonló politikát folytattak Chilében az Anaconda, a Cerro Mininq, a Kennecott és más monopóliumok is. Energiaválság Közismert a nemzetközi monopóliumok hírhedt szerepe az energiaválság kirobbantásában. E válság mesés profitot hozott nekik, s egyúttal súlyos teherként nehezedik sok tőkés és fejlődő ország lakosságára. Az amerikai monopóliumok az olajtermelő országok árpolitikáját egyrészt arra használták fel," A mezőgazdaság jelenleg teljes egészében kielégíti a mongol lakosság kenyér-szükségletét. Az 1973-as adatok szerint a köztársaság egy lakosra jutó gabonatermése 385 kilogramm volt. A szűzföldek megművelésének jelentős része van abban, hony az állattenyésztés problémáit — amelyek a takarmányalap növelése terén jelentkeznek — sikeresen megoldják. Az állam takarmány-tartaléka 1973-ban hétszerese volt az 1967. évinek. A mezőgazdaság intenzív fejlesztése megkövetelte a gyakorlott szakemberek számának növelését. Egy példa: 18-szor több agronómus dolgozik, mint másfél évtizeddel ezelőtt. hogy profitjukat hatványozottan megnöveljék, másrészt pedig új erőviszonyokat alakítottak ki Nyugat-Európa és Japán irányában. Ez utóbbiak viszonylatában az amerikaiak lényegesen versenyképesebbek és erősebbek lettek. Hatalmuk A nemzetközi monopóliumok 1971-ben ellenőrzésük alatt tartották a tőkés világ külföldi tőkebefektetéseinek 90 százalékát, bruttó nemzeti termékének egy- harmadát, forgalmának ugyancsak kb. egyharmadát, forgóeszközei összege pedig meghaladta az összes tőkésországok központi bankjainak aktivumait. Nymodon ezek g magánkézben lévő, s a részvényesek szűk körének tulajdonát képező hatalmas monopóliumok nagyobb gazdasági erőt képviselnek, mint a szuverén nemzeti államok többsége. A nemzetközi monopóliumok és — amint azt az idézett ENSZ-jelentés is bizonyítja — a dolgozók létérdekei ellen intézett támadásuk új helyzetet teremt a munkásosztály számára. A bérmunka nemzetközi kizsákmányolása közvetlen jelleget ölt, szemmel láthatóvá válik. Ez új anyagi alapot hoz létre a munkásosztály nemzetközi akcióegysége számára. „Fokozódik a tömegek harca közvetlen érdekeikért, jogaik védelméért és ki- terjesztéséért, a monopóliumok hatalmának megtöréséért és felszámolásáért, a jobboldali, fasiszta törekvések meghiúsításáért, a demokráciáért” — állapítják meg az MSZMP KB kongresszusi irányelvei. Világszerte mind szélesebb dolgozó tömegek ismerik fel, hogy a munkásosztály nemzetközi egységére van szükség, és hogy íe kell győzni a szakszervezeti mozgalom nemzeti és politikai elkülönültségét. Némi kardcsörtetés folyik Washingtonban. Henry Kissinger a Business Week-nek adott interjújában nem tartotta lehetetlennek, hogy az Egyesült Államok erőszakot alkalmazzon az olajtermelő országok ellen, ha azok meg akarják fojtani a Nyugatot. De más a fenyegetés és megint más a fenyegetés beváltása. Az Egyesült Államok legnagyobb problémája a jelek szerint az, hogy a külföldi olajért cserében különféle hadianyagot szállítunk éppen azoknak az országoknak, amelyek ellen a kardot csörtetjük. A Pentagonban a napokban bizonyára viharos ülések zajlanak le. Az egyik hadügyi államtitkár felszólal: „Örömmel jelentem, hogy 5 milliárd dollár értékű F-14 sugárhajtású repülőgépet adtunk el Iránnak". A légierő egyik tábornoka közbeszól: „De nekünk Ígérték meg a következő F-14 sugár- hajtású repülőgép-szállítmányt." „Sajnálom - válaszolja a hadügyi államtitkár —, de szükségünk van arra a pénzre, amelyet Irántól kapunk, hogy megkezdhessük azoknak az új M— Szűzföldek meghódítása — Mongóliában „DOMOHIM” új vegyipari szervezet JUGOSZLÁVIA Sok nemzet szövetsége A KGST-országok szervezeteinek listája nemrég új névvel bővült: a „Domohim”-mal. A szervezet tagjai: a „Szojuz- bithim" országos egyesülés és a „Leichtchemie", az NDK nemzeti vállalatainak egyesülése. — A „Domohim” létrehozását — mondotta Konsztantyin Cse- rednyicsenko szovjet vegyipari miniszterhelyettes — kétéves előkészítő munka előzte meg. Meggyőződésünk, hogy az a tapasztalat, amelyet az Asso- foto nevű rokon-vállalat szer- ■ zett, fontos szerepet játszik a háztartási vegyipari áruk közös gyártásának gyors növekedésében. Milyen újdonsággal gazdagította az Assbfoto a KGST- együttműködést? — A szocialista országok fotoanyag-gyártásának 95 százalékát teljesíti. Az ilyen nagyszabású vállalat mind a minőség, mind pedig a választék tekintetében képes a lehető legjobban kielégíteni a KGST- országok film- és mágneses szalag-, fotópapír-szükségleteit. Az együttműködés új eleme is megjelent: a közös tervezés az egész ágazatban. Ez átfogja a kutatómunkát, a gyártást és az értékesítést. — A Szojuzbithim-hez tartozó vállalatok a Szovjetunió különböző körzeteiben vannak. Egyaránt találkozhatunk velük a Távol-Keleten és Belorussziában, Északon és a közép-ázsiai, kaukázusontúli köztársaságokban. 1975-bmen a szovjet Vegyipari Minisztérium 1 milliárd rubel értékű háztartási vegyipari áru gyártását tervezi, s ennek mintegy háromnegyede jut a Szojuzbithim egyesülésre. A szovjet és az NDK-beli szakemberek széles körű együttműködési programot dolgoztak ki a háztartási vegyipari termékek tervezésére, gyártására, cseréjére és elterjesztésére. Jugoszláviában a tavaly elfogadott új szövetségi alkotmány, valamint a hat köztársaság és a két tartomány külön- külön jogerőre emelkedett alkotmánytörvényei továbbfejlesztik azokat a jogokat, amelyeket a szocialista Jugoszlávia már születésekor alapelvként szögezett le: a népek, nemzetek, nemzetiségek teljes és mindenre kiterjedő egyenjogúságát. Déli szomszédunkról szólva mindig szem • előtt kell tartani, hogy az egyes vidékek fejlettségi szintjében az eltérő történelmi múlt következtében számottevő különbségek mutatkoznak. Így a nemzetek és nemzetiségek egyenlő jogainak megvalósítása abból indul ki, hogy fokozatosan fölszámolják a gazdaság és — ami ezzel szorosan összefügg — az élet minden területén mutatkozó különbségeket. Ezért hangoztatják Jugoszláviában: az egyenjogúság — gazdasági,- politikai és kulturális kérdés egyszerre, hiszen az ilyen soknemzetiségű ország népeinek szövetsége csak akkor lehet szilárd, ha valamennyien érzik: a társadalom egyenlő jogokkal rendelkező, tehát egyenrangú és egyenértékű állampolgárai. Az új alkotmány szerint működő, új, kétkamarás parlamentben, a szkupstinában a köztársaságok és tartományok küldöttségeinek joguk és kötelességük az érdekek összehangolása. Ez biztosíték arra, hogy ne lehessen olyan törvényt, határozatot hozni, amely a szövetségi köztársaság bármely tagállamát hátrányosan érintené. Az új alkotmány a réginél több lehetőséget teremt az anyanyelv használatára. Törvény mondja ki: a köztársaságokban, tartományokban használt valamennyi nyelv hivatalos nyelvnek tekintendő ott, ahol azt meghatározott számú állampolgár beszéli. Ennek megfelelően alakul például a hadseregben a vezénylés nyelve is. Azért, hogy ezeket az elveket meg is lehessen valósítani, az állam anyagi terheket vállal magára. Valamennyi nemzetiség nyelvén hozzáférhetővé teszi például a tankönyveket, amelyeket a nemzetiségek nyelvét oktató iskolákban használnak, így például magyar nyelvű óvodák, iskolák, főiskolák és egyetemek fogadják be azokat, akik magyar anyanyelvükön akarják kezdeni és befejezni tanulmányaikat. A rádió és a televízió, a színház, a mozi, az újságok és folyóiratok, a könyvkiadás — egyszóval a kultúra valamennyi eszköze az egyes nemzetek, nemzetiségek nyelvén tanulóolvasó állampolgárok rendelkezésére áll. Jugoszláviában felismerték, hogy a népek-nemzetek egyenrangú barátsága akkor virulhat igazán, ha ismerik egymás történelmét, hagyományait, a többi nyelven megjelenő verseket, regényeket. Ez mindenekelőtt az irodalmi művek kölcsönös fordításainak ösztönzésében mutatkozik meg. Azok az államközi egyezmények is segítik e törekvést, amelyeket a baráti országokkal kötnek a kulturális csere bővítésére: többek között a közös könyvkiadásra. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a szomszédos államokkal fenntartott kapcsolatokban a Jugoszláviában élő nemzetiségek és a szomszédos országokban — például a hazánkban — élő délszlávok viszonya népeink barátságának elmélyítését szolgálja. 65-ös harckocsijainknak a gyártását, amelyeket Szaud-Arábiának adtunk el." A hadsereg egyik tábornoka megszólal: „Miért adjuk el az M-65-ös harckocsikat Szaud- Arábiának, amikor a mi páncélos egységeinktől minden harckocsit elvettek, hogy Izraelnek szállítsák?" „Tud a harckocsikért készpénzzel fizetni?" - kérdezi a hadügyi államtitkár. „Hiszen*tudja, hogy nem tudok" — mondja erre a hadseregtábornok. „Na látja, Szaud-Arábia tud. És ha erős védelmi pozíciót akarunk kiépíteni, nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak úgy elajándékozgassuk harckocsijainkat az Egyesült Államok hadseregének." „Államtitkár úr, van valami hír az én atommeghajtású re-, pülőgép-anyahajómról?" - kérdezi egy tengernagy. „Jó hírem van az ön számára. A második, amelyet építünk, az öné." „A második? És ki kapja az elsőt?" „Kuvait." „Miért kap Kuvait előbb atommeghajtású repülő gép- anyahaját, mint az Egyesült Államok haditengerészete?" „Mert nem lenne pénzünk a megépítésére, ha nem adnánk el nekik egy repülőgép-anyahaját. Ők finanszírozzák a gyártást és úgy illik, hogy ők kapják meg a prototípust." „A fene ... — szólt a tengernagy. - És mi történik, ha kitör egy háború - és Kuvaitnak van atommeghajtású repülő- gép-anyahajója, mi meg még mindig várunk a mienkre?" „Kölcsönkérünk néhány tengeralattjárót Líbiától" - feleli az államtitkár. „Ez nevetséges - mondja a légierő tábornoka. - Mindent, amit gyártunk, eladunk esetleges ellenségeinknek." „Erről nem tehetek - válaszolja sértődötten az államtitkár. - A katonai felszerelés pénzbe kerül, és úgy látszik, egyedül az olajtermelő országoknak van pénzük. Nem tudjuk saját védelmünket finanszírozni, ha nem járulnak hozzá az új fegyvereink gyártásának költségeihez." „Ez azt jelenti, hogy nem ka-- pok új helikoptereket?" — kérdezi a tengerészgyalogság parancsnoka. „Ezt még nem döntöttük el. Megígértük Abu Dhabi sejkjének, hogy elsőbbségben részesül helikoptereink eladásánál. De amióta F-14-eseket adtunk el Iránnak, a sejk légelhárító rakéták iránt érdeklődik. Ha nem kellenek neki a helikopterek, megkaphatja azokat tábornok úr." „Istennek hála, hogy nem kellenek neki páncéltörő ágyúk" - jelenti ki a hadseregtábornok. „Neki nem — mondja az államtitkár. — De Katarnak igen." „Mi az ördögnek?" „Hogy kilője a harckocsikat, amelyeket Szaud-Arábiának eladtunk." Art Buchwald International Herald Tribune
