Dunántúli Napló, 1974. május (31. évfolyam, 118-147. szám)
1974-05-26 / 142. szám
Pretoria növelni akarja befolyási övezetét Fekete-Afrika fehér háromszöge mOgy döntöttem, hogy osztályjellegű törvényhozásra van szükség ... A bennszülötteket úgy kell kezelni, mint a gyermekeket... Ez ax én politikám és ez lesz Dél-Afrika politikája.** (Cedi fUiodrsrwt 1M7-bm, Fokvárosban elmondott beszárlábál.) Csaknem 90 esztendővel ezelőtt hangzottak el a fent idézett mondatok, s azóta földünknek ezen a táján látszólag nem változott semmi. Az akkor megfogalmazott alapelvek Dél- Afrikában még ma is érvényesek. A Dél-Afrikai Köztársaságban a közelmúltban emlékeztek meg a faji elkülönítés elvének, az apartheidnek negyed évszázados fennállásáról, illetve az állami politika szintjére történt emeléséről. Ezzel is kifejezésre kívánták juttatni, hogy a délafrikai rendszer — a fokozódó nemzetközi bírálatok ellenére — szilárd. Mindez azonban nem feledteti azt hogy az utóbbi időben láthatóan megsokasodtak a hajszálrepedések o fehér uralom szilárdnak hitt tartópillérein, a faji elkülönülést hirdető politikán. Szélesedő repedések Sajátos formában ezt o folyamatot elsősorban a dél-afrikai kormány által is támogatott gazdasági fejlődés idézte elő. A gazdasági prosperitással párhuzamosan jelentkező munkaerőhiány arra kényszerítette o fajvédő kormányt hogy látszólag folytassa ugyan a fehérek számára fenntartott munkahelyek politikáját, de eközben szemet hunyjon bizonyos lazítások felett A gazdasági fejlődés következtében egyre több őslakos munkavállaló telepedett le a városok és iparközpontok területén. Ezek fokozatosan elvesztették törzsi kötöttségeiket elvetették a vidéki élet lehetőségeit, és ma már nem kívánnak a számukra kijelölt rezervátumokba költözni. Az utóbbi időben a gazdaságilag érdekelt uralkodó körök sem ragaszkodnak következetesen a korábbi koncepciók fenntartásához, hiszen a kieső munkaerőt nem tudnák pótolni. A kormány számára így nem marad más hátra, mint szavakban kitartani az elkülönítő politika mellett, a gyakorlatban viszont kénytelenek eleget tenni az élet követelményeinek. Kitörés az elszigeteltségből? Korai lenne, persze az apartheid-politika számottevő változásáról beszélni. Az ismertetett folyamat csupán arra utal, hogy az események irányítása kezd kicsúszni a fajvédő kormány ellenőrzése alól. Tény jelenleg csupán annyi, hogy a fehérek számára eddig fenntartott munkahelyeken most több fekete afrikait alkalmaznak, a fehér telepesek azonban még elegendő hatalommal rendelkeznek ahhoz, hogy megvédjék privilégizált helyzetüket Az- országban kialakuló változások, a növekvő nemzetközi bírálatok azonban megfontolásra kényszerítik a dél-afrikai kormányt. Ezzel áll összefüggésben, hogy az elmúlt években o pretoriai kormány kísérletet tett a korábbi elszigetelődési politika megváltoztatására. Ez a politika napjainkban arra törekszik, hogy diplomáciai érintkezések és gazdasági segélyek útján kapcsolatot teremtsen Fekete-Afri ká vaL A Dél-Afrikai Köztársaság az elszigeteltség megszűntetésére irányuló politikai manőverekkel egyidejűleg egyre nagyobb mértékben kiterjeszti gazdasági érdekszféráját a szomszédos országokra. A gazdasági expanziót elősegíti az ország földrajzi fekvése. Ha a térképre pillantunk, azonnal kitűnik, hogy Dél-Afrikát függő vagy gyarmati területek gyűrűje veszi körül. A korábbi brit gyarmatok — a Dél-Afrika területébe szigetszerűen beágyazott Lesotho és Szváziföld, továbbá a gazdasági és állami fejlődés Boldog és nyugtalan portugál május (Lisszaboni tudósítás) Egy egész napot töltöttem a Camias börtönben. Pislákoló gyufaláng mellett, a börtön április 26-án kinevezett új parancsnok-helyettese, egy tengerésztiszt kalauzolásával ereszkedünk alá a „földi pokolba”, ahol évekig, sőt, évtizedekig tartottak embereket. A börtön épületei domboldalnak támaszkodnak, és messzire benyúlnak a hegy gyomrába úgy, hogy a tenger felől semmi sem látszik. A domoldalon takaros cseréptetős házak. Itt laknak a börtönőrök, a felügyelők, az őrség tagjai. A réten gyerekek játszanak. Alul pedig több emelet mélységben nyirkosságtól csepegő kőfalak határolják a kazamatákat. Csupán a felső emelet apró ablakai látszanak. Rendőrségi riadóautók cirkálnak Rhodesia útjain a lakosság megfélemlítésére. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) kezdeti fokán álló Botswana Köztársaság — gazdaságilag teljesen kiszolgáltatott a fajvédő kormány kényének-kedvé- nek. A két világháború között népszövetségi mandátumként nyilvántartott, majd a második világháború után ENSZ gyámsági területté vált Namíbia (Délnyugat-Afrika) teljes egészében Dél-Afrika ellenőrzése crlá került Az északi szomszéd, Rhodesia (Zimbabwe) az 1965-ben deklarált egyoldalú függetlenséget, majd az ennek nyomán meghirdetett ENSZ-szankciókat követően, elsősorban Dél-Afri- kára támaszkodva igyekezett gazdasági nehézségeit áthidalni. Ebben nyilvánvalóan közrejátszott a belpolitikai érdek- azonosság is. Mint ismeretes Jan Smith kor. mánya — déli szomszédjához hasonlóan — kis létszámú fehér telepes réteg egyeduralmára támaszkodik a fekete többséggel szemben. Ezek utón érthető a Smith-kormány aggodalma. hiszen egy hatékony gerilfamozgalom az országban tarthatatlan helyzetet teremtene a számára. A Smith-kormány bel- és külpolitikai nehézségei jó alkalmat szolgáltatnak a déli szomszédnak, hogy befolyását ebben az irányban is megnövelje. Újabb válság-góc? Az északnyugaton és északkeleten elterülő két portugál gyarmat: Angola és Mozambik már régebben felkeltette a délafrikai tőkések érdeklődését. A Star című johannesburgi lap adatai szerint a déli monopoltőkések Portugália gyarmatain eszközölt beruházásai még az Egyesült Államoknak, Anglia és Nyugat-Németország tőkebefektetéseit is meghaladják. Mindezt összegezve, Pretoria fajvédő politikája és a befolyási övezetek kiterjesztésére irányuló kísérlete súlyos politikai válságok hordozója lehet a fekete kontinens déli részén. Tolnay László Indiai kérdőjelek 1974 tavaszának Indiája egyáltalán nem hasonlít mór az 1973-as vagy az 1972-es esztendő országához. Sokkal nehezebb időket él most az ország, a kérdőjelek száma megsokasodott. Diákzavargások, tüntetések Kudzsarat és Bihar államban, muzulmánok és hinduk véres összecsapása Delhi óvárosában, most pedig a hosz- szan elnyúló, s gazdaságilag oly veszélyes vasutassztrájk. S a jelentésekből az is kitűnik, hogy a kormányon lévő Kongresszus- párt tömegbázisa megfogyatkozik. Az elmúlt időszakban több államban Is szavazatok millióit vesztette el a párt amely pedig a legutóbbi választáson — nem sokkal a Pakisztánnal vívott háború után — hallatlanul megerősödött és túljutott a belső nehézségein. Ha e mostani negatív változások okait vizsgáljuk, elsősorban a gazdasági helyzetet kell szemügyre vennünk. Az indiai gazdaságot három tényező rendkívüli módon megterhelte az elmúlt időben. Az egyik a háború volt, s a Banglades felszabadításáért vívott küzdelem, amelyet tízmillió bengóli menekült beáramlása előzött meg és kísért A másik rendkívül fontos ok az 1971 óta tartó rendkívüli szárazsáq. Pedig a hatvanas esztendők „zöld forradalmának” eredményeként 1969- ben India már megtermelte gabonáját, és most a becslések szerint tízmillió tonna ismét hiányozni foq. A magán gabonanagykereskedők a magasabb árak elérése érdekében, mesterséges hiányt teremtenek ott is, ahol lenne búza elegendő. Pedig a gabona-nagykereskedelmet nem egészen egy esztendeje államosították. De Indira Gandhi kormányának ez a kísérlete — most már mondhatjuk nyugodtan — megbukott Az indiai társadalom struktúrája bukott meq. A nagybirtokok létezésében. Mert amikor az állam kezébe vette a gabonakereskedelmet, amikor meghatározták központilag a legmagasabb árakat a nagybirtokosok terményeiket nem voltak hajlandók eladni, így mesterségesen szaporították az éhezők számát India gazdaságára a harmadik súlyos csapóst az energia- válság mérte. Indiának saját olaja alig van. S e fontos nyersanyagot az emelkedő árakon kellett beszerezniük. Az előzetes számítások szerint ebben az esztendőben kőolajra és olajtermékekre Indiának több devizát kellett kiadnia, mint ameny- nyi teljes valutatartaléka. Már pedig olaj nélkül nem működnek a szivattyúk, nem telnek meg vízzel az öntözőcsatornók. üzemanyag nélkül nem tudnak a traktorok a mezőre menni. És történik mindez ugyanabban az évben, amikor a monszun esők is elmaradtak. Ez a rendkívül nehéz gazdasági helyzet nyugtalansághoz vezetett A mostani megmozdulások jellegzetessége, hogy nemcsak a legszegényebbek vonultak az utcára, hanem velük együtt az indiai középosztály alsóbb rétegéhez tartozók, a kispolgárok is. A kishivatal- nokokí a kézművesek, az apróbb boltok' tulajdonosai. És a diákok. India diáksága már esztendők óta hajlamos az elégedetlenségre. Az ok: tizenegy- millió egyetemi hallgató van Indiában, de a diploma megszerzése után csak öt és fél millióan helyezkedhetnek el. A politikai helyzet tehát igen nehéz. A Kongresszuspárt, amely 1969-ben megújulva, jobbszámyától megszabadulva állt az ország élén, most ismét a legkülönbözőbb fajta világnézetű és törekvésű emberek gyűjtőhelye. Ebben a helyzetben Indira Gandhi személye igen fontos biztosíték. Energi- kussága, politikai érzéke és elkötelezettsége a haladás irányában, remélhetővé teszi, hogy a kormány a tömegekre, a haladó erőkre támaszkodva úrrá lesz a nehézségeken. A4 indenkinek megvan a maga elmélete arról, hogy mi történik Nixonnai a következő néhány hónapban. A nyilvánvaló lehetőségek: alkotmányos vád alá helyezik, lemond, vagy hivatali idejének leteltéig tisztségében marad. De van még egy lehetőség, amely elképzelhetetlen ugyan, de minden, ami mostanában történt, elképzelhetetlen, ezért ezt a lehetőséget sem tartjuk kizártnak. 1974. július 1. Alexander Haig tábornok lép az elnök dolgozószobájába. „Itt vannak a legutóbbi Gallup és Haris közvéleménykutatások eredményei. Az Egyesült Államok polgárainak csak 2 . százaléka gondolja, hogy ön mindent elmondott a Watergate-ügyről. Az aggaszt a legjobban, hogy nincs olyan válasz, hogy ,nem döntött’." „Jól van — mondja az elnök. — Akkor végrehajtjuk a .Banán Köztársaság-hadműveletet'!" „A 82. légideszant hadosztályt gondolja?" „Estére legyenek itt. Magánál vannak a tervek. Foglalják el' a Capitolt, a LeglelArt Buchwald: M/ lesz Ni sőbb Bíróságot, a Washington Post szerkesztőségét és mind a három televízió■ adót. Este beszédet tartok, hogy megmagyarázzam az intézkedést." „Igen, uram." Az elnök aznap este megjelenik a televízió képernyőjén és kijelenti: „Amerikai honfitársaim! Amit ma este el kell mondanom önöknek, az rendkívül fontos valameny- nyiük számára. A legutóbbi események — köztük a sajtó, a rádió és a televízió, a kongresszus és saját alelnököm rágalomhadjárata, hazugságai, lerdítései és bosszúvágya — miatt ma este lépéseket kellett tennem, amelyeket önök közül egyesek talán szélsőségeseknek tartanak. Megígértem önöknek, amióta támadások érnek, hogy bármi történik Is, megbízatásom lejártáig végig megmaradok hivatalomban, mint az Egyesült Államok elnöke. A legutóbbi események miatt úgy döntöttem, hogy az egyetlen mód arra, hogy hivatalomban maradjak az, ha a kormány katonai eszközökkel átveszi a hatalmat. Nem volt könnyű ez a döntés. Vannak egyesek, és ezeknek is joguk van a saját véleményre, akik azt mondják, hogy ez az alkotmány megsértése. De jezsuita lelkészem dr. McLaughlin biztosított engem arról, hogy az, amit teszek, nemcsak törvényes, hanem szükséges is, ha a hivatali időszak lejártáig hivatalomban szándékozom maradni. Szeretném mai beszédemet, amerikai honfitársaim, személyes megjegyzéssel befelezni. Ha valakinek nem tetszik, amit csinálok, esii-nem eszi, ez van. Másnap Halg tábornok lógó orral lép be a dolgozó- szobába. „Mi bal, Air „Valami nincs rendben, elnök úr." „Hogy érti ezt? Katonai puccsot hajtottunk végié és egyetlen csepp vért sem ontottunk." „Senki sem hiszi el, hogy ön átvette a kormányhatalmat." „Hogy lehet, hogy nem hiszik el? Nincs ott a 82. légideszant hadosztály az egész városban?" „Senki sem törődik vele. Gyors közvélemény-kutatást tartottunk és kiderült, hogy az ön szavahihetősége olyan minimális, hogy az emberek még azt sem hiszik el, ha ön azt állitja, hogy erőszakkal átvette a kormányhatalmat." „De el kell hinniük — mondja az elnök dühösen. — Nem tudják, hogy letartóztattam a kongresszus tagjait?" „Sajnálom, uram, de ez nem megy. ön nem hajthat végre katonai puccsot, ha az emberek nincsenek meggyőződve arról, hogy végrehajtotta. Mindenki, akivel beszéltünk, azt válaszolta: ez megint csak egy újabb ,ogás, amellyel igyekszik elleplezni a Watergate-ügyben /átszőtt szerepét" N ixon rácsap az asztalra. „Jellemző, az ellenségeimre. Még azt sem engedik, hogy katonai államcsínyt hajtsak végre. Most mit csináljak?" Halg átad az elnöknek egy papírlapot, és kijelenti. „Nincs más választásunk.” „Eszerint le kell mondanom, mert már semmiképpen sem tudom eredményesen kormányozni az országot?" „Igen — válaszolja Haig. — Ezt elhiszik az emberek". Koromsötétben állunk. Embereket tartottak itt hónapokig, még szükségük elvégzésére sem engedték ki őket. Aki egy ilyen zárkának a foglya volt, nem hallott emberi hangot, nem jutott be hozzá egy szikrányi fény, legfeljebb akkor került érintkezésbe a külvilággal néhány másodpercre, amikor az őr a kisablakon belökte számára a rabkosztot. De még ez sem a pokol hetedik bugyra. Az utolsó színt egész mélyen van: a katakomba. Hosszú percekig csúszkáltunk a nedvességtől sikamlós kőlépcsőkön . .. Már körülbelül negyven méter mélyen lehettünk a föld alatt, amikor újabb lépcsőhöz értünk. — Állj! — szólt a kalauzunk. — Lejjebb már víz van! A katakombába tovább ismét egyes zárkák sorakoztak ... a vízben. A börtön földalatti része most természetesen üres. Az ügynököket az 1972-ben épített új börtönépületben tartják. Az új börtön hatalmas fehér kőépület a dombon. Jól látható. Ez volt a Caetano-rendszer mintabörtöne. A diktátor, aki sokat adott „liberiás-fasiszta" mivoltára, időnként ideengedte a Vöröskereszt embereit, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy mellettük egy földalatti börtön is húzódik. A mintabörtönben, mint mondják, nem voltak véres nyomokat hagyó kínzások. Itt hanggal és csenddel, fénnyel és sötétséggel, ébrenléttel és narkotikummal, fal mellé állítással kínoztak. Most a barna faajtós, 65-ös számú cella lakója Silva Paiz úr, a titkosszolgálat főnöke. Az új hatalom humánus. A fasisztákat a mintabörtönben tartja, a földalatti, a régi — üres. Egy szakértő csoport (jogászok, orvosok és mérnökök) máris megkezdte a börtönben elkövetett fasiszta bűnök kivizsgálását. A börtön udvarán egy körülbelül ötvenes régi börtönőr lépett hozzánk. — Azt mondták, hogy ön moszkvai? Megengedné, hogy együtt lefényképezzenek bennünket? Elővette a zsebéből az ,.Avoh- te” első számát, amely a fordulat előestéjén jelent meg. — Ez a kommunista párt lapja. En mindig fasiszta-ellenes voltam és mindig szimpatizáltam a kommunistákkal — mondta. Kinyitotta a lapot úgy, hogy a címe látsszék a képen. Ezután megköszönte, hogy lefény- képeztethette magát velem és ment a dolga után. Amikor elhagytuk a börtönt, Victor barátom így szólt: — Ez aztán különös. Április 26-án kiderült, hogy Portugáliában sosem voltak fasiszták, csak antifasiszták. - Elhallgatott, ma|d így folytatta: — Vajon hiány ilyen ember van az országban, mint ez az öreg bör- tönőr? Előző este a baloldali Repub- lica című lap néhány munkatársa egy olcsóbb vendéglőben ebéden látott vendégül hármunkat, szovjet újságírókat. Zajosak voltak, tréfálkoztak, kérdezgettek, és meséltek. Valamelyikük rákezdett az Internado- náléra. A többiek csatlakoztak. Hirtelen észrevettem, hogy a szomszéd asztaltól egy magas fiatalember gyilkos tekinteteket vet ránk. Olyan volt az egész, mint egy rövid, de annál hatásosabb sorozat. A fiatalember a következő pillanatban már asztaltársnőjéhez hajolt... Lisszabonban a május - boldog és nyugtalan. G. Borovik Az APN különtudósítójo — (KS) JAPAN 600 MILLIÓ DOLLART FEKTET BE AZ ARAB VILÁGBAN Ebben az évben Japán 600 millió dollárt költ az arab világban fejlesztési tervek finanszírozására. Ebből az összegből 240 millió dollár Egyiptomba irányul. Irakba 250 millió dollár. Algériába 40 millió dollár, Jordániába, Szudánba és Marokkóba 30 millió dollár, Szíriába pedig 23 millió dollár irányul. Az összegről az elmúlt kél hónap során döntöttek.
