Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-11 / 10. szám
Új magyar film Bekötött szemmel Az igazság hite auagy a hit igazsága Kovács András ismét a „Hideg napok” eseményeihez nyúlt vissza legújabb filmjében. A kor: 1943. A helyszín: Ukrajna és Budapest. A főhősök: a Káplán, aki a doni vereség után menekülő 2. magyar hadsereg egyik tábori lelkésze, és Balog, a halálraítélt katona- szökevény. A film kettőjük moralitás-drámája. A káplán sorsát a honvéddal való találkozás fordítja másféle irányba. Balog, a fogoly kaposvári asztalos a mindennapi gondolkodás, a józan ész szintjén rájön, hogy ez nem az ő háborúja, ő nem akart katona lenni, s joga van hazamenni várandós feleségéhez. Sehol, sem a magyaroknál, sem az oroszoknál — akiknek megadja magát a hazatérés reményében - nem értik, nem fogadják el hajthatatlan konokságát. Szinte a puszta létezés szintjén mozogva is cselekedete az adott helyzetben történelmileg pozitív tett, mivel egy fasiszta hadseregből szökik meg. Ideológiával nem rendelkezik, ez a hadifogságban lesz nyilvánvaló, ott is kizárólag a hazatérés izgatja, nem a történelmi cselekvés, a harc vállalásának lehetősége. A Káplán egy ideológián belül vívja meg a maga harcát; ő hivatásánál fogva is felülemelkedik a partikuláris lét szintjén. Olyan ideológiát szolgál, mely számára a szenvedőkiszolgáltatott embert jelenti. A kiskatona példája nyomán ő is kénytelen föltenni léte alapkérdéseit, s nyomban antinómiával találja magát szemközt, hiszen mit keres a szeretet vallásának papja az emberiség vágóhídján? Nyomban recseg-1 ni-ropogni kezdenek a fiatal pap értékrendjének alappillérei ; a mélységbe nézett, és a mélység visszanézett őrá. Jelenet a fii A történelmi cselekvéshez vezető út egyik legfontosabb lépése az érzelmi azonosulás valamilyen céllal. Ennek a célnak bizQpyos konkrétsággal, racionalitással kell rendelkeznie. A káplán a kezelőorvosával folytatott beszélgetése során megfogalmazza: ő csak a hit alapján tud és akar választ keresni. Az erőszakos célokat - a háborút - szolgáló vallásos ideológia azonban csak teljesen cinikus, vagy teljesen naív azonosulást tesz lehetővé az ideológiával, a szervezettel. Az előbbi magatartás példája a kórházvonat idős lelkésze, az utóbbira a Káplán kezdeti naivitása. Kovács András hőse akkor lenne szabad, ha racionálisan tudna cselekedni, és akkor válik kiszolgáltatottá, mikor érzelmi motivációi vezérlik. Aktívan csak érzelmi motivációval cselekedhetünk; de ha olyan ideológiával kötelezzük el magunkat, mely feltétlen „hitet", kételkedésmentes azonosulást követel, a személyiség szabadsága, autonómiája vész el. A rendező egy olyan ideológia és mozgalom szükségességét fejezi ki, mely értelmi megfontolásokra támaszkodva válthat ki azonosulást a célokkal. A hit és igazság dilemmája a Káplán személyiségének skízi- séhez vezet, óm lehetősége adott, hogy magára találjon egy új értékrend talaján. Érdekes, hogy Kovács filmje is, miként a Hószakadás is a II. világháború határhelyzeteiben kutatja az aktuális történelmi cselekvés lehetőségeit-szüksé- gességét. A Bekötött szemmel kulcskérdéseit pedig Jancsó öt éve fogalmazta meg Sirokkó című filmjében. S ez Kovácsot is elmélyültebb elemzésre kötelezi. S. A. A Pécsi Balett atovábbi műfaji újatkeresés útján Gondolatok néptáncformában Három amatőr néptánckoreográfus kísérlete Merész ötletek Az újév körüli pécsi kulturális eseményeket sokáig több száz kilométer széles ködtenger választotta el a fővárostól és éppen erre az időre esett a Pécsi Balett egyik bemutatója. Az együttes lelkes budapesti híveit azonban ez sem riasztotta el attól, hogy áthatoljanak rajta és megnézzék hogyan gondolkodnak a pécsi táncosok néptáncformában. Ez annál érdekesebbnek ígérkezett, mert az újításairól ismert együttestől jogosan vártuk el, hogy ismét komoly művészi eseménnyel lep meg, ahogy ezt immár 14 éve teszi. Ez így is történt, de hozzá kell tenni, hogy eddig szokatlan módon. Az együttes vezetője, a szintetikus formák után kutató Eck Imre, a balett és a néptánc közelítésének gondolatából kiindulva, három tehetséges amatőr néptánc-koreográfusnak felajánlotta ragyogó felkészültségű hivatásos balettegyüttesét nyersanyag gyanánt: próbálják meg néptáncformát öltő gondolataikat most balettre gyúrt testekbe beletáplálni, illetve a baletttechnikában felnevelkedett táncosok kíséreljék meg átvenni és híven továbbadni a néptáncformában fogant üzenetet. Érdekes és tanulságos kezdeményezés ez a nagy táncos szintézisek felé mutató korunkban. Timár Sándor Etűdök c. bevezető táncsorozatához Sebő Ferenc állította össze a zenét erdélyi magyar és román motívumokból. A Bartók Együttes koreográfusa itt egy enyhén dramatizált, inkább divertisse- ment-jellegű néptáncszvitet alkotott, amelynek fehér-fekete (és egy kicsit piros) jelmezkeretében a kedves mozgású Barát Ildikó és a nagytechnikájú Gal- lovits Attila vezette a táncfüzért összekötő hangulatvonalat. A dinamikusan táncoló _ fiúcsoportból a magyar néptánc „lg- gényes technikája” talán legjobban Körmendy László testében talált magára. A Nemzetiségi Néptáncegyüttes koreográfusa, Kricskovics Antal Dionüszoszát (Gelencsér Ágnes forgatókönyvére és Simon Zoltán zenei szerkesztésében) hitelesnek éreztük, bár az újgörög néptánc és az ógörög tragédiák kórusmodulatainak eqymáshoz való viszonyát érdemes volna még mélyebben elemezni. Magyar szemnek harmonikusan hatott a kompozíció, különösen a kórusmunka, amely a hódító és a leigázottak között feszülő drámának mozzanatait meggyőző költői egyszerűséggel jelenítette meg. Itt külön kiemelkedő Uhrik Dóra Agauéja — egy széles táncos skálán mozgó, önmagát teljes színpadi érettségében adó művész alakítása. A Vasas Központi Együttes koreográfusa, Györgyfalvay Katalin Montázsa (ugyancsak Simon Murányi Zsófia felvételei. Zoltán zenei szerkesztésében) talán az est legközvetlenebbül ható kompozíciója volt. A szerző az élet nagy pillanatairól beszél, születésről, szerelemről, halálról, az egyénről és a társadalomról, és mindezt a valóság-boncoló és újraalkotó művészet jogán szembesítve, pórhuzamosítva, időben és térben egymásra montírozva, mintha az egyéni életeket a társadalom tarka kaleidoszkópján keresztül látnánk. Ez az audiovizuális jelenetsor, amelybe olykor a csend is beleszól, alig egy negyed óra alatt villan el. • Nem hagyható említés nélkül Gombár Judit jelmeztervező, Végvári Zsuzsa asszisztens és Léka László maszkmester munkája, amely nagyban hozzájárult az est sikeréhez. A Pécsi Balett a fenti műsorral ismét hatalmasat lépett azon az úton, amelyen születésekor elindult és amelyet azóta sem hagyott el — az újtól való visszanemriadás, a merész ötletek, az esetleges megnemértés rizikója vállalásának, a gondolati és műfaji újatkeresésnek az útján. Dienes Gedeon Ki Állítási krónika Vendégművészek bemutatkozása Az év első két kiállításán vendégművészek anyagát láthattuk. A Kisgalériában mutatkozott be Tardi Sándor grafikáival. Tardi a fővárosban él, s egyaránt hódol a költészetnek és a képzőművészetnek, bár az Élet és Irodalom hasábjain eddig többnyire grafikáival találkoztunk. Mezőkövesden született, s— itt volt első kiállítása is. Érdekes azonban, hogy mezőkövesdi és parasztszármazása ellenére nincs kimutatható kapcsolata művészetének a folklórral. A főiskolán Hincz Gyula tanítványa volt. Ez inkább csak fölényes vonalkezelésén, mesterségbeli fölényén érződik. Képszerkesztésében eredményesen használja a korai ku- bizmus eredményeit, de képi világát elsősorban az határozza meg, hogy versben is gondolkodni tudó, költő ember teremti e képeket is. Témái mindig figurális ihle- tettségűek, ám feldolgozásuk igen távol esik attól, amit konzervativizmusnak nevezhetünk. A grafikák legkülönbözőbb műfajait vonultatja fel a Kis- galériabeli kiállítás, mintegy annak bizonyságaként, hogy a technológiai ismeretek mellett egységes jelrendszerrel is rendelkezik alkotójuk. A sokféleség demonstrálása indokoltnak is tűnik olyan alkalommal, amikor először mutatkozik be egy városban az illető képzőművész, mégis felemlítenénk, hogy a kamarakiállítótermekben el sődlegesen az olyan jellegű kiállítások hatnak, amelyek megközelítőleg azonos probléma, műfaj, vagy közlendő, megoldására, esetleg körüljárására vállalkoznak. Négyéves működése során igen szép eredményeket ért el a Színház téri Kisgaléria. A továbblépés lehetőségét abban látjuk, hogy mind többször kellene helyet adni tematikus igénnyel válogatott kiállításoknak, sorozatoknak. Gáyor Tibor kiállítása a József Attila Művelődési Házban már egységesebb hatást kelt. Vállalva a színvonalbeli egyenetlenséget is, azonos formaproblematika váUozatos megközelítését adja a színes szerigráfiákból válogatott anyag. Gáyor rendszeres kiállító Európa galériáiban. Mindenkora legmodernebb irányzatok köTardi Sándor egyik alkotása a kiállítási anyagból. vetője és propagálója — bár sosem követője, hisz munkássága szerves része a modern képzőművészet kifejezésbeli változásainak. Kiállításának anyaga mégsem hatott újdonságképpen. Azt a világot demonstrálja, amit a Pécsi Műhely tagjainak kiállításain ismertünk meg városunkban. — bl — sí. ■ . 'V K-: í uimSfmMLm így 1* i .... ..... :: V acsora és haditorna a hadiszálláson Az elmúlt napokban különböző hadiesemények kötötték le figyelmünket az esti főműsorban. Szerdán a Vacsora a hadiszálláson c. tévéjátékot láthattuk. Száraz György már az elmúlt év júniusában felkeltette érdeklődésünket a )//. Béla című drámával. A jól sikerült történelmi dráma alapján „biztattuk" is a televíziót: érdemes lenne az angol és egyéb történelmi sorozatok mellett többet foglalkozni a magyar történelemmel. Száraz György mostani tévéjátéka még jobb volt, mint a III. Béla. A Vacsora a hadiszálláson tudomásunk szerint a Világos és Arad közötti időszaknak - Nemeskürthy Istvánnak egyetlen sorsot felvillantó műve kivételével — eddig még drámában feldolgozatlan történelmi pillanatát állítja a középpontba. A szabadságharc tábornokai még nem ismerik a döntést. A cári hadsereg foglyai, vagy inkább vendégei. Nagyszerű alkalom ez a történelmi pillanat a drámaíró számára, hogy egyénileg is jellemezze a tábornokok indítékait és állásfoglalását, a forradalomhoz és a szabadságharchoz való viszonyukat, ugyanakkor pedig megmutassa bennük a forradalomnak egyénen túlmutató történelmi erejét, A tévéjáték csúcspontjai azok, ahol a személyes ítéletek és sorsok nemzetivé és történelmivé válnak; ezeken a pontokon Száraz György műve ka- tartikus erejű. Megragadta figyelmünket a tévéjáték gondolati igényessége, letisztult történelemszemlélete és a szerkezeti, dramaturgiai, nyelvi tisztaság, világosság. A képi megfogalmazás, Hajdufy Miklós rendezése is ezt emelte ki, s ezt szolgálták a kitűnő színészi alakítások. A Vacsora a hadiszálláson után még inkább reménykedünk, hogy rendszeresen és magas színvonalon foglalkozik televíziónk a magyar történelem jelentős eseményeinek megformálásával, a mának szóló tanulságok felmutatásával. Csütörtökön az Egy óra múl- 3 itt vagyok IX. részével új feszetet nyitott a tévé Láng Vin- » történetében. Ennek állt központjában az ünnepség, a □dijáték. Az új részlet minden :empontból szervesen kapcsolóik az első sorozathoz, most az erősebb színek, a sarkí- ittabb fogalmazás a jellemző. harsányabb, feszítettebb, szórakoztatóbb" megformálás ínyegét hígító veszélyeit elő- yösen ellensúlyozza az ironi- íló, helyenként karikirozó jel9Némi derültséget kelthetett, jgy több szereplő „átköszönt’ i előző esti tévéjátékból, kü- nösen Inke László és Mada- js József „színeváltozása” sít feltűnő. Tudjuk, a külön- öző műsorok felvételei más lőszakokban készülnek, s az ^enfajta „áthallásokat" nehéz kerülni. Mégis érdemes len- ; a műsorszerkesztőségnek ibban figyelni erre is, Külö- Dsen, ha két egymást követő 3p főműsoráról van szó .. . Láng Vince történetének to- ibbi alakulását érdeklődéssel írjuk. Az első új rész után ég ne ítéljünk elhamarkodot- in, csak jelezzük: a jelenhez ízeledve a film eddigi ábrá- >lási eszközei nem biztos, 3gy megfelelők lehetnek . .. Szederkényi Ervin HÉTVÉGE □
