Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-03 / 302. szám

Ha költő lennék, ugyanezt írnám Interjú Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerzővel 1974: politikai irodalom — 9 millió példányban Harmincéves a Kossuth Könyvkiadó # Századunk megújulást ke­reső zenei életében milyen gon­dolatok kisérik alkotóútján Szo­kolay Sándort? — Féltem a zenét A dalla­mot, a ritmust. A művészet len­dületét, melynek lassan helyére lép a töprengés, tépelödés ... Az idő rostájából régen a ki­csiny hullott ki: — ma, úgy tű­nik, mintha csak a mikroeleme­ket gyűjtenék s a nagyobb ba­zaltokat szemügyre se ven­nék .. . Hiszek o belső sugaltat diktálta hang vállalásában. Ez a hang az a szűrő, mely lassúbb járásra késztet talán kortár- saimnól, de amely egyedül biz­tosítja jó alkotó közérzetem. # Hogyan vélekedik korunk zenéjéről? — A modem zene, nehéz, dif­ferenciált alkotóelemekből tevő­dik. Ez egyik védőpajzsa; ki­zárja ugyanis a dilettantizmus lehetőségét. A kísérletezés fel­tétlenül jogos, de — veszélyes is. A művészet nem laborató­riumi játék! Aki o korszerűséget csak az eszközök válogatásá­ban véli megtalálni, könnyen építménynek látja az elemeket, melyek pedig csak beépíthetők az alkotásba. Jogos aggodal­mam: hová vezet az érzelmek sugárzását, lendületét nélkülö­ző, hideg fővel kiszámított ze­nei nyelvezet, amely egyre több modem zeneművet jellemez? 0 Csak a zeneszerzők lenné­nek tehát felelősek a közönség közönyéért, mellyel az új zene­műveket fogadják? — Korántsem. Súlyos hiányos­ságai vannak e téren az okta­tásnak, a sajtó-kritikának. Min­denekelőtt, az elmélyült kritikusi munkát hiányolom. Egy-egy új mű elbírálásánál gyakran ez derül ki, zenei ízlésben hol tart személy szerint, mit igényel a kritikus? Egyedül Kroó György zenekritlkus volt, aki rendszere­sen, minden operabemutaió előtt elkérte a partitúrát, átta­nulmányozta, hogy ne csak egyetlen benyomásáról, hanem valóban a mű egészéről írjon véleményt. O Mi vonzotta Dnf az opera műfajához? — A szöveg bűvöletébe es­tem. Kantátákat, oratóriumokat komponáltam, ezek csodálato­san szép szövegei, a belőlük áradó gondolatok, valósággoi sodortak a színpad felé. A szín­ház számomra az élet egészé­nek szintézisét jelenti. Ahol he­lyet kapnak a valóság, a vá­gyak, az álmok, ahol nem ide­gen a pátosz, az elementari- tás ... Valójában nem a zene a fontos, hanem a mondani­való. Ha kqltő lennék, ugyan­ezt írnám, ha festő lennék, ugyanezt festeném, mint anrít ma a zenémmel próbálok kife­jezni. Q Mr az a legfontosabb mondanivaló? — Minden fontos, ' ami oz emberről, az emberért szól. Operáimban, a Vérnász az ér­zelmek lázadását, a Hamlet az igazság, a Sámson az elhiva­tottság gondolatát, buktatóit, szépségét példázza, minden kor emberére érvényes tanulságok­kal. Egyik új művem Baranyi Ferenc költővel közösen készül. Mátyás bolondja címen, törté­nelmi daljátékot írunk. A régi anekdoták ebben sem csak o poros történelmet idézik, hanem a jelen kort is. Mert néha ma sem ártana, ha egy-egy álruhás igazságtévó leleplezné a hazu­gokat csalókat törtetőket # Véleménye szerint, mit te­hetnek a zeneszerzők azért, hogy megnövekedjen a kortárs zenét kedvelők tábora? — Legnagyobb baja a mos­tani új zenének, hogy nincs elég pedagógiai darabja/ így azuk is idegenkedve hallgatják a modern műveket akik tanulnak zenét Igénylik is. A csak klasz- szikusokon nevelkedők nem értik o modern zene nyelvét Éppen ezért érdeke minden zeneszer­zőnek. hogy gyermekdarabokat is írjon, ha nem akar elszakad­ni a közösségtől. Hisz a most felnövő nemzedék lesz a jövő hangversenylátogatója. Ahol az ő műveit is játszani fogják. • Hogyan képzeli el a zene jövőjét? • — Nagy változások tanúja volt eddig is életem. A felsza­badulás utáni lelkesedés a mű­vészeteknek Is lendítő ereje volt Ma — gyakori oz érdekte­lenség. A művészet pedig min­dent elbír, csak a közönyt nem. Jó lenne megérni, hogy azok a kísérletek, melyek ma egyaránt toboroznak híveket és ellenző­ket, idővel egyfajta rendbe tö­mörülnek. A szépnek jelentése igaz, megváltozott, de azért a )0(. században sem kötelező csúnya zenét írni. A harmónia igénye öräk az emberben — és ezt lesz hivatva szolgálni a jövő zenéje is. A Dunántúlon még ÓIK a harc, amikor Szegeden a fel­szabadult országrész Ideiglenes fővárosában, 1944 novemberé­nek első napjaiban a Magyar Kommunista Pórt Központi Ve­zetősége létrehozta o párt ki­adóját És szinte egyidőben az­zal, hogy az első magyar de­mokratikus hadosztály elindult a nyugati határ felé, hogy fegy­veresen is részt vegyen a fasiz­mus teljes szétzúzásában, meg­jelent a Szikra Kiadó első köte­te. „Lenin Vlagyimir lljics életé­nek és tevékenységének rövid rajza.” Ez a szerény kis kötet a kommunista könyvkiadás törté­netének első fejezete. Ez o most íródott jelezze egyetlen szám: a Kossuth Könyvkiadó 1974-ben kiadványainak össz- példányszámával elérte a 9 mil­liót... A párt könyvkiadójának 30 éves fejlődése hű tükre hazánk egésze gazdasági, kulturális és ideológiai fejlődésének. A poli­tikai könyv fegyverré lett az or­szágépítő harcban. A Kossuth Könyvkiadó négy fő feladatot tűzött maga elé. A marxizmus— leninizmus klasszikusainak szé­leskörű megismertetését, a párt politikájának, határozatainak folyamatos magyarázását és ismertetését, a nemzetközi mun­kásmozgalom tapasztalatainak propagálását és elemzését, s mindezekkel együtt a követke­zetes és hatékony harcot az el­lenséges, illetve tőlünk idegen ideológiák ellen. A párt sajtója és könyvkiadása ugyanakkor létrejötte első percétől, elsőren­dű feladatának tekinti á szo­cialista hazafiság és interna­cionalizmus eszméjének ápolá­sát védelmét és erősítését Az úttörőmunkát a Szegeden alakult Szikra Könyvkiadó vé­gezte el. Az 1956-ban újjászer­vezett pártkiadó Kossuth Lajos nevét vette fel, ezzel Is hitet téve haladó nemzeti hagyomá­nyaink következetes ápolásának ügye mellett 1956 óta évente 200—240 Kossuth-kiadvány jele­nik meg — egyre növekvő pél­dányszámban. Ez a kiadó gon­dozza a párt folyóiratait: a Pártéletet, a Béke és Szocializ­must, a Társadalmi Szemlét és a Nemzetközi Szemlét E négy folyóirat előfizetőinek száma idén meghaladta a 10Ő ezret A Pórtélét 110 ezer példányban jelenik meg. A Kossuth Könyvkiadó kötetei­nek több mint negyede úgyne­vezett siker-könyv, ami a könyv­szakmában 8000 feletti eladott példányt jelent. A háborús me­moárok — például Zsukov em­lékiratainak sikere közismert. De 10—20 ezres példányban fogyott el szinte minden szak­lexikon, köztük a különösen nagy sikert elért filozófiai és köz- gazdasági kislexikon. A ma­gyar forradalmi munkásmozga­lom történetét 25 ezer példány­ban nyomták — s kevés volt A könyv, s különösképpen a politikai könyv----közügy. A kö nyvforgalmazási adatok, s az ezen belül tapasztalható struk­turális változások érzékeny mű­szerként jelzik az emberek ér­deklődésének irányváltozásait, s végsősoron alkalmasak a poli­tikához való viszony méiésére is. A Kossuth Könyvkiadó let- jesztési, forgalmazási mutatói tehát mindig is többek voltak egyszerű gazdasági mérlegnél. Az egy keresőre eső vásárlás vidéki átlaga tavaly 10 forint 30 fillér volt. Ugyanebben az időben Budapesten 20 tarnt 70 fillér. Már ez a két szóm is sokat mond. De érdemes a me­gyék sorrendjét is felállítani, s az ebből adódó következtetése­ket levonni. Az első helyen Bp- kés megye áll 13 forint 30 fil­léres évi átlaggal. — A valami­kor Viharsarok politikai érzé­kenysége tehát ma is számok­kal bizonyítható realitás. Barc- nya ebben a rangsorban a má­sodik 12,40-es (eqy keresőbe eső) átlaggal. A sort Szabolcs zárja 7 forint 40 filléres átlagá­val ... Beszédesek a Baranyán belüli számok is. Pécs átlaga: 15 forint 70. Sziaetvár: 14.30, Komló 7,20. De: Mecseki Szén­bányák 17 forint 20 ...! A járá­sok közül a szigetvári áll az el­ső helyen, második a mohácsi járás — megalapozottnak lát­szik tehát e számok tükrében a megállapítás: a politikai könyvek mindenekelőtt a mun­kások körében keresettek és ol­vasottak. A Kossuth Könyvkiadó, mint o párt kiadója, sajátos terjesztési rendszert épített ki. Kétezer pártaktivista működik ebben o munkában csak Baranyában közre — túlnyomó többségük pártmegbízatósként A politikai könyvek nagy seregszemléje év­ről évré a Téli Pojitikai Könyv­hetek című rendezvénysorozat, mely 1962-ben Indult. Akkor 448 községben tartottak rendezvé­nyeket — ma szinte mindenütt, ahol erős pártszervezet műkö­dik. A politikai könyvek terjesztői­nek erkölcsi elismerését mind a Kiadó, mind predig a Megyei Pártbizottság elsőrendű felada­tának tekinti. A megyei párt- végrehajtó bizottság 1971-ben vándorzászlót alapított a leg­kiemelkedőbb eredményt elérő alsóbb pártbizottságok kitünte­tése céljából. Ezt a vándorzász­lót eddig a Mecseki Szénbá­nyák Pártbizottságának, majd a Szigetvári Járási Pártbizottság­nak ítélték oda. 1968-ban ezüst és arany emlékérmet alapított a Kiadó — legeredményesebb törzsgárda-tagnak számító ter­jesztői kitüntetésére. Baranyá­ban eddig 423 ezüst- és 464 arany-jelvényt adtak ki. Idén, a Kossuth Könyvkiadó 30. szüle­tésnapján, először tüntetnek ki aktivistákat Kiváló Terjesztő címmel és emlékplakettel. Ezt Baranyában november 5-én né­gyen kapják meg. B. S. Peter ßrook párlrsf laborató­riumában láttam, ott úgy dol­goznak, hogy mindenkinek sza­va van —, szóval, a színházmű­vészet kollektív jellege nálunk az aloktó-folyamatban is na­gyon határozottan érvényesül... Volt, amikor Brook állt be szí- nészkedni, s volt, amikor a szí­nészei rendezősködni ... És oz, hogy kinek a fejéből pattan ki a szikra, nem határozza meg az ötlet értékét... így voltunk az­zal az esküvel is.,. — Ha jól értettem, megoldás­toknak a magyar néphagyo­mányban nincs pontos megfe­lelője .,. — Nincs, Semmi. Még ehhez hasonló se. Ügy szoktam fo­galmazni — Nádasdy Kálmán, színművészeti főiskoloi meste­rem után —, hogy ezek „alak­sejtelmek”... Ehhez hasonló a favágás-motívum is több jele­netben. Erre sincs semmiféle szerzői instrukció, s mi azon gondolkodtunk, milyen helyzet­ben tud két favágó a legmeg- hittebben beszélgetni. Kocsma sarkában, bor mellett? Nem, mi egy kifejezőbb, valós helyzetet akartunk színpadra vinni. S ak-j, kor azt mondtuk: a munka. Munkavégzés közben tagnak be­szélgetni. Igen óm, de a szöveg­ben azt mondja Péter: „Ilyenkor tavasszal ez a büdös fa, jobban fogja a fűrészt.” Csakhogy o fűrész, mint szerszám, nem ad szép, plasztikus munkamozdu­latot. Ezért döntöttünk végül a fejszézés mellett. — Nem féltetek, hogy ellen­tétbe kerültök a szöveggel? — Nem féltünk, mert azt hi­szem, megértettük a darab lé­nyegét. Iljyés Gyula instrukciói­ban - ahol adott Instrukciót ott bujkált egy szabadabb szín­házi forma lehetősége. Azt írja még az elején: „Egy szélroham besodorja a Bábjátékost." Ahá, szóval ez ilyen szabadon, költői­en van megfogalmazva! — gon­doltuk. — Akkor hót mi ezt meg­próbáljuk a színpad nyelvén hasonló szabadsággal és meg­közelítő költőiességgel megol­dani. — Megoldásaitok nyilván }ly- lyés Gyula számára is újak vol­tak. Méltányolta-e az író erő­feszítéseiteket? — Rendkívüli módon. Az első főpróbán, amit látott... Rend­kívüli módon ... * A főrendező arca ragyog az örömtől. Felemeli újra a hatal­mas demizsont és kiforratlan, édes mustot tölt a poharakba. A főpróbára magam is jól emlékszem. Október 4-én reg­gel felhívtam telefonon a szín­házat, hogy megkérdezzem, mi­kor kezdődik. A kagylót véletle­nül Sík Ferenc vette fel. Közöl­te, hogy Illyések már megérkez­tek, s fél tízkor indul a próba. Arra gondoltam, a rendező most rettenetesen izgulhat. Nem áll­hattam meg, hogy aggódó tré­fás-illetlenül célzást ne tegyek Sik Ferencnek holmi zabszemre. Am ő harsogó nevetéssel re­csegtette a kagylót: „A, kérlek szépen, semrrii. Ez olyan nekünk, mint nálatok egy szerkesztőségi ülés.” Hangjában nem oz elbi­zakodottság érződött, hanem a lelkiismeretesen végzett munka biztonsága és nyugalma. Erre gondolok most, amikor felteszem utolsó kérdéseimet: —- Tíz éve dolgozol Pécsett Az idei évadnyitó társulati ülé­sen neveztek ki főrendezőnek. A színészeid szeretnek, tudom, kérdeztem őket. Rendezéseid, itthon is, másutt is oz ország­ban, sok szép sikert arattak. Hogyan látod a színház hely­zetét és a jövőt? — A pécsi színház elérte azt a szintet, amit jelen körülmé­nyek között egy ilyen konstruk­ciójú színház Magyarországon elérhet. Most rendkívül jó a..., tegnap voltam a megyei pártbizottság vezetőjénél, ő úgy fogalmazta, rendkívül jó a hátszél, Illyés úgy mondta, na­gyon jó a melegágy, amiben most a színház, de egyáltalán Pécs egész szellemi élete fej­lődhet, Pezsgő itt a szellemi élet, az országoshoz viszonyít­va is... Segítőkész figyelmet érez az ember. A felügyeleti szervek részéről js okos, figyel­meztető, baráti a hang, a stí­lus... nem az a belepofá- zós... A belső energiák is nagyobbak. Úgy érzem, most itt frontáttörés lehetséges: a vidéki nagyszínházak színvona­la a jelenleqi anyagi és kons­trukciós feltételek mellett ij. ma­gasabbra emelhető ... Ehhez természetesen elsősorban ne­künk kell magasabb színvona­lon dolgoznunk. A színház ve­zetői és az együttes között na­gyon jó az alkotó-kapcsolat. Nem elvtelen udvarlásban, ha­nem állandó szenvedélyes, vad vitákban dolgozunk együtt... Néha már-már röpködnek a poharak, de ilyen légkör kell a jó munkához, — Mik a terveitek m pécsi művészi élethez fűződő kapcso­lataitok erősítésére? — Nagyon jó tanácsokat kaptunk a meqyei tanács kul­turális elnökhelyettesétől. És helytálló figyelmeztetéseket ... Ho ilyen elven alkotó kapcso­latunk van a magyar irodalom­nak a nem is akármilyen szint­jével, akkor miért nem terem­tődik meg ugyanez a képző- művészettel?... így merült fel, hogy pécsi képzőművészek, például Erdős János mór ter­vez, hogy jövőre Vasarely ter­vez díszletet, hogy Martyn Fe­renc tervez díszletet, jelmezt... Ugyanez « zenészekkel... — S a saját terveid? A ren­dezői „hitvallásod”? — Belső vitáinkban Is elő­fordul, hogy a szememre ve­tik: vizuálisan, formákban gon­dolkodom... Valójában én nem tudok mással gondolkod­ni csak a szememmel meq a fülemmel. Első persze a szöveg, de nekem a szemen és a fülön keresztül kell közvetítenem .. . Egyenrangú formanyelvet kell teremtenem... És tudod, a legfontosabb, amit mondtam már, a közösségi munka, az alkotó együttműködés ., , Szederkényi Ervin A televízió nem csodaszer Egy kitűnő orvos, barátai un­szolására mostanában vett elő­ször televíziót. Korábban nem akarta a lakásába beengedni a varázsdobozt, mert féltette szellemi függetlenségét. Nem egy gyerekes családnál ma is azért nincs televízió, mert úgy vélik, nevelhetetlenné válnak a gyerekek; nem tanulnának, nem olvasnának, s íqv jobb, ha nincs a kísértés odahaza. Mégis, ezek már utóvédhar­cok: az ország lassan ugyan, de közeledik a televíziós telített­séghez, ami azt jelenti, hogy lényegében minden család ott­honában ott lesz a készülék. Ma már minden valamire való ta­nulmány szerzője, aki a tévé hatását vizsgálja, írását azzal kezdi, hogy bebizonyítsa: meny­nyire nem volt igaza azoknak a szerzőknek, akik a tv hatásá­ra a „Gutenberg-galakszis", te­hát a nyomtatott betű hatal­mának bukását jövendölték. Valóban, minden nemzetközi statisztika egyértelműen bizo­nyítja, hogy a könyvkiadás min­den televíziózó országban in­kább növekedett, mint csökkent Nincs ez másképpen nálunk sem, s néhány tanulmány már azt is kimutatta, hogy mennyire növelte a vásárJási kedvet egy- egy népszerű televíziós sorozat, amelynek irodalmi mű volt az alapja. Vitathatatlan az is, hogy a magyar televízió talán legjob­ban, leghatásosabban dolgozó osztálya éppen az ismeretter­jesztéssel foglalkozik. Ki ne em­lékezne olyan nagyhatású adá­sokra, mint egykor a Tudós Klub volt, mint manapság egy-egy beszélgetés Szent-Györgyi Al- berttel, vagy a hazai és külföl­di tudományos élet más vezető személyiségeivel, mint a Pogány községről szóló kitűnő szociog­ráfiai sorozat, vagy akár a raiz- filmes módon elkészített, de alapjában kitűnő ismeretter­jesztő széria, amelynek Dr. Agy volt az előadója. Sokan már úgy néznek a te­levízióra, mint a közművelődés csodájára, amely mindent meg­old, Ebben a szemléletben leg­alább annyi a végletes elem, mint az előzőekben volt, ami­kor egyesek szellemi független­ségüket kívánták megóvni a televíziótól. Mindkét szemléletnek, mind­két végletnek azonos a gyöke­re: túlbecsülik a televíziót. Nem érzékelik eléggé, hogy csupán egy eszközről van szó. Egy esz­köz pedig önmagában lehet jó, vagy rossz. S a televízió nem csak technikai értelemben lehet rossz eszköz, hanem műsorainak arányában, ízlésvilágában, szemléletében is. A televízióról beszélni, kritizálni tehát nem­csak joga, hanem kötelessége mindenkinek, aki a közművelő­dés kérdéseivel foglalkozik. A televíziós műsorok hatása azonban nem egyoldalúan a tévé műsorától, hanem a műsor és a befogadó kapcsolatától függ. Ugyanaz a Hosszú forró nyár című sorozat például a nézők egy részének nagyon tetszett, másik része pedig mérgelődött rajta. S nagyon nem ismeri az életet, a közönséget, aki azt gondolja, hogy akinek nem tet­szett, az csupa sznob, intellek- tuel volt. Bőven akad közöttük bizony kétkezi munkás, mint ahogy nem kevés munkást ta­lálhattunk a műsorért rajongok között is. Mint annyi más vonat­kozásban, itt sem szabad figyel­men kívül hagynunk, hogy a né­ző nem üres lappal, vagy fogal­mazzunk drasztikusabban: érin­tetlen fejjel ül le a készülék elé, s nem minden hatás egyenesen az adásból következik. Minden ember már egész kis korától külön-külön élményvilágot gyűjt: műveltsége, személyes érdeklő­dése, családi és emberi kapcso­latai. munkája, mind-mind .be­folyásolják személyiségét és erre a kész, kialakult személyiségre hat a műsor. Vagy nem hat. Mert a személyiség ellenáll a hatásnak. Most, amikor annyi szó esik a közművelődésről, nem árt ezt tudomásul venni, s ezzel együtt azt is, hogy a televízió nem közművelődési csodaszer. Ha­tásos. nagyszerű eszköz, de fel­tétlenül kiegészítésre szorul S éppen oz a különleges feladat, hogy egyénenként más és más kiegészítést kapjon mindenki. Kiegészítést: könyvben, színház- bon, zenében, társas érintkezés­ben, vagy akár a munkában. Bernáth László r M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom