Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-22 / 169. szám

; \ Csiga, méta, ^Jinckc Mivel játszanak a mai gyerekek? Városi vakáció Amikor cjz utolsó — nyolcórás, félkil ences — munkakezdésre in­dulókat is elszállítják a buszok, lassan benépesül a Szigeti út alatti «nagyjátszó". Ez a dolgok rendje: a felnőttek dolgoznak, a gyerekek pedig játszanak, akár a napközis „regula” vé­delme alatt, akár anélkül. A me- fye negyvenötezer általános is­kolása igyekszik e három hó­napban elütni valamivel az időt. ök is, itt az uránvárosi nagy- játszótéren. Fociznak, üvöltenek, fára másznak, vitatkoznak, köny- nyű kis színes ingeket viselnek, kemping-nadrágot, farmert, tor­nacipőt, kosaras cipőt, szandált, beleizzadnak, pirulnak a játék­ba, intek nekik, szaladnak a fa alá a pádig. Próbálom össze­számolni őket — örökké mozog­nak, ugrálnak —, lehetnek vagy húszán, van közöttük öt Gábor, ugyanannyi Attila és négy Csa­ba ... mai gyerekek, manapság divatos nevekkel, körülbelül egyidőben születtek a Bolgár­kerti lakóházakkal, együtt nőt­tek cseperedtek a Tarr Imre, Hajnóczy és Pollack Mihály ut­cai fákkal. — Hol töltitek a nyarati A hang-káoszból kiszűröm a nyári programot: Itthon! Bala­tonon! Nővéremnél! Itthon! Har­kányban! Ismét itthon, aztán sokan Harkányban, Orfűn, roko­noknál, falun... — „őseimnek" van egy fa há­zuk a Pécsi-tónál. Nem értem a gyereket: — Kiknek?! — A szüleimnekl A srácok felnevetnek, a kis­lányok sivalkodnak, a vöröshajú fiú zavartan néz rám: — . .. Szóval faházunk van és jövő hét végén kiköltözünk. Apa is, anya is akkor kezdi a sza­badságot — Mihez kezdesz kintI — Van horgászengedélye apá­nak, szedem neki a kukacokat és halat fogunk. — Szereted a halat? A csiga, méta, pilincke már falun is a múlté. De ott A gyerek vállát vonogatja: — Akkor lesz autóm, ha ve­szek. Apám mondta, hogy meg kell dolgoznom érte, úgy mint neki. A „nagyjátszó” után még a Sétatéren van viszonylag tága­sabb játszótér, aztán kint Me­szesen és Kertvárosban. Az új lakótelep épülettömbjei közé szorított kis játszótereken vi­szont már eléggé korlátozott mozgási lehetőségük van a gye­rekeknek. A Kertészeti- és Park­építő Vállalat évente a parkok fönntartására általában 7 mil­liót fordít, ebből fedezik a ját­szóterek karbantartási költsége­it is. Azért említem ezt, mert az a 7 millió valóban komoly ösz- szeg, amelynek jelentős hánya­da a kihelyezett játszószerek el­készítésére, vagy beszerzésére, javítására jut. Ebben nincs is hiba. Annál inkább szembetűnő az, hogy a hét-nyolcéves korú gyerekektől kezdve, az „időseb­beket" már nem vonzza a hinta, a billenő vagy a csúzda. Mivel játszanak a tizenévesek? A Sétatéren például fodznl nem lehet, erre hely sincs — és az autósforgalom miatt - lehe­tőség se. Hallgassuk meg a sportorvost: — Nem. Attila feketehajú. kékszemő, nagyon szép kisfiú. — Apád mivel foglalkoziki — Sütőiparinál dolgozik. — Voltál már a BalatonnálT — Még nem, de az idén kör­bejárjuk és elmegyünk Kőszeg­re is, rokonokhoz. Szüleim gyűj­tötték a pénzt, de régóta ám, húsvét előtt kaptuk meg az au­tót — Gondolom, szeretnél már annyi idős lenni, hogy autót ve­zethess ... — belvárosi gyerekek hátrá­nyos helyzetben vannak ebben a tekintetben. Az utcákon nem játszhatnak, a belső udvarok pedig részben méreteik miatt, és elhanyagolt állapotuk miatt sem alkalmasak erre. Pedig a gyer­mekek mozgásigénye rendkívül nagy, merőben eltér a felnőtte­kétől. Az NDK-ban — hogy egy példát mondjak — kísérletet folytattak. Felnőtteknek ugyan­azt a mozgást kellett elvégezni­ük, mint az óvodáskorú gyere­keknek. Nagyon rövid időn be­lül egyszerűen kifulladtak, míg a kicsinyeken a fáradtságnak még csak halvány jele sem mu­tatkozott. Ezért szükséges a gyer­mek?1« mozgásigényének megfe­lelő körn --etet, továbbá játék­szereket biztosítani. A sportorvos számolt be arról is, hogy a gyermekek növése nem egyenletes, nyáron szinte ugrásszerűen felgyorsul. Többet nőnek három hónap alatt, mint a téli féléves időszak alatt. Ezt eredményezi elsősorban a sza­badtéri mozgás, a napfény, a vitamindús és változatos étke­zés. — Az úgynevezett „bioritmust” még kedvezőbb irányba lehet terelni olyan játékok alkalmazá­sával, amelyek megmozgatják a gyerek egész izomzatút — Példáuli — ilyen a focizás Is. — £s még? — Egy sor régi játék egysze­rűen eltűnt a mai gyermekek vi­lágából. Sajnos. A Centrum Aruház műszóid (játék) osztályának vezetője:- Milyen „szabadtéri“ játék­eszközöket tudna ajánlani, mondjuk a labdán, futballom kívüli — Tollaslabda. Aztán ... vár­jon csak, most így hirtelen ... No, igen, a kerékpár. Csak ép­pen keveset kapunk és főként ritkán. Nemrég kaptunk néhány hétszázhatvon forintos kerékpárt, de ez a mennyiség jóformán semmi. A magyar gyártmányú kempingkerékpárból meg az idén, azt hiszem, mindössze 84 legalább van tér a focihoz... darab érkezett. Kétezer forint az ára egyébként. Tehát 760 és 2 ezer forint... Ezt hagyjuk. Uránvárosi, kertvá­rosi gyerekektől érdeklődtem: — Tudjátok-e mi az a métá- zási Nem tudták. Sem a pil'mcké- zést, sem a csigázást, nem is láttak ilyesmit. — Ugrálókőtéli — A nővéremnek van Ilyen, fogyni akar, minden reggel ug­rál a szobában... A múltkor leverte a csillárt — Hol szerezte a kötetett — Boxoló a fiúja, 5 hozta köl­csönbe ... Sajnos, a játékszerek megle­hetősen drágák. Ami olcsó le­hetne — az nincs. Egyszerű, sem­mitmondó kis fadarab volt a csiga. Kónuszosra esztergált kis játék, a végébe gömböjű fejű „csigaszeget" ütöttünk és ostor­ral pörgettük a betonjárdán. A rugalmas fából készült fakariká­val a fél városrészt is beszalad­tuk. A grundokon — focin kívül - a pilinckézés, vagy másné­ven „bigézés” divatozott, ez kollektív játék volt, akár a mé- tázás (krikettezés) is. Mehetnek a gyerekek akár rokoni látogatásra, akár csupán a játszóterekre ebben a három hónapban, valami hiányzik. A nyári szabadtéri játékot mind­össze a gömbölyű kis labda je­lenti. Ebben a mindenféle ter­méket előállító és kreáló, mű­anyagos, technikai forradalom­ban úgy tűnik, megfeledkeztünk az egyszerű „földi” gyermekjá­tékokról. Pedig kár. Rab Ferenc Eltűnt pécs— baranyai irodalom „Neveltetésem jobbadán német vala, hogy idővel a pol­gári életpályák valamelyikén szerencsés sikerrel haladhas­sak hazámban" — írja 1844- ig teriedő önéletrajzi vázlatá­ban. Atyja folyton más és más helyre adja iskolába, nehogy társaival nagyon összebarát­kozzék, és a tanulást elhanya­golja. fgy kerül Gyöngyösre, Újvidékre, Bajára, majd Pécs­re, ahol Garay János és Fran­kenburg Adolf voltak iskola­társai. Frankenburg szerint Pé­csett nem feiezte be a tan­évet: atyja fiát betegsége mi­att hazavitte. Ezt megerősíti az is, hogy neve a pécsi gim­názium osztéívkönyveiben nem fordul elő. A budai gimnázi­umban Eötvös Józseffel járt együtt 1324-25-ben. 1329 ben a pesti egyetemre logikusnak iratkozott be, s egy elszegényedett öreg házaspár­nál. Halmyéknál lakott. Itt csakhamar beleszeretett Hal- my Karolinába, ebbe a ma­gyar irodalomért lelkesülő mű­velt leányba, akinek hatására elhatároz7a, hogy magyar író lesz. Azt is elhatározza, hogy a bá'ns Karolinát feleségül veszi. Amikor atyja Halmyék­nál mealátogafta, kiderült, hogy a fiú engedélye nélkül Nagy megnősült. A váratlan hír . megrázó hatással volt az apára, s anélkül, hogy fiának megbocsátott volna, szívszél- hűdésben meghalt. Ebből le­szűrve a tanúságot, ezt írja Nagy Ignác: „A szülék ne avatkozzanak gyermekeik nő­vagy férjválasztósába!” A nélkülözés hihetetlen munkabírása serkenti Nagy Ignácot: 1833-ban három magyar hírlapnak Is mun­katársa: a bécsi Magyar Ku­rírnak, a Hazai és Külföldi Tudósításoknak és Széchenyi lapjának, a hetenként kétszer 4 ívrét oldalon megjelenő Jelenkornak. A kortársak megfigyelése szerint rendkívül ügyes ripor­ter volt: mindent meglátott, meghallott, minden érdekelte a hús óra éppúgy, mint a politikai vagy művészeti ese­mények. Tudósításaiban so­hasem írta ki — még bűnté­nyek esetén sem — a szerep­lők nevét. Évtizedeken át ő volt a fővárosi élet első kró­nikása, aki szellemes riport­jaiban, életképeiben sok ér­tékes adatot rögzített szó­Ignác murvkra, főleg a szabadság­harc bukása után. 1849. no­vember 15-től haláláig szer­kesztette a Hölgyfutárt. Fo­lyóiratával ő segítette életre ébreszteni a szabadságharc utáni irodalmat, sokat törő­dött a fiatal írói nemzedék­kel, Tóth Kálmán egyik ver­séért háromhavi börtönre is elítélték. 130 évvel ezelőtt megjelent Magyar titkok című társadal­mi regényének túiromantikus hőse, Bende, a főváros szin­te minden zugában megfor­dul, s leleplezi a különböző társadalmi rétegek belső éle­tét: megismerkedünk az an­gyal csináló házzal, a játék- barlanggal, a zsivónyfészek- kel, a koldustanyával, a csap­székekkel stb. Ádomagyűjte- ményét „négy tálban szitálta össze" Gyömbéry Darázs Jó­nás. Még ma is időszerű té­mát rögzít a Menny és po­kolban: bukott színdarabok beszélgetnek balsorsukról; arról, hogy miért buktak meg. Budán 1835-ben adták elő érdekes énekes tündérbohó­ratát: az Arglrus királyfit. E népi elemekkel telített műve a kor kedvelt népszínmű-jel- legű játékaihoz hasonlít A kortesvilágot idéző Tisztújitás című vígjátéka harmincki­lencszer került színre a pesti Nemzeti Színházban. „Az úgynevezett okos írók közé tartozott, akik nem in­dulnak eszmények után, nem kergetik tüskön-bokron a hal­hatatlanságot megelégsze­nek, ha míg élnek, jól élnek, s minden igyekezetük oda- Irányul, eltalálni a közönség ízlését” — írja róla Mikszáth Kálmán. Amikor a Magyar titkokat azzal támadták, hogy írója „minden pórttekintet nélkül forgatja a szatíra csa­láncsomóját", a szerző ek­ként válaszolt: „Szebb és hí­zelgőbb bókot nem is kíván­hattam volna.” Nagy Ignácot nem említ­hetjük irodalmunk nagyjai között, de kevés írónk dolgo­zott annyit és oly buzgalom­mal, mint ő. Csak a halál raqadhatta ki a tollat kezé­ből, a csüggedés soha. Még betegen (hátgerincsorvadás) is állandóan dolgozott, foly­tatta megszokott színházláto­gatásait Százhúsz évvel ezelőtt, 1854-ben halt meg Pesten 44 éves korában. Dr. Tóth István Baranyai helytörténetírás, 1972 Megyei Levéltárunk ezen m címen jelentkezett 1972. évi ta­nulmánykötetével. A munkála­tok a XVI. századtól napjainkig foglalkoznak egy-egy fontosabb, érdekesebb történeti folyamat­tal, kérdéssel, és hozzájárulnak a megye múltjának megismeré­séhez. A szerkesztés a kronológia rendszerét választotta, s így a nyitó-tanulmány az 1542., 1551„ 1561. évi dikális összeírásokkal foglalkozik. Ez a szinte könyv­nagyságú munka valójában for­ráskiadványnak tekinthető. A két szerző vagy közlő: Horváth I. Gyula és Tímár György mun­kájának jelentősége és értéke mindenekelőtt az, hogy könnyen hozzáférhetővé tették az Orszá­gos Levéltárban lévő és Bara­nyára vonatkozó dikális kons- kripciók közül az említetteket. Ezek az összeírások az utolsók abban a tekintetben, hogy vi­szonylag elfogadható képét kap­juk megyénk 16. század közepi településhálózatáról, birtokvi­szonyairól, birtokosairól. Taksonyi József „Adatok Ba­ranya megye és Pécs XVI—XVII. századi történetéhez: A pécsi Memóriáié” címen írt tanul­mányt. A pécsi egyházmegye papjainak 1697. évi beadványa a Szentszékhez valójában Rad- nay Mátyás pécsi püspök szent­szék! megerősítését kívánja szol­gálni azzal az érveléssel, hogy e nélkül a püspök által kiadott és végrehajtott intézekdések nél­külözik az egyházjogilag meg­állapított törvényes bázist, s így a Radnay által kinevezett papok mind javadalmi, mind státusbe­li állapotukra, mind lelkipásztori tevékenységükre nézve bizony­talan, illegális állapotban van­nak. A feudalizmus korából vette témáját Bezerédy Győző is, Ba­ranya községeinek pecsétjeivel foglalkozó újszerű tanulmányá­ban. Petrovich Ede a pécsi harang­öntő műhely történetéhez szol­gáltat adatokat, mégpedig Be- rényi Zsigmond (1741—1748-ban pécsi püspök) kétkötetes, a pé­csi egyetemi könyvtár püspök] anyagában őrzött naplója alap­ján. Berényi, mint segédpüspök, mint adminisztrátor, majd mint püspök, közel 600 harangot szentelt A szerző joggal tétele­zi fel, hogy a püspök által Pé­csett szentelt és az egyházme­gye különböző falvaiba elszállí­tott harangokat is Itt, helyben öntötték. Ezeknek nagy számá­ból következtetve, a városban jelentős kapacitású harangöntő műhely működött Petrovich Ede az öntöde alapítását az 1713— 1736. közötti évek egyikére te­szi és az alapítót abba a Winter nevű családban gyanítja, amely­nek tulajdonában a XVIII. szá­rad második felében már — megállapíthatóan — harangön­tő műhely volt Baranyai Aurél, Baranya me­gye egészségügyi történetének egyik jelentős tényezőjével, a gyógyszerészettel, közelebbről a gyógyszertárakkal foglalkozik — a XIX. század végéig. A „céhbe­li történészek” örömmel üdvöz- lik eredményeit annál inkább is, mert gyógyszerészeti ismere­tekkel rendelkező historikusunk nincs, de van — mint látjuk — jó gyógyszerész-történészünk. Kardhordó Kálmán „Boly és Sellye földesuradalom” reform­kori történetének adja egy feje­zetét. Megvilágítja az uradalmi komplexum tartozékait, a gaz­daságirányítási, az alkalmazot­tak feladatköri és javadalmazá­si rendszerét szakemberképzési intencióit. A tanulmányból meg­állapítható, hogy az uradalom Délkelet-Dunántú! egyik leg­fejlettebb uradalmának tekint­hető, és hogy jobbágy-politiká­ja is az átlagosnál pozitivebb volt Szöfs Emil „Adatok a bara­nyai parasztság helyzetéhez a megyei közgyűlési jegyzőköny­vek alapján (1840—1847)” című tanulmányában — számos konk­rét adatra támaszkodva — do­kumentálja, hogy azok a liberá­lisabb eszmék és ezek nyomá­ban létrejött törvények, ame­lyek a reformországqyűléseken megszülettek a jobbágysáqqal kapcsolatban, csak félmegoldá­sok voltak. Elősegítették mégis, hogy az elnyomottság tudata elmélyedjen a jobbágyság kö­zött Kovács András a pécsi filo- xéravész történetéhez válogatott anyagot a korabeli pécsi Sápok sokszor drámai hangú Másak­ból. Baranya Margit „Drávaszo- bolcs község népessége és bir­tokviszonyai a XIX. század má­sodik felében” című tanulmánya a problémák gyökeréig hatoló analitikus munka. A szerző az 1850. és 1869. évek közötti idő­közben mutatja be a község bir­tok- és demográfiai viszonyait olyon módon, hogy az 1850. évi néoösszeírós eredményeit veti össze az 1869. évi népszámlálá­si adatokkal. A falu földbirtok­lási kérdéseit is igen jól kifino­mította az 1854. évi „bemondá­sokkal”, továbbá az 1862. évi földfelméréssel, majd az 1867. évi birtokrendezés során felfek­tetett telekkönyv adataival. „A városi rendőrség államo­sítása és a törvényhatósági jo­gú városok elsőfokú közigazga­tási hatósága" pímen írt tanul­mányt Kopasz Gábor. Minthogy a városok történetének kutatása és megírása során igen gyakran találkozunk rendészeti tevékeny­séggel, a szerző témaválasztása ilyen vonatkozásban is hasznos történészeink számára. Témáját, forrásait, világnéze­ti, politikai síkjait és a későbbi vetületeket tekintve, megyénk történetének egyik legbonyolul­tabb kérdéscsoportját vizsgálja Szita László tanulmánya, amely „A pécsi Szociáldemokrata Párt és szakszervezeti mozgalom új­jászervezése a szerb megszállás és az ellenforradalmi rendszer bevonulása utáni időszakban” címet viseli. Perspektíváját ós jellegét táji és hazai történet­írásunkban az a körülmény is megadja, hogy részben a szom­szédos jugoszláv állam korábbi történetének Is egy epizódja, részben pedig, hogy egy sajátos történeti zárvány Magyarország történetében. Amikor ugyanis a Monarchia összeomlása nyomó­ban a szerb királyi csapatok Magyarország déli területeinek egy részét megszállták, 1921. augusztus 20-ig két, különböző színezetű mozgalmi életet bizto­sítottak megyénk nagyobb része számára: az egyik a megszál­lástól (1918. nov. 14-től) kezdve a Tanácsköztársaság bukásáig, a másik az utóbbitól számítva a megszállás végéig (1921. aug, 20-ig) volt jellemző. Ehhez csat­lakozik egy harmadik periódus is, amely az ellenforradalmi rendszernek területünkön való érvényre jutását, s egyúttal a szocialista szervezkedés reor­ganizációjának kezdetét jelenti — 1922. közepéig. A három időszak bonyolult történél miségének megoldása csak azzal a kutatási mélység­gel, módszerrel és tudományos igénnyel volt lehetséges, amely­ről a szerző eddigi munkássága során is megbizonyosodtunk. A tanulmányok sorát Törők Géza zárja, kitűnő közigazgatási témájával. A szerző mint jogász, mint hosszú éveken át a taná­csi apparátusban működő ve­zető funkcionárius, a vonatkozó rendeletek és törvények ismere­tében, a gyakorlatban szerzett tapasztalatok, megfigyelései alapján a pécsi kerületi taná­csokról ír. A pécsi kerületi taná­csokat egy 1954. évi törvényere­jű rendelet értelmében hozták létre és utolsó ülésüket 1971 márciusában tartották. A Levéltári Évkönyv „Helytör­téneti Dokumentum" jelzéssel tartalmaz még két kisebb írás­művet Reuter Camilló és Zsolt Zsigmond tollából. Reuter Ca­milló Somodi Zsigmondnak, a pécsi pálos residentia elöljáró­jának 1696-ból származó ma­gyar nyelvű levelét közli. Ebben a baranyai áriánusoknak a ka­tolikus egyházba való visszaté­rítési kísérletről, a szentkúti (Mecsekszentkút) búcsújáróhely kialakulásáról, a Rend néhány gazdasági ügyéről olvashatunk. Zsolt Zsigmond „Boda község helynevei”-ről közölt munkája felülmúlja a dokumentum-közlés jellegét A szerzőnek ez a köz­leménye egyébként beletartozik abba a koncepciójába, amely­ben Árpád-kori településeink te­rén törzsi és nemzetiségi össze­függéseiben bizonyos szabályok megállapítására törekszik. A Baranya megyei Levéltárnak ez az újabb kötete, amelynek felelős kiadója és egyben fele­lős szerkesztője Szita László le­véltári igazgató, a korábbi kö­tetekkel egyetemben a tanácsi rendszer magas színvonalú kul­túr. és tudománypolitikájának szép dokumentuma. Babies András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom