Dunántúli Napló, 1975. január (32. évfolyam, 1-30. szám)
1975-01-26 / 25. szám
Törvényesen, demokratikusan Állandó helytörténeti kiállítás Pécsett A z idei tél az országban sok helyen a termelőszövetkezetek egyesülésének az időszaka is. Napjainkban országosan mintegy 500 termelőszövetkezetben foglalkoznak a vezetők és a tagok az egyesülés gondolatával, előkészítésével. Mennyi valósul meg az idén ebből? Az eldől a közeljövőben. De azt a kérdést is érdemes feltenni: nem túl gyors-e az egyesülések üteme? Kellően megalapozott-e minden egyesülés? (A mező- gazdasági téeszek száma 1974- ben 1923, területük pedig át- laqosan mintegy 2900 hektár volt.) Az egyesülések számszerűségéről sem a felsőbb párt-, sem az állami szervek nem döntöttek, tehát nincs úgynevezett „irányszám". Viszont az elmúlt években történt egyesülésekkel kapcsolatban sok tapasztalat halmozódott fel. Ezek összegezése alapján alakította ki a párt ismételten azokat az elveket, amelyek érvényesítéséért a pártszerveknek és -szervezeteknek következetesen kell munkálkodniuk, nagy felelősséggel állást foglalniuk ebben a kérdésben. Ez pedig nem könnyű feladat, hiszen a szövetkezetek egyesítését sok körülmény indokolhatja, de ugyanakkor számos olyan tényező is lehet, amely ellene szól. A pártszervek és -szervezetek döntéseiknél azt vegyék alapul, hogy napjainkban nem a termelőszövetkezeti egyesítés, hanem a termelés hatékonyságának a növelése van napirenden. Ennek egyik eszköze lehet két-három termelőszövetkezet egyesítése is. Nem szabad azonban összetéveszteniük az eszközt a céllal. Nem az a cél, hogy nagy területű gazdaságok jöjjenek létre, hanem az, hogy az adott területen, most és a jövőben, minél kisebb ráfordítással, minél nagyobb eredményeket érjenek el. Az is igaz viszont, hogy a területi koncentráció a hatékony gazdálkodás egyik eszköze. Az egyik, de nem az egyedüli. Napjainkban a szövetkezeti vezetők körében kevés szó esik az anyagi erők koncentrálásának egyéb formáiról, a társulásokról, a szövetkezetek közötti kooperációról. Pedig a nagy tömegű, iparszerű termelés számos esetben csak több szövetkezet együttműködésével, anyagi erejük egyesítésével valósítható meg. Az eddigi egyesülések is azt bizonyítják, hogy a pártszervezeteknek már a gondolat felmerülésétől kezdve valamennyi szakaszban, sőt azt követően is megvan a maguk tennivalója. Lehetséges persze az is, hogy éppen a pártszervezetek kezdeményezzék az egyesülést. Valamennyi termelőszövetkezeti egyesülés csak a törvényesség — az önkéntesség és a demokratizmus — betartásával történhet. Ehhez azonban az szükséges, hogy minden termelőszövetkezeti tag megfelelően tájékozott legyen, tehát meggyőződéssel szóljon mellette, vagy ellene. Az olyan általános szólamok hangoztatása, hogy „együtt könnyebb”, „az összefogásban van az erő", a tagok lebecsülését, döntésre való érettségük semmibe vevését jelentik. A pártszervezetek nyomatékosan igényeljék a gazdasági vezetőktől, hogy az egyesülés előzményét, szükségességét, lehetőségét gazdasági számításokkal bizonyítsák. A pártszervezet is csak ezek és a tagság véleményének ismeretében dönthet arról, hogy támo- gatja-e az egyesülést vagy sem. Döntésük megértetése érdekében pedig végezzenek jó érveket felsorakoztató politikai fel- világosító munkát. Az egyesítés megfelelő politikai előkészítése azonban nem merülhet ki a tagok közötti agi- tációban. Elég sok tapasztalat bizonyítja: néha a legnagyobb nehézséget nem a tagok meggyőzése, megnyerése jelenti, hanem a gazdálkodás folyamatosságának biztosítása. Éppen ezért a pártszervezetek arra törekedjenek, hogy még az egyesülés előtt készüljön el a gazdaság belső szervezetét, működését szabályozó tervezet, fordítsanak gondot a vezetés szervezetének — a területi, kombi- natív, ágazati vezetésrendszernek - a helyes kialakítására. A szövetkezetek egyesülésével nagyobb termelőegységek jönnek létre. Súlyos hiba, ha az egyesülés után kezdenek gondolkodni azon, hogy milyen irányba fejlesszék tovább a gazdálkodást. Nem egy szövetkezetben okozott súlyos gondot az első évben, hogy az egyesülést megelőzően nem rendelkeztek megfelelő termelésfejlesztési programmal. A párt- szervezeteknek is be kell kapcsolódniuk ezek készítésébe. Nem az a feladatuk, hogy úgynevezett szakkérdésekben döntsenek, hanem az, hogy biztosítsák: az üzemek programja — a helyi lehetőségek maximális kihasználására építve — vegye figyelembe a népgazdaság érdekeit; ne tervezzenek olyan beruházásokat, amelyek meghaladják a szövetkezet teherbíró képességét és nagy összegű állami támogatást igényelnek; lépjenek fel az ellen a káros szemlélet ellen, hogy a nagy területtel rendelkező szövetkezet már okvetlenül korszerű, fejlett naqyüzem. Nagyon fontos, hogy már az egyesülések előkészítésének időszakában segítsék és ellenőrizzék a pártszervezetek a párt gazdaságpolitikai céljainak érvényesülését. Ez egyben ugyanis a szövetkezeti tagokról való gondoskodást is jelenti. Többek között azt, hogy jövedelmük, élet- és munkakörülményeik miharabb növekedjenek és javuljanak. A szövetkezetek egyesítésével kapcsolatban sok-sok személyi kérdés is előtérbe kerül, s nem csupán a vezetők, hanem a tagok széles körében is. Ezek megnyugtató rendezése időt, nagy türelmet és körültekintést iqényel. Egyértelmű és kézenfekvő, hogy az egyesülés után kevesebb tsz-elnökre, főkönyvelőre, főagronómusra stb. lesz szükség, mint korábban. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban arra intenek, hogy számos szövetkezetben a vezetők kiválasztása nem a párt káderpolitikai elvei szerint történt. Fő feladatnak a volt szövetkezeti vezetők „állásszerzését1' tartották, nem pedig azt, hogy az új, a nagyobb szövetkezet élére a legjobb vezetők, szakemberek kerüljenek. A pártszervezetek azonban ne csupán a vezetők személyi kérdéseivel foglalkozzanak. Nagyon fontos, hogy legalább ilyen gonddal kezeljék, képviseljék a tsz-tagok személyes érdekeit, ügyelve arra, hogy minden ember a képességeinek, képzettségének megfelelő munkabeosztásban dolgozhasUjjászületik a tímárház Állandó helytörténeti kiállítás nyílik Pécsett, 1977-ben a Felsőmalom utcában. A hagyományos várostörténeti emlékeken kívül bemutatják a forradalmi munkásmozgalom dokumentumait is. A régóta hiányolt intézmény megszervezésére és berendezésére a Baranya megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának köz. művelődési csoportja a Janus Pannonius Múzeumot és a Levéltárat kérte fel. Talán Pécs az egyetlen olyan nagyobb város az országban, ahol még nem rendeztek be állandó helytörténeti kiállítást. A hosszas vizsgálódások és a körülmények latolgatása után született a határozat, hogy erre a célra a Felsőmalom utca 9. szám alatti, úgynevezett tímárház felelne meg legjobban. Tornácos kerengője, szép udvara, megfelelő méretű helyiségei szóltak a múzeummá alakítása mellett. Az épület azonban jelenlegi állapotában sem statikailag, sem pedig környezetileg nem alkalmas erre a feladatra, ezért igen jelentős átalakítási munkálatokra is szükség lesz. Mindezek ellenére csaknem bizonyosra ígérik a kiállítás két éven belüli megnyitását a nagyközönség számára. A két intézmény a lehető legjobb szövetséges a tervek megvalósításában, h szén a tárgyi anyag 99 százaléka a Janus Pannonius Múzeum, az írásos dokumentumok 100 százaléka pedig a Levéltár birtokában van. A jövendő kiállítás gazdái úgy döntöttek, — figyelembe véve a lehetőségeket —, hogy az új- és legújabbkori várostörténetből mutatnak be többet. A török kiűzésétől 1867-ig terjedő szakasz pedig az összes dokumentum negyven százaléka lenne. Már pillanatnyilag is jóval több anyag áll rendelkezésre, amennyi egy kiállításhoz elegendő. Ennek ellenére az elkövetkezendőkben további tematikus gyűjtéseket rendeznek. A hátralévő feladatok közé tartozik még a legrégibb tárgyak rés. taurálása, kiállításra alkalmassá tétele, s az értékesebb kiadványok fakszimiléjének elkészítése is. Az előzetes tervek szerint a múzeumban két kiállítást láthatnak majd az érdeklődők. Egy állandó kiállítást, ahol vázlatosan, csak nagyvonalakban mutatnák be a város történetének legfontosabb állomásait és egy időszakos egy-egy korszak részletes bemutatásával. 700 hektárral nőtt az átlagos üzemnagyság Átrajzolták Baranya mezőgazdasági térképét Megkezdődtek a zárszámadások. Az elsőt január 21-én tartották Mohácson az „Új Barázda" Tsz-ben, az utolsóra valamikor a jövő hónap végén kerül sor. Az utolsó zárszámadások Egy hónap alatt 88 baranyai termelőszövetkezet készít zárszámadást, köztük 19 szövetkezet most utoljára. Ez a 19 szövetkezet múlt év december 31-vel hivatalosan megszűnt működni, vagyis más szövetkezetekkel egyesült. A zárszámadási közgyűlések után gyakorlatilag is lekerülnek a falról a régi névtáblák, érvényüket vesztik a régi bélyegzők. Baranya termelőszövetkezetei tehát ismét átrajzolták a megye mezőgazdasági térképét, A területi, anyagi és szellemi koncentráció évtizedek óta tartó folyamat a mezőgazdaságban. 1973. január 1-én még tíz állami gazdaság 55 729 hektár területen és 95 mezőgazdasági termelőszövetkezet 241 481 hektáron gazdálkodott a megyében. Az átlagos üzemnagyság állami gazdaságoknál 5523 hektár, a termelőszövetkezeteknél 2542 hektár volt. Még ugyanabban az évben nagy területi összevonások kezdődtek az állami gazdaságoknál, ami a gazdaságok 80 százalékát érintette. Egyidejűleg tíz termelőszövetkezet nyilvánította ki egyesülési szándékát, s tízből négy nagy tsz jött létre, hat pedig megszüntette önállóságát. Hatezer holdas átlag Nymodon az 1974-es gazdasági évet hat állami gazdaság és 89 termelőszövetkezet kezdte meg. Évközben eggyel csökkent a tsz-ek száma, mert augusztus 1-én Nagyhajmás Mágoccsal egyesült, ők már Komlón, a Steinmetz Miklós szakközépiskola mögött 6 szekciós, ötemeletes lakóházat épít a Mecseki Szénbányák karbantartó üzeme. A munkás-lakásépítési akció keretében épülő házban 60 darab kétszobás lakás lesz. Az új lakóépületet az idei bányásznapon adják át. közösen zárják a múlt évet. Az átlagos üzemméret az állami gazdaságoknál csaknem megduplázódott, hisz előző évi 5500 hektárról 9288 hektárra emelkedett. A termelőszövetkezeteknél kisebb mértékű volt ez a növekedés, a most zárszámadást készítő^ tsz-ek átlagos nagysága 2^44 hektár. Ez a helyzet a zárszámadások befejezése után természetesen azonnal megváltozik, hisz az elmúlt év tavaszától őszéig 28 termelőszövetkezet közgyűlése mondta ki az egyesülést úgy, hogy 1975. január 1-én kezdik meg a közös gazdálkodást. Az érintett 28 termelőszövetkezetből 10 nagy gazdaság jött létre, s közben 18 tsz megszűnt, egy tsz pedig, a kaposszekcsői Kossuth, ez év január elsejétől már nem Baranyához, hanem Tolna megyéhez tartozik. Jelenleg tehát 69 mezőgazdasági termelőszövetkezetünk van, ennyi készít üzemtervet az 1975-ös gazdasági évre. Az átlagos üzemnagyság 3451 hektár lett. Ez a 3451 hektáros átlag — az országosnál valamivel magasabb —, ami katasztrális holdban számítva 5896 — durván 6 ezer holdnak felel meg. Törpék és óriások Ez a jó átlag elég nagy szóródást takar. Pillanatnyilag Baranya megye legkisebb termelőszövetkezete az okorági Ókor Gyöngye Tsz, amely mindössze 772 hektárop gazdálkodik. A kishajmási Hegyalja Tsz sem sokkal nagyobb a mago 778 hektárjával. A megye legnagyobb termelőszövetkezete a múlt nyáron egyesült mozsgói Zrínyi Tsz, amelynek területe 9115 hektár. Második az újpet- rei Petőfi Tsz 9075 hektár és harmadik a szentlőrinci Úttörő Tsz 8255 hektár területtel. A térkép új, de nyilván nem végleges, mert az egyesülésben rejlő lehetőségek minden szövetkezet számára csábítóak. Az első év tapasztalatai rövidesen nyilvánosságra kerülnek a most folyó zárszámadási közgyűléseken, — Rné — Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Duncmtftli napló XXXII. évfolyam, 25. szám 1975. január 26., vasárnap Ára: 80 fillér
