Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-26 / 142. szám

* JELENKOR ISD5SLMI ÍS MŰSÉSHTt fSUÓIRI' - 1*74 A >.*«)« cjota* o>tslO 0>V4«0V«< MO* t**i*srt (*»:oS: MCSÖ »*♦>« MMMvUM wt. V» <->*>.AX* **«*♦ >VM*C * KXTaVUc*« IMdTOO <MM KW**» •íiMíMi'jg ^w<t» ««.a« A júniusi számról A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának élén Csorba Győző köl­teményeit olvashatjuk. A lírai rovatban emellett Botár Attila, Gyurkovics Tibor, Meliorisz Béla, Pákolitz István és Tandori Dezső versei kaptak helyet Igen gazdag a folyóirat-szám szépprózai ro­vata. Bajomi Lázár Endre: „Normandiai kirán­dulás" címen készülő önéletrajzi művéből közöl részletet Mátyás Ferenc szintén életének fontos állomásait eleveníti fel „A határtalan szülőföld" e. írásában, Tamás Menyhért pedig Bonyhádról készített riporttal jelentkezik. További három szépprózai írást Horgas Béla, Kende Sándor és Kolozsvári Papp László elbeszélését találjuk még az új számban. A művészeti írások sorában a főváros és a vi­dék jelentős képzőművészeti eseményeiről szá­mol be Miklós Pál krónikája, Dékényi Iván cikke pedig képzőművészeti könyveket ismertet Szlgethy Gábor irodalomtörténeti tanulmánya és a kritikai rovat zárja a Jelenkor júniusi szá­mát Feledy Gyula: Karancslejtős, 1944 PÁKOLITZ ISTVÁN: Kutyabaj X. Kleaif nénf mopszfíjának lábait a szél kuszálja; főzi, uszkár flaszteron jár, pulikutya: kanászbojtár. X „Eb fél, kutya fél, míg az ipám, napom élP Ha mindkettő elpatkolna, tutulnék a teliholdra. 1 Csicsás, fodros új hacuka, mórikál a szetter-szuka; betárol, kifaroi, kutyabálba kutyagol. 4 Sajna, más nincs, M csíszegne-csoszogna, miregne-morogna, meg is cirógatna, csak az a pincsi. 4 Mit ér egy kankutya-buli? Kutyafiilitl Kutyagumit! 4 Néhai méregzacskó, juhászodik a tacskó; pléhtányérja fényesebb: elmúlt a húshagyó kedd. 7. Az ablakban Sregecske hölgy. Ölében ölebecske. Befejezett múltjuk titkát műemlékké nyilvánítják. 4 Kereszténynek, muzulmánnak nagy-nagy istencsapása: oda rondít a kutya is, ahol nagyobb rakás van. X Bor-zat-mas dogg! Szép-sé-ges dög! 10. A kimustrált vaksi kuvasz obsitot kap maholnap; két kikapós ebmenyecske böllenkedik csaholva: Ügy költött, úgy költött, káposztába hús köllöttl” It. Lehet, hogy a veszettkutyák egy szálig kivesztek. Ugasd meg az árnyukat is, de ne maradj veszteg! 12. Kosztja és lakása jónál jobb. A nászra mi gondja? Egy éve, hogy ki van heréivé. Aj, szegény bulldog mennyire boldog! 13. Sejehaj, hajahaj, ebugatta, az a baj: komisz, kutya kölyök helyett az asztalnál csipkés-bugyis kölyökkutya foglal helyet Sejehaj, hajahaj, ez a baj nem kutyabaji I bit a színházi ruhatárban találták meg Heltoiék, az előadás után, mikor az utolsó kabátot is kiad­ták. Ott feküdt a pult hátsó rekeszei között pokrócba csavarva, csöndben, s ki tudja, mióta. A lámpák egymás után aludtak ki, Heltaiék is szedelőzkődtek már, amikor a baba elárulta magát: egészségesen és kétségbeesetten fölsírt a rejtekhelyén. Heltai Hugó akkoriban könyvügynök volt üzleti tárgyalásai során csak a ve­zetéknevén mutatkozott be, s ha vélet­lenül rákérdezett valaki, hogy rokona-e a hasonnevű nagy írónak vagy netán éppen ő volna az? — szemérmesen hallgatott lehajtotta fejét és haladék­talanul kiteregette könyvjegyzékeit a le­endő vásárló asztalára. A felesége nap­közben egyedül maradt otthon, a József körúti lakásban; esténként félhétre kel­lett megjelennie a színházban, a B-ru- határ volt az övé, az emeleten. Ugyan­ebben a színházban húsz éve még tán­colt a karban. Az A-ruhatór kezelőnője éppen igy; csakhogy ő énekelt is haj­dan. Ez idő tájt azonban már békésen megférnek itt egymás mellett A várat­lan gyereksírásra ő is odafutott Hogy került ez ide?l... Mióta fekszik itt?l... Jézusmáriaü!... A vizes ruhákból mindenesetre ki kel­lett bontaniuk, különben nem hallga­tott volna el soha. • ...Mindez elég régen történt Heltaf Hugó a háborús években a kopaszsá­gát takaró barna hajtetőt ragasztott a koponyájára, amikor a hajdani kartán­cosnő még mindig nem szorult paróká­ra s festetnie sem kellett a haját, va­lódi vörös színét változatlanul megtar­totta. Az Ostende eszpresszóban kávét főzött, Ibi pedig a pénztárban ült Any­ja és lánya mindig ugyanabban a mű­szakban dolgozott Napközben egy katonaruhás olasz kö­vetségi tisztviselő udvarolt Ibinek a blok­koló pult mellett szívósan, irigylésre méltó kitartással — este azonban, a pénztár átadása után, én következtem. A háború évekig készülődött, s Ibi las- sankint egész szépen skandálta már az olasz szavakat; — én meg olykor bi­zony elég későn vittem haza, de Hel­taiék mindannyiszor megbocsátottak s nem szidták meg Ibit. Alighanem ked­veltek, s titokban talán szurkoltak is nekem. Körülbelül egyszerre szakadtunk el Ibi mellől mindketten: az olasz is meg én is, a háború miatt A fronton, rette­netes éjszakákon, reszkető magányban, Kende Sándor: Hihetetlen történet (Részlet) félelmemben kezdtem gondolkozni azon, keserűen és reménytelenül: hogy szere­lem-e az, ahogyan Ibit otthon hagytam? Amikor elbúcsúztam tőle, még nem tudtam. ...Akkor tudtam meg, amikor meg­sebesültem. Vagy pontosabban: még ennél is egy kicsit később. A kórhózvonat a józsefvárosi pálya­udvarra vánszorgott be, de nem rakod­tunk ki: mindenki sejtette, hogy tovább viszik az egész szerelvényt nyugat felé. Sötét volt és hideg, a karomon és a fejemen kötés, s a tépett zubbonyt kín- nal-keserwel tudtam csak magamra rángatni, miután kimásztam a vörös­keresztes kocsiból, és derékszögbe dől­ve trappogtam, ahogyan bírtam, egy fabódé vagy egy szénrakás mögé. A házfalakon ekkor már különböző méretű olakátok figyelmeztették a la­kosságot, hogy katonaszökevények és más árulók rejtegetéséért halálbüntetés jár. Kiáltó rajzok és véres táblák közöl­ték a parancsot a rendfenntartókkal, hogy aldt a kijárási tilalom alatt az ut­cán találnak, kérdezés és igazoltatás nélkül a helyszínen föl keH koncolniuk. Mindezen én akkor nem tűnődhettem — én csak azt tudtam, hogy el kell jut­nom: hozzá. Semmi más megoldásra nem gondoltam — egyedül ő jutott eszembe. Falnak vetve a hátam, ara­szolva tapogattam az elsötétített város­ba kapualjtól kapualjig. Néha cserép­halmazt kellett megkerülnöm, néha göd­röt, néha vasgerendákat Ha egy kitört ablak üvegszilánkjaira léptem: az óriási csöndben élesebben szikrázott itt egy­szerre minden, mint odakint a lövész­árok partvonalán kézigránát-csapkodás közben. De mennem kellett Az útke­reszteződéseken is át kellett jutnom. Hozzá kellett eljutnom. Villany nem volt már a házban, csön­getni se lehetett Tenyeremmel csap­kodtam az előszobaajtót aztán suttog­ni próbáltam, hogy ki vagyok. Heltai Hugó engedett be. A vörös, szép és okos asszony se rémült meg. Ibi háló­ingben állt az összevissza zsúfolt szoba közepén. Senkinek nem magyaráztam, hogy miért jöttem. Nagyon piszkos le­hettem. A másik szobájukat találat érte, hó­napok óta nem lakták. Itt az egyik ágyban Heltai Hugó feküdt a másikban anyja és lánya. Én a hintaszék mellett a szőnyegen. Néhány nap múlva ügy fordítottuk el a hintaszéktől a szőnyeget hogyha Ibi lenyúlt az ágy széléről, elérhette a vál- lam. S ha én felültem éjjel, meg is csó­kolhattam a karját Hogy milyen volt? — KI volt szép ezekben a hónapokban, amikor víz se jutott mosdásra! Akkor meg mór külö­nösen nem, amikor végül kérlelhetet­lenül a pincékbe kellett költöznie min­denkinek. Ö velem maradt, fönt a szo­bában, a harmadik emeleten, velem, aki nem húzódhattam le a közös óvó­helyre, hiszen életveszélyes lett volna mindnyájunkra, ha idegenek előtt mu­tatkozom. Tehát, hogy szép volt-e? — Nem tu­dom. Mindig rám nézett, mindig figyelt Ilyen napokon, amikor délelőtt egyszer, majd este másodszor enni kaptam a vaskályha lapján szárazon sütött le­pényből, és más esemény órákig se tör­tént, csak szirénasivítás odakintrőj, dü­börgés, csönd, omlás zaja, tetőcserép fröccsenése, és újra csönd, csak ülni. várni, efkákadnl, haügatóznf, még min­dig ülni a földön, hátunkat az asztal lábának támasztva, és még mindig hall­gatni, és tovább is csak várni... — ebben a végtelen időben, bármikor néz­tem föl: a tekintete az arcomat fürkész­te. Figyelt; alig beszélt, — ekkor csönd­lsen semmi szükség a szóra; nem kér­dezet, nem hívott Figyelt Ilyen volt Ablakunk nem maradt; a hideg ellen a szekrényt toltuk oda. Heltaiék éjsza­kára se jöttek föl, hanem az ember­közel melegében kuporogtak inkább odalent Mi meg paplant ruhákat a szőnyeget mindent magunkra rámol­tunk. S mindig ő ébredt előbb: várta, hogy mikor szólalok meg. Arról nem beszéltünk soha, hogy egy­szer talán haza kell mennem. Sor ke- rül-e arra? És hogyan? — Senki se gon­dolkozott akkor azon, hogy miképp lesz azután (mi után?!), csak hogy ma, most ebben a percben még élet ez, ebben a pillanatban még élni kell, ebben a szemvillanásban, a tekintetnek ebben a rebbenésében ... Még egy-két napig, miután megszü­letett már a csönd, még mindig nem lehetett hinni, hogy csönd van, napokig meg se hallottuk ezt a csöndet nem eszméltünk, nem döbbentünk rá, — még a pincéből se igen mozdultak. Heltai Hugó is csak egy hét múlva jött fel a feleségével. Reggel volt amikor én kimondtam, hogy haza kell mennem. Bakancs a lá­bamon, a katonaruha helyett pedig a pincéből annak idején előkotort kockás nadrágban és Heltai Hugónak egy el­kopott régiónjában. Ibi talán mosoly­gott Határozott arcvonásai nem rán- dultak meg — egyszerűen öltözködni kezdett Vastag, fekete pokrócot kanya- ritott a vállára, kitaposott cipőbe bújt vénasszonyos kendővel kötötte be a fe­jét s a haját szorosan alágyűrte, mert öregesen és csúnyán mertek csak ut­cára lépni az asszonyok. Én nem akartam elindulni Ibivel. Nem akartam, hogy velem jöjjön. Vitat­kozni azonban nem lehetett vele, a leg­meggyőzőbb érvek is hatástalanok ma­radtak volna: szavakkal soha nem har­colt szavak ellen. Olyan keserű volt (a mosolya ellenére is), hogy egyetlen mozdulattal se tartóztatott, meg se pró­bálta. De ezzel a keserűséggel és tűr­hetetlen konoksággal némán ragaszko­dott ahhoz, hogy velem tart Éppen azért, mert senki se tudhatta, mi vár rá odakint odahaza, vagy bárhol. Igazságosnak kell lennem Ibivel — utólag legalább. Nem biztos, máig sem biztos, hogy pusztán azért akartam egyedül indulni, mert féltettem. Vagyis, mert féltem attól, hogy isten tudja, ml eshet vele, hiszen annyi rettenetes hír is járt akkor szájról szájra. Különben is: vágjon a férfi maga neki; szabad­nak kell lennie, semmi se kötheti, amig nem biztos a talaj a lába alatti Ez a legnagyobb hazugság. Nem tu­dom, ezért történt-e úgy, olyan kemé­nyen, ahogyan történt Nem engedtem, hogy belém kapasz­kodjon. Sikerült berántanom magam után a folyosóra nyíló ajtót ö nekilen­dült belülről, és a fekete pokrócba bu- gyoláltan, áttörte hátával az üvegezett keretet Kiléphetett volna rajta, de most már nem mozdult Nézett Nem tudom, miért nem mentem vissza érte. Mondani semmit se mondhattam. Nem várhatta, hogy estére, másnapra, vagy a jövő hétre ígérjek valamit En­nél józanabb volt Közmunka, szaladgálás a széthurcolt bútorok után, s fölkutatni, akiknek az életében még reménykedni lehetett* egymásra találni, exhumálni; közben falrakás otthon és újabb közmunka reg­geltől estig a repülőtéren; romtakarítós és krumpligyűjtés a környék havas bó- déjalból: — majd lesz valahogy, ha egyszer megmaradtunk... S egyik este a házmester fülkéjébe költözött Varga néni azzal várt, hogy keresett itt valaki, lány volt, vagy lány lehetett, fekete pokrócban és rémesen ócska bakancs­ban — ő nem csodálkozott azon, hogy ilyen csúnyán beöltözött a szerencsét­len, hanem azon inkább, hogy nem mozdult a lépcsőkről, a huzatból estig se, s akkor már kénytelen, kelletlen be­hívta magához a fülkébe, itt gubbasz­tott két nap, csak harmadik este indult vissza a városba. — Este! — csapta össze a kezét Varga néni, amikor be­fejezte. ... Amikor a József körúti lakásba le­mét becsöngettem, a folyosóra nyíló aj­tó üvegkockái helyére kék csomagoló­papír került már, rajzszögek feszítették a keretre. Heltai Hugó nem tartózko­dott otthon, egyedül találtam a szép vörös asszonyt, aki kedvesen köszöntött most is — de a következő percben, az előszobában, sírva fakadt, sudár terme­te panaszosan megroppant, úgy von­szolta be magát, majd a fotelba kupo­rodott, s összegörnyedve eltakarta az arcát. A fekete pokrócot, ha akkor föl­fedezem valahol!... A síró asz- szony mögé tekingetve: a dívá­nyon, az asztalon, a hintaszékben, a konyha szenesládájára hajítva, az ab­lakkilincsen felejtve, ha megláttam vol­na!... Vagy a vén fűzőscipőt a sarok­ba rúgva, a fogasok alatt a falnál, a dupla ajtószámy közé ízóm űzve, vagy a szemétvödör tetején, penészesen, sá­rosán, akárhogyan!... CSORBA GYŐZŐ: Unoka En Is kíváncsian lesem hogy formálódom csöndesen Ki nemrég nem is létezett már ellenem hadat vezet Ugyar. mikorra lesz hogy a még-idegen akusztika végül oly sok mindent saját hullámhosszára hangol át Megmoccant-e már valahol bennem a későbbi motor hogy mint lányaim azelőtt majd egyszer ezt a csecsemőt ezt is oly szédült-szertelen imádjam szinte térdemen sőt mert azoknál is tovább őrzi itt-járásom nyomát érezzék iránta nagyobb hálát még több alázatot s úgy nézzem mint kiből soha nem távozik el a csoda hisz mire rászürkül a fény, már örökre vak leszek én \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom