Dunántúli Napló, 1971. június (31. évfolyam, 148-177. szám)

1974-06-16 / 163. szám

Bárdosi Németh János Elégia első iskolámról A Hl Iskolánk eltűnt, «ad csákány bontotta le, mm áll a sarkon többé; • kövér pék a gangon Mm nézi örömünket, •a oleander ága fetBritag psr lepi be múltukul és az álmot, •melyet megigézett, e szél mind elsodorta él Irkám sárga lapja ■ Hold körül kering már, ■ «I első betűm lénye Ott ragyog mindörökre. Szatyor Győző rajza TOLDALAGI PÁL: Ma újra látlak Egy szép fejet ma megidézek, I felbukkan máris, éjra látom meredt szemedet és sörényed «ad kígyóit a koponyádon. Parancsolok a levegőnek, s az hozzám egyre közelebb hoz, a szájunk szinte összenőhet, s homlokod csap a homlokomhoz. Egész közelről és keményen így nézünk most farkasszemet ok hogy ami volt, az véget érjen, s gyűlölni tudjunk, vagy szeretni, mert felemás volt minden eddigi kerestük egymást iszonyodva, stint aki tudja: nem menekstik, s magát, ha futna, visszafogja, mert, akt mór-mór hátrahőkölt, azt vélte látni, hogy a másik jelenti neki az idős föld s az ég még nem látott csodált Berták László Virágének Rózsafa tiltakozik, tüskéket állít fölöttük kinéz, mert mindent visszamondanak, mindig befér a kés. Piros kendője körül repülőt zugát, fegyveres vitézt, ha a nagy olló berepül, nem adja annyiért Rózsafa nem hiszi el, hogy a bábikó és a beléndek zöld mundérban, alattomban rózsákat túlélnek, G minden percben készen, de védekezik, nem nyugszik bele. Nem érd, miért rá mérges a kert beléndeke. Ezekeké István: Ablakok (Fotógrafíka) A horangöwtü ' ' gatója különös jutalom­ban részesítette Juhar Botond harangöntöt Szabod hőbórgést engedélyezett neki a vezetőségi Az erről szóló pecsétes Iratot a meglepett harangöntőnek több tanú jelenlétében adta át az igazgató, a következő Indok­lással: — Szaktársakl Szívós ós kitar­tó hőbörgővei állunk szemben. Juhar Botond tíz éve önti üze­münkben a harangokat és tíz éve önti feletteseire a szitkait. Senki sem ért itt a harangön­téshez, csak ő, és én, meg a főha rangöntő tetők vagyunk, akiket le kéne pöckölni az üzem éléről. így van, Juhar szaktárs?) Juhar Botond köhintett egyet, inge nyakán kigombolta a felső gombot, aztán még egy kiseb­bet is köhintett és hallgatott. — Tiz ér hosszá idő, szakká»- sok — folytatta az Igazgató —, ezért megvallom, sokat töpreng­tem, mivei honoráljam ezt a fel­tartó ellenszenvet Pénzjutalom­ban, sajnos, nem tudom része­síteni Juhar szaktársat mert nincs rá keret de talán nem is örülne annyira neki, mint ennek az írásnak. Eddig ugyan­is kénytelen volt a hátam mö­gött, kis körben, félhangosan szidni engem, tehát meglehe­tősen fárasztó és bonyolult kö­rültekintéssel. Ez a mai nappal megszűnik! Juhar Botond ott és úgy szidhat engem, meg o fő­ha rangöntőt meg akit éppen akar, ahol éppen rájön a szid­hatnék. A szemünkbe is, termé­szetesen. Az trés feljogosítja erre és megkönnyíti e dolgát a továbbiakban. A főha rang öntő bólogatott e jelenlévők Juharra, majd eov- másra néztek, a titkárnő töltö­getett a reprezentációs konyak­ból és az Igazgató poharát magasra tartva további sikere« hőbörgést kivont a feorangön­tőnek. — Csak «I anyámat ne «Hé­ja - jegyezte meg —, mert orra még egy Igazgató I« aflerglásl Juhar Botond rassz hangulat­ban hagyta el az hadát. — Ehhez mit szólsz! — fogta meg az egyik Harangöntő kan­ját. — Csúffá tett a gazembert A ha rang öntő vállat vont — Szerintem csak hálás te­hetsz neki. Nem mindenkit ré­szesítenek ekkora kitüntetésben. Szidhatod most «sár toll torok­ból. — Megszégyenített! Megalá­zott! — hördült fel Juhar. — Be­letaposott az érzéseimbe! Aznap egy szót sem szók. Dühösen végezte a munkáját, csak néha morgott valami átok- félét az igazgatóra, de csők úgy magának, a foga között. Másnap feltűnt neki, hogy furcsa szemmel méregetik a többiek, legjobb komája, Báa Balázs Is csak amolyan imrnel- ámmal felelt a kérdéseire, és mnlk I sí un «fcm ■ m/h ^ hSuNHIh NIjEBi Nf^y ben még azt se tenné. — Ml van voted. Balázst = kérdezte. — Megbántottalak va­lamivel! — Engem! Ugyan máz. — Ne tagadd! Az orrodon látom, hogy valami bánt. — hé) bántana! Képzelődsz. Juhar Botond fürkészve nézett lé. — Az írás, ml! Amk az igaz­gató adott I Bán Balázs nem szók, elfor­dította a tekintetét. — Szóval innen fúj a széli — kiáltott diadalmasan Juhar, majd, mint akinek világosság gyűl az agyában, válton ragad­ta a másikat - Te, csak nem Mszed, hogy.. .Pl Tóth-Máthé Miklós Jutalom — Az Igazság az, komám — mondta kelletlenül Bán Balázs, — hogy nem mindenki kophat ■yen írást... Juhar ezt hitte, nem jőf ka«. Ernyedten engedte le a kezét nézte még egy ideig Bán Ba­lázst aztán úgy elkezdett ne­vetni, hogy visszhangzott beié a műhely. — Szávai még te Is azt Mszed, hogy én meg az Igazgató... Nahát ez még tréfának is kép­telenség! — abbahagyta a ne­vetést újra vállon ragadta Bán Balázst — Annak a kantárnak a «fcce az ngószl Érted TI Csak nem Mszed, hogy ón Is a talp- nyalája lettem és azért kaptam azt az Írást...!! — Nem érdeket hogy én mit Mszek — morogta Bán Balázs —, de az emberek zúgolódnak. Az öreg Köszörűs huszonöt éve van az üzemben, Kiss Vince húsz, én Is tizenöt te meg ko­mám, csak tíz éve. Aztán az Írást mégis te kaptad I — Az Istenit a sok marhájá­nak! — öklözött a levegőbe Ju­har. — Ezek meghibbantakI Bi­zony isten, meghibbontokl Ebédszünetben oda áltt az emberek elé. — Szaktársak, ml a fészkes fene van veletek! Ügy néztek rám, mint egy árulóra. Hát te­hetek én róla, hogy az igaz­gató nekem adta azt az írást? Tehetek én arról, hogy ez a senki, aki annyit sem ért a bo- rangöntéshez... — Szidhatod már — száft köz­be vajaid -v megvan róla az okmányi Juhar Botond elhallgatott. Ogy állt ott, mint akit igazság­talanul szemen köptek. Nem tudta, mit feleljen erre, vagy Inkább nem tartotta érdemes­nek. hogy bármit is feleljen. Megfordult és visszokullogott a munkájához. — Gyere egy fröccsre — mond­ta műszak utón Bán Balázsnok. — Sietek haza ... — Gyere, mert kettévágom azt a hülye fejed I Már te Is mar­ha vagy!? A harmadik fröccs után azt kérdezte Bán Balázs: — Komám, mióta vagy to olyan jóba az igazgatóval? — £n? Te nem vagy észnél! — Ne dühöngj. Valami csak van • mögött az írás mögött. Ilyen Írást nem adnak csak úgy. Ezt, komám, id kellett ve- lomivei érdemeink — Kiérdemeltem! — kortant foi gúnyosan Juhar. — Tíz év óta mást se tettem, csak bogy M- órdemeljem.. J — Na látod... — szorongasd a poharát Bán Balázs. — Itt bűzlik nekem valami. Meg nem­csak nekem I Mert mások is szidták az igazgatót meg a fá­ba rang őn tőt, nemcsak te. Az Írást meg csak te koptod. — Mit beszólsz! — bántak ni Juhar. — 0 gyesen Id vak ee esfndL­va, komám, azt meg kefl hagy­ni I Még én is bedűltem neked, sokszor olyan hévvel hőböröp­téi I KI gondolta volna, hogy csak provokálsz, aztán meg ugye... Juhar nekfugrott Bánnak. A nyakát kapta el. Ogy szabadí­tották ki a keze közül Másnap felment az Igazga­tóhoz. — Főnök — mondta csende­sen —, vegye vissza tőlem azt ez írást — Miért, Juhar szaktárs? — nézett rá ravasz mosollyal «a Igazgató. — Mert... — vett nagy léleg­zetet Juhar —, mert így már nem ér az egész semmit — Hát ha úgy gondolja .. Akkor éppen visszovehetem. I tfhar letette az Írást az asztalra. — Meghálálom — mondta megkönnyebbülten. — Ugyan — legyintett az Igazgató —, semmi az egész. Hanem Juhar szaktárs, lenne mégis egy javaslatom. — Hallgatom, főnök. — Ha lehet ezentúl az érte­kezleteken szidjon. Már csak a félreértések elkerülése végett Is. Ott szedje le rólam a kereszt­vizet ha valami nem tetszik. Megígéri? — Meg, főnök — morogta a harangöntő, és boldogan Id- hátrak az Irodából — Ravasz egy fickó — döny- nyögte szinte elismerően, ahogy ballagott a műhely felé, — át­kozottul ravasz egy fickó. A mikor Baflskó János ki­lépett a hivatalából, «'Hornosra ült és a Belváros­ba utazott Négy hónappal ez­előtt hírűi adta az újság, hogy hamaroson 13 000 darab kis­méretű mosógépet hoznak for­galomba. Baliskő azóta várta ezt a napot Gombostűvel ösz- szetűzte a százforintosokat s a lassú Hízásnak induló paksa- métát a lakásnak egy eldu­gott sarkába rejtette, ahová az asszonyoknak nem volt belá­tásuk. Az utolsó száz métert a megállótól a villanyüzletig, futva tette meg, attól való fél­tében, hogy valaki épp a győ­zelem perceiben, el találja előle halászni a készüléket Baliskónak ugyanis a háztartás gépesítése volt a vesszőpari­pája. Taxiba ültette a fehérre zo­máncozott mosógépet és ho- zavitte, a Nagy Lajos király útra. A gép majdnem egyhavi fi­zetésében került Ö Is meg a feleséae is dolgoztak, s habár nem kerestek különösen jól, a pénzzel mégis könnyű kézzel bántak, mert nem volt gyere­kük. De amikor az anyósa, öz­vegy Szievertné, a gép árát kérdezte, Baliskő csak a fél­havi fizetését merte bevallani. Az asszonyok szerencsére nem drágállották. Eleibe szól­ni sem tudtak az örömtől, s Örkény István # A mosónő álma az ujjuk hegyével iram mertek hozzáérni a mosógéphez. Csak amikor Baliskő mindent elma­gyarázott, s a készülék hasába is betekintést engedett nekik, kérdezte gyanakodva özvegy Szievertné: — Magyar gyártmány! — Magyar — mondta Bő­kké? — Puff iraki — mondta öz­vegy Szievertné. — Miért puff neki, mama kérem ? — Mert akkor drága. Téged megint becsaptak, kedves fi­am. — Ami jó, az sohasem drá­ga, mama kérem — jegyezte meg Baliskő. — Ki tudja, hogy Jó-e? Múltkor is egy óra alatt ki­égett a villanydaráló. Való igaz, hogy a vltlanyda- ráló kiégett De a mosógép nem égett ki. A mosógép mo­sott Zümmögve, fürgén, játé­kos kedvvel mosott ahogy a szél fúj vagy egy patak foly- dogál, minden megerőltetés nélkül. Baliskóék lázasan mos­tak. Megszállottan, csaknem hipnotizálva mostak, nem bír­ták abbahagyni. Aznap a déli maradékot vacsoráitok, azt is állva, hidegen és sietve. A gép kimosta az egész szennyest Megette az ágyci- hókat kimosta a lepedőket Féltízkor Baliskő meg a fele­sége lefeküdtek aludni, mert mind a ketten hatkor keltek, özvegy Szievertné azt mond­ta, hogy fölmegy a padlásra teregetni. Mikor visszatért s négy- szemközt maradt a géppel, oly frissnek és kipihentnek érezte magát hogy eszébe sem jutott lefeküdni. Odahúz­ta a hokedlit, s egy ideig ba­rátságosan nézegette a mosó­gépet A szekrény aljában ta­lált még egy csomó viseltes, foltozásra vagy foltnak szánt fehérneműt; ezeket gyorsan kimosta, s aztán a következő fuvarral az összes konyha- és padlóruhákat Ekkor becsönge­tett a szomszéd Hoffmanék- hoz, ahol három gyerek volt, és elkérte a szennyesüket. Ne- gyedegy múlt mikor ezzel is végzett A Nagy Lajos kfráfe úton már mindenki aludt csak a mosógép nem volt álmos, és özvegy Szievert nőni sem. Bo­ltozta a létrát fölmászott a tetejére, s súlyos testével a magasban Imbolyogva leszed­te az ablakokról a függönyö­ket Megkínálta velük a gé­pet Negyed kettőkor azonban ennek is vége lőtt, s már egy ócska rongy sem volt található a lakásban. Lebaktatott a fél­emeletre, és bekopogott Pa­sa Gézához. Pasa Géza aggtegényember volt s nagyon nehéz volt be­lé életet verni Jó ideig eltar­tott míg sikerült megértetni vele, hogy miről van szó; ak­kor aztán összeszedett két öl­re való szennyest Amikor Szie­vertné ezzel is elkészült na­gyon későre járt már a virra­dat közeledett; ahogy volt ru- hástul-cipőstül, vizes kötényben és gőztől lucskos hajjal végig­dőlt a vetetten díványon. A takarót sem volt Ideje magára húzni, tüstént mosott tovább. Kimosta a veje nyári ballonruháját, melyre addig aadűlatosMppea nora gondok senki. Ezután — pedig már agy kicsit erőltetnie kellett em­lékezőtehetségét — kimosta azt a rettenetes mennyiségű ru­hát, amely tavaly ősszel gyű- tamlett össze, amikor 6 izületi gyulladással hat hétig feküdt a Költői Annában. Aztán eszé­be jutott egy horgolt alsó, mely nagyon-nagyoa régen volt rajta; legutoljára a Ferry Oszkár úton viselte, egy vfl- ta alagsorában, amikor véré­ben esett össze és abortáJt Ezt is szép tisztára mosta. Aztán beledobálta a gépbe boldogult Juliska leányának fehérnemű- R, utána szegény Szievert bá­csi ingeit-gatyátt, az uráét, áld a Piave hídja alatt halt hősi halált Kimosta azt a hét csip­kezsebkendőt is, melyről dok­tor Vi rovó né a következőket mondta: — .Lelkem, én nem azért mondom, de a műkkor is hét batisztzsebkendőm hi­ányzott a vasalásnál." Ez után már nem nézte, mit most csak hordta bele a gépbe a napo­kat a heteket az éveket A gőzben úszó pincéket A latya­kos betonpadlót A kelkáposz­ta ebédeket Keze gyógyítha­tatlan vörösségét s a hidegsé­get azt az alattomos, kígyó testű hidegséget mely a fá­radtsággal versenyt kúszott föl­felé a két lábaszárán, bokától térd iránt S hordta a gépbe (háta András: Lámpa a szennyes ruhák kosarait boglyáit hegyeit egész hegy­láncait melyet mind 6 ázta­tott, szappanozott, mosott és öblített E3eggel hatkor füffcell a * * lánya meg a veje. öz­vegy Szievertné tátott szájjal lihegve aludt; olyan éhesen, la lánkan, szinte habzsolva aludt hogy nem volt telkük fölébresztenl. Betakarták egy paplannat és éhgyomorral mentek munkába, mert egy csöpp tej sem volt a háznál aznap reggel

Next

/
Oldalképek
Tartalom