Dunántúli Napló, 1974. július (31. évfolyam, 178-208. szám)
1974-07-14 / 191. szám
— Kezdjük mindjárt a gyűrűvel — kérem Németh Györgyit — férj, vőlegény? lettek gyünk a Hatalmas teremben. Komló). Édesapja? Hát persze, hogy bányász. Aknász, Kossuth-bányán. Jól megtermett, nyugodt ember az ifjú tanár. Csendesen válaszolgat. •— A Kun Béla Gimnáziumban végeztem. — Hol fog tanítani? — A Kun Béla Gimnáziumban. Nyelek egyet. Fura helyzet, annyi szent Négy év után hajdani tanáraival egy asztalnál vitatja meg az oktatás-nevelés gondjait — mint kolléga... András orosz nyelvet tanít majd. — Történelem—orosz szakon végeztem. A főiskolára az orosz kedvéért jöttem, de kellett még egy szak. Ü nnepélyes a pillanat. A hatalmas teremben csordultig-érzé- kenyült emberek szoronganak. Csend van. Csőre töltött fényképezőgéppel áll a pódiumnál készenlétben a sok rokon-Józsi, Béla, Anti, báty, öcs, nagybácsi és facer, várják az áhítatos másodpercet, a főigazgató kézszorítását, a lakonikus tömörségű mondatot: tanárrá fogadom. Ez a vég, az omega. Négy év munkája, sok tanulás, keserves vizsga eredménye. S egy óra sem telik belé, árad. ömlik az ünneplő ruhába öltözködött embersereg a napfényre. Csókok és exponáló szerkezetek csattannak, csukéták cserélnek gazdát, háromszáz ifjú tanár hatszáz nőrokona emelgeti szeméhez a zsebkendőt. örülnek. Sosem felejtem el rezignált arcú barátomat, aki egy hétig felvételiztetett a Tanárképzőn. Öltünk a folyóparton, sütött bennünket a Nap, szívtuk a cigarettát és figyeltük az üvegbotok végét. Tízkilós süllőkről álmodoztunk. — Tudod —1 mondta egyszeresek, és o csikket a folyóba pöckölte — az bánt, hogy olyan kevesen tudták jól megválaszolni ezt a kérdést: miért választották a tanári pályát? Aztán továbbra Is a folyót nézve, folytatta: — A kilencedik után már csak strigulákat húztam. Szóról szóra mondták ugyanazt. A végére, persze, kiborultam, restelltem is magam, a bizottság tagjai le is toltak. ' — Miért? — Ráförmedtem o jelöltre: »ugye, már kisgyermek korában szerette a gyermekeket, ugye, mindig vonzódott a közösséghez, ugye, jó érzéke volt hozzá és kiválóan tudott foglalkozni velük? Ugye, a bölcsődében, az óvodában, az alsó- és felsőtagozaton, középiskolában elhatározott szándéka volt, hogy tanítsa a többieket?” — Gonosz vagy — mondtam — ez a kérdés hülyeség, $ csak hasonlóképpen lehet rá válaszolni. Ebben maradtunk. Egy kfesft belebonyolódtam Dóvar Vo- téria életútjába, aztán magyarázatot kaptam a sok bonyodalomra. Kezében bokréta, orcán még az avatás emléke ragyog. Sietnünk kei) — amott egész kis tábor várja. Szakálybó! jött. — Odavalósi? — Nem. Tulajdonképpen Atárt éhem huszonegy évet De nem ott születtem, hanem Nagykónyiban. A papa vasutas, a család a szolgálat szerint követte. — Hol fog tanftonl? — Hőgyészen. Magyart tárté nehmet A Janus Gimnáziumban végzett énektagozaton. Sima volt az út, felvették azonnal. — Mennyi lesz a keresete? — Ezerhétszázötven az alapom. — Van kocsija? — Még nincs. Jogosítványom «foson? igen. Most veszem észre a gyűrűt Igen, férje „cselédkönyves" orvos, a dombóvári kórházban tölti a szigorlóévet Azután körzeti orvos lesz valahol. — Akkor, persze, vele megy --1 A pillantás beszédes. Hja, meg vagyon írva: ez osszony mindenhová kövesse urát... Belém bújik az ördög. Tanárok — Miért választotta o tanári pályát? Készséggel válaszol. — Már az óvodában szerettem a gyermekközösséget, szerettem a kisebbekkel foglalkozni. Ez végigkísért az iskolában, és a gimnázium második osztályában határoztam el végleg, hogy tanár leszek. Nincs szebb dolog, mint nyiladozó kis értelmüket . . . Sok sikert kívánok, búcsúzunk, megy. Olyan határozottan int nemet, hogy kis híján zavarba jövök. Egyébként: határozott mindenben. Válaszai szabatosak, konkrét célja van, feladatokat szabott magának, programja szép. Szóvaf: rokonszenves. — Szombathelyről jöttem, s Körmenden leszek énektanár. A „Ki nyer má"-ra gondolok hirtelen, t ezt kérdezem: — Az emberek miért nem szeretik, ismerik, vagy művelik a zenét? Idő híján? —- Nem. Meg kell kedveltetni velük gyermekkorban. Ez az Iskola feladata. A tanároké. Az enyém is. — Mi lesz az első teendője? — Zenei szakkört szervezek, s egy ragyogó lemeztárat alakítok ki. Lemeztár. Annak idején el kellett döntenem, hogy magnó, vagy lemezek? Magnót vettem, mert éppen hiányzott ötvenezer forintom egy közepesen ragyogó lemeztárra. — Lesz elég ereje — kajánkodtam —■ pénzért birkézni a tanügyi hatóságokkal? — Nem kell birkóznom. Nálunk, Vasban megadnak minden segítséget. Ismer pontosan mindent, ezekre a „lényegtelen" dolgokra csak odaveti o választ És átlényegül, sugárzik, egész más lesz, amikor leendő kórusáról beszél, a Kodály-módszerről, mai kórusművekről... Zene szól a hangjából. Realista álmodozó. Kívánom, hogy az álmai is váljanak valóra. Azért e „fiuk” is képviselik magukat ezen a pályán, ha nem is többen, mint a lányok. Deli Andrással mór magunk vo— Mennyi Idő alatt lehet egy nyelvet megtanulni — kérdezem — mondjuk beszéd-fokon? — Két év kell hozzá. — Akkor — csapok le — miért nem tud oroszul az a diák, aki nyolc évig ta- hulja? Meghökkent a válasz. — Mert a tanárai sem tudnak. — Ezt egy orosz-tanártól kell halk»- nőm? Ezek szerint a maga diákjai sem... ( — Még nekem is sok tanulnivalóm van. Azért elkövetek mindent A tervek: olasz nyelv az Eötvösön, nősülés. Ott ragyog o gyűrű az ujján, a menyasszony „kolléga", történelem— orosz szakos tanár. Együtt avatták őket az imént ő Komló valamelyik általános iskolájában kezdi a pályát P ályakezdő, fiatal emberek. Torrá' rok lettek. Eddig iskolába jártak, most pedig jön a munka, a közűgyek, magánügyek tömkelegé, szóval az élet Jelszavuk régi, de mint minden nagy igazság, ez is örök: non scholae, séd vitae discimus... Nem az iskolának, az életnek tanulnak. Majd megilátjuk. Meg bizony... Kompis Péter A KISZ politikai jellegének erősítése Káder János: Válogatott beszédek és cikkek A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt ifjúsági szervezete, kommunista jellegű politikai tömegszervezet Ez azt jelenti, hogy a KISZ tagjaival szemben olyan politikai követelményeket kell támasztani, amelyek teljesítése együttesen biztosítja a szövetség fenti jellegét A KISZ Központi Bizottsága ez év áprilisában hozta meg azt a határozatát amelyben megfogalmazza a KlSZ-tagok- kal szembeni politikai követelmények új rendszerét és azokat a sajátos tevékenységi formákat, amelyek keretében ezek teljesíthetők. A KISZ továbbra is soraiba hív és vár minden becsületes magyar fiatalt, aki elfogadja és magáévá teszi a KISZ programját, magatartásával, tetteivel bizonyságát adja annak, hogy méltó a KISZ-tagságra. Attól a fiataltól viszont, aki a szervezet tagja lett, fokozottabban elvárja, hogy legjobb tudása és képességei szerint helytálljon a munkában, a tanulásban és a haza védelmében, ismerje meg a párt eszméit és politikáját, álljon ki érte minden körülmények között, vegyen részt annak megvalósításában. Alapvető tartalmi, politikai követelmények ezek, amelyek minden KISZ-tagra vonatkoznak. Figyelembe kell venni azonban, hogy a KtSZ-tagság rendkívül differenciált életkorú, foglalkozású, műveltségi szintű és ér- érdekiődési körű fiatalokból áll. Ezért az egyes követelmények teljesítését jelentő konkrét tevékenységet más-más módon kell megfogalmazni és megszervezni. Mást kell követelni a textilgyári munkáslánytól, mást a középiskolás diáktól és ismét mást a mérnök vagy közgazdász fiataloktól. Ezt a differenciáltságot biztosítja az egyéni feladatvállalások rendszere,, amely életkoronként és foglalkozási áganként változó, és igazodik azokhoz a körülményekhez, amelyek a munkahelyek, iskolák, lakóhelyek különbözőségéből adódnak. Ebben a rendszerben a KISZ-tagok egy évre szóló feladatokat vállalnak, amelyeket a KISZ taggyűlés hagy jóvá és erek együttesen képezik az alapszervezet egyéves programját A KISZ vezetőség köteles gondoskodni arról, hogy az egyéni vállalások teljesítéséhez biztosítsa a szükséges feltételeket programokat munkalehetőségeket A fiatalok egy év után egyénileg adnak számot vállalt feladataik teljesítéséről, munkájuk egészéről. Ezúttal is a KISZ taggyűlés dönti el, hogy elfogadja-e a munkáról szóló számadást vagy sem. Az a KISZ-tag, aki becsülettel teljesítette vállalt kötelezettségeit, továbbra is tagja maradhat a szervezetnek, aki viszont önhibájából nem tett eleget ennek, az önmagát zárja ki a KISZ-ből. A Központi Bizottság bevezette az egyéves tagsági igazolványt, amit azok számára adhat az alapszervezet, akik eleget tettek vállalásaiknak és megtagadhatja azoktól, akik hanyagok, lusták voltak vagy magatartásukkal méltatlanabbá váltak erre. A tagsági igazolvány kiadásának megtagadása nem jelentheti és nem is jelenti azt, hogy a KISZ eltávolította magától, kiközösítette a fiatalt. Ez nem fegyelmi büntetés, nem örökre vagy hosszabb időre szóló kizárás, hanem a «unkának és magatartásnak a minősítése. Joga van a fiatalnak ahhoz, hogy — akár másnap — ismét kérje a szervezetbe való felvételét, ez esetiben azonban eleget kell tennie azoknak a próbakövetelményeknek, amit a KISZ minden új belépővei szemben támaszt és amelyek teljesítéséről ugyancsak a taggyűlés előtt kell számot adni. Bármennyire is szervezettnek tűnnek a KISZ Központi Bizottság intézkedései, ez a határozat mindenekelőtt és mélységesen politikai jellegű és a KISZ tagjainak igényesebb és magasabb szívonalú eszmei, politikai nevelését szolgálja. Növeli a KISZ tagjainak egyéni felelősségérzetét, lehetőséget ad a személyes aktivitás fokozására. Jelentősen hozzájárul annak a célkitűzésnek a megvalósításához, hogy a KISZ tagjai egyénenként is érezzék: több és jobb munkát, politikai elkötelezettséget, cselekvő aktivitást vár tőlük a párt és az ifjúsági szervezet. Petrovszki István Az 1956 ősze óta eltelt közel két évtizednyi Időt joggal tekinthetjük a jövőnket megalapozó és a fejlődésünk irányát hosszú időre meghatározó korszaknak. E korszakban úgy folytattuk a szocializmus 1945-ben megkezdett építését, hogy kiküszöböltük a korábban elkövetett hibákat, hogy következetesen a marxizmus—leninizmus szellemében dolgoztunk, hogy fokozódó mértékben vontuk be az állampolgárokat a közügyek intézésébe, hogy a szocialista építés programját a ma élő nemzedékek össznépi és egyéni érdekeit figyelembe véve és szolgálva hajtottuk és hajtjuk végre. Ez az ellenforradalom leverése utón kialakított belpolitika párosult azzal a külpolitikával, amely lehetővé tette, hogy — a szocialista világrend- szer részeként a legteljesebb egyetértésben és összhangban munkálkodva — eredményesen vegyünk részt a nemzetközi életben. Aki ismeri a hazánk fentiekben vázolt 29 éves múltját, az azzal is tisztában van, hogy ebben a fejlődésben mindig és minden vonatkozásban kezdeményező volt oz MSZMP. S aki tanulmányozza Kádár János közelmúltban megjelent „Válogatott beszédek és cikkek c. könyvét, az a korszak minden fontos problémájával, megoldott és még megoldatlan feladataival találkozik. Sokszor utalunk arra, hogy a politikai vonalunk töretlen, s mentes a kilengésektől. Ennek a szükségességéről Kádár János már 1957 januárjában szólt a csepeli oktívaülésen: „Vigyázni kell arra, — mondotta —, hogy pártunk soraiban egységes irányvonal érvényesüljön, és a kettős vonal ne bomlassza többé sorainkat”. Ez a kettős vonal, a párton belüli egyenetlenség, a lenini normáktól való eltérés, szerepet játszott az ellenforradalom kitörésének okai között Az 1957. mójus_ elsejei beszédében is elemzöen foglalkozott Kádár János a kétfrontos harc kérdéseivel. Erre akkor különösen szükség volt, mert oz ellenforradalmi káoszból kivezető úton újra és újra felmerült annak a veszélye, hogy az eseményeket egyoldalúan szemlelve csak egyfelé mérünk csaposokat, lehetővé téve, hogy a másik fronton ellenfeleink támadásba lendüljenek. _Arra <J kérdésre, hogy az első hónapok sikereit minek köszönhetjük, így válaszolt: „Mindenekelőtt annok, hogy saját hibáinkkal is (utalás a dogmatikus hibákra — a szerk.) szakítva, lelepleztük a pórt politikáját és a tömegek tisztánlátását zavaró, a marxizmus—lenrnizmust meghamisító, a munkásosztály érdekeit eláruló revizionista eszméket, visszatértünk a nagy Lenin tanításaihoz". A téma nem került és nem is kerülhet le a politika napirendjéről — ez teszi lehetővé, hogy a múltra vonatkozó értékelés 1972-ben sem változott meg, ekkor a Központi Bizottság novemberi ülésén a pórt első titkára fejlődésünk történelmi korszakait összehasonlítva így szói 1957- ről: „... pártunk ... Elvetette mindazt, ami rossz volt: a szubjektivizmust, a dog matiz- must és a revizionizmust az elméletben, a szektarianizmust és a liberalizmust a politikában $ a többi területen is". Az 1956-os ellenforradalom feletti győzelem a siker forrásai jegyében elvi és gyakorlati feladatunkká tette a munkásosztály vezető szerepének minden vonatkozásban való biztosítását Az első évek beszédei és írásai, a fizikai munka iránti tiszteletre, államunk munkás jellegére és arra utalnak, hogy mindig a dolgozók vállalták a szabadságharcok valódi célkitűzéséiért való harcot, hogy a magyar munkás forradalmisága a legnehezebb években is jelezte határainkon belül és kívül: nem aludt ki a forradalom lángja még akkor sem, ha a fasizmus leírhatatlan kegyetlenséggel lépett fel a haladás elten. A nemzet sorsának révbe jutásába« „új osztálynak kellett jönnie a nép vezetésére”. Ez az osztály azonban nem csiszolni, hanem forradalmi úton változtatni akart a régi társadalmi állapotokon. A forradalmiság nem csupán a régi lerombolását és valami újnak a felépítését vállalta, hanem azt is, hogy híven szolgálja „a társadalmi felszabadulás, a nemzeti füg- getlenséq és a népek barátságának ügyét". Bármilyen témáról rs van szó, abban közvetlenül, vagy közvetve, de jelen van a Szovjetunióhoz való ragaszkodás elvi, politikai és érzelmi indokolása. A munkásosztály azért tudott hatalomra jutni, mert hazánkat a Szovjetunió szabadította fel és azért tudta hatalmát megtartani és megszilárdítani, mert következetesek voltunk akkor, amikor a szocialista világrendszerhez fűződő kapcsolatainkról volt szó. Kádár János érdeme _— ó* ez beszédeiből és írásaiból egyaránt kiderül, — hogy munkájában és pártunk egészének tevékenységében a hatalom kérdéséhez mindig szorosan kapcsolódik a hatalom erősítésének fontos feltétele, a marxista—leninista szövetségi politika. „A szövetségi politikában a munkásosztály a kommunista végcélt, és azokat a feladatokat tartja szem előtt, amelyeknek megoldása az adott helyzetben közelebb visz a kommunista végcélhoz is. A fejlődés jelenlegi szakaszában ° feladat a szocializmus teljes felépítése. A munkásosztály erre szövetkezik valamennyi dolgozó osztállyal és réteggel." E közös célra szövetkezik a munkásosztály valamennyi társadalmi rétege, és mert a cél közös, válik minden a munkás- osztály, a parasztság, vagy érteimiséq helyzetét befolyásoló intézkedés egyúttal az egész társadalom érdekévé. Ezt szolgálta 1968-ban a gazdaság- irányítás új rendszerének bevezetése, ezt a folyamatos életszínvonal-emelő, szociálpolitikai tevékenység. A szocializmus jegyében lassan feloldódnak oz osztályhatárok és ha « folyamatban fellelhetőek a rétegek között olykor ellentmondások, akkor „ezeket az ellentmondásokat a szocializmus alapján, a szocializmus vívmányait tökéletesítve, közösen, egyetértésben, minden dolgozó osztály és réteg érdekeit szem előtt tartva lehet és kell megoldani”. A feladatok kitűzésére, a végrehajtás megszervezésére, az egész társadalom bevonására és érdekeltté tételére is az ellentétek feloldása révén jön létre a dialektikus egység. A párt teremti meg ezt az egységet és mindig is vallja, hogy sikereink nem egyszerűen a döntések helyességére, hanem mindenekelőtt a társadalom osztályainak, rétegeinek forradalmi munkájára, magatartására vezethetők vissza. Kádár János megnyilatkozásaiból politikánk egyik legfontosabb olapelve körvonalazható: mindig figyelembe kell venni az emberek és így a szövetségeseink véleményét, de következetesen érvényesíteni kell a párt politikáját. Ez a következetesség megnyilvánul a hozott határozatokban, a marxista tudás fejlesztésében, az egyéni gondok megértésében és g más nézetekkel való vitában is. „A politikai szövetségnek az a rendeltetése, hogy szövetségeseink közelebb kerüljenek hozzánk az ideológia területén is, és itt csak egyféle közeledés képzelhető el, az, hogy a marxizmus - leninizmus eszmerendszerét szövetségeseink fogadják el, vagy sajátítsák el olyan mértékben, ahogyan az lehetséges." Ügy vélem, hogy erre a magatartásformára a „Válogatott beszédek és cikkek" c. kötetben közreadott beszédek és cikkek szolgáltatják a legjobb példát. Sarlós István VASÁRNAPI MltlíKlft on
