Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)
1974-06-30 / 177. szám
K őrülbelül tíz esztendővel ezelőtt történt. Egyik vidéki színház tó' - sulata kisvárosbon vendégszerepeit. Előadás előtt, nehány fiatal beszélgetésére lettem figyelmes. „No, kíváncsi vagyok, mit tudnak o színészek” — mondta egyikük, gúnyosan hangsúlyozva o színészek szót. Rövidesen kiderült a városka amatőr színjátszói ugyanazt a klasz- szikus drámát játszották a közelmúltban, melyet aznap a színházi társulat is bemutatott. A beszélgetők az együttes lelkesebb tagjai voltak, akik azért eljöttek megnézni a hivatásosokat is. De a többségük otthon maradt, abban a szent meggyőződésben, hogy az ő produkciójuk ugyanis különb. Sorolhatnám hosszan azokat a jelenségeket, amelyek az amatőr színjáték — a játék! — örömét hamis illúziók melegágyává tették. Annál örvendetesebb az a kép, melyet ma nyújtanak az együttesek. A közelmúltAmatőr színjátszók ban lezajlott Szóljatok, játszók, regölők! című országos vetélkedő orról az egészséges, jóirányú változásról tanúskodott, mellyel az utóbbi években az amatőrszín- játszó mozgalom megújult. Mennyiben volt a változás irányított, mennyiben járultak hozzá maguk, a színjátszók, kik segítették őket? — erről kérdezem Asperján György szerkesztőt, a Magyar Rádió munkatársát, ak; a vetélkedő szervezője, egyik irányítója volt: — A Népművelési Intézet o Magyar Rádió és különböző társintézmények három alkalommal hirdették meg az amatőrszínjátszók országos versenyét. Első ízben szabadon választott témával, második alkalommal a Petőfi- évforduló tiszteletére rendezett összeállítással. Ebben az esztendőben pedig folklór gyűjtemények feldolgozásával indulhattak a résztvevők. — Mindhárom verseny azt igazolta, hogy az amatőr- színjátszók megtalálták helyüket a színházi életen belül, és megtalálták a maguk közönségét is. Korábban valóban az volt a törekvésük hogy színházak produkcióit utánozzák, pontosabban, nem tudtak mást csinálni. Nem voltak kellően felkészített vezetőik, sem megfelelő irodalmi anyag, amelyből választhattak volna. A mozgalom átalakulása részben irányított volt, de hozzájárult a fiatal színjátszók spontán útkeresése is. Az első jelentős újítást a pódiumszínjátszás megteremtése hozta. Nem kellett egyéni, karakterjóték- ra törekedni — amely színészi képzettséget igényel — helyette stilóris megoldásokat alkalmaztak. Az új forma új tartalmat is kíván. így sikerült elérni, oratórium-pódiumjátékokkal, stilizált ösz- szeállításokkal azt a sokszínű amatőrjáíékot, melynek az országos vetélkedőkön tanúi voltunk. — Számomra lenyűgöző, hogy milyen nagyszerű közösséggé kovácsolódnak az együttesek. Egy célért küzdenek, a sikerben együtt osztoznak. Akaratlanul megtanulják, sikert csak akkor lehet elérni, ha egyénenként áldoznak is érte. Szabad időt, munkát, tanulást. A mozgalomra most egy nagyon szép feladót vár. Hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulójára újabb vetélkedőt hirdettek meg az amatőregyüttesek részére, Szóljatok szép szavak, hazánkról címmel. Azután néhány csendes év következik. Megújhodásért munkálkodó évek. László Ilona Környezetünk kultúrája (V.) A múlt a divat Mostanában egy aranyos rajzfilmet vetítenek a mozik. Gombnyomásra a címe és a megkérdezett négy-tizennégy éves gyerekek arra válaszolnak, hogyan képzelik el a jövőt. Szavaikat azután saját rajzaikkal illusztrálják. Az egyik nagycsoportos óvodás a következő, szellemesen aranyos választ adta: lehet, hogy a jövő megint a múlt lesz, és akkor legyőzzük a törököket A gondolattársításra hajlamos felnőtt az első jóízű mosoly után azon meditálhat: a törököket ugyan még futballban is ritkán győzzük le, de a múlt máris visszatért, legalábbis az öltözködésben. Egyre jobban megyünk hátrafelé, apáink, nagyapáink divatjához, és ha ez így megy tovább, pillanatok alatt tigrisbőrben találjuk magunkat Létrejött mór a divatellenes divat egyenruhája is: a farmer- nadrág, majd most a farmering, vagy -szoknya, lehetőleg ki rój - tozott széllel, esetleg klórmész- szel előre kifakítva, sőt, foltosra fakítva. Valaha kényelemszerető diákok — meg egy élelmes üzletember, bizonyos Lévy Strauss nevű úr, nem jelentéktelen propagandával —, tüntetni akarván szüleik jól öltözött generációja ellen, felhúzták a rehenészlegények és építőmun- kások elnyűhetetlen nadrágját A polgári kereskedelem rendkívül gyorsan felfedezte az új divat lehetőségeit és ontani kezdte ennek a divatellenes divatnak a darabjait. Az már az eddigiekből is kiderült, hogy az öltözködés divatjának mindig vannak társadalmi vonatkozásai. Már csak azért is, mert évszázadokig az öltözködés a legfeltűnőbb külső jelzése volt annak, ki milyen társadalmi osztályhoz, réteghez tartozott. (Közismert, hogy Rómában a tógák ráncainak száma viselőinek rangját is jelezte.) Az a nagy társadalmi mozgás, amely az első győztes szocialista forradalommal kezdődött a XX. század Európájában, az elmúlt ötvenöt évben az egész földgolyón kitörölhetetlen változásokat hozott az emberek gondolkodásában, szokásaiban is. Az egyik ilyen külső jegy, hogy a világon egyre több országban külsőre, az öltözködés alapján, ma már nem lehet megkülönböztetni az embereket egymástól. Mindennek persze nemcsak tórsada'mi okai vannak. Itt is, mint a bútornál, a lakberendezési tárgyaknál. a'apvetcen meghatározza a fejlődést a 'U- házkodás nyersanyagainak bővülése, változása. Évszázadokig, amíg a selyem előállítása kínai titok volt, a legelőkelőbb öltözködési kelme a selyem maradt. Rangját bzonyos tekintetben még ma is tartja, de a mű- anyags-ál a mi évtizedeinkben például forradalmasította az öltözködés divatját. S a nyersanyagok mellett az ipar, a kelA múlt divatja kincsesbánya a mai divattervezőknek. Legtöbbször csak vonalakat, formákat vesznek át, nem pontosan másolnak. mét és ruhókot előállító Ipar fejlődése, változásai is alapvetően befolyásolták a divat alakulását. A múlt felé fordulósnak bizonyára több oka is van. Társadalmi, szemléleti. A legfontosabb azonban valószínűleg az, hogy az emberiség a történetmi korok óta rendkívül találékony, változatos, sok tekintetben praktikus divatdarabokat hozott létre. Ám éppen a gyors elavulás miatt sok értékes ötlet hamar veszendőbe ment. A divattervezők felfedezték elődeik ötletességét, a kincsesbányát, amit a múlt divatja jelent. Ráadásul a régi divat soha nem úgy jelenik meg ismét, mint a maga idejében. Már az új anyagok is megváltoztatják a „felújított" divattermékeket, arról nem is beszélve, hogy legtöbbször csak vonalakat, formákat vesznek ót, nem pontosan másolnak. Aki receptet vár éttől a sorozattól, annak ismét csalódást kell okoznom, Nem érdemes se elátkozni a divatot, se lelkesedni érte. Hátat fordítani meg igazán kár lenne, hiszen mindig egy sor jó, gyakorlatias, szép ötlettel találkozunk az öltözködés divatjának újabb és újabb hullámaiban. Sokkal fontosabb, hogy ismerjük egyéniségünk adottságait. Külsőnk adottságait is, és a divat mindig szélesebb választék-köréből csak azt vásároljuk, ami nekünk jói illik, ami számunkra praktikus, s 'óadásul tetszik is. S ezt rrva már nyugodtan tanácsolhatjuk a férfiaknak is, mert el ne feledjük, a mai divat harmadik sajátossága, „egyenjogusította" a férfiakat Az ő divatjuk is elég gyorsan változik. Bernáth László A dunántúli anagrammaKülönős rekordot mondhat magáénak egy veszprémi tisztviselő, Likó Gábor: tízezer változatban csoportosította felesége, Váradi Erzsébet nevének betűit. A dunántúli „anagramma-király" tréfás zenei kérdőivet is szerkesztett, s a kérdésekre Szörényi Levente névbetűinek fe1 használásával válaszolt. Az egyik kérdés például így hangzik: Hogyan Irt „Zenés nyelven ír ő" — hangzik a felelet. Egy másik „rubrika": Zenéje milyen hatással van a könnyű zene szintjére? A válasz: „E szint nyer ővéle." A veszprémi betübűvész ki-kirándul más területekre, igy a történelem területére is. Megírta Napóleon életrajzát a császár nevének variánsaiból A szellemes szöveg végén az idegenvezető a nagy hóditó sírjára mutat: „E panteonban a porlo." Bonaparte Napoleon „porló" tetemére eddig aligha született tömörebb aforizma1. Az anagrammagyártás mai mesterének e Tődéi főként a harmincas években alkottak népes tábort. Különösen a színházi berkekben kedvelték a szellemes elmejátékot. Szinte valamennyi vezető művészünk neve bekerült az anagramma-kalapba. Rátkay Márton = Korán ittam rá; Rózsahegyi Kálmán = Háromszegi lányka; Uray Tivadar — Vár a dutyira; Rajnay Gábor — Orra nagy baj; Bajor Gizi = Igazi bíró; Tolnay Klári = Kanári tolla; Palló Imre = Apró illem. Oláh Béla Könyvsiker... A Védőktől Wittgensteini Lendvai L. Ferenc és Nyiri J. Kristóf — az Eötvös Lorónd Tudományegyetem II. sz. Filozófiai Tanszékének oktatói — nehéz feladatot oldott meg, „A filozófia rövid története” című könyv megírásával. „Egy ilyen jellegű munka érezhető hiánya bátorított bennünket arra, hogy az itt adódó nyilvánvaló buktatókat vállaljuk." — írják a szerzők az e!ő- szóban. Mégsem a „buktatókról" szólnék — ezek megvitatása a filozófiai szakkörök feladata —, hanem a könyv erényeiről. A könyv valóban hiánypóhó, s nem azért, mintha Magyarországon a polgári filozófia történetével foglalkozó színvonalas, jó könyvek hiányát éreznénk ma (csak két fontos munkát említve a legjobbak közül: Lukács György: Az ész trónfosztása, Márkus—Tordai: Irányzatok a mai polgári filozófiában), hanem abban az értelemben, hogy nagyon kevés azon filozófiai témájú könyvek száma, melyet a „nagyközönségnek” — vagy ahogy a szerzők írták —, „a filozófia története iránt érdeklődők” számára írtak. Különösen kevés a filozófia történetét ismertető munka, amit az is bizonyít, hogy érdeklődésemre a könyvesboltok dolgozói elmondták, hogy az 500 példány — ennyit kapott Pécs — a könyv iránti keresletet egyáltalán nem elégítette ki, „A LÉDÁKTÓL WITTGENSTEINIG” napokon belül a hiánylistára került. E tény már önmagában is sikernek számít, de Lendvai— Nyiri könyvének ennél sokkal nagyobb erénye — s azt hiszem, ezért a nagy érdeklődés a könyv iránt —, hogy a szerzők a „hiánypótláson” kívül, III. azzal együtt arra is vállalkoztak — sikerrel —, hogy a filozófiát az illúziók szférájából a földre hozzák. E munka szerzői hűen a marxi elmélethez, a filozófiát nem önmagából: a filozófiábó! vagy a filozófusból, azaz az egyénből vezetik le, hanem mindig az adott társadalomból, az érintkezési viszonyokból: ezek termékeként mutatják azt be. Az olvasó szinte akaratlanul is átveszi törekvésüket; ne a mai ember fejével ítélkezzünk elmúlt korok filozófiái fölött. Sokkal fontosabb megérteni, hogy minden filozófia mögött az adott kor súlyos társadalmi ellentmondásai húzódnak meg, s végsősoron a filozófus ezen ellentmondások megszüntetését tűzi ki célul, természetesen nem önmaga számára, hanem éppen azíal akar, s tud segíteni, hogy feltárja azokat, igaz sokszor misztikus, érthetetlen, fejetetejé- re állított valóságtükrözéssel, de mindig megtalálható az eredeti indíték, a kiindulópont is, melyek gyökere valóságos, reális, a társadalmi gyakorlatban tettenérhető és kimufat'-otó konkrét tény. Azaz o történelmet: „az ember igazi természettörténetét” mely Marx szerint nem más mint — „az emberi természet folytonos változása”, ezt kell elsősorban megismerni és érteni. Külön kiemelhető a szeizőpŐr okfejtéseinek és értékítéleteinek korrektsége, a vizsgálódó« marxi szelleme; az alapos, elmélyült tudás, széles ismeretanyag és ismeretháttér, s nem utolsósorban a fiatalos szellemi frisseség. A könyv fő erénye az érthetőség, bár itt kell megjegyeznem, nem könnyű olvasmány, nem regény. Olvasása xomoly figyelmet, szellemi nyitottságot, de nem filozófiai előismereteket követel elsősorban. Igaz ez a bevezetésre is, melyben a szerzők Marx nyomán áz emberiség történelmének rövid vázlatát adják — e rész O könyv legérdekesebb, de legnehezebben érthető gondolatmenete is egyben —, s ezzel — mint írják —, kettős célt követnek: „egyfelől arra a valóságos folyamatra utalunk, melynek o filozófia története pusztán eszmei visszfénye; másfelől állást- foglalunk azokkal a legáltalánosabb problémákkal kapcsolatban, melyek a filozófiában, ónnak története során, felvetődtek”. Mi az ember?, mi az élet?, mi az élet értelme?, mi a történelem? stb. kérdések nemcsak a Védák és nemcsak Wittgenstein korában kérdései az emberiségnek; örök kérdések, örök problémái az emberiségnek. A marxista humanizmus őrködik, vigyázza, hogy e kérdésekre mindig, minden korban, s főleg a jelenben és a jövőben (io- zitív választ tudjunk adni. Az ismertetőt a bevezetés zó- rógondolatával zárhatjuk le stílszerűen. „Marx elmélete filozófia, amennyiben a hagyományos filozófia örököse: immár nem filozófia azonban aiy- nyiban, hogy a valóság nem- ideologikus, misztifikációmentes leírását jelenti. Es egyáltalán nem puszta elnevezés kérdése, hogy a marxizmust egyszerűen filozófiának vagy o humanizmus tudományos elméletének mondjuk-e; az utóbbi szóhasználat azt a meggyőződést fejezi ki, hogy a társadalom szabad és tudatos megváltoztatásának programja: nem utópia.” E gondolat realitását ma már nemcsak a marxi életmű, a marxi elmélet, hanem a mai valóság, a mai gyakorlat is igd- zolja. Bánáti Ferenc DnSSfiö 7 Debreceni napba nézők * A „Ne nézz a napba" felszólítás itt süket fülekre talál, mivel a most elkészült berendezés éppen a fényes csillag vizsgálatára hivatott. A Magyar Tudományos Akadémia debrceni Napfizikai Obszervatóriumában szovjet szerelők állították össze a szovjet gyártmányú, koronog- ráfnak nevezett észlelőműszert, s ezzel korszerű berendezést bocsátottak a magyar kutatók rendelkezésére. A Nap tudományos vizsgálatának a célja többek között Földünk megismerése. A Nap sugárzása befolyásolja a Föld légkörét; ennek egyszerű példaia az a tény, hogy erős napkitörések esetén a rövidhullámú rá- dióösszeköttetések megszakadnak. A Debrecenben felszerelt műszer a Napkorona vizsgálatára is alkalmas, és része egy Vla- divosztokto! Debrecenig húzódó megfigyelési rendszernek. A debreceni távcső felállítása módot ad a kutatóknak, hogy a rendszer valamelyik berendezésével a nap bármely órájában vizsgálhassák e fényes csillagot A Napnak az a része, amely ha pislogva is, de szabad szemmel látható, 1,4 millió kilométer átmérőjű. Ezt veszi körül a néhány kilométernyi vastagságú kromoszféra, amely azonban már szabad szemmel egyáltalán nem észlelhető. A napvizsgáló műszer nagyméretű acéltoronyszerű szerkezet, amelyet különleges pontosságú elektronikus vezérlésű óramű hajt, mivel a Föld forgása miatt a Nap helyzete minden pillanatban változik. A távcső lencserendszere összegyűjti a fénysugarakat és ózókat tükrök segítségével nagyméretű spektroszkópba irányítja, ameiy felbontja ó sugarakat, és a színképek elemzésével nyernek információkat a Napkorongról a kutatók. A Napot vizsgáló kutatók az egész világon összehangolt tevékenységet végeznek. Szükség von erre, mert vannak olyan jelenségek, amelyek csak rövid ideig tartanak. Elvont tudomány a Nap vizsgálata, de mint minden alapkutatásnak, ennek is előbb- utóbb gyakorlati eredményei lesznek. A kutatások egyik ágé például összefüggéseket keres a földi időjárás, valamint ó Nap tevékenysége között, s így pontosabb meteorológiai előrejelzések készíthetők. Az Orvostudomány is érdeklődik á Nap iránt, s ezén a téren is ígéretes hatásokat várnak a Nají-kutc- tók. I. L