Dunántúli Napló, 1974. október (31. évfolyam, 269-299. szám)
1974-10-27 / 295. szám
Pákolitz István: A Csönd 1974 szeptember tizenötödikén v'jsórnop délután rt és 7 óra között akkora csönd szakc dt a koraőszi alkonyatba hogy a három nyá a álltában elbóbiskolt 'tomszédunk fűzfáj i sóhajtani is elfelejteti vityillónk beleroska it az ujrazöldellő fűbe én meg csak üldc féltem a kőasztalnál zsoltárt népdalt fi' yörészve vörösbort kortyingc. va hogy ne remegjek attól amitől már éppen ideje lenne félni Káromló (Dr. V. L emlékének) Nem emberre méretezett, ’’rokrusztész-ágy tűzpoklába nyomorított, istenátka. 'Jetedet, nsiiyel áldoztál adóztál: holmi varázs, vagy ős-titok, (miről hittük, hogy nyílni fog szent mágia, ráolvasás, hebehurgyán-csodaváró föltámadás, — ha győzné is, nem tehetné soha jóvá! SOLTRA ELEMÉR RAJZA 3ELENK0R lanilMI ÉS MŰVÉSZETI FilTÉIIII — Ilii novemberi száma A szám élén Haliamét Erzsébet Sz&* vonok című irodalmi riportjának eU£ röszét olvashatjuk. Ezzel az írással k?zdi meg a folyóirat a pécs—baranyai felszabadulási jubileumi pályázatra érkezett művek sorozatos közlését A riport a mohácsi sxövöayár munkásnőit szólaltatja meg, s átfogó képet ad az Özem történetéről és mai életéről. A szépprózai Írások sójában tatáf- Jf-k még Tamás Menyhért szigligeti riportját ós Bencze László. A prés* ház dicsérete című írását Figyelmet érdemel Kolozsvári Grandpierre Emil új kisregényéinek első részlete, valamint Mészöly Milriés A vendég gat tévéjáték-szövege. A lírai rovatban többek között Berták László. Galambos« László, Pákolitz István, Takáts Gyula és Tan- dóri Dezső új költeményei kaptak helyet. A „Képzőművészek mflbefyében1"sorozatban Tüskés Tibor ezúttal Soltra Elemér művészetét és pedagógiai munkásságát mutatja be. A német Soltra Elemér rajzói és a festményeiről készült fotók Illusztrálják. Hallama Erzsébet: ff ff SZOVONOK (Részlet) Kis gyár Mohácson, o Duna partján. A szövőgépek csikorgó robaját otthagyva egy cigarettányi Idő alatt lesétálhat az ember a folyópartra, belebámulhat a szürke vízbe, elnézegetheti a ! ^kalauzokat, vagy csak egyszerűen üldögélhet, szemét a végtelen égre függesztve. A városban van, de már a természet kellős közepén. A mohácsi szövőgyárnak soha nincsenek munkaerőgondjai, ellentétben a nagyvállalat többi üzemével, főleg a pestiekkel, amelyek győzik hirdetéssel, csábító lehetőségekkel a szövőgépek mellé csalogatni a szakképzetlen női munkaerőt A kis város kis gyára .családi üzem”. Egész családok egymást váltó nemzedékei, egyenes- és oldalági rokonok tucatjai haladnak el nap, mint nap az üvegkalit- kás portásfülke előtt Csendes nevezetessége a gyárnak, hogy az igazgató felesége mindvégig szövőnőként dolgozott az Özemben. Most áll nyugdíj előtt A gyár dolgozóinak több mint kéthormada nő. A szövőnők száma 170, ebből 28-an vannak gyermekgondozási segélyen. Az Itteni szővőnők fizetése a textiliparon belül jó átlagot ér el, a női keresetek megyei átlagából pedig erősen kiemelkedik. 1974. januárjában például 2985 forint volt a szővőnők átlagkeresete. Az éjszakai pótlék kétszerese a napi kér», setnek, bevezették a szabad szombatot szombat éjjel pedig nincs munka a gyáriján. 1972- ben rendelet jelent meg, amely a nyugdíjhoz mindenkinek, aki nyolc évet egyfolytában szövőgép mellett dolgozott, két év, majd minden további négy évi munka utón egy-egy év korkedvezményt biztosít Figyelembe véve, hogy a szövőnők általában 18 éves korban kezdik a munkát, naqy részük már 48 éves korban nyugdíjba mehet Amióta 74 januárjában nyugdíjba ment az „első fecske", Wahl Györgyné, mégpedig 1956 forinttal, azóta tíznél is többen bejelentették, hogy élni kívánnak ezzel az új lehetőséggel. Hat éve a csökkent munkaképességű gyári asszonyok számára létrehozták a szőnyegtűző műhelyt, amely egyműszakos. Noha a város jóvoltából cvo- dagondjai nem voltak eddig VASÁÍNA Pl" MfUfKlEI sem a szövőgyári asszonyoknak, tavaly mégis egyhangúlag megszavaztak 40 ezer forintot a nyereségből, amely a felajánlott társadalmi munkával együtt az épülő mohácsi óvodához Jelent hozzájárulást. Minden ősszel — több éve már — 13 ezer forinttal könnyít a gyár a többgyermekes csalódok iskolakezdési gondjain. A fiataloknak 1973-ban felépítették a gyári KISZ-klubot 1970-től kezdve minden évben adnak valakinek lakásépítési kölcsönt. Az első évben két nődolgozó kapott 15-15 ezer forintot, majd egy nő ugyanennyit, a harmadik évben egy asszony 20 ezret, 73-ban három asszony összesen 50 ezret. 74- ben egy férfidolgozó is fölkerült a listára 20 ezer, továbbá egy nődolgozó 30 ezer forint kamatmentes kölcsönnel. Két éve egy pszichológus kilenc héten át vizsgálatot végzett a gyárban. A szakmai betegségek, mint o visszér, a hal- lászavorok közismertek, ezúttal a munkahelyi pszichés ártalmakat vizsgálták. A teljes figyelmet igénylő, ugyanakkor monoton munka hatását a fáradtság mélyülésére, a figyelem lanka- dósára, s ezzel összefüggésben a teljesítmény romláséra egy- egy műszak folyamán. A kéz remegése, a pulzus változása grafikonokra került Azóta minden műszak alatt kétszer leállnak a gépek 10-15 percre, s az asszonyoknak ilyenkor kötelező elhagyni a műhelyt Az egyik öltözőben „rázógépet" szereltek fel, valahonnét örökölték, olyasmi ez, ami elegáns kozmetikai szalonokban szolgál a hölgyek fölös zsírpárnáinak eltüntetésére. Az egyik munkaközi szünetben benéztem az öltözőbe. Három szürke köpenyes asszony pihentette lábát a padokon. Használják-e a gépet? — Hát perszel — ugrott fel egy vidám, csorbafogú asszony. — Jól megrázatjuk magunkat mikor kedvünk szottyan. Utána hű de fiatalnak érzi magát az emberi A gyárban 14 hűtőszekrény van. Porizer, vaj, kefir, házikol- bász, cola hűl a frizsiderekben. Az éjszakás műszakban általában háromszor főznek kávét. A nők többsége nagy kávéivó. Bánhegyinéval a műhelyben beszéltük meg, hogy műszak után elmegyek hozzá. Vagyis hogy megbeszéltük — az túlzás. Ott állt a gépnél, amelynek könyökforma karja a lába mellett mozgott, Idegesítő közelségben. Szemem sarkában egy vetélő ugróit, mint egy tébolyult kis állat, az asszonynak fénylett az arca és torkaszokadtóbó! magyarázta, hol lakik. Csak a címet mondjál ordítottam a fülébe, egyszerűen hihetetlen, hogy micsoda hangjuk van ezeknek a gépeknek, a zaj talán nem Is fülhasogató, de olyan, mint egy iszapréteg, minden mást elnyel. Az asszony megnyugodva intett, kezében egy orsót tartott, amiről hosszú, gubancos szálak lógtak le, azt csavargatta, jól emlékeztem rá, csak éppen az író nevére nem, akiről az utcájukat elnevezték. Persze, nem Is (ró volt. hanem zeneszerző, mint utóbb kiderült. A már-már reménytelen keresgélés után pedig egyszerűen nem Ismertem meg Bánhegyi Jánosné szövőnőt A kapuban egy ápolt Jó frizurójú fiatal nő állt sötét pantallóban, pasztellszínű pulóverben. — Láthatja — sopánkodott —, milyen szegény kis öreg házban lakunk ml! Egy rendes, modem lakást, azt akarunk mos*. öreg tomócos házikó, tenyérnyi udvar, fent ősőreg lugasszőlő karvastag, hémló törzse kanyarog, mint valami vad, klfun- dált dekoráció, és a kertben két-három virágágyás, akkorák, mint egy-egy füzetlap. A küszöb magas és keskeny, a meny- nyezet megereszkedett — Mit hozhatnék, szörpöt? Édes likőrt? Legalább kávét? Magdikóm, kislányom, főzzed meg a kávét! Két szépen felöltözött gyerek ácsorog a szobában, tágra nyitott szemükben mély és leplezetlen kíváncsiság. Anyjuk, akiben semmi szokatlant nem látnak, valami fontos ügy főszereplője lett Zoli a kisebb és szf- vósabb, a krtuszkolás után kétszer is visszajön, egyszer süteményért, egyszer meg bejelenti, hogy nincs lecke. — Anyám is a gyárban dolgozott, a csévélőben. Én eredetileg gép- és gyorsírást tanultam, de akkortájt nehéz volt elhelyezkedni, hát bementem a gyárba. Nagyon szerettem ezt a munkát... fiatalok is voltunk, bírtuk a tempót, hajtottunk rettenetesen. Hat hónapig jártam szakmunkástanfolyamro, hatvanban pedig továbbképzésen voltam, ezután rájött a fizetésemre öt százalék. Most úgy kétezernyolc körül keresek. Nem mondom, hogy rossz, bár az utóbbi időben sokat betegeskedtem. Mostanában valahogy már nem bírom olyan jól, mint régen ... Ha zúg a fejem, beteszem a vattát a fülembe, van oz a svéd, tudja. Ámbár megteszi egy darab közönséges vatta is. Az a baj, hogy néha szokott a fejem fájni. De már sokszor eszembe jutott, mit csinálnék, ha újra kezdhetném. Aztán lehet, hogy újra csak ezt Nem mondom, a lábaim nagyon fájnak, visszeresek meg izületes is vagyok, sajnos. De néha ... most lehet, hogy kinevet, de néha húszévesnek érzem magam. Komolyan. És nyolc év múlva elmehetek nyugdíjba, ha akarok. Ha így belegondolok, nyolc év hosszú idő, és mégis milyen hamar elmúlik... Most hogy kérdezte, mikor kerültem a gyárba, hát nem szörnyű, már több is mint huszonkét éve, és majdnem végig ugyanabban a garnitúrában, csak szaladtak az évek ... nekem meg muszáj volt mindig elsőnek lenni, nem volt év, hogy ne kaptam volna kitüntetést, jutalmat... Azért ha kicsit hosszabb volnék, már elmentem volna malőrfűzőnek. De így nehezen érem át a gépet, nyújtóznom kell, lássa, így ni, és a hasam mindig azon a hideg vason, még így Is elég sok bajom volt aztán vannak ám olyan malőrök, hogy négy-őt árán át Is fűzni kell. Enhozzám nemigen jönnek oda segíteni, ál Meg tudod te art csinálni, mondják. Magdi, a nagylány kávát szervíroz nagy buzgalommal. Kávézás után meg kell néznem a családi fényképalbumot A nagyapa, aki hajós volt, Zoli a keresztlányunkkal, Zoli egy kiságy tetején. Magdi egy kiránduláson. A másik nagyapa, az én apám, oki asztalos. Családi szánkózás, mikor Is? Férjem, egyéves korában. Ezek Is ml vagyunk. Hát csak olyan egyszerű kis amatőr képek, szeretünk fotózni. Szép nagy karácsonyfánk volt nézze! Ez itt én vagyok. Ugye szörnyű? A fiam, mikor ötéves volt Itt meg a két újító, A férje lakatos a gyárban. Hogy ismerkedtek meg? — Nevetni fog, én Is mindig nevetek, ha a férjem előhozza. Egy nap odajött hozzám a gép mellé, DISZ-gyűlés lesz vasárnap. azt mondja, eljössz? Szörnyen elpirultam. — Kuncog, a keze a táncospárrul játszik, ami aranyláncon függ a nyakában. — Észrevette? Egyből letegezett csak úgy, elsőre. Én meg olyan visszahúzódó lány voltam, nemigen jártam el sehová. Vasárnap elmentem mégis a gyűlésre. Utána hazakísért Aztán többször is... Először a lakatosműhelyben dolgozott onnan áttették a szövődébe, és már egybekeltünk, mikor újra visszavitték őt a lakatosmühelybe. Nagyon sok újítása volt a barátjával, aki a kománk, de már nincs a gyárban, kiemelték és elvitték máshová igazgatónak, bár nagy selymes volt, nagyon szerette a szakmát, még most is, ha összejövünk, csakis a gyárról megy a szó. Hogy miféléé voltak azok az újítások? Hót szélefeszítők, tudja, védőrácsok, mindenféle műanyag a vas helyett, elmagyarázzam? Sokat Is kerestek, nem mondom, de hányszor vittük nekik még vasárnap is a vacsorát a Katival I Art mondta, mostanában nehezebben megy a munka, mint régen.- Hát bizony ... Például ma nem volt vetülékűnk a hernyó- selyemhez, nem jött meg az autó. négy gépen ment csak, mégis alig győztem. Igaz, cikkenként Is változó. Most két gépen von tisztaselyem, a többin spéciét szövök, ez egy ronda anyag, állandóan nyalni kelt. Állandóan foszlik, kiszőrösödik, ha nem nyalja az ember. Van egy massza, az Irmassza — tudja, az az irező gép, amin át- hengerlifc a láncot, mielőtt a szövődébe hozzák - és az ember kezeügyében mindig ott a pohár meg egy kis szivacs, állandóan kenni kell a láncot, különben, mondom, a két széle kiszőrösödik, aztán máris az ember nyakán a selejt. Amúgy pedig szép anyag ám ez, nyáriruhának való, szép selymes anyag, de hát nagyon kényes. En meg olyan vágyott, tudja, hogy azt szeretem, ha rendesen meg van csinálva a munka. Akármi Is az. Amikor régen annyi sok pelenkát kellett mosnom, szidott a férjem, mondta, minek fájdltod a kezed ezzel a sok ronggyal, mert fájt a kezem akkoriban nagyon. De azért csak kimostam rendesen, fehérre... Es a munkában b ilyen vagyok, lássa. Ezért bán* aztán, hogyha... nem mintha okom lenne a sértődésre, hiszen mindig kapom a kiváló dolgozót meg a jutalmakat De egyszer, volt egy cikkünk, Aliz volt a neve, nagyon egy kényes cikk volt az Is, bontani egy szálat se lehetett rajta, a másik gépen meg egy másik onyag ment és mikor azon valami hiba lett az Alizt gyorsan leállítottam, hogy amazt megigazítom, aztán Jövök visz- sza, hogy figyelhessem. És akkor a művezető odajön nekem és se szó se beszéd, elindítja a gépet és art mondja, hogy hát látom, hogy maga nem akarja hajtani a gépet! Énnekem ezt mondta, érti? Ezt sose felejtem el. Nagyon nehezen megy ki belőlem a sértés. De ezt vegye úgy, hogy nem is mondtam, minek, régen volt nincs is azóta semmi problémánk egymással, esakhót... Mert ha az ember lelkiismeretes, akkor azt várja, hogy mások is eszerint bánjanak vele. Igaz, hogy nem panaszkodhatunk, mert art mindenütt tudják rólunk, hogy a mohácsi szövők lelkiismeretesek, nem úgy, mint egyes helyeken, ahol nem törődnek semmivel, legfeljebb veszik a sátorfájukat és elmennek egy másik avarba. A tévé tetején barna agyagmedve ÜL a modern szekrénysoron apró ftalosüvegek sorfala, Kislexikon, kvarclámpa. A falon nagy kép: snájdíg huszár csapja a szelet lóhátról egy kis parasztlánynak. Ez már a harmadik tévéjük, karácsonyra vették, de nem részletre. Sűrűn átjárnak Eszékre, a nagylány jugoszláviai ismerősöknél szokott nyaralni. Két éve a Balatonnál üdült együtt a család, négy éve Bakonybélre kaptak családos beutalót — Ha nyolc év múlva tényleg elmennék nyugdíjba, talán még egész fiatalnak érezhetném magamat ... Nagyon várja art az időt? — Nem vagyok benne biztos, hogy nagyon várom. Csak az, hogy nem csörögne az óra min. den reggel... Vagy este kilenc, kor csörög, a szobában meleg van, egyik itt alszik, a másik ott, nekem meg menni kell. Elég messze lakunk a gyártól, errefelé nem sőprík az utcákat sokszor télen hajnalban én vagyok az első járókelő, sokszor térdig gázolok a hóban... Fúj a szél, hideg van ,,, Néha any- nyira átfagytunk, hogy odabent meleg vízbe áztattuk a lábunkat csak úgy tudott fölmelegedni. Aztán, ha már bent vagyok, egész más ám. Csuda tudja, mintha otthon lenne az ember. Es elrepül az Idő. Tavaly egyszer kiderült, hogy nincs ve- tülék, azt mondták, álljunk le és mindenki menjen haza szabadságra. Hát oz valami borzasztó volt Hogy már bementem, és mindjárt vljszafordulnl... Bertók László: És újra feltalálja tftskéfcot 4«*. hMA IMb, Mrt —Indent ítimwwrtiá. mindig Mér • kém. Pírom kendője IMI repOlát rugót, fegyverem «Mit. ka a nagy allé bermpO, Mm adja annyién, Jegyzéket HUrittHI. föl szónokol nagy aataMny aidl. IcSrSsfcSrill ncidrógssércik sehol az egy akoL Cs á|ro feltalálja a váza-mámort. « Hívott halált. a friss vfz csöndjén befcödté eutanáziát.
