Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)

1974-08-25 / 232. szám

KERTVÁROS, KISZ-LAKÓTELEP Csapotnyi kölyök viharzik ki kél ház közül, átvágnak az úttesten, benyargcil- nak a kukoricásba. Egyikük megcsúszik a vizes aszfalton. Kezeit maga elé tartja, de már késő. A tömlőből rázúdul a víz- sugár a többiek visongva nevetik a leve­lek közül . . Először a nagyobbak, majd kisebb társaik is előmerészkednek. A „csa pos” egyenként felszenteli az érkezőket. S most ott ugrálnak az utca közepén, fity- tyet hányva autóra, motorra mindenféle járműre ... — Tudjátok-e, hogy hívják ezt a tele­pet? Egy fekete fürdőnadrágos Vagy hatéves szőke lurkó a kérdésre felkapja a fejét, vállat von jelezve, hogy a maga részé­ről a válasz megadatott. Tovább mennék, cmikor egyikük utánam szól: „KlSZ-lakó- telep”. © Lőtér utca 39. A bejárati ajtóhoz veze­tő és a ház mögé futó járda frissen lo­csolva. Látszik, nemrég fejezhették be a betonozást. Az utcára néző szobák abla­kai előtt három fenyő nyújtózik. Fordul­nék, amikor a kert felől negyven körüli férfi érkezik. A fényképen azonnal ráis­mer feleségére, s csak aztán kérdi, hon­nan került hozzám. — Nehéz volt, mert az első időben a hetven család kilencven felé húzott. De azán összefogtunk — kezdi a beszélgetést Tóth Sándor villanyszerelő. Abban az idő­ben az építőknél dolgoztam, Uránváros­ban lakjunk, amolyan készenléti lakásban. Tizenegy esztendeje otthagytam a régi vállalatot, azóta ide járok villanyt szerel­ni a kertvárosi laktanyába. Közel van. így több idői jut a kertre meg a horgászatra is. Idén egy kicsit elhanyagoltuk az udvart, mert a házat kellett rendbe hozni. Nincs egy hete, hogy befejeztük a vakolást, most festem a csatornát, s a járdát is szélesítettük. De nem ezzel kezdtük: első­ként hozzáragasztottunk egy előszobát az épülethez, most abból nyílnak a mellék­helyiségek. így nagyobb lett a konyhánk. Közben a gyerekek is felnőttek. Nagyob­bik fiam megnősült, a kisebbik meg épp most ment el a menyasszonyával. .. Hirtelen másra vált — Egy hálónk volt, amikor tíz évvel ezelőtt idejöttünk. Az asszony már több­ször mondta, hogy adjuk el, de én nem akarom. Jó helyen is lakunk. Minden meg­terem. Olyan paradicsomom van, amelyik másfél kilósra is meghízik. Valami jugosz­láv fajta. Ha ránézek a gyümölcsfákra okkor látom csak igazán mennyire meg­változott itt minden. © A KISZ Pécs Városi Bizottsága 1962 telén hirdette meg a kertvárosi és eg>- ben az első pécsi ifjúsági lakásépítési ak­ciót. A szervezők az első helyszíni bejó- lóst 1962 februárjában végezték, s 1964 augusztusára jelentős társadalmi munká­val elkészült a hetven ikerház. A Gyulai Pál, a Nyárfa, a Kertész, a Bogár és Mára Ferenc utcák által határolt területen het­ven család kapott otthont. Tíz éve annak, hogy az utolsó lakó is beköltözött. Söjgó Jenő az akció egykori szervezője a megyei Pártbizottság gazdaságpolitikai osztályá­nak munkatársa a következőképpen em­lékezik ... — Ismertük a pécsi lakáshelyzetet, és természetesen a fiatal házasok gondjait is . . . De arra végképp nem számítottunk, az akció meghirdetésekor, hogy az érdek­lődés sokszorosa lesz az általunk elkép- zelteknek. Eredetileg — úgy emlékszem — huszonöt épületet akartunk felhúzni, de amikor a töméntelen kérvényt átnéz­tük rádöbbentünk, hogy a huszonöt ház­zal az igények alig tíz százalékát tudjuk csak kielégíteni. Ekkor határoztuk el, hogy Kertvárosban hetven ikerházat építünk. Az elvünk az volt, hogy olcsón és a társulókat is bevonva húzzuk fel a házakat. Az elő­készítés gyorsan ment. A Városi Tanács olcsó és közművesített területet bocsáj tott rendelkezésünkre. Az épületek terveit társadalmi munkában készítették el. Egye­di technológiával, a helyszínen készítet ték a társulok a nagyblokkos falpanele­ket. Az alaoanyaqot a salakdombról szál­lítottuk a helyszínre. Úttörő munka volt, mert ih'en módszerrel akkor még sehol az o^zónban nem építettek házakat. Persze voltak buktatók is. A salakheqy robba­nás* követte az anvaahiány, viharos köz- aviüések. számtalan beiárós és helyszíni vébé. ON^or rem-tnytvesztettek lettek az embe-ek is. De a'h'tom, hogy megérte a tőredezá-t m;rr 96 ezer forintért három s'o.ba öc‘~'om'or'os lakásokhoz jutottak o fiatal házasok. Lehet, hogy nosztalgiá­val gondolok azokra az évekre. Elég sok­szor járok arra és amikor elmegyek a há­zak előtt öröm fog el, hogy mennyit vál­tozott, az a környék. ® Győri Ferenc forgatja a megsórgult fényképet, s közben azon tanakodik fele­ségével, hogy a felvétel az ő házuknál készült-e. Végülis valamilyen apróság el­dönti a dolgot. Én rá sem ismertem volna az szent, már csak azért sem, mert a Győ­ri házaspár szinte csak a szobákat hagyta érintetlenül. Persze ez sem igaz, mert a kandalló helyett olaikályhával fűtenek, s a házigazda ügyessége révén a csöveken eltávozó „fáradt” melegből még jut a fürdőszobába és az előszobába is. — 1964 április negyedikén költöztünk. Emlékszem, zuhogott az eső. A szuterines albérletből másodikként jöttünk a KISZ-te- lepre. Hátul az udvarban pincét, meg nyárikonyhát húztam, aztán átforgattam a házat. No nem egészen. Csak a kony­hából szobát csonáltam megtoldottam az épületet. Az udvari szobákat jobban sze­retem, mert ide nem jön be a város zaja. Csak kinézek a kertre és látom a vete- ményeimet. Amikor hazajövök a sihtről nekem nincs más szórakozásom mint a kertészkedés, meg a dísznövények. Né­hány évvel ezelőtt 117 növényem és cser­jém volt, aztán befizettem autóra, ga­rázst építettem. Itt a bejáró helyén volt a sziklakertem. A vásárba jövők megálltak és gyönyörködtek benne. Most már csak a ház előtti kis részen vannak növé­nyeim ... — Ez itt medvetalp, az meg kutyatej, az a sárga kelyhű virág is szép igaz, de most nem jut eszembe a latin neve. Lá­tott már levendulát? Persze most zsúfolt ez a kis kert mert vagy hetven évelőt és díszcserjét tartok benne, de ezek nélkül nem lennék meg. — Sokba került mindez ... — Legalább önnyit róköltöttünk a ház­ra, mint amennyibe került. De énnekem eddig még nem volt se szabadságom, se üdülésem. Harmincnyolc éves vagyok és most jutottam el először az Adriára. Amit itt lát, azt ketten hoztuk össze, meg anyám segített egy keveset. Jól kerestünk eddig. Havonta haza hoztuk a tízezer fo­rintot, — És most? — Háromezer forint az átlagom. Tizen­két évig voltam vájár és most oda jutot­tam, hogy operátorként kell dolgoznom Csigolyakopásom, meg gerincíerdülésem van. Amikor Sikondáról hazajöttem azt mondta az orvos, hogy vigyázzak, mert nem gyógyítható a betegségem és eltil­tottak a vójvégtől. Amúgy egészségesnek látszom, de a tollaslabdát sem foghatom a kezembe. Különben még egy tervem van. A nyárikonyha és a fahóz tetejére teraszt építek napernyőket teszek oda, az épület elé meg fürdőmedencét csinálok. Ha ez meglesz, akkor befejeztem. ® Győri Ferenc háza egyébként nem oz egyedüli, amelyet átalakítottak, újrava­koltak. A hetven ház közül nincs több mint tíz, amelyen még az eredeti puco- lás látható. A hajdani társulás tagjai a szomszédok ha másban már nem is, de abban mindenképpen együvé tartoznak, hogy egyszínűre és mintázatúra festik házukat. Persze ikerépületek! Alig van ud­var ahol ne épülne vagy ne lenne garázs. Eddig ahogy a telepiek elmondták talán, ha öten adták el a házukat többségük családi okok miatt. Nyerészkedésből ta­lán egy valaki — aki még be sem köl­tözött, szózhatvanezret és két disznót ka­pott az új házért. De ez tíz éve történt. Ma ezeknek a házaknak az értéke meg­haladja a 300—350 ezer forintott. Szinte mindenütt lugas, roskadozó fürtökkel, ba­rack és kajszifák, málna és eper, meg mindenféle zöldség. — Van-e játszóteretek? Kérdem a pus­kával játszadozó fiút a Nyárfa utcában. — Itt a közelben van egy grundunk, Ott fociztunk és Icatonásdit játszottunk — mondja Fleischmann Zsolt. A hetedikes Mátyás Laci közbevág, — A múltkor jött egy dózer és egy markoló. A munkások azt mondták, hogy megcsinálják a játszóterünket. ® Csiga István a KISZ egykori városi szer­vezőtitkára, ma a városi Pártbizottság munkatársa. Amióta átadták az épületeket nem járt Kertvárosban, Kukái Sándor a társulás építésvezetője volt, ma az Épí­tésügyi Minőségellenőrző Intézet munka­társa. Meg is lepődik, amikor a volt szer­vező valami számlát emleget neki a te­lefonba. Aztán amikor jónéhány év után ismét találkoznak jót derülnek a dolgon. Telepnézőbe indulunk, de egészen más céllal, mint ők tették tíz évvel ezelőtt — Emlékszel a „sajnos vébékre”? kér­di Csiga Istvántól. — Nagyon akartuk, hogy ez az akció sikerüljön. Amikor nem volt tégla, amikor felrobbant a salakdomb, amikor elfogyott a cement összeültünk. Hányszor mondták, hogy sajnos ez sincs, meg az sincs. Em­lékszem egy alkalommal az Erdőgazda­ság segített, hogy a tetőkre legyen szalu­fa, de szinte valamennyi pécsi üzem ösz- szefogott az akció sikeréért. Ha mindent ki kellett volna fizetni, belefeketedtünk volna. A vállalatok is megértették, hogy miről van szó. Hiszen a társulok legalább nyolcvan százaléka munkás volt és kiszes. Kukái Sándor: „Különös kolónia va­gyunk. Ha választás van, a volt társulok ragaszkodnak ahhoz, hogy a telepről le­gyen tanácstag. A szálak egyébként ma már nem olyan erősek, mint tíz esztendeje voltak. De a szomszédok összhangjának, s mindenki mindenkit ismer.” Tíz évvel ezelőtt a kolónia szinte a vá­ros szélén volt. Azóta a házak köré kerí­tések emelkedtek, az egykori kiszesek meglett családapákká váltak. A telep né­hány év alatt felnőtt s ezt a folyamatot csak meggyorsította a néhónyszáz méterre épülő új városrész. Az egykori KlSZ-lakó- telep beolvadt környezetébe ■tetemen Oyulo E/tűnt pécs-baranyai irodalom Janus Pannonius ötszáznegyven évvel ez­előtt, 1434. augusztus 29-én egy Eszék alatti kis faluban, Kesincén született a latin nyel­vű humanizmus európai hírű költője, prózaírója és műfor­dítója, korának egyik legbe­folyásosabb politikusa. Atyja, az egyszerű kesincei ácsmes­ter korán meghalt; édesanyja, Vitéz Borbála szövéssel, fonás­sal szerezte meg az öttagú család fenntartásához szüksé­ges költségeket. A kis Jancsi gyerek talán elkallódott vol­na, ha élesszemű nagybátyja, Vitéz János váradi püspök nem gondoskodik taníttatásá­ról. Alig tizenkét éves korában Guarino Veronese ferrarai is­kolájába küldi pallérozásra unokaöccsét a kiváló huma­nista levélíró, szónok és bőke­zű mecénás. Janus Pannonius költői hír­nevét Itáliában alapozta meg. Guarino mester, kinek iskolá­jában nemcsak Itália különbö­ző részeiből sereg lettek a te­hetséges ifjak, hanem Galliá­ból, Germániából, Csehország­ból és Angliából is, mindenki előtt hangoztatta, hogy hosz- szú pályafutása alatt Janushoz hasonló éles elméjű tanítványa még nem volt. Fia, Battista Guarino dicsőítő éneket is írt Janus tehetségéről, amelyhez még óriási akaraterő, szorga­lom is járult. „Tanulmányaimban annyira kitartó volt, hogy ha éjjel olvasni kezdett, a felkelő nap sokszor virrasztás közben lepte meg, s nappali munkáját sem étel, sem rtai gndjo, semmiféle élvezet félbe nem szakíthatta” — írja róla )ue- tinó. Költői hírnevét sze Ihmes epigrammái, nagy erejű di­csőítő' énekei (panegirkusai) alapozták meg. Apró serekéit legtöbbször a mindermaoi »let köznapi eseményei szülék, a terjedelmes dicsőítő énekeltet azonban — néhány kiviteltől eltekintve — „megrendeésre” írta. Ennek ellenére ezek sem nélkülözik a költőiséget. Az antik világ hősein, istenein kí­vül fölrémlenek a „határt ki- pusztító, várost leromboló" há­ború képei, „a zsarnok ura­lom" ellen lázadó nép igénye a „szűz szabadság" iránt, ahol a népnek „kényuralom new forte le durván zsenge eré­nyét." Óvatos, de határozott fogalmazás ez Mátyás koré­ban, bár még olasz honban költötte azokat Janus. Tizenegy év után hazatérve, Janus nehezen tud beilleszked­ni a feudális magyar világba. „Itália földiéről — írja — megtérve hazámba, keserűen megbántam ezt a nehéz uta­mat." Magát „a pannonföld északi hús rögein" korán kivi­rágzott mandulafához hason­lítja, amelynek „csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd." Mégsem hátrál. Tudja feladatát: „a vadonban éló népet kivezetni és a művelt­ség áldásit föltárva finommá tenni az életet.“ Az ehhez ve­zető út azonban nem könnyű: Értékes dolgok nem születnek soha könnyen. Nem foganhat nagyság: csak kínzó áldozatokból Roppant fáradozás kellett a tudáshoz, amely majd Elhessenti a földünkről a ködöt és a homályt Bátran szembeszáll azokkal, akik mereven ragaszkodnak a régihez: „Nappal gyújt lám­pát, aki folyton a múltat idé­zi.” Janus bízik a tudomány előrehaladásában: „Az ember lelke hova nem tör? Leigázza az ész a világot!" Hazájában is hirdeti az új világ születé­sét: „A tudás fényt áraszt, s alkot az emberi szellem." Itthon főtémája a török el­len hadakozó Mátyás király ünneplése. Részt vesz a ki­rály harcaiban, $ tervbe veszi „a hős Hunyadi hadviselései­nek" megéneklését. Egy 1464- ben kelt királyi levél szerint — amelyet V„ Kovács Sándor nemrégiben tett közzé — Má­tyás is qlismerte Janus érde­meit: „Méltányoljuk hívünk­nek a Krisztusban tisztelendő atyánknak, János pécsi püspök­nek erényeit, érdemeit és szol­gálatait, aki jeles buzgalmá­val, kiváló képzettségével és erényeivel mindenkor udva­runk fényének és ragyogá­sának öregbítésén fáradozott s fáradozik; aki önnön szemé­lyét és vagyonát nem kiméivé, soha meg nem tagadta art, amivel a mi méltóságunknak vagy a hazának tartozott“ Janus Pannonius Mátyás diplomatája volt Mégfs szem­beszáll a legnagyobb rene­szánsz uralkodóval, akinek hódító nyugati politikáját nem helyeselte. Tisztán látta cn or­szágot délről fenyegető oszmán birodalom előretörését Sze­mélyi sérelmei is voltok. Ezért nagybátyjával 1471-ben ösz- szeesküvést sző Mátyás ellen. Ennek kudarca után Pécs vá­rából menekülni kényszerül, s pártütő társának, Rozgonyi Rajnáidnak példáját követve Velence felé indul. Egy időre a Thuz testvérek Zágráb he­gyeiben elrejtett erős várá­ban, a Medve várban keres menedéket. A tüdőbajos Janus egészségét a sok izgalom megtörte, s itt halt meg 1472. március 27-én. Együtt távozom innen az édes napsugarakkal S mit hagyok emlékül? Jaj, csak a puszta nevemI Valóban, csak puszta nevet, utcatáblát jelent számunkra Janus Pannonius, aki elsőnek telepítette le hazánkban a Múzsákat? Szeretnénk, ha gondolatokban gazdag, érzel­mi hatásokkal teli költészetét jobban megismerve, neve töretlen fénnyel ragyogna felénk fna is. Dr. Tóth István Emlékezés Fáncsy Lajosra Ma van 165 esztende­je annak, hogy 1809. augusz­tus 25-én Pécsett született Fáncsy Lajos, a későbbi, sok skálájú, neves színművész. A Mecsek alján elterülő, akkor még csendes, álmos városból a zajosabb magyar fővárosba került. Beiratkozott a pesti egyetemre, ahol bölcsészetet hallgatott, de nem sokáig. Egyetemi tanulmányait abba­hagyta és 1828-ban végleg a színművészettel jegyezte el magát. Pesten lépett először szín­padra Bállá Károlynak a Be- leznay-kertben működött tár­sulatánál. Sok vidéki városban lépett fel. 1829-ben Dérynével játszott. 1833-ban Pozsonyban, 1834—35-ben Budán a Vár­színházban, majd Kassán ven­dégszerepeit. Debrecenben maga is színtársulatot szerve­zett és ezzel bejárta Felvidé­ket. 1836—37-ben pedig ismét Budán játszott. 1837-ben már mint elismert, sokoldalú színész az állandó Nemzeti Színház tagja lett. Bajza József lemondása utón, a választmányi kormányzás alatt Egressy Gáborral ver­senyzett a Nemzeti Színház igazgatásáért, vezetéséért s a versengésből Fáncsy Lajos ke­rült ki győztesként. 1839-ben a Nemzeti Szín­háznak nemcsak művésze, ha­nem rendezője, 1847-ben pe­dig igazgatási ügyvivője lett A Bach-korszakban, mint igaz­gatási felügyelő tulajdonkép­pen Fáncsy Lajos vezette a színházat. Érdemei közé tar­tozik többek között, hogy ő szabályozta a rendezői és ügyelői hatáskört, kialakította a színház ügyrendjét s a mű­vészeti vezetés, rövid megsza­kításokkal, az ö kezében volt 1852-ig. Nagy műveltségű színészként tartották számon, akinek leg­főbb érdeme, hogy főleg jel­lem- s intrikus szerepekben nyújtotta tehetsége legjavát. A cselszövő szerepkörben új, realista stílust alakított ki. Főbb szerepei voltak: Tartuff« (Moliere); Wurm (Schiller: Ár­mány és szerelem); Shylock (Shakespeare: Velencei kal­már); Biberach (Katona: Bánk bán). Fáncsy Lajos százhúsz évvel ezelőtt, 1854. december 22-én Pesten örökre lehunyta sze­mét. Emlékére 1855-ben Pesten Fáncsy-Albumot adtak ki. Em­léket állított neki Szigligeti Ede: „Magyar színészek élet­rajzai” című (Budapest, 1878) és Pukánszkyné Kádár Jolán: „A Nemzeti Színház százéves története” című 1938—40-ben megjelent kétkötetes művében. Pusztai József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom