Dunántúli Napló, 1974. március (31. évfolyam, 59-89. szám)

1974-03-28 / 86. szám

1974. március 28. BUNANTOll NAPLÓ 3 r Uj lendületet kapott Pécsett a társadalmi munka • Nézzünk körül a lakóterületünkön is! © Egy évtized alatt teremtsük meg a város zöldövezetét A holnapi városi tanácsülés elé kerül az a jelentés, amely­ben összegezik az 1973-ban Pé­csett végzett társadalmi mun­kát, s amelyben javaslatot tesz­nek az „Egy napot Pécsért” mozgalomban elért eredmények jutalmazására. Az előterjesztés 202 szocialista brigád és közös­ség részére javasolja az arany, ezüst és bronz diploma, 74 egyéni társadalmi munkás szá­mára pedig arany, ezüst és bronz plakett odaítélését. A vá­ros elismerését a legjobb tár­sadalmi munkásoknak hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából adják át. Tízmillió forint értékben A számok azt mutatják, hogy Pécsett új lendületet kapott a társadalmi munka. Jól bizonyít­ja ezt, hogy míg 1972-ben 8,5 millió forintot tett ki a város­ban végzett társadalmi munka teljes értéke, addig 1973-ban már néhány ezer forint híján megközelítette a 10 milliót. A teljesített társadalmi munkaórák száma kereken 405 ezret tett ki, emögött pedig 30 ezer pécsi — dolgozó és diák — munkája van. A korábbi évek hagyomá­nyaitól' eltérően 1972-ben a II. kerületben végezték a legtöbb társadalmi munkát, többet, mint a két másik kerületben együtt­véve. A társadalmi segítés elsősor­ban az ifjúság neveléséi, az oktatási feltételek javítására irányult, s ennek legszebb pél­dája az év utolsó negyedében az MSZMP Pécs városi Végre­hajtó Bizottságának felhívása nyomán kibontakozott „Építsünk óvodát!" mozgalom volt, amely­nek keretében Pécs lakossága mintegy 4 millió forintot és 200 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel. A mozga­lom keretében — mint Ismere­tes — felépült már egy új óvo­da, egyet pedig bővítettek. A társadalmi munka legnagyobb része — 8,5 millió forint — a bölcsődékben, óvodákban, ál­talános és középiskolákban va­lósult meg a patronálási moz­galom keretében, sok esetben szocialista szerződések alapján, #,Elégedettek** lehetünk Dr. Németh Lajos, a városi tanács elnökhelyettesétől kér­deztük: — Hogyan vélekedik m el­múlt évi társadalmi munkáról? — A közvetlen megelőző évekhez viszonyítva elégedettek lehetünk. Előbbire léptünk a tár­sadalmi munka szervezettebbé tételében, a közvéleményt jól irányítottuk. Tovább kell azon­ban lépnünk o szervezésben és még jobban össze kell fognunk az erőket. Főleg a kivitelező vállalatokat kell rávenni, hogy fogadják a társadalmi munkát Előfordul ugyanis, hogy szinte tiltakoznak ellene, holott úgy kellene felfogniok a társadalmi segítséget, mint hozzájárulást feladataik megoldásához. Az a véleményem egyébként ■— és ezt a tanácsülés elé terjesztett adatok is igazolják —, hogy vá­rosunkban elindult a társadal­mi munka új folyamata és a lakosság is bizonyította a segí­tőkészségét — Tervek a iövSre? — Szeretnénk nagyobb súlyt adni a városszépítési, kömye­Vásárlási szándék nélkül is felkeresheti az ország legnagyobb TAPÉTA­SZAK ÜZLETÉT és bemutató termét! Pécs, Kossuth L. u. 1. íNick udvar) Nyitva hétköznap 10—13 óráig 14—18 óráig szombaton 8—15 óráig SZAKTANACSADASI zetvédelmi tevékenységnek a társadalmi munkában, s na­gyobb szerepet szánunk ebben valamennyi tanácstagunknak, akik legjobban ismerik választó- kerületük lehetőségeit. Tervek, lehetőségek Az elmúlt években sok kérdő­jel merült fel a társadalmi mun­kával kapcsolatban, s talán ez is okozta a lanyhulást. Bebizo­nyosodott azonban, hogy c tár­sadalomban hallatlan energia rejlik, s ezt nem kihasználni — vétek a társadalom ellen. A kérdés csupán az, hogy az ener­giát mire fordítsuk. S ebből kö­vetkezően az sem mellőzhető szempont, hogy ha már igénybe vettük a társadalom segítőkész­ségét, az hasznos, társadalmi igényű célok érdekében történ­jék. És persze az sem mindegy, hogy a társadalmi munka ho­gyan hasznosul. Űgy-e mint a közlekedési park, amelyben sok fiatal számos munkaórája van, de aminek mind a mai napig nem vehetik hasznát ozok, akik számára létesült. Vagy úgy-e, mint o mecseki ródlipálya, amely egy igen objektív ténye­ző, a hó hiánya miatt nem hasz­nálható szinte létezése óta. Minap a tanácsülés előkészí­tése során a város zöldövezeté­ről tárgyalt a végrehajtó bizott­ság. Mintegy 940 hektárnyi te­rület fásítását tűzték ki célul Pécs zöldövezeti tervében. Ál­lami támogatásból 25—30 hek­tárnál többre nem futja. Ebben az ütemben tehát az utolsó csemetéket 30 esztendő múlva — a 3. évezred első évtizedé­ben lehetne elültetni. Jó ez az ütem a városnak, a lakosság­nak? Nemi Tegyen hát róla a lakosság, hogy a város zöld­övezete mondjuk egy évtized alatt jöjjön létre! Évente 100 hektár — ebből társadalmi munkában 70! Jó cél a társa­dalmi munkára? — A lehető legjobb! Nézzünk körül lakóterületün­kön! Vajon elégedettek lehe­tünk-e a parkok állapotával? Legyünk őszinték: nem! De máris halljuk az ellenvetést: miért van a Kertészeti Vállalat? Való igaz, a lakóterületi par­koknak van gazdájuk, de az csak elülteti, gondozza a fákat, bokrokat, pázsitot. Védeni ne­künk, lakóknak kellene. Elkép­zelhető lenne tehát, hogy egyes lakóközösségek védnökséget vállaljanak közvetlen lakóterü­letük zöldjei felett, gondoskod­janak a növények pótlásáról (az elültetést illetően) és nevelésé­ről, s máris van mit védelmez­ni. A letiport pázsit, a kitört fa, a szétdúlt bokor láttán gyakori a vád: a város csak kidobja a pénzt. Máskor meg siránkozunk, hogy kevés a zöld. Ha a lakos­ság maga is részt vesz a lakó- területi poriad gondozásában, máris figyelő szemek serege le­si: ki rongálja a parkokat? Csupán két ötlet, ami tízez­reknek adhat évekre társadalmi munkát. S a tanácsülés ezekhez még ki tudja, hányat sorakoz­tathat Van tehát lehetőség a társadalmi munkára, csak ép­pen jól meg kell szervezni ezt a munkát HI. L Szakemberek a pincegondokról Földrengés volt a bajok előidézője? Ne hagyjuk magára a Belvárost, de vizsgáltuk felül eddigi elképzeléseinket A Pécs pincegondjaival fog­lalkozó cikkekből a városépítés- I nemépítés gondjai világiénak j ki. A 40-és évek egy-egy vé- ! letlennek tűnő útbeszakadása a 60-as évek végére szinte köz­ponti kérdéssé nőtte ki magát. \ Az elmúlt esztendők tapaszta- i latait összegezve a következők derülnek ki: 1. A város körülhatárolható területén - az Aradi vértanúk útja-Vak Bottyán utca vonaltól délre, a Kóczián Sándor utca és az Irányi Dániel tér között pincék elvizesedése, vízmosásos aláüregelődések következtek és következnek be. 2. Az elemi csapásnak számí­tó események jelentkezésében törvényszerűség ismerhető fel. 3. Az események előzményeit csoportosítva a következőkre kell felfigyelnünk. A nem várt események a 60-as években le­zajlott földrengés után sokasod­tak. Ugyanerre az időre tehető a forgalomsűrűség és a nehéz súlyú járművek megjelenésének időszaka is. A város-rekonstruk­ció során a talaj egyensúlyi ál­lapota a bontások, a hosszú ideig tartó útfelvágások és a le- szivárgó csapadékvizek által megbomlott. Akad még egy ke­véssé ismert tényező is: a talaj­víz intenzív kitermelése a város belterületén. A 60-as években ismétlődően jelentkező vízhiány, majd a vízárak emelése több üzemet, intézményt arra inspi­rált, ho^v vízszükségletükről ma­guk gondoskodjanak saját tel­ken belül. Állításaimat egyszerű tények­kel bizonyíthatom. Amint a Posta pincéjében a beszivárgó vizet egy gyűjtőkútból rendsze­Ötéves a Mecsek ötödik esztendejét töltötte be március 26-án a Mecsek Áru­ház. Hosszú éveken át épült ez a négyemeletes, szép létesít­mény, mindig a lassan csordo­gáló anyagi fedezet függvé­nyének ütemében. De emellett vita folyt arról is, ki legyen a gazdája, míg végül a BARA­NYÁK ÉR Vállalat nyitotta meg 1969 márciusában az áruház kapuját Kezdetben mintegy nyolcvanon dolgoztak az áru­házban, jelenleg a létszám 210, beleértve a negyvenfős keres­kedelmi tanulógárdát is. Két­száz-kétszázötven milliós évi for­galmával ma rentábilis egysé­ge o vállalatnak. Az áruház vezetőjével, Nagy Lászlóval beszélgetünk: — ... Említette, hogy más ke­reskedelmi egységekhez viszo­nyítva a Mecsek Áruház bizo­nyos értelemben speciális hely­zetben volt és van még ma is. — Üjmecsekalja új lakóte­lep, új létesítmény az áruház is: egyiknek sincs „múltja”. A la­kótelepet kezdetben „alvó vá­rosnak" emlegették s ennek egyik következménye volt az, hogy a lakosság beutazott a „városba", hogy vásárlásait le­bonyolítsa ott, ahol különböző ágazatokat egy helyben meg­talált. A belvárosnak roppant nagy vonzóereje van s ezt mi itt kint, csakis kellő választék- bővítéssel, kulturált kereske­delmi tevékenységgel tudtuk egyensúlyozni. Meg kellett te­remtenünk és kiszélesítenünk saját vevőkörünket. Ez nem volt könnyű egy olyan áruháznál, amelynek — ahogy az imént is mondtam — nincs „múltja", nincs még hírneve. Sokan túl­zottan „szellősnek” találták pél­dául az emeleteken elhelyezett különböző osztályokat, eladó­tereket, aggódva, hogy talán méretei miatt nincs kellőképpen kihasználva a „Mecsek". — Volt-e az ilyen aggoda­lomnak alapja? — Látszatra, de akkor Is kül­ső személyek szemében. Mert mi az indulás időszakában is tudtuk mór, hogy áruházunk be­tölti hivatását: ma már ott tar­tunk, hogy a szándékosan tá­gasra, szellősre tervezett eme­letek hovatovább elvesztik ép­pen ebbői származó előnyüket. Mert az mindenképpen előnyös dolog, hogy az árut úgy tudjuk bemutatni, hogy arra „rálátá­sa” legyen a vevőnek, ne érez- zem zsúfoltságot, áttekinthesse egy-egy osztály teljes készletét, így tud nyugodtan, megfontol­tan, ráérősen válogatni, válasz­tani, végül pedig vásárolni. Ha ezt a lehetőséget biztosítjuk — márpedig biztosítottuk —, ak­kor a kereskedelmi kultúra egyik követelményének eleget tettünk. Persze lehet ezt más oldalról is megközelíteni, mondjuk az egy négyzetméterre eső árukészlet és forgalom viszonylatát vizsgál­va, s ennek eredményességére törekedni, de ez az előbbi ro­vására megy, márpedig mi ép­pen a kulturált környezetet, lég­kört tartjuk elsősorban fontos­nak a vevő érdekében. — ... Nos, ezt az előnyt vesztené el az áruház? — Nem! Csupán arról van szó, hogy árukészletünk meny- nyiségben, választékban egy­aránt folyamatosan bővült — mellesleg ma már 25—30 mil­liós készletnél tartunk — s ezt úgy kell a vásárló elé tárnunk, hogy a zsúfoltságot elkerüljük, így alakítottuk ki például a bú­torosztályt bemutatóteremmé, ahol egyes berendezéstípuso­kat a ma általában ismert új lakások pontos alapterületéhez alkalmazkodva mutatunk be. A többi osztályokat is igyekeztünk úgy átrendezni, hogy a növek­vő készletet kellőképpen elhe­lyezhessük. Ilyen például a koz­metikai és illatszer osztály, de ezt megelőzően például a cipő- és a műanyag-, illetve porcelán- részlegnél, de a műszaki osztá­lyon is bevezettük az önkivá- lasztó-rendszert. Állványokra, gondolákra helyeztük el az árut, amely így még jobban áttekint­hető, másrészt a vevőáramlás felgyorsult. — Milyen kapcsolat alakult ki a fogyasztókkal? — Egyrészt ankétokat tar­tunk, legutóbb például a na­pokban rendeztünk egyet a Ságvári Művelődési Kózba», Ozletl ügyben távol voltam, így helyettesemtől, Vidákovics Vin­cétől tudom, hogy milyen kér­dések merültek fel. Például a bakfis ruhák mérethiónyosak, ezt az észrevételt mindenkép­pen továbbítjuk majd az ipar­nak, drágának tartották a di­vatcipőket, ezen viszont segíteni nem tudunk, mert ármegállapí­tó szerepünk nincs. Panaszol­ták a vásárlók — teljes joggal —, hogy például a kamasz­öltönyök mérete eltérő a „gyor­san növő, nyurga" gyermekeink méreteitől. A kapcsolatnak egy másik formája: évente két-há- rom alkalommal különböző ter­mékcsoportokból tartunk bemu­tatót, most áprilisban például szőnyegkiállítást rendezünk, ter­mészetesen vásárlással egybe­kötve. Tapasztalatunk az, hogy o bemutatók nyomán mindig növekszik a forgalom. Célunk egyébként e rendezvényekkel az, hogy bebizonyítsuk: ami a „belváros" üzleteiben van, az itt nálunk is megtalálható. A pécsi nagykereskedelmi válla­latokkal nagyszerűen együttmű­ködünk. Ez a kapcsolat az el­múlt öt esztendőben egyre szo­rosabbá vált s ennek minden­képpen — a választékbővítés közvetlen lebonyolítása révén — a vásárló látja hasznát Rab Ferenc résén szivattyúzni kezdték, rö­videsen pincemozgások, besza­kadások keletkeztek. A Földta­ni Intézettel közösen végzett kísérletek bebizonyították, hogy a Káptalan utcai és a Megye utcai fúrásokba adagolt kony­hasó rövid idő után nagy tö­ménységben jelent meg a Nagy Lajos gimnáziumi, a Teréz utcai és a Kazinczy utcai fúrá­sok vizében. Ezzel bebizonyo­sodott, hogy a belváros alatt déli irányú vízmozgás van. Szerény ismereteim alapján a folyamatot az alábbiak szerint rendezhetném: Adott a város felett elhelyez­kedő, karsztvizet tároló „tál”, amelynek peremén „csorbulás" van a Mecsek-kapu alatti tér­ségben. A csorbuláson túlfolyó vizek részben a Kaposvári utcai forrásokon keresztül a felszín­re kerültek (innen indult a kö­zépkori vízvezeték a városba), részben az Aradi vértanúk útja —Vak Bottyán utca vonalában a geológiai vetődés mentén, amely vízzáró falként nyúlik a mélybe, elterelődtek. Az említett földrengés ezt a „csorbulást” és a vízzáró falat megrepeszthette, s a víz na­gyobb mennyiségben leszivárog­hatott a város alá. Ennek prob­lémává válását különböző té­nyezők együttes hatása okozta, amelyek egymástól függetlenül, de időben halmozottan jelent­keztek. Ezek: a kisebb terhelés­re méretezett utakon a megnö­vekedett forgalom nyomása és rázkódása; a talajfelszín egyen­súlyának megbomlása az épü­letbontások, útfelvágások ré­vén; e kettő o felszíni vizek nagyobb mérvű beszivárgását is eredményezte; az intenzív víz- kitermelés a 15-30 méter kö­zötti talajvíz-rétegekből; vége­zetül a belváros keresztül-kasul alápincézett volta. E tényezők hatására kétirányú esemény bekövetkeztével kell számolnunk: 1. A föld alatti vízfolyások ré­vén támadó üregelődés eléri a pinceszinteket és a pincék víz­zel telítődnek. Az üregképződés eléri a közműszintet. A közúti forgalom nyomása a talaj sül­lyedését, illetve rázkódását Idé­zi elő. Ez a közművezeték töré­séhez vezethet. Akár víz nyomó- vezeték, akár csatorna törik, a felszínig ható üregelődés tör­vényszerűen bekövetkezik, amely aztán úttest leszakadásában, vagy épület megrokkanásában jelentkezik. 2. A közforgalmi utak alatt felszínközeiben Tévő ismeretlen pincejáratok boltozata a jármű- forgalom talajnyomása és rez­gése következtében beszakad. itt víz rendszerint nincs, vagy ha van, az a közműhálózat kö­vetkezményes leszakadásából ered. Ilyen esetek fordultak elő a Széchenyi téren és a Rákóczi úton. A két típus egymásba is foly­hat, de ez csak keletkezési okok vizsgálatát nehezítheti. Minden okozat az ok meg­szüntetésével számolható fel. Ezt elviekben kimondani köny- nyű, de megvalósítani igen ne­héz. Nehéz azért, mert a vá­ros belterülete alatt ma még nagyrészt ismeretlen pincerend­szer húzódik. A város alatti talajvíz mennyi­ségi növekedését, a kialakult földalatti vízfolyásokat jelen technikai lehetőségeink birtoká­ban nem tudjuk gazdaságosan megszüntetni. Utalnék arra a tervre, amely szerint a leszivár- gó karsztvizet a belváros felett egy mély (25—50 cm) övárok­rendszerrel lehetne felfogni és más irányban elvezetni. Ez egy metróépítés költségével érne fel. A folyamat csökkenthető a belterületi intenzív vízkitermelés azonnali megszűntetésével, aminek költség és vízbeszerzési oldala is van. Felmerülhet egy olyan kérdés is, hogy a P-terü- let keleti oldalán nem ke!lerie-e csökkenteni az ivóvíz kiterme­lését, lévén a P-terület a pécsi medence központi vízfolyásá­ban. Ezek — úgy érzem — nem járható utak. Hagyjuk tehát a sorsóra a Belvárost? Nem! Eddigi elkép­zeléseink azonban felülvizsgá­latra szorulnak. Erőforrásaink gondos felhasz­nálhatósága érdekében még kell szabnunk, melyek a belj?- rület minden áron megvédésre méltó épületcsoportjai, utca és tér együttesei, fenntartandó közlekedési útvonalai. Bármennyire is nehéz leír ű, de sem a gazdasági lehetősé­gek, sem a gazdasági szüksé­gességek nem teszik lehető lé a teljes belváros feltárását és megerősítését. De úgy véle n, ez nem >s szükséges. Elég, ia a Kossuth Lajos utca, vagy a Flórián-környék elavult épület- állományára gondolunk. Úgy gondolom, hogy az il'e- tékesek a sokoldalú vita út in pontot tudnak a régóta vaíu ló kérdés végére tenni és az ele ni csapásként ránk neheze lő „pincekérdés" végül is a váios jövőjére nézve megnyugtctó megoldást nyer. Dr. Szabó Lajos Tavaszi szünet: április 5-13-ig Az óltalónos és középisko­lákban a tavaszi szünet április 5-től 13-ig tart. A szünet előtti utolsó tanítási nap április 3-án lesz, a szünet utáni első tanítá­si nap április 16-a. A szünet- ' i': idején a napközibe járó álta­lános iskolások ugyanúgy igéry- be vehetik az iskola gondosko­dását, mint más alkaiommr l: a napközikben egész nap pe­dagógus-felügyelettel folyik szakszerű foglalkozás. Ami a tanév további menet­rendjét illeti: az eddigiektől térően alakul az érettségizők szá­mára a tanév vége. A közéolsl o- lák IV. évfolyamain az utolsó ta i tási nap (és ezzel együtt a bal­lagás napja): május második szombatja. Ez az idén má 11-re esik. A közéoiskolákb az érettségi írásbeli vizsgákat május 18—24. között tartják. A tanév eredményes lezárá­sához az általános iskolákban 198. a közéoiskolák 1—3. osztá­lyaiban 192 tanítási nap, a 4. osztályban pedig 174 tanítási nap szükséges. A tanévzáró ün­nepélyeket az általános és a középiskolákban egyaránt jú­nius 12—17. között, az igazga­tók által kijelölt napon tartják. A szóbeli érettségi vizsgák a június 10-—26. közötti munka­napokra tűzhetők ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom