Dunántúli Napló, 1974. augusztus (31. évfolyam, 209-238. szám)

1974-08-09 / 217. szám

1974. augusztus 9. DUNANTOll NAPIG Zöld utat a zöldségprogramnak! Miért kevés és drága a zöldség? Kevés, éppen ezért drága a zöldség. Emellett idén, a ked­vezőtlen időjárás miatt leg­alább két hetet késik is a le­csószezon, a paprika még min­dig jóval drágább, mint ta­valy ilyenkor. Mivel alapvető élelmiszerekről van szó, a kor­mány is foglalkozott a zöldség- termesztés gondjaival, fejlesz­tésének lehetőségeivel, és ki­dolgozta a zöldségprogramot. A különböző ösztönzők hatá­sára valamelyest nőtt a terme­lési kedv, a termelés mennyi­sége azonban jóval alatta ma­rad az igényeknek. Önellátás csak burgonyából Baranyát zöldséggel és gyü­mölccsel éves átlagban 60, té­len 90 százalékban a BARA- NYAMÉK látja el. A MÉK évi burgonyaszükséglete 6—700 va­gon, s ez az egyetlen termék, amelyet teljes egészében a megyében vásárolnak fel, hisz Baranya az utóbbi években ezer vagonnal is megtermel. A bogádi, a mohácsi és a sombereki tsz jár az élen. Új- burgonyából viszont már jelen­tős behozatalra szorulunk. A hagymatermesztés is sokat fejlődött az elmúlt egy-két esz­tendőben, de a hagymát ter­melő tsz-ek — a szajki, a lánycsóki és a véméndi — még korántsem szállítanak elegen­dőt. Évi 100—120 vagon fedez­né a megye szükségletét, s ma még csak ennek a fele terem Baranyában, a többit Bácsból, Csongrádbó! hozzuk. A gyö­kérnél, a sárgarépánál és a paprikánál is tapasztalható az utóbbi időben némi mennyi­ségi fejlődés, az önellátástól azonban még messze vagyunk. Kevés a fóliás kertészet A szakemberek szerint a gyenge zötdségellátás alap­vető oka, hogy kevés a fóliás kertészet. A szabadföldi termé­kek belépésekor, ilyenkor nyár derekán általában nincsenek mennyiségi problémák, a keres- 'et viszont az utóbbi esztendők­ben eltolódott a primőrök felé. Tavasszal jobban keresik a boltokban a 60—80 forintos paradicsomot, uborkát, mint most a néhány forintosat Éppen ezért — mivel a korai zőldségellátás megoldásának egyetlen útja a fóliás termesz­tés _ a fóliás kertészetek szá­má t és a termőterületét növelni kell. Mégpedig nagyon átgon­doltan, ugyanis a mesterségesen fűtött fóliás sátorban termesz­tett zöldségféléket követnie kell a napfénnyel fűtött fóliákban termelt áruknak, s ezekhez kell kapcsolódniok a szabadföldi áruknak. Csak ilyen láncszerű, 42 q/hektár? Ha estére befejeződik az aratás A fólia sátrak vázai alatt érik a paprika a drávaszabolcsi kertészeti „faluban". Baranyában mindössze néhányszáz hektár aratatlon. A kombájnok az utolsó táb­lákon vágják a búzát. A sás- di, a szigetvári és a siklósi járásban már befejezték az aratást. Az aratócséplők, csők néhány termelőszövetkezetben dolgoznak. Ha az idő ma is kedvező lesz, úgy a mohácsi és a pécsi járásban is learat­ják az utolsó hektárokról a gabonát, s ezzel a raktárokba kerülhet az idei rekordtermés végső szállítmánya is. A mohácsi járásban az utolsó százötven hektáron dol­goznak a kombájnok. Duna- falván, Dunaszekcsőn és Hi- mesházán ma végeznek a be­takarítással. Munkájukhoz a liopói és a mohácsi-szigeti termelőszövetkezetek kom­bájnjai adtak segítséget. A pécsi járásban csak a re­ménypusztai és a nagykorán közös gazdaságokban folyik még az aratás. A reménypusz­taiaknak alig száz hektárt kell még learatniok, itt szalántai vendéq kombájnok segítenek.- A naqykozári termelőszövet­ben mintegy kétszáz hektá­ron áll lábon a búza. Eger- ágo.n harminc Hidason pedig alig néhány hektárról kell méq betakarítani a termést. A komlóiaknak a berénv ter­melőszövetkezet kombájnjai segítik leváqni az utolsó táb­lákról a gabonát. Az előzetes becslések sze­rint Baranyában rekordtermés várható. Hektáronként átlago­san több mint negyvenkét mázsa búza termett. egymásra épült termelési rend­szer hozhat alapvető változáso­kat. V Manufakturális módszerek A fóliás kertészetek létesí­tése természetesen jelentős be­ruházásokat igényel, épp ezért a szövetkezetek a zöldségprog­ram keretében 70 százalékos állami támogatást kapnak fó­liás kertészetek létesítésére. Az ennek hatására megindult fej­lődés még nem elég gyors. A kertészettől sok termelőszövet­kezetben „fáznak”. Az ok: a kertészeti beruházások ugyan hamar megtérülnek, de sok munkaerőt és jó munkaszerve­zést igényel. Vannak olyan ker­tészeti munkák, amelyeket még nem sikerült gépesíteni, s nem­csak nálunk, világszerte sem. A géppel szedett paradicsom, uborka, zöldborsó ugyanis csak konzervgyári felhasználásra al- kolmas. Amit a piacra visznek, art kézzel kell szedni, s nagy többségét így kell megmun­kálni is. Minden reggel friss áru? Milyen feladatokat ró a keres­kedelemre, nevezetesen a BARA- NYAMÉK-re ilyen körülmények között a- lakosság ellátása? A más megyéből, esetleg a Nyír­ségből való szállítás többlet- költséget okoz. S mivel a válla­lat maximált árréssel, azaz ke­reskedelmi haszonnal dolgozik, ezeket a költségeket nem há­ríthatja a fogyasztóra. Vagy rá­fizet hát az üzletre, vagy nem hoz. Probléma hát, hogy kevés az áru, de még kevesebb a korszerű, gépesített tárolótér, a szállítóeszköz és a szállító, osz­tályozó munkás. Mivel kevés a tárolótér, sokat kell az árut mozgatni, azon felül, hogy a kényes cikkeknek nem is hasz­nál, ez is jelentős többletkölt­séget okoz: az összköltség 30 százalékát teszik ki a tárolási költségek. A tárolási és a ter­melési költségek növekedését pedig nem lehet a fogyasztóra hárítani. A cél, hogy minden üzlet, minden reggel friss árut kap­jon, de ez eayszerűen megvaló­síthatatlan. S nemcsak azért, mert naponta, pontosabban éj­jelente 201 üzletbe kell össze­készíteni és kiszállítani az árut, hanem azért is, mert a MÉK- nek kevés a saját kocsija, s a szállításban bevezetett munka­idő-csökkentés óta a hó végén már alig van gépkocsivezető, aki ne teljesítette volna az elő­írt és megengedett óraszámot. Alapvető — a fólialánc A kereskedelem távolabbi célja, és az élet által diktált igény az is, hogy minél több előrecsomagolt, frissen hűtött áru kerüljön forgalomba. A korszerű üzleteket, például az ABC-ket, csak ilyenekkel volna szabad ellátni. Ehhez viszont több csomagológép kellene és hűtőlánc. Ha a tárházban hű­tött alma hűtőpulttal nem ren­delkező üzletbe kerül, és rá­adásul nem hűtőkocsin szállít­ják, elképzelhető milyen lesz. De talán méq ennél is sürgő­sebb feladat a bolthálózat fej­lesztése: jelenleq Pécs belvá­rosában mindössze négy nagy, többszemélyes üzlet működik, a többi kicsi, egyszemélyes, s méq több a peremkerületi, kor­szerűnek éppen nem nevezhe­tő bolt. A kereskedelem beruházási gondjai azonban csak másod­lagosak, A termelési kedv éle­dését kedvező szerződésekkel, beruházási hitelekkel, állami támogatással segíti az állam, hogy legyen elegendő zöldség­féle. Ennek alapfeltétele pedig az a bizonyos mesterségesen * fűtött fólia — napfénnyel fű­tött fólia — szabadföldi ker­tészet lánc... Panics György Évente minden ütemet ellenőriznek Növelik az árellenőrző ap­parátusban dolgozók létszá­mát a Minisztertanács első félévi döntése értelmében. Célja’, hogy a kereskedelem a központilag előírt árképzési elveket figyelembe véve, csak az indokolt árszinten vegye át és adja tovább a fogyasztók­nak a termékeket Baranyában, a következő hónapoktól kezdődően a Me­gyei Tanácson újabb négy, a Városi Tanácson pedig két ár­ellenőrzéssel foglalkozó szak­ember kezdi meg tevékenysé­gét, eleqet téve a Miniszter- tanács határozatának, misze­rint emelni kell az ellenőrzé­sek számát és szakmai szín­vonalát, a szövetkezeti, taná­Árcsoportok a tanácsokon esi és kisipari termelő egysé­gekben is. Az árcsoport feladata lesz többek között, hogy minden termelő egységet évente leg­alább egy alkalommal ellen­őrizzen, beleértve az elsődle­gesen nem ipari tevékenysé­get végző üzemeket is. Prob­lémát jelentett ezidáig több kisüzem árkalkulációja, mert sok esetben figyelmen kívül hagyták az ármegállapításnál a minőségi szétválasztást. Szükséges volt továbbá az ár­csoportok megszervezése azért is, mert több esetben az el­lenőrzés vagy elmaradt, vagy formális volt Gondot okozott a megfelelően képzett szak­emberek hiánya is. A jövőben az árellenőrök szakmai irá­nyítása és továbbképzése a tanácsok feladata lesz. Az árcsoportok megszerve­zésével minden bizonnyal je­lentősen javul a helyzet és minden termelő szigorúan csak a ténylegesen felmerült költségeket veszi figyelembe. Az egyéb állami társadalmi szervek ugyancsak saját fo­lyamatos munkafeladatul tűz­ték ki az órellenőrzési Kemencék, kohók mellett... KÉMÉNY FÉRFIAK Kiáltanom kellene! Az öntők csak a forma nyílásán beömlő narancssárga vasra figyelnek. Karvastagságú sugárban ömlik a vas: félmeztelen munkások szarvalakú fogantyúval irányít­ják az üstöt. Pillanat alatt fa­csarni lehet rajtam az inget: Kintről 30 fokos hőség ömlik az öntődébe, a kohó 1300 fokon olvasztja a vasat, formázó ho­mok 300—400 fokos port lehel \magából... Mégsem ettől für­dők verejtékben: kiáltanom kel­lene, az egyik munkás mögött a formából kiömlik a tűzfolyam, gonosz kitartással tör a láva utat a homokon keresztül a munkás lába felé. Még néhány centi ... •— Vigyázz, megtelt a forma, a lábadra ömlik — szól társa érthetetlen nyugodtsággal. Amaz egykedvűen ellép, a daru tovább viszi az 500 kilós üs­töt. A másik formát is teleön­tik, aztán a nyikorgó, rozoga daru vissza ügyeskedi az üstöt a kohóhoz. A Pécsi Vasas Szövetkezet gyárvárosi öntödéjére nem le­het ráfogni, hogy korszerű mun­kahely. Talán tucatnyi ember mégis itt egyetlen esztendőben 1000 tonna öntvényt készít, mint­egy 12 milliós értékben, s több mint másfélmillió forint nyeresé­get tesznek a kalapba. A kohóból most a kisebb üstöket töltik meg: talán fél­mázsa lehet a fazék. Ketten viszik. A daru most nem tud segíteni. Egy méterről a folyé­kony vas megperzseli a bőrö­met, a munkások kétméteres vasrúdon viszik. Egyszer, kétszer, sokszor. Hét órán keresztül ... Sztranyák Károly felelős a kohóért, a hőmérsékletért, a csapolásért Ha nem sikerül a csapot elzárni, a kiömlő vas pil­lanatok alatt elolvasztja a ko­csit, elönti az öntődét. Legtöbb­ször azonban sikerül a csapot elzá rni. Ketten a formákat űresftik. — Ez a legnehezebb munka — mondja a telep vezetője — a forró por, homok ráül az iz­zadt testre, eltörni a légutakat, befedi a szemhéjakat Az óra­bér tizenhárom forint ötven- fil­lér. Hőség, por, az égett homok, a dermedő vas magam sem tu­dom, hogy savanyú szagként, vagy ízként tudatosul bennem. Megkérdem a munkásokat: ők soha nem figyelnek erre, meg­szokták. * A Berci I. áll. Átfalazzák az elejét. Bernadett azonban he­lyette is ontja a forróságot Felkapaszkodom a figyelő nyí­láshoz: a laüa Ovegű álarcon keresztül kémlelem Bernadett gyomrát. Törő János klinkerége- tő szerint 1350 fok lehet a ke­mencében. A műszeren ellen­őrzi : persze nem téved. A ti- zenötméteres lángcsóvát mé­teresnek vélem. Zöldes-lilás po­kol, apró szemcsék permeteznek a BCM ll-es számú kemencé­jében. A klinker. — Ha alacsonyabb a hőmér­séklet — mondja Krix Ádám, a másik szolgálatos égető — hosszabb a láng, többet látni belőle. Az a dolgunk, hogy fi­gyeljük a kemence mozgását, a gyomrát Ha nem tökéletes az égetés, több olajat adunk, lassítjuk a forgást... Negyven fok körül lehet most itt a hőmérséklet, pedig csak a Bernadett tüzel. Igaz, négy méter átmérőjű, 65 méter hosz- szú a tűztár. Néhány méterre a Berci gyomrát foltozzák. Július 31-én állították le, átizzott a köpeny. Fél asztalnyi tűzálló téglák bé­lelik az acélt, beljebb, mint az elsimítatlan vakolat tapad a kemence falára az anzaszt vé­dőréteg. Elől átfalazzák, mintegy nyol-tíz méter hosszban felhiz­lalják most a Bercit Az osztrák Plibrico cég vállal­ta, hogy egészen rövid idő alatt ismét üzemképes lesz a ke­mence. A munkások a falazás közben sem izzadnak már. Há­rom napig hűlt a kemence, csak aztán kezdtek a munká­hoz, de az első napok forrósá- ga után a mostani hőmérsék­let, meg amit a Bernadett okád már fel sem veszik. Törő János és Krix Adóm égetők sem sok szót veszteget­nek a hőséggel, hiszen itt még hiány van belőle. Legalább is erre lehet következtetni, mert a sziréna hangjára Törő János elindul begyújtani a segédlán­got ... * Egyet azért leszedek a tizen­egykilós szigetelőből. Nem is olyan nehéz. A második pilla­natban azonban a forró porce­lán átsüt a bőrömön, csont­jaimban érzem a forróságot, Misii Lajos kiveszi kezemből, ö társaival minden nap húsz ko­csit leszed. Hússzor egy tonna Háromszázhatvanötször — húsz­szor egy tonna. Huszonhárom esztendőször — háromszázhdt- vanöt napszor — húszkocsiszor — egy tonna. A hőmérséklet itt a gázkemencék mellett talán hatvan fok lehet Ott, bent a tűztérben 1430 Celsius fokon ég a porcelán. Újévkor, kará­csonykor, s amikor az ember a vízparton, árnyas fák alatt is azt hiszi képtelen elviselni a hő­séget. A Zsolnay utcában fröcsköl az aszfalt, Misii Lajos ma még nem izzadt meg, csak az imént kezdődött a műszak. Talán ötóra felé már elviselhe­tőbb lesz, amikorra a Balokány- ból az utolsó strandoló is Ha­zamegy, a Zsolnay-gyár munká­sa is felélénkül, az este már könnyebb lesz. Addig megissza a hideg tejet — az a legjobb. A víztől csak izzad az ember. Misii Lajos bőre fehér mint a porcelán, azt mondja nem szeret napozni. A kemence, :,a porcelán eleget égeti a bőrét, ötvenöt esztendős . . . Lerakásra váró kocsik mellett megyünk el, ontják a hőséget. Ezeket délelőtt vették ki a ke­mencéből — estére leszedik ró­luk a szigetelőket, tányérokat, bögréket. Ezekről leszedik, amott azonban már rakják a kocsikat, s holnapra itt áll majd ismét a forró szerelvény. Lombost Jenő f

Next

/
Oldalképek
Tartalom