Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-08 / 155. szám

é DUNANTOLI NAPlö 1974.}űn!us 8. Naptár-névtár Erős tanácsadó Június 8. MEDÁRD, a né­met Meinrad névből ered, amelynek „erős tanácsadó" a jelentése. Június 9. FÉLIX, alapja a latin „felix”, azaz „boldog”, „szerencsés". Június 10. MARGIT, a gö­rög eredetű Margaréta „gyöngy”, illetve a babiloni „Mar Galliti”: „a tenger lánya” az őse. Egyike leg­népszerűbb, s legtöbb be­cézett változattal rendelkező női neveinknek. (Az utónév­tár 29 változatát sorolja fel.) Június 11. BARNABAS ne­vünkben a „bar” szó rejtő­zik, amely az arameusok nyelvén „fiú”-t jelentett. A név őse innen a héber nyelvbe került át „a vigasz­talás fia” értelemmel. Június 12. VILLÖ nevűnk nogyon fiatal: csak 1967- ben került be a naptárba, erdemes tehát megjegyezni, hogy leánynév és jelentése „termés, mag”. Jobban is­mert formája a Vilja, Lehár Ferenc örökéletű „Víg öz­vegy” operettjéből. Június 13. ANTAL, ősi név, melynek jelentése nem tisz­tázott. Az bizonyos, hogy volt egy „Antonius” nevű lómai nemzetség, de jelen­tését Victor Krug német névkutató a latin „ante” elöljáró-szóra gondolva „el­nök, elöljóró”-nak véli. Június 14. VAZUL nevünk a görög Basileios névből származik, amelynek „kirá­lyi” a jelentése, de elköny­velhetjük ősmagyar névnek. Vászoly volt ugyanis 1. Ist­ván lázadó unokaöccse. Június 15. VID név lehet, hogy becéző névként vólt önállóvá, lehet, hogy latin eredetű és az Avitus — Vi- tuson keresztül alakult ki, így jelentése: „életerős". A német névkutatók a német Veit alapjának gondolják és jelentését a mai német ..willig”: „készséges, szívé­lyes” szóval magyarázzák. Június 16. JUSZTIN a la­tin „justus" (igazságos) származéka. Június 17. ALID A a német Adelheid-ből származott ót hozzánk; jelentése: „nemes természetű". Június 18. ARNOLD ófel­német eredetű. Első tagja az „ara, arn" (sas), máso­dik tagjára a mai német „walten” (igazgat, tevékeny­kedik, irányít) szó utal. A nevet ismerték már az ős­magyarok is „AmulF' for­mában. Június 19. GYÁRFÁS ere­deti alakja a „Gervasius" volt, amely „lándzsahordó”-t jelent Június 20. RAFAEL óhéber eredetű, értelme: „isten meggyógyít”. Június 21. ALAJOS nevünk a XVI. században különült el a Lajostól. Mindkettő a Chlodvig ófelnémet névből ered és jelentése — a „hiút” és a „wig” szavak révén — „dicsőséges harcos". A nyomok Poroszországba vezetnek Egy kis érettségi-történelem Az érettségi történelmének „nyomai” Németországba, pon­tosabban a XVIII. századi Po­roszországba vezetnek. Amint ' ki Iá boltok a 30 éves háború pusztításaiból, lassan javult az élet, éledezett a tudományos munka. Az egyetemre törek­vők száma feszegetni kezdte a középkorból fennmaradt szűkös kereteket. Sok jobbágy- és kéz­művescsalád fia is errefelé ke­reste a fölemelkedés útját. Az uralkodó körök gátolni kíván­ták ezt a folyamatot: jelszóvá vált a selects ingeniorium, a tehetségek kiválasztása. Ilyen körülmények után adták ki II. Frigyes Vilmos király iskolai íő- nácsosának 1788. december 23-i edictumát az érettségi vizs­gálat bevezetéséről. A magyar iskolák történeté­ben méginkább ellentmondásos az érettségi vizsgák bevezetése. Magyarországon az érettségi vizsgálatot az 1850-ben rende­leti úton életbe léptetett Orga­nisationsentwurf — az osztrák császárság közoktatásügyének megreformálására készített ter­vezet — tette kötelezővé. ső magyar érettségi utasítás 1884-ben jelent meg. Száz-százhúsz esztendős tör­ténete alatt sok szó esett az érettségiről. Flaubert, a fran­ciák nagy írója — aki ifjúkorá­tól szenvedélyes dühvel qyűj'öt- te a közhelyeket, amelyekben az emberj butaság jellegzetes megnyilvánulásait látta — gyűj­teményében, a Közhelyek Szó­tárában az érettségi címszó alatt ezt írja: érettségi=szidni szokták. Évtizedekig az volt a kérdés az érettségi körül: ki jut e| odáig? Ffarminckét esztendő­vel ezelőtt, az 1937—38-as tan­év végén pontosan 10 589 ma­gyar diák számára állítottak ki érettségi bizonyítványt. Közöt­tük alig néhány száz munkás­paraszt fiatalnak. Az idén már az 52 ezret ostromolta a matu­ráló diákok száma — s ebben nem szerepel a csaknem 20 000 esti és levelező tagozatokon tanuló felnőtt diáksereq. A statisztika I meglepetései Az ENSZ legutóbbi sta­tisztikai évkönyve helyreiga­zít néhány régi tévedést. Az évkönyvből kiderül, hogy Törökországban isszák a legkevesebb kávét. Az ál­talános hiedelem ellenére nem az angolok kedvelik a legjobban a teát, hanem az ír ek. A legtöbb sajtóterméket a kis Luxemburg hercegségben adják ki, ahol két lakosra egy újságpéldány jut A Falkland-szigetek lakói járnak legtöbbet moziba. Az aprócska Andorrának, amely Franciaország és Spanyolország között egy völgyben fekszik, igen nagy katonai költségvetése van. Ez egyébként nem az an­dorraiak harciasságával magyarázható, hanem az ünnepi tűzijátékok és dísz- sortüzek népszerűségével. Az érettségiről függelékül kö­zölt megjegyzések már akkor felvetik azt a ma is eleven kér­dést: nem az egyetemnek kel­lene-« a bebocsátást kérő hall­Nyár a télben, tél a nyárban „Ősmeteorológiai*' feljegyzésekből gatókat megvizsgálni. Fő ellen­vetésük „a gimnáziumok — minthogy évek sorát, át ismer­ték a tanulók eddigi teljesítmé­nyeit valamennyi tantárgyban — már bizonyos előzetes ítéle­tet visznek a vizsgára”, ami könnyebbé és biztosabbá teszi azt Foglalkoznak azzal a most Is időszerű problémával: „nem fajul-e az érettséqí puszta em­lékezeti teljesítménnyé, és nem válik-e mintegy felső határrá az iskola munkájában”. „Az erény az igaz boldogság eszköze, s alapja” — ez volt a címe az 1852-ben írt magyar érettségi tételnek. A szabadság­harc leverését követő évtizedek­ben a magyar tételekben tükrö­ződik az egész oktatómunka színtelen sége, bizonytalansága. Plgyeljük a további tételcíme- Icet: — Életünk legbiztosabb vezércsillaga a becsületesség. — Vallásos műveltségre töre­kedjél! — Mi hasznára van az embernek, hogy a jövő nincs feltárva előtte? — Az öngyil­kosságot mentegetni nem le­heti — Mi volt a magyarnak Mária Terézia? Az érettséqí előtörténete ha­zánkban az 1883. évi XXX. tör­vénycikkkel bezárul. Addiq — több mint három évtizeden ót — iskoláink hallgatólagosan továbbra is az Entwurfot, illetve a nyomában kialakult gyakor­latot vették alapul, de olyanok Is akadtak, amelyek később is nyíltan oz osztrák szabálykönyv alapjára helyezkedtek. Az el­Neheztelünk az időjárásra: csöppet sem tiszteli az évsza­kokat; a hőmérő higanyszála hol mélyen alatta, hol maga­san fölötte jár a meteoroló­gusok kimutatta sokévi átlag­nak. Az idei esztendő is jócs­kán hozott már időjárási kilen­géseket — ám a sárguló anna- lesek megerősítik a régi igaz­ságot: nincs új a Nap alatt... Idézzünk meg tanúként néhány följegyzést a letűnt korok „idő- járásjelentéseiből". A legrégibb „meteorológiai” feljegyzés 1288—89-ből való: i,Karácsonykor virágzottak a fák, februárban érett eper volt kapható, ugyanabban a hónap­ban kihajtott és áprilisban vi­rágzott a szőlő. A szőlő január 13-án kezdett már fakadni.” Réthly Antal, a régi időjárási észlelések tudós gyűjtője — rendszerezője megjegyzi: lehet, hogy az eredeti feljegyzés Auszt­riából ered, de ha ott ilyen ko­rai enyheséget tapasztaltak, akkor nálunk még inkább így volt. 1420: A fák kétszer virágoz­tak és termettek gyümölcsöt. A gabonának április 7-én már kifejlett kalásza volt. A cse­resznye áprilisban, a szőlő má­jusban kezdett érni. Sopron, 1473: Februárban a mezők oly zöldek voltak, a fák annyira vi­rágoztak, mint máskor május­ban. 1478—79: Magyarorszá­gon olyan enyhe volt a tél, hogy karácsonytól vízkeresztig minden éjjel mennydörgések voltak bő esővel és nagyon me­leg széllel; igen korai volt a tavasz és az ősz. A XVI. század elején a Dél- Dunántúlon jegyezték fel 1524- ben: A karácsony jég helyett ibolyát, hó helyett százszorszép virágot hozott. 1556-ban Er­délyben március végétől ápri­lis 27-ig olyan hőség volt, hogy az időjárás júniushoz volt ha­sonlatos. A későbbi századokban sem voltak ritkák a télben kezdődő tavaszok. A soproni krónikások szerint rendkívül szép, derült és meleg március volt 1686- ban, ami mindent korán érlelt Április 4-én szőlőszemek voltak láthatók. 1696 januárjában Szaniszló Zsigmond Torda vá­ros Jegyzője észlelte: „hallat­lan tavaszi idők jártak úgy, hogy szántottak"® vetettek egy­néhány helyt” 1728-ban Magyarpolyánon jegyezték fel: „Szentpálkor (ja­nuár 25.) olyan szép idő volt, hogy a méhek csapatostól hordták a mézet az erdőben és a réteken.” Miskolcon — két­száz évvel ezelőtt — Benkő Sá­muel orvos készített időjárási feljegyzéseket. 1783 márciusá­ból származó jelentése szerint mérsékelten meleg és nedves idő volt A hernyók petéi a fá­kon, a cserebogarak a földben kikeltek. 1786. március: „Eny­heség. A cserebogarak bábjai kifejlődtek.” 1792. március: „Enyhe idő, a lepkék röpdös- tek” — írja Benkő Miskolcon. Egy érdekes feljegyzés a Du­nántúlról 1781-ből: Somogy me­gyében a déli szél a havat el­oszlatta. A Dráva az idén nem állott be, csak a felsőbb folyá­sa mentén. 1791. január 20: enyhe idő, a bodza virágzik, helyenként végzik a tavaszi szántást — jegyezte fel Döm- södön egy amatőr meteoroló­gus. Valóban a gyermek a hibás? Újsághír; „P. G. 8 éves pé­csi kisfiú február 16-án Pé­csett a 39-es dandár úton kö­rültekintés nélkül szaladt át az úttesten, s elütötte egy arra ha­ladó személygépkocsi. A bal­eset következtében a figyelmet­len gyermek súlyos sérülést szenvedett." „N, I. 8 éves kisfiú ez év áp­rilisában belvárdgyulai házuk előtt játszadozott a járdán. Já­ték közben kiszaladt az úttest­re, ahol elütötte egy arra hala­dó motorkerékpáros. A baleset során a kisfiú súlyos sérülést szenvedett. Napjainkban sajnos gyakran találkozik az újságolvasó ilyen hírekkel. Szinte megszokjuk, só­hajtunk egyet — „szegény gye­rek” — és továbblapozunk. Magyarországon 1973-ban 140 tizennégy éven aluli vesz­tette életét közlekedési baleset során, s csaknem négyezren szenvedtek súlyos sérülést. A szomorú statisztikából sajnos Baranya is kivette a részét. Me­gyénk közútjain 1973-ban 90 gyermekbaleset történt. 5 ha­lállal, 25 súlyos sérüléssel vég­ződött. A balesetek nagy több­ségénél a vizsgálat megállapí­totta: okozó a gyermek. A vizs­gálatok minden bizonnyal apró­lékosak és körültekintőek vol­tak, mégis felvetődik a kérdés: lehet-e okozó az a gyerek, akit elmulasztottunk megtanítani a figyelmes és szabályos közleke­désre? Oktatási intézményeink ma már foglalkoznak a közlekedési szabályok tanításával. Sajnos, azonban nem eleget és nem mindenütt. A pécsi általános is­kolákban a körülményekhez ké­pest megfelelő oktatás folyik, vidéken már kevésbé. Pediq a motorizáció mai fokán a falusi gyerekeket ugyanolyan veszé­lyek fenyegetik, mint a városia­kat Csaknem minden iskolá­ban a szemléltető eszközök, tankönyvek hiánya okozza a legtöbb gondot. Ezeket a problémákat tar­totta fontosnak a Szolnokon megrendezett pedagógus közle­kedési önkéntes rendőrök első országos tanácskozása is, me­lyen a pedagógusokon kívül közlekedési szakemberek is részt vettek. A tanácskozás leszögezte: a gyermekbalesetek bekövetkezé­séért mindenki felelős, akinek valamilyen módon köze van a gyermek neveléséhez. Iskolába menet összekészítik a szülők az iskolatáskát, a tízórait, s búcsú­zóul megelégednek a figyel­meztetéssel: „Kisfiam, aztán vi­gyázz magadra!" Megnyugod­va engedik a gyereket oz ut­ca forgatagába, s megfeled­keznek arról, qyermekük egyál­talán ismeri-e az alapvető köz­lekedési szabályokat, melyektől sokszor az élete függ. A ma gyermekének nem ele­gendő csupán a szabályisme­ret. Már óvodás kortól tudato­san értelmesen kell közlekedni. A felnövő nemzedékben ki kell alakítani a helyes közlekedés reflexeit is. Bármely tantárgy­ból pótvizsgázni lehet, a közle­kedésből elégtelenre vizsgázók számára azonban nem adatik meg ez a lehetőség. Az iskolák most bezárják ka­puikat, következik a várva várt szünidő. A szülők együtt örül­nek gyermekeikkel a pihenés­nek, strandolásnak, szórakozás­nak, s ez így is van rendjén. De ne feledkezzünk meq arról, hogy a közúti qyermekba lesetek 80 százaléka a nyári hónapok­ban történik... Támadás Sándor r. hadnagy a Baranya megyei KBT titkára Ezek után már csak alkudni kell... A vasárnapi pécsi vásáron láttuk ezt a kocsi ablakába ragasztott, önmagáért beszélő cé­dulát. rovat abAtaszéki SORSTÁRS Kom olytol a n Állok az állomáson a nyári •(árusítóhelynél, ami pavilon volt és büfé is. All mellettem egy merev magyar. Nem lát­szott civilben levő ezredesnek, se célszerű szegény embernek. Olyan köznapi ember volt Rám néz és megszólal: — Az anyád szentségit! — így közvetlenül. — Hogy-hogy?... — kérdem meghökkenve. — Mi akar ez lenni? Emberünk attól tartva, hogy felfogóképességem gyatra, ugyanazzal a monoton hang­súllyal megismételte. Körbenéztem, mert erre a közvetlen és népszerű megszó­lításra nem szolgáltam rá. Gon­doltam valami ismerőse lehet a közelben és azzal édeleg. Nem. Hogy kétségeim ne legyenek, fölemelte a kezét, megcélozta a fejemet, majd egyetlen figyel­meztető jel nélkül, anélkül, hogy lesújtott volna, összeesett. Nem volt bonyolult összeesés. Egyszerűen, simán összeomlott. Mégegyszer megismételte ba­rátságos felszólítását és ezzel vége volt Megvásároltam, amit kellett, egy ismerőssel beszélgetésbe keveredtem és végül legna­gyobb meglepetésemre a köz­vetlenül mellettünk levő nyitott fülkerészben látom ám, hogy is­merősünk alussza a nem iga­zakra olyan jellemző álmot Egy állomásközt szundikált, majd felébredve, egyáltalán nem váratlan megnyilatkozást tett: — Az anyátok szentségét! Mindenesetre újított. Többes számot használt Ezzel ózonban nem elégedett meg és a tet­tek mezejére lépett Az, hogy lépett, azért túlzás, mert ilyesmit nem volt módjá­ban tenni, az is csoda, hogy felkerült a vonatra, de nyulá­dozni kezdett Két asszony volt velünk. Egyik sem ragaszkodott a nyuládo- záshoz, úgyhogy barátunkat megfogtuk és áttettük egy re­kesszel arrébb. Nfem tetszett neki! Ismét el­mondta az előbbi szöveget, de semmi értelme az ismétlésnek. Ekkor jött a kalauz. Nagy kalauz volt! Olyan va­gonkiürítő méretű. Kezelte a je­gyeinket, majd átment a kérdé­ses állapotban lévő barátunk­hoz: — Kérem a jegyeket! — mondta szelíden. Mi tudtuk, hogy mi jön, a kalauzt azonban meglepetés érte. — Az anyád szentségit! Nem volt komplikált szöveg, de a kalauz meghökkents — Mit tetszett mondani? — Nem hitt a fülének. Pedig hihetett! Ha nem ké­telkedő jellemű ember. Na, mindegy. Másodszorra már nem lehettek kétségei. A dolog nem nagyon tetszett neki. Látszott, hogy szívesen el­beszélgetett volna erről a té­máról bővebben, de mi is ott voltunk, meg a vasúti szolgá­lati szabályzat, ami szentség. Megismételte tehát mégegyszer a kérését a jegy iránt. — Nincs, az anyád szentsé­git! A kalauzt ez a fordulat nem lepte meg, bár nem töltötte el keserűséggel sem. Elővette azt a bizonyos kis blokkot, ami az utazás költségét jelentősen mó­dosítja és ismét barátunkhoz fordult: — Akkor kérem fizesse meg a jegyet, meg e büntetéstl Ebül szerzett ismerősünk nem volt sokkal bőbeszédűbb! — Nincs! Az anyád stb...l Ez a fordulat láthatóan ínyé­re volt a kalauznak. A legmé­lyebb udvariasság hangján megszólalt: — Akkor kérem szíveskedjék leszállni a vonatról! Emberünknek ez az esemény nem tetszett. Eddigi beszélge­tései során legfeljebb négy mondatot mondott, azt is tő­mondatot, leszámítva a refrént. Most azonban kiderült, hogy szókincse ennél többre terjedt. Ebben elmondta, hogy ő vala­honnan a Mátra vidékről jött, a pénzét megzenésítette és a ka­lauz egy nem közönséges disz­nó, aki valódi magyar állam­polgárt kényszerleszállásra akar kényszeríteni, az a kalauz, aki­nek az anyja szentségin kívül ez meg ez jár. Nem érdemes ismételni, meg a Napló le sem hozná, tehát maradjunk meg a fantáziánál. A kalauz változatlanul udva­rias volt Nagyon szelíden meg­szólalt — Akkor, kérem tessék lefá­radni i És mivel az ipse nem volt lefáradóképes állapotban, meg­fogta valahol a közepén és fölemelte. — Majd én segítem kérem I — mondta és segített is. Víz­szintesen és keresztben vitte úgy, hogy útitársunk feje ide- oda koccant, majd kinyitotta az ajtót és kifogástalan udva­riassággal megszólalt: — Viszontlátásra! — majd kitartotta, s úgy egy méterre a sín mellé szépen leejtette. Az ipse mindenesetre eredeti helyzetbe került. Ott ült össze­omolva egy fillér nélkül, hazul­ról legkevesebb kétszáz kilomé­terre az éjszaka kellős köze­pén, Palotabozsok állomáson, bízva a szerencse forgandósá- gában. Hogy rájött állapota feltűnő bizonytalanságára, a hangjában némi méla hang­súllyal megszólalt: — Az anyád, stb... Szőliősy Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom