Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-07 / 306. szám

fi Seniiii óién - a világ békéjéért írta: Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke Mélységesen szimbolikus, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán megszületett szov­jethatalom első okmánya a világtör­ténelmi jelentőségű Bókedekrétum volt. Azt jelképezi ez, hogy a szocia­lista rendszert megteremtő szovjet ál­lam legbensőbb lényegéből fakad a békepolitika. Korunk békedekrétumai A forradalmat győzelemre vivő mun­kások, parasztok, katonák még a nagy roham után, a Téli Palota előtti téren álltak őrséget, amikor — a Béke­dekrétumban — a proletárhatdlom békét ajánlott fel minden ország kor­mányának és népének. Igazságos, cnnéxiók és hadisarc nélküli békét. 19t9-ben a Szovjetek Kongresszusa Lénin javaslatára ünnepélyes formá­ban kinyilvánította, hogy „az Orosz­ország/ Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság minden néppel békében kíván élni és minden erejét a belső építésre akarja fordítani"» 1922-ben Génuában Lenin kormánya a békés együttműködés és a leszere­lés széles körű programját terjesztette a kormányok küldöttei elé. A harmin­cas években a Szovjetunió következe­tesen síkra szállt a kollektív biztonság rendszerének megteremtéséért, egy olyan rendszerért, amely megakadá­lyozhatta volna az újabb világégést. A második világháborút követően, amikor az atom- és hidrogénfegyverek, rakéták megjelenése növelte az em­beriséget fenyegető újabb világtragé­dia veszélyét, a Szovjetunió a szigo­rú nemzetközi ellenőrzéssel végrehaj­tott általános és teljes leszerelés konk­rét tervét terjesztette az Egyesült Nem­zetek közgyűlése elé. Az egész emberiség sorsáért (fele­lősséget vállaló küldetésnek, a Szov­jetunió egész történelmén végigvonuló békediplomáciának felemelő, méltó folytatása az a nagyszabású béke­program, amelyet 1971 tavaszán az SZKP XXIY. kongresszusa fogadott el. Ezt a programot, amely hat pontban jelentős tennivalókat ajánl minden józan érzésű kormányzatnak, minden politikai pártnak és mozgalomnak a nemzetközi együttműködés fejleszté­séért, a vitás kérdések békés rende­zéséért, a leszerelés folytatásáért, a háborús fenyegetések elhárításáért, — méltán nevezhetjük korunk békedekré­tumának. A háború nélküli világ sz emberi­ség nagy óhaja, Tegőszintébb törekvé­se. A Szovjetunió megszületésével, a második világháborúban aratott győ­zelmével, politikai, gazdasági és ka­tonai erejének meggyőző kibontakozá­sával, a szocialista országok közössé­gének kialakulásával és megszilárdu­lásával ez a törekvés, ez a reménység már nem puszta óhaj. Ma már reális lehetőség van arra, hogy elkerüljük a világméretű háborúk kirobbonását, és megőrizzük a békét A Szovjetunió 1917 óta következetes szilárdsággal folytatott békepolitikájának világtör­ténelmi jelentőségű győzelme ez. De tudnunk kell: még nagyon sok erőfe­szítést, még nagyon sok harcot és ál­dozatot kíván a világ minden részén az, hogy ez a reális lehetőség vissza­fordíthatatlan valóság legyen. A világbékéért Ennek a harcnak legelső vonalában halad a Szovjetunió, amely a politi­kai és diplomáciai, gazdasági és ke­reskedelmi, kulturális és katonai esz­közök gazdag tárházát használja fel, hogy a legkedvezőbb nemzetközi fel­tételeket teremtse meg a szocialista közösség erejének további gyarapítá­sához, a világ proletariátusának for­radalmi harcához, a nemzeti felsza­badulás kivívásához, az imperializmus elleni küzdelemhez. Vagyis: a legke­ményebb osztó lyharchoz. ­A békeharcunk szempontjából rend­kívül fontos gondolatot Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára a Szov­jetunió megalakulásának 50. évfordu­lója alkalmából mondott beszédében fogalmazta meg: „Az SZKP abból in­dult és indul ki, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — osztályharca iolyla'ódik gazdasági, politikai és ideológiai területen. Ez másként nem is lehet, mint hogy a szocializmus világnézete és osztály­céljai ellentétesek és kibékithete'tenek a kapitalizmuséval. Arra törekszünk azonban, hogy ez a történelmileg ki­kerülhetetlen harc olyan mederbe te­relődjék, amely nem fenyeget hábo­rúkkal, veszélyes konfliktusokkal, ellen­őrizhetetlen fegyverkezési hajszával. Ez hatalmas nyeresége lesz a világbéké­nek, valamennyi népnek, valamennyi államnak." ' A következetesen internacionalista és jellegzetesen szovjet, békeszerető lenini külpolitikának a nyomán kibon­takozó eseménynek egész menete foko­zatosan annak felismerésére kénysze­ríti a tőkés világ mind több kormá­nyát, hogy a békés egymás mellett élés elveihek figyelembevételével alakítsák a szocialista államokhoz fűződő vi­szonyukat, minden fontos lépésüket A világ népeinek, köztük hazánk népének is támogató egyetértésével és rokonszenvével találkozik a szovjet békediplomáciának az a határozott törekvése, hogy a nemzetközi életben a politikai enyhülést katonai enyhülés­sel, a fegyverkezés korlátozásával, sza­bályozásával és csökkentésével kell ki­egészíteni és tartóssá tenni. Ennek a törekvésnek az életerejét jelzi, hogy egyszerre több fronton, több színhe­lyen is folyik a diplomáciai offenzíva a leszerelésért, a katonai enyhülés­sért s egyszerre több témakörben is keresik, kutatják az előbbrejutás, a rendezés lehetőségeit. A békeharc eredményei A békéért folytatott harc máris szá­mos eredményt hozott. Gondoljunk csak a szovjet—nyugatnémet és a Nyugat-Berlinről szóló négyoldalú egyezmény aláírására, a rendszeres szovjet—amerikai, a szovjet—francia stb. csúcstalálkozókra, az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet összehívására. Ezek fontos határkö­vei a Szovjetunió és a szocialista or­szágok békéért folytatott sikeres har­cának. Természetesen roppant nehézségbe, akadályba ütközik az egymással leg­többször ellentétes érdekek szöve­vényében megtalálni a kölcsönösen el­fogadható ösvényeket, amelyek elve­zethetnek a szélesebb ívű megálla­podások útjára. De nem szabad tü­relmetlennek lennünk! Az idő a béke érdekeinek dolgozik! A pekingi veze­tők kivételével ma már egyetlen kor­mány sem száll nyíltan szembe a le­szerelés, a katonai enyhülés gondo­latával. A szovjet leszerelési diplomá­cia kezdeményező szelleme állandóan véleménynyilvánításra, sok esetben pedig tárgyalásokra készteti a Nyuga­tot. Ezeknek a tárgyalásoknak az ered­ménye a többi között, hogy az utóbbi másfél évtizedben számos kiemelkedő jelentőségű nemzetközi megállapodás született az' emberiség békéjét és biz­tonságát leginkább fenyegető atom­fegyverkezés korlátozásáról. A békéért, az enyhülésért a Szov­jetunió kezdeményezéseivel folyó harc bármelyik irányát, bármelyik területét vizsgáljuk is, mindenütt nagy változá­sok tanúi lehetünk. A békés egymás mellett élés lenini elvei mindinkább utat törnek maguknak a világpoli­tikában s a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok általánosan elfogadott normáivá, a nemzetközi élet törvényévé válnak. A lenini békepolitika következetes érvényesítésének eredménye, hogy az imperialista hatalmaknak már nincs meg az az egykori lehetőségük, hogy korlátlanul rendelkezzenek a népek sorsával, és ha kell, helyi háborúkkal verjék le függetlenségi törekvéseiket, mint ezt korábban tették. A szovjet békediplomácia évtizedek óta tartó erőfeszítéseinek, következe­tes harcának nagy eredménye a szo­cializmus hadállásainak, a haladó, imperialistaellenes erők pozícióinak megerősödése a földkerekség minden táján, az egészségesebb politikai lég­kör kialakulása a világban. A magyar népet a világ más népeivel és vala­mennyi haladó erővel együtt nagy megelégedéssel és a béke jövője iránti rendíthetetlen bizalommal és remény­séggel tölti el, hogy a háború utáni egész történelem rendkívül jelentős fordulatának vagyunk tanúi, de nem csak tanúi, aktív résztvevői is. Tanúi és résztvevői vagyunk annak a folyamat­nak, amikor a nemzetközi politikában tapasztalt ellenséges konfrontáció időszakából kibontakozik a szocialista és a kapitalista államok közötti mind szilárdabb békés egymás mellett élés, az értelmes, a kölcsönös előnyökön és egyenlő biztonsáaon alapuló, békés együttműködés időszakába való át­menet . Új távlatok Ez a korszakos változás a világ min­den népe előtt új távlatokat nyit. Ám nagy hiba lenne, ha az enyhülésért tett erőfeszítések sikere miatti jogos örömünk és elégedettségünk akár egy pillanatra is feledtetné velünk, hogy az imperializmus bizonyos erői egyál­talán nem örülnek a világhelyzet ilyen irányú változásainak. A béke ellen felsorakozó imperia­lista, militarista csoportosulások kísér­leteinek határozott visszautasítása ko­runk emberiségének nagy feladata, mindannyiunk fontos, mindennapi ten­nivalója. Ebben a harcban a világ ha­ladó erői mind egységesebben segí­tik, támogatják ö Szovjetunió és a szocialista országok erőfeszítéseit, amelyek — híven Október és Lenin szelleméhez — az imperializmus ag­resszív politikájával a béke védelmé­nek és a nemzetközi biztonság meg­szilárdításának politikáját állítják szembe. Az 1917 óta eltelt 57 esztendő bizonyítja, hogy ez az egyetlen helyes, reális alternatíva. Az élet alternatívája. Munka a bázistelepen. A 800 midimét« res acélcső egyik oldalán szovjet, a másikon magyar hegesztő dolgozik. Atomerőművek — közös erővel Az atomerőművek építési ütemét tekintve a világon vezető helyet elfog­laló Szovjetunió e téren is jelentős segítséget nyújt a testvéri országoknak. Az NDK-ban, Csehszlovákiában és Bulgáriában már áramot adnak a szovjet technikai közreműködéssel létesített atomerőművek. Magyarországon, mint isme­retes, megkezdődött a 2000 megawattos paksi erőmű építése és hasonló létesít­mény épül Romániában is. A lengyel atomenergetikai program előirányozza hogy 2000-re 30—40 millió kilowatt kapacitású atomerőművek készülnek. A KGST-orszcgok létrehoztak két, a technikai együttműködést szolgáló szakosí­tott gazda.ági egyesülést — az Interatominstrument és az Interatomener- got Az Interatomenergo tervei szerint a tagországokban — a Szovjetuniót nem számítva — 1980-ra az atomerőművek teljesítménye eléri a 7 280 00C kilowattot. Bisztró! Gyorsan! r ___ Épül a Testvériség Épül a Testvériség földgázvezeték Leninváros és Beregdaróc között. Az építők vasvári telepének udvarán két zászló a magasban: 70 szovjet és 40 magyar munkás közös munkahelye a telep. Szervezés és gépek — Ilyen kevesen építik a Testvéri­séget? — Nem sokkal többen — magya­rázza Kákái István az Országos Kő­olaj és Gázipari Tröszt Beruházási Irodájának munkatársa. — összesen 190 szovjet szakmunkás és nem sokkal több magyar dolgozik a vezeték épí­tésén. Kitűrő, nagy teljesítményű gé­peket hoztak magukkal a szovjet mun­kások. Árokásójuk — nehéz talajban is — naponta 7—800 méter halad. A legkorszerűbb eszközük azonban a szervezés. — A vezetéképítés két fő részből áll: csőhegesztésből és földmunkából. Két bázist alakítottak ki: Nyirmadán és Tiszavasváriban. Ezeken a telepeken készül a vezeték 80 százaléka. A Du­naújvárosból érkező 800 milliméter átmérőjű acélcsöveket itt hegesztik össze 30—36 méteres szakaszokká. Ezt viszik a vonalra. Ott már kész az árok. Beleteszik az új részt. Egyetlen hegesztéssel összekötik a már lefekte­tett csövekkel és már jöhet is a követ­kező 36 mé;er. A bázisokon pedig úgy dolgoznak, mint a gyárban. Fele any- nyi idő alatt csinálnak meg így 1 kilo­méter vezetéket, mint amennyi idő alatt mi boldogultunk a Barátság II, hazai szakaszának építésén. Romantikus foglalkozás ■— Nincs ennél szebb szakma — mondja Vitalij Krimov brigádvezető arra a kérdésre, hogyan lett hegesztő. — Ma már férfinak való, romantikus fogalalkozást nehéz találni. Az űrha­józás, meg a hegesztés még az! S az űrben lesz még csak igazán fontos a hegesztés! Hatalmas szál ember a brigádve­zető. Igaz, a társai is mind 180 centi­méteren „kezdenek". Alacsonyát, kövé­ret nem látni köztük. — Ide kell a fizikum! — válaszol csodálkozó észrevételemre a brigád- vezető. Mióta hegesztek — 18 éve már — dolgoztam a sarkkörön túl, sivatag­ban, mocsárban, az Uraiban kétezer méter felett Ilyen jó helyünk, mint amilyen most itt Nyíregyházán van, ritkán adódott. Jönnek a levelek Ufóból, Taskent- ből (idevoló Grisa) Volgoqrádból (ide a brigádvezető) Moszkvából, Omszkból — s még vagy 15 távoli szov'et városból, faluból. A S7OJUZ- ZAGRANGAZ a szovjet csővezeték építő vállalat a legjobb szakmunkásaiból állította össze a Testvériséget építő csaoatot. Klasszikusokra jellemző, hoqy akik itt eayütt dolgoznak, bár még sohasem látták eqymást, azonnal a leqnagyobb fordulatra kapcsolva kezd­ték a munkát Határidő előtt Oleq Panov a tiszavasvári bázis műszak: vezetőie a naplót nézi: — Itt és Nyirmadán eddig 92 km hosszú vezetéket hegesztettünk össze. Ez 10 ezer varrat. A vonalon már he­lyén van 78 kilométernyi cső. A veze­ték teljes hossza 122 km. A szigetelés­sel és a nyomáspróbákkal együtt űg(y hiszem teljesítjük vállalásunkat: a ma­gyar kommunisták XI. kongresszusa tiszteletére az eredeti határidőnél egy­másfél hónappal előbb, február végén átadjuk a vezetéket. 1975-ben jöhet rajta Magyarországnak a tervezett évi 1 milliárd köbméter földgáz. — Mit segíthetnek a magyarok? Az égre bök: — Ott kellene intéz­kedni. Ha továbbra is esik, beraga­dunk a sárba. Szibériában a száraz, napsütéses időben mínusz 30 fokos hőmérsékleten trikóban dolgoztunk. Itt, ebben a szemerkélő esőben, fúi- dogáló szélben, 5—6 fok mellett ál­landóan fázunk ... De, amit vállal­tunk, azt tehesítjük. Most már a ma­gyar hegesztők is kitűnően dolgoznak velünk és ez nagy segítség, A bakra helyezett csőszál két olda­lán állnak a hegesztők. Az úgyneve­zett gyököt — az alapozó, belső he­gesztés kézzel történik. A kitöltő és lefedő hegesztést Grisa Halemrijanov végzi az automatával. 16 éve hegeszt, most kapta a Munkaérdemérem ki­tüntetést. Az ■automata kéttucatnyi hegesztővel tartja a lépést. A tökéle­tes varrat — mindennél fontosabb. A cső egyik oldalán a szovjetek, másikon a magyarok, (gy fut körben a varrat — Bisztró, bisztró! Gyorsan, gyor­san! Ezt a két szót tanultam meg elő­ször oroszul — emlékszik vissza a két hónappal ezelőtti időre Molnár János, a Mátravidéki Kőolaj és Földgáz- vezeték Építő Vállalat főhegesztője. Tanulás és több pénz — Tíz éve vagyok a szakmában, de volt mit tanulnom. Nem hittem, hogy két hónap alatt belejövünk. Igazuk volt Krimovéknak: a „bisztró, bisztró” mellett nem lehetett elcsüggedni... — Láttam, ahogyan odaálltak Mol­nárék az állásra — mondja Krimov ki­csit mentegetődzve — ahogyan meg­fogták a pisztolyt, mondtam: ezek jő hegesztők. Látja azt az ember. Mi más eszközökkel, fogásokkal, módszerek­kel dolgozunk. Ezt kellett átadnunk Molnáréknak, — A hegesztőpisztolyuk 30 dekával könnyebb a mienknél —, így Molnár János. Ezzel 10 órán át rengeteg fá­radtságot lehet megtakarítani. Az elektróda anyaga eleve megvédi a varratot a túlégéstől, salakosodástól. Nem kell a csövet előmelegíteni. Ez­zel, műszakonként 2—3 árát lehet nyerni, a mi technikánkhoz képest... Csak a tempót volt nehéz átvenni. — Megérte? — Azelőtt ötzer forint volt a boríték­ban. A szovjet tempóval hétezret vi­szek haza ... — Ha kész a Testvériség, hol hasz­nosíthatják az itt megszerzett ismere­teket, tapasztalatokat? — Krimovékkal 1975 végéig meg­építjük a Testvériség Leninváros--- Zsámbok közötti szakaszát. Majd né­hány hónap alatt befejezzük a Buda­pest körüli nagykort, s azután — Orenburg következik... Ez a közös munka a Testvériség magyar szaka­szán nekünk edzőtábor,,, Gerencsér Ferens

Next

/
Oldalképek
Tartalom