Dunántúli Napló, 1974. január (31. évfolyam, 1-30. szám)

1974-01-03 / 2. szám

1974. január 3. Alig készült el máris bontják? Nem engedélyezik a garázsok kialakifását az iíj pécsi lakóépületekben Áz új év első finn vendége Pécsett „Alig elkészült, máris bont­ják” — telefonált egy felhábo­rodott lakó a Szalai András ut­cai tízemeletesekből. Amint ki­derült, valóban megkezdődött a „bontás", a Pécsi Ingatlankeze­lő Vállalat dolgozói légkala­páccsal próbálták áttörni a be­ton válaszfalat, hogy a garázs kialakítható legyen. Az elvisel­hetetlen zajtól szenvedő — zömmel kisgyermekes — csalá­dok kérésére az illetékesekhez fordult munkatársunk. Közben­járásunkra a Városi Tanács épí­tési és közlekedési osztálya azonnal leállította a munkála­tokot. Tekintettel arra, hogy a ga­rázsok ily módon való kialakí­tásával a közös használatú he­lyiségek egyéni használatba ke­rülnek, az épületek homlokzati kialakítása romlik, a házat öve­ző parkok rongálódnak, s az átalakítás zavarja o lakók nyu­galmát — szükségessé vált az engedélyek korlátozása. A Vá­rosi Tanács építési osztálya, va­lamint a kerületi hivatalok mű­szaki osztályai ebben az évben már nem engedélyezik, hogy — a panel lakóépületek átadá­sát követő 10 éven belül — ga­rázs legyen az alagsori helyi­ségekből. Katarina Lievonen, a Finn— I Magyar Társaság lahti alap- | szervezetének titkára — előadó- i művész és a lahti nyugdíjasok j otthonának igazgatónője — nem első alkalommal jár Ma­gyarországon, 1972-ben mint a harjulai nyugdíjasok csoportjá­nak kísérője, tavaly pedig mint a Finn—Magyar Barátsági Hét küldöttségének tagja járt Pé­csett. Most turistaként érke­zett. De ezt az alkalmat is szeretné felhasználni arra, hogy a két város kapcsolatainak szé­lesítését a Finn—Magyar Tár­saság képviseletében személyes megbeszéléseivel elősegítse. Tegnap délután fogadta őt hi­vatalában Wieder Béla, Pécs megyei Város Tanácsa elnöke is. Beszélgetésünkre e találko­zás után került s°r. Új fények Pécs utcáin Rendkívüli év a DÉDÁSZ-nál Á 6-os út Zsolnay utcai szakasza új lámpasorával. Szokolai felvétele Rendkívüli év volt 1973 a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat életében. Jelentősen enyhítették négy megye áram­ellátási gondjait. A tervezett 200 millió helyett 362 millió forint értékű munkát végeztek. A legsürgősebb segítségre Zala és Tolna megye szorult. Ha például az észak-dunántúli energiarendszerben valami üzemzavar történt, okkor Zalá­ban annyira lecsökkent a fe­szültség, hogy több gyárat le kellett állítani, amíg a hibát ki nem javították. Tolna megyében az összes energiatartalékot ki­merítették. Már-már ott tartot­tak, hogy egy villanykályha be­kötésére sem tudtak energiát biztosítani. Somogy megyében a Balaton-környéki hálózat bő­vítése volt a fő feladat. A 120 kilovoltos alállomások és távvezetékek építésével meg­oldották a problémák naqy részét. Ilyen épült Keszthelyen, Balatonbogláron és Szekszár- don. Ez utóbbi segítségével kor­látlanul kaphat áramot Tolna község selyemgyára és az új, bátaszéki téglagyár is. 20 kilo­voltos távvezeték épült Sziget­vár és Barcs között. Ebben az évben készítik el a szigetvári 120 kilovoltos alállomóst, ezzel megszűnik Baranya nyugati ré­szének energiahiánya, s az ipa­rosodó Barcs szükségleteit is fedezni tudják. Pécs sem marad ki a korsze­rűsítésből. A József utcában épí­tett transzformátorállomással le­választották a belvárost és a Mecsek déli oldalát a távoli táppontokról. Egyre több fényt kap a város. Higanygőzlámpák százai világítják meg a József Attila utcát, a Szabadság úttól a Megyeri útig. A tervek szerint 1976-ra elkészül a kelet—nyu­gati fénytengely. A kezdetnek már örülhettek a pécsiek: teg­napelőtt estére fényárban úszott a hatos út, a drótkötélpályától a 48-as térig. Tovább szépül Pécs a műem­lékek megvilágításával. A terv és a kísérleti világítás már idén elkészül. Ezután este is meg­csodálhatjuk a székesegyházat és a barbakánt. K. Gy. — Hogy értékeli a két város közötti kapcsolat múlt évi ala­kulását? — Az elmúlt év igen pozitív és előrevivő volt. Legfőbb ered­ményének azt tartom, hogy mindkét városban megindult egymás nyelvének tanfolyam szintű oktatása. Lahtiban — az egész éven át tartó heti két órás nyelvtanfolyamon kívül — egyhónapos szabad egyetemet rendeztünk nyáron magyar, és természetesen pécsi nyelvtanár közreműködésével. A lelkes pé­csi „finntanulók” ma esti nyelv­óráján pedig meggyőződhet­tem az itteni résztvevők szorgal­máról is. örvendetes, hogy újabb területek kapcsolódtak be a testvérvárosi vérkeringésbe: j sor került a pécsi és lahti ipa­ri vásáron való kölcsönös rész­vételre, a pécsi szövetkezeti kül­döttség fogadására és az ifjú­sági mozgalom kapcsolatfelvé­telére is. amelyet mint konkrét akció igen qyorson követett a gyermekre jzcsere-kiállítások megszervezése mindkét város­ban. Sikeres volt Pécsett a Läh­den Tanhujat néptáncegyüttes fellépése és Matti Koskela gra­fikusművész kiállítása. Társasá­gunk 22 éve alakult lahti alap- szervezete munkájának jó ösz­tönzője volt az elmúlt évben egyrészt a barátsági hét prog­ramja, amelyre 300 magyar — köztük 30 pécsi és baranyai — vendég érkezett Finnországba, másrészt a Petőfi-év. Az elmúlt évben 3 Petófi-műsort -rendez­tünk. Ez is elősegítette o ma­gyar kultúra megismerését. Vé­gül meg kell, hogy köszönjem társaságunk és minden lahti ne­vében art a szép díszkutat, amelyet Pécs városa alándéko- zott városunknak. A „Barátság madara” a Városi Színház elő­csarnokában áll. — Milyen terveik vannak az 1974. évi együttműködést ille­tően? — Szeretnénk, ha továbbra sem szorítkozna városaink kap­Pécs város ajándéka Lahtinak; A ,,Barátság madara" — Nádor Judit alkotása — diszkét a Lahti Városi Színház előcsarnokában csolota a vezetők látogatásai­ra. Vegyenek részt mind többen a személyes találkozásokban! Célunk, hogy tartalommal tölt­sük meg ezeket a találkozáso­kat. Társaságunk — más váro­sok alapszervezeteivel együtt — kiváncsion várja a Bóbita Báb­együttes újabb vendégszereplé­sét, amelyet a Viippola Iskola művészi torna-csapata viszo-,4 nozna. 1974-ben a Városi Mű* zeummal körösen megszervez­zük a pécsi képzőművészek ki­állítását. Ej évben kerül sor a Kodály-módszerrel tanító Lahti Lottila Zeneiskola kórusának részvételére, a komlói Gyermek- kórus Fesztiválon, Idegenforgal­mi hivatalunk és a Városi Ta­nács Ifjúsági Bizottsága éppen most — január 3-án — tárgyal­ja meq kedvező ifjúsági cse­reutazások lehetőségét, amely­re ugyancsak a pécsi ifjúsági vezetők tavalyi látogatásának eredményeként kerülne sor. Nyugdíjasaink pedig nagy örömmel várják a pécsi nyug­díjasokat, akik két évvel eze­lőtti látogatásuk alkalmával oly kedvesek és vendégszeretők vol­tak hozzánk — fejezte be nyi­latkozatát Katarina Lievonon. — gfij — Felépült a csepeli óriásraktár Felépült az ország legna­gyobb gyűjtő- és tranzitraktóia Csepelen. Az új létesítmény import gyűjtöraktárát a hozzá tartozó egységekkel az 1974-es év első munkanapján, szerdán adták át A Masped szállítmá­nyozási vállalat első saját, mintegy 20 ezer négyzetméte­res afapterületű raktárában az átadást követően nyomban megindult a munka, s mát a déli óráktól várták az első ka­mionszállítmányokat. Az UVATERV tervei alapján a 31. számú Építőipari Vállalat építette fel a 15 000 négyzetmé­ternyi fedett és 50 000 négyzet- méternyi nyitott rakodóállomást, és a hozzá tartozó irodaépüle­teket. Jelenleg mintegy 40—50 en dolgoznak a csepeli Masped- raktárban. de az őszre tervezett teljes átadás és a nagyobb iro­daházak felépülése után több mint 200-an dolgoznak majd a telepen. Ugyancsak az idén megindul a munka a 350 mé­ter hosszú rakodócsarnokban, amelybe két sínpáron érkezhet­nek a vasúti vagonok, s ahon­nan egyszerre 50—60 teherau­tót indíthatnak. A vagonokhoz, tehergépkocsikhoz több mint 30 új típusú elektromos targonca szállítja az árut A délutáni órákban megér­kezett az év első két kamion­szállítmánya is az új csepeli raktárba. A Frankfurtból és Münchenből érkezett kamionok NSZK gyártmányú gépeket, al­katrészeket, különböző fogyasz­tási cikkeket hoztak. Nyúlvadászat hálóval Megkezdődött a puska nél­küli vadászat az apróvadban gazdag Körösök vidékén. Az új év első munkanapján a vadász- társaságok tagjai kifeszítetiék az óriás hálókat, hogy befogják a nyulakat. Az elkövetkező egy hónap alatt összesen mintegy 2í ezer tapsifüles befogását ter­vezik. A Körösök völgyéből szár­mazó mezei nyulakatf Spesen vásárolják külföldi erdészek. Hát elbúcsúztunk... Drávátokon szóig ■•yti loká*sal eüá'ott új egészségből épült. Je­lenleg a belső munkálatok folynak, és körülbelül egy hónap múlva kerül sor az átadásra. Szertefoszlott a varázs. Ahogy elnézem ebben az ólmos, nyú­lós időben munkába siető embereket —, magunkat — szinte hihetetlennek tűnik: volóban mi lennénk azok, akik röpke idővel korábban válo­gatás nélkül borultunk egy­más nyakába, papírcsákókban pompáztunk, ital-koreografál- ta tánclépésben csatangoltunk az utcán, harsogva nevet­tünk ... — és belefért volna a szívünkbe ez az egész világ . . . Tegnapra már csak történe­tek maradtak, a vidáman töl­tött szilveszteréj habkönnyű kis emlékei, no meg a fogadal­mak, amelyek így ezen a ke- délytelen hétköznapon átko­zottul nehéznek tűnnek. Jó­kedvűen, örömmel mentünk 1974 elé, illő módon köszön­töttük, bizalommal vártuk. Csak nem lesz hálátlan? A pécsi szórakozóhelyek ve­zetői az óév utolsó éjszakáján lemondó sóhajjal vették tudo­másul, hoqy nincsenek gumi­ból a falak, több embert már képtelenség elhelyezni. Pe­dig ... A Mecsek Vadászta­nya december 31-én délután háromkor nyitott, de már ak­kora tömeg ácsorgott az ajtó előtt, hoay bemenni alig le­hetett. Optimista emberek: összesen talán ha hcrom-néay asztalt tudfak még „osztani”, a többinek már jó két héttel ezelőtt nazdá'a akadt. Száz- hatvanan mulattak ezen az éjszakán a Mecseki Vadástta- nván, békés-boldon enyet- értésben. A measrő'í'e“ sze- mé'‘'zet igen elésedet volt o vendégekkel: „kitűnő a fo­gyasztás” — mondta Rum- bach ÁrDÓd üzletve’nfő —, és valószínűleg a vendégek is elégedettek lehettek velük, mert ott'ártunkkor mór iaen- inen csn'ádas volt a hannu- lat. Az üzletvezető egy sörös­Szilveszteréi, csatangolva ládán ülve intézte az iroda ügyeit, valamelyik kedves ven­dég pedig az üzletvezetői szé­ken csücsörögve mulatta ma­gát. . . Az Olimpiában, a pécsi szó­rakoztató nagyüzemben ferge­teges kóló fogadott. Táncolt az egész bár, korra, nemre való tekintet nélkül. Tovább erősödtek nemzetközi kapcso­lataink: a táncparketten ju- goszlávok, németek, osztrákok .és természetesen honfitársaink ropták együtt —, ebben per­sze annak is szerepe lehet, hogy a pezsgőbontással nem várták meg az éjféli órát, elő­zetesen is alaposan tájéko­zódtak, hogy mit fognak inni az új év első perceiben ... Az ünnepre tizenöt mala­cot „áldoztak”, hatféle menüt kínáltak a négyszáz főnyi ven­dégseregnek. Ezúttal nemcsak malacot sorsoltak, hanem egy szalaggal árkötött fekete do­bozt is. 1974. első órájában még csak a beavatottak tud­ták mit tartalmaz ez a rejté­lyes doboz —, később persze a szerencsés nyertes is: ka­pott egy darabka ma'ac orrot —, a néohit szerint ez „betér­je a pénzt a házba” — és eqv malacfarkát, hogy szeren­csés legyen Az is volt. Mert egy cédulát is talált a doboz­ban az újévi jókívánsáook mellett, s ezt a cédulát Dénz h»'vstt fogadták el a bórpult- nó1 . . . Fp-'<as 7o'*ón a főnök, miután többször is vó-tignéz+e birodalmát, elégedett: ma'd kétszer annyian vannak itt mint tavaly. Jó kis szilveszter ez . .. * Éiiel egy óra, és „világos” Pécs. A'ig-alig van sötét ab­lak a 39-es dandár úti há­zakban, s ahogy futunk to­vább a Szigeti úton. Mintha mosolyogna a város. Az ébren lévő házak valahogy kedves­sé, meghitté teszik a városké­pét. A belvárosban akkora a forgalom mint a Kossuth La­jos utcában a legszebb korzó­időben. A Széchenyi téren, a mindenki karácsonyfája körül seregnyi fiatal. Kollektív csó­kolózás kiválasztásos alapon, az „ég a gyertya ég" címzésű játék keretében. A kör lelóg az úttestre, a körbeálló szur­kolók pediq teljesen elzárják az utcát. Az erreiáró kocsik­nak tudomásul kell venniök, hogy most szilveszter van. Tu­domásul is veszik: nincs türel­metlen tülkölés, elmaradnak az autós kéziszótár válogatott kifejezései —, és lassan a kör is megnyílik, engedik az autót, mégiscsak az övé az út. Köz­ben bekiabálnak a kocsiba: „BUÉK nektek is!" De ió is lenne ebből a megéttő han­gulatból, kedvességből átmen­teni egy kicsit az év többi napjára . . . Volt aki a szó szoros értel­mében átqyaloqolt az óévből az úiba. Fönn a Mecseken, a szitáló esőben találkoztunk egy ifjú párral, lakott helvtől és italméréstől távol. Anda- loott-ik. A'attuk oediq nevetett, tü'kött, éneke't, bo*ondozott a város. No azétt a Mecsekben sem volt mindenütt lélek­emelő csend. A Dömörkaou- ban például százhatvan em­ber próbálgatta a torkát, íqy is. meq úqy is. Itt sem az . Ideaen«k” voi*ak többség- ben: 90 he'ye* a nécsi törzs­vendégeknek biztosítottak, het­venen pedig széles e hazából — elsősorban a fővárosból — jöttek. Többnyire időseb­bek, vagyis hát, korosab­bak szórakoztak a Dömörka- puban. A fiatalok nem na­gyon tudnak megmaradni a fenekükön, busz meg nem jár, és persze az is riasztó-csábí­tó, hoqy itt a harmincas évek sláqereit iátssza a zenekar . . . Az üdülő-bár elegánsan tar­tózkodó, a Nádor a szokásos formáját hozza, vagyis igen jó a hangulat. Amint megtud tűk erről — többek között — 350 üveg pezsgő tehet. El lehet képzelni az éjféli „tűzi­játékot” .... A munkóskerület eqvetlen kis szórakozóhelye, a Hőerő­műnél lévő eszpresszó is tel­jes üzemben van: itt nézelő­dik csendes szótlanul naqv mami az unokájával, néhá­nyon a barakkvóros lakói kö zül és a környékről. Egy csc- ládnyi ember. Üav is érzik magukat a „családfő”, Kele­men Lószlóné közreműködésé­vel .. . Egy oillantás a Ságvári művelődési ház^a: miiven is eqy mai bál? Semmiben Amorf társaságok, ingatag ke­délyek, az ember úciy érzi. hoqy a levegőben lóg a bot­rány. A szolgálatos rendőr oz‘ monda: „most nem lesz! Mo'd kérőbb . .” * Fizetünk főúr! Vol' három százhatvanöt nap, öröm is, gond is, voltak megvalósított terveink és adósságaink, volt amiért büszkék vagyunk. Volt. .. Ez annyi mint 1973. D. Kónya József Fotó: Erb János

Next

/
Oldalképek
Tartalom