Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)

1974-05-26 / 142. szám

Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi kihelyezett nappali tagozata Vitatkozik a medikus, a mű- egyetemista és a közgazdász hallgató, melyik az eredendőbb, melyik az előbbre valóbb szak­ma? Amióta az élet megjelent a Földön, mondja a medikus, azóta itt vagyunk mi, és ugye, Adóm oldalbordáját is orvos operálta ki. Közbevág a mű- egyetemista, ahhoz, hogy meg­születhessen az élet, hogy az őskáoszból létrejöjjön egy ilyen precízen elrendezett világ, min­denképpen mérnöki tudomány kellett. Mire a közgazdász: És mit gondoltok' gyerekek, ki csi­nálta az őskáoszt? Több város harcolt Négy éve van vidéki közgaz­dászképzés, s az idén repülnek az akkori gólyák, avagy az első fecskék a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem pécsi kihelyezett nappali tagozatáról. Persze, Pécset már rég kikiáltot­ták egyetemi városnak, ám mé­giscsak szebb és teljesebb így a sor: orvosok, jogászok, tanár­képzősök, műszaki főiskolások és . . . közgazdászok. Annak ide­jén több megyei város is har­colt a budapesti anyaegyetem kihelyezett nappali tagozatáért, végül is Pécsé lett, itt találták a legmegfelelőbbnek a feltétele­ket. A négy év gyorsan lepergett Mi van ma? A jelen es jövő ér­dekel most bennünket, némi előzmény nélkül azonban nem sokra mennénk. Nos, évtizede­kig csak a fővárosban folyt köz­gazdászképzés, és a budapesti vállalatok minden esztendőben több állást hirdettek, mint ahá­nyon az egyetemen végeztek. Ki ne akarna diplomájával a zsebében Pesten maradni? Az egyetemen magas a nők ará­nya, szokvány történet az is, hogv a karcaqi vagy zalaeger­szegi közgazdász hölgy férjhez ment egy pesti fiúhoz... és ma­radt Pesten. El sem hisszük, pe­dig így van, a közgazdász szak­emberek kétharmada a főváros­ban éli így azután, amikor az új gaz­daságirányítási rendszer beveze­tésekor megnőtt a közgazdászok ázsiója, s a közgazdászhiány vidéken még érezhetőbbé vált; a pesti egyetem öreg falai kö­zé pedig több hallgatót lehe­tetlen volt bepréselni, lett a vi­déknek — Pécsnek — közgaz­daságtudományi nappali tago­zata. Tegyük hozzá, anélkül, hogy úifent tisztelegnénk vala­mennyiük előtt, Pécsett, aki csak tehette, megtette a ma­gáét, hogy, ha mégoly szeré­nyen is, helyet kapjon és beren­dezkedhessen a tagozat. Végül is 1970 őszére minden együtt állt az indulásra, ötszázan je­lentkeztek a pécsi tagozatra, s a budapesti felvételi vizsgák után százhármat szólítottak a szeptemberi tanévnyitóra. Csap­tak eay vidám gólyabált az Olimpiában, s ezzel végleg fel­avatták Pécs új felsőoktatási in­tézményét Egyetem, tizenkét szobában A tagozat a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem Rákóczi úti épü­lettömbjének egyik szárnyában húzódott meg. Tizenkét szoba, két előadó. Kezdetben mostoha volt a helyzetük, ami azóta so­kat javult, ám ma is szűkösen vannak. Tíz oktatót kellene fel­venniük, de az ő íróasztalaik­nak csak a folyosókon jutna hely. Vannak olyan szobák, ahol az oktatók karja szinte egymásba ér, így azután, ha valamilyen kutatási témán dol­goznak, hónuk alá csapják az anyagot és elvonulnak haza. A késő délutánba nyúló szeminá­riumok, ha éppen nem kell más iskolák helyiségeit kölcsönkérni, akkorka kis szobákban folynak, ahová még táblát sem lehet be­tenni. Nincs a tagozatnak ol­vasóterme! Ha három kívánsá­gukat teljesítenék, akkor abból két kérés bizonyosan ez lenne: jó tündér, kérünk még sok-sok heh'et. Hogvan rendezkedett be a tagozat? Nincs minden tan­Akkori gólyák, első fecskék tárgynak külön tanszéke, hiszen annyi oktatójuk eleve nincs. Tan­székcsoportokat szerveztek, s ezek: a közgazdaságtani, a módszertani, a vállalatgazda- ságtani, a piacszervezési és az idegen nyelvi tanszékcsoport. Egyes tárgyakat közösen oktat­nak a jogi karral. Ezenkívül van még a Sopiana és a Mokka tanszék, az egyetemmel szem­pesti anyaegyetemével. Ez az alapozás. A hallgatókat szilárd, egységes elméleti ismeretekkel vértezik fel, hogy tovább lássa­nak a vállalati kerítéseknél. Két év után szakosodnak. Most jön az, ami nekünk nem úgy megy itt kint az „Életben”, ahogyan azt szeretnénk — megtanítják a hallgatókat milliókban gon­dolkodni, ám ugyanakkor fillé­gazdasági fakultás testvérintéz­ménye. A tanárok és a diákok évente rendszeresen találkoz­nak. A legutóbb, ha nem sza­lad a busz, az eszéki diákok csoportja hajnalig is maradt volna Pécsett. Ezenkívül évente 10-10 fős csoportok utaznak kül­földre szakmai gyakorlatra. A tagozatot most a nyelvi la­boratórium és a számítógép tört­ben. Ha lyukas órájuk van, vagy vége az óráknak, olvasó­terem híján ide ugranak át egy kávéra vagy sörre a hallgatók. Talár nélkül A tanárok. Negyvenhárom ok­tató és tíz gyakornok. Végsőso­ron tőlük egyetem az egye­tem. Négy évvel ezelőtt, amikor összejöttek, a többség úgyszól­ván nem is látta és ismerte egy­mást, nem is állt még kated­rán. Voltak ugyan, akik akkor is egyetemen tanítottak, vagy éppen a budapesti anyaegye­temről jöttek, de a többség ko­rábban a vállalatoknál dolgo­zott, vagy éppen akkor frissiben kapta kézhez a közgazdász dip­lomát, s jött Pécsre, mert a vá­ros lakást adott. Ma már, a pes­ti előadók mellett szép számmal vannak külsők is, akik félállás­ban vagy alkalomszerűen órá­kat adnak, szemináriumot ve­zetnek. A tanárok között egyéb­ként nincs igazán professzor ki­nézésű, egyikükön sem állna még jól a talár. Legalábbis, ami a kort illeti. A közgazdász tanárok kétharmada még nem töltötte be a harmincadik élet­évét, s a negyedik X-et is mind­össze hatan lépték át. A hallgatók. Négyszázhatva­non vannak, közöttük 140 első­éves, 76 végzős. Győrtől Nyír­egyházáig, az ország minden sarkából sereglettek össze, kivé­ve Budapestet, ahonnan Pécs nem fogad jelentkezőket. A lá­nyok vannak többségben. Tu­dom, a vállalatok inkább a fér­fi közgazdászokért rajonganak, ám, ne feledjük, otthon is az asszony osztja be a pénzt, nincs okunk kételkedni, hogy náluk is ió kezekben lesz a magyar vállalati gazdaság. A tagozat tanulmányi átlageredménye az elmúlt években 3,1 körül moz­gott, nem jobb, nem rosszabb, mint az anyaegyetemé. S hogy többre törekszenek, mint ami kötelező, bizonvítia az idei tu­dományos diákköri konferencia sikere. A hallgatók megleoóen sok jó pályamunkát adtak be, s a legjobbaknak ítélt dolgozatok a második fordulóban is meg- állták a helyüket, több szerző díjjal tért meg Budapestről. A hallgatók közül negyvenhetén társadalmi ösztöndíjasok, hár­man népköztársasági ösztöndíja­sok. Az a tízezer oldal A pécsi tagozaton kimondot­tan vállalati közgazdákat ké­peznek. Az első két évben min­denki ugyanazt tanulja és ekkor a tananyag 8$ azonos a buda­Elkészült a nyelvi labor első öté me. rekben számolni. Két szak van, ki-ki választhat a vállalati ter­vező-elemző és a vállalati áru­forgalmi és piacszervezési (mar­keting) szgk között. Ez az első szakosodás. Ezután, attól füg­gően, ki milyen terület iránt érez vonzalmat, ágazatonként — ipar, mezőgazdaság, kereskede­lem — is szakosodnak a hallga­tók. Képezzünk kimondottan válla­lati közgazdákat, ezt annak ide­jén könnyű volt kimondani. Csakhogy ehhez megfelelő tan­anyag kell. Nem volt. A jegyze­tek nagy részét menetközben ír­ták a pécsi tagozat oktatói. Ok­tatták az elsősöket, s közben ír­ták a jegyzeteket, hogy legyen majd miből tanulni másodikban, harmadikban és negyedikben. Közel tízezer oldalnyi jegyzetet írtak a pécsi tagozat tanárai, s ezeket a jegyzeteket a buda­pesti anyaegyetem neves okta­tói lektorálták és fogadták el, számosat közülük át is vett Bu­dapest. A jegyzetírás nem ma­rad abba, szigorú önvizsgálat folyik, a tananyagot állandóan korszerűsítik, javítják, a felesle­ges átfedéseket megszüntetik. Az élet gyors, szorít és serkent. Megváltozik egy szabályzó, fel­bukkan egy modern elmélet, ezeket mind be kell építeni a tananyagba. A nyomdai átfutási! idő viszont lassú, s így az is megesik, mire kijön a jegyzet, egyes részei esetleg már el­avultak. Nem elefántcsont- toronyban A kapcsolatok. Fontos fejezet mozaikszerűen összehordott írá­sunkban. A pécsi tagozatot, amely a vállalati gazdaságra készíti fel hallgatóit, magát is sok-sok szál köti össze a min­dennapok gazdaságával. Együtt­működési szerződéseik vannak a környező megyék tanácsaival, legutóbb Győrrel kötöttek ilyet Azonkívül, hogy a harmad- és negyedévesek a vállalatoknál töltik nyári szakmai gyakorla­tukat, a tagozatnak egy sor vál­lalattal van együttműködési szerződése. A haszon kölcsönös. Röviden: az elmélet segíti a gyakorlatot a gyakorlat bevo­nul az egyetemre. A vállalatok felkérésére tanulmányok is ké­szültek és készülnek a tagoza­ton. A pécsi közgazdász taná­rok kerestek választ például a pécsi olaikályhák jövőjére; ké­szítik egyik ipari szövetkezetünk szervezésfejlesztési tervét, és még sorolhatnánk a megbízáso­kat. A tagozat külföldi kr-~ latokat is ápol, az e ja izgalomban. Mindkettőre ed­dig csak áhítoztak, most viszont úgymond karnyújtásnyira van­nak. A nyelvi laboratóriumot most szerelik, nagyon modern, a jövő tanévtől már rendelke­zésre áll. A nyelvek: orosz, an­gol, német és francia. Ha már a nyelvtanulásnál tartunk, egy rövid kitérő erejéig a közgazdá­szok speciális nyelvi képzéséről. Az elsősöknél és a másodiko­soknál egy-egy félév nyelvi koncentrációval kezdődik. Ekkor egy hónapig mással nem foglal­koznak, éjjel-nappal csak a nyelveket gyűrik. Voltak más tantárgyakból is ilyen koncent­rációk, de aztán lemondtak ró­luk, túlságosan lerövidítették a félévet. Volt persze előnyük, hát­rányuk. Amint a nyelvtanulás, a számítástechnikai oktatás sem nélkülözheti a gépeket. A köz­gazdász hallgatók eddig az áramszolgáltató Robotron szá­mítógépén gyakorlatoztak. Most már megvan a saját. Az oktató­gépet most szerelik be. A iégó- pincében jutott neki hely. Májusfa a lányoknak Említettük mór, amikor felállt a pécsi tagozat, aki tudott, se­gített A vasasi munkásszállás a Mecseki Szénbányák ajándé­ka. Igaz, 12 kilométerre esik a várostól, s ba a kollégisták színházba mennek, nem érik el az utolsó vasasi buszt, de mé­giscsak kollégium, van, nem kell albérletben tengődni. Eleinte csak lányokat fogadott Vasas. Az ám, a közgazdász lányok! Hogy mennyire csinosak, arról a vasasi legények tudnának töb­bet mondani, hiszen ők május­fát is állítottak nekik. Támadt is ebből némi féltékenykedés. Időközben a taqozat másik épületet is kapott a várostól. A Madách Imre utcai kollégium­ban kétszáz diákot helyeztek el, s így most már minden rászo­rulónak van helye. A házaspá­rok külön szobát kaptak. A kol­légium alagsorában várakozó babakocsik arról tanúskodnak, hogy nem lesz baj a közgazdász utánpótlással. A kollégiumi hely­zet azonban távolról sem meg­nyugtató. Vasas messze van, a Madách Imre utca pedig csak átmenet. Készültek már tervek, hogy a jogi karral közösen egy ötszáz férőhelyes kollégiumot építenének, s ebből háromszáz hely a közgazdászoké. Terv van, döntés és pénz azonban még nincs. Mindenesetre az új kollé­giumról aligha lehet szó hama­rább, mint az ötödik ötéves terv. Elképzelések a jövőről Es már ugrottunk is egyet a jövőbe. Négyszázhatvan hallga­tó, 53 oktató és ugyanannyi ad­minisztratív — ez most a pécsi kihelyezett nappali tagozat. Most, hogy a négy évfolyam együtt van, s hogy elkövetkezett az az év, amikor államvizsgák­ra szólítják a végzősöket És a jövő? A fejlesztésre vannak már elgondolások. Abból indulha­tunk ki, hogy a közgazdász szakemberek iránti igény válto­zatlanul nagy, s hogy a mostani 100—120 hallgató helyett sokkal gazdaságosabb lenne évfolya­monként 200—250 hallgatót be­iskolázni. Az oktató létszám is megkét-háromszorozódna, s ez mór megfelelő kutatóbázist, nd- gyobb színvonalat jelentene. Még a közgazdászok tovább­képzését is meg tudnák oldani. A perspektíva felrajzolása nem okoz különösebb gondot, a ne­heze ezután következik: mi min­den kellene ehhez, lesz-e rá egyáltalán pénz. Hiszen a tago­zat, ami a feltételeket illeti, még magát sem érte utol. íme, hogy mi is kellene a fejlesztés­hez. Előadótermek, szemináriu­mi helyiségek, kutató- és mun-, kaszobák, könyvtári olvasóhelyi­ségek, tágasabb nyelvi labora­tórium, számítógépek, sokszoro­sító apparátus, 600-800 kollé­giumi férőhely, 1000—1200 ada­gos menza, klubhelyiségek és sportlétesítmények, oktatók és az oktatóknak — lakások. Hosz- szú sor. Az egyetem vezetői mindenesetre elkészítették és el­juttatták fejlesztési elképzelései­ket az illetékesekhez. Tagozatból kar Arra viszont már döntés van, mert a feltételek megértek, hogy a pécsi tagozatot karrá kell nyil­vánítani. Két lehetőség került szóba: vagy maradni az anya­egyetem kebelében, vagy két­karú tudományegyetem. A szer­vezeti hovatartozás kérdése nem okoz fejfájást a tagozat veze­tőinek, az azonban szilárd el­határozásuk, semmiképp sem szakítják el a köldökzsinórt, amely szakmai téren összeköti őket a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemmel. Mikiósvári Zoltán A kollégium a volt vasasi munkásszállás, ': Szénbányák ajándéka. A Pécsi Bőrgyár 25 éve A Pécsi Bőrgyár vezetői­nek és dolgozóinak közre­működésével Kászon József­nek újabb könyve jelent meg. Baranya megyében és Pécsett e műfajban jórészt o TIT Baranya megyei Szer­vezete kiadásában és gon­dozásában már több munka látott napvilágot. Ez az újabb könyv azt bizonyítja, hogy az üzemekben nagy érdeklődésre számíthatnak a közelmúlttal és a mával fog­lalkozó szociográfiai aspek­tusé munkák. Valamennyi eddig megjelent munka számvetés volt az eredmé­nyekről, visszatekintés e fel- szabadulást követő, gondok­kal, nehézségekkel járó fej­lődésre. A szerzőnek nem volt könnyű a feladata. 1962-ben a gyár megjelentette a „Kétszáz éves Pécsi Bőr­gyár" c. üzemtörténeti mo­nográfiát. Kászon József e kötetben arról ír, azt mutatja be. amit a gyár munkásainak zöme maga is átélt, ismer. A szembesítés a könyvvel — gyári olvasók szerint — igen nagy izgalmat jelentett A tanú, a munkás vagy vezető önmagát is keresi, s a leg­autentikusabb bíráló. Ők a munkát igaznak, tárgyilagos­nak tartják. Magukénak vallják a könyvet Mit tartalmaz hót e mű? A régmúltból csupán any- nyit, amit a folyamathoz fel­tétlen ismerni kell. Bár itt egy lehetőség kihasználat­lan maradt; a korábbi ki­adást nem egészítette ki. Különösen 1919—1944 kö­zötti gyártörténeti anyagot kapcsolhatott volna be a szerző. Már csak azért is megemlítjük ezt, mert mind műszaktörténeti, mind pedig üzemszociológiai szempont­ból jelentős események zaj­lottak le ekkor, amelyek a felszabadulás utáni időszak­ra is éreztették kihatásukat. Az államosítás, az első [ évtized még a felszabadulás > utáni hőskort, a nehéz éve- \ két idézi. Az új évtizedek új feladatait, a fejlesztés át­gondolt, de közel sem egy- j szerű megvalósítását. 1966— 1970 közötti fejlődést a rost- műbőrgyártás, az új krómo­zó üzem, a sertés velour- gyártás stb. fémjelzi. Az új gazdasági irányítás alatt o gyár milliárdos termelési ér­téket produkált. Érdekes és részletes a könyv fejtegetése e tanulságos korszakról. A könyv végeredményben termelés centrikus és mun­kás centrikus szemléletű. E két valójában legfontosabb tényezőt ragadja meg. A munka második részé­ben az üzemi pártszervezet, szakszervezet életét, a sport­munkát mutatja be. össze­vetve az előző fejezetekkel egysíkúnak tűnik, talán ke­véssé anyaggazdag. A mun­kásállomány bemutatása itt és a bérek alakulása stb. talán önálló fejezetbe kíván­kozott volna. A könyv végül I a kitüntetetteket, a törzs­gárda tagjait a gyár új igazgatóját mutatja be. Ta­lán nem teljes a sor, úgy vé­lem, ide kívánkozott volna azok bemutatása is, akik so­kat tettek a gyárért, kiemel­kedő szakmunkásai voltak, de vagy nyugdíjban vannak, vagy talán már nem is él­nek. A munkát orosz, angol, francia, német nyelvű össze­foglaló zárja. A könyv gazdag fényké­pes illusztrációt tartalmaz. S itt meg kell állni egy meg­jegyzésre. E sorozatban megjelenő munkáknál sok­szor találkozhatunk Szokolai István fotóival. Figyelemre­méltó kéoek. Humanizmus j árad belőlük. Szokola1 ész­revett valamit, ami nagvon fontos. A ielentős technikai egységek (aépsorok, üzem­részek, óriás gépek stb.) mellett ott van az ember. ! mégpedig nem elsősorban oránvmutatóul. A protokoll­kének fontos es“rnénvekeí rögzítenek, az előbbiek a avári élét sűrűjéből merítik témáikat. Dr. Szita László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom