Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)

1974-12-04 / 332. szám

2 Dunántúlt napló 1974. december 4., szerda Felszabadulási ünnepségek Baranyában A felszabadulási lángot tegnap délelőtt vitte a sta­féta Kémesre, Diósviszlóról. Megkezdődött az ünnepi ta­nácsülés, ahol a község párt-, állami és gazdasági vezetői, lakossága emléke­zett meg a történelmi na­pokról. Az ünnepség kere­tében negyvenhetén kaptak emlékplakettet azok, akik legtöbbet tettek a község fejlődéséért, társadalmi éle­téért. Este megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét. Sellyén is ünnepi tanács­üléssel köszöntötték a fel- szabadulás 30. évfordulóját. Itt is emlékplakettet kaptak a párt veteránjai és a köz­ségért kiemelkedő munkát végzett dolgozók. Rajtuk kí­vül a termelőszövetkezet alapító tagjai is elismerés­ben részesültek, mintegy 120 emlékplakettet osztottak ki. Magyarmecskén az úttörők műsora köszöntötte az ün­nepség résztvevőit, négy község meghívott képviselőit. Itt is kiosztották a régóta kiemelkedő munkát végzők­nek járó elismerést, az em­lékplaketteket, csakúgy, mint Sámodon a közös köz­ségi tanács ünnepi ülésén, ahol hat községből összesen negyvenötén kapták meg az emlékplakettet, rajtuk kívül nyolc kiváló KISZ-tag is ré­szesült az elismerésben. Harminc év fejlődése. A felszabadulástól eltelt har­minc év fejlődését bemutató helytörténeti anyagot gyűj­tött össze a Sellyéi Gimná­zium helytörténeti szakköre. Az összegyűjtött anyagból kiállítást rendeztek a gimná­ziumban. Pécsett is járt A. V. Filipcsenko Egy eleire szivükbe zárták Ritkán adódik az életben olyan pillanat, hogy az újság­ban közölt világhírű szemé­lyiség képét látva felkiálthat az ember: Igen, ő az, a mi kedves ismerősünk! Anatol Vasziljevics Filipcsenko ezre­des, a Szovjetunió Hőse, a Szojuz—16 űrhajó parancs­noka. Szkafanderben is felis­merhető, ugyanaz a derűs te­kintet, mint a baranyai láto­gatása során készült színes­diákon. Igen ő az, a világűr szovjet hőseinek egyike a pé­csi tanárjelöltek között, a Zsolnay múzeumban, a város vezetőivel, munkás- és paraszt­fiatalokkal beszélgetve, egyen­ruhában és civilben, hivatalos programokon. Anatol Vasziljevics Filip­csenko űrhajós ezredes, 1970 októberében a Komszomol küldötteként vett részt Buda­pesten a DÍVSZ Vili. kong­resszusán. A neves vendég magyarországi tartózkodása során Baranyába is ellátoga­tott. — Amikor bemondta a rádió, hogy fellőtték a Szojuz 16-ot, melegség fogott el, hallván, hogy személyes isme­rősöm a parancsnok — mond­ja Petőházi Szilveszter, a KISZ Baranya megyei Bizott­sága első titkára. — Úgy gon­A. V. Filipcsenkóval beszélget Petőházi Szilveszter, KISZ megyei Bizottságunk első titkára. A felvétel pécsi látoga­tásakor készült. Sztálingrád—Mohács—Pécs—Bécs Dermesztő szél suhogtatta a szürke tarajos, minden pilla­natban jéggé merevedni ké­szülő hullámokat 1944 novem­berében a Dunán. A szigeti ol­dal ösztövér fái közül csupán sejteni lehetett Mohácsot, s a kavargó levegőopálban csak időnként bukkant ki néhány magasabb templomtorony ke­resztje. Mindössze ezek voltak a támpontok az átkelésre ké­szülő III. Ukrán Front harcko­csizó egységeinek. Az egyik páncélosban ült az ukrajnai Kremencsukban született Alek- szandr Dmitrievics Szkripáj is, akit a napokban Mohács város díszpolgárává fogadtak. dolom, akik találkoztak vele, egy életre szívükbe zárták. A KISZ Baranya megyei Bi­zottsága tegnap az alábbi szövegű táviratot juttatta el Moszkvába, a Csillagvárosba. Kedves Filipcsenko elvtársi Örömmel értesültünk, büsz­kék vagyunk arra, hogy a fel- bocsátott Szojuz—16 űrhajó­nak személyes ismerősünk, ön a parancsnoka. Baranya fia­taljai számára emlékezetes, amikor a Komszomol delegá­ciójával 1970 októberében me­gyénkbe látogatott. Tisztelet­tel, szeretettel és lelkesedés­sel gondolunk önre, sok sikert kívánva nagyszerű feladata végrehajtásához. Petőházi Szilveszter, a KISZ Baranya megyei Bizottsága első titkára. Tanácskoznak a KISZ szervező titkárok Az ország tizenkilenc megyé­jéből és Budapestről Pécsre ér­keztek tegnap a KISZ megyei bizottságok szervező titkárai. Kétnapos tanácskozáson vesz­nek részt a Fegyveres Erők Klubjában. Tájékoztatják egy­mást a KISZ KB ez év áprilisi határozata óta végzett munká­ról és az azzal kapcsolatos ta­pasztalatokról. Tegnap a ta­nácskozás vendége volt Fejti György, a KISZ KB szervezési osztályvezetője, ma pedig Deák Gábor, a KISZ KB titkára. A vendégek szabadidejükben megismerkednek Pécs neveze­tességeivel, valamint üzemláto­gatásokon vesznek részt. KGST-ülésszak Egerben Kedden Egerben megkezdő­dött a KGST háztartási gépek és készülékek állandó munka- csoport nyolcadik ülése. A ta­nácskozáson nyolc ország — Bulgária, Magyarország, a Né­met Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia — delegátusai vesznek részt. Az egy hétig tar­tó ülésszakon a háztartási gé­pek — a hűtőgépek, a mosógé­pek, a porszívók és a konyhai gépek — gyártásának a kor­szerűsítési, illetve a szakosítási lehetőségeit vizsgálják meg. Arra törekszenek, hogy a ház­tartási gépek és készülékek gyártásánál valamennyi tagor­szág számára kedvező, egységes szabványokat jelöljenek meg. Négy és fél ezer ember putriban Életformák és a cigánytelepek Nagyon sok még a tennivaló a baranyai cigányság életkörül­ményeinek javításában. Mind­járt azt is hozzá kell tenni, hogy a feladat kétoldalú. Az állami, társadalmi szervek összefogása, következetes munkája szükséges —, de nem elég! A tengernyi intézkedés, segélyezés csak fél­siker. Azt kell valahogy elérni, hogy az érintettek maguk is akarják a felemelkedést. Ekörül folyt a vita tegnap, a Baranya »Okosabban kéne élni...*’ Zene, szórakozás zenész nélkül Új műsor az Olimpia bárban Engem becsaptak. Olyan do­log ez mint egy önfeledt, má­moros éjszaka után találkozni az imádott nővel . . . aki mór nem az éj olajos szemű, igéző tündére, nem a csillogó csábító — hanem egy munkába induló asszony. Meglátjuk rajta a szépiákét, észrevesszük, hogy fáradtak és közömbösek a mély­tüzű szemek, — és az elillant hangulatot keresve egy kicsit becsapottnak érezzük magun­kat . .. Hát ilyen egy bár délután: mint a festetlen szépasszony, aki még csak készül a rande­vúra. Pedig igencsak szépen kiöltözött erre az alkalomra, új tapétát kaptak a falak, tizen­négy év után teljesen megfiata­lodott a pécsi Olimpia eszpresz- szó-bár. Közel négyszázezerbe került az új köntös, és párszáz óra társadalmi munkába az „öltöztetés". Hétfőn délután ebben a kör­nyezetben mutatták be a szak­embereknek a bár új műsorát, — amelyet külhonban — meg­felelő magyar szó, és ilyet pro­dukáló honi együttes hiányá­ban — itthon is „play back"- nak neveznek. A „play back” angol kifeje­zés, és magyarul annyit tesz, hogy... — de ezt magyaráz­zák meg a hites fordítók. Szól a zene, egy árva szál élő zenész nélkül énekelnek az énekesek, akiket néha azzal gyanúsítanak, hogy az ő hangjuk is rajta van a szalagon . .. vagyis őket úgy dicsérik, hogy gyanúsítják. A parkett-pódium hátterében ki­feszített vásznon színes diaké­pek váltják egymást, jó hangú­lati szinkronban az elhangzott énekszámokkal, táncbetétekkel. Dorbézolnak a fények ... és az ember lassan elfeledkezik arról, hogy délután van, hogy „hiva­talból van”, a műsor megelőle­gezi nekünk a varázslatos éj­szakát. (Bornemissza Géza, Bor­nemissza Mária, Hlana Berinica és Kovács Árpád az országban először kísérletezett ezzel a mű­sortechnikával, — de ez már nem kísérlet: olyan színvonalú bárműsor amely az italmérő he­lyet szórakozóhellyé teszi ... A szemünkben vibrál még — a szó szoros értelmében is — a szép női test szépen koreog- rafált mozgása, — de már meg is kapjuk a magunkét, némi ne­velési célzattal — a műsor csat­tanójában: „Okosabban kéne élni, én ezt mondhatom ...” Kösz, van benne valami... — D. Kónya — megyei Tanács szociális-egész­ségügyi bizottsága cigány al­bizottságának ülésén. A tanács felmérte a bara­nyai cigánytelepeken élők kö­rülményeit. A tények önma­gukért beszélnek: 47 telepen összesen 4425 cigány lakik. Ezek a nyomorúságos putrik gócpont­jai a fertőző betegségeknek, a bűnözésnek, a testi-lelki elkor- csosulásnak. Több felszólaló: orvos, peda­gógus, a rendőrség dolgozója így vélekedptt: ha a helyzetü­kön gyökeresen akarunk vál­toztatni, négy „varázsszót” kell szem előtt tartani: munka, la­kás, egészség, művelődés. Társadalmunk — teherbírá­sához mérten — minden lehetőt megtesz. A Baranya megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága ez év tavaszán hozott határozatot, amelyben sokrétű anyagi és erkölcsi segítséget nyújt Bara­nya cigány lakosságának. A közelmúltban a komlói cigány iskolában pályaválasztási ta­nácsadást rendeztek a szülők részére. Éppen tegnap dőlt el, hogy megvalósíthatják az iskola napközi otthonát. A Baranya megyei Tanács egészségügyi osztálya intézkedési tervet dol­gozott ki a cigány lakosság anya- és csecsemővédelmi, egészségügyi helyzete és felvi­lágosítása további javítására. Kísérletképpen a megyében 14 helyen bevezették az általános iskola megkezdése előtti egy­éves előkészítő tanfolyamok in­dítását, mivel sok gyermek ko­moly nyelvi nehézségekkel küzd az alsó iskolákban. Még egy, nagyon is fontos feladat: az albizottság ülésein azoknak is részt kellene ven­niük, akik vállalkoztak már a nagy útra, akik munkájukkal is bizonyították: hasznos tagjai a társadalomnak. Ök könnyeb­ben szót érthetnének a lemara­dókkal, személyes példájuk len­ne az élő bizonyíték. K. Gy. A. D. Szkripáj ezredes szikár termete kissé megtörik, most, hogy 30 év múltán újra azon a helyen áll, ahol partot ért a harckocsija. így emlékezik 1944. november 24-re: — Jugoszláv területről érkez­tünk, közvetlenül Szabadka fel­szabadítása után. A parancs szerint Mohácsnál kelhettünk át a Dunán, mert felderítőink je­lentése szerint a német alaku­latok itt számítottak legkevésbé erre. Viszonylag könnyen meg is történt mindez, s csupán ki-, sebb csatározásokra került sor. Ennek ellenére jónéhány baj­társam halt itt hősi halált és a város felső részén is több há­zat láttam romba dőlve. Mo­hács lakosairól csak jót mond­hatok, nem egy helyen meg is vendégeltek bennünket. — Mohács után merre folytat­ták az előrenyomulást? — A város felszabadítását követően Pécs felé indult az egység. A németek ezt azon­ban már minden áron meg akarták akadályozni, s komoly erőket csoportosítottak a Mo­hács—Pécs útvonal védelmében. A parancsnokság ezért úgy ha­tározott, hogy a mezőkön ke­resztül haladunk kihasználva a váltakozó esőt és ködöt. 28-án érkeztünk Pécsre, s másnap már szabad volt Baranya legna­gyobb városa. — Megyénk felszabadítása csupán egy pillanat volt az önök egysége számára, hiszen a komolyabb nehézségek csak ezután következtek . .. — Igen, még ezután követ­kezett a székesfehérvári ütkö­zet, ahol többek között magam is megsebesültem. Rövid ideig Polqárdiban, egy katonai kór­házban ápoltak. Magyarorszá­got Sopronnál hagytam el, s számomra Ausztria felszabadí­tásával, Bécsben ért véget a II. világháború. — Szkripáj elvtárs miként kap­csolódott a Nagy Honvédő Há­borúba? — 1942-ben, a sztálingrádi csatában estem át a tűzkereszt­ségen, mint 9. osztályos diák. Borzalmas volt a megismerke­désem a háborúval, a halállal. Azonban büszke vagyok arra, hogy én is jelen lehettem ott, ahol bebizonyosodott, hogy a szovjet haditechnika és straté­gia a legelitebb német egysé­gek legyőzésére is képes. Ez az én háborús utam Sztálingrádtól Bécsig. — Németország teljes kapitu­lációja után hogy alakult az élete? — Először is visszatértem a Szovjetunióba, ahol elvégeztem a katonai akadémia politikai tagozatát, s csak évekkel ké­sőbb tértem vissza szolgálatra Magyarországra. Feleségem or­vos, aki egyébként most velem járja végig az egykori harcok színhelyét. Két lányom van, az idősebbik most végezte el az ideaen nyelvek főiskoláját, a másik pedig egy repüléstechni­kai főiskola hallgatója. Nálunk tehát béke van, azonban a há­borút csak annyira felejtem el, hogy bármelyik pillanatban küz­deni tudjak ellene. Füzes János Megkoszorúzták Kiss Jáoos altábornagy síremlékét A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága ka­tonai vezérkarának tagja, Kiss János altábornagy kőszegi sír­emlékénél — kivégzése 30. év­fordulója alkalmából — ked­den koszorúzási ünnepséget rendeztek. Ugyancsak kedden délután a kőszegi Jurisich Mű­velődési Központban, este pe­dig a Szombathelyi Művelődé­si és Sportházban előadták Nemeskürthy István „Requiem egy hadseregért” című doku­mentum-drámáját. Egy szovjet harckocsizó emlék«

Next

/
Oldalképek
Tartalom