Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)
1974-08-04 / 212. szám
Bumpier Ny in a Alexandiovna Új főiskolai tanárok Rumpler Nyina Alezondrovnát augusztus 3-ai hatállyal a Pécsi Tanárképző Főiskola Orosz Tanszékének tanszékvezető tanárává nevezték ki. Dr. Vörös* László Zsig- mondot ugyanebben az időpontban hatálybalépö rendelkezéssel a Tanárképző Főiskola Növénytan Tanszékének tanárává nevezték ki. Szöts Emilt a Tanárképző Főiskola Történelem tanszékének a tanárává nevezték ki. Szöts Emil emellett továbbra is ellátja a főiskola pártbizottsága titkári teendőit. A férfiak mfnd a fronton voltak. Urálban nem Hullottak a bombák, nem jajveszékeltek a sebesültek, de — mint az köztudott — a háboró terheinek jelentős része a hátországra nehezedett. Az akkor még 11 éves baskír kislány együtt kaszált a felnőttekkel a mezőn. Nem lehetett, nem volt szabad elmaradni tőlük — a gyerekek kezemunkájára is szükség volt. Amit Nyina Alexandrovna ott, akkor — az élet első igazi Iskolájában — tanult, örökre env- («keretébe zárta. — Édesapám nagyon súlyosan megsebesült. Hány -éve is történt ez? Nagyon régen ... Es az a seb még ma Is sokszor kinyílik, és fáj... Amikor a hallgatók megkérdezik tőlem, miért (mák a szovjet (rák még ma Is a háborúról, hiszen a háború mór csaknem harminc éve végétért, ez jut eszembe. Dr. Cárdos Istvánná, az elődöm is végigment a háború, a koncentrációs táborok poklán. Mennyi szenvedésen ment keresztül, és mégis milyen csodálatos ember marazft... Araikor bajban volt, valószínűleg arra gondolt, hogy ha majd kikerül onnan, jóságot plántál az emberekbe. És úgy élt aztán, és arra nevelt bennünket Is, hogy egymáshoz és a hallgatókhoz jók legyünk... Ezek nagyon nehéz problémák, és mi tanárok, pedagógusok nagyon sokat tehetünk annak érdekében, hogy a jövőben a népek ne háborúskodjanak, becsüljék egymást. Korunkban, amikor a háborús veszély, fenyegetettség nem szűnt meg még teljesen, nincs helye a nacionalizmusnak, a népek egymás iránti oktalan gyűlölködésének. Sokfelé jártam — szocialista országokban — és azt láttam, hogy az ott élő emberek ugyanúgy élnek és dolgoznak, mint mi — mindenben hasonlítanak hozzánk. Nyina Alexandrovna nehéz fizikai munkát végző szülők gyermeke. Nehéz körülmények között telt gyermekkora, és az az út, amelyen tanárrá, pedagógussá vált, sem volt megpróbáltatások nélküli. Mindenért keményen meg kellett küzdenie — talán ez fiatalságának a titka It... — Az általános Iskofa után mindig is tanár akartam lenni. Amikor játszottunk, én mindig tanító néni voltam. Később tanítóképzőbe mentem. Onnan a tudományegyetemre küldtek Szverdlovszkba. Történelem szakos tanári oklevelemet ott szereztem meg. Amikor végeztem, az egyetem az Állami Pedagógiai Intézet (az itteni egyetemnek felel meg) tudományos tanácsa aspirantúrára javasolt 1956-ig az uráli egyetem filozófia szakának aspiránsa voltam. Aspirantúrám félbeszakadt, mivel férjhez menteni és Magyar- országra kerültem. Azután itt az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem hallgatója lettem. Orosz nyelv és irodalom szakon végeztem, és ebből kaptam középiskolai tanári oklevelet. Itt a főiskolán 1958 óta tanítok. Pedagógiai pályámat a Szovjetunióban kezdtem 1949- ben. Nappal jártam az egyetemre, és esti iskolában tanítottam. Mikor idekerültem — két évig tanultam magyarul — könyv és tanár nélkül. A szomszédasszonyokkal beszélgettem... — Egy évfg a lektorátuson dolgoztam, mint óraadó. Nekem ez jó kezdet volt Mindjárt belecsöppentem a magyar nyelvi közegbe. Andor Józsefnek, a lektorátus vezetőjének most Is nagyon hálás vagyok a segítségért Amikor 1959-ben idekerültem a tanszékre, négyen dolgoztunk itt összesen, most húszast vagyunk ... Nagy utat tett meg a tanszékünk azóta. Mindenkinek saját területe von. Most mór velem együtt 5 szovjet honfitársnőm dolgozik Itt — nagyon szoros barátságban — a magyar koflégákkaL A tanszéken mindenki kitűnően beszél oroszul. A kollégák közül heten itt végeztek nálunk. Nyina Alexandráménak két fia van. A nagyobbik fiú most fdén érettségizett. Moszkvában tanul tovább, atomfizikus lesz. A kisebbik mezőgazdásznak készül, a mohácsi mezőgazdo- tági szakközépiskolába jár. Neveket sorol, kitől mit tanult. kinek miért hálás. Nekem különösen tetszik az a gondolata, amelyet a sokszor és mégsem elégszer emlegetett mondat tükröz: minél többet tanul az ember, annál jobban látja, milyen keveset ú tud még ... — Hogy hol von a hazám? Két „szőkébb hazám" von: Magyarország és a Szovjetunió. En baskír vagyok, nem eresz, mégis orosznak tartom magamat és magyarnak. Magyarországon Itthon vagyok, és hálát érzek ezért a magyar nép bánt, Egy adott kor legfontosabb történelmi tendenciái mellett a részletek is láthatóvá, plasztikussá válnak lassan-lassan a történész keze alatt. A korkép egészét tekintve a leg jelentéktelenebbnek látszó mozzanatot Is számba kell venni — különösképpen, ha egy olyan korszakról, egy olyan témáról van szó, mint amilyenen Szüts Emil, a Tanárképző Főiskola tanára je- lenleq — pontosabban: még most a nyári vakációban Is dolgozik. A helytörténeti munka Pécs-Baranya 1930 és 1945 közötti munkásmozgalmát foglalja magába. A dokumentumok másolatainak egyik vaskos kötegében lapozgatva, szinte hihetetlennek érezzük, hogy ez a hatalmas anyag egyáltalán summázható... Pedig csak ezután kerülhet sor a megítélésre, az ebből eredő tanulságok, következtetések levonására. — A meghatározó ebben a korban a bányászmozgalom volt Pécs a vidéki magyar munkás- mozgalom egyik jelentős központjának számított 1930 és 1945 között A főispánnak és a rendőrségnek rendszeresen megküldött bizalmas rendőri jelentések, tárgyalási jegyzőkönyvek ma már Jórészt csak levéltárban föllel- hető dokumentumok tanúsítják ezt és nem utolsósorban a korabeli pécsi lapok, valamint a Népszava cikkei. Éppen ezért ehhez a munkához a téma teljes — kronológiai sorrendet követő — jajtóbibliográfiájának elkészítése mellett rengeteg levéltári anyagot kellett és keB átnézni. A munkásösszejöveteleken Jelen '»olt a rendőrség megbizottjo és jelentéseket írt. Ezek o jelentések kéznél vannak. A korszak levéltári forrásanyaga reményt ad arra, hogy — ha nem [s tökéletes pontossággal — meg lehet rajzolni e másfél évtized munkásmozgalmának a képét. Szüts Emilnek a történelemtudománnyal, a pedagógiával való kapcsolata egyidős g Tanárképző Főiskolával. Diákként került az Intézménybe 1948- ban. Később itt szerzett mo- gya r—törté ne I e m—testneve lés szakos tanári diplomát. Ezt kővetően elvégezte az Eötvös Lo- rónd Tudományegyetemet, de ekkor már a főiskola gyakornoka, illetve tanársegédje volt A diákéveket is ideszámítva eddig 27 évet töltött a Tanárképzőn. Több, mint tíz éve ta nítja a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemen a magyar munkásmozgalom történetét. 1968- ig pórt-ola pszervezeti titkár volt és a Végrehajtó Bizottság tagja. Aktívan részt vett az intézményben folyó politikai munkában. 1968 óta a Tanárképző Főiskola Pártbizottságának a titkára. Kiemelkedő tevékenységéért az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést és a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. Szólni kell a jelentős sport- eredményekről is, amelyekért számos sportkitüntetést kapott. Mint a PEAC röplabdacsapatának edzője folytatott sporttevékenységet csaknem két évtizeden át. Edzőséqe alatt csapata többször bekerült az NB l-be és ott kiemelkedő eredményeket ért eL — Nevelői feladót »oft ez fs. Sajnos a túlterhelés miatt nem tudtam folytatni, több, mint négy éve abbahagytam, A „hőskorbon", amikor még mindössze hármon dogoztct a történelem tanszéken, nem volt lehetőség a szakosodásra. Azóta a tanszék mfnd az oktatók számát, mind az Itt foyó munka tartalmát tekintve sokat fejlődött — Igen. Jelenleg hatan rogyunk a tanszéken. Vass Károly vezetésével rendkívül jó kollektíva alakult k] nálunk. Err« a kollektívára alapvetően jellemző a magasszintű nevel őmim- ka, a hallgatókkal való jó kapcsolat Ezt „örökölte" a tanszék, és Dénes Béla vezetésével ezeket a vonásokat erősíti, és fejleszti tovább. Meggyőződésem az, hogy a miénk a főiskola egyik legjobb tanszéke. Jó a munkamegosztás, igen magas szinten foglalkozunk a tantárgypedagógiával. Ez is Vass Károly öröksége, aki az ország egyik legjobb tantárgy- pedagógusa volt Hallgatóink közül sokon történelmi érdeklődésűek lesznek. Az országos diákköri konferenciákon rengeteg kiemelkedő eredményt érnek el. A tanszék mellett komoly tudományos diákkör működik. Mostaróbom sok szó esik a pedagógus személyiségéről. Szüts Emil véleménye szerint a jó általános Iskolai történelem tanárnők milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie? — A legelső amit említenék, e magos fokú szakmai-politikai felkészültség és elkötelezettség. A tanítványokat gondolkodni kell megtanítani. Nem adatok, tények sulykolásán van a hangsúly, hanem az adatok, tények mögötti összefüggések alapján a megfelelő következtetések levonásán. Kiemelném a történelem tanárok érzelmi elkötelezettségét is. Ez egy olyan érzelmi átfűtöttséget jelent, amely az értelmi nevelés mellett lényeges része a történelemoktatás- •tak. KÖRNYEZETÜNK KULTÚRÁJA (12.) Vekkertől a városig „Valószínűleg a világ legrondább hangja a vekkeróráé.“ így kezdődött sorozatunk első cikke, amely lakásunk leghétköznapibb tárgyainak formakultúrájára igyekezett felhívni a figyelmet. Minden tárgy, mintden csavar, minden villanykapcsoló és minden város, tehát mindaz, amit ember hozott létre, nem véletlenül nyert ilyen vagy olyan formát — erről szólt ez a sorozat Kideríthető történeti okol vannak formák keletkezésének és átalakulásának. A formák alakulásában bizonyos szabályszerűségek fedezhetők fel. A leafontosabb szabály, hogy a létrehozott tárgy célja és a felhasználható anyagok köre az a két meghatározó tényező, amely a formát alapvetően kialakítja. Mivel a felhasználható anyagok kőre és az anyagok megmunkálására alkalmas eszközölt függvényei egy adott korszak társadalmitermelési viszonyainak, ezért őrizhetik a formák a maguk korának lenyomatait. Persze azért is, mert a cél, amiért létrehozták őket, ugyancsak a társadalom termelési viszonyainak függvényeként jelent meg, vagy alakult át A harmadik fontos szabályszerűség, hogy jóllehet a használati tárgyak formája elsősorban az adott kor termelési- technikai színvonalától, annak anyagaitól, s persze a használat céljától függ, azért mindig nagy hatással volt ezekre a formákra saját koruk festészete, szobrászata, tehát a hagyományos képzőművészet is. Ha most, befejezésül, századunk — pontosabban a mai évtizedek _ egy újdonságára szeretném még felhívni a figyelmet akkor ez éppen annyi, hogy egyre inkább önálló művészeti ággá válik a használati és dísztárgyak, meg az épületek egységes tervezése. Mór neve is van ennek az új művészeti ágnak, bár csak idegen, méghozzá nehezen kiejthető idegen neve, de talán egyszer magyarul Is sikerül megfogalmazni. Ügy hfv- Ják a nemzetközi szakirodalomban ezt a tevékenységet hogy „designé", amit magyarul „dl- zájn"-nak kell ejteni. Ennek a dizájnnak éppen az a lényege, hogy nem lehet tovább csak villanykapcsolókat csak bútorokat, csak falikárpitokat csak házakat csak városokat terveztetni, külön-külön formatervező művészekkel, Illetve építészekkel, mert nemcsak önmagukban kell célszerűeknek és szépeknek lenniük ezeknek a tárgyaknak, Hanem összhatásukban is. Ezt a funkciót, Illetve egy hasonlót igyekezett ellátni régebben a lakberendező, ö azonban nem tervezett, hanem a megrendelő bukszájának vastagsága szerint a meglévő lakberendezési tárgyakból válogatott, hogy tőbbé- < evésbe ízléses összeállítások kerüljenek a rendszerint gazdag lakás-, háztulajdonosok szobáiba. Közelebb áll a dizájn funkciójához az a munka, amit az úgynevezett belsőépítészek végeznek. Többnyire középületek, mindenekelőtt éttermek és egyéb hasonló Intézmények belső terelnek egységes kiképzésére és díszítésére vállalkoznak ezek a belsőépítészek, akik már maguk tervezik is mindazt, ami egy-egy presszóba, étterembe, tárgyalóterembe kerüL A dizájn tehát azt jelent!, hogy biztosítani kell az egységet a vekkerórótó! a villanykapcsolón és a klskanálon át a házig és a városig. Ez a Jövő útja. Mi, akik élünk, lakunk, közlekedünk, ezekben a házakban, lakásokban, utcákon, joggal remélhetjük, hogy a jövő városaiban ez az egységesen kulturált légkör fogad majd valamennyiünket. Am addig sem érdemes megfeledkezni arról, hogy képzőművészeti élményért nem kell azonnal a múzeumba, vagy a kiállítási termekbe sietni. Valamennyien, amióta kiköltöztünk a természet adta környezetből, műalkotások között élűnk. Érdemes érre jobbán odafigyelni I Bernáth László DnBM 7 Dr. Vöröss László Zsigmond A siklási vár környékén Játszadozó kisgyerek fölfigyelt egy érdekes növényre, ax üstökös Yucca-ra vagyis a Yucca recurisfoliára. Közelebbről is megnézte, és azt látta, hogy a növénynek két változata is tenyészik a környéken. Azóta évtizedek teltek eL A gyermek Vöröss László Zslg- mond volt. Később, mint tudós, dolgozatot közölt a Yuc- cáról. Azóta a tudomány I« két fajtát tart számon. Flo- risztlkai jelentőségű növényt is talált már akkor. Ez azt jelenti, hogy a növény, a tudomány szerint, mór több, mint száz éve kiveszett, és nem található azon a környéken. A Stratietes aliades és a Yucca fölfedezése azt is bizonyította, hogy a tanár útnak igen jó szeme van és volt már akkor is. Tavaly nyáron Bátorligeten kutatott — több mint egy hétig. Hatvan éve kutatják ezt a területet tudósok és körülbelül 800 növényt azonosítottak, illett-e gyűjtöttek eddig. Dr. Vöröss László Zsigmond egy hét alatt újabb 50 növényt talált... — Nem akartam hinni a szememnek. Előttem á legkiválóbb tudósok kutatták ott. Járőre szeretnék a Hortobógyra is elmenni. Most a magyarkőris terjedését, alakkörzetét kutatom. Egyébként nemrég nyilvánították védetté az ország legnagyobb kőriseit itt, Sellye mellett — Védettség ... Szükség van erre? — Szükség. Sajnos nagyon sok ritka növény, állat pusztul, veszik ki oktalanul. Védelmükre alakultak a természetvédelmi bizottságok. Minden megyében van ilyen. Baranyában nincs ... Pedig szükség volna rá. — ön növényrendszertannal foglalkozik. De mi is az a növényrendszertan? — Látszólag száraz tudomány. Nem is egészen köny- nyű, mert sokmindent kell tudni, hogy az ember felismerjen égy növényt. A növények rendkívül fontosak, nélkülözhetetlenek. A ma emberét kell, hogy érdekeljék a növények, amikor any- nyit hallani természetvédelemről, környezetvédelemről. Egyedül a növények azok, amelyék az élet folyamán a széndioxidot lebontják, és újra visszaalakítják óxigénné. Az emberi tevékenység volt az amelyik nagymértékben termelte a széndioxidot, attól a szép pillanattól kezdve, hogy feltalálta a tüzet Ezért is szükségünk van arra, hogy meg tudjuk találni azokat a növényeket amelyek egy adott helyen, adott körülmények között a legjobban dísz- lenek, és amelyek nem csuprán szépek, de hasznosak is nekünk az axigéntermelésük- kel. Szükség van arra, hogy az ember ismerje és rendet tudjon tartani a környezetében. Tudjon mindent a helyére tenni. És éppren az adja a rendszertan szépségét, hogy amit eddig tudtunk rendnek, rendszernek — ha abba valami új illeszkedik be, azt észrevegyük. Ez az izgalmas ebben a tudományban... Menni egy területen és észrevenni egy növényt, amit azelőtt még soha nem láttam. Észrevenni — ez a lényeg. Mert van, aki keresztülmegy rajta. És ha mód van ró, meg kell keresni a magyarázatát: — miért van ez itt? — Hogy került ez ide? Sok következtetéshez elvezetnek ezek a kérdések. Mikor az abaligeti barlang moháit gyűjtöttem, felfigyeltem néhány érdekes dologiá. Azelőtt nem volt moha a borion gbon. Mikor a villanyt bevezették, több, mint húsz félére bukkantunk ... Hogy kerültek ezek ide? A szél vitte be őket bizonnyal. A barlang szója észak felé néz ... A többi barlangot is meg kell nézni, miért nincs azokban növény? Végül megtaláltuk a magyarázatot Az abaligeti barlangban sajátos hidegmeleg levegőáramlás van. A kizárás elvének alkalmazásával jutottunk el a magyarázatig. — Eddig nyolcvan tudomá- mányos dolgozatot írt. Hogy vélekedik eddigi pályájáról? — Pontosan azt csinálom, amit valaha szerettem volna. A növények szeretetén, kutatásán keresztül mindig új és soha nem ismétlődő állandó élmény ez... Most virágzik az ezüstlevelű hars, amely mindig gyermekkoromat idézi, mert a vár alatt Siklóson harsak illatoztak. Meg tudom különböztetni a Kársakat illatukról is. A búzavetés és a rozsvetés szagát is meg tudom különböztetni egészen pontosan. Látja már csak ezért sem dohányzom, mert ez nekem többet ér. Messziről is megmondom, mi az, ami virágzik — az illatáról. « 1 V Szüts Emil
