Dunántúli Napló, 1974. szeptember (31. évfolyam, 239-268. szám)

1974-09-30 / 268. szám

Ezüstcipős — aranygólja Stastny nagy jövőt lát a magyar csapatban KÉZILABDA „Szünet utón az osztrák vá­logatott erőnlétben visszaesett és a fiatal magyar válogatott ekkor felülkerekedett, de védel­münk állta a rohamokat. A ma­gyarokról el kell mondanom, hogy még rutintalanul játszot­tak. de én úgy látom, ez az új magyar csapat, ha megszerzi a kellő tapasztalatokat, nagy jövő előtt áll. Ha ugyanez a magyar együttes már tapaszta­latokkal felvértezetten állt vol­na ki ellenünk a Práterben, ak­kor legkevesebb, hogy a dön­tetlent elérte volna, de köny- nyedén győzelemmel vonulha­tott volna le a pályáról." így fogalmazott Leopold Stastny, az osztrák válogatott szövetségi kapitánya a szom­bati osztrák—magyar mérkőzés­ről a bécsi televíziónak adott nyilatkozatában. Az 1:0-ós osztrák győzelemmel végződött mérkőzésről a televízió esti sportműsorában megszólaltatta Bozsikot és Fazekast is. A vasárnapi lapok örvendező címekkel azt emelték ki, hogy tíz év után sikerült a „nagy ellenfél" ellen győzni. A Volks­stimme volt a legtárgyilago- sabb, mert főcímében realitást tükrözött: „Szerencsés, 1 ;0-ás siker a magyarok felett," Ebben a címben valóban benne volt a játék összképe, mert végül is szerencse dolga, hogy Török és Fazekas lövésé­nél a kapufa mentett, s az is, hogy Kircher „öngólba" tartó labdáját Maurer kapus bravúr­ral hárította. A Volksstimme hangsúlyozta, hogy a szerencse ezúttal az osztrákok oldalára állt, mégis „a magyarok na­gyon közel álltak a szünet utá­ni játékrészben a kiegyenlítés­hez". A Wiener Zeitung „Tíz év után legyőztük a magyarokat” című cikkében megállapította: „Válogatottunk a fordulásig jól játszott, de azután fokozatosan visszaesett. Végülis árat kell fizetnünk azért, hogy nálunk is „angol futballhét" szerint foly­nak a bgjnoki küzdelmek. A nagy igénybevétel, amelyhez még nincsenek hozzáedződve játékosaink, a második félidő­ben a középpálya feladásához vezetett és Stastny kapitány hibázott, amikor nem cserélt középpályás játékost vagy já­tékosokat, mert akkor talán ezt a játékterületet friss erővel küzdő csapatrésszel tovább uralhatták volna". Az Arbeiter Zeitung igyekszik tárgyilagos lenni, mert ezeket írta: „Egy győzelem — mégis nincs miért örülni. 45 percen át jól játszott együttesünk, s reméltük, hogy a lendület to­vább tart. Mégis szünet után tartósakká lettek a hibás leadá­sok, a megmagyarázhatatlan hibák s végül is az osztrákok­nak a szerény vezetés megtar­tásáért kellett szurkolniok. Csak annak örülhetünk, hogy ezen is túljutottunk .. A Kronen Zeitung és a Kurier oldalakat szentelt a mérkőzés­nek. A két lap beszámolóinak egyik legérdekesebb nyilatko- zatát a Kronen Zeitung közöl­te, mert megnyilatkoztatta a mérkőzést vizsgálódó szemmel megtekintő Mike Smithet, a walesi válogatott szövetségi kapitányát. „A magyarok bizonytalan vé­delemmel és mindenekelőtt na­gyon gyenge kapussal szerepel­tek. Meg vagyok arról győződ­ve, hogy Wales otthonában a magyarok ellen eséllyel rendel­kezik, miután nekünk fekszik a magyarok játéka. Wales nem favorit, azonban nagy remé­nyekkel játszunk, válogatot­tunk tagjai atlétikusabbak, mint a magyarok, akik megver- hetők. Az osztrákoknak a má­sodik félidőbeni visszaesése számomra teljesen érthetetlen". Ami a Kronen megállapításait illeti: a lap kiemelte, hogy az osztrákoknak ezúttal nem volt pechük, ezúttal nem kaptak po­tya gólt és a szerencse az ügyesebbek oldalára állt. A lap két oknak tulajdonítja az oszt­rákok győzelmét: 1. A fráterben szerepelt ma­gyar csapat még tapasztalat­lan volt. Ezért nem csoda, hogy Bozsik szövetségi kapitány több előkészületi mérkőzést ikta­tott be. 2. A magyarok új stílust ala­kítanak ki, s hogy ebben a magyar csapatban több rejlik, azt éppen a második félidő bizonyította. — A Kronen Zei­tung a rutin hiányát és az új stílus kialakításának időt igénylő munkáját úgy is emle­gette, hogy nem sok idő kell mindezek pótlására. A Kurier „Ausztria megverte a magyarokat" című beszámo­lójában Hasilt, mint a csapat motorját dicsérte és azt rótta fel, hogy az osztrákok nem mertek bátran támadni, mert akkor nem lett volna ilyen ne­héz a mérkőzés utolsó szaka­sza. „Erőnlétben a magyar csapat erősebb volt, jóllehet a játékból kevesebbet nyújtottak, mint az osztrákok. Ausztria szá­mára a győzelem legyen bizta­tás az Európa-bajnoki találko­zókra — a tapasztalatok hasz­nosításával ...” Minden lapban megjelent a mérkőzést eldöntő gól: Krankl fejesének képe. Bozsik szövet­ségi kapitány Kranklt világ- klasszis játékosnak nevezte. Az osztrákok üdvöskéje, aki az el­múlt bajnoki évadban 36 gól­jával ezüst cipős lett Európában — ezúttal aranyat érő góllal örvendeztette meg az osztrá­kok szurkolóit. PMSC E ektromos 14:11 (5:7) NB I. férfi mérkőzés, Pécs, Üj- mecsekaija. 2500 néző. V.: Katono és Kondor. A játékvezető a 23. percben Vas Károlyt, mert megütötte a pécsi Harmathot, végleg kiállí­totta, ennek ellenére sokáig a pes­tiek vezettek, a pécsiek idegesen, kapkodva játszottak. A hajrában ma­gára talált a PMSC és sikerült meg­őriznie őszi hazai veretlenségét. Leg­jobb dobók: Kőszegi (3), Hegedűs (3), illetve Vass S. (6). HÍRADÓ TECHNIKA—PMSC 15:5 (7:3). NB I. női mérkőzés, Budapest. V.: Tárnok, Tricz. A hazaiak nem­csak eredményesen játszottak, de jól is védekeztek. Legjobb dobók: Fre- nák (5), Nagy (5), illetve Tóth (3). KOMLÓI BÁNYÁSZ—SZEGEDI VO­LÁN 16:12 (8:6). NB I. B férfi mér­kőzés, Komló. — Nagykanizsai Gaz- dász—Pécsi BTC 16:12 (8.5). NB II. női mérkőzés, Pécs. Ma dönt a fegyelmi bizottság Á Klampár-sztori A Szarajevói Asztalitenisz Vi­lágbajnokság egyik szabad dél­utánján moziba ment a magyar csapat, A Nagybácsit vetítették, Marion Brando világhírű film­jét, Hogy is mondjam,..? Nem 16 éven aluliaknak való film, van benne gyilkosság, szex, vér. Klampár Tibor a mögöttem lévő sorban ült, s ahogy pergett a film, sorra álltak fel a mellette, körülötte ülők, s más helyet ke­restek. Miért? Klampár úgyszól­ván minden jelenethez harsány, ízléstelen megjegyzéseket fűzött. Hq csendre intették, durván, mi­nősíthetetlenül reagált. Félszeg lenne? — Tibor ilyen — mondta ké­sőbb egy edző, aki turistaként tartózkodott a világbajnokságon —, nem kell odaligyelni arra, amit mond. De — nem lehetett nem oda­figyelni. Klampár viselkedése, magatartása a legedzettebb ember idegeit is megviselte vol­na, hát még azokét, akik nap mint nap több órát voltak kény­telenek együtt tölteni vele. íz­léstelen, trágár megjegyzéseit korábban azzal próbálták ma­gyarázni, hogy „Tibor ezzel pró­bálja leplezni félszegségét.,. így akar nagyfiú lenni.. Az asztalitenisz válogatott női versenyzői kiegyensúlyozott életet élő felnőtt, komoly embe­rek. A helyzet odáig fajult, hogy már remegtek az idegességtől Klampár közelében, féltek a kül­földi u'azóstól, szégyellték, hogy vele kell utazniok. Milyen ember Klampár Tibor? Jónéhányszor próbáltam be­szélgetni vele, de másról, mint az asztalitenisz, soha nem sike­rült. A világról vajmi keveset tud, irodalomról, művészetekről semmit. Nehezen kezelhető ember. Amikor a Postás — azóta el­hunyt — kitűnő asztalitenisz mestere, Várkonyi László felfe­dezte, a klub megpróbált neve­lésével, taníttatásával ís törőd­ni. Elvégeztették vele az általá­nos iskolát, de hogy magasabb végzettséget is megpróbáljon szerezni, az már nem ment... Klampár semmi mást nem akart, csak asztaliteniszezni. A klub vezetőinek minden jószándékú próbálkozása kudarcot vallott, Klampárban az érdeklődés szik­rája sem lobbant fel a tanulás, művelődés iránt. Nemrég, g klub megalakulá­sának 75. évfordulója, a Bp. Postás SE jubileumi díszközgyű­lése. előtt sajtótájékoztatón ta­lálkoztak az egyesület vezetői az újságírókkal. A tójékoztotó anyagát nyomtatásban kaptuk meg. A Jtlub történetéről, a szakosztályok eredményeiről szóló anyagot olvasván feltűnt egy mondat: „Feltételezéseink szerint Klampár Tibor személyé­vel kapcsolatban akadnak még kérdések, ezekre szívesen és őszintén válaszol majd dr. Li- getlalvi Sándor szakosztályveze­tő ...” Hegnősült... Mit tudtunk meg? Dr. Liget- falvi és a klub többi vezetője elmondták, hogy Klampár nehe­zen kezelhe ő, fegyelmezetlen­kedésre hajlamos fiatalember, de — a jelek szerint megkomo­lyodott, Megnősült, kiegyensú­lyozottan él, szorgalmasan edz, nincs már vele baj... A jubileumi ünnepségen Klampárt kitüntették. A Magyar Távirati Iroda az ünnepségről szóló tudósításában beszámolt a klub eredményeiről, több sportoló mellett méltatták Klam­pár érdemeit is. Egy-másfél órá­val azután, hogy a telexgépen megérkezett az anyag, jött egy helyesbítés az MTI-böl, mond­ván: a Klampár Tiborra vonat­kozó részt, kérjük, töröljék a szerkesztőségek, mert a verseny­zővel szemben legyelmi eljárás folyik . . . Néhány nap múlva kaptuk a hírt; Klampár Tibor játékjogát felfüggesztették. — Miért? Bérezik Zoltán, a magyar asz­talitenisz válogatott edzője nem szívesen eleveníti fel a „Klam- pár-sz'orit". Szeretné elfelejteni, szeretné, ha végre csak a mun­kára koncentrálhatna. — Klampár régi ügyei ismer­tek — mondta Bérezik, — 1971, a Nagoyai Világbajnokság óta állandóan napirenden voltak a vele kapcsolatos ügyek. Sérülés­re hivatkozva lemondta a rot­terdami Európa-bajnokságot, ugyanakkor idehaza, a Postás színeiben, versenyen indult. Nem ment ki a zadari verseny­re, lemondott egy svédországi túrát, nem akart játszani a Szovjetunióban, Európa Liga meccsen. Szarajevóban — és idén, az újvidéki EB-n is — ki­jelentette, hogy nem játszik a jugoszláv válogatott ellen. Már nem is köszönt — összeveszett Gergely Gá­borral is. Miért? — Nem voltok ók rossz vi­szonyban, de eqyszer, egy Euró- pa-Liga meccsen a jobb formá­ban lévő Gergelyt játszattam, ■s ez nem tetszett ■ Klampárnok. Irigy, féltékeny volt Gergelyre, s a dolog odáig fajult, hogy már nem is köszönt Gergelynek, nem hajlandó vele kezet fogni. A nagy botrányokat apró kis fegyelmezetlenségek követték. Bár a szövetség kétszer is eltil­totta Klampárt, újra és újra le­hetőséget kapott, hogy megvál­tozzon, visszatérjen. Fogadko- zott is, aztán ott folytatta, ahol abbahagyta, — Mi történt most', mi rob­bantotta ki az újabb Klampár- ügyet? — Tatón edzőtáboroztunk — mondta Bérezik. — Az edző­tábor rendje szigorú, de ezt Klampár magára nézve nem érezte kötelezőnek. Napirenden voltak a kisebb-nagyobb fegye­lemsértések. Sokszor figyelmez­tettem, aztán betelt a pohár. A tábor orvosa szúnyogcsípés el­len felírt valamit Klampárnak, a receptet Tibor az ebédlőben, nagy nyilvánosság előtt, durva szavak kíséretében összetépte. Megmondtam neki, hogy ezek után nincs tovább, csomagoljon és utazzon haza. Még aznap este felhívta Bér­ezik Zoltánt telefonon Klampár klubedzője, Temes Péter, és megkérdezte, mi legyen Klam- pórrol, menjen-e másnap, szép. tember 15-én edzésre? Bérezik egyértelmű nem-mc| válaszolt. — Végleg lemondott Klam- párról? — Nem tudom hogy dönt a szövetség fegyelmi bizottsága, i Az első tárgyalást felfűggesrtet- j ték, hétfőn, szeptember 30-án ; tárgyalják újra az ügyet. A vá- I fogatoltból kizártam Klampárt, I hogy a játéktól is eltiltják-e, nem tudom. — Sajnálja, hogy idáig fajult j a dolog? — Igen . . . Nem hittem vol­na, hogy az a fiatalember, aki j a világ — állítom — legtehet- j ségesebb játékosa volt, ilyen 1 félvállról vegye az életét. Ami­kor közöltem vele hogy kizártam a válogatott keretből, vállat I vont, felöltözött és elment. Nincs sok remény — Hisz abban, hogy Klampár megjavul? — Szeretnék hinni, de, saj­nos nincs sok remény . . . Megpróbáltam beszélni a Postás SE vezeioivel, de amikor j Klampár nevét kimondtam, el­zárkóztak. „A fegyelmi elölt semmit sem mondunk* utána szívesen bármit." Klampár? Ó is hallgat. Pedig nem ártana, ha beszélne, ön­maga miatt sem, s azért is, hogy tanuljanak belőle — má­sok. Vincze Jenő ! Í kt monitor l/mellöl Eg érszegi pillanatképek Az osztrák-magyar előtti utolsó bajnoki forduló mérkőzé­sei közül a Zalaegerszeg-Video- ton találkozót láttam a göcseji fővárosban. Őszintén bevallom, az utóbbi néhány évben — saj­nos —, hazai labdarúgásunk színvonala nem tett rám külö­nösképpen mély benyomást. Most sem vártam csodát, annak ellenére, hogy mindkét vidéki együttesünket nagyra taksálom, de az esős idő, a mély talaj nem sok jóval biztatott. Amikor a játékvezető sípjába fújt, rö­vid megszakítással 24 órája áz­tatta az égi áldás a játékteret, és azt lehetett várni, hogy a vi­zes labda nem nagyon fog en­gedelmeskedni az elfáradó, a nehéz talajon nehezebben moz­gó lábaknak. Már az első 45 perc kellemes meglepetést hozott. Az ázó-fázó hazai szurkolók évek óta példát mutattak sok más együttesünk­nek. Ezúttal is jóval meghalad­ták a 4 ezret és az esernyők alól is úgy buzdították csapatu­kat, mintha napoznának a lelá­tókon. A 22 játékos pedig ak­kora iramot diktált, hogy az volt ' a kérdés, meddig tart az erő, mikor kezdődik a megszokott lé­zengés, az úgynevezett „alibi foci". És amikor a második fél­időben ott folytatták, ahol az elsőben abbahagyták, látszott, hogy ez már más, mint amihez eddig hozzászoktattak bennün­ket. A játékosok végig hatalmas lendülettel futkároztak, erőnlét tekintetében szinte egymást múlták felül. Csak egy példa: a mérkőzés utolsó előtti percében Filó az egerszegiek balhótvéd- je, olyan 40-50 méteres vágtá­kat produkált q vonal mellett, mintha csak most kezdődött volna a mérkőzés. Pedig addig sem hagyták őt ácsorogni, unat­kozni a fehérváriak ... Hasonló jeleket fedezhettek fel a nézők szinte valamennyi labdarúgónál, akármilyen mez­ben kergették a labdát. A szur­kolók pedig meggyőződhettek arról, hogy nem csalás, nem ámítás, amit látnak. A mérkő­zés végén nagy tapssal jutal­mazták az ázotton öltözőbe vo­nuló játékosokat. Hiba lenne persze most átes­ni a karfa másik oldalára, és kijelenteni, hogy már minden rendben van, és sikerült évek mulasztását hetek alatt rendbe­hozni. Várjuk a folytatástI * Még valamit a zalaegersze­giekről. Ügy tűnik, leszűrték a tavalyi, kevésbé sikerült bajnoki Idény tapasztalatait. Ismét a főidőn és nem az álomvilógban járnak a játékosok, akik ha nehezen Is, de túlélték az NB l-ben töltött kritikus második év viharait. Ez­úttal ismét az „újonc" ZTE hajt a pályán, maga mögött tudva a megye és a város sportsze­rető vezetőinek támogatását. A játékosok részére az egykori klubházból és irodából létesí­tett legényszállás jó ötletnek bizonyult, hiszen ez is a gondos­kodás nem is akármilyen for­mája, megnyilvánulása. Bár még zökkenőket, tegyük hozzá, nem is kicsiket okoz, két rutinos régi játékosuk visszavonulása, de a szerkezeti változásokat igyekez­nek minél simábban megolda­ni, átvészelni. Ebben! törekvé­süket nagymértékben az is elő­segíti, hogy a csapat technikai vezetője néhány éve még aktiv labdarúgó volt és a vezető edző az egyetlen az NB I. mai szakvezető! között, aki hosszú évek óta ugyanannál a klubrIÉI működik. ín azt hiszem, hogy á további előrelépésnek ez a legnagyobb biztosítékai Hétfői □ Nincs garázsa? VÁSÁROLJON AUTÓPONYVA T, így kímélheti gépkocsiját. Kapható jelenleg: MOSZKVICS, POLSKI FIAT, SKODA, TRABANT, WARTBURG és ZSIGULI GÉPKOCSIKHOZ AUTOFELSZEREIÉSI OSZTAYA. % I 1 !

Next

/
Oldalképek
Tartalom