Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-22 / 169. szám

Pécsiek Mongóliában Borong István, Balta Zoltán, ér. Barabás Andor, Balta Zoltán* •A, Boros Iván, Csatá Bála, B- sfvottz Lásdóné, Bsholtz László, Fróllch Gyula, Nagy Larisza, Nagy László, Nyári Péter, Noválc Győző, Somogyi János, Szarka RudoK, Tóth István, dr. Török Kálmán, Virágh Péter, Malek Béla. Geofizikus, geológus mér­nökök, köztük egy vegyészmér­nök, technikusok és tolmácsok. Ok azok a pécsiek, akik az Ércbányászati Vállalattól egy vagy több alkalommal dolgoz­tak a Mongol Népköztársaság­ban három hónaptól több mini három évig terjedő Időszakot A Mongóliát járt pécsieket le­hetne még sorolni, mert a 5o- piana Gépgyártól, a Földtani Intézettől szintén jártak ebben a távoli testvéri országban, hogy feltérképezzék, feltárják természeti kincseit; gyárak épí­tésében, felszerelésében a mun­ka betanításában, megindítá­sában segítsenek. Jelenleg Is többen tartózkodnak kint. ugyanilyen céilaL — Nagy élményt, tok élet- tapasztalatot, még több szak­mai gyakorlatot ad egy Ilyen kiküldetés. — Ezt mint legfon­tosabbat említette Malek Béla műszaki titkár, aki orosznyelvű tolmácsként gazdasági ügyin­téző feladatokat látott el egy geológiai térképező csoportnál és Virágh Péter geofizikus mér­nök, aki tagja volt egy másik hasonló expedíciónak. Malek Péter tíz hónapot, Virágh Péter közel három évet dolgozott a hazánknál tfzenhatszor na­gyobb területű, de csak alig egymilliónál több lakosú Mon­góliában. Mit re|t a föld mélye? Az a csoport, amelyben Ma­tek Béla vállalt nem könnyű feladatot, öt évre szóló szer­ződésben Csojbalszor, körzeté­ben dolgozott Térképező és ásványkutató munkát végeztek. A gépkocsira szerelt berende­zés 50 méteres mélységbe fúrt, talajmintákat vettek és ebből, valamint a térképészeti felmé­résekből azt állapították meg, hogy milyen természeti kincse­ket rejt, vagy rejthet a föld mélye. Abban az expedícióban, amelyben Virágh Péter dolgo­zott 200 000-es léptékű geoló­giai térképezést végeztek, nyolcezer négyzetkilométernyi területen. Ez szakmai nyelven alapkutatás, amely támpontot ad minden további kutatásnak, hogy mit rejt a föld mélye. Vi­zet, szenet, ércet, szénhidro­gént, ritkafémet? — Az általunk feltérképezett terület ércekben gazdag, szén kevés, szénhidrogén pedig szinte kilátástalan — összegezi a végeredményt Virágh Péter. Ezt most már tudjuk és a nyolcezer négyzetkilométer el­enyésző az ország 1 565 000 négyzetkilométeréhez képest. Másutt is folynak hasonló tér­képezések, feltárások. Ebben a nagyszabású munkában részt vesz a KGST majd minden tag­országa. Amikor Virágh Péter kint dolgozott csak a magyar szakemberek száma ezer fő volt. Térképészek, geológusok, gépészmérnökök, gépszerelők, gyári berendezéseket szerelők a hús- és biokombínátban, a ruhagyárban. A vízfeltárásban a magyarok amolyan világ­rekordot állítottak fel, pedig vízszegénynek tartotta Mongó­liát a földrajztudomány is. Amit a pécsiek végeztek és amin dolgoznak, jelenleg Mongóliá­ban része annak a segítség­nyújtásnak, amit hazánk ad a testvéri országnak. Ez nemcsak a mongolok, hanem az egész szocialista tábor érdeke, mert természeti kincsekben gazdag területről van szó és ezek fel­tárása, majdani kitermelése közös ügyünk. Az is közös ügy, hogy Mongóliának ne csak a jövője, de a jelene is mielőbb felzárkózzon a mához, sajátos körülményeik között ahhoz, amit európainak mondunk. Hírek Mongóliából — Nehezen tudom már kivá­logatni — töpreng Virágh Pé­ter —, mert a hosszú ott-tar- tózkodás alatt számomra min­den természetessé vált. — Az eredeti mongol élet nem olyan mint az európai. Azok a fiatalok, akik a szocia­lista országokban tanultak, igen sokat tesznek azért, hogy ter­jesszék azt az életformát, amit ml európainak ismerünk. Ezt látni lehet az öltözködésben, mind a nőknél, mind a férfiak­idén tavaszra amikor a ker­tészeti munkák megi^zdődnek, éppen a város fővárossá nyil­vánításának ötvenedik évében, Ulánbátor zöldövezetei nyolc százalékkal lesznek nagyobbak, mint tavaly, A városi világítás kétszer olyan erős lett, mint ta valy, az aszfait-, illetve beton­útok száma pedig öt százalék kai nőtt. A közeljövőben adják át ren deltetésének a Munkások Kul túrpalotáját, a Házasságok Pa lotáját (ahol a házasságok köt­tetnek) és azt a számos lako- és szolgáltató épületet, amely az évfordulóra készült. Arról Is beszélgettünk, hogy milyen nehéz, ellentmondásos, de jó Irányú a mongoljai fejlő­dés. Az emberiség története csak egy esetet ismer és ez a mongol példa, hogy az alacsony fokú feudaiizmusból, amire a legeltető pásztorkodás volt jel­lemző, átléptek a szocialista társadalom építésének szaka­szába. Ez európai szemmel hi­hetetlen ellentmondásokkal jár, de nem ennyire nagy probléma ez helyben, Mongóliában. Dzsingisz kán korabeli síremlék a sztyeppén. Egy túzok a zsákmány, finom falat készül belőle. Működik a tábori borboly, avagy „Kolléga legyen szives, ha már borbélyunk nincs." Vendég érkezik a Jurtába. Szárad a teveVr Szemmel látható fejlődés kai többnapi élelmet. Annyira természetes az ilyen kapcsolat, hogy a nagyobb településeken ahol fogadó is van, az érkezők maguk választják ki a szobát és nem kérdezik az érkező har­madiktól, negyediktől, hogy miért éppen abba a szobába jött pihenni, aludni. Az ajtókon zár nincs, mert nincs rá szük­ség. — A magyarokat nagyon szeretik és becsülik. Ezt tapasz­taltuk mindenütt. Annyit szinte mindenki tud rólunk, hogy szo­cializmust építünk és voltak, akik arra is utaltak, hogy őseink a távoli Ázsiából vándo­roltak a mai hazánkba. — Ez egyöntetű véleménye minden Mongóliát járt pécsinek. — Az élelmezést hogyan ol­dották meg? Kiderül, hogy bonyolultabb ez annál, mintsem gondolnánk. A mongolok étrendje nem ha­sonlítható a miénkhez. Tej, tej­termék, birka-, kecske- és teve­hús bőségben von, de sertés kevés. Jókora távolságot kellett beutazni, míg rátaláltak egy sertéstelepre. Itt aztán rendsze­resen vásároltak, a tábori kony­hán levágták, feldolgozták. Ez javította a konyha színvonalát. — Egyébként megszokás kér­dése a mongol étrend is — te­szi hozzá Virágh Péter. — Ja­vítja az élelmezést, hogy vad is akad. Mormota és kumisz Előkerül a mormota vadászat emléke. A mongolok ezt a nyár végén, ősz elején űzik érdekes módon. A mormota, ez az üregi nyúl nagyságú állat, értékes a bundájáért és húsát fogyaszt­ják. Vadászata nem olyan, mint nálunk a nyúlé, amikor több vadász indul egyszerre körva­dászatra. A mongol egyedül megy mormotát lőni. Valami leplet terít magára és a vége­láthatatlan sztyeppén, ahol tö­megesen élnek a mormoták, el­kezd táncolni, karjaival hado­nászik, amolyan mutatványos tevékenységet csinál. A mor­mota kíváncsi állat, ahelyett, hogy menekülne, a lyukból ki­bújik, bámulja a vadászt. A mongol vadászok pedig ponto­san lőnek. Tréfásan azt mond­ják, ha mellé lő, az is halálos. Ital, azaz kumisz élmény is van. Egyébként mongolul ajrag a neve az erjesztett lótejből készült enyhén szeszes, ugyan­akkor üdítő italnak. — Láttam, hogy miként ké­szítik. Három kádban volt a ló­tej, azt egy mongol íolyamato san keverte. Amikor megerjed. tfe«. (Vi — Nem szabad európai fel­fogással élni, dolgozni és dol­goztatni Mongóliában. Ismer­tem olyant, aki idegösszerop­panást kapott, mert nem adták az európai munkatempót a A mongolok kiváló lovasok. A gyakorlást már ilyen fiatalon kezdik. közreműködő mongolok. Miért tette volna? Mert mi odamen­tünk? A két szemünkért? Ettől még nem változik meg évszá­zados, évtizedes szokás. Vajon nálunk a földhöz való ragasz­kodás, a földszeretet megszűnt? Nem, átalakult. Ott Is átalaku­lásról van szó, sokkal nehe­zebb, mélyrehatóbb kérdések­ben, amelyek az egész társa­dalmai érintik. — így összegzi a tapasztalatokat Virágh Péter és hasonló a véleménye Malek Bélának. Mindketten elmond­ták, hogy szemmel látható a mongóliai fejlődés, amit első­sorban azok tapasztalnak, akik több alkalommal vállaltak itt munkát. Ulánbátor, a főváros, már európai rangúvá lesz, Csojbalszonban pedig akkora új városrész épül, mint a mi Üj- mecsekaljánk. Ide kívánkozik egy, a mongol gazdasági fejlő­dést mutató eredmény: a nem­zeti jövedelem egyharmadát már az ipar és az építőipar ad­ja. A messzi országokból érke­zettektől mindig azt kérdezzük, hogy milyen ott az élet, hogyan élnek az emberek, mik voltak a legmaradandóbb élmények. nál és a lakáskultúrában. Ez utóbbi óriási különbség, mert a jurtából való kiköltözést jelenti — emlékezik a tapasztaltakra Malek Béla. Mongol vendégszeretet Bőkerülnek a hagyományos mongol vendégszeretetnek em­lékei. Ez sem olyan, mint pél­dául a magyar, amire mi büsz­kék vagyunk. Mongóliában na­gyok a távolságok, az úthálózat rövid és kevés, és karavánutak vagy csapások az útvonalak. A lovas vagy a tevén közlekedő az est beállta előtt megáll a legközelebbi jurtánál vagy ki­sebb településnél és köszön: Szambajno! Remélem van jó hír önnél. Ez a jelentése a kö­szönésnek. Az utastól nem kér­dezik, hogy miért jött, kicsoda, micsoda, ha csak maga el nem mondja. Amijük van élelem, fő­leg tej és tejtermék, hús, azzal megvendégelik, megaihat és reggel folytatja útját. Ezért csak köszönet jár és jókívánság, ez így szokás. Mindenki így cse­lekszik, mert ha útrakel a mai vendéglátó, holnap visszakapja ugyanazt mástól. így aztán a mongolok nem visznek maguk­o/yem, mint a gyengébb sör — meséli Malek Béla. — Eredetileg bőrtömlőben érlelik, erjesztik a lótejet. Ez c kádas megoldás már valami nagyüzemi változat lehet. A ku miszt készítik gyárilag is. de a bőrtömlős az igazi, — teszi hoz­zá Virágh Péter. A kumisz ünnepi ital. Ezen­kívül egyfajta gabonapálinkát készítenek, de ez ritkán kapha­tó. Egyébként vásárolható vod­ka, bor. így teljes az itallap. Mindketten orról beszéltek, hogy keményen kell dolgozni o kiküldetésben. Egyik legna­gyobb megpróbáltatás az uta­zás. Csojbalszontól, illetve Ulánbátortól többszáz, illetve ezer kilométernyi távolságban volt a vándorló tábor és előbb- utóbb be kell menni a városba élelemért, anyagért, postáért, egyébért. Többszáz vagy ezer kilométert utazni Csepel teher­autóval a pusztában, ahol át­jelzés nincs, nappal támpont a Nap, éjszaka a Sarkcsillag. Ha felhős az ég, nyolcvan vagy százkilométeres eltérés semmi­ségnek számít Kiküldetés és anyagiak Az ilyen kiküldetés nem la­kodalmi menet. Tavasztól őszig kint folyik a munka terepen, sátor a szállás és a legjobb megoldás hajnaltól napnyug­táig dolgozni. Az étkezés, a tá­voliét bizony próbára teszi a legedzettebbeket is. Kérdés, hogy megéri-e? Ha megéri, miért? — Egy mongóliai kiküldetést nem szabad csak anyagi oldal ról szemlélni. Több ez annál, hiszen sokkal nagyobb dolog­ról van szó. Nem részletezem, mert politikai tanfolyam iesz belőle. Érti, tudja ezt mindenki. Elsősorban ezért vállaltam én is — vélekedik Virágh Péter. Ma­lek Béla hozzáteszi: — Anyagiakban közel sem jelentett annyit, mint egy nyu­gati kiküldetés, de Így nem is lehet hasonlítani. Én megkap­tam itthon a 3000 forint havi fi­zetésemet és Mongóliában is ugyanennyit. Sok, kevés? Pá­rizsban, Londonban, New York­ban kevés lenne, mert élni kell ebből a pénzből. Mongóliában elég volt. Párizsban egy jobb szórakozóhelyen egy éjszaka el­fogyna ennyi pénz. Mongóliá­ban ennyi pénzt nem tud az ember elkölteni. A tiszta anyagi többlet az volt, amit az itthoni fizetés jelentett. — Tavaly nyártól anyagi vo­natkozásban javult a helyzet és lényegében nincs hátrányban az, aki Mongóliába megy, at­tól, aki nyugati kiküldetésre megy. Mások az árszintek, eh­hez van igazítva a kiküldetési dij — bővíti az anyagi oldalt Virágh Péter. Malek Béla csak annyit sé­relmez, hogy mielőtt kiment, el­adta Wartburgját, hogy haza­térve újat vesz. Kérvényezte, hogy soronkívül, külön keretből kapjon. Nem kapott. • Ennyi az utóíz, semmi több. Szép, nagy élmény az ilyen ki­küldetés. Erre ‘térnek vissza mindketten. Hozzáteszem, hogy szép és felelősségteljes inter­nacionalista kötelesség -is. Megérdemlik az elismerést. Köszön József Az utóbbi években a mongol állattenyésztők rendszeresen fe­deztették az éghajlathoz jól idomult szarvasmarha-fajták nőstényeit olyan fajták hímjei­vel, amelyektől a húshozam nö­vekedését várják. A tenyészál­latokat ma — a nőstényeket és a hímeket egyaránt — legin­kább a hazai csordákból vá­lasztják ki. Számos állami gazdaság és termelőszövetkezet azt tervezi, hogy a szelekcióval nyert nagy húshozamú fajtákat rövidesen belterjes tenyésztésre fogják. A szabadon legelő tehenek élő­súlya háromszázhatvannyolc ki­logramm. A cél: az ország hús­ellátásának javítása. A terepen végzett munka után folytatódik a feladattelje'-ítós Ai 1 ódának kinevezett jurtában az adatok feldolgozása: végzi Vúérjh Péter geofizikus mérnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom