Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)
1974-04-21 / 108. szám
Hogyan hívják ezentúl a feleségeket? ■■ Önbecsülésünk és a nevünk Szilágyi Erzsébet levelét megírta, de akárhányszor írta meg, mindig azt kanyaritotta alá, hogy Szilágyi Erzsébet és nem azt, hogy Hunyadi Jánosné. Néhány száz évvel ezelőtt még saját nevükön nevezték az asszonyokat Magyarországon és szinte mindenütt a világon. Talán száz esztendeje, hogy német és francia hatásra a Madame és a Frau nagyon szerencsétlen magyarításaképpen általánossá lett a né képző- Azóta egy asszony nevéből Magyarországon nem azt tudjuk meg, hogy ő maga kicsoda, hanem azt, hogy asszonyként melyik férfinek a tulajdona. S ebben van valami feudális. A pécsi központi anya könyvi hivatalban 1973-ban az ifjú házasulok közül a menyasszonyoknak már öt százaléka tartotta meg saját nevét — elsősorban a diplomás nők. Nagy szó ez olyan helyzetben, amikor egy társadalmi szokással kell szembenézni. Érthetően váltott ki tehát igen nagy vitát a női névviselés joga, most, amikor a több tekintetben túlhaladott családjogi törvényt kívánjuk mádosftani. Ez a vita a jogászok és a nyelvészek körében éppúgy éles volt, mint a lakosság körében, a törvény- módosításról rendezett gyűléseken. A vita ót javaslat körül forgott. Ha például Kis Judit férjhez megy Nagy Péterhez, akkor a következő lehetőségek közül választhatna a tervezet szerint: vagy modern nőként megtartja saját nevét és továbbra is Kis Judit marad, vagy eldobja azt és Nagy Péterné lesz belőle. Aztán megteheti, hogy Nagyné Kis Juditként szerepel tovább, vagy N. Kis Judit legyen, végül furcsa módon a Nagy Judit nevet is választhatná. Ezek az elképzelések. De végül is az ország lakosságának felét, 5 millió nőt érint ez a gond, akik már asszonyok, vagy azok voltak, illetve lehetnek. A nyelvészeti és a pszichológiai tudományos körökben legáltalánosabb álláspont szerint a Kis Judit név a XXI. század asszonyneve. Legfeljebb átmenetként jelöli meg a legtöbb magyar nyelvész a Nagyné Kis Judit formát A vita legfrissebb eredményeit nemrég a Magyar Nyelvművelő Társaság ülésén. Pesten, Pásztor Emil, az Egri Tanárképző Főiskola nyelvésztanára ismertette, kutatási eredményei alapján. Eszerint az egri főiskola megkérdezett elsőéves hallgatói — mind a fiúk, mind a lányok — a Nagyító Kis Judit forma mellett szavaztak. sőt egy részük szerint ném is kell jogi lehetőséget adni más forma választására. A többiek is csupán a Kis Judit és a Nagyné Kis Judit forma között látják jónak a választási szabadságot. A negyedik névviselési megoldás — N. Kis Judit nagyon korszerű. Az ötödik — Nagy Judit — már elfedi az eredeti személyiséget és csak zűrzavart okozhat. Képzeljük el, hogy ha Kis Judit férjhez megy, akkor utána Nagy Juditnak hívják. Ha elválik és férjhez megy Apró Miklóshoz, akkor o környezete, de különösen az őt régóta nem látó ismerősei megőrülnek, mert ez a nő a következő neveken szerepel az életében: Kis Judit. Nagy Judit, Apró Judit. Kár, hogy ennek a nyilvánvalóan rossz megoldásnak is vannak még hívei. Az igazi gond tehát akkor jelentkezik, ha egy nő elválik a férjétől. Nos, ilyenkor az a kérdés, hogy jelent-e valamit — tekintélyt, biztonságot — az elvált asszonynak az a tény, hogy minden őt ismerő ember tudja: elvált, mégis cégérként magán hordja volt férje nevét? Egyetlen lehetséges érv e mellett: ha gyereke van, ne gondolják, hogy az házasságon kívül született. De ha ezt az érvet elfogadjuk, akkor igazságtalan különbséget teszünk a házasságon kívül és a házasságon belül született gyermek között! De ezen egyetlen érvvel szemben több érv szól amellett, hogy egy nőnek nincs mór joga egy tőle idegen férfi nevét viselni. Polgári jogunk például a hitelezőnek bizonyos visszaszerzési lehetőséget biztosit a férjjel szemben is, ha a feleség kapott kölcsönt De ha nem tudja — éppen a rossz névviselési torma miatt —, hogy a nő, akinek ő pénzt kölcsönzött. már elvált?! Nem lenne hasznos az elvált asszonyoknak, ha az ilyen helyzet ellen úgy védekeznének a volt férjek, hogy élve jogukkal, nagy példányszámú lapokban név szerint tennék közzé: „feleségemtől elváltam, érte semmiféle felelősséget nem vállalok!" De szólni kell a legdurvább és nem ritka esetről sem, amikor a volt feleség elvált férjének neve alatt él erkölcstelen életet. Az országban évente közel 3000 asszonyt ítélnek el, akik férjük nevét viselik. Sok mindenben nagyon korszerű családjogi törvénytervezetünknek egyetlen megkérdőjelezhető pontja van: megszünteti azt a jogot, amely eddig adva volt, hogy különösen erkölcstelen magatartás esetén a volt férj pert indíthat volt felesége ellen a névviselés eltiltása céljából. Ötmillió nő, aki asszony, vagy az volt, illetőleg az lesz, névviselésének kérdése ez, mely ötmillió férfit is érint, aki vagy férj, vagy az volt, illetve az lesz. Ez tízmillió ember. A kérdés az önbecsülésünket érinti. Dr. Földessy Dénes Csurgói levél Élő emlékezet Paradoxon lenne úgy jellemezni egy diáktalálkozót, hogy felnőttkorába ért. Bizonyos — időszakonként ismétlődő ■— rendezvények, a fesztiválokra különösen érvényes ez, megtalálják a kiforrott karakterüket, vonzó hagyománnyá nőnek, mások elsorvadnak, a formalizmus kátyúit nem tudják kikerülni. Csurgó az előbbihez tartozik, a tavaszi szünetben megtartott negyedik országos diákszinjátszá találkozó kapcsán kínálkozik a kifejezés, hogy felnőttkorába lépett Az igazság az, hogy diákkorába lépett, s ez a legtöbb! Találkozó, amely kitűnően alkalmas orra, hogy a tavaszt szünet édes napjait a színjátszó diákok számára vonzóvá, tartalmassá tegye. A somogyi nagyközség utcáit felveri a fiatalos nevetés, a gimnázium évszázados parkjában fiatalok találkoznak. Ismerkednek, barátkoznak, és vitatkoznak is, ahogy ez a találkozó természetéből adódik. Több középiskolással beszélgettem — kabátjukon a piros maszkos sárga lapocska jelezte, hogy a fesztivál résztvevői — s elmondták. hogy a csurgóiak jó vendéglátók, szívesen kalauzolják a fiatalokat, s a két szereplés között még arra is jutott idő. hogy kirándulhassanak a szép környékre. Nemcsak Diákok a Berzsényi-emlékpadná! Fotó: Jávori Béla Csurgón Ugyancsak a hagyományokhoz tartozik, hogy a találkozó programjából részesülnek a környékbeli helységek is. Zákányban, Mikében, Segesden, Háromfán és a nagyatádi városi művelődési központban is szerepeltek esténként a diákszínjátszók. S ez a legfontosabb, a fellépés, a szereplési alkalom, a „színpadi megméretés”, mert erre elég kevés lehetőség van — mondta el több együttesvezető is, köztük Fe- rincz Eva, a pécsi Nagy Lajos gimnázium irodalmi színpadának a vezetője és Nagy Andor, a szekszárdi Garay Gimnázium színjátszó csoportjának a vezetője, Mindketten elmondták, hogy Csurgó azért népszerű az együttesek körében, mert jó alkalom arra, hogy bemutassák, hova jutott, merre tart egy-egy diákegyüttes. S a találkozó jelleget kellene a későbbiekben még jobban kidomborítani, a versenyjelleg rovására is. Az idén ugyanis a zsűri minősített több együttest s ez fokozta az izgalmat, de csökkentette o lehetséges tapasztalatcserék körét, $ ha nincs versenyizgalom csupán a szereplés természetes izgalma —, akkor talán még nagyobb kedvvel nézik egymás produkcióit a diákok, együttesvezetők. Rendkívül erős, kiegyensúlyozott a mezőny — így summázta az idei találkozót Faggyas Sándor, az ifjúsági Rádió vezetője, a zsűri egyik tagja. Nincs okom kételkedni szavaiban, mert állítását gazdag, változatos műsor bizonyította a három nap alatt. A több mint húsz együttes, az ország különböző középiskoláiból, a diákszínjátszás igen széles keresztmetszetét mutatta be. Az együttesvezetők személyisége, egyénisége ugyan meghatározza az együttesek karakterét ■— s ez tulajdonképpen erény — de mindezzel együtt rendkívül gazdag a színskála, az előadásokat összességében a görcsmentes oldottság, a természetesség, a nem pózolt, hanem az őszinte fiatalosság hatotta át. Lehet, hogy van akiből ellenérzést vált ki, szerintem kifejező a kép, melyet a fotó megörökített; a gimnázium előtti Csokonai-szobrot, fellépés utáni első örömében megcsókolta egy kislány. Ha különös megnyilvánulása is a tiszteletnek: annyi bizonyos, hogy kifejező. Kifejezi azt az igényt is, mellyel a fiatalok a klasz- szikusok felé közelednek. Nem a szövegtísztelet, hanem a lényeg megragadása, átélése, feltámasztása a mai játékos kedv szerint — ez vezérli őket. Erre tettek kísérletet a házigazda csurgóiak: Csokonai: A pillangó és a méh című művének feldolgozásával, s ezt valósították meg sikeresebben a siófoki gimnazisták a Karnyóné színrevitelével. Brechtet minden naivsága ellenére klasszikussá avatja életműve, s érdekes, hogy két csoport is közeledett hozzá. A veszprémiek Mahagony operája — a szín- revitel erényeit figyelembevéve is — rossz választás diákszínpad számára, annál jobb volt viszont q bogiáriak Brecht- montázsa, melyben merészen bánva az anyaggal, a Koldusopera Bicska Maxijának és Arturo Ui-nak a vonásait szintetizálták hatásos, sokféle eszközt felvonultató háborúellenes protest-műsorrá. A legnehezebb vállalkozás Kassák Lajos költészetét, a magyar avantgarde e jeles úttörőjét vitte színre a pécsi Nagy Lajos gimnázium irodalmi színpada. „A mai magyar költészetet igen nehéz megérteni, és megértetni Kassák Lajos világának értelmezése nélkül’’ — vallja Ferincz Éva tanárnő, a csoport vezetője. Azt hiszem, ók vállalkoztak a legnehezebbre a csurgói fesztiválon, s éppen az idézettek igazolják, hogy minden merészsége és nehézsége ellenére is rokonszenves ez a törekvés: megragadni, színpadra vinni a hang és q mimézis jelképes világával felidézve egy elvont, de plasztikus képanyagú világot intellektuális, izgalmas műsor volt a pécsieké. Több szólista is meggyőző bizonyságát adta, hogy biztosan mozog Kassák világában, és arra is képes, hogy igényes tolmácsolással a nézőt közelebb vigye e költészethez. Népdalok, gyerekversek Az irodalmi színpadok egykor olyannyira elterjedt, merev, statikus színpadépítését, a legkülönbözőbb eredetű és forrásvidékű feldolgozásokban is igen nagyszerűen oldja a folklór. A népdal és a népköltészet eleven ereje sodorja a csoportokat, néhol keretet ad: mint például a tatabányai gimnazisták Első ének című műsorában — a fiatal költők verseit üde népdalok, mondö- kók hangulatába ágyazták. Itt bomlik ki igazán a sokszínűség, és folklór alkalmazásának rendkívül gazdag lehetősége! Igen hosszan lehetne elemezni a szentesiek, a sárbogárdiak népi játékhoz, népmeséhez közeledő diákos lendületű előadását. A népballadák drámaiságát igen jól idézték vissza Tamási Áron Szép Domokos Anna című feldolgozásának színrevitelével a budapesti Földes gimnázium színjátszói. A diákszínjátszás archaikus motívumai is helyet kaptak néhány hatásos misztérium-játék elem által, amelyek igen kiválóan illettek a túlvilágjóró, háborút átkozó lány történetéhez. A diákszínjátszókat oktató, darabiró Csokonai emlékezete legyében rendezték, rendezik a diákszínjátszó napokat. A mostani szép bizonysága volt annak, hogy a kétévszázados próbálkozás példázat ma is, s az emlékezet eleven. Tröszt Tibor Merjünk Hatolok lenni A Törteii házaspár Harkány. A Napsugár szálló presszója. A fiatalság kedvenc szórakozóhelye. Nem csodálom. Itt játszik a Törteti-együttes: modern zenét adnak szupermodern felszereléssel és szemben az úgynevezett üzleti zenével, nem a hangerőre mennek. Azt kell kérdeznem, hogy-hogy? Szembe merészelnek szállni a modern zene, a dzsessz, a pop, beat hazai hóbortjával, ami a hangerőt illeti? Sikerük van, egy olyan ze nei programmal, melyhez hasonló jó színvonalút Pécsett nemigen hallani. És nem több pénzért... De, hadd mutassam be őket. Pécsi házaspár. Törteimével kezdem, mint illik. Ügy látom, ő a lelke a háromtagú együttesnek. Zongorázik, énekel, és a 25 ezer forintos NDK elektronikus orgonán játszik az együttesben. A pécsiek jól ismerik, hiszen gimnazista korában szerepelt a tévé Ki mit tud műsorában: Cseke Edit a lányneve. Megjelenése, mozgása fegyelmezett, szinte kiszámított. — Zenei szakiskolát végeztem — mondja Edit —, több hangszeren játszom. Tőrteli István gitározik, az együttesben. Divatos fiú, de szintén mértékkel. Finnországból jöttek haza egy hosszabb turnéról. — Bevásároltam jónéhány „trapézt" — mondja —, mert attól tartottam, itthon majd nem kapok. A fiatalság zeneértésben és öltözködésben azonban nálunk nincs elma radva, kár volt a valutáért. — Mi a véleménye az úgynevezett feltűnési viszketegség- röl? — Én nem tudom, de valahogy itt Harkányban még a frizurában sem látok bántó túlzásokat. — De nyilván olvasta az újságban, hogy az erkölcsök .,. Szóval tapasztalnak ilyesmit? — Én is olvastam, hogy a lányok ... Amikor a cikk megjelent, a rákövetkező napokban egyetlen lány sem volt a presszóban, csupán férfiak. Még Szekszórdról is jött egy- kettő, keresték a lányokat... Ez nagy sztori volt Harkányban, az igazság azonban más. De beszélgessünk a Törteli házaspárról. Tulajdonképpen már nem KISZ-korúak, hiszen harmincasok, éppen kilépnek a „fiatalok" korhatárából. De, mernek fiatalok lenni. Zenében, öltözékben, magatartásban, ugyanakkor szemben nem a pénzre mennek. — Finnország? — A pénzünket a felszerelésre költöttük — mondja Edit. A férje veszi át a szót: — öldöklő harc megy ám a felszerelésért. Amit itt lát, annak értéke félmillió körül van. A külföldi ügynökségek nem azt kérdezik először, mi van a repertoárban, hanem azt, mi lyen a felszerelés... És a külföldi kollegák, beleértve egyes szocialista országok együtteseit is — például csehszlovák együtteseket — igen jó zene- szerszámokkal dolgoznak ... — A hazai ipar? — Mit mondjunk — szólalnak meg egyszerre —, számunkra érthetetlen, hogy egy zeneszerető országban, mint a miénk, miért marad le a hangszergyártás? — Csak a hangszergyártás, a modern zenei szervezés nem? — Hát igen, olykor az is. Finnországban például igen fegyelmezetten kell játszani, azaz pontosan, percre kijátszani a műsort. Nincs például olyasfajta „szakszervezeti szünet", melyet a zenészek kedvükre meghosszabbíthatnak, nem mehetnek a vendégek közé. Az NSZK-ban viszont odaülnek az ismerős vendégekhez a szünetben, de annak is mintegy szervezetten, átgondoltan kell történnie és nem holmi lötyögősekkel, hányavetiséggel... — Szóval a lényeg mindenütt a munka és nem a mellékes hatások. Magukat hogyan fedezték fel? — Győrben játszottunk, Horváth Ede, a Rába vezérigazgatója tulajdonképpen nem minket fedezett fel, hanem azt, hogy egy nagy gyár külföldi vendégeit zenei reprezentációval is meg lehet tisztelni. Ez nagyon okos, modern és ugyanakkor kulturált dolog. — Van egy kisfiúk .,. — A Tomi. Talán zenész lesz ő is. — Es a nevelése? — Hát a nagymama. Ner künk nappal pihenni és gyakorolni kell. — A források? — Külföldi hanglemezek, egész szép gyűjteményünk van. — Edit hangját rendkívülinek találom, Semmi megvesztegető, semmi szentimentalizmus, jó angol kiejtés. — Igen — így a férj —, ezt külfölden is észrevehették, hanglemezt is akartak készíteni, de ott úgy megy, hogy előleget kell fizetni annak, akivel felvételt készítenek. Nem volt rá pénzünk és nem tudtuk megelőlegezni az üzletet, azt, hogy a hanglemez sikere után nemcsak visszakapjuk a pénzünket. de még nyerjünk is rajta. így hát maradt Harkány. — Megbánták? — Nem, nekünk nagyon )ó itt Harkányban, most nem kívánkozunk máshová. — A dobos, Paragi Ferenc. Korábban csak félállásban dobolt, de most állandóan itt látom. — Nem mertem magam eladni a dobnak — mondja. — De a Törteliékkel dobolni, az más. Ök rátették az életüket, s ez nekem is kedvet és bizalmat kölcsönöz. — Programjuk? — A modern zene. Klasszikus iskolázottsággal és világos céllal. Mindenki igényére, de úgy, hogy a már nem fiatalok is merjék fiatalnak érezni magukat. Ne csak szórakozzanak, de vigyék el lelkűkben a mai fiatalság dallam- és ritmusvilágát, vagyis szellemükben legalább dacoljanak a múló idővel. Búcsúzósul őszülő kobakomra vetnek egy pillantást és veszik a hangszert. Szól a zene és csak magamat fegyelmezve tudok nem tánclépésekkel ki- lepegetni a presszóból. Köszönöm az interjút. Szluka Emil DnBBffiffl 7
