Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-30 / 177. szám

Bertha Bulcsu A kenguru — Regényrészlet — A hatoson puhán gördült o semmi felé. Az út jobb oldalán halványkék, fátyolos benzingőz takargatta a fákat. A szél a Duna felől fújt. A délutáni nap az út felett égett alacsonyan, mint egy hatalmas aranyló máglya. Szépnek látszott az élet. Ercsi után megelőzött egy csontszínű állami Volgát öten ültek a kocsiban. Elől a sofőr és egy férfi, hátul két férfi, s középen egy fekete hajú nő. Hetvennel vánszorogtak, s már- már úgy tűnt, hogy meg akar­nak állni. A Zil felmordult és otthagyta őket. Varjú István ezt szerette a Zilben, ezeket az idegen, furcsa felmordulásokat, a nagy test nekirugaszkodá­sát, igyekvő remegését. A mu­tató lassan visszaesett százról kilencvenre. Ez volt o második kocsija. Amikor leszerelt a hadseregtől, először egy leprára tették, de aztán decemberben megkapta az új Zilt. Két hét alatt bejá­ratta, s azóta a vállalati sze­relőkön kívül senki sem nyúlt a kocsihoz. * Tartotta a kilencvenet A fényben kétoldalt bizonytalanul megemelkedtek a fák. A víz fe­lett lebegtek, s úgy tűnt, tova­sodródnak a könnyű délutáni szélben. A fák koronája nap­aranyban fürdött, s naparany­ban úsztak a bokrok és a na­gyobb, víz fölé torlódó zsom- békok is. A fénytől az út is aranylott, aranyfű simult a ke­rekek alá, s puhán továbbse­gítette a teherautót. Varjú Ist­ván nem is érezte, hogy teher­autóban ül... Persze arra sem gondolt, hogy egy Porsche vagy Ford Caprl gurul vele a mesz- szeségbe ... Nem gondolt sem­mire. Élvezte, hogy az út átível az ártéri erdők között, s a ko­csi naparanyban úszik, hömpö­lyög előre, egyre csak előre. Időnként, az út felett átszelte az eget egy-egy fecske, ga­lamb, sirály, s a lebegő fűzfák felett eltűnt az aranyló délu­tánban. A szélvédő üvegre le­gyek, sáskák, darazsak vágód­tak, és szétrobbantak. A vérük, éltető nedvük fehéren, sárgán, pirosán csordogált Szentmár- ton alatt járhatott amikor a fűzfák között felbukkant egy motorcsónak. Óvatosan kerül­gette a fákat aztán a kiöntés nyílt vízén hirtelen nekirugasz­kodott, s száguldott a töltés fe­lé. Adonytól tíz kilométerre lehe­tett amikor a visszapillantótü­körben felbukkant a csontszínű Volga. Varjú automatikusan nyolcvanra csökkentette a se­bességet — „Hadd menjen” — gondolta, s amennyire lehetett, az út szélére húzódott. A Vol­ga legalább száztízzel jött Megnőtt a visszapillantótükör­ben, aztán dudálva, villogtatva elrohant mellette. Látta, hogy a fekete hajú nő megfordul és nevetve ránéz. — „Vidéki kiszál­lás" — gondolta Varjú, aztán hirtelen a fékbe lépett, mert a Volga lelassult, csak pár mé­terre volt előtte. Csaknem be- lerohant. A műszerfalra pillan­tott s látta, hogy a mutató visszaesik hatvanra, majd öt- venre. Visszakapcsolt A csont­színű Volga szép lassan koco­gott előtte, és elzárta az utat Varjú arra gondolt, hogy meg­előzi. Kitette az indexet, gázt adott a Zilnek. A Volga ekkor hirtelen megugrott, s felgyorsult százra. A fekete hajú nő neve­tett, és tétova mozdulattal a saját homlokára mutogatott Varjú a nőre mosolygott Arra gondolt, hogy részeg, s a fő­nökei bizonyára lefektették. Megálltak valahol, vagy talán Ptsten a szállodában... Ami­kor felgyorsult nyolcvanra, a Volga újra lassított Varjú kény­telen volt fékezni. A kocsi se­bessége néhány pillanat múlva újra visszaesett ötvenre. Rossz­kedvűen visszakapcsolt, aztán kitette az indexet, és gázt adott, hogy a személygépkocsit megelőzze. A Volga ekkor be­húzódott középre és elzárta az utat. A fekete hajú nő jobb ol­dalán ülŐ férfi is hátrafordult, ötvenes, kövérkés ember volt Varjú István gázt adott, és to­vább fokozta a sebességet A Volga már csak méternyire volt a Zil orrű előtt, s úgy látszott, összeütköznék. Ékkor hirtelen a Volga is megugrott, felgyorsult százra. Varjú tartatta a nyolc­vanat, s amikor két- háromszáz méterre nőtt a két gépkocsi kö­zött a távolság, megnyugodott. A Volga azonban újra lassított, és a Zil néhány pillanat múl­va utolérte. Varjú István kísér­leteit tett az előzésre, de hiá­ba. Amint kitette az indexet, a Volga gyorsított. Nem lehetett megelőzni. Varjú beszorult a Volga mögé. A sebessége elő­ször ötvenre csökkent aztán visszaesett negyvenre. Varjú ek­kor megértette, hogy őt most „nevelik”. A csontszínű Volga vezetője, vogy valamelyik uta­sa, talán éppen a fekete hajú nő, elhatározta, hogy nevelés­ben részesíti valamiért. Talán azért, mert megelőzte őket Er­csinél ... Vagy azért, mert hosszú és loboncos a haja ... Nehezen értette meg az idő­sebb, rangosabb embereket. Különböztek a szempontjaik, s bizonyára az életmódjuk is. Előhúzott egy cetlit és felírta rá a Volga rendszámát. Közben arra gondolt hogy ötre meg­érkezhetne Paksra. Fél hat mi- re lerakják a Z-elemeket, s ha a konténerek készen állnak, hét óra tájban visszaindulhat­na Budapestre. De ha később érkezik, a konténerekkel bizto­san baj lesz. Hazamegy addig­ra a raktáros, nem lesznek ra­kodók, vagy hasonló... A cé­dulára firkantott rendszámot összehasonlította a Volga rend­számtáblájával. Egyeztek a be­tűk és a számok. - „Nyolcra, fé: kilencre Pesten lehetnék" — gondolta. - „És ml van ak­kor?" — tűnődött tovább. - „Mi van akkor, ha nyolckor Pesten vagyok? ... Semmi sincs..." — Összegyűrte a cé­dulát és kidobta az ablakon. Varjú István nem szeretett megérkezni. A megérkezés min­dig lehangolta. Úgy érezte, hogy valami végétért, és az élet folytathatatlan. * A fekete nő érdeklődve fi­gyelte, hogy mit csinál. Amikor kidobta a cédulát oz ablakon, a nő újra a homlokára muta­tott, majd a hajára. Varjú Ist­ván nem értette, mit és miért mutogat o nő. Kicsit előreha­jolt, belenézett a visszapillantó- tükörbe. Nem látott magán semmi rendkívülit. Varjú István orca sovány Volt, nagy és szögletes. Bőre fehér, szinte fakó. Piszkosszőke haja a válláig ért, $ néhol csomós­ra összetapadt, mint a puliku­tyák szőre. Magas fiú volt kes­keny vállú, vékony lábú, de szí­vós. Foltozott farmert viselt és egy fehér trikót, aminek az ele­jére Pepsi Cola reklámot festet­tek a gyárban. Nem értette, hogy a nő mH mutogat - „Hadd mutogas­son” — gondolta. Közönyösen, negyven kilométeres sebesség­gel gurult a Volga mögött A Volga utasai sorra hátranéztek, és várták, hogy mi lesz? Sem­mi sem lett Varjú rágyújtott egy egy filteres cigarettára, az­tán jobb kézzel oldalra nyúlt s az ülésen fekvő kazettás mag­nón benyomta a gombot A teherkocsiban felbömbölt a ze­ne. A Mumbo-t énekelte Paul McCartney és Linda. Utána Gilbert O’Sullivan következett az „Ez a szerelem”-mel, s ami­kor a Middle of the Road együttes rázendített a „Chirpy, chirpy, cheep, cheep"-re, Varjú István is csipogni kezdett, re­kedten és dallamosan. Nem tö­rődött a Volga utasaival. Hall­gatta a magnót cigarettázott s a kéken gomolygó füstben szemügyre vette kincseit A teherautó vezetőfülkéje te­le volt Varjú kincseivel. A tükör karjáról piros selyemcérnán pi­ros kis pipa lógott alá, aminek a födele helyére Iránytűt épí­tett be. Varjú nagyon szerette ezt az iránytűt, mert fordítva mutatta az égtájakat A kis nyíl pirosra festett hegye észak he­lyett délre mutatott, ebből ere­dően a gyermekkori vers, hogy „előttem van észak, hátam mö­gött dél, balra a nap nyug­szik, jobbra á nap kél”, érvé­nyét vesztette. Elől dél volt, hátul észák, balról kelet, jóbb- ról nyugat — A napellenzőről egy kultikus, tibeti figura lógott alá, amit bronzból készítettek valahol, valamikor. A miniatűr szobor leginkább az ördögre emlékeztetett. Nagy, kerek arca vólt, lápát tenyéréi, széles láb­Martyn Ferenc: Gabriel Fauré emlékére. Fotó: Nádor Katalin Bárdost Németh Dános Jó lehet A 75 éves Martyn Ferencnek Jó lehet a munka ujjadban a szín ami szemedben lobban a soha-meg-nem-állás benned a mindig nyugalmas-menet a keresés és megtalálás hogy madarat rejt a sás és a felhőben csillag ragyog káoszban kakasok lovasok álom és emlék a vidék melyet ecseted térit szét kockák hullámok vonalak kikötök homlokod alatt a Kék Láp a Figyelő madár megnyugtat s válladra száll Don Kihóte Berzsenyi lova porzik a sárkány csillagokba ezernyi harsány örömet színt rémületet rejt a labirint ily gyöngyözöen fested magad lélekből a lángot sugarat rendületlen magát az embert ki végtelenből végtelent nyert és színben vonalban tudja hogy benne is az a szikla ragyog — Martyn Ferenc tusrajza. Fotó: Nádor Katalin Csorba Győző Martyn Ferenc: Paprikák (tusrajz) Három rajz a Paprika Anatómiá-ból Három fölnyitott paprika három halott paprika három paprika-tetem három élőlény három emberi lény három emberen-túli lény A három páratlan szám — három közül egy mindig párjúnincs az egyik paprika párjanincs gubbad szomorú a másik két paprika csonkoltan fölhasítva is nagy kedvében szilajkodik szédülve harapdálja egymást két szerelmes párzik dühödten vörösödik a fekete sej-haj a hím here-rózsája gyönyörűen gömböiyödik borrolódnak a fehér mag-!emezkék a nő meg dús hasába várja ... Három paprika — három közül egy mindig párjanincs mint a szentháromságban is és ez a három paprika talán a paprika-atya a paprika-fiú és a paprika-szentlélek egy paprika három személyben és mennél hármabb annál egyebb s lebegnek a paprika-égben — Három rajz a Paprika Anatómiá-bol A Jelenkor július-augusztusi száma Gazdag és változatos tarta­lommal, hagyományosan össze­vontan, dupla torjodelembon le­lőni meg a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat nyári száma. A szám álín Bertha Bulcsu új regényének első részlete kapott helyet. A szépprózai Írások sorá­ban emellett Czele György, Her­nádi Gyula, Kampis Péter is Mészöly Miklós elbeszélését ol­vashatjuk. Figyelmet érdemel Tüskés Tibor: Nagyváros szüle­tik c. munkájának a pécsi üze­mekről is munkásokról szálé fe­jezete, valamint Tliiéry Árpád: Emberek, sorsok... c. riportja. A lírai rovatban többek között Berták László, Fodor András, Galambosi László, Károlyi Amy, Kiss Dános, Makay Ida is Weöres Sándor költeményeit ta­láljuk. A művészeti rovat élén ősz* szeállitással köszönti a folyóirat Martyn Ferenc festőművészt, 75. születésnapja alkalmából. Az összeállításban Bárdost Németh János és Csorba Gyöké varsát, továbbá Hárs Éva tanulmányát olvashatjuk. Ismét jelentkezik az áj szám­ban Miklós Pál képzőművészeti krónikája, amely jelentős fővá­rosi kiállításokról számol be. A színházi Írások sorában Tasnar Ernő a budapesti színházak új magyar bemutatóit, Futaky Maj­na az újabb pécsi prózai bemu­tatókat, Wallingar Endre a ka­posvári bemutatókat, Peterdl Nagy László pedig a veszpré­mi szinház Kőműves Kelemen előadását elemzi, ismerteti. Az Irodalmi tanulmányok közűi kiemelkedik Vasy Géza írása, Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét c. regényéről. Takáts Gyula ta- nulmánylgényű írásban foglal­kozik Bertha Bulcsú „Balatoni évtizedek” c. munkájával. A szám gazdag illusztrációs anyaga Martyn Ferenc művésze­téhez és a képzőművészeti kró­nikában tárgyalt kiállításokhoz kapcsolódik. feje, szétálló ujjakkal. Hatal­mas léptekkel futott valahová. A legkülönösebb az volt, hogy szarvak helyett páncélos taraj nyúlott hátra a fejétől a háta közepéig. Olyan volt, mint vala­mi embereiőtti lény az ősidők­ben. — A szélvédő bal sarká­ba egy színes, mélynyomású Corolla reklámot ragasztott, melyet a Toyota cég a Car and Driver-ban jelentetett meg. Az autó aranysárga volt, s az ülé­sei fémesen kékek. Varjú a kép szélére írta tintával: „5 sebes- séges 1600 cm3, imádom”. A műszerfal közepe tájára a Hollywoodi Amco cég mozaik­jait ragasztotta fel. Amcoék autófelszerelési cikkeket kínál­tak, csomagtartótól az üléshuza­tig, de nagyon gusztusosán. Az opálkék autóülésen párduc fekszik, a volán mellett, melyet különleges bőrrel vontak be, szőke szexbomba ül. — A szél­védő baloldalára Camel reklá­mot ragasztott Ezt szerette a legjobban, mert a kép nagyon . színes volt, és érthetetlen. A kép felett a fehér mezőben felirat áll: Can you spot the Camel Filters smoker? A kép termet ábrázol. Olyasforma az egész, mint egy tizenkilencedik századi kultúrált mérlegház Ausztriában. Téglák, vakolatla­nul, kifugázva. Kicsit... Hajó­padló. A téglafalon felirat: West High School. Alatta: HOME OF THE FIGHTIN' KAN- GAROOS. A háttérben néhány férfi és nő beszélget láthatóan fontos dolgokról. Az előtérben egy picike asztal áll, ami felira­tot visel: ALUMNI REGISTRA­TION. Az asztal mögött fehér Inges, nyakkendős, lila zakós férfi ül, s miközben elképesztő­en hosszú szipkából cigarettát szív, jegyezgeti a sorban álló ügyfelek kívánságait Az asz­talka előtt ugyanis sorban áll­nak az ügyfelek. Az első egy kengurunál: öltözött ember. Férfi, vagy nő. Balkezében há­romszögletű zászlót tart, melyre piros betűkkel azt írták, hogy „nyugat". Pontosabban azt ír­ták, hogy: „West”. A kenguru­nak öltözött figura előrehajol és a lila zakós hivatalnoknak mond valamit Mögötte piros lemberdzsekben, fekete pan­tallóban, ritkás hajzatú negy­venes férfi áll. A lemberdzsek- jén nagy „W” betű, karján csí­kok és egy 5-ös számjegy. Amerikába sodródott ír katoli­kusnak látszik. Enyhén alkoho­lista és periodikusan impotens. Szomorú ember. Mögötte egy vidám néger áll, o kezében gitár, vagy bendzsó. Pengeti és egy pincérnek dumál, aki mö­götte áll. A négernek girardi van a fején, fehér inget, cso­kornyakkendőt, piros-fekete csí­kos zakót és sötétkék nadrágot visel. A pincér inge, kabátja természetesen fehér, nadrágja fekete. De feltűnő, hogy csíkos, sokszínű hasövet visel, és piros szegfűt a gomblyukában. A pincér mögött ketten állnak egymás mellett Egy fiatal, ele­gáns férfi, kék zakóban, vilá­goskék nadrágban, vállra ve­tett felöltővel és egy valódi kenguru, A férfi a kenguruval társalog. A reklámon megszó- mozták a figurákat, s alul a clgűréttósdóboz mellett olvas­ható a magyarázat is. Varjú szótárral ügyeskedve, hónapök óta silabizáltá az angol szöve­get A megfejtéséit a szöveg fölé irta magyarul. A piiós !em­berdzsekes férfiről például a következőt derítette ki: „ö Moe Mentum, más néven Kő kezű, éppen esik, csöppen szo­bor, a talizmán iskolának", A néger megfejtése sem volt sze­rencsésebb: „Deious, az iskola szökőárja, untató, fúró ember”. A pincérről Varjú azt derítette ki, hogy a neve Gimmick, a hangja hamis kontrabasszus, dohányzik, tojásdad cigarettá­kat szív”. A reklámképen vgn még egy nagyon fontos dolog, A téglafalon, közvetlenül a West High School felirat előtt falióra függ, világoskék szám­lappal. Pontosan 7 óra 6 percet mutat Varjú piros felkiáltójelet tett az óra mellé. Ezt a Camel reklámot képes volt órákig né­zegetni. Ha sorompót kapott, vagy a rakodás miatt várako­zott, mindig a kenguru iskolára meredt, és egyenként megvizs­gálta a tanulókat. Legjobban Deioust szerette, a négert, mert girardija volt, és piroscsikos kabátja. Ha a képet nézte, érezte, hogy valahol, messze, állandóan történik valami, ami­nek nem lehet részese. A Ca­mel reklám miatt vásárolta meg az Országh-féle 26 forintos angol—magyar szótárt is, bár a szótár más bizonytalan ter­veivel is kapcsolatban volt — A vezetőfülke mennyezetére nagyalakú képet ragasztott, melyet a kamionos Jocó hozott neki Bécsből. A képen egy mu­latt nő látható, amint ijedten előrehajol, mivel utolsó ruha­darabját éppen lerántja róla egy tarka kutya. A kutya a fo­gával akaszkodott a fehérne­műbe, s az arckifejezéséből ar­ra lehet következtetni, hogy morog. A nő elég szép volt Rhoda Scott-ra hasonlított, de világosabb volt a bőre. Varjú a mulatt nőt elég ritkán, heten­ként csak egyszer-kétszer látta. Ilyenkor valamelyik gyárudva­ron várakozott, s hányát feküdt az ülésen. * Amikor a cigarettáját végig­szívta, éppen Tom Jones éne­kelte oz „Obladi’ oblada” ref- rénű számot. A csikket kidobta oz ablakon. A Volga ugyanis elunta magát. Hatvanra gyorsí­tott, aztán nyolcvanra, százra. Varjú látta, hogy a fekete hajú nő a homloka előtt húzkodja a tenyerét, s mutatja, hogy süsü. Valaki süsü. Talán a teherautó­sofőr. — „Szegényke” — gon­dolta Varjú, és egy gólyát kez­dett nézni, ami nyugodtan, mél­tóságteljesen lépdelt a berek bokrai között. Hagyta elmenni a Volgát, nem gyorsított Perce­kig tartotta még a negyvenet, s csak lassan, fokozatosan ment föl hetvenre. Rácalmásnál meg­előzte egy Fiat, aztán néhány perc múlva egy Trabant is. Szembe is jöttek kocsik, főleg Pécsről, Szekszárdról a vissz­áruval. Kezdett megpezsdülni a forgalom. Varjú rágyújtott égy újabb cigarettára, hallgatta Tom Jonest, és a tájat nézeget­te. Szerette a nyári mezőket A sok zöld pihentette a szemét Már látszott Dunaújvárás, a ko­hónál gomölygó vörös szálló por, s a kokszmű pépita kémé­nyei is elővillOntók o fák kőiül, amikor váratlanul újra megpil­lantotta a csontszínű Volgát Az út szélén állt A fekete hajú rtő kiszállt belőle és elirtdult áz ár­kórt át a bokrok közé ..,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom