Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)
1974-07-21 / 198. szám
Ez mái másfajta veríték... ARATU NK Por és meleg őzért won bőven, ömlik a sárga fény fentről és szétfolyik a százharminc holdas táblán. Dél van. — Háromra meg leszünk — mondja az ogronómus és kézfejével megtörli o homlokát — de négyre biztosan. Reggel nyolckor álltak neki. Hat kombájn és hat billenőplatós teherautó. Aratnak Üjpet- rén. Verejtékeznek az emberek o kormánykerekek mögött. Por száll a szemzugokba, nyakgödrökbe, szutyokká maszatolódik a bőrön. Megállás nincs. Drága a pillanat. Amott már jön a kocsi üresen, itt már villog a kombájn tetején a lámpa: tele van a magtér, üríteni kell... Zúdul a Libelulla-folyam, percek alatt telik a teherautó, indul a szárítóhoz. A kékszínű kombájn szások közötti Meg, ami egyenletesre olajozta a férfiak hátát, meggyűlt a mellkasuk szőrén, a szemöldökön, s kövér cseppek- ben öntözte meg a tarlót. .. Vézna, patyolatfehér városi gyerek voltam, tiszta ötös a falusi iskolában, közutálat tárgya, mert élé volt a kantáros rövid- nadrágomnak. Hót persze, hogy elmentem az aratóknak vizet hordani. És estéie pecsenyére sült, vacogó, holtfáradt és ma- szatos emberré váltam — fehér, kantáros nadrágom összeszakadt, talpam csupa seb... Ak— István napon? Sokszor már Péter-Pálkorl Amikor a zsák búzát a malomba vittük előcsép- lésből, otthon már fűtötték is a kemencét. Hazaértünk a liszttel, dagasztottak az asszonyok. Olyan kenyeret sütöttek, meg lángost... Elhallgatunk egy időre, kenyérillat lengi be az országutat. Aztán sóhajt. — Akkortájt még a rőzsének is volt keletje, becsülete. Azzal fűtöttük a kemencéket Most már ott marad az is az erdőben. Sok az olajkályha, palackos gáz... — A kenyeret honnem kapják? — A siklósi kenyérgyárból. — Van még Újpetrén kemence? Nem tud róla. Ügy véli, hogy három éve bontották el az utolsót. Számolunk. Százharminc holdas búzatábla. Százötven jó kaszás, ugyanannyi marokszedő, hetvenöt kötélterítő, kötöző kellene ahhoz, hogy egy nap alatt levágják. De ki is kellene mindjárt csépelni. Az ezerhetvenes cséplőgép százötven mázsát győzött naponta. Ezen a táblán harminc mázsa termett holdanként Micsoda képtelen rekord lett volna ez húsz évvel ezelőtti De folytassuk csak a számtant! Kiderül, hogy huszonhat cséplőgépnek kellene dolgoznia, hogy egy nap alatt kicsépelje az innen learatott gabonát Egy gépet huszonegy ember szolgálna ki: poiyvás, tö- rekes, etetők, kévedobálók, ka- zalrakók, kévevágók, zsákosok... Megannyi elavult, már ismeretlen fogalom. De el is kell szállítani ám a gabonát a határból a szérüs- kertbef Egy fogat két holdrói képes egy nap alatt beszállítani a kereszteket Hatvanöt lófogat volna hát szükséges ennyihez, ugyanennyi kocsis, s két kocsihoz legalább egy kévedobáló. Az osztag rakókat már nem is számolom: eddig nyolc- száztizenkiienc ember és százharminc ló munkáját sikerült összeszá molni. Nyoicszóz ember! Szinte néptelen a határ. Gépek sürögnek, zúgás hallik, több ezer lóerő benzinfüstje kavarog. Hatan ülnek a kombájnokon, hatan o teherautók volánja mögött, egy szerelő hűsöl a bokor alján, egy ellenőr adja ki a szállítójegyeket, méri a szemveszteséget. Tálca van a John Deere alján, amelyben huszonöt szemnél nem lehet több meghatározott idő alatt... Ha több van, nincs prémium. De nincs több. Tizennégyen aratnak le százharminc holdat, háromezerki- lencszáz mázsa búzát kicsépelnek. elszállítanak. Az ellenőrt Is beleszámítva. És mindössze csak húsz év telt el... Ez már másféle veríték. Kompit Péter A kombájn utón szalmát báláznak a gépek. már fordul is a táblára. Amott tölt egy másik. Ide, az út széléhez egy zöídszínű kombájn fáról. Kezelője leugrik, hosszasan kortyol a ceglédi fedeles kannából . . . Felmászok. Nem is zajos «s motor búgása. És nicsak: én is el tudnám vezetni I Ismerem máris a sebességi fokozatokat. Egy teknősbéka, meg egy nyúl rajza látható a váltókarnál. A biztonság kedvéért azért megkérdezem. — Jól sejti — gratulálnak —, a teknős a lassú, a nyúl a direkt fokozat Ölök az üvegezett fülkében, büszke vagyok a tudományomra. Elégülten tekintek szét fentről. Kényelmes, pormentes, levegős munkahely ez a John Deere kombájn. Külön ventillátora is van. Ha lehetne dohányozni, szivargyújtó is lenne, biztosan. De hagyjuk dolgozni a kom- bójnost. Mászik is fel, felröfög a zöld csudabogár, fáról, ^fordul a búzának. Megy a teli kocsi, jön mór az üres, villog a iámpa ... Aratnak. Por és meleg van így dél körül. Sárga fény ömlik az égről, szétfolyik a búzatáblán, szutyokká maszatolódik a nyakakon a verejték. Ó, de másféle volt az a veríték, ami huszonöt esztendeje szakadt egy kisfiúról, aki a csö- csöskorsóval szaladgált a kaT -XT £ Ti TI npre 9 i/IL kor tanultam meg tarfán mezítláb járni. — Arattam — mondtam anyámnak öntelten. És úgy is éreztem, hogy én vágtam le a sok gabonát. Tfz holdja volt Sóstói Jánosnak még a maszek világban, ebből három holdon búzát, egy holdon pedig árpát vetett. Szépen termett, volt év, amikor 6 tartotta a búzarekordot. Tíz mázsa is megtermett holdanként Most mezőőr. Arra kér, hogy tegyem a neve elé azt: idős, nehogy összetévesszék a fiával. Én meg arra kérem, hogy mesélje el; hogyan arattak annak idején? ■— Egy holdat vágtunk le egy nap — számolgatott — szóval, a három holdat négy-öt nap alatt arattuk le. Ha eső volt közben, eltartott egy hétig is. Amikor levágtuk, közösen hordtuk be. Ez egy napig tartott Asztagoltuk, aztán vártuk a cséplőgépet. Újpetrén két cséplőgép dolgozott, egyik soron, másik soron mentek. Ki kellett várni. Persze, lehetett vinni eló- cséplésbe, hogy legyen kitartás ... — A búzát hová vitték őrletni? — Kiskassán, Péesdevecserén volt vízimalom, Vókányban gőzmalom ... Egy-két nap múlva érte lehetett menni. A gőzmalom szaporább volt, azt meg lehetett várni. Négy-öt óra múlva már vihettük a lisztet. — István napon volt új kenyér „... Az egyházasharaszd tsz Monszun szárítója az idei aratás során mutatkozik be. Óránkénti kapacitása 35 tonnes. Hz emlékek útjain Baranyai partizánok a Petőfi brigád egykori harcainak színterén Harminc év után huszonegy baranyai partizán — köztük nyolc nő —, útnak indult és ismét bejárta egykori harcai színterét. A Jugoszláv Harcosok eszéki területi szervezete vendégeként három nap alatt közel ötszáz kilométeres utat tettek meg azon a területen, melyen a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg XV. brigádja, a magyar és jugoszláv népek barátságát fegyverrel és vérrel megpecsételő Petőfi Sándor partizánezred küzdötte magát végig 1944 őszétől 1945 tavaszáig. Az emlékek útjairól visszatért baranyai csoport három tagja még most is, jó néhány nap elmúltával, fölindultán és meghatódva beszél a találkozás és emlékezés drámai és egyben lelkesítőén szép eseményeiről. Szalai József: Az udvari határállomáson vártak minket elvtársaink, az egykori parti zón- bajtársak küldöttei. Harminc év után viszontláttuk Cservenák Imrét, a brigád 111. zászlóaljának legendás hírű, felejthetetlen emlékű politikai biztosát. Fehér Istvánt, az egyik harcoló század politikai tisztjét — s akkor egyszerre éreztük: mennyi minden megváltozott, s ugyanakkor azt is, mennyire megváltoztathatatlan a lényeg ... Megöregedve, ritkuló vagy fehéredő hajjal, betegségekkel küszködve láttuk egymást viszont, de a szívünk, a barátság és bajtár- siasság érzése nem változott... Blaskovics Jánosné, a brigád Marikája, az egykori szanitéc, a felejthetetlen, emlékeket, fájdalmakat és örömöket felkorbácsoló út térképvázlatát mutatja. Mint egy hadműveleti vázlat. Udvar, Batina, Eszék, Szia- vonszkidrenovac, Orohovica, Ka- mensko, Zvecevo, Vocin, Daru- vár, Virovitica.,, Horvátországban, Szlavóniában a népfelszabadító harc kegyhelyei ezek a helységek. Auth Iván: A Petőfi brigád alapját képező Petőfi Sándor magyar partizán zászlóalj Sz/'o- vonszkidrenovácon alakult meg, 1943 augusztusában. Ekkor mintegy nyolcvon magyar varrta fel az ötágú csillagot és a nemzeti színű kokárdát. 1944 novemberében már 220 főt számlált a zászlóalj, s 1945 tavaszán, az immár brigáddá nőtt egységben több mint ezerhatszázan vonultak Bolmán felé... Bolmán. Ez a kis község távol esik a nagyforgalmú idegen- forgalmi útvonalaktól, a turisták, magyarországi fiatalok túlnyomó többsége számára sajnos nem is jelent szinte semmit o név. Pedig, itt, a magyar határ közelében, a Dráva mellett vívta legnagyobb csatáját a II. világháború legdicsőbb emlékű antifasiszta magyar alakulata, a Petőfi brigád. A korabeli térképvázlatok csak a katonák és a harcok egykori résztvevői számára érzékeltetik az esemény drámai nagyságát. A Dráva mögött a németek 11. hadosztálya, ejtőernyősök, jelentős páncélos erők. A harcok ebben a térségben, szoros összefüggésben a német főerők balatoni offenzívájával, március 6-án reggel kezdődtek. A Petőfi brigád ugyanezen a napvon érkezett a frontövezetbe, két zászlóaljjal Baranjsko Pet- rovo Selából és két zászlóaljjal Lőcs faluból, Bolmán irányába. A helyzet kaotikus volt, az ellenség nagy erőkkel halad Bolmán felé, melyet rövidesen hatalmába is kerített A német hídfő március 11-re jelentőssé vált, a tét óriási volt, hisz a Dráván-túli német erők egyesülése az ugyancsak nagy lendülettel támadó, s jelentős harcászati eredményeket elérő magyarországi német erőkkel rendkívül súlyos következményekkel fenyegetett. A Petőfi brigád harcoló egységei a XXXVI. és Ll. népfelszabadító hadosztályok között a támadás egyik legfontosabb irányában védekezett A veszteségek rettenetesek voltak, különösen sok tiszt esett el, ami a vezetés ésszerűségét és hatékonyságát csökkentve újabb veszteségeket eredményezett. A veszteséglistán ötven halott, 190 sebesült s német egyre csak támad ... Itt, Bolmán térségében esett el Kiss Ferenc, a brigád parancsnoka is, akinek neve és emléke köré legendákat szőttek az évek . .. Most csend terül a falura; új házak, autók, virágok. És egyszeresük megáll a busz, s összeszorult szívvel kiszállnak a békés turistának tűnő magyarországi utasok ... Huszonegyen azok közül, akik ott voltak, akik túlélték, s akik ma is élnek ... Valaki kérdez valamit, talán azt nincs-e eladó Fecske, de válasz nincs; a torkok ösz- szeszorulva, a szív ritmusát vesztve kalapál... Auth Iván: Megismertem szinte minden házat minden völgyet. Megtaláltuk azt az épületet is, ahol hat bajtársunk holttestére bukkantunk a harcok elcsendesülte után ... Egy nagy mérlegen feküdtek, egymásra dobálva, a községi mázsaház előtt... És alattuk akna volt... A mérhetetlen gyűlölet és bosz- szú aknái, mert a németek mielőtt szétszóródtak, illetve visz- szavonultak, pusztítottak és aláaknáztak mindent... Csend lesz. A térképvázlatot, a fényképeket, az emlékművek fotóit nézzük. A Petőfi brigádban harcait baranyai partizánok alakulatuk brigáddá szervezésének közelgő harmincadik évfordulója jegyében járták újra végig ifjúkori megpróbáltatásaik színterét, s a felszakadó emlékek olyan elemi erővel hatnak még ma is, hogy csak a csend segít B/askovics Jánosné: Ott volt velünk Kónya Istvánná, aki súlyosan megsebesült a harcokban, s ma is szenvedi az egykori sebeket Elhozta magával azt o katonai tőrt, melyet Itt zsákmányolt... Nem tudom elmondani, milyen rettenetes pillanatok voltak ezek. Rosszuilét környékezett bennünket, ugyanakkor mámoros öröm is dobolt bennünk, hisz élünk, s minden olyan szép ... Szólal József: Es mindenki, nemcsak a volt bajtársak, a lakosság, a pincérek, a boltosok, minden de minden ember olyan kimondhatatlanul kedves volt— Nézzük az emlékművekről készült fotókat. Mindenütt magyar nyelvű feliratok is, a látogatás tiszteletére kitűzött zászlók között a magyar nemzeti lobogó» A Petőfi brigád o szó legszorosabb értelmében a testével állta az ellenség útját. A nagy terv, hegy a német erők erőszakos drávai átkelése utón hátba támadják a balatoni offenzívo ellen védekező szovjet főerőket, akkor omlott össze, amikor már- már úgy tűnt, hogy sikerűi, hisz Bolmánnál átlépték a folyót ékeik nagy lendülettel előrehaladtak; aki a térképet nézte, úgy érezhette: az út nyitva áll, hisz nincs többé se víz, se hegy, kitárultak a kapuk o Dunántúl belseje felé... Auth Iván: Katona! szempontból is nagy jelentőségű volt a Petőfi brigád helytállása a tragikus körülmények között, igazi jelentőségét azonban az a tény adta, hogy magyarok harcoltak, szervezett egységben, szovjet, jugoszláv és bolgár csapatokkal vállvetve a fasizmus ellen .,, De ez már hadtörténet, vagy ha úgy tetszik, nagypolitika. Itt most az emlékekről, érdemekről, a soha el nem múló elkötelezettségről van szó — bár az !s igaz, hogy mindez egyben a legjobb értelemben vett politika. — Nagy élmény volt, köszönjük vendéglátóinknak, s természetesen már most tervezzük a kővetkező találkozót: itt, nálunk — mondja Szalai József —, hisz a Petőfi- brigád Siklós mellett Kiscsányban alakult... Békés Sándor r i
