Dunántúli Napló, 1974. november (31. évfolyam, 300-328. szám)
1974-11-01 / 300. szám
WTC, »awnfeer 1. DUNANTOLI NAPlö 3 V Átfogó változtatásokra van szükség I tanácsi ipar is az ipari szövetkezetek Sok kicsi, avagy kevesebbje nagyobb? A eímadó kérdést nemcsak szakmai berkekben, de politikai és állami fórumokon is feltették. Tény, csupa jókat hallunk helyiipari vállalatainkról, ipari és szolgáltató szövetkezeteinkről: rugalmasan alkalmazkodnak a piachoz, termelésük évről évre dinamikusan növekszik, a növekedési ütem nem egyszer eléri az évi 12—18 százalékot. A tapintatlannak tűnő kérdés, de idáig már eljutottunk, vajon nem túlságosan is sok a kisüzem? Akkor mi legyen? Vajon nem hajtana több hasznot a sok kicsi helyett kevesebb, de nagyobb, közöttük néhány igazán korszerű középüzem, amelyek valamelyikéből később ipari óriás nőhetne ki, mint amilyen majd az ötezer fős vákuumtechnikai gépgyár is lesz. A kérdésfeltevésnél most már továbbmentünk. A megyei és a pécsi városi pártszervek, az érintett vállalatok állami felügyeletét ellátó tanácsi szervek és a szövetkezetek érdek- képviseleti szervei több ízben is elemezték a pécsi székhelyű helyiipari vállalatok, ipari és szolgáltató szövetkezetek helyzetét, s most megbeszélésekkel és vitákkal, majd rövidesen gazdasági elemzésekkel alátámasztva alakítják javaslataikat, miként újulhatna, miként izmosodhatna meg a helyiipar. A számokból kitapintható gyengék Lássuk először a rideg tényeket, s próbáljunk meghajolni a tények előtt. Csaknem negyven pécsi székhelyű tanácsi vállalatunk és ipari szövetkezetünk van, ezek összesen mégsem foglalkoztatnak többet 12—13 ezer munkásnál. Pécsett nincs egyetlen 1000 főnél többet foglalkoztató ipar; szövetkezet, a tanácsi vállalatok között is mindössze kettő. A gyakori — az ipari és szolgáltató szövetkezetek csaknem fele ilyen — a 200 fő körüli létszám, de akad 86 és 95 fős szövetkezet és 4—5 egészen kicsiny tanácsi vállalat is. Mondanunk sem ke!!, ezek 0 kicsiny szervezetek termelési értéke is fölöttébb kicsiny, nem haladja meg az évi 2—8—12 millió forintot, de még a legnagyobb pécsi tanácsi vállalatok sem termelnek évi 180— 200 millió forintnál többet. Állóeszközeik bruttó értéke is rendkívül alacsony, többeknél 1—3—5 millió forint. Az egységek szétaprózottsága még szembetűnőbb, ha telephelyeik számát nézzük. Leszámítva a fodrászokat és a fényképészeket, még így is szembetűnő, hogy egy-egy 20—50 milliós termelési értéket előállító szervezet ezt a produktumot 5—10 telephelyen termelj meg. Ezek a telephelyek általában feltűnően korszerűtlenek, mind technikai, mind a szociális ellátás tevéw. Nyomasztó hátrány A kis szervezetek tigyan rugalmasan alkalmazkodnak a piaci igényekhez, kicsinységük viszont egyúttal akadálya, hogy állandó, megbízható termelési profiljuk alakuljon ki, és hogy ebben a profilban lépést tudjanak tartani a tudományostechnikai haladással. A kis méretek fékezik a termelésszervezés magasabb színvonalra való emelését, az eredményesség fokozását. E kisüzemek többségében az egyműszakos termelés az uralkodó, s nem véletlen, míq országosan az ipari termelés növekménye úgyszólván kizórólaa a termelékenység fokozódásából adódik, addig Pécsett jellemzően extenzív, munkahelybővítő termelésfejlesztés folyik. Jellemző még, meglehetősen nagy az időbérben foglalkoztatottak hányada, *bbő| adódóan sokhelyütt kifogásolható a munkamorál, s hogy a belső szervezettség és irányítás fogyatékosságai ellenére is magas az alkalmazotti arány. Ez még csak vitaalap Az utóbbi időben mind sűrűbben vetődött fel, ki kellene vezetni a sok kis szervezet útszűkületeiből a pécsi székhelyű tanácsi vállalatokat és ipari szövetkezeteket. Az erre vonatkozó javaslatokat, a konkrét szervezeti vagy profilmódosítás ésszerűségét alátámasztó gazdasági elemzéseket — mint említettük — most és a közeli jövőben kell kimunkálni, az érintett kollektívákkal megvitatni, országos szervekkel is egyeztetni, s végül döntésre előterjeszteni. Milyen szervezeti- és profilmódosítási javaslatokról van szó? Ennek részleteibe még korai lenne belemenni, hiszen — amint az eddigi viták során leszögezték — a javaslatok vitaalapnak tekintendők, azokat előzetesként, a cselekvés olyan vezérfonalaként érdemes kezelni, amelyben egy-egy konkrét elképzelés nem lehet dogma. A részleteket illetően lehet, s kell i$ vitázni, az álláspontokat tisztázni, egyeztetni. Lehet, hogy a gazdasáqi szabályzók ma még nem ismert módosulása egy-egy átszervezési javaslat időszerűségét elodázza, másokét erősíti. A lényeg viszont, miután jót átgondolták, hozzá kell fogni a tanácsi vállalatok és az ipari szövetkezetek nagyfokú szétfor- gácsoltságának és felesleges párhuzamosságainak megszüntetéséhez. Olyan szemlélettel, amely nem ragaszkodik a meglevő szervezetekhez, nem valamiféle „javított kiadóst”, hanem radikális változtatásokat akar. A tét nagy: gyorsabban növekvő termelékenység, intenzív fejlődés, a termelőberendezések jobb kihasználása, nagyobb tőkeerő, növekvő anyagi lehetőségek a telephelyek és a technika megújítására, jobb termelésszervezés, színvonalasabb vezetés, mindezek eredményeként a lakosság jobb és kulturáltabb ellátása, zavartalanabb szolgáltató tevékenység, s ami egyáltalán nem mellékes, az érintett kollektívák dolgozói számára az egyéni boldogulás, az eredményesebb termelésre és gazdálkodásra épülő nagyobb jövedelem, a nagyobb és korszerűbb üzemek szocialista embert formáló lehetőségei, a dolgozók, szociális ellátása terén kiaknázható lehetőségek, amelyeket összefoglalóan úgy szoktak emlegetni: a nagyüzem előnyei a kisüzemmel szemben, A kérdés mármost, szfwel-lé- lekkel akarják-e ezt a helyiipa- rí vállalatok és ipari szövetkezetek? {— mz —) A magyar kSSke- reskedelem export—import tevékenységének növekedésével párhuzamosan fejlődött a HUNGA- ROCAMION Nemzetköz: Autóközlekedési Vállalat, amely az elmúlt nyolc év alatt Európa legnagyobb közúti fuvarozója lett. 1974-ben már tizenhat országban tartanak fenn rendszeres menetrendszerinti - járatokat. A képen: a kamionok indulásra készen a Cin- kotai úti telepem. Jó példa: a VILLGÉP új üzemépülete csökkenti majd a szétszórtságot Érdeklődést keltettek a pécsi módszerek Megelőzhefő-e a gázkitörés? g Tizennégy ország szakértői Donyeckben Q Előtérben a mikroszeizmikus zörejek vizsgálata Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának Szénbizottsága az elmúlt héten a Szovjetunióban, a Donyeckben tanácskozott a váratlan szén, kőzet- és gázkitörések leküzdéséről. A tudományos tanácskozásnak 14 országból 267 résztevevője volt. Negyvenhaton külföldről érkeztek. Közöttük voltak a KGST és az Európai Szén- és Acélközösség megfigyelői is. Hazánkból kilenc szakember — köztük öten a mecseki szénmedencékből — vett részt a találkozón. Dr. Szirtes Lajos, a Mecseki Szénbányák Vállalat kutatási osztályának vezetője is tagja volt a magyar delegációnak. A Jog, kötelezettség, egymásrautaltság Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Javaslatok és vélemények sorsa Ami a munkásoknak joga, az a vezető szervek, személyek kötelezettsége — ami a vezető szervek, személyek jogkörébe tartozik, az a munkások számára legtöbbször kötelezettségként jelenik meg. Tömören igy foglalható össze az a sajátos kapcsolatrendszer, mely a munkahelyeken - az élő, létező demokráciát feltételezve — kialakul. Beszéljünk azonban világosabban erről a kapcsolatrendszerről, mert segítségével az üzemi, munkahelyi demokrácia nagyon fontos jellemzőjéhez jutunk el: az egymásrautaltsághoz. Tízszer ugyanazt Ma már senki nem vitatja - elvben! — a munkásoknak azt a jogát, hogy véleményt mondhassanak a gyár, a vállalat, üzeműk, műhelyük dolgairól, sőt újabban már arra is van példa, hogy bizonyos vezetői posztok betöltőiről. Természetesen a vélemények keretét a demokrácia fórumai adják meg; ott hangzanak el. Eddig nincs hiba. A gond abból származik, hogy a gyár, a vállalat vezető szervei, személyei nem ismerik fel, vagy nem látják el kötelezettségüket: a vélemények ösz- szegyűjtését és elemzését, az ellentmondó álláspontok egybevetését, a javaslatok elbírálását s az azokra való válaszadást. Holott mindezeknek útját, I módját tételes jogszabályok jelölik kl, alapjait pedig világosan megfogalmazta a Minisztertanács 1973. június 27-i ülése, az ott hozott határozat. Ezek szerint mi sem könnyebb a számonkérésnél? Nem egészen. Ha tízszer elmondják c munkások, hogy nincs melegvíz a fürdőben, s nem történik intézkedés, az egész egyszerűen — ne féljünk a szótól — disznó- ság. Ám ha újra meg újra azt bírálják, hogy öreg gépeinknél a javítások miatt sok az állásidő, akkor nem olyan egyszerű az intézkedés. Persze, választ adni akkor is kell. A gyári, vállalati szervezetben elfoglalt helyük alapján az embereknek eltérő a nézőpontja. S ennek következményeként a véleménye is. Nem hibája, akadálya a munkahelyi demokráciának, hanem természetes kísérője a különféle vélemények elhangzása, a sűrűn egymásnak ellentmondó javaslatok megtétele. Nem a munkások dolga, hogy egyeztessék az álláspontokat, megrostálják a javaslatokat Ez a vezetés kötelezettsége. Eltérő nézőpontok Vajon pusztán azért, mert demokratikus keretek adtak számára fórumot, minden vélemény helyes, igaz lenne, minden javaslat ésszerű, megvalósítható? Az egy-egy munkahelyen tapasztalható feszültség, rossz légkör legtöbbször abból ered, hogy az érintettek óvakodnának tiszta vizet önteni a pohárba, tartózkodnak a nyílt, egyenes beszédtől. Nem mondják a fehérre, hogy fehér, a feketére azt, hogy fekete. Hallgatnak, vagy meilébeszélnek. Esetleg némely dolgokban intézkednek, más ügyekben nem. Miért? Senki nem tudja. Nagy árat fizet ilyen esetekben a közösség. Ott, ahol nincs világos rendje a vélemények, javaslatok elbírálásának, sorsának, hamar táptalajra lel az a nézet, hogy nem érdemes szólni, fölösleges az igyekezet. S társul ehhez az is, hogy a vezetők nyilván nem akarnak cselekedni, ezért a csend. Bár megtörténhet, hogy rajtuk kívülálló okok miatt nem tudnak intézkedni. Ezt azonban közölniük kellene, illene. Közismert igazság, hogy ott kell választ adni minden véleményre, javaslatra, ahol az elhangzott Ezt az alapelvet azonban sokan és sűrűn megsértik, figyelmen kívül hagyják. Látszólag nem idevágó, valójában nagyon is idetartozó példával élve: a kormány kötelezte a minisztereket, hogy az országgyűlési ülésszakokon elhangzó képviselői észrevételekre, javaslatokra záros határidőn belül válaszoljanak. Ami országos ügyekben megtehető, az megoldhatatlan egy gyár, vállalat kapuin belül? Igenis: szervezettség Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a munkahelyi demokrácia csak akkor érvényesülhet, akkor töltheti be szerepét, ha szorosan kötődik a maga kívánta szervezettséghez. Ahhoz, hogy rendszeresen megtartsák a különböző tanácskozásokat, az ott elhangzottakat szervezetten — felelősökkel, határidőkkel stb. — feldolgozzák, s a döntések, intézkedések meghozatala után nem kevésbé szervezett formában kerüljön sor a végrehajtásra, válaszadásra. Erre — ahogy a munkahelyi demokrácia fejlesztésének más teendőire szintén - nincsenek csalhatatlan módszerek, mindenütt alkalmazható megoldások. A gyár, a vállalat sajátos helyzete szabja meg, hogy milyen utat járjanak be a vélemények, a javaslatok. Mészárol Ottó rendezvényről az alábbi tájékoztatást adta: Tapasztalatainkat a következőkben összegezhetjük. A gázkitörések elleni küzdelemben továbbra is aktív — tehát a kitörések feltételeit megszüntető — védekezések térhódítása a jellemző. Számos előadó foglalkozott a védőtelepes műveléssel, elsősorban hatáskörzetének megállapításával. A Szovjetunió bányáiban a védőtelepes művelés lehetőségeit eddig mintegy 50 százalékban használták ki. A jövőben ezt 60—90 százalékra kívánják bővíteni. A feltáró munkáknál egyre szélesebb körben alkalmazzák az előzetes anyagkivétel módszerét. A bolgár kutatók a hidraulikus anyagkivétel megköny- nyítése érdekében ún. kamufiett — lazító — robbantással és az üreg körüli injektálással kísérleteznek. Nagy mélységben — 700 méter alatt — egyre több bánya találkozik a kőzet — elsősorbcn homokkő — és a gáz együttes kitörésével. Ezért növekedett az e kérdéssel foglalkozók száma. E témákban a szovjet, nyugatnémet és csehszlovák kutatók járnak az élen. A feltáró munka során a veszély csökkentésére, csak a vágat körüli telepszakaszra kiterjedő védőtelepes művelést is alkalmaznak. Új védekezésként ismertették meddő vágatok esetében a teljes szelvény körül- réselését. Ugyanezen az elven védekeznek előkészítő vágatok* . ban. A Donbasz bányáiban a vágathajtások gépesítésére törekszenek. Több vágathajtó kombájnt ismertettek, amelyeket elsősorban a meddővágatokban alkalmaznak. Egyre több helyen alkalmazzák a gázkitörések mechanizmusának megismerésére, a veszélyes helyzetek felismerésére, a védekezés hatásosságának eldöntésére a mikroszeizmikus zörejek felvételét és elemzését. Alig volt olyan ország, amelyik ne számolt volna be erre vonatkozó kutatásairól. E kérdésben a szovjet és cseh kutatók járnak az élen. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Geológiai Kutató Intézete egy olyan komplex műszersort épített, amely segítségével a mikroszeizmikus jelek közül kiszűri a munkából eredő zajokat és automatikusan értékel, illetve riaszt. Még az USA szakértői is végeztek ilyen irányú megfigyeléseket, pedig a gázkitörések megjelenésével csak a következő 10 évben számolnak. Nagy érdeklődés kísérte a pécsi szénbányák gázkitörés- veszélyének mélységtől függő regionális prognózisát. A különböző nemzetek szakértői több előadásban ismertették a gázkitörés-veszélyes jellemző fizika' és mechanikai tulajdonságokra irányuló kutatásaikat Az egy hetes tanácskozás évekre irányt mutat e bánya- veszély elleni küzdelemben.-Hné— Napirenden az üdülőhelyek. Tegnap délelőtt Tolna megyében a dombori üdülőtelepen tartotta ülését a Mecsek vidéki Intézőbizottság elnöksége. A Tolna megyei Tanács üdülőházában rendezett tanácskozáson Baranya és Tolna megye üdülőhelyeinek kihasználása és fejlesztési lehetőségei kerültek napirendre. Motorszerelőt felveszünk. Kőbánya, Komló. hA bizonytalanság ára
