Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)
1974-07-21 / 198. szám
Dr. Kelényi Gábor Pestről Jött Pécsre, Ml «wztervdővel az egyetem elvézése után, 1952-ben, mert vonzotta Romhányl professzor szakmai tekintélye és a pécsi Egyetem kiemelkedő tudományos hímeve. Azóta az itteni Kórbonctani Intézetben tevékenykedik, 1961- ben lett az orvostudományok kanditátusa, 1972-ben pedig az orvostudományok doktora. Hét országban Járt tanulmányúton, 65 tudományos dolgozatot írt, s több mint két évtizedes munkássága során az Intézet igen széleskörű szakmai feladatainak megszervezésében, irányításában, végrehajtásában vett részt — A Kórbonctani Intézetek bizonyos szempontból mostoha a helyzete, — mondja — Mi ugyanis nem elméleti intézet vagyunk. Jelentős feladataink vannak a gyakorlati orvosi tevékenységben. Az Intézet évi 1300 boncoláson kívül klinikai észlelés alatt álló betegekből származó szöveteken több mint 8000 kórszövettani és 12000 cy- tologiai vizsgálatot végez el. Ha tehát ezt o munkát lelkiismeretesen ellátjuk, akkor máris igen sokat tettünk, tevékenyen befolyásoltuk a beteg sorsát. Hozzá kell számítani ehhez, hogy országos viszonylatban a pécsi Kórbonctani Intézetnek van a legnagyobb tömegű rutinmunkája és a legkevesebb orvosa. Több orvossal hatékonyabban végezhetnénk <j klinikai munkában igen fontos tevékenységünket és több lehetőségünk nyílna tudományos kutatásokra. — Ami az oktatást illeti, most az oktatási reform során kerültünk olyan helyzetbe, hogy a kórbonctan végre megfelelő súlyt kezd kapni. Több évfolyamban oktatjuk már, hiszen a leendő orvos számára a kórbonctani ismeretek döntőek lehetnek a gyógyító munkában. Sajnos ehhez is kevesen vagyunk. A tudományos munkában dr. Kelényi Gábor mindiq a vérrel, vérképző szervekkel, sejtekkel, ezek betegségeivel foglalkozott Kanditátusi értekezését daga- natszerű átoltható fehérvérűség betegségről irta. Azt állította, és bizonyította kísérleti állatokon, hogy .ennek o betegségnek megeredése, terjedése oz állati szervezet sajátos érzékenységétől függ. Akkor, 1961- ben ez érdekesnek számított, ma már csaknem természetes. Az orvostudományok doktora fokozatot kapta egy sajátos fehérvérsejt formáról írott munkájáért Az eosinophil leukocy- tákról szól a munka és igazolja azt az egyre nyilvánvalóbb tudományos igényt, hogy a nagyobb hatékonyság érdekében o kutatásoknak kis területre kell leszűkülniök, de ezekről minél többet kell megállapítani. Dr. Kelényi Gábor erről oz egyetlen sejtről félezer oldalas disszertációt írt, jóllehet részletesebb méq ennek az egy sejtnek is elsősorban csak szerkezeti sajátságaival foglalkozott. Az oldalt írta: Or. Föidessy Dénes Dr. Jobst Kázmér A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1942-ben, és négy generáció óta Pécsett élő családból származik. A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karára iratkozott be, ahol 1946-ban kapott diplomát Eredeti terve az volt, hogy gyógyszerkémiával foglalkozik. Ezért kezdett orvostudományi tanulmányokat is, 1952-ben végzett a pécsi orvosegyetemen. Közben az egyetem kémiai intézetében Cholnoky professzor mellett a kémiai kutatás alapjaival ismerkedett meg. Majd az orvosi diploma megszerzése után a kórbonctani intézetbe került Romhányi professzorhoz, ahol 16 éven keresztül, 1968-ig dolgozott Az általános pathológia és a diagnosztika mellett a kutatómunkában is elsősorban a kémiai vonatkozású részek vonzották. így terelődött az érdeklődése a nukleinsavak kémiája felé. Ezek jelentőségére Romhányi professzor hívta fel a figyelmét már 1952-ben. Majd az egyetem vezetése 1968-ban megbízta az újonan épült I. számú klinikai tömb központi klinikai laboratóriumának a vezetésével. — Tizenhat éven keresztül lényegében a nukleinsavakkal foglalkoztam — mondja —, ebből írtam kandidátusi, majd az orvostudományok doktora címet eredményező disszertációmat. A magnukíeinsavaknak a jelentősége a sejtmagok szerkezetében, felépítésében és működésében van. A modern genetika alapjai tulajdonképpen nuklein- savakra épülnek. Jelentőségükről már nagyon sokat tudunk, de azt hiszem, valójában meg mindig keveset, és a távlatok beláthatatlanok. — Talán furcsa, hogy voiaki hosszú pathológiai kutatás után egy klinikai laboratórium munkaterületére kerül át — folytatja dr. Jobst Kázmér —, de c klinikai laboratóriumoknak, különös tekintettel a Magyarországon most kifejlődő klinikai kémiának, mint a neve is mutatja, a kémia áll az előterében. Feladatunk: laboratóriumi, elsősorban kémiai laboratóriumi módszerekkel, olyan diagnosztikus célú vizsgálatokat végezni, amelyekkel a betegség megközelítésében, a diagnózis felállításában nyújthatunk segítséget. Ez tehát lényegében egy alkalmazott kémai. Hátterében természetesen ott áH a pathológia, hiszen minden betegségnek a pathológio a háttere. Távlati célunk éppen az, hogy a hazai vonatkozásban kifejlesszünk egy modem, a mai nemzetközi Igényeknek megfelelő szintű klinikai kémiai laboratóriumot. Ez első sorban a szövetnedvek analízisét végzi, részben már gépesített automata eljárásokkal. Ugyanakkor kutatási területünk tulajdonképpen a sejtpothológia felé irányul, amikor is ugyanezeket a módszereket lényegében a ma már rutinszerűen végzett úgynevezett biopsziás mintáknak az analízisével kívánjuk kiegészíteni. Ezzel az úgynevezett kémiai-pathológiai kutatási irányt szeretnénk továbbfejleszteni. Uj orvosprofesszorok Ot új orvosprofesszort neveztek ki nemrég a Pécsi Orvostudományi Egyetemre. Munkásságuk sokrétű, az orvosi tudományok, sőt, még szélesebb körben: a természettudományok számos ágában mutattak fel kiemelkedő eredményeket. Ezen kívül oktattak és — közvetlenül, vagy áttételesen — gyógyítottak. Van azonban egy közös vonásuk: valamennyien a Pécsi Orvostudományi Egyetem neveltjei. Amellett, hogy a többségük pécsi „tüke” is, itt kezdték az orvosi pályát, ennek az egyetemnek az Idősebb generációja volt a kézvezetőjük, s így nemcsak száraz munkajogi értelemben, hanem emberileg, a környezetükhöz való kötődés vonatkozásában is Pécshez, a Pécsi Orvostudományi Egyetemhez tartoznak. Ritka kincs az ilyen szakembergárda egy egyetem, egy város életében, s egyben ritka esemény is, hogy itt és ilyen színvonalra, ilyen beosztásba tudtak emelkedni. Nagy tisztelettél és örömmel köszöntjük őket, egyetemüket Dr. Takács István A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, 1943- ban. Családjának régi barátja, Boros Béla professzor beszélte rá, hogy orvos, majd, hogy szemész legyen, s végig, a most megkapott egyetemi katedráig második apjaként támogatta. — Egyetemista koromban két évig dolgoztam a kórbonctanoo, — mondja — s a klinikán o szövettani vizsgálatokat vettem át Rövidesen áttértem az élettani és gyógyszertani területre éspedig a szembogárral, a pupillával foglalkoztam. A mondás, hogy „A szem a lélek tükre”, óbból adódik, hogy a szembogár tág, ha az ember izgatott, s ha nyugodt, okkor szűk. Ezt két izom szabályozza. A két izmot óMatszemekből kimetszettem. Izolált szivárványhártya izmokon kezdtem élettani és gyógyszertani kísérleteket. Bizonyos beidegzési és gyógyszerhatásokat vizsgáltam közösen Boros professzorral. Az eredményekből közleményeket írtam, s ezeket összefoglalva 1965-ben „A szivárványhártya izmainak élettana. Izolált Iris-izom kísérlete” címmel védtem meg kandidátusi disszertációmat — Boros professzor helyettese lettem. Mivel ő négy ízben volt az egyetem vezetője, viszonylag korán kerültem nehéz feladatok elé. Eddig körülbelül ötezer műtétet végeztem el. Közben újabb területet kezdtem vizsgálni: a szem folyadék- és vérkeringését A szemorvosok keresztje a zöldhályog, ez ugyanis lényegében a szem folyadékkeringésének a problémája. Világstatisztikák szerint 45 éven felül minden ötvenedik ember zöldhályogos. Részben gyógyszerrel, részben — mintegy 50 százalékban — műtéttel lehet gyógyítani. Ez orvostudományi világprobléma, amelyet igen sokan kutatnak. En is bekapcsolódtam, s jelenleg is ez a tudományos témám, amelyet természetesen munkatársaimmal közösen kutatok. — Terveim? — Az orvosgárda, amely egyben szinte baráti köröm is, olyan, hogy a klinika elképzeléseinek megvalósításában hosszú időre biztosan lehet rá támaszkodni. Ezek a tervek nagy horderejűek. Az alapvető cél: elsősorban minden a betegekért történjék. Ez a szellem Boros professzor alopelveként gyökerezett meg bennem és o klinikán. Természetesen technikailag is korszerűsödnünk kell. — Kísérleti munkánk az eddigi szinten megy tovább. Ennek egyik területe a szemészeti mikrokirurgia, vagyis a mikrose- bészet, mégpedig a zöldhályog ellen. Másik a cukorbetegség elleni gyógykezelés. A cukorbajosoknak ugyanis körülbelül a betegség második évtizedében ideghártya elváltozásaik vannak, — akármennyire rendezett is a cukorbaj. Mi az Ideghártya cukorbajos elváltozását a klinikán úgynevezett fotokoabuláció- val kezeljük. Ez a fény által történő fehérjekicsapás, amellyel az újonnan képződött ereket elzárjuk. E két tudományos természetű tevékenység mellett a munkatársakkal számos egyéb tudományos feladatot is végzünk o betegágy mellett Dr. Bauer Miklós Ügy kezdődött, hogy már gyermekkorában megismerkedett a fülészettel — mint szenvedő alany. Elektromérnök akart lenni, de helyhiány miatt nem vették fel. Huszonhat év múlva, az idén július 1-től, dr. Bauer Miklós kandidátus, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Fül-Orr- Gége Klinikájának igazgató professzora. A két időpont Között pedig a következők történték: Bauer Miklós orvostanhallgató évekig az Élettani Intézetben dolgozott Nyara:.ta odahaza, a pápai kórházba segédkezett a fül-orr-gége műtéteknél. Az Élettani Intézet remek előképzettséget nyújtott számára, de nem akart elméleti ember maradni. Mint élettanász, eleve az orvosi szakma érzékszervekkel foglalkozó területeihez, ezek idegrendszeri vonatkozásaihoz vonzódott Ez és talán gyermekkori emlékei irányították figyelmét a fül-orr-gégészetre, amely nagyon széleskörű orvosi munka. Az összes szakrendelő-beli betegek 20—25 százaléka valamiképpen ide tartozik. A pálya többi része már klinikai hétköznap, amennyiben egy klinikán, o gyógyításban egyáltalán vannak nyugodt hétköznapi pillanatok. Rengeteget dolgozott megírt 31 tudományos munkát Betegei szerették, mert reális, derűs hangulatban gyógyított, ha kellett, akkor rokonszenvesen tudott keménysza- vú lenni. Mellesleg jó érzékű viccmesélő és a feszes klinikai munkában ez sem megvetendő. Van egy kis tipp-füzete ahová ötleteit írja. Ebben szerepel egy kérdés, hogy miképpen lehetne egy betegségtől tönkretett fület annak hangvezető rendszerét, a dobhártyát és a hallócsontokat helyrehozni? Kollégáival együtt műanyagra gondolt mert nehéz volt elképzelni, hogy a középfülben szabadon álló képleteket szabadon át lehet ültetni. Hiszen a transzplantációnál mindenki az átültetett rész vérellátására gondol! A levegőtartolmú dobüregbe csontot beültetni? — eleve sikertelennek látszott 1964-ben Prágában járt, ahol találkozott Cserny fülészprofesz- szorral is. Ö felhívta figyelmét egy szakcikkre, mely a saját csont átültetéseinek lehetőségeiről szól. Bauer dr. hazajött, elolvasta. A klinikát akkoriban kereste fel egy beteg, egy bányász, akinek a fejére zuhant egy szikladarab, az ütéstől kimozdult és tönkrement az egyik hallócsontja. Bauer doktor o hallócsontot egy csontszilánkkal pótolta. A bányász azóta is jól halL Lassan rájött, hogy az egész hallócsontláncolatot pótolni lehet, sőt, a dobhártyát és a hollócsontokat együttesen is. Tulajdonképpen ez a szűkebb szakterülete. Persze ehhez az egész középfülsebészetnek át kellett alakulnia: az ilyen műtétek csak operációs mikroszkópnál végezhetők. Mivel a legtöbb hallássérülést középfül- gennyesedés okozza, ezért a pótló műtét feltételez egy sikeres gyógyító műtétet. A betegek mintegy 40 százalékának javult meg általában a hallása és ez viláqviszonylatban Is igen ]á eredmény. De hasonló mádon oldja meq az öröklött hallócsontrögzülést is. — Nagyon termékeny „műhelymunka” van a klinikán — mondja — igen hasznos, kritikai környezetet szolgáltatunk egymásnak; nagyon szeretem ezt az értékes, lendületes kollektívát. Az említett hallósjavftá műtétekből most már típusműtétet szeretnék kifejleszteni. A fiatal kollégák tanulják mag, s így minél több emberhez jusson el. — Igen jó az együttműködés az Idegsebészettel, Mérei professzorral és munkatársaival, ök, velünk együttműködve, oz arcüregen keresztül közelítik meg az agyalapi mirigy daganatait. Segítségünkkel rátértem o belső hallójárat sebészetére is, a ritka hallójáratdaganat korai állapotban történő gyógyítása céljából. Ezt az egész világon csak néhány helyen végzik. — Eddigi munkámban sokat segített dr. Alföldy Jenő professzor, aki mindig lelkesedik az új megoldásokért. A klinika vezetésében nem is szeretnék gyökeres változtatást. Klinikai tudományos munkánkat kísérleti sebészeti jellegűnek gondolom el. A Kísérleti Sebészeti Intézet, az Élettani, a Kórbonctani, az Anatómiai, a Biofizikai Intézet mind segítenek bennünket A klinikának éppen az a feladata, hogy a tudományos eredményeket a gyakorlatba ültesse át Célunk tehát továbbra is o műtéti gyógyítás újabb módozatainak folyamatos kutatása és ha beválik, azok elterjesztése. Csupa lendület, terv és hozzá 26 szívós, munkában telt év a biztosíték, hogy ez a nem múlandó. lendület diiíSBÜ 7 Dr. Kétyi Iván Éppen harminc éve érettségizett Pécsett o Széchenyi Gimnáziumban. Az egyetem elvégzése után a közegészségtannal egy intézetet alkotó Mikrobiológiai Intézetben dolgozott és ma — ennek lett a professzora. A rutinmunkától jutott el a komoly tudományos eredményekig, az egyetlen munkahelyen. — A vérhas kórokozóját kutattam — mondja —, ez volt a kandidátusi disszertációm tárgya. Lényege: a gerincesekben, a kétéltűektől kezdve igen jól kialakult, nagyjából állandó csíraszámú o belek baktéríumösszetétele. Ha tehát a halakat steril táplálékkal etetem és steril akváriumban tartom, akkor nincs bennük baktérium. Ha azonban ugyanezt o békával teszem, akkor abban megmarad egy állandó bélflóro. Ezt az embernél is meg lehet találni. Nincs is olyan óriási különbség az emberi és oz alacsonyabb rendű állati bélfiára között — Sokon leírták előttem, hogy a széles hatóerejű antibiotikumok, a Chlorocid, o Tetrán, nemcsak a kórokozó baktériumot pusztíthatják el, hanem ártalmasak o normál bélflórára is. Úgy vélték: a normál flóra elpusztul tőlük, s így megszűnik a szervezet vitaminszintetizáló képessége is. Felállítottak egy elméletet Eszerint a normál bélflóra- baktériumok védelmet nyújtanak a különböző más baktériumokkal szemben. Ha tehát kipusztul a bélflóra, akkor például a stafilococcus, vagy más baktérium megtelepedhet a bélben és súlyos másodlagos fertőzéseket okozhat. Én azonban azt feltételeztem, hogy nincs ellentét a bélflóra összetevői é* a másodlagos fertőzési lehetőségek között. Kutatásaim alapján bizonyítottam is, hogy ez nem igaz. Tehát nincs másodlagos fertőzés. Ezen kívül nem olyan könnyű a bélflórát kipusztítani. Állati kísérleteken és emberi vizsgálatokkal egyaránt igazolható, hogy igen gyorsan pótlódik a bél normál baktérium világa. Sőt, az volt oz új eredmény, hogy éppen a gyomor kórokozóival szemben igen jó védelmet jelent. A bélflóra tehát nagyon erős, állandó. Aztán bizonyos védelmet is jelent rokonbaktériumok okozta fertőzésekkel, például a szalmonellákkal szemben. Tudománypolitikai tevékenysége sokrétű: titkára a Magyar Immunológiai Társaságnak, póttagja a Magyar Mikrobiológiai Társaság elnökségének és tagja a Tudományos minősítő Bizottság Elméleti Orvosi Bizottságnak — sok egyéb funkciója mellett. S a felsőoktatás? — Már hallgató korában résztvett az intézet oktató tevékenységében, előbb a gyakorlatban, majd 1957-tól fokozatosan az elméleti oktatásban Is. Aztán 1965-ben Mikrobiológiai genetika címmel speciálkollégiumot szervezett, amely egészen az oktatási reformig tartott. E tárgyban jegyzetet is írt, s ez öt kiadást ért meg. Az oktatási reform sikere érdekében pedig munkatársaival úgynevezett gyakorlatas jegyzetet írt, majd ugyanebben oz évben még egyet a negyedik évfolyom integrált mikrobiológia oktatásának elősegítése céljából. Az emberi szervezet mikrovilágát kutatja tehát. Az egyszerű beteg nem ismeri őt, de eredményei benne vannak — ha nagy áttételekkel is — a gyógyulást tanúsító klinikai, kórházi elbocsátó okmányokban. I V
