Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-09 / 328. szám
KASZTOK Helyszíni fv-adás Pécsről „Hangverseny — közjátékokkor Megyeszékhelyűnk zenei élete nem először jutott el az ország legszélesebb nyilvánossága elé. Aki figyelemmel kíséri a Rádió műsorát, aligha talál olyan hétre, amikor pécsi muzsikus, énekes, előadóművész ne szerepelne valahol. Hírlik, nemegyszer példaként is emlegetik másutt Pécs hangversenyéletét, közönségét. Az elismerő szó úgy gondolom mindannyiunknak jólesik. Alapja egészséges önbecsülésünknek, a sikereken, eredményeken nyugvó jogos örömeinknek. Ezek aranyfedezete Pécs évszázados hagyományokra épülő és minden évadban megújuló zenei élete, amely - mint a péntek esti TV-műsor indításakor elhangzott — része az ország zenei életének. Hogy mennyiben, milyen súllyal részes, hogy milyen mértékű megújulásra képes, hogy milyen egymásra ható kapcsolat alakult ki ebben a városban közönség és zene között és menynyiben élő ez a kapcsolat, milyen kezdeményezésekkel, bemutatókkal, koncertekkel hallat magáról ez a város évről évre az ország zenei életében? — A Magyar Televízió forgatócsoportjai több, mint egy éves munkával ezekre a kérdésekre keresték a választ a muzsikáló Pécs legkülönbözőbb helyszínein. Ezekből a filmekből, riportokból és a péntek esti adós élőzenei részleteiből és helyszíni beszélgetéseiből állt össze a több, mint másfél órás TV-műsor, mely a Hangverseny közjátékokkal (Egy este Pécs muzsikusaival és közönségével) címet kapta. Keresztmetszet A rendhagyó hangversenyért csak dicsérhetjük a szerkesztést. A műsor koncert része itt ugyanis sajátos funkcióhoz jutott. Az elhangzott nagyszerű Bach-, Händel-, Liszt-, Chopin- és más művek — kitűnő tolmácsolásban — átkötötték, feloldották, hangulatilag előkészítették a „közjátékokat", ízelítőt adtak a város sokarcú-sokszínű zenei világából, bepillantást engedtek alkotóműhelyekbe. így arányaiban is a pécsi zene társadalmi szerepe, hatása jutott az adás középpontjába, számos izgalmas, még eddig ki nem mondott kérdéssel, válasszal. E közjátékokban sok minden a megnyilatkozás erejével hatott számunkra is. akik a képernyő előtt figyeltük saját városunk, megyénk zenei életének mindennapos valóságát. Milyen érdekes, hogy ami az ember szeme előtt hosszú éveken át végbemegy, lassan természetessé válik. így hallhattunk voltaképpen közismert tényeket is a rácsodálkozás örömével. Például azt, hogy Pécsett és a környéken ez évben mintegy 130 koncert hangzik el, nagyobb részben bérletezéssel. így esett szó - pécsi egyetemista fiatalok szókimondásával — a város zenei életének számos gondjáról is. Elavult, kényelmetlen a Liszt Ferenc koncertterem —, a jövő év végére korszerűsíteni fogják. Megemelt költségvetési összegekről hallottunk, a Liszt Kórus nehéz helyzetéről és a tanácsok nehéz helyzetéről, nem szólva kulturális vezetőinkről, akiknek „tanácsi zsebét” olykor alaposan „kitapogatta" a riporter. Kevés a modern zenei koncert, de intenzív kisugárzó erőt gyakorol ez a város a környékre és sok szempontból a megye határain túlra, egész Dél-Dunántúlra is. Ha csak címszavakban akarnám felsorolni a fölvetett gondolatokat, az őszinte kérdéseket és őszinte válaszokat, akkor is hamar megtelne a még hátralévő helyem. A gondolatgazdag beszélgetésekből, riportokból úgy érzem, sikerült átfogó keresztmetszetet nyújtani Pécs-Baranya zenei életéről, a muzsika szerepéről a pécsiek életében, felvillantva egy-egy alkotó közösség: zenekar, kamaraegyüttes, operánk, Pécsi Balettünk, kórusaink működését, művészi törekvéseit is. őszinte megnyilatkozások Mindezen túl hadd szóljak itt a műsornak arról a néhány részletéről, amely spontaneitásánál, szuggesztív erejénél fogva a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Különös értékének tartom, hogy szerkesztői nem ragadtak le a hivatásos előadóművészet témaköreiben. Törekvésük az volt, hogy minél sokszínűbben, minél több oldalról közelítsenek mindahhoz, amit zenei életnek tekinthetünk. Jólesett hallani, hogy a Hal utcai — nem zenei tagozatos — iskola gyerekei ennyi őszinte kedvvel tudnak népdalt énekelni, hogy a pécsi zenei tábor messzi országokból idesereglett fiataijoi ennyi rajongással szeretik azt a várost, ahová újra és újra visz- szatérnek vagy vissza akarnak térni. Ezek a bevágott riportok a tábor életéből végre ország- világ előtt méltóan hirdették az évente visszatérő pécsi kezdeményezés nemzetközi jelentőségét. Hallatlanul izgalmas, szinte drámai erejű élményt adott egy- az egész magyar zenei életben is úttörő vállalkozás tettenérése: pécsi fúvós kamaramű- vészek koncertje a Szentegá'i Állami Gazdaságban. Vállalkozásukról annak idején mi is hírt adtunk. Ezek a művészek missziónak tekintik, hogy „szűz közönség rétegeket" az élő muzsikával való első találkozás élményéhez juttassák. Az elhangzott közönségvélemények igen sokat jelentenek számunkra. Volt köztük igény is a komoly zenére („máskor is"), volt udvarias kitérő válasz és volt nem egy őszinte megnyilatkozás: bizony szívesebben hallottak volna beat-muzsikát vagy „valami jó cigányzenét" ... Természetes igény ez, de ugyanakkor megszabja bőséges tennivalóinkat is a zenei nevelésben, valami másra, többre is - mindenütt. ... Hiszen ezek az őszinte spontán vélemények Pécs bármelyik kerületében is így hangzottak volna él. Jóleső érzéssel hallottuk a műsor vége felé a jubiláló Nevelők Háza Kamarakórusának műsorszámait és az Ércbányász Fúvószenekar próbáján elhangzott néhány gondolatot. Az együtténeklés melegét, a „közös muzsikálás elmondhatatlan örömét" árasztották valóban ezek a képsorok. Igaz a műsorvezető riporter megállapítása: mottója is lehetne a zeneszerető várost "bemutató adásnak, mely teljességre törekedett, következésül sok minden nem férhetett bele. Helyenként egy-egy meginduló vita vakvágányra futott, jó, hogy a riporter nem engedte tovább. Csak elvette az időt, talán ezért nem került sor egy fontos eszmecserére — pécsi szakemberek között — zenei életünk tartalmáról, fogadtatásáról, amire okkal számítottunk. Sokoldalúan, színesen Egészében a TV nagyszerű vállalkozását jó ritmusban és rendkívül sokoldalúan, színesen oldotta meg. Jólesett látni és hallani Pécs-Baranya zenei életének sokarcúságát, eredményeit és törekvéseit Ez a nyilvánosság, úgy gondolom, a fejlődés sodrában mindannyiunk felelősségét kijelöli: közönség és muzsikusok, szervezők és állami vezetők felelősségét egyaránt — zenei életünk jövőjében. W. E. Kovácséknak három autójuk van — mesélte egy iskolásgyerek. — Egy a papájának, egy a mamájának, egy meg csak úgy. De lehet, hogy az egyiket eladják. Az iskolapadban ott ülnek a gyerekek, mind egyformán kör- möli az egyforma leckét, mind egyformán összetintázhatja az ujját. Látszatra egyik iskolásgyerek olyan, mint a másik. De szünetekben, óra után megy a szöveg: Kovácséknak három autójuk is van. Nekünk meg egy se. A gyerekek — az nemcsak egy tintásujjú, üvöltöző tömeg. Az egy kis társadalom. A különbségek felfedezése vagy kialakulása hihetetlenül korán megkezdődik. A generációk, mint a fogaskerekek, egymásba kapcsolódnak, szétválaszthatatlanul. Vajon a fiatalabb generációk körében milyen különbségek vannak? Vannak-e kasztok? Milyenek? * Tizenhét éves középiskolás lány: — Mi falusiak vagyunk és ez már eleve... Már úgy értem, hogy a pécsiek lenézik a falusiakat. Hülye falusiak, ezt mondják. Nem mindenki, azt nem állítom. Nekem személy szerint nincs is kisebbségi érzésem, de van egy barátnőm, annak van. El van keseredve. Jár velünk egy lány, az a legmenőbb az osztályban. Hogy mi az apja? Nem is tudom. Szörnyen elegáns. Ha nincs hat-hét pár cipője, akkor egy se. Hát ez az, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem irigyeljük ezt a lányt... Egy másik tizenhét éves: — Szerintem vari különbség. Vannak nálunk lányok, akik faluról jöttek, tsz-tagok a szüleik. Nincsenek rosszabbul öltözve nálunk. Még azt is mondhatom, hogy sőt. És mégis ... Nem tudom, hogy magyarázzam el. Az a lány, aki egy faluból való, ahol mondjuk száz ház van... Ha mondjuk külföldre menne és ott vásárolna cuccokat, egészen mást venne, mint az, aki... Egyszóval van valami különbség. Talán az ízlésben. Meg hogy mit vesz észre maga körül ... Szerintem mi többe kerülünk, mint az anyák. Ügy értem, a legjobb holmikat veszik meg nekünk. Egyáltalán „nem ment ki a divatból az öltözködés", szó sincs róla. Időnként mintha egy divatbemutatón lennénk, különösen, aki teheti, Egy időben téma volt a diáklányok öltözködési mániája. Elrendelték a köpenyviselést, most tehát már minden megvan oldva — mondták az optimisták. De hát a köpeny alól is kilátszik az ötszáz forintos pulóver meg a százhúsz forintos is... * — Ismersz olyanokat, akiket lenéznek a többiek? — Hát... Volt egy barátnőm, azt lenézték. Tényleg. Elég szegények voltak, és a lány nemigen tudott elmenni sehová. — Van különbség a fizikai dolgozó gyereke és az értelmiségi között? — Nem tudom... Talán nincs. Ha van kocsi meg minden, akkor... akkor mindegy, nem? Néz egy darabig, aztán vállat von. — Fogalmam sincs. Nemigen szoktunk ilyenről beszélni. — A fiúk között ki a „menő fej”? — Külsőleg jó legyen, ez az alap... Klasszul öltözzön. Legyen jópofa, táncolni tudjon, satöbbi. — Ha ez mind megvan, de az egyiknek van kocsija, a másiknak nincs? — Akkor jobb, ha van neki. — Honnan lehet egy húszévesnek kocsija? — Kapta a szüleitől, biztosan. Meg nem kereste, az nyilvánvaló. — Mégis „menőbb"? — igen, mégis ... * — Én nem értem ezeket a lányokat! Ismerek kettőt is, igényes lányok különben, és két olyan fiúval járnak, hogy... Hát szóval, nem mondom, hogy a külső nem számít, de ezeknek egy közös témájuk sincseni Nemsokára érettségizünk, az ember azt hinné... Kocsi! azt mondják, hű, hát száguldozunk, mindegy, hogy nem kell érte gürizni, én ezt nem tudom elfogadni, hogy egy üresfejű fiúval legyek, csak azért... Én inkább majd a férjemmel együtt összekuporgatok egy autót, ha arra kerül a sor. De ne legyen olyan, akivel nem tudok megbeszélni semmit. Én nem nézem le a lakatost, de én nem hiszem, hogy sok közös témám lenne egy lakatossal. Én egyetemre készülök ... — Hogy képzeled a jövendő életedet? — Klassz család, minden, saját ház, anyagi fedezet, hogy ne kelljen beosztani a tíz-húsz forintokat és ne kelljen a hasamon megspórolni, ha valamit veszek ... * — En egész életemben becsületesen dolgoztam... — Most dicsekszel vagy panaszkodsz? (Vicc a Ludasból) * . Mi szerint osztályozod az embereket? 1. Hogy néz ki. 2. Hát, hogy milyen menő ... 3. Mi a foglalkozása. 4. Mi szerint? Nem értem ... Kiket? Ja, úgy, hogy nem is ismerem? Ügy nem tudom osztályozni ... Előbb megismerem, aztán meg tudom mondani, hogy milyen ember. Rendes-e, okos-e ... * — Az egyetemisták között nem kasztok vannak, hanem klikkek. Egyetemistának lenni, ez a kaszt. Az egyetemirta az ideál, attól elvárnak bizonyos élénkséget, szellemet, kulturális érdeklődést. — Az életforma bizonyos mértékig uniformizál. A társadalmi struktúra szerintem nem látszik, van „az egyetemista”. .. Ezen belül persze aztán kialakulnak a klikkek. Először nyilván a kollégiumban, azok között, akik együtt vannak. Hogy aztán ezek általában az „alacsonyabb” kategóriák gyerekei . . . De nem ez a döntő. A tanulócsoportok inkább, ott összeverődnek az emberek. Idővel az érdeklődési körök döntik el a klikkek vagy csoportok kialakulását. — De igen, van különbség aszerint is, hogy ki hová jár! A műszakist lenézi a jogász, a jo- gászt az orvostanhallgató és a zenész az összest, mert ő művész ... — Mi, zenészek nem nézünk le senkit, csak egyszerűen any- nyi a munkánk, annyi a gyakorlási idő, hogy kissé elszepará- lódunk a többiektől. Ezért gondolják ... Ha az ember jó hegedűs akar lenni, kell a napi hat-hét óra gyakorlás. — Igen, az érdeklődési kör a döntő, de azt honnan hozza az ember? — Szerintem pedig az a döntő, hogy egyáltalában bejut valaki... * A fizikai dolgozók gyerekeinek aránya a legutolsó adatok szerint a pécsi egyetemeken, főiskolákon a következő: POT0 39,4, Jogi kar 29,3, Közgazda- sági 56,9, Műszaki 38,2, Tanárképző 49,2 és Zeneművészeti 16,6 százalék. * — Mit gondol, mi a lényeg? Mi most azért hajtunk, tanulunk, hogy majd egy vidéki iskolában tanítsunk... A másik pár év múlva jogász lesz... Én tanítani akarok, de hát art nem lehet mondani, hogy az emberek általában ne tartanának többre egy jogászt, mint egy vidéki tanárt... * , — Hogyan kategorizálod az embereket, társadalmi helyzetük szerint? — Az első kategóriába tartoznak az orvosok, jogászok és ilyesmik ... A másodikba ... hát, akik nem valami kiemelt emberek, csak általában irodákban dolgoznak. A harmadikba aztán a szakmunkás, a be-, tanított munkás és a többiek..« * Fentebb csak elsoroltam néhány véleményt, amelyek tagadhatatlanul esetlegesek, teljesen nélkülözik a tudományos alapokat, s nem is tükrözik egy az egyben a „nyilatkozók" családjának pontos helyzetét. Vitatkozni sem vitatkoztam velük, nem is ez volt a cél, célszerűtlen is lenne nyilvánosan gyerekezxel vitatkozni. Hiszen ezek mind gyerekek voltak, néhány közülük elérte már ugyan a huszadik évét, de hát még akkor sem beszélhetünk érett, tapasztalatokon alapuló véleményalkotásról. Na de éppen, mert gyerekek ... Hallatna Erzsébet VASiíNAP M EllEK 161 zseniálisabb detektívje, Sherlock Holmes egy angol orvos, Arthur Conan Doyle képzeletében, s vele együtt a modern bűnügyi renény. Doyle hősének akkora sikere volt, hogy a tekintélyes orvosnak az olvasók követelésére fel kellett hagynia a praktizálással, mivel Sherlock Holmes izgalmas kalandjainak további bonyolítása csak így vált lehetővé. Doyle történetei a raf- fináit logikai variációk tömegére épülnek, nem hagyja nyitva a szálakat, a végén minden apró titokra fény derül. Sokat emlegetett műve, A sátán kutyája, nemcsak a maga műfajában tökéletes, de mint rangos irodalmi alkotás is megállja a helyét. A továbbiakban a szerzők új elemek bevonásával próbálnak eredeti detektívregényeket alkotni. A már említett Leblanc Ar- séne Lupinja kettős életet él, utánozhatatlan betörő és rendkívül leleményes nyomozó. Az \911-ben diadalútjára induló Fantomas a technika eszközeit veszi segítségül, de találékonyságban sem marad el elődei mögött. S. D. Hammett sokat bíz a nyers, emberi erőre, történeteiből olykor a durvaság sem hiányzik. Érdeme viszont, hogy regényeinek cselekménye nagyrészt már az utcán játszódik. Az eredetiség hajszolásában legmesszebbre talán D. Wheatly ment, aki könyve utolsó lapjait leragasztotta, hogy az olvasó ne tudja meg előre a történet végét, és a lapok közé vérrel átitatott szövetdarabokat, hajtincseket helyezett. KETTEN A CSÚCSON A bűnügyi irodalom két ma is élő nagy örege Agatha Christie és Georges Simenon. Mindketten a húszas években indultak, mindketten termékeny írók és a műfajon belül rangos alkotók. Agatha Christie szeretette méltó detektívje Hercule Poirot a legreménytelenebb helyzetekben is biztos kézzel és logikával nyomoz, finom humora, egyszerű emberiesséae révén valósággal behízelgi magát az olvasó leikébe. Simenon, aki saját vallomása szerint jóval több, mint kétszáz regényben nyomoztatott kedélyes, pipás Maigret-jével, a legszigorúbb logikai törvények szerint bonyolítja a cselekményt, hőse különös nyomozói fogást alkalmaz: először aprólékosan megismeri a bűntény gyanúsítottjainak környezetét, s így leplezi le a gyilkost. Simenon regényei elvétve éles társadalomkritikát tartalmaznak, ami az író pályájának elejére vezethető vissza. Korábban ugyanis a nagyvárosok elesettjeinek életéről írt realista szemléletű műveket A neveket, a több-kevesebb sikerrel variált regényeket még lehetne sorolni, ezek azonban nem tartoznak a bűnügyi irodalom fő vonulatához. A legújabb irányzatokat minden tekintetben az etferdülés jellemzi. Smitlone regényeiben a gengszter veszi át a detektív szerepét, színre lép a szadizmus, a szex, melyeiknek ellenhatásaként megjelenik a szentimentalizmus. A modern bűnügyi irodalmat a kegyetlenség és érzelgősség kettőssége hatja át Magyarországon eredeti bűnügyi regény nem keletkezett. Külföldi hatások alapján Biró Lajos írt a század elején néhány detektívtörténetet, később pedig Havas Zsigmond, aki Spencer Walles álnéven rövid ideig tartó sikerre is szert tett Napjainkban egy érdekes jelenség figyelhető meg: a krimi egyre gyakrabban bukkan fel a science fiction-ban, mint izgalomkeltő elem. A két műfaj találkozása új lehetőséget tartogat a jövő krimiszerzői számára. Kovács Sándor 4.
