Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)

1974-11-01 / 300. szám

DUNÄNTOLI NAPL6 1974 nevembe» 1. 24 ora a nagyvilágban Magyar vezetők távirata Algéria nemzeti ünnepe alkalmából Algéria nemzeti ünnepe al­kalmából Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke távirat­ban üdvözölte Huari Bume- d;en-t, az Algériai Demokra- 1 tikus és Népi Köztársaság elnö­két, a Nemzeti Felszabadítási Front Forradalmi Tanácsa elnö­két, a Minisztertanács elnökét. Szovjet—nyugatnémet megállapodás A Szovjetunió kormánya és a Német Szövetségi Köztársaság, kormánya között létrejött meg­állapodás, amelyet szerdán írt clá Moszkvában egyrészről Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitká­ra és Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere, más­részről Helmut Schmidt nyugat­német szövetségi kancellár és Flans-Dletrich Genscher al- fcancellár, külügyminiszter ki­mondja: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság e jövőben is fejleszti és tovább szélesíti az együttműködést gazdasági, ipari és műszaki területeken. A megállapodás előirányozza az ipari kooperáció fejleszté­sét és az együttműködés kiszé­lesítését a nyersanyag és az enerqia termelés területén. A két ország szervezeteinek eb­ben az együttműködésben való részvétele egyebek között sza­badalmak, licencek átadását, gép és gépi berendezések szál­lítását jelentheti. A két állam képviselői éven­te legkevesebb egy ízben hol Bonnban, hol Moszkvában ta­lálkoznak a megállapodás tel­jesítésének ellenőrzése céljá­ból. Az 1971. szeptember 3-ón megkötött négyoldalú megálla­podásnak megfelelően ez a megállapodás a megszabott előírásoknak megfelelően Nyu- gat-Berlinre is vonatkozik. A megállapodás, amely alá­írásának napján lépett hatály­ba, nem érinti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársa­ság régebben megkötött két- olalú és sokoldalú szerződéseit és egyezményeit.-4 MOSZKVA: Az Alvaro Cu- nhal tárcanélküli miniszter ve­zette portugál kormányküldött­ség csütörtökön a Kreml falá­nál megkoszorúzta az ismeret­len katona sírját. A küldöttség tagjai egyperces néma tisztelet­adással adóztak a szovjet har­cosok emlékének, akik a máso­dik világháború éveiben életü­ket áldozták a fasizmus ellen vívott harcban. LAPZARTA Csütörtökön a farkasréti temetőben nagy részvéttel kí­sérték utolsó útjára Lengyel Menyhért írót Virágokkal övezett ravatalánál család­tagjai, művészetének tiszte­lői, irodalmi életünk ismert személyiségei rótták le ke­gyeletüket. A magyar Pen Club nevében Hegedűs Gé­za fró búcsúzott az elhunyt­tól. * Nemzetek közötti barátsá­gos labdarúgó-mérkőzés. Lengyelország—Kanada 2:0 (2:0). Varsóban csütörtökön este villanyfénynél került sor a találkozóra, amelyen a lengyel válogatottban a VB bronzérmes együttesből csak Szarmach szerepelt. * Rauf Denktas ciprusi ol- elnök, a török közösség ve­zetője csütörtökön hazaérke­zett Nicosiába. Londonban tárgyalt a brit vezetőkkel, majd Ankarában tartott megbeszéléseket a török kor­mány tagjaival. Elégedetten nyilatkozott a két fővárosban lezajlott tárgyalásairól. Cip­rusi ENSZ-körökben arra szá­mítanak, hogy hamarosan újra kezdődnek a tárgyalá­sok a két közösség vezetői között * Richard Nixon volt ameri­kai elnök állapota továbbra is válságos, s újabb szövőd­mények lehetségesek — ál­lapította meg a Long Beach-i kórház által csütör­tökön, közép-európai idő szerint a késő esti órákban kiadott orvosi jelentés. * Politikai összeesküvésben való részvétel vádjával le­tartóztatták csütörtökön este Rómában Vito Miceli tábor­nokot, az olasz hírszerzés és elhárítás volt vezetőjét Púja Frigyes külügyminiszter hivatalában fogadta Carlos P. Ro- mulót, a Fülöp-szlgsteki Köztársaság külügyminiszterét, ma>d hiva­talos tá-gyalásekat folytatott vele. Képünkön: (jobbról, középütt) Púja Frigyes, (vele szemben) Carlos P. Romulo. Kommentár A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívására 1974. október 28 —31. között látogatást tett Ma­gyarországon a Német Kommu­nista Párt küldöttsége, amelyet Herbert Mies, a párt elnökeve­zetett. A delegáció tagja volt: Hermann Gautier, a párt alel- nöke, Ellen Weber, a vezetőség tagja, és Heinz MOhlhaus, az elnökség irodájának vezetője. A Német Kommunista Párt kűldöttséaét fogadta Kádár Já­nos, az MSZMP Köznonti Bizott­ságának első titkára. Az MSZMP küldöttsége — Puilai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Grósz Károly, a KB osz­tályvezetője és Jorn Gyula osz­tályvezető-helyettes — tárgya- KS/D. NAPtö, TELEFOTO lást folytatott a német testvér­párt képviselőivel a két felet kölcsönösen érdeklő kérdések­ről. A delegáció találkozott Gáspár Sándorral, a Politikai Bizottság tagjával, a SZOT fő­titkárával. Az MKP küldöttsége véleménycserét folytatott Párdi Imrével és Berecz Jánossal, a Központi Bizottság osztályveze­tőivel. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott megbeszéléseken a két pórt képviselői kölcsönösen tá­jékoztatták egymást pártjaik te­vékenységéről. Az MSZMP teljes támogatá­sáról és testvéri szolidaritásáról biztosította az NSZK kommunis­táit abban a következetes harc­ban, amelyet a dolgozók érde­keinek védelmében, a monopó­liumok hatalmának korlátozásá­ért, a demokratikus jogok érvé­nyesítéséért folytatnak. A ma­gyar kommunisták élesen elítélik az NKP tagjaival és más hala­dó személyekkel szemben alkal­mazott jogellenes, megkülön­böztető intézkedéseket. Az NKP elismerését fejezte ki a szocializmus magyarországi építésével, valamint a Magyar Népköztársaság következetes békepolitikájával kapcsolat­ban. A két párt képviselői Hangsú­lyozták, hogy napjaink legfon­tosabb nemzetközi feladata az enyhülés irányzatának erősítése, visszafordíthatatlanná tétele. Kifejezték azt az elhatározott szándékukat, hogy ennek érde­kében folytatják erőfeszítéseiket. A nemzetközi enyhülés fontos részét képezi az európai bizton­sági konferencia. Az MSZMP és a Német Kommunista Párt szük­ségesnek tartja a konferencia 4- KAIRÓ: A végéhez köze­lednek a Szuezi-csatorna ak- nátlanítási munkálatai. Ahmed Idashur, a csatorna-igazgató­ság elnöke szerdán kairói saj­tóértekezletén jelezte, hogy a fontos nemzetközi víziót újbóli megnyitása a jövő év első felé­re várható. 4- VARSÓ: A szejm elnöksé­ge meghívására 5 napos láto­gatást tett Lengyelországban az NSZK parlamenti küldöttsége Annemarie Rengernek, a Bun­destag elnökének, vezetésével. A küldöttségben az SPD, FDP, CDU és CSU képviselői kaptak helyet 4- RAWALPINDI: A Rcrwal- pindlben tartózkodó Henry Kis­singer amerikai külügyminiszter csütörtökön több mint kétórás megbeszélést tartott Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni miniszter­elnökkel. A tárgyalásokról rész­letek egyelőre nem ismeretesek. Feltételezik, hogy az amerikai fegyverszállítások embargójá­nak kérdése állott az előtérben. 4- CARACAS: Nagyerejű bomba robbant szerdán este Coracasban, a Venezuelai— Kubai Baráti Társaság székha­zában, ahol venezuelai szak- szervezeti vezetők éppen foga­dást adtak kubai kollegáik tisz­teletére —, közölte csütörtökön a caracasl rendőrség. A robba­nás súlyos anyagi károkat oko­zott, de emberéletet nem köve­telt 4- BUENOS AIRES: Ismeret­len fegyveresek elraboltak és a Buenos Aires környéki erdők­ben kivégeztek egy argentin baloldali politikust —, közölte csütörtökön az argentin rend­őrség. A peronista ifjúsági moz­galom egyik vezetőjét ismeret­len tettesek munkahelyén gyil­kolták meg. Az újabb terror­cselekmények következtében 168-ra emelkedett az idén Ar­gentínában elkövetett politikai gyilkosságok áldozatainak szá­ma. 4- BELGRAD: A jugoszláv sajtó közlése szerint Minda Ti­bort, Vajdaság tartomány vég­rehajtó tanácsának volt alelnö- két nevezték ki az Újvidéki Rá­dió igazgatójává. Mint a jelen­tés hangoztatja, a korábbi igaz­gató, Markovics-Majtényi And­rás új tisztséget kap. 4- BUENOS AIRES: 1974-ben mintegy 24 ezer ember lépett be az Argentin Kommunista Pártba és az Argentin Kommu­nista lljúsági Szövetsége — je­lentette be Afos Fava, az Ar­gentin KP KB titkára. A Robotban megtartott 7. arab csúcsértekezlet előzetes kommentárjainak többsége egy dologban értett egyet: abban, hogy a konferencia sikerét az fogja meghatározni, mennyire képesek a részvevők közös ne­vezőre jutni a palesztin kérdés­ben. A rabati csúcs részvevői egyhangúan pozitív határozatot fogadtak el, amely új perspek­tívákat nyit a nemzeti jogaik érvényesítéséért küzdő palesztin araboknak. Eszerint valameny- nyi arab állam (vagyis 20 or­szág) a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezetet ismeri el a pa­lesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének, A palesztin ál­lamiság csíráját ültette el a rabati határozat, amikor elis­merte a PFSZ jogát, hogy az izraeli megszállás alól felsza­badított területeken palesztin fennhatóságot létesítsen. Ez egyben máris időszerűvé teszi az ideiglenes palesztin kormány megalakítását, A határozat elfogadását az tette lehetővé, hogy nem hiva­talos megbeszéléssorozat ered­ményeként előbb sikerült áthi­dalni azokat a számottevő né­zetkülönbségeket, amelyek a közel-keleti rendezés ügyében Jordánia és a PFSZ között fennálltak. Ezek méq az 1970. év „fekete szeptemberére” ve­zethetők vissza, Husszein jordá- niai király hadserege szörnyű mészárlást rendezett a palesz­tinok soraiban és felszámolta a gerillák bázisait. S Husszein, akinek alattvalói 60 százalék­ban palesztin araboknak vall­ják magukat, azóta is vitatta a PFSZ jogát a palesztinok képviseletére, illetve arra, hogy önállóan vegyen részt a vál­ság rendezésében. Most viszont a jordániai uralkodó, aki nagy mértékben elszigetelődött az arab világon belül, elvben legalábbis beadta a derekát s szinte minden vonatkozásban engedményeket tett a PFSZ- nek, A határozat elfogadásán kívül a hazatérése után Is le­szögezte, hogy „támogatni fog­ja a Palesztina) Felszabadítás! Szervezetet jövőbeli kötelezett­ségeinek teljesítésében mind nemzeti, mind nemzetközi szin­ten”. Ez így feltétel nélküli behó- dolásnak is tűnhetne Husszein részéről, de egy s más ez ellen szól. Például az, hogy — bár egyelőre nnég nem világos mi­ért — a rabati csúcs palesztin­határozatát kezdettől fogva „kompromisszumos” jelzővel illették. Akkor hát, milyen en­gedményeket tett a PFSZ? A konferencia utolsó napján olyan „folyosói értesülés,” röp­pent fel, hogy a PFSZ hajlandó mielőbbi eredményes befejezé­sét. Az európai béke és biztonság ügyét jelentősen elősegítették azok a szerződések, amelyek rendezték a Német Szövetségi Köztársaság és az európai szo­cialista országok viszonyát, a két német állam kapcsolatait és Nyugat-Berlin státusát. Az MSZMP és az NKP képviselői síkra szállnak e szerződések maradéktalan betartásáért. A Magyar Szocialista Mun­kásáért és a Német Kommunis­ta Fárt mélységesen elítéli a chilei ellenforradalmi junta fa­siszta terrorját és követeli a chi­lei hazafiak szabadon bocsátá­sát, a demokratikus szabadság- jogok helyreállítását. A két testvérpárt nagy jelen­tőséget tulajdonít a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom akcióegysége fejlesztésé­nek. Ebben jelentős esemény az európai kommunista és mun­káspártok újabb tervezett ta­nácskozása, amelynek előkészí­tése megkezdődött. A két pórt hangsúlyozta an­nak szükségességét, hogy kö­vetkezetes elvi harcot folytassa­nak a kommunista-- és szovjet- ellenesség mindenfajta meg­nyilvánulása ellen, a marxizmus —leninízmus tudományos elmé­letének tisztaságáért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Német Kommunis­ta Párt képviselői véleménycse­rét folytattak a Magyar Népköz- társaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatairól. Egyetértettek abban, hogy o kapcsolatokat a békés egymás mellett élés elvei hassák át, mert csak így szolgálják a béke, a nemzetközi enyhülés s a két ország érdekeit. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Német Kommunis­ta Párt testvéri kapcsolatait a proletár internacionalizmus jel­lemzi. A két párt küldöttsége egyetértett valamennyi felmerült kérdésben és megállapodott a kapcsolatok továbbfejlesztésé­ben. A német testvérpárt küldött­sége látogatásra hívta meg az MSZMP Központi Bizottságának küldöttségét. A Német Kommunista Párt küldöttsége csütörtökön eluta­zott hazánkból. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Puilai Ár­pád, a Központi Bizottság tit­kára búcsúztatta. Közős közlemény L&sibcz! fél lengye’orszáii látogatásáról Losonczi Pál négynapos len­gyelországi látogatásáról a kö­vetkező szövegű közös kőzie- ményt adták ki: Losonczi Pál, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Henryk Jablonski, a Len­gyel Népköztársaság Államta­nácsa elnökének meghívására október 28—31-e között hivata­los baráti látogatást tett Len­gyelországban. Losonczi Pál eszmecserét folytatott Henryk Jablonskival, a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsa elnökével. Megbe­szélést folytatott a LEMP Köz­ponti Bizottságában is, amelyen részt vett Henryk Jablonski, Piotr Jaroszewicz, Edward Ba- biuch, Mieczyslaw Jagielski, Stefan Oldzowski, a Politikai Bizottság tagjai. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke megis­merkedett Varsó műemlékeivel, új létesítményeivel és ellátoga­tott a Róza Luxemburg izzólám­pa gyárba. Vidéki útja során meglátogatta Osztynt és ott ta­lálkozott a mezőgazdasági-mű­szaki akadémia tanáraival és diákjaival, ellátogatott a Kzlo- wói Állami Gazdaságba, továb­bá megtekintette a grünwaldi csatamezőt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét min­denütt szívélyes barátsággal fo­gadták. Losonczi Pál és Henryk Jab­lonski a tárgyalások során tájé­koztatta egymást országa belső helyzetéről, áttekintette a kétol­dalú kapcsolatok fejlődését és véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A felek megállapították, hogy eddigi külpolitikájuk szellemé­ben továbbra is mindent meg­tesznek a nemzetközi enyhülés és együttműködés erősítése, el­mélyítése érdekében. A Szovjet­unióval és a többi testvéri szo­cialista országgal, valamint a béke erőivel együtt arra töre­kednek, hogy a világban ural­kodó kedvező folyamatok visi- szafordíthatatlanná váljanak. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének a Len­gyel Népköztársaság Államta­nácsa elnökével folytatott meg­beszélései a barátság, a kölcsö­nös megértés szellemében foly­tak, teljes nézetazonosságot tükröztek és újabb hozzájárulást jelentenek a két ország testvéri kapcsolatainak fejlődéséhez. Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa el­nöke hivatalos, baráti látogatás­ra hívta meg a Magyar Népköz- társaságba Henryk Jablonskit, a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnökét, aki a meghívást örömmel elfogqdta. « K§z!@mény a Német Kommunista Párt kiilittséiM magyarországi látogatásáról Csúcsértekezlet a palesztin-ügy jegyében a jordániai delegáció része­ként részt venni a közel-keleti j béketárgyalásokkal kapcsolatos í genfi konferencián. Ezt azon- j ban azon melegiben cáfolta | Robotban a szervezet szóvivő- : je. Csakhogy Husszein ugyan- j akkor kijelentette: fenntartja I véleményét a közel-keleti ren- I dezésre vonatkozó további tár­gyalásokat illetően — ez pedig azt jelenti: ragaszkodik ahhoz, hogy a genfi konferencián leg­feljebb közös jordániai—pa-' lesztinaj küldöttség vegyen részt. Továbbá ahhoz Is, hogy a genfi tárgyalások felújítása előtt jordániai—izraeli viszony­latban is sor kerüljön csapat­szétválasztásra. Mindez pedig aligha elfogadható a PFSZ számára. Hogy akkor miért ment bele a két fél ebbe a felemás kompromisszumba? A PFSZ azért, mert Husszein tényleges engedményt tett azzal, hogy elismerte a szervezetet a pa­lesztinok egyedüli képviselőjé­nek, s a felszabadítandó te­rületek fennhatóságának jogát sem vitatta. Ami Husszeint il- ] leti, ő a szemben álló fél (Iz- I rael és Washington) ellenálló- I sóban bízva egyezett bele a | kompromisszumba. Tudja, hogy az izraeli vezetők egyértelmű­en leszögezték: csak a csataté­ren hajlandók találkozni a PFSZ-szel. ö tehát „mossa ke­zeit" és félreállva szemléli, hogyan küzdenek a PFSZ kép­viselői azért, hogy Izrael tár­gyalóasztalhoz üljön velük. Ki- szivárgott hír szerint a rabati konferencián Burgiba tunéziai elnök utalt arra, hogy legutób­bi közel-keleti útján Henry Kis­singer jelezte: nincs remény továbblépésre, ha Jordániát ki­rekesztik a tárgyalásokból. „Dehát nem azért vagyunk itt, hogy Kissinger utasításait hajt­suk végre,, — állapította meg Burgiba és a többiekkel együtt megszavazta a palesztin hatá­rozatot E határozatból arra |s követ­keztethetünk, hogy az arab or­szágok a kissingeri diplomácia szorgalmazta — és Izrael érde­kének megfelelő — részleges megoldásokat célzó „kislépé- sek” útjából kiábrándulva, in­kább a genfi békekonferenciá­ra tekintenek, ahol egységesen fellépve és az ott társelnöki szerepet betöltő Szovjetunió erőteljes támogatásával átfogó rendezésre — valamennyi meg­szállt terület kiürítésére és a palesztin nép nemzeti jogai­nak elismerésére szoríthatják Izraelt és washingtoni patró- nusát. Pólfi Viktor

Next

/
Oldalképek
Tartalom