Dunántúli Napló, 1974. április (31. évfolyam, 90-117. szám)

1974-04-21 / 108. szám

Sude Zoltán Bogdán Agnes Ignécz Mihály Jovánovics Mihály Mi lesz velük? A lakosság, amelynek lélek* száma Alsószentmártonban 1200 fő, vegyes összetételű — a 850 fős cigány-csoport javára. A két szám közötti különbözeiét, pon­tosabban annak zömét - dél­szlávok képezik. Az utóbbiak száma egyre fogyatkozik — ahogy az „anyaközség”, Egy- házasharaszti tanácsán hallot­tuk —, négy-öt esztendőn belül egyetlen sokác család sem ma­rod Alsószentmártonban, a cigá­nyok viszont szaporodnak.- Mi okozza az elvándorlást?- Ezt nyílton egyetlen dél­szláv nemzetiségű sem mondja ki. Legalább is akkor, amikor hivatalosan közük velünk átje­lentkezésüket más településre, akár ide Harasztiba, de inkább Siklósra. Néhány eleitett véle­mény — arra enged következtet­ni, hogy a cigányok miatt nem érzik biztonságban udvaraikon tartott aprójószágaikat, kerti terményeiket...- is ez így is van?- A számok mást mutatnak.- 1969-ben 153 szabálysérté­si Oavet bonyolítóit le az egy- házasharaszii tanács Alsószeni- márton vonatkozásában, a kö­vetkező évben 132-t, majd kö­vetkezett 125—219 és végül ta­valy 199 ügy,- De a szabálysértések 90 százalékát minden esetben a gyerekek iskolamulasztósa okoz­ta. Következésképpen itt sem történik több lopás, mint bárhol másutt.- Tehát mégsem emiatt köl­töznek el a sokácok,- Szándékukat valójába« ez nem okozhatja, hanem... A „hanem" már bizony ért­hető. A cigányaverekek viselke­dése, szóhasználata, miután ér- telmük nyiladozása pillanatától kezdve sok olyant látnak, halla­nak a zsúfolt lakásokban, amit épeen nem kellene meg­hallaniuk .és látniuk - nem va­lami szalonképes. És figyelmet érdemel az a sajnálatos tény Is, hogy a tizenéves lányok túl­zottan gyorsan megismerik a „házaséletet", taoasztalataikról gyermekes locsogással számol­nak be hasonló korú társaiknak. Nem az iskolában, hiszen ezzel a tanuló-közösségből ki is zár­ták magukat, hanem az utcán vagy játék közben. Ez tölti el aggodalommal a nem cigány családokat. Pedig — bár a sta­tisztika, amit mellesleg nagyon könnyen össze lehetne állítani, hiszen mindent tudnak egymás­ról és el is mondják, nem áll rendelkezésre, — mégis az a va­lóság, hogy ilyen „koraérett” kislány kevés van. Főként olyan családoknál nem tapasztalható ez, ahol a szülők egy emelke- dettebb közösségben, termelő- szövetkezetben, állami gazda­ságban vagy üzemben dolgoz­nak. A „folyamatos munkavi­szony” számára kitágult világot Jelent, amelyhez ha lassan is, de biztosan igazítja saját és családja erkölcsi normáit Ilyen család Bogdán Pálé, aki a termelőszövetkezetben gépen dolgozik, felesége háztartásbe­Tizenéves cigánygyerekek Ki, neveli taníttatja gyermekeit Hajdani — zöldre-kékre festett — sokáchózban élnek, a Petőfi utca 1. szám alatt. Az utcai homlokzaton kőművesek dolgoz­nak, nagyobb, világosabb ab­laknyílást vágnak az első szo­bára. A kőművesek miatt most ősz- szezsúfolták a bútorokat — szek­rények, heverók, egy vadonat­új tv-készülék és egy öreg var­rógép, artón rádió, a falon bú- csús Szűzmária kép elsárgulva, egy családi kép — pontosabban csak a gyerekek, a 4 esztendős Gizi, Pali (9 éves), Ibolya (10 éves), Erzsi (13 éves) és a 15 éves Ági, a legidősebb. — Szerettük volna, ha az Ági­ka varrónő lesz ... Komlón je­lentkezett, de albérletet nem tudunk fizetni, nagyon drága. Pedig ügyes lány, vettük neki a varrógépet, meg is varr már néhány ruhát magának. Pécsett is jelentkezett, de megint az al­bérlet ... — is kollégiumban nem dl­került helyet kapni? Bogdánné figyelmesen néz: — Nem értem ám, mit tetszett mondani, eléggé rosszul beszé­lek magyarul. A négy esztendős kislánynak is románul mond valamit — Többet kellene a kicsivel magyarul szólni, meri az iskola nehéz lesz majd. — Igen, hát tudom. A gyere­kek azért szépen beszélnek. • Ágival Egyházasharasztiban, a felsőtagozaton találkoztam. Nyúlánk, farmernadrágos, trevi- ra pulóveres, szép, fekete lány, — Hallottam, jó tanuló vagy. — Szakmát szeretnék. Jelent­keztem szakácstanulónak is, a varráson kívül, még ahhoz len­ne kedvem, de Pécsett albérlet­re nincs pénzünk. — Siklós? Közelebb van, na­ponta bejárhatnál... A lány bólint, az ötlet nem új számára: — Az itteni fiúk Is bejárnak, ha meglátnak Siklóson, rámkia­bálnak, meg minden... Ilyenek a cigányok, tudja ... — Szégyenled? — Nem! — Megrázza a fejét- Csak... csak szeretnék ki­emelkedni ebből. Elhiheti, én tudom, mi megy otthon a falu­ban. Nem is járok a fiúk közé, mert ronda szájuk van, azt hi­szik, mindenki olyan, mint né­mely lány... — Kivel barátkozol? — Míg kisebb voltam, átjár­tam Tomics Márta nénihez, az egy sokoc asszony. Magyo»: kedves néni. Aztán mostanában Schmidt nénihez megyek, ő a szakácsnő Szentmártonban, a napköziben. Szombaton megvá­rom, aztán elkísérem Tótokföl- dére, ott lakik, néhány kilomé­ter. Csak vasárnap este, vagy hétfőn reggel jövök meg. Segí­tek neki, aztán tévét nézünk, rá­diózunk. Sokat mesél, mondja, hogy tanuljak csak szépen az iskolában, különben nem lesz belőlem semmi... Az üres osztályba benyit egy nyolcadikos fiú is. Budai Zoli, őt a Fischer tanárnéni küldte: — Én Is jelentkeztem a pées- váradi állattenyésztő szakisko­lába. Nem tudom, sikerül-eí Tétován tárja szét kezét: — Gondolod, hogy nem síké­iül? Vállát vonja: — Apóm naqyon akarja, de azt hiszem, nehéz lesz, mert ott is csak albérletbe mehetek. Ar­ra meg pénz kell. — Apa hol dolgozik? — Villányban, a gazdaságban brigádvezető. — S te hol dolgoznál szíve­sen? — Itt a tsz-ben. Tanulnék Is szívesen. — Nem hallottál ösztöndíjról, amit a tsz fizetne? — Nem. Alsószentmártonban, Id. lg- nácz Mihály házában várom a fiát, Misit, aki egyébként a köz­ségben KISZ-titkár. Régi sokác- ház, hajdani tulajdonosai már elköltöztek, Ignáczék megvették az épületet Ez alsószentmárto- nl recept: a cigánycsaládok megalkusznak egy családi ház­ra (volt eset arra is, hogy 150 ezerért cserélt gazdát egy por­ta), megkezdik a törlesztést, amikor a részlet lejár, a sokác család elköltözik a közben — és másutt — felépített új házba. A KISZ-titkár barátjával - Jo- vanovics Misivel — jön. A kony­hában lévő ágyon nyolcvan fö­lötti nagymama fekszik, szára­son, ráncokba fásulva. Aztán a papa, testes férfi, felesége, asz- szonylányuk egy pólyás-gyerek- kel és a szomszédból szintén egy középkorú ember. — Mibe is kezdtetek, Misi? — Elvégeztem a nyolc osztályt, barátom is, gondoltuk, Pécsett szakmát tanulunk, mert a papa már nehezen bírja, kosárfonás­ból különben sem lehet rende­sen megélni. Az építők isko­lájába iratkoztunk, Uránvóros- bsá, e& áe laktunk a koUégiuro­ban. Igazán szép és rendes hely volt, hetvenöt forintot fi­zettünk a szállásért és napi egy forintot a háromszori étkezésért. Apja közbeszól: — Minden megtakarított pén­zemet előszedtem, a Misinek ruha, cipő, kabát kellett, de az ember megteszi, csakhogy ren­des kerékvágásba kerüljön a gyerek. — Másfél hónap múlva az egyik gyerek meqvádolt bennün­ket, hogy elvittük társának a táskarádióját... — Mert ciqányok vaqvunk - Jegyzi meg Jovánovics Miska. — tehet, hogy azért - folytat­ja az Iqnócz fiú -, pedig mi nem vittük el, hiszen nézze, ne­kem van egy Szokol rádióm, apám másnap be is hozta, be­mutatni, nekünk nem kell a másé. Mind'árt föímondtunk, hazajöttünk. Később kiderült, hogy nem is vitte el senki a rá­diót Egyszerűen megkerült.., — És most? — Drávaszabolcson, a len­gyárban dolgozunk. — Szakmáról teljesen lemond­tatok? — Nem tudom, mit lehet ten­ni. Kilátástalannak látják sorsu­kat pontosabban jövendőjüket. — A többiek, itt Alsószentmár­tonban, akik elvégezték a nyolc osztályt, mi van velük? — Dolgoznak itt-ott. Annyi bi­zonyos, hogy a többiek arra vártak, sikerül-e nekünk a ta­nulóintézet, és a következő ősz­szel utánunk jöttek volna. Ez volt a szándékuk. Fel is sorolja a neveket: Kasz- tlcs György, Mitrovics József, Jovánovics Mílorád, Balog Jan­csi... Felkutatni, hogy a tizenéves cigánygyerekek sorsa hol, mi­kor, mily módon törik meg, csak egyedi esetek folyamatos fel­dolgozása révén lehet. Számos tapasztalat tanúsítja, hogy az iskola nyolc osztálya ad' némi reményre alapot: elindultak egy úton, ami mindenképpen jó­irányba visz. Vihet. A két fiú egy ártatlannak tűnő, gyerekes — de nagyon csúnya „vicc" mi­att — és persze túlzott érzékeny­ségtől is indíttatva — visszafor­dult. Társuk — aki megvádolta őket — aligha tudja felfogni még ma Is, hogy a két alsó- szentmórtoni gyerek sikertelen­ségét látva a többiek is meg­torpantak. A kis Bogdán Ági és nyolcadikos társa, Budai Zoli még reménykedik. Egyelőre biz­tonságban érzik magukat - az Iskolában. De ha elhagyják? Rab ftsr&rx A humanizmus korunkban A környezetét és önmagát te­remtő, formáló ember személyi­sége, helyzete, jellemző tulaj­donságai különösen a nagy tár­sadalmi átalakulások idején ke­rülnek az érdeklődés előterébe, (gy volt ez a történelem bár­mely „kritikus” szakaszában, s ez jellemzi a mi korunkat, a kapitalizmusból a szocializmus­ba, az osztálynélküli társada­lomba való átmenet időszakát is. A nagy történelmi „földcsu­szamlások”, a társadalmi-terme­lési viszonyok minőségi megvál­tozásai ugyanis szükségszerűen együttjárnak a létező értékek, emberi kapcsolatok, szokások, szűkebb vagy tágabb társadal­mi közösségek — egyéni konf­liktusokkal, sőt tragédiákkal is terhelt — felbomlásával, meg­szűnésével, átalakulásával. Hi­szen a termelési-társadalmi fo­lyamatok és az ember, az egyé­niség, a személyiség szorosan összefonódnak, egymástól nem választhatók el. A társadalmi viszonyok mindig a személyek társadalmi viszonyai, mint ahogy Marx 1846-ban, Annyenkovhoz írott levelében megfogalmazta: „ .. .az emberek társadalmi tör­ténete sohasem más, mint egyé­ni fejlődésük története”. Megingó értékek? Napjaink „humanizmus-rene­szánszának” tehát ez az objek­tív háttere. A „megingó érté­kek” világában a társadalom­tudományoknak is választ kell adniuk az ember helyére, szere­pére, jövőjére vonatkozó, sok­szor bizony kétségbeesett kérdé­sekre. A válaszok milyenségét végső soron a termelési viszo­nyok határozzák meg: az osz- táíytartalom dönti el, hogy az ember kibontakozását, fejlődé­sét, vagy pedig eltorzulását (és eltorzítását!) célozzák és segí­tik-e elő. Azaz a nemzetközi és nemzeti méretekben egyaránt összeütköző haladó és haladás­ellenes erők, a tőke és a mun­ka harca az antihumanizmus és humanizmus kettősségében és küzdelmében is testet ölt A tőkésországok társadalmi, politikai és szellemi életében egyaránt az antihumanista, em­berellenes tendenciák erősödé­sét tapasztalhatjuk. Amit Marx a munkás elidegenedéséről írt, az változatlanul, sót még foko­zottabban, össztársadalmi mé­retekben érvényes a mai kapita­lista viszonyok között élő ember munka- és életkörülményeire. A munkás „teremtménye", az álta­la létrehozott munkatermék to­vábbra is „dologi hatalomként”, mint „disznófejű Nagyúr” nehe­zedik a társadalom tagjainak életére. A monoton, részekre szabdalt munkafolyamat szét­szakítja és elsorvasztja a mun­kás személyiségét, ezért kielégü- letlennek, ingerlékenynek (lásd a tőkés üzemek dolgozóinak spontán lázongásait), „idegen­nek” érzi magát a munkában, amely valójában a legsajáto­sabb emberi tevékenység, s az anyagi javak mind nagyobb mennyiségének megszerzésébe, az evésbe, ivásba stb. — azaz a fogyasztásba menekül. S ennek az ízig-vérig antihumanista ten­denciának a fokozása végső so­ron a kizsákmányolás viszonyai­nak fenntartása érdekében a modern tőkés manipuláció is felvonultatja széles — s sokszor bizony hatásos — eszköz-arze­nálját Demokrácia — alkotóerő Ezek az elidegenedést tükrö­ző, a fogyasztási eszközök hab­zsolását eqyetlen életcélként te­kintő törekvések átszövik az egész társadalmi-politikai-szel- lemi életet. Hatásuk alól egyet­len társadalmi osztály és réteg sem vonhatja ki magát. Minden­nek következtében az anyagi és szellemi értéknek tekintett dol­gokban mind kevesebb a társa- dalnr-emberi tartalom. Mint éles kontraszt érzékelteti ez a társadalmi elszigeteltségből ki­törő, tartalmas, igazán emberi értékeket követő és kovácsoló forradalmi munkásmozgalomnak és résztvevőinek heroikus küz­delmét, humanista törekvéseit Az antihumanista tendenciák a mai burzsoó társadalomtudo­mányokban is tükröződnek. Ská­lájuk igen széles, az „örök és változatlan emberi természet” tradícióira hivatkozó, az „igazi” emberi értékeket hangoztató né­zetektől a humanizmust nyíltan tagadó felfogásokig. Vonatko­zik ez a nyíltan forradalomelle­nes, antikommunista irányzatok­ra (pl. H. Arendt, a „total itarió- nus iskola” képviselője szerint e szocializmus ellentmond az „örök emberinek"), a szocializ­mus eszméivel kacérkodó, de a burzsoázia uralmát konzerválni akaró irányzatokra (pl. Schum­peter, aki az általa elképzelt burzsoá racionalitással és osz­tályuralommal megtöltött „szo­cializmust" éppen humanista tartalmától fosztja meg), s a mind jobban (főként az Egyesült Államokban) burjánzó „elitel­méletekre", de a kispolgári ta­lajon keletkezett „harmadik utas” mozgalmak és teoretiku­sok nézeteire is. Jelzi ezt Mar­cuse utópikus szocializmus-áb­rándja, amely nem a munka, hanem az „érzékiség", a „já­ték és a dal" világa, az „újbal- oldal” irracionális társadalom­tagadása, a természettel való egybeolvadási igénye, technika- és tudomány-ellenessége is. A szocialista országokban a maqántulajdonnak, mint a tár­sadalom legfőbb szétszabdaló- jának, „aíomizálójának" meg­szüntetése, a társadalmi tulaj­don létrejötte és uralma a hu­manizmus tartalmi kibontakozá­sának és erősödésének sohasem látott kedvező feltételeit terem­tette meg. Ezeket a feltételeket gyorsí­tották és javították azok a szo­cialista országokban napvilágot látott intézkedések Is, amelyek a szocialista építés meqgyorsí- tását, minőségi feilesztését, a közösségi-egyéni aktivitást gátló tényezők megszüntetését céloz­ták, Vonatkozik ez a személyi kultusz felszámolásával, (amely ebben az összefüggésben a környezetét és önmagát formá­ló egyén fontosságának az elis­merését jelentette), a gazdaság­irányítási rendszer reformjával, az állami élet további demokra­tizálásával kapcsolatos intézke­désekre egyaránt Á fogyasztás nem lehet életcél Szocialista viszonyaink között a társadalmi, közösségi és egyé­ni alkotóerő, más szóval a va­lóságos emberi értékek kibon­takozása a legszorosabban ösz- szefügg a szocialista , demokra­tizmus, ezen belül a munkahe­lyi demokrácia feilődésével. A munkahely a legfőbb színtere a szakmai és társadalmi-politikai tevékenységet végző ember ké­pességei kifejtésének, hiszen — a nagy olasz marxista filozófus, Gramsci szavait idézve — „az ember folyamat... tetteinek fo­lyamata”. Nyilvánuljanak meg ezek a tettek akár a termelő te­vékenységben, a lelkiismeretes, mindig jobbat és újat akaró szakmai munkában, akár a gaz­dasági és politikai értelemben mind optimálisabb döntések elősegítésében — információk adása, véleménymondás útján, a demokratikus részvétel közvet­len és közvetett formáinak kom­binálása révén. így, e folyamatok eredménye­ként válik az egyén és a közös­ség mindinkább urává környe­zetének. S így alakul mind sok­oldalúbbá, teliesebbé a szocia­lizmus emberének személyisé­gei. Véradj Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom