Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)

1974-01-13 / 12. szám

1949: törvény a szakmunkásképzésről Tomoncból középiskolás 1945-ben az ideiglenes deb­receni kormány a tanoncokta- tást o Vallás- és Közoktatás- ügyi Minisztérium hatásköréből az Iparügyi Minisztériumhoz utalta. Létrehozták az Iparok­tatási Főigazgatóságot és meg­alakult az Iparoktatási Tanács, A Főigazgatóság a háborús ká­rok megszüntetésével, az ipar­oktatás megindításával foglal­kozott, az Iparoktatási Tanács oz iparitanuló törvény előké­szítésével végzett eredményes munkát. A hároméves terv az exten- zív fejlesztés időszaka volt. Gyorsan nőtt a munkahelyek száma: hamarosan hiány lett képzett szakmunkásokban. A szakszervezetek szervezőmunká­ja eredményeképpen az 1948—■ 1949-es év folyamán több mint 43 ezren vettek részt a „Szak­mai minimum" tanfolyamokon. Szervezett iskolahálózat A Népgazdasági Tanács 1949- ben a tanoncoktatás elvi irányításával az CVszágos Mun­kaerőgazdálkodási Hivatalt (OMH) bízta meg. A képzéssel kapcsolatos operatív feladato­kat a szakminisztériumok vé­gezték. 350 iskola és 41 kollé­gium került az OMH felügyele­te alá. Az akkori Nehézipart Minisztérium 31 iskola, 18 tan­műhely és 12 otthon; a Belke­reskedelmi Minisztérium 24 is­kola, a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium 12 iskola, 12 tanműhely és otthon, az Építés­ügyi Minisztérium pedig egy is­kola felügyeletét és fenntartá­sát látta el. A hároméves terv 50 millió forintot irányzott eiő szakiskolák, otthonok építésere. Csepel és Diósgyőr hatalmas Iskolát, otthont, műhelyeket ka­pott, s ezeket később sorra kö­vették más létesítmények. Az anyagi feltételek biztosí­tása mellett sor került a tanon rok jogi helyzetének átfogó rendezésére is. A korábbi ipar- törvények idevonatkozó részei helyett 1949. január 14-én ta­nuló-törvény jelent meg. Ez a törvény nevezi a tanoncot első­ként immár hivatalosan is ipa­rt tanulónak. Az ifjúsági szakképzés egyse* gesítésére a Minisztertanács 1950- ben létrehozta a Munka ■ erőtartalékok Hivatalát (MTH) és feladatává tette a népgaz­daság számára szükséges mun­kaerő tervezését, szervezését és oktatását. Ezzel létrejött a szak- munkásképzés egységes irányí­tó szerve. Az oktatók, szaktanárok szá­mának növelését a kormányzat a Műszaki Tanárképző Főiskola útján kívánta megoldani, amely 1950—1954 között az üzemek citál javasolt dolgozókat ké­pezte ki. Az innen kikerült fia­tal szaktanárok többsége lelkes munkával, szorgalommal, rend­szeres önképzéssel nagyban hozzájárult az újrendszerű kép­zés megszilárdításához, a kép­zés színvonalának emeléséhez. A szakmunkásképzés területért ma ezek a pedaqógusok kép­viselik — többségükben vezető­állásokban — a „törzsgárdót”. Egyenruha, állami ellátás 1950-ben 46 szakmában — amelyekben a munkaerőt a szakmai minimum tanfolyamo­kon is ki lehetett képezni — megszüntették a szakképzést. A textil- és vegyipar, a vendég­látóipar, a hegesztő- és öntő­szakma, a kereskedelmi tanuló- képzés tanuló nélkül maradt. A megszüntetett képzés ellené­re más szakmákra sem volt ele­gendő jelentkező, ezért orszá­gos toborozás indult o bánya, az építőipari és a vasipari szakmákban, Lényegesen bővült ■* kollégiumi-otthon hálózat 4 tanulófelvételi tervek teljest tését segítette az egyen­ruha (1950) és a teljes állami ellátás (1953) be­vezetése. A tanulók és a szü­lök egy része azonban a kapott felszerelést nem becsülte, ezért 1960-ra a nagyértékű állami • támogatást nagyrészt meg kel­lett szüntetni. Az egységes irányítást csak­hamar felváltotta az ágazoti irányítás. 1952-től az MTH csak a vas-, építő-, fa- és bányaipari tanulóképzéssel foglalkozott. Ezekben a szak­mákban volt ugyanis a leg­nagyobb hiány. Az Élelmezés­ügyi Minisztérium, a Könnyű­ipari Minisztérium és a Belke­reskedelmi Minisztérium önál­lóan gondoskodott a tanuló­képzésről. Ez a különállás mindmáig állandósult. 1952-ben alakult az Iparita­nulók Egészségvédelmi Intéze­te, 1953-ban az oktató-nevelő­munka pedagógiai és szakmai fejlesztése érdekében a Mód­szertani Intézet, Ezekben az években csökken­tették a tanulmányi időt. A szakmai szint így nem érhetett el magas mércét, az ipar mun­kaerőszükségletének egy része viszont csak így volt biztosítha­tó. A lecsökkentett tanulóidőt 1955-ben három évre emelték fel. De ugyanakkor megszűnt 150 tanterem, 2500 tanműhelyi munkahely és kilencezer kollé­giumi férőhely. Ebben az évben indul újra az intenzív mezőgaz­dasági tanulóképzés; 9 intézet­ben kezdődött traktorgépészek oktatása. 1954-től érettségizett tanulók Is részt vesznek a szakma- tanulásban műszaki tanulóként, Ebben az évben indul a helyi- ipari, magánkisipari és szövet­kezeti képzés is. Az MTH 1956 júniusában átveszi a helyiipari tanulók elméleti oktatását. A gyakorlati oktatás a helyi taná­csok és a Könnyűipari Minisz­térium felügyelete alatt folyt, 1956 a mélypont a szakkép­zésben. Bár az intézetekben mindenütt szinte akadály nél­kül folyt a munka, aliq kilenc­ezer fiatal végzett szakmunkás­ként 1961: oktatási törvény A Munkaügyi Minisztérium megalakításával 1957-ben a Munkaerőtartalékok Hivatala megszűnt. A minisztérium kere­tében az iparitanulóképzés irá­nyító, ellenőrző szerepet ellátó szervének kialakítása az egész népgazdaság" területén érvé­nyesítendő, a gazdaságpoliti­kával összefüggő racionalizálá­si törekvéseket tükrözte. A kép­zéssel kapcsolatos feladatokat eav — a measzűnt MTH oddo­rátusánál lényegesen kisebb létszámú szervezet, a Szakok­tatási Főosztály látta el. 1961 az oktatási törvény eve. Az 1961. Ili tv. irányelveket tar­talmaz a szakmunkásképzés és a középiskolai szervezet össze­kapcsolására. 1962-ben sorra létesülnek a szakközépiskolák. A legkülönfélébb változások­ban igyekeznek a szakmai kép­zést magasabb szintre eme'ni. A párt Központi Bizottsága 1965 júniusában határozatot hoz: a népgazdaság teher­bíró képességét, a munkaerő­gazdálkodás érdekeit alaoul véve, o középfokú képzés célja nem az, hogy minden fiatal va­lamilyen középiskolában tanul- |on, hanem az, hogy o fiatalok többsége szakmunkástanuló le­gyen. Megkezdődik a szakkö­zépiskolák visszafejlesztése és a hagyományos képzés átfogó korszerűsítése. A hatvanas években Indult meg a szakképzés tartalmi re­formja. A tantervek, tankönyvek felülvizsgálata, a korszerű kö­vetelményeknek megfelelő is­meret anyag módszeres feldol­gozása, a világnézeti nevelést erősítő anyagrészek kialakítása mellett sor került a szakmák csoportosítására, új szakmacso­portok létrehozására. A szak­mai alapképzés és „leágazá­sai” megszervezésével mód nyí­lik az alaptudás szükséges bő­vítésére, az igények megfelelő alakítására. Üj arányban szere­pelnek a közismereti tantár­gyak, emelkedett a testnevelési órák száma. 1969-ben a szakmunkáskép­zésről új törvény jelent meg. Ez a törvény már körvonalazta azokat a tartalmi változásokon túlmutató intézkedéseket, ame­lyek szervezeti oldalról is az egységes iskolarendszerbe épí­tették a szakmunkásképzés ed­dig részben különálló szerveze­tét. A párt Központi Bizottsága 1972 júniusában újra foglalko­zott az állami oktatás helyze­tével, fejlesztésével. Ez a hatá­rozat átfogóan érintette a tar­talmi, szervezeti kérdéseket és országosan tisztázta az alap­vető elveket. Tanácsi hatáskörben ipari és építőipari szakmákat oktató intézetek a Munkaügyi Minisztérium, az élelmiszergaz­daságiak a MÉM, a belkeres­kedelmi és vendéglátóipari ok­tató intézmények a Belkereske­delmi Minisztérium felügyelete alá tartoznak 1975-ig. Azután a szakmai felügyelet rendszeré­ben is változás történik. Országosan 186 ezer szak­munkástanuló, 281 szakmun­kásképző iskola, 2611 tanterem, 173 kollégium illetve diákott­hon és 133 iskolai tanműhely irányítása kerül a tanácsok mű­velődésügyi és más osztályai kezébe. Ide tartozik még az az ezer üzemi tanműhely, amely­ben szintén tanulók dolgoznak, tanulnak, A jelenleg oktatott 188 szak­ma közül 104-ben új tantervek, a tananyagcsökkentés elveinek megfelelő ismeretanyag módo­sítás, sok új tankönyv biztosítja a megfelelő elméleti-gyakorlati ismeretanyagot. Több mint 50 szakmának valamennyi új tan­könyve elkészült Az 1974 és 1975 években további 120 új tankönyv kerül a tanulók kezé­be. Demográfiai apály... A Minisztertanács ez év ele­jén határozatot hozott arról, hogy 1973 szeptember elsejétől a szakmunkásképző intézmé­nyek fenntartását és közvetlen irányítását a minisztériumi ha­táskörből át kell adni a megyei tanácsok, illetve a fővárosi ta­nács hatáskörébe. Ez év júniu­sában befejeződött az átadás- dtvétel. A tanácsi szerveken be­lül részben már megtörtént, részben tovább folyik a fel­ügyeleti rendszer kialakítása, az új igényeknek meqfelelő szer­vezeti formák kialakítása. A szakmunkásképző iskolák középfokú oktatási rendszer ré­szei. Az eddigi hat felügyeleti hatóság helyett három szakmai Felügyeleti hatóság marad; az Megyénkben Is megtörtént a 11 szakmunkásképző iskola át­vétele, a hozzájuk tartozó tan­műhelyi, kollégiumi-diákotthoni hálózattal együtt. Megyénk sa­játos gazdasági struktúrájából adódóan kétségtelen, hogy a legnagyobb erőfeszítéseket és körültekintést a szakmunkás­utánpótlás jelenti majd a taná­csi szervek, egyben a vállala­tok, üzemek számára. Az 1977- ig tartó demográfiai apály kö­vetkeztében egyre csökken az általános iskolát végzők száma. Országosan 1968-ban több mint 180 ezer fiatal lépett ki az általános iskolákból, 1973- ban már csak 129 ezer, 1977- ben pedig csak 110 ezer vár­ható. Ez különös felelősséget, o hagyományos ágazatok (pl. bányászat, építőipar) mellett létesülő új ágak (pl. szolgálta­tás, gép- és műszeripar) igé­nyeinek körültekintő mérlegelé­sét, szakmunkás-igényeink meggondolt teljesítését igényli. Ebben a tevékenységben a ta­pasztalatok és gyakorlat adta ismeretek birtokában mód nyíl­hat új módszerek és eszközök pl. a számítástechnika bevoná­sára, ami hatékonyabbá teheti a szakmunkásszükséglet terve­zését, elosztását céljainak meg­felelően. Krisztián Béla Hogyan növelhető a tanulás hatékonysága? A FELEJTÉS NEM EGYSZERŰEN AZ IDŐ MÚLÁSÁVAL BE- KÖVETKEZŐ PASSZÍV ELMOSÓDÁS, HANEM SOKKAL INKÁBB GÁTLÁS, AMELY AKADÁLYOZZA A MEGTANULT ANYAGNAK A TUDATBA IDÉZÉSÉT. Ha több csoportba osztott kísérleti személyekkel olyan szó- tagióncot tanultattak meg, amelyeket úgy állítottak össze, hogy azok ne válthassanak ki értelmes gondolatpárosítást, ak­kor a tanulás abban a csoport­ban volt a legeredményesebb, amelyik a tanulás után elhatott. Ha o tanulók nem alhattak. akkor azok, akik legalább 30 percet tanulás nélkül tölthettek, jobban észben tarthatták az előzőleg tanult szótő go ka tTTh int azok, akik rögtön — tehát pi­henés nélkül — újabb anyagot kezdtek tanulni. Ez a tapasz­talat azt bizonyítja, hogy nem az elmúlt idő az oka a felejtés­nek, hanem ami ez alatt oz idő alatt történik: az újabb tanu­lás akadályozza az előbb ta­nultak észben tartását. Ezt a folyamatot, vagyis,’ amikor az újabb tanulás kórosan befolyá­solja a korábban tanultakat, a lélektan visszaható gátlásnak nevezi. De létezik előreható gátlás is. A pszichológusok ezen azt a hatást értik, amelyet valamely tanulási tevékenység gyakorol az azt követő újabb tananyag elsajátítására és emlékezetben tartására. E gátlás létezése az oka ónnak, hogy együtt tanuló kísérleti csoportok közül ugyan­azt az anyagot gyorsabban és eredményesebben rögzíti az a csoport, amely akkor kezdett tanulni, mint az, amelyik már előzőleg is tanult AAnrtincsák Illáé a barátom. Ez már biztos. Miért ne lehetne az em­bernek egy ötéves barátja? I Tilos té­ma hát hincs közöt­tünk. Két jóbarát arról beszél, ami az eszébe ötlik. Ami a szívébe ötlik. — Te meséket Írsz? - kérdezte Illés. —■ Igen — mondtam.- Hát az jó, na­gyon jó - örült Il­lés -, ugye írsz nekem egy mesét.- Kettőt . is - mondtam nagyké­pűen.- Csak egy kell. Egyetlen egy — mondta Illés. • Lázár Ervin Történet kisgyerekkel Mert megkérdez­— Anyu is? mert ők a mesében Sumi kutyát,,. a te a nagymamáját;- Igen. vannak — mondta a Sumi kutyát is bele — Mondd, nagy­— És a Nyuszi? nar-mama. tudod írni a mesé­j mama, te meg­— Milyen nyuszi?- Nagyszerű, hogy be? ; halsz? — Aki a pirosto­te meséket ‘tsz — — Bele. — Meg. Egyszer jásokat hozza. mondta nekem Illés. — Meg a Nánit ■ meghalok — mondta- Az ... az nem- Miért nagysze-. is? a nagymama. hal meg — mondta rű?- A Nánit is. — És én? - kér­a nagymama.- Mert most be­- És ezt a söprűt dezte Illés - én is? — És a Télapó? leírsz engem egy meg ezt a széket, a — Te is — mond­- A Télapó se. mesébe. Jó? kéményt, a házat, ta a nagymama- És miért? Ha — Iá. a füstöt Is, a füs­egyszer mindenki te is meg én is,- És a nagyma­töt is írd bele, maghal. anyu is meg a mát is. az se haljon meg, — A nagypapa nagyoapa is, akkor- Jó. és a felhőket meg is? ők rriért nem?- És a nagypa­a Budapestet meg — A? h.- Mert... azért pát, anyut, aput, a a Tamásit■ meg azt a hangyát, jó? Bele tudod írni ezt a hangyát? — Bele. — És magadat is írd bele. — Persze, maga­mat is beleírom. És beleírtam min­denkit, az apját, az anyját, a nagyma­mát, o nagypapát, Nánit és a Sumi kutyát, a széket és a füstöt, a felhőket is és magamat is, meg mindenkit, aki belefér egy ' mesébe. Dár az a gya- ^ núm, Illés ... na de minek mond­jam, két jóbarát szavak nélkül Is megérti egymást Ezek a gátló hatások termé­szetesen nem kizárólag ta­nulásra szorítkoznak, hanem más jellegű értelmi tevékeny­ségnek is van gátlóhatásuk a figyelem és az emlékezés mű­ködésére. A pedagógusok és c szülök általános megállapítása szerint a fiatal nemzedék em­lékezőtehetsége gyengébb, mint a megelőzőké. Nagyon is lehet­séges, hogy ez o rendkívül meg­szaporodott és egyre többféle külső inger és feldolgozást kivé- nő élmény különféle gátló ha­tásainak a következménye. A kísérletek tanúsága sze­rint a gátló hatás függ attól a tanulási módszertől is, amely szerint két különböző tananya­got egymás után tanulnak, A gátló hatások annál kifejezet­tebbek, minél nagyobb a ha­sonlóság a két tananyag ta­nulásában alkalmazott módszer között. Legrosszabb eredmény az azonos módszer esetében volt. Amerikai megfigyelések ah­hoz a meglepő megállapítás­hoz vezettek, hogy az egymást követő tananyagok kölcsönös gátló hatásai csökkenthetők, ha c tanulók az anyagokat más és más helyiségben igyekeznek el- sajátítani. Helyiségváltoztatás­sal a gátló hatások is a felére csökkentek. Ebből azt lehet fel­tételezni, hogy az agy — tuda­tunkon kívül — a tananyaggal együtt a külső körülményeket is emlékezetbe vési és a tanul­tak reprodukálásához a külső körülmények emléke bizonyos segítséget ad. A gátló hatásokra vonatko­zó egyre több ismeretnek ter­mészetesen fel nem becsülhe­tő fontosságú gyakorlati jelen­tősége is van. Ezek fényében felül kell majd vizsgálnunk ta­nítási módszereink sok vonat­kozását, például az iskolai tan­rendben a tantárgyak egymás utáni sorrendjét, az órakőzi szü­netek elosztását, a délutáni el­foglaltságot, az iskolák kabi- netrendszerének nagyobb kiter­jesztését, stb. De az egyéni ta­nulás szempontjából is figye­lemreméltóak a kísérleti lélek­tan eredményei. H. I VASÁSNAPII MltlíKlAT Felejtés és gátlás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom