Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)

1974-01-20 / 19. szám

4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1974. január 20. Javaslatok, kérések, intézkedések Hárman százötven esztendőt... „Tallózás“ képviselői jelentésekben „A felmerült problémát, kérést sikerült elintézni: a dinnye­berki út megépítésére 13 millió forintot kaptunk”. — „Parlamenti felszólalásomban szorgalmaztam a megye iskoláinak felújítását, felszereléseinek kiegészítését. A művelődésügyi osztály 2 millió fo­rintot kapott pluszban a felszerelésekre ...” Jóleső érzéssel „tallózok” azokban a jelentésekben, ame­lyeket ;megyénk képviselői írtak, valamennyien röviden össze­foglallak 1973-ban végzett közérdekű munkájuk eredmé­nyeit. Képviselői beszámolókon, fo­gadóórákon, rendezvényeken sokrétű kapcsolatot tartottak a választópolgárokkal. A hivata­los és „magánbeszélgetések" alkalmával elhangzott kérése­ket, javaslatokat nemcsak ösz- szegyűjtötték, feljegyezték, ha­nem különböző fórumokon el­intézésüket is szorgalmazták, A év végén például a sta tisztikai törvényjavaslathoz szólt hozzá Novics János képviselő. Javasolta: a rendelkezésre álló adatokat, információkat célsze­rű lenne az eddigieknél jobban Felhasználni a közvélemény tájé­koztatására. A Minisztertanács Tájékozatási Hivatala elnökétől írásban kapott választ: „A Köz­ponti Statisztikai Hivatal elnö­kével megvizsgáltuk javaslatát, s ágy véljük: megvalósítására több lehetőség is nyílik... A tárcákkal és a Központi Statisz­tikai Hivatallal együttműködve az általunk szervezett miniszteri sajtótájékoztatókon az újságírók részére — a lehetőségeknek megfelelően ■— a szóbeli tájé­koztatást kiegészítő statisztikai és egyéb adatokat tartalmazó Írásos anyagot is átadunk ... Országgyűlési felszólalásában javasolta dr. Szabó József kép­viselő: A Minisztertanács tűzze napirendre a munkaerőgazdál­kodás helyzetének megtárgya­lását. A Minisztertanács Titkár­sága vezetőjétől kapott írásos válasz hangsúlyozta, hogy a munkaügyi miniszter jelentést terjeszt elő a Minisztertanács­nak a munkaügyi helyzetről és a bérszabályozás részleges mó­dosításának első tapasztalatai­ról. Az értesítést követően a Minisztertanács megtárgyalta és számos intézkedést hozott a tá rgykörben. A kiragadott példák bizo­nyítják: képviselőink felszólalá­saira az illetékes szervek kése­delem nélkül reagálnak és ér­demben intézkednek. Jellemző megállapítás a végzett munka összesítéséből és értékeléséből: „a helyi szervek, köztük a me­gyei szervek vezetői is — az or­szágos szervekhez hasonlóan — kisérik figyelemmel a képviselek kéréseit, javaslatait. Az elmúlt évben a Megyei Pártbizottságon kivül a megyei és Pécs város tanácsának vezetői érdemben jól segítették és igényelték is képviselőink munkáját a me­gyében és a városban jelentke­ző feladatok megoldásáért". De nemcsak a parlamenti felszólalásoknak van foganat­juk. Beszélni a lakosság által felvetett kérdésekről számos fó­rum alkalmas. Mohácson nincs korszerűen megoldva a révátkelés, a felsze­relés elavult, nem megfelelő sem a személy-, sem a teher- áruforgalom. Ezt szóvá tették a választók Halasi Lajosné kép­viselőjüknek is és közbenjárá­sát kérték a helyzet javításához. Az intézkedésről így számol be a képviselő: „Többféle lehető­ség is kínálkozik egy-egy kérés megbeszélésére. Például egy- egy ülésszak szünete is alkal­mas közérdekű problémák fel­vetésére, — sétálva a folyosó- j kon a képviselőtársakkal szót | lehet ejteni róluk. Éltem az adódó alkalommal és az illetékes felső szerv vezetőjének megem­lítettem a kérést. ígérte: meg­vizsgálja. Nemcsak Ígéret ma­radt, hanem a révátkelés gond­jainak enyhítésére tízmillió fo­rintot kaptunk". Minden való- színűséq szerint még ebben az ötéves tervben hozzálátnak az átkelőhely korszerűsítéséhez, felszerelésének felújításához. — Az elmúlt év különösen eredményes volt képviselői mun­kámban — írja Szabó Mátyás képviselő. — Sikerült régi kí­vánságokat, problémákat elin­tézni, Boly községben a Közle­kedés- és Postaügyi Minisztérium 1100 méter kövesutat épített önköltséges alapon 600 ezer forintért. A kövesutat 1973 augusztusában átadták a ta­nácsnak. Erzsébet község klub­könyvtár építéséhez 1974-re 500 ezer forinttal járult hozzá a Mű­velődésügyi Minisztérium, Riszter József Weisz József Felmerül egy-egy kérdés, a képviselő tájékozódik, felszólal, de jelentős levelezéseinek szá­ma is. Valamennyi képviselőnk súlyos dossziékba gyűjti leve­lezéseit, a kapott írásos vála­szokat. Csak példaként említem dr. Szabó József képviselőt, aki­nek levelezési dossziéjában lát­tam a sok közül egy ügy le­velezési intézését. A „beruhá­zási stop" az úgynevezett iroda­házak építését, újak létesítését különösen nem támogatta. Az intézkedés alapvetően szükség- szerű volt. De ott, ahol halaszt­hatatlan indokok alapján kérték a „stop” alóli mentesítést, —- lehetőség nyílt erre. így „leve­lezte le” — a megbeszélések után — a képviselő a siklósi KIOSZ székház ügyét. A pénz­ügyminiszter levele: „A siklósi KIOSZ székház építési korláto­zás alóli mentesítésére vonat­kozó megkeresésére az alábbi­akról tájékoztatom: az ön kéré­sének és indokainak figyelem- bevételével engedélyezték a székház kivitelezését. Az Orszá­gos Tervhivatal beruházási fő­osztályvezetője levélben értesí­tette erről a siklósi KIOSZ he­lyi csoportját..." Az épület áll, belső berendezésén dolgoznak — előreláthatóan a közeljövő­ben átadják rendeltetésének. Megyénk tizenegy képviselője közül az országgyűlés állandó bizottságaiban tizen dolgoznak. Valamennyien hallatják hangju­kat a különböző témák megvi­tatásánál. „Az építési és köz­lekedési állandó bizottságban felszólaltam Pécs átmenő for­galmának problémáiról, — a híradástechnikai szakközépisko­la technikai felszerelésének biz­tosításáról, a pécsi pincerend­szerrel összefüggő gondok agyagi vonatkozásáról, a mun- káslakásépitéshez szükséges területelökészitő munkák anya­gi támogatásának tárgyában" — mondja Cserna Sándor kép­viselő. A kapcsolatok sokrétűségét illusztrálják ozok a számok, amelyek arról tájékoztatnak, hogy képviselőink különböző rendezvényeken, képviselői be­számolókon, fogadóórákon, ta­nácsüléseken vesznek részt. A fogadóórákon többségében közérdekű bejelentéseket vagy panaszt tesznek a választópol­gárok, — általában útépítés, kereskedelmi áruellátás, a szol­gáltatások javítása szerepel té­maként. Míg az egyéni kérel­mek tárgyaként — a közérde­kűnél lényegesen kisebb szám­ban, — a lakás, a nyugdíj, a földtulajdon rendezése a ’főié­Az obsit Képviselőink az elmúlt évben számos esetben úgynevezett helyszíni látogatáson is részt vettek. Többek között a pécsi Porcelángyárban tett látogatá­suk alkalmával a gyárrekonst­rukcióról, a piaci viszonyok ala­kulásáról, a dolgozók munka és életkörülményeinek helyzetéről tájékozódtak. A helyőrség egyik alakulatánál az ifjúsági törvény végrehajtásáról szereztek ta­pasztalatokat. Szalántai látoga­tásuk alkalmával azt vizsgálták, hogy a termelőszövetkezeti gaz­daság, hogyan segíti az adott körzet gazdasági, kulturális és szociálpolitikai feladatainak végrehajtását, milyen ebben a termelőszövetkezet és a taná­csok együttműködése. Ezek a látogatások is gyümölcsöző ha­tással vannak a választópolgá­rok és képviselők kapcsolatára. Caray Ferenc Több évtizedet dolgoztak ve­zető beosztásban: barátok, iri­gyek és önzetlen segítők kö­zött éltek. Minden szavuk, tet­tük százakban élesztett ellen­állást, segítőkészséget vagy örömet.. Maguk sem állítják, hogy hi­ba nélkül voltak képesek végig­járni az utat, amíg munkásgye­rekekből vezetők lettek. Most majd bizonyára sokan mond­ják: ez beszél, ez...? Hisz ek­kor, meg akkor.. Többen lesz­nek azonban, akik az újságíró ! summázását tartják reálisnak: : ők hárman közel másfél évszá­zadot dolgoztak, ebből több mint száz esztendőt a bányá- | szatban. ők hárman több, mint két tucat Kiváló dolgozó kitün­tetést koptak, három o Bányá- j szat kiváló dolgozója, három Munkaérdemrend, két Szociaiis- S ta munkáért érdemrend, két l Munkás-paraszt-hatolomért ér- ! demrend, két Kiváló újító arany­jelvény kitüntetés tulajdonosai. Kárpáti Ferenc egy megsár­gult papírt őriz, amelyben Ap­ró Antal az első országos mun­kaversenyben elért kiváló mun­ka iáért mond köszönetét —- 1949-ben . Az 5 története azonban ko- j rábban kezdődik. 1922. június I 21-én — előző nap kapta meg í bizonyítványát a hatodik elemi j elvégzéséről — apja levitte a pécsbányai Schroll-aknára . Aztán ősszel a takarító gyerek inassá lépett elő. 1925-ben esz­tergályos szakmunkás okl/evelet szerzett, amellyel a Sopiana- gyárban helyezkedett el. Dél­előtt. Délután Pécsbányán moz­donyvezető volt. Kárpáti Ferenc ugyanis két munkakönyvét tar­tott. Négy esztendőn keresztül a nyári hónapokban itt is, ott is dolgozott. Akkor alakult ki életében, hogy mindig is két dolgot csi­nált, s mindig és nagyon komo­lyan. A muzsikálás végigkísérte életét — üzemvezető beosztá­sa mellett sem tette le a hege­dűt, harmonikát, fúvós hang­szert. .. 1963-ban fél eszten­Lógó acélhuzalok, be’oncsorkok Mi lesz a nagypiaccal?! A hagyományos nagybevásár­lási napokon — szerdán és 'szombaton — sok ezer ember fordul meq Pécsett a nagypia­con, a távolsági autóbusz pá­lyaudvar szomszédságában. Az amúgy is szűkös helyen aggasz­tó a helyzet. Napirenden van­nak a szitkozódások, az elszag­gatott ruhák mutogatása, töb­ben pedig — elsősorban az idősebbek — rándult bokával távoznak, mert a Regős utca felől a járdáról lelépni kész akrobatikai mutatvány. A lép­cső hiányzik, helyette nem tud­ni honnan, kupacokban áll a betontörmelék. A következő né­hány méteren belül újabb meg­lepetések érnek bennünket: két méterenként karvastagságú vasoszlopok merednek ki a jár­da szélén, amelyekben már csak itt-ott található meg a hajdan befűzött huzal. Ez a valamikor korlátnak szánt hüvelykujj vas­tagságú drót jelenleg helyen­ként alattomosan a földre la­pul, mád - ■■ ~:o'!anabb he­lyen mered fel derékmagas­ságban. Arra tökéletesen meg­felel, hogy a telt kosárral ép­pen arra haladók beleakadja­nak, és hogy a nyitott kabátok zsebét ott marasztalja. Ugyanilyen korlátok védték a vásárlókat a buszmegálló felö­li oldalról is. Most azonban éle­tüket kockáztatva futkároznak a vásárlók a mozgó járművek kö­zött. S ha valaki netán meg- gondoltabb lenne is, akkor sem kerülheti el a veszélyt, mert a nagy tolongásban akarata elle­nére kisodródhat az úttestre. Néhány lépésnyire a korlát­csonkoktól egy nyomósrendszerű kút található. Percenként hasz­nálják. Bugyog is belőle a víz bőven, csakhogy a felesleges lé elvezetésére már nincs megol­dás. Ott csörgedezik eqyre dúz- zadó patakként az árusok és vásárlók lába alatt. Ilyenkor té­len pediq szinte korcsolyapályá­vá változtatta a körnvéket. A több soron felállított be­tonpadozat is enyhén szólva javításra szorul. Számos helyen a megrepedezett, több mázsa súlyú betonlap minden pillanat­ban kettétörhet és esetleg q kö­rülötte állók lábára zuhan. Van-e remény, hogy ez az ál­datlan állapot a közeljövőben megszűnik? — kérdeztük a II. kerületi Hivatal kereskedelmi osztályán. Tójékozatásunkra elmond­ták. hogy ők is felmérték már a helyzetet és még a múlt év novemberében megrendelték az Épületszerelő Kisipari Szövetke­zettől a szükséges oszlopokat és felkérték a nevezett szövetkeze­tei a munkák elvégzésére. Azonban ez a mai napig sem készült el, nem tettek eleget vállalásuknak, különböző indo­kokra hivatkozva. Napokkal ez­előtt a II. kerületi Hivatal ígé­retet kapott, hogy elkészítik a huzalkorlátokat. A többi felsorolt hiba kikü­szöbölésére azonban egyelőre nincs lehetőség, mert bizonyta­lan a piac további sorsa. Ugyanis a felüljáró építésével kapcsolatos rendezési munkák során jelenleg még bizonytalan a szabadtéri vósárlóközpont itt I maradása. F. L deig egyszerre volt az újhegyi üzem vezetője és a Megyei Pártbizottság ipari osztályának irányítója. 51 és fél esztendeig dolgozott — betegállománybon egyetlen-egyszer sem volt. Harminchat esztendeje lépett be először az újhegyi üzem ka­puján, az idén szilveszterkor utoljára hívta össze munkatár­sait. (gy volt ez szokás az év utolsó napján: beszélgettek gondjaikról, a következő esz­tendő terveiről, dicsért és meg­rótt ilyenkor Kárpáti Ferenc. Most csak köszönetét mondott. A munkások egy esztergapad élethű, kicsinyített másával bú­csúztatták. Talán éppen arról mintázták, amely mellett 1944. november 28-án dolgozott, ami­kor a szovjet csapatok ugyan már az újhegyi szőlőkben vol­tak, de a németek még az erő­mű felrobbantására készüllek. Délután eg bomba a szénpira­misra hullt, este agyonlőtték két munkást, aki éppen dolgozni indult. . . Kárpáti Ferenc azon a délutánon beleütötte eszter­gapadjába a dátumot, ötven hatban ismét, amikor több esz­tendős pártmunka után vissza­tért a műhelybe ... Most majd kicsit több ideje lesz a zenére. De adnak a tár­sadalmi megbízatások is elfog­laltságot. 1950 óta tanácstag, s tagja a Mecseki Szénbányák párt-végrehajtóbizottságának !s. — Meddig tartja meg funk­cióit? — Ezért a rendszerért addig érdemes dolgozni, amíg az em­ber mozogni tud . ikerház a telepen. Látszik, hogy a garázst nemrégiben ta­pasztották hozzá. Kárpáti Fe­renc, Weisz József és Riszter Jó­zsef hosszú évtizedekig voltak vezető beosztásban, mégis megmaradtak egyszerű ember­nek. A mecseki szénbányászat korszerűsítésében úttörő szere­pet vállalt férfiak lakásában nyoma sincs a fényűzésnek. Kárpáti Ferenc idejében re­konstrukció volt az újhegyi üzemben, a koszos, rossz hatás­fokkal működő, zajos szénmosó ma olyan koksz-szenet ad ki, amelyet közvetlenül hasznosít­hatnak Dunaújvárosban. Zobák-bónyán, ahol Riszter József az első percektől a sze­mélyzeti vezető, hazánk egyik legszebb és legkorszerűbb bá­nyaüzemét alakították ki. j Kossuth-bányán Weisz József j vezetése alatt a munkát meg­könnyítő Jpányászati berendezé­sek egész sorát próbálták ki. Államférfiaktól kapott leve­lekről, kitüntetésekről beszélhet­nének, ők azonban inkább a bányára, a munkára, a nehéz órákra emlékeznek . . — Itt a negyedik sorban szü­lettem — mutat Riszter Józref a régi komlói bányatelep egyik utcájára. — Most., már itt is fe­jezem be. ötvenhat éves. Rokkantsági­val megy nyugdíjba. Reméljük, hogy hosszú évek, nyugodt pi­henés vár rá. Amikor 1957-ben helyreállt a rend, különösen megnőtt a személyzeti munka rangja. Ak­koriban nem lehetett magya­rázkodni, vagy úgy csinálta az illető, ahogy kellett, vagy ment. Ma van idő a meggyőződésre. Akkor nem volt. Zobák-bányán a műszaki állományt ki kellett alakítani. Itt már megköveteltük cs techni­kumot, a bányabeti gyakorlatot, később már a vezetői készsé­get is figyelembe kellett venni és természetesen a politikai megbízhatóság — ezzel kellett volna kezdeni ■— voltak a leg­fontosabb követelmények. Még­sem sikerült száz százalékig. Voltak, akik nem tudtak az em­berekkel bánni, a régi hang­nemben, kiabálva próbáltak irányítani. — A fiatal munkásokkal nem volt különösebb baj, azok csi­nálták a dolgukat, de a műsza­kiakat, adminisztratívokat bi­zony nehéz volt beállítani a sorba . „. A Weisz már megint hőzőngl — Komlón és a Mecseki Szén­bányáknál szállóigévé vált ez a mondás. Való igaz, hogy Kossuth-bánya volt üzemveze­tője nemigen válogatja meg szavait, ha a bányászat érde­keit kell védeni. Negyvenhárom esztendőt húzott le bányász­ként. Tizenkét esztendős korá­ban palaválogató fiúként kezd­te, üzemvezetőként ment nyug­díjba. A Timkó vette fel 1930- ban, ő volt akkor a Magyar Ki­rályi Kőszénbónya RT hivatal­főnöke Komlón. Weisz József most abban a házban lakik, ahol egykor Komló ura. Visszafelé megyünk a szén történetével. Kárpáti Ferenc nevével a „végállomás” Duna­újváros, a szénmosó cseng ösz- sze. Riszter az új bányáról, Zo- bákról beszél, Weisz József éle- ! te a komlói bányászkodás fej* l lődéséhez kötődik. Kossuth lég- : akna mélyítése, csákányok, pue- t kák, fűrészek, Davy-lámpók, Kossuth-akna mélyítése, a bá­nyász tamburazenekar, amcíy- nek a mártírhalált szenvedett Csizmazia Gyula meg a Nid- ling is tagja volt az új kaszinó j (a mostani Május 1. Művelődé­si Ház) avatása, az Engel-táró, Anna-akna építése, az altáró gyaluk, pajzsok, új fémtámok képei idéződnek fel, s tűnnek el ennek az energikus embernek a szavai nyomán. Ö, hol csillés­ként, hol vájárként, máskor ak­nászként, később bányamester­ként, utóbb üzemvezetőként, <i Mecseki Szénbányák pártvég­rehajtóbizottságának tagjaként tűnik fel a történetben. Szándékosan hagytam ki a bányamentő éveket. Az újsá­gokból emlékszem egy régi, több mint 22 esztendős törté­netre, amikor az omlás mögé rekedt bányászokért egy róka- lyuknyi üregen keresztül má­szott be. A derekára kötött kö­téllel többször is vissza kellett húzni, mert eszméletét vesztette a metánban. Végülis sikerült akkora lélegzetet vennie, hogy a köteleket a bentrekedt bá­nyászokra is felköthette. Magyarország legnagyobb bányaüzemét több mint tíz esz­tendeig irányította. Akkor is, amikor még 4500 ember dolgo­zott Kossuthon. Egyszer, talár» négy esztendeje, amolyan iga­zán „hőzöngős” kedvében volt. — írja meg, — mondta —■ hogy nincs ötszáz egészséges emberem, akiket a fejtésekbe küldhetnék... — Mit lehetne tenni? — kér­dem most. — Pénzt és lakást adni, er­kölcsileg a régi rangjára emel ni a bányászt. Különben rövi­desen bezárjuk a kapukat. Persze most majd megint azt mondják a Weisz hőzöng... Lombost Jene| j

Next

/
Oldalképek
Tartalom