Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)
1974-11-17 / 315. szám
» Óriási mennyiségű hadianyag Norvégiában Etiópiái levél Északiul a helyzet változatlan Európa észoki partjai közelében végrehajtott legutóbbi NATÖ-hadgyakorlat világosat) megmutatta, hogy a nyugati katonai szövetség vezetői a kontinensünkön tapasztalható enyhülési folyamat ellenére is változatlanul fenntartották a Norvég- és Barents-tenger térségével összefüggő egykori stratégiai elképzeléseiket. Az Atlanti- óceán északi részén húzódó tengeri megközelítési útvonalak „megóvása’1- céljából befolyásuk megőrzésére törekedtek Grön- landon, a Faeroer-, Shetland- és az Orkney-sziaeteken, továbbá nagy jelentőséget tulajdonítottak Norvégig és Dánia földrajzi helyzetének. Ezek segítségével kezükben tarthatták az Egyesült Államok és Európa között húzódó és a NATO számára iétfontoságú utánpótlási útvonalakat, ugyanakkor a Szovjetuniótól viszonylag kis távolságra légitámaszpontok és ra- darállómások egész sorát üzemeltethették, A NATO északi szárnya és a hozzávezető atlanti-óceáni útvonalak ellenőrzése elsősorban három országra, Dániára, Norvégiára és Izlandra támaszkodik. Dánia uralja a Balti-tenger kijáratát és emellett nagy jelentősége van a dán birtokban lövő Grönlandnak is. A szigeten, Thule mellett a második világháború óta amerikai támaszpont működik, amely tulajdonképpen az Egyesült Államok kiterjedt légibázís- és radarhálózatának előretolt állása. A NATO számára Norvégia értékét növeli az á körülmény, hogy tagállamai közül az egyetlen, amelynek közös határa van a Szovjetunióval. Nem meglepő tehát, hogy északi területein nagy - mennyiségű katonai felszerelést halmoztak fel szövetségesei, ezenfelül nehezen hozzáférhető fjordjai is ott szerepelnek, a katonai szakemberek terveiben. A katonai elkötelezettségen túl azonban Dánia és Norvégia fejlődésébon olyan sajátosságokat is találunk, amelyek megkülönböztetik a két országot a NATO más tagállamaitól. Mindketten éveken át vonakodtak elfogadni a hadkötelezettség időtartamára vonatkozó NATO- ajánlásokat. A katonai költség- vetés növelésére irányuló törekvésekért sem nagyon lelkesedtek, az ötvenes években pedig nem engedték meg, hogy területükön közepes hatósugarú rakétákat helyezzenek el. Ellentét- bn a NATO vezető hatalmaival, Hosszú időn át elutasították az NSZK alakulatainak részvételét a területükön rendezett NATO-gyakorlatokon. Dániának és Norvégiának azonban leginkább a támaszpontok és atomfegyverek kérdésében voltak fenntartásaik a NATO-val szemben. A multilaterális (sokoldalú) NATO-atomerő' tervének kidolgozása idején kiderült, hogy az észak-európai NATO-tagorsza- gok nem érte'nek egyet a tervvel. Magatartásukat azzal indokolták, hogy fenn kel! tartani oz „északi egyensúlyt”. Ez oz elmélet. .abból indul ki, hogy Észak Európa olyan térség, ahol aránylag jelentéktelen a nemzetek- közötti feszültség, s a nagyhatalmak érdekeltek a je- lenlegi helyzet fenntartásában. Az ilyen megfontolások kétségtelenül segítették az enyhülés folyamatának kibontakozását Európában, de ugyanakkor a jóakaratnak csupán a béke fenntartásához szükséges minimumáról tettek bizonyságot. A szocialista országok a nukleá- r:s fegyvereket illetően sokra ér- t ikelték a NATO északi tagállamainak • állásfoglalását, de ugyanakkor azt sem felejthették el, hogy milyen szerepet szántak az Észak-atlanti Szövetség vezető hatalmai ezeknek az országoknak. A legutóbbi időkben végrehajtott NATO-hadqyakor- latok éppen.azt mutatják, hogy Norvégia és Dánia sajátos szeretve ellenére " is könnyen eszköze l'ehet idegen érdekeknek. 0 véasö megoldást a skandi1 év ól'amok is csak a konti- (rms birtonsőaának megterem- Jjsén keresztül érhetik el. A városiasodás üteme példa nélküli a történelemben Ötven új egymilliós Az Egyesült Államolt Kom« munista Pártjának főtitkára, Gus Hall magyar nyelven is megjelent új könyvében említi, hogy az amerikai közgazdászok véleménye szerint a Szovjetunió hozzáférhető nyersanyagforrásai 1955-től szárnyalták túl az Egyesült Államokét. E nagy mértékben szélesülő bázison szerintük 1971-ben sikerült elérnie a szovjet iparnak, hogy acéltermelésük az amerikai elé vágjon. Az angol polgári forradalom után évszázados fejlődésnek kellett addig végbemennie, amíg Anglia a „világ műhelye” lett. A nagy francia forradalmat követően a gazdasági-társadalmi előrehaladás lassúbb és részlegesebb volt az angliainál. De Gaulle tábornok egyik 1961-ben Adenauerre! folytatott beszélgetésében meglehetősen határozottan exponálta, hogy Franciaország csak részben iparosodott, míg nagyobb mértékben mezőgazdasági ország maró dt. Már az utóbbi példa is figyelmeztet, hogy a forradalmak által kialakított magasabb szintű társadalmak ismérve nem egyszerűen a nagyobb ipar, a tekintélyesebb munkásosztály. Különösen nem az a gyökeresen új minőségű szovjet társadalom esetében: 1918—1920 tépett iparú, minimumra olvadt munkáslétszámú Szovjet-Orosz- ország a maga éhségproblémáival együtt is magasabb rendű társadalom volt, mint a háborún megzsírosodott semleges, vagy éppen hadviselő kapitalista hatalmaké. Az elsődlegességet az osztályok egymáshoz való viszonya, vagyis a hatolom jellege és a társadalmi munka felhasználásának iránya biztosítja. Az új társadalmi rendszer végső győzelmét, s e rendszer életerejét mégis az általa ki- vívott-íelmutatott gazdasági teljesítmény rögzíti. Napjaink szovjet történettudományának friss eredménye, hogy kifinomult statisztikai módszerekkel rajzolja meg a mába vezető qazdasági »társadalmi folyamatokat. Amiről eddig több esetben csak töredékes adatok alapján alkottunk képet, azt jelenleg pontosabban követhetjük nyomon. E számok áttekintése az újdonság élményével hat — nyomában teljesebben érzékeljük az elmúlt évtizedek szovjetunióbeli változásait. Viszonyítási alapul hadd iktassuk ide először a Szovjetunió néhány népesedéstörténeti adatát. Az 1913-ban 159 millió embert számláló orosz birodalom 250 milliós szovjet országgá vált. Az Októberi Forradalom előtt a gyári munkássáq szűkebb kategóriáidnak létszáma körülbelül 5 millióra volt tehető. Ezt a munkéslétsrámot az intervenció és polgárháború súlyos követÁ Szovjetunió fejlődésének új oldalai kezményei miatt csak 1928-ra érte el az immár burzsoázia nélküli, államosított üzemekben dolgozó szovjet munkásság. Az ötéves tervek ugrásszerű emelkedéshez vezettek: 1939-ben 32 millió, 1959-re (a Honvédő Háború veszteségei ellenére) több mint 48 millió, 1970-ben pedig 62 millió munkásról adtak hírt. • A szocialista ipar ele/ni erejű előretörésével karöltve járt a városiasodás. Az 1927 és 19y8 között csaknem 30 millióval, 1939—1959 között ismét 40 millióval, majd 1959-től 1969-ig újabb 36 millióval növekedett a városi lakosság. Az utóbbi számokban egyszerre fejeződött ki az iparban foglalkoztatottak számának gyarapodása és a természetes nészaporulat, illetve népmozgalom. Deutscher amerikai történész az utolsó 25 év szovjet urbanizációját jellemezve a maga részéről is rámutatott, hogy a szovjet városok lakosságnövekedése többet tesz ki a brit szigetviláq össz- népességénél, s hogy ez példa nélkül áll a történelemben. A szovjetország urbanizációs fejlődésének lendülete és mérete messze túlhaladta például a századunk polgári Németországának urbanizációját. Csupán az 1966—1970. évi ötéves terv során több mint fél mii li Iá rd négyzetméter — főleq városi — lakótér épült, ami annyi, mintha 50 új, egyenként egymillió lakosú nagyvárost építettek volna fel. 1973-ban több mint 11 millió ember költözött új lakásba. A többi ötéves terv során is feszített ütemet diktáltak a városi építkezésnek. Már a harmincas években megkezdődött Moszkva városrendezése, épült a metró. Napjainkban Moszkva szocialista mintavárossá történő fejlesztését szolgálják a közművesítés, útszélesítés, útáthidalás grandiózus méretű vállalkozásai. Az urbanizációs folyamattal is kapcsolatban lévő vasút-, és csatornaépítések méretei minden más ország hasonló kezdeményezéseit túlszárnyalják. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kialakításának világtörténelmi jelentőségű feladatát sikerrel megvalósított parasrtlakosság számának alakulása összetettebb kérdés, mivel a kedvező gazdasági fejlődés a falun egyszerre csökkentette és növelte a lakosság számát. 1939-ben még 42 millió felett volt o kolhozjxirasztság létszáma, ez 1959-re közel 32 millióra, 1969-re pedig mintegy 21 millióra csökkent. Míg 1937- ben a falusi lakossőq részaránya (a szovhozparasztsággaf együtt) a maga 117 milliójával az összlakosság 08 százalékát tette ki, 1970-re a falvak népe 105 millióra csökkent. Az a körülmény, hogy a kolhozparasztok száma 1940 és 1970 között 43 százalékkal csökkent (1970: 16 millió körül), a falusi lakosságnak a gépesítés előrehaladásával kapcsolatos nagymérvű, csak az Egyesült Államokban megfigyelhető arányú átcsoportosulását jelzi. 1913-ban a főleg szellemi munkából élők száma 870 ezer vált. Ezzel.szemben ,1939-ben 14 millió, 1959-ben 20,5 millió,, '1970-ben pedig több mint 30 millió értelmiségit mutatott ki a statisztika. Az 1960/1961-es tanévben a szovjet egyetemeket és főiskolákat kerekszámban 2,4 millió hallgató látogat (ugyanakkor az Egyesült Államok 1,92 milliós hallgatói táborral rendelkezett). 1973- ban több mint 2,7 millióra nőtt a szovjet felsőfokú intézmények, hallgatóinak összlétszáma. A szovjet társadalom omint a múltban, úgy most is a világ „legnyíltabb társadalma", mobilitása nem szűnt meg. Az egyének qazdasági és társadalmi felemelkedése előtt széles utak nyílnak, ezt merev társadalmi. osztály, réteg vagy anyagi válaszfalak nem akadályozzák. E problémával összefügg, hogy a munkásosztály számottevő rétegei műszaki értelmiséggé, a kolhoz- és szovhozparaszt- sáq egyes csoportjai pedig ipari jellegű munkássággá válnak, s a fennmaradó kategóriákban is mind erősebb az ún. félosztálybeliek, vagyis az átmeneti állapotban levők részaránya. A munkásosztály abszolút száma és képzettségének-műveltségé- nek szintje így is növekszik, A munkásság, az alkalmazottak, a parasztság és az értelmiség közös eredménye volt, hogy csupán 1970-ben a szovjet ipar már kétszer annyit termelt mint a háború előtti három ötéves tervben együttvéve, s hogy ezt az eredményt 1973-iq méq 26,4 százalékkal meg is tudta javítani. A nemzeti jövedelem növekedése (1940-ben 33, 1970-ben 290 milliárd Rubel) újabb szárnyakat adott a réqóta híres szovjet szociálpolitikának. Az utóbbi tíz év során átálltak az ötnapos munkahétre. A munkások és alkalmazottak bére, több mint másfélszeresére, a kolhozdolgozóké pedig kétszeresére emelkedett. A szovjet közgazdasagban- társadalombon megtalálhatók a növekedés természetes nehéz- sgei is. Az akadályok ellenére azonban o szovjet társadalom mai helyzete változatlanul megfelel annak ez elsőrangú kivételes állapotnak, amelyhez századunk klasszikus forradalma juttatta a szavjetországot. A forradalom adta az új számokat í Ki a falvakba! Alig néhóoy héttel azután, hogy Etiópiában az ideiglenes katonai tanács kezébe vette b hatalmat és trónjáról eltávolította a Négust, viszonylag békés körülmények között az új rendi- szer kibontakozásához szükséges reformok, intézkedések tető alá hozásán fáradozik. Úgy hírlik például, hogy már elkészült és hamarosan nyilvánosságra is hozzák a földreformtörvényt, s hozzáfogtak a megváltozott helyzetet tükröző alkotmány tervezetének kimunkálásához. Néhány napja pedig a katonai tanács új székhelyén, a volt császári munkapalotában ünnepélyes esküt tettek a kinevezett katonai bírák. Már csak a jelre várnak, hogy munkához lássanak, azaz elkez-r dődjék Etiópia történelmének talán ' legsúlyosabb pere. Az eskü alkalmával Aman tábornokelnök külön is aláhúzta: ebben a perben a bírák a nép képviselői lesznek, s általuk a nép ítél azok felett, akik felelőtlenül taszították Etiópiát a nyomor és tudatlanság feneketlen mélységeibe. Igen, a nép nevében, de vajon mit és mennyit tud maga a nép, főleg a falun élő lakosság arról, ami az országban végbement és most játszódik? A katonai vezetés egyik legfőbb gondja-problémája: miként juttassa el a történtek hírét, s hogyan ébressze rá az eddig öntudatlan falusi embereket a rájuk váró történelmi feladatokra. Hogy Etiópiában megmozdult a föld, s számukra is új világ kezdődik . . , Újság, rádió nem jut el hozzájuk, de még ha eljutna is, az ország lakosságának 97 százaléka írástudatlan. így propagandaeszköznek megmarad az élő, eleven, közvetlen kapcsolatra épülő emberi szó. Elhangzott tehát a katonái tanács felhívása': „Diákok, tanárok, segítsétek cselekvő fészvétellel Etiópia haladását! Menjetek és tanítsátok falun élő honfitársaitokat!" A fővárosban és nagyobb vidéki centrumokban ezrek mozdultak meq a hivó szóra, s jelezték a kitöltött űrlapokon (minden diák kap itt ilyet) egyetemisták és a középiskolák felsős osztályosai, hogy részt vesznek az országos méretű ön- tudatébresrtő akcióban. A jelentkezések már le is zárultak, s mintegy 60 ezer diák és oktató vár arra, hogy kellő előkészítés után nekivágjon az egyáltalán nem .könnyű feladatnak. Az első „rohamcsapatok”, december elején kelnek útra. A 10—15-ös csoportokat egy-egy tanár irányítja. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy a diáksáq egy kisebb hányada — elsősorban o fővárosban — nem érzi kellőképpen a megtisztelő feladat súlyát, fontosságát. ' Oktalanul tartózkodik a modern politikai „prófétaság” szerepétől, többféle okból. Ki kényelemszeretetből — ugyanis falun többnyire katonai sátrakban laknak majd, s főtt ételhez sem juthatnak minden nap, — kit pedig ál- baloldali nézetek késztetnek bizonyos fenntartásokhoz a katonai vezetéssel szemben. Ismétlem, elsősorban ° fővárosi diákok körében jelentkeztek az említett problémák, o vidék e tekintetfclen sokkal egységesebb. Magam is szemtanúja voltam, hogy például a szárazság sújtotta Vello tartomány székhelyén, az ötvenezres Desz- szie gimnáziumának udvarán egybegyűlt háromezernél több diák kitörő ovációval fogadta a rá váró feladat hivatalos bejelentését. Egyesek persze szeretnék elhintetni, hogy a katonai tanács holmi taktikai meggondolásból küldi szét a diákokat távoli országrészekbe, hogy így szabaduljon meg a szervezett társadalmi és politikai erőt alkotó diáikok nyugtalanító jelenlététől. Úgymond: szélnek eresztik őket. Tessema ezredes, a rehabilitációs bizottság helyettes vezetője ezekre a disszonáns hangokra célozva húzta alá a minap, minden efféle gyanúsítás alaptalan, s csak arra jó, hogy eltávolítsa a diákokat a katonáktól, éket verjen közéjük. A diákokra a politikai és a gazdasági élet további kibontakozásában nagy szerep hárul, Világosságot visznek a falvakba, a faekék országában elhintik az új időknek termékeny magvait. Lesznek, akik utak építésében segédkeznek, mások házépítésre tanítják a lakóit, közben pedig betűvetésre is megtanítják őket. Mások az egészségügyi felvilágosítást szervezik meg, a küldetésnek tehát politikai jellegén tál szociális tartalma van. Megszervezik a mozgókönyvtár-szol- gálatot, katonai teherautók szállítják majd a könyveket. Akik pedig restellik ezt a szükségszerű „prófétaságot”, azokat erélyes határozatta! a katonai tanács egyszerűen törölte a diákok sorából, s külföldre sem távozhat az, aki nem tesz eleget „diákkötelességének’’. A lényeg: hamarosan 60 ezer diák és oktató indul a falvakba, és hogy útjuk biztonságosabb legyen, katonák is elkísérik őket, A kultúra, a haladás rohamcsapatai lesznek, hozzájuk hasonlót történelme során aligha látott méq Sába királynő földje. Addis Abeba, 1974 november Valkó Mihály Zola gyűrű Moszkva körül A Moszkvai Városi Tanács fejlesztési tervében jelentős helyet kap a zöldnövényzet telepítése. Jelenleg minden moszkvai lakosra 20 négyzetméter zöldterület jut, míg Bécsben 12,5, Párizsban 5,6, Tokióban pedig 1 négyzetméter. Több tucat park, fásított utca és az új építkezések mellett kezdődő, összefüggő erdőterület képezi a város körül húzódó zöld gyűrűt. Moszkvában évente több százezer fát ültetnek. 1974. tavaszán 800 000 fával és bokorral, több millió virággal díszítették a szovjet fővárost. Az egy főre jutó zöldterület a közeljövőben eléri a 30 négyzetmétert. Ennek megvalósításához felhasználják a várost körülölelő terülteket is. Azok az objektumok, amelyek számára nem feltétlenül szükséges a eapsugár — például garázsok, parkolóhelyek, kereskedelmi és szolgáltató vállalatok — a föld felszínéről a föld alá költöznek és így további területek szabadulnak fel a zöld növényzet számára. A bőséges növényzet elősegíti, hogy a városba visszatérjenek a madarak. A Moszkva folyó medrének megtisztítása után a folyó vizében ismét megjelentek a különböző halfajták. A természetvédelem érdekében külön társaságot alapítottak, melynek jelenle'g másfél- millió tagja van. Moszkva példája cáfolja azokat a nyugati állításokat, miszerint a nagyvárosokban a könryezet egyre „ellenségesebbé” válik és az emberek nem képesek ellene védekezni. Bit VASÁRNAP: Mtt L(KIÉT **
