Dunántúli Napló, 1974. december (31. évfolyam, 329-357. szám)
1974-12-04 / 332. szám
1974. december 4., szerda Dunántúli napló 3 Kedden Budapestre utazott és Ajmone Marson vezénylésével a Zeneakadémia nagytermében adott nagysikerű koncertet a Pécsi Filharmonikus Zenekar. A hangversenyt a Magyar Rádió 3. adása is közvetítette. Kedvezőtlen feltételek a siklósi könyvtárban u Szomjúság és Hírlap-presszó A bevétel kényszerítő eszköz „Művelődéspolitikánk fontos feladata a közművelődési könyvtárhálózat korszerűsítése, az olvasási kultúra fejlesztése. ... A könyvtárak növeljék olvasóik számát, elsősorban a munkások és az ifjúság körében." (Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága feladattervéböl.) Kivételesen rossz feltételekkel dolgozik a siklósi járási könyvtár, hallottuk nemrég a megyei pártbizottság aktíva- sorozatának mohácsi ülésén, ahol a megye könyvtári helyzetéről tanácskoztak. Közelebbről megvizsgálva valóban eléggé vigasztalan ez a kép. Különösen funkciója szempontjából, ha a szocialista emberformálás fontos eszközének, műhelyének, bázisának tekintjük a közművelődési könyvtárakat. Ehhez korszerű személyi és tárgyi feltételek szükségesek; s az utóbbiakkal baj van Siklóson. Nézzük, miért. Nincs olvasóterem A járási feladatokat is ellátó könyvtár a feladatai szerinti 800—900 négyzetméter helyett évek óta 115 négyzetméteren működik. Gyermekrészlege — nem túl szívesen látott vendégként — az Ifjúsági Házban kapott két kis szobát (36 négyzet- méter), A járás 84 könyvtárából 61 letéti könyvtár, amelynek állományát negyedévenként cserélni kell. A siklósi könyvtárnok raktára és olvasóterme nincs(!) Egy épületben működik viszont a járási művelődési központtal, amelynek egyik helyisége - jókora tágas terem a földszinten — „Hírlap-presszó" néven ismert délutánonként, este 10-ig. Ez a helyiség 1957-ig könyvtári célokat szolgált. A Hírlap-presszóban akad néhány folyóirat egy tárlón, ezeket többen forgatják is. Széles, bádogtetejű söntéspultja és a kirakott bütykösök légiója viszont aligha teszi kétségessé a terem valóságos „funkcióját". Kelemen Béla, a művelődési ház gazdasági előadója:- Az italmérést az ÁFÉSZ működteti. Mi terembért és a forgalom után 5 százalékot kapunk tőlük. Bálokat is tudunk rendezni itt. Mindez a művelődési háznak évente legalább 30 ezer forint bevételt jelent. Azt viszont el kell ismerni, hogy ez a Hírlap-presszó 20 százalékban kulturális, 80 százalékban kocsma jellegű. Kétségtelen, hogy művelődési házaink nemegyszer a kulturális nevelő funkció rovására — hogy fenntarthassák magukat - nagy engedményekre kényszerülnek. Na, de ennyire! Rozsnyai Ilona, a könyvtár igazgatója: — Eleinte kávét és üdítőitalt mértek itt. Most már évek óta a kártya és az ital dominál. Főleg este . . . — Nem próbáltak változtatni ezen? — De igen. A nagyközségi tanács vb. egy éve tárgyálta a könyvtár munkáját. Ott is kértem: kaphassuk vissza a helyiséget. Kivizsgálták a Hírlappresszó működését, és hivatalosan, levélben is megkaptam, hogy a helyiség működtetését továbbra is indolkoltnak látják. Úgy tudom, azzal a feltétellel, hogy a funkcióján változtatni kell . . . — És a gyerekkönyvtárnál? — Kértem, hogy kapjunk egy harmadik helyiséget is, az ottani honismereti szakkörrel közös használatra. 560 gyermekolvasónk van Siklóson. Vetítésekkel, gyermekfoglalkoztatással folyik a könyvtári munka: olykor 70 gyerek is szorong a szűk helyen. Czégény elvtárs, a nagyközség párttitkára elmondta, hogy nem ért egyet a kérésünkkel, hisz lassan épp az ifjúsáq szorul ki az Ifjúsági Házból. íilllÉliili szemlélet Az elmondottakból és a körülményekből ítélve bizony nem túl biztató a helyzet. Valahol a közművelődési szemléletben lehet elsősorban a hiba. Ezt az érzésemet megerősítette a községi párt-végrehajtóbizottságnak a közművelődés feladataival foglalkozó előterjesztése is. Ebben szó esik ugyan a könyvtárhelyzet nehézségeiről és a majdani tervekről. De hogy mi legyen addig; hogy milyen tartalmi feladatokat szánnak a könyvtárnak; tárgyi feltételein hogyan szeretnének javítani és ki a felelős érte stb., erről itt nem olvashattam. Ezért is kértem egy beszélgetésre Czégény Lajos elvtársat, a nagyközség párttitkárát. Elmondta, hogy az Ifjúsági Ház valóban nagyon zsúfolt, szűk a hely az intézmény sokrétű feladataihoz. Ott nem megy...- A Hírlap-presszó elsősorban az idősebbek találkozó- helye - mondotta. - Törzsgárdája van: olyan réteg jár ide, amelynek másutt nem tudnánk helyet adni. Fölvetődött: adjuk át a könyvtárnak, vagy működtessük így ... Az utóbbit láttuk helyesebbnek, bár — egy év eltelt — szerintem is a funkcióját ilyen módon nem tölti be. Még- egyszer megvizsgáljuk és a könyvtár korábbi kérésére visz- szatérünk . . . Ez helyes és időszerű lenne. Akkor is, ha a korábbi látogatók száma esetleg megcsappan a jövőben. De akik ezután betérnek a művelődésnek ebbe a hajlékába, azok ismeretekre, kultúrára szomjaznak .. . Wallinger Endre A Pest megyei Pártbizottság a Gödi Fészek megalapításának 50. évfordulója alkalmából — tavaly pályázatot hirdetett a Duna menti munkássport történetének megírására. A beérkezett pályaműveket a Párttörténeti Intézettel közösen értékelték, s az eredmények kihirdetésére, illetve a díjak átadására kedden került sor a Pest megyei Pártbizottságon. Az első díjat az OTSH Sportmúzeuma munkástörténeti bizottságának kollektívája nyerte el, A második díjat nem adták ki, s a harmadikat a Testnevelési Főiskola sporttörténeti diákköre kapta. A megyei pártbizottsáq a tervek szerint jövőre megjelenteti a nyertes tanulmányt. Állami tulajdont károsító cselekmény Törvénymódosítás készül a muzeális értékek védelmére £ Széthordták az aranykincset £ A nagyharsányi rossz példa A Bács-Kiskun megyei Kun- bábonynál előkerült avarkori fejedelmi sír aranykincseit a környékbeliek széthordták. Az aranytárgyak a rendőrség közreműködésével kerültek elő. Az idén megtalált strázsahalmi, honfoglaláskori lelet hasonló sorsra jutott. Kilenc sírt dúltak fel a jóvátehetetlen károkat okozó, nemtörődöm emberek. Ezt követte a baranyai, a nagyharsányi római mozaik kiszántása, ami a Nemzeti Múzeum főigazgatójának figyelmeztetése és tiltakozása ellenére történt. Ez utóbbi egyeCsütörtökön nyílik a Pécsi Grafikai Műhely tárlata Rézkarctól a litográfiáig Eredmények és távlatok Művésztelep vendégekkel A kőrajz selymesebb, lágyabb, mint a linóleum- és rézmetszet. A kőrajzoló művész kőnyomó műhelyhez kötődik. Legtöbbször csak magát a rajzot készíti el, átnézve a mesterség fölött. Külön szakma ez. Művelésének alapja a mészkő egyik ritka fajtája, amelyet München mellett bányásznak. A kőlapot simára csiszolják, gumizzák, maratják, pihentetik. A Pécsi Grafikai Műhelyben tevékenykedők maguk végzik mindezt, megtanulták a mesterséget is. A felzümmögő csiszológép mellett Barakonyi Klára szorgoskodik. Finom, fehér port szór a csiszolólap alá. Az előkészület első fázisa ez. Jó néhány nap kell még ahhoz, hogy a kőlapról nyomatot lehessen készíteni. Bizse János, a műhely vezetője lila festéket törölget a kezéről. Lila levonatot húzott le egy rézlemezről. A Pécsi Grafikai Műhelyben a rézkarctól a litográfiáig — szinte bármit el lehet készíteni. Az ezekhez szükséges gépeket 1972-ben vásárolták a Művészeti Alap, a városi és a megyei tanács anyagi támogatásával. A fölszerelést még egy nagyteljesítményű hidraulikus préssel és szitanyomotok készítésére alkalmas berendezésekkel egészítik ki. A műhelynek tíz alapító tagja van, tizenhatan járnak be rendszeresen dolgozni. A megalakulás óta eltelt két évnek máris komoly eredményei vannak. Erről beszélgettünk Bizse Jánossal. A tágas helyiségekben egyszerre 6—8 művész dolgozhat — akár éjszakába nyúlóan — ameddig jólesik. Számos külföldi vendég is megfordult már és tevékenykedett itt. Valameny- nyien elismerően szóltak a műhelyről, a munkaszellemről. Lengyel, finn, észt, jugoszláv művészek jelezték, hogy szívesen töltenének akár hosszabb időt is Pécsett — a grafikai műhely vendégeként. Tőlünk is több műhely-tagot meghívtak már elsősorban Lengyelországba. A művésztelep-jelleg gyakorlatilag továbbfejleszthető. Az idén ősszel Siklóson megtartott (tanácsi fenntartású) művész- telep-vezetők tanácskozásán már a Pécsi Grafikai Műhelyt is művésztelepként emlegették. Távlati tervekben már nyomai is vannak ennek. Havonta egy- egy vendégművészt hívnának meg. Egy év alatt hat belföldi és hat külföldi grafikus vendé- güllótására volna lehetőség. A résztvevők 3—3 munkát hagynának itt. Közös stílustörekvések egyelőre nem fogalmazódtak meg. Mindenki a neki legjobban megfelelő stílust alakíthatja ki. Természetesen az egymásraha- tósok máris észrevehetők. Ez alapjában véve pozitívum. Az egymástól tanulás, a kölcsönhatások, a termékeny versengés igazi eredményei azonban nyilván akkor lesznek majd szem- betűnőek, ha a neves hazai és külföldi grafikusok részvétele a műhely tevékenységében rendszeressé válik. Az elmúlt két év egyértelműen eredményesnek mondható. A máris adott lehetőségek , komoly fellendülést eredményeztek a Pécsett élő képzőművészek tevékenységében. Simon Béla például korábban diópóc- cal egyedi darabokat készített. Nagyon örült, amikor a műhely megnyílott és amikor itteni első munkájának eredményét kézbevette. Növekvő munkakedvvel, ambíciókkal tevékenykedő művészek közössége képezi a Pécsi Grafikai Műhely tagságát. Kőnyomatokat készíteni a Pécsi Grafikai Műhelyen kívül egyelőre csak a Képzőművészeti Alap műhelyében lehet, de ezt nem maga a művész csinálja. A két évi munkát reprezentáló első kiállítás valószínű sokakat meglep majd nívósságá- val, sokszínűségével. Az első bemutatkozó és egyben máris jelentős eredményeket felmutató kiállítást a Déryné utcai kiállítóteremben tekintheti meg a pécsi közönség. A Pécsi Grafikai Műhely tárlatát Csorba Tivadar, a Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitja meg 5-én, csütörtökön fél 6-kor. dülálló muzeális érték megrongálását sem indokolhatja semmi. Nem alku kérdése a pótolhatatlan Bár a másik oldalon legalább ugyanennyi jó példát lehetne felsorakoztatni, az elpusztult, megrongált leleteken ez nem segít. Néhány méterrel odébb szántani, csővezetékfektetést, épületalapozást egy héttel később befejezni jóval egyszerűbb, mint megkísérelni pótolni azt, ami pótolhatatlan. És ha a lelet egyáltalán restaurálható, nem biztos, hogy a restaurálási költség kevesebb, mint a feltárás okozta késedelemből származó veszteség. De ez egyébként sem alku kérdése. Nagyharsány érlelte meg a szakemberekben a muzeális tárgyak védelmét szolgáló törvény megszigorításának gondolatát. A tervezet elkészült, néhány hónap múlva kerül jóváhagyásra az Elnöki Tanács elé. A módosítás irányelveiről kértem tájékoztatást dr. Szabó Viktortól, a Kulturális Minisztérium Múzeumi Főosztályának jogtanácsosától. A régészeti emlékek, muzeális tárgyak védelmét a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1963. évi 9-es szó-, mú törvényerejű rendelete biztosítja. A korábbi 1949-es rendelet kimondta, hogy minden - a földből, vagy egyéb helyről — előkerült muzeális tárgy az állam tulajdona. Mikor a Polgári Törvénykönyv elkészült, akkor ez a törvény hatályát vesztette. Helyébe a „megtalálás" szabálya lépett. Ha valaki talált valamit, amelynek muzeális értéke lehetett, köteles volt felajánlani a múzeumnak. A 60-as évek közepén a mélyszántás és a nagymérvű építkezés következtében egyre több lelet került elő. A jelenleg érvényes rendelet megszegői ellen szabálysértési eljárást indítanak az illetékes hatóságok. A szabály- sértők 3000 forint pénzbírsággal büntethetők. A jogszabály egyértelműen kimondja, hogy a muzeális tárgy előkerülését a legrövidebb úton és időn belül jelenteni kell a múzeumnak, és a megtalálási helyen a munkát 8 napig akkor sem szabad folytatni, ha a múzeum netán nem intézkedik. A 63-as Törvényerejű Rendelet módosítását célzó javaslat fő irányelve az, hogy a földből, folyók medréből, városokban építkezéskor, utóépítéseknél, bárhol előkerülő, vagy bárhol rejlő műemléki és muzeális tárgyak az állam tulajdonát képezik. A tanácsoknak kell jelenteni Hogy a leletmentő intézkedések minél gyorsabbak, hatékonyabbak legyenek, a helyi tanácsoknak kell majd bejelenteni a megtalálást. A helyi tanács értesíti a megyei tanácsot és a múzeumot. A Kulturális -Minisztérium törvénymódosítási javaslatát az Elnöki Tanács a jövő év elején tárgyalja meg. Bebesi Károly B. K. fi Gödi Fészek története
