Dunántúli Napló, 1974. február (31. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-24 / 54. szám

/ A dunopentelei platón ál- “ lünk, mintegy hatvan mé­terrel a Duna szintje felett, s ugyanennyivel magasabban a folyó túlsó partján zöldellő vég­telen Alföldnél, Jobbra, a há­tunk mögött, az acélmű, bal,a, egy öbölszerű mélyedésbe búi­vá, az egykori Pentele fehéilő házai. Délután négy óra. A vá­ros bíborba hajló fényben úszik. Egyszerű, tiszta, lüktető. A nagyforgalmú főutca egész a fennsík pereméig elhozza a bel­város zsibongását, hogy aztán hirtelen mélyre zuhanjanak a zajok. Le, egész a köves por­tig, a csobogó folyóvízig, de most már egyáltalán nem bán­tón, s nem élesen, inkább pu­hán és szálldosón, mint a sok­színű, súlytalan szappanbuborék. Itt, ezen a szakaszon szállt partra 1951. június 17-én az első ezer rohammunkás fiatal. A pentelei fennsíkon 1950. má­jusában láttak munkához a Magyar Nemzeti Gyárépítő Vállalat kubikosai, a városépí­tés tényleges kezdetét mégis az első ifjúsági brigádok meg­érkezése jelentette. Jöttek ön­ként, megbízólevéllel, jöttek a munkanélküliség elől menekül­ve, jöttek kalandvágyból, jöttek a nagy pénzek reményében ... Sár, őserdőt idéző bokrosok, pufajka, négyszáz százalék, ve­rekedések ... Elindälurik a Vasmű úton, s makacsul velünk jönnek ezek az emlékképek. Fék, parkok, szob­rokkal díszített terek. Dunaúj­város nem egyszerűen egy város o magyar városok közül — ez a név ezernyi kérdőjel, s ezer­nyi felkiáltójel is egyben. A házak mértani rendje felett füstoszlopok tartják a napnyug­tától vöröslő eget. Valahol tá­vol vad gőz sziszeg. Él, mozog, lélegzik és megigéz ez a gyá­rakból, házakból, utakból, fák­ból, gépekből, zajokból, szí­nekből és füstökből eggyé szőtt furcsa konqlomerátum. A bel­város legidősebb háza se idő­sebb huszonnégy évesnél, még­is a történelem levegője vesz körül. Május 1. utca, 5-ös „kocka". Ez volt a város első épülete. S ez itt a mozi. Tor­nyos, oszlopos, mint egy távol keleti kongresszusi palota ... S ez a város első üzletháza. étter­me, színes, népéletet ábrázoló mozaikkal, az oszlopok mellett harsányan virító, virágos orna­mentikával ... Egyforma abla­kok, egyforma díszek a beiá- rati ajtók felett, s az egyforma épületek övezte parkokban egy­forma tekintetű szobrok... De aztán modern, csupaüveg to­ronyházak állnak elénk, város­nagyságú ragyogó lakótelep, s persze fák, terek, meghitt kis pihenőhelyek. A fák oltalmában kétezer távfűtéses garázs bújik meg alig láthatóan, mert most már erre is kiterjedt a figye­lem ... A nagyszerű és a ke­vésbé szép, az elhibázott és a remekbe sikerült egymáshoz si­mul és összecseng, harmóniá­ban egyesítve múltat és jelent. Csábító gondolat: ilyennek képzelhették ezt a várost az énekelve érkező önkéntesek ez­rei — de ez nem igaz. Ezt akkor senki sem képzel­hette el. # Ötvenezer lakos, köze! negy­venezer nagyipari munkás. Ti­zenháromezer lakás, ebből 90 százalék vízvezetékkel és csa­tornával ellátott, 82 százaléka gázos ... Az összlakásállomány 80 százaléka kettő, illetve ennél több szobás . . . Százhatvan or­vos, két rendelőintézet, 570 ágyas kórház. Négy középisko­la, egy műszaki főiskola. A 10 ezer lakosra jutó óvodai fé­rőhelyek száma 252, amely a Dunaújváros ünnepel városok átlagánál 30 százalék­kal magasabb. . . A családok 99 százalékának televíziója van; hét tanácsi és ötven szakszervezeti könyvtár működik a városban. Ötezer technikus, illetve érettségizett szakember, — s közel 1500 mérnök ... De Dunaújváros nemcsak ezeket a számokat, nemcsak a szűkén értelmezett városhatá­ron belüli létesítményeket je­lenti. Dunaújváros egy erő­södő agglomerátum központja, melynek települései ezer szállal kötődnek a városhoz. A hivata­los statisztika 14 települést so­rol a dunaújvárosi agglomerá­cióhoz — közülük tíz Fejér, há­rom Bács-Kiskun, egy pedig Tolna megyében helyezkedik el. Az agglomeráció kiterjedési körzete, mintegy 40 kilométeres kör — s életrevalóságát, s szo­ros együttélését a központban álló várossal mi sem bizonyítja jobban, minthogy nyolcezer em­ber ingázik e körben naponta. Dunaújváros közigazgatási te­rülete 53 négyzetkilométer — az agglomerációé közel nyolc­száz. A népesség — Dunaújvá- rossal együtt több mint 110 ezer. Az acélmű, s az azt körülve­vő város, mint egy hatalmas mágnes vonzza, és alakítja a körzet életét. A fentebb emlí­tett érdekszférán túl közel 100 kilométeres körben érződik Du­naújváros vonzereje — ebben a körben ugyanis nincs hason­ló súlyú város. Ez a vonzerő áthatol a Dunán, s a Duna— Tisza-kőze jelentős részén érez­teti hatását. A bevándorlók tö­megei változatlanul alföldiek. Hogy milyen hatalmas ez a mágnes, illetve annak központ­ja az ipar — íme néhány adatl Az ipari koncentráció eredmé­nyeképpen már 1970-ben Du­naújváros minden munkására évi 387 ezer forint termelési ér­ték Jutott, s a város minden négyzetkilométerére 220 millió forint értékű állóeszköz... S azóta további üzemek épültek, mint amilyen a milliárdos nagy­ságrendű papíripari üzem ... Ezer kérdés, s ezer felkiáltó­jel... Dunaújváros él, erősödik és szépül — a szükségessége kö­rüli viták azonban időről időre még mindig fellángolnak. Kel­lett eqyálta'án? Miskolci Miklós Dunaújváros­ról készített szociográfiájában így ír erről a kérdésről: „Az ország iparosítása feltét­lenül időszerű volt és semmi­képpen sem tekinthető erősza­kolt, elsietett lépésnek. Bizony­ság erre, hogy a II. világháború előtt hazánk népessége Európa népességének 2,2 százaléka volt, de Európa ipari termelésé­nek csak 0,9 százalékát adtuk. További bizonyságok: az egy főre eső ipari termelés 22 dol­lár volt, míg Angliában 140, Dá­niában 80, Ausztráliában pedig 59 dollár. A háború előtti Ma­gyarország ipari elmaradottsá­gának legszembetűnőbb pontja a szerkezeti korszerűtlenség volt... 1938-ban a fejlett or­szágok ipari termelésének 47,4 százalékát adta a nehézipar, hazánkban mindössze 22,5 szá­zalékát ..." Az új magyar kohászati kom­binát megépítését 1949-ben ha­tározta el a kormány. A tervek elkészítéséhez a Szovjetunió se­gítségét kértük, hisz ebben az időben mindössze 4000 mérnö­ke volt az országnak ... Az 1950-ben elfogadott tervek sze­rint a vasmű évi termelését 544 ezer tonna nyersvasbqn, 480 ezer tonna acélban, 280 ezer tonna hengerelt áruban és 540 ezer tonna kokszban hatá­rozták meg. Á kombinát i^t- számát Ó500 főre tervezték — a gyár körül épülő város lakos­számát pedig mintegy 25 ezer­re ... És most nézzük a Köz­ponti Statisztikai Hivatal 1970- ben kiadott dunaújvárosi füze­tének adatait! A nehézipar 14 ezer embert foglalkoztat, a könnyűipar kö­zel 4000-et. Az iparban foglal­koztatottak 92 százaléka a mi­nisztériumi iparban dolgozik. Dunaújváros az ország nyolca­dik legiparosodottabb városa — ezer lakosra 480 iparban foglalkoztatott ember jut A szocialista ipar állóeszkö­zeinek bruttó értéke megköze­lítette a 11 milliárd forintot — az egy ipari foglalkoztatottra jutó állóeszközérték több m'nt háromszorosa hazánk városi át­lagának. A, magas fokú gépe­sítettségre utal, hogy az egy munkásra eső hajtóerő értéke a legmagasabb hazánk városai között — 1969-es adatok sze­rint több mint 2100 kilowatt, szemben a többi ipari város 475 kilowattos átlagával .. Soós Imre, Dunaújváros Ta­nácsának elnökhelyettese: — Városunk az ország álló- eszközállományát tekintve Bu­dapest és Miskolc után a har­madik helyen áll... Munkás- város — egyre erősödő értelmi­séggel. Városunk sajátos törté­nelme sajátos helyzetet ha­gyott ránk: művi környezetünk — gáz-, villany-, távfűtés-ellá­tásunk —, kimagaslóan jó, köz- intézményekkel, kulturális léte­sítményekkel azonban kevésbé vagyunk ellátva. Ebből követ­kezik tehát az egyik fontos, fel­adatunk. A másik az úgyneve­zett tercier-szektor erősítése és megfelelő szintre emelése, mert eddig csak a termelő ágazatok fejlődtek. A javítás, szolgálta­tás, kereskedelem, közlekedés kulturáltságának és teljesítőké­pességének emelése jelenti majd a várossá érés újabb sza­kaszát. S természetesen nagy ütemben folyik a lakásépítés. 1971—75 között célcsoportos beruházásként 3100 lakást épí­tünk, további nyolcszáz lakást épít a Vasmű vállalati keretek­ből, míg a papíripari fejlesztés vonzataként 125 lakást kapu ik. Évente mintegy 50 családi ház valósul meg — ez öt év alatt tehát közel 4300 lakás ... — Hóromezerötszáz jogos la­kásigényét tartunk nyilván — ebből nyolcszáznegyven igényt még idén kielégítünk... Á ma­gyar városok közül kiemelkedő nagy nálunk a kimondottan vá­rosias — tehát öt, illetve annál több lakást tartalmazó —, épü­letek aránya: 77 százalék. A városközpont 4—6 szintes épü­letei mellett most sorra épülnek a 10—11 szintes lakóházak. Vál­tozatos és modern városkép van kialakulóban — mely építésze­tileg, esztétikailag nem egysé­ges, de nincs is ellentmondás­ban egymással. Városrendezési terveinket egyébként országos pályázatok keretében készíttet­jük el — mert a legjobbat sze­retnénk. Talán nem érdektelen, ha megemlítem: a pécsi Dénesi Ödön tervei bizonyultak a leg­jobbnak — ezt valósítjuk meg. Az építés, városrendezés egyéb­ként nálunk ténylegesen köz­ügy: viták folynak a helyi lap hasábjain, s százak jönnek ösz- sze és mondanak véleményt vá­rosrendezési ankétjainkon .. „ A Vasmű viszonylag hosszú felfutási Idő után megkezdte a népgazdasággal szembeni adósságai visszafizetését. 1968- ban a nemzeti vagyon megter­meléséből 3,8 százalékkal ré­szesedett — s a részesedési arány abszolút összegben azóta tovább növekedett. 1970-tő! a Dunai Vasmű minden forint nyeresége tiszta nyereség I A kérdés tehát már nem az: kellett-e, hanem, hogy milyen Igényben és ütemben fejlesszék tovább. Az eddig kidolgozott koncepció szerint új, oxigénes- fconverteres acélmű létesítésével 1,5 millió tonnára növelik az acéltermelést, s sor kerül egy második hideghengermű meg­építésére is. Célszerűnek és szükségesnek látszik egy 140— 180 ezer tonna évi kapacitású hegesztett csőgyár építése. E fejlesztési program eredmé­nyeképpen — mintegy tíz év alatt, — a vasmű nyersvasgyár- tása 1,2 millió tonnára, acél- gyártási kapacitása 2 millió tonnára, meleghengermű kapa­citása 1,8 millió tonnára, a hi­degen hengerelt termékek gyár­tási kapacitása pedig 0,5 ton­nára növekednék... Hirtelen este lesz — felgyul­ladnak a fényforrások, kande­láberek. Egy lüktető, fiatal, di­namikus város centrumában va­gyunk — ezt bizonyítja minden: a forgalom, a fények, a tömeg, a zajok. Huszonöt évvel ezelőtt egy reménytelen kis faiu volt itt — 1950-ben huszonötezres városról álmodtak a legvakme­rőbbek, 1960 és 1970 között 30 ezerről 45 ezerre nőtt a la­kosság létszáma, 1970 és 1975 között pedig elérte az ötvenez­ret. De egy 1960-ban készült távlati program már 75 ezer emberről beszél ... is a duna­újvárosiak persze százezer­ről... Cgy mondat, egy alig ész- *•> revehető kis hír az ese­ménynaptárból : Húsz évvel ezelőtt, 1954. feb­ruár 28-án ünnepélyes keretek között felavatták a Dunai Vas­mű nagyolvasztóját.. „ Sékés Sándor Névházasság települések között Száz évvel ezelőtt, 1874-ben tette közzé első ízben a Köz­ponti Statisztikai Hivatal az or­szág településeinek és egyéb lakott helységeinek névgyüjte- ményét. Azóta rendszeres idő­közönként napvilágot lát a név­jegyzék, kibővítve több irányú áttekintést nyújtó állam- és köz- igazgatási, valamint statisztikai adatokkal. A legtöbb újdonság­gal a mostani, legújabb „fel- térképezés" szolgál. Az utóbbi tizenöt évben ugyanis az ország államigazgatási és közigazgatá­si arculata többet változott, mint a korábbi fél évszázadban. Egyik érdekesség a helységek számának lassú, de állandó csökkenése: legutóbb 3246 volt a jegyzékbe vett települések száma, rna 3189. A „leltárhiány” oka a hely­ség, illetve a helységnévösSze- vonós. Az esetek zömében az egyesítés alkalmával kompro­misszum születik: a „kereszte­lőn" az újszülött olyan nevet kap, amely mindkét „szülőjé­nek" korábbi nevéből megőriz valamit. így lett például Őr- szentmiklós és Vácbottyán „ná­szából” őrbottyán, Rábakovácsi és Balassameggyes egyesülésé­ből pedig Meggyeskovácsi. A leghosszab helységnevet — 1954-ben történt egyesítéséig — húsz betűvel Reformátuskovács­háza viselte. Örökét most Jász- felsőszentgvörgy vette át, amely húsz betűvel ugyan nem dön­tötte meg, de beállította előd­je rekordját. A sereghajtók, azaz a legkurtább nevet viselők kö­zött viszont jópáran holtverseny­ben állnak két betűvel, azaz egy szótaggal: Ág, Bő, Sé, Őr, stb. A Statisztikai Hivatal gazdag gyűjteménye 300 ezer adatával egyben a helytörténeti kutatá­sok értékes kútfője is. Akik tele­püléseink múltjával hivatássze­rűen foglalkoznak, megtudhat­nak belőle sok, eddig nem pub­likált, vagy csak nehezen hoz­záférhető tényanyagot. Olyano­kat például, hogy Nyirábrány községet 1901-ben létesítették Buda- és Szentgyörgyóbrány összevonásából, Ceglédberce! pedig ugyancsak 1901 előtt még Cserőberce! volt. Kutatóink nem­régiben vették tervbe a jelleg­zetes és feltételezhetően törté­nelmi múlttal rendelkező hely­ségnevek regisztrálását, és a nevek származásának, valamint értelmezésének a kiderítését is. Kinyomozták — többek között —, hogy Balatonakarattya an­nak emlékét őrzi, hogy a hagyo­mány szerint Rákóczi ide hivat­ta össze az országgyűlést, a nép „akarattyának” a kinyilvá­nítására. Rejtélyes Kellemes gond, de gond: az új lakótelepek és városnegyedek alaposan „meghizlalták" az ut­canevek jegyzékét. Budapesten máris kilencezer utcát, teret, közt, sétányt és lépcsőt tartanak nyilván. Tíz év alatt a főváros­ban 120 új „taggal” gyarapo­dott az utcanevek családja. Városszakértőink szerint hely­telen gyakorlat, hogy nemcsak újonnan létesült utcákat keresz­telünk el, hanem sok esetben a köztudjatba jól begyökerese­dett elnevezéseket Is — fölös­legesen — felcserélünk kéje­sebb értékűekkel. A névváltoz­tatás divatjára jellemző példa Nyíregyháza, ahol az 1910-ben adott utcanevek közül már csak öt van meg. Az utcák, terek, sétányok „keresztszülei’’ leginkább a tu­lajdonneves megjelöléseket kedvelik. Pesten az utcák 10 százaléka személyről kapta ne­vét, Pécs 800 nyilvántartott ut­cájából 300, Esztergom 120 ut­cájából pedig 80 viseli kiemel­kedő személyiség nevét. Igaz, akadnak „utcatulajdo­nosok", akikről ma már a leg­utcanevek tájékozottabb helytörténészek sem tudnak felvilágosítással szolgálni: tetteik, érdemeik el­merültek a feledés homályában. Sok névadó inkognitáját pedig csak hosszas kutatómunkával tudja felfedni. A budapesti II. kerületi Ave­rt/k utcáról például nemrég si­került megállapítani, hogy egész família emlékét őrzi: Avedik István orvostanárét, Avedik Fé­lix jogtudósét, valamint Avedik Gábor és Lukács egyháztudó­sokét. „Kapásból” azt is keve­sen mondanák meg, hogy a XX. kerületben a Hitel Márton utcát Pesterzsébet egyik alapítójáról nevezték el. Csepelen a Bese­nyő Bekő, a Vesszősfia János és Cseh Mihály utca a sziget egy­kori ispánjainak nevét idézi. Kőbányán az Ihász utcának és köznek Kossuth hűséges hadse­gédje, a belvárosi Haris köznek pedig egy hajdanvolt görög ke­reskedőcsalád a névadója. Az újpesti Varázséji Béla utca (leg­újabb utcalajstromunk szerint) a kerület egykori egyházi törté­netírójának nevét hordozza . Városligeti titkok nyomában Még a kultú/történészek kö­zül is kevesen tudják, hogy ez a csodálatos park, amely vala­ha Pest város határát jelentette, egykor a Rákosi homoktenger szerves tartozéka volt; lapos, mocsaras vidék, szegénylegé­nyek búvóhelye. A tatárjáráskor még „ökördűlőnek” nevezték. Mátyás idejében „Új Bécsnek”, I. Lipót korában „Szent László földjének”, míg József nádor Városerdőnek hívta. Egy idő­ben Mátyás vadászkertje is volt, majd Dózsa vezéri szállása, a XIII. században pedig „parla­ment". mert Szent György nap­jára mindig itt hívták össze az országgyűlést Ezt az ősvadont Nebbíen Henrik, a francia származású kertész varázsolta kultúrparkká, amiért a nádortól. busás jutal­mat kapott. A liget azonban nemcsak kertészetileg példás al­kotás, de titkokat rejtegető te­rület is. Az öreg, árnyas fák szomszédságában, a tűző nap­fényben gubbaszt egy halvány- vörös sírkő, amelyre csak ennyi van vésve: „Fűit” — magyarul; „volt”. A fejfa hátán azonban ott a titok nyitja. A most is gondosan ápolt hantok alatt Immár több, mint másfélszáz éve dr. Horváth Jakab piheni földi fáradalmait Az egykori fiskális a Martinovits-pör számos vád­lottjának fejét mentette meg a hóhérpallostól és többek között Kazinczy is neki köszönhette éle­tét. A sírrcrl szemben, a liget túl­só peremén pedig még ott áll a villa, amelynek egyik szobá­jában a hírhedt Tisza István életének 1918. október 31-én este végére pont került De ez­zel még mindig nem merült ki a liget „történelmi tarsolya”. A nemrégiben a Közlekedési Mú­zeum szomszédságában létesí­tett nyári-téli presszó múzeumi értéket képviselő darabokból áll. Maga a presszó egy kiérdeme­sült vasúti gyorsvonati étkező­kocsi, mely állítólag tanúja volt a biatorbágyi rémtettnek, a mel­lette „horgonyzó" tömzsi moz­dony pedig a múlt század kö­zepén megnyitott vác—buda­pesti vonal első lokomotívja volt Lajostalan és Iréntelen települések Zalában Hároméves gyűjtőkörúlja so­rán 20 ezer kilométeres utat járt be és több, mint 80 telepü­lést keresett fel egy fiatal nyelvész, Ördög Ferenc, aki Za­la megye két jellegzetes tájegy­ségén, Göcsejben és Hetésen vizsgálta, hogy a századforduló­tól napjainkig milyen tényezők befolyásolták az ottani népes­ség személynév választását. Kiderítette, hogy a vizsgált időszakban a göcseji dombok és hetési síkság apró falvaiban 2065 féle vezeték és 383 féle keresztnév volt „forgalom­ban". Az erősebb nem képvise­lői közül legtöbben a József névre hallgatnak, míg a továb­bi sorrend: István, Ferenc, Já­nos, László, Lajos, Sándo-, Gyu­la, Károly, Imre. Az Előd, Izidor és Levente neveket pedig csak másod keresztnévként viselik. A gyengébb nem soraiban leg­több a Mária: 82 község közül 75-ben „listavezető". Utána kö­vetkeznek: Erzsébet, Anna, Ro­zália, Ilona, Margit, Katalin, Irén, Julianna, Gizella. A nevek élettartama, feltűné­se és újraéledése szintén tanul­ságos stúdium: a János 1920 óta állandóan és egyenletesen csökken, a Lajos is csak egy községben áll az élen, de van­nak férfiaknál „Lajostalan", nőknél „Iréntelen" települések is. A legszeszélyesebben hullám­zó név azonban a Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom