Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-20 / 339. szám
é 1973. december 20. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Látogatás a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában „Legyen ez a ház a szovjet és a magyar tudósok, szakemberek, művészek termékeny és alkotó találkozóinak helye; olyan hely, ahol a magyar és a szovjet nép minden rétegének képviselői tapasztalatokkal, ismeretekkel gazdagítják egymást.” (V. A. Kirillinnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének a budopesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házának avatásán elmondott beszédéből.) A Ház a Kossuth Lajos és a Semmelweis utca sarkán igen változatos múlttal dicsekedhet. Valamikor a századforduló táján úri kaszinónak épült. Fény, pompa, ragyogás közepette vívott kártyacsatákban vagyonok cseréitek itt gazdát, szerelmi kalandok szövődtek, az épület az arisztokratákat utánzó mulatozástól visszhangzott, a háttérben pedig az üzleti élet fontos elhatározásai születtek. A felszabadulás utáni koalíciós időkben a sok párt egyikének székháza lett, majd itt kapott otthont a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és falai között az elmúlt negyedszázad alatt számos intézmény megfordult. Egy évvel ezelőtt ért véget ez a változatos múlt, s ma az épület kívül-belül újjászületve a Szovjetunió gazdag kulturális és tudományos életének magyarországi bázisa. Sorrendben a harminchetedik külföldi intézmény, amely a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége és a Szovjetunió Minisztertanácsa Tudományos és Műszaki Állami Bizottsága irányítása alatt működik, s a második, amelynek tevékenységi köre a kultúra és a tudomány egészére kiterjed. Az első a prágai volt, a budapesti viszont a szebb, a nagyobb . . , A Kossuth Lajos utca szürke épülettömegéből szinte kiragyog világos krémszínű homlokzatával e Ház, amelynek árkádja alatt a Nyírfácska ajándékbolt a szovjet népművészet remekeit kínálja, a Melódia könyv- és hang- lemezbolt minden eddiginél gazdagabb választékban tesz a vásárló elé orosz nyelvű szépirodalmi, művészeti és tudományos műveket, szovjet hanglemezeket A Semmelweis utcai főbejáraton belépve, hirtelen elénktárul mindaz a szépség, ami mostantól e Házban a szovjet kultúra és tudomány keretét adja. Az átépítés során nagyon sokat megőriztek a régi épületből. A századfordulóra jellemző díszítőelemek társaságában jól megférnek az orosz népművészet stilizált elemei és o legmodernebb füstszínű üvegfalak és ajtók. Az előtérből néhány lépcsőfok vezet le a földszinti kiállítóterembe (ugyanitt van a ruhatár ís), a márvány főlépcsőn pedig oz első emeleti nagy kiállítóteremhez! a zeneteremhez, a 220 személyes filmszínházhoz jutunk. Az emeleti társalgó is alkalmas kiállítások rendezésére, amelynek így közvetlen a kapcsolata az üvegfalon túli teremmel. A légkondicionált moziteremben tolmácsberendezés áll oz oroszul nem, vagy csak gyengén tudó nézők rendelkezésére. A zeneterem mennyezetig érő színes kárpitozásával intim hangulatot áraszt. A második emeleten kaptak helyet a könyvtárak, az olvasótermek, az audió-vizuális nyelvi stúdió, a harmadikon pedig a Ház irányító-szervező apparátu- so. Jó néhány nappal a nyitás után még dolgoztak a házban a szakmunkások, a rendeltetésszerű működés szervezése is éppen csak elindult, így a látogatókat ez idő szerint a kiállítások fogadták. A földszinti kiállítóteremben iparművészeti műtárgyakat — aobelineket és szőnyegeket, kerámiákat, üvegből és kristályból készült alkotásokat láthatunk, az emeleti köraalérián és kiállítóteremben pedig grafikák, könyvillusztrációk és szobrok sorakoznak. A ranqos kiállítási anyag java része annak, amit a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a moszkvai Manyezsben mutatlak be a szov'et köztársaságok képző- és iparművészed <d- óllításán. A qazdaq kiállítási anyag első külföldi bemutatójára került sor Budapesten. Nem működött még ezekben a napokban a könyvtár sem, itt szovjet ' szépirodalmi, művészeti és tudományos könyvkiállítás volt, s ugyanitt szovjet hanalemezek kiállítását is meg lehetett tekinteni. „Nálunk egy kopejkát, azaz bocsánat, egy fillért sem kell fizetni semmiért" - mondja alig észrevehető oroszos akcentussal, hibátlan magyarsággal Bodnár Vladimir, a filozófiai tudományok kandidátusa, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának igazgatóhelyettese, aki egyben az ideológiaj munka vezetője. Sokáig volt a területi pártbizottság munkatársa, majd az ungvári járási pártbizottság titkára. Ebben a minőségében járt néhányszor Nyíregyházán, Debrecenben és Kisvárdán. Magyar- országból mindössze ennyit ismert azelőtt. November eleje óta van Budapesten. Tetszik neki a város, tetszenek a pestiek és jólesően mondja, hogy menynyire érdeklődnek a szovjet kultúra iránt. „Azzal a megbízással jöttünk ide, hogy minden segítséget megadjunk a magyar népnek hazánk kulturális és tudományos eredményeinek megismeréséhez" — mondja és mindjárt hozzáteszi azt is, hogy az itt dolgozóknál (csaknem valamennyien a Szovjetunióból jöttek) a szakképzettség mellett a magyar nyelv ismerete volt a legfontosabb követelmény. A mozi, a kiállítások, a nyelvi labor . . . egyszóval a Ház valamennyi rendezvénye és szolgáltatása díjtalan. Mivel várja tehát a Ház magyar , látogatóit? Elmondja Bodnar Vladimir,' hogy a kiállításokat évente hathétszer változtatják (az anya-, gokat vidéki városokban is bemutatják), a zeneteremben neves szovjet művészek közreműködésével hangversenyeket rendeznek („Olyanokat, amilyeneket Moszkvában is nagyon ki kell fogni...”), a moziban Magyarországon még nem játszott filmek kerülnek bemutatásra, szombat—vasárnapokon pedig külön gyermek-műsorokat vetítenek, a nyelvi laborban külön kurzust tartanak diákoknak és tanároknak. A napokban nyitották meg a nagyközönség számára a mintegy háromezer kötetes műszaki-tudományos könyvtárt, amelyhez az újabb szállítmányok naponta érkeznek. December végén nyílik kb. ötezer kötettel a szépirodalmi könyvtár. Mindkét gyűjteményben a Szovjetunió népeinek nyelvein, de főleg oroszul megjelent műveket lehet majd találni, s a könyvállomány egy esztendő alatt 50 ezer kötet’e gyarapszik majd. Az olvasóteremben minden szovjet napilap és folyóirat az érdeklődők rendelkezésére áll. A Ház tudományos tervei ol Buckó István, az ungvári egyetem kémiai tanszékének professzora, jelenleg a Ház tudományos osztályának főelőadója tájékoztat. Elmondja, hogy szoros kapcsolatra törekednek a MTESz-szel, s e kapcsolat keretében a kölcsönös tudóscserére. A Ház saját szervezésében, saját programja keretében rendszeresen meghívja a szoviet tudományos élet kiválóságait, de felkérik előadás tartására azokat a neves tudósokat is, akik magyar szervek meghívására látogatnak hazánkba Gazdag filmtárat hoznak létre, amelyben gyermek-, ifjúsági és nagy játékfilmek mellett dokumentum-, tudományos és ismeret- terjesztő filmek is lesznek nagy számban, amelyeket ingyenesen lehet majd kikölcsönözni, akárcsak a diafilmeket és a magnetofon-felvételeket. „Lehetőséget kínálunk a magyar szakemberekpek — mondja Buckó elvtárs —, hogy folyamatosan megismerjék a szovjet tudományos élet legfrissebb eredményeit, s ennek minden feltételét biztosítjuk. — Ehhez legelőször ís meg akarjuk ismerni a magyar közönség érdeklődését, hogy szervező munkánkat az érdeklődésnek megfelelően végezzük” Érdemes néhány szót külön is szólni a Ház tervezett klubtevékenységéről már csak azért is, mert az első klub éppen a napokban alakult meg. 25 esztendeje, hogy az első magyar fiatalok útnak indultak a Szovjetunióba, hoqy annak egyetemein, főiskoláin tanuljanak. Ezek a fiatalok itthon jól hasznosították a tanultakat, s többségük a gazdasági és tudományos élet különböző területein irányító, vagy vezető beosztásban tevékenykedik. December elején alakult meg a Szovjetunióban végzett magyar ösztöndíjasok klubja, s ezután egymás után alakulnak a többi klubok. Lesz ifjúsági klub, munkásklub, filmes és fotós klub, zenebarátok klubja ... A klubok keretében az azonos érdeklődésűek- ből jöhet majd létre a Ház törzsgárdája. „Az új kulturális intézmény lehetővé teszi, hogy a testvéri Magyarország lakosságának széles rétegei rendszeresen tudomást szerezzenek a Szovjetunió fejlett szocialista társadalmi viszonyai között megvalósuló tudományos, kulturális és művészeti fejlődésről, lehetővé teszi, hogy még jobban kielégítsük a magyar társadalomnak a szovjet kulturális élet iránti érdeklődését”. (Jekatyerina Furce- vának, a Szovjetunió műve!ő- désügyi miniszterének a Szoviet Kultúra és Tudomány Házának avatása alkalmából adott nyilatkozatából.) Hársfai István A Szovjet Kultúra és Tudomány Háza A madárvilág szerelmese Agárdi Ede Baranya megyének egyik jellegzetes eqyénisége hagyott itt nemrégiben bennünket, Agárdi Ede. Törékeny, de örökké aktivitásban élő alakja feledhetetlen marad számunkra. Minden vitára mindig kész, szenvedélyes kutató és gyűjtő, aki megyéje természettudományi kutatása terén rendkívül sokat tett. 1891. március 14-én született Pécsvóradon. Saját vallomása szerint már 10 éves korában kezdte qyűjteni a madarak tojásait. Herman Ottó 20 éves korában figyel fel rá, és rövidesed -1.911 -ben intézete a Magyar Ornitológia; Központ „rendes megfigyelői” okleyél.lej . tünteti ki, amit mások csak évek. munkája után kapnak kézhez. Köz-' igazgatási pályán dolgozott, de állomásait mindiq úgy iparkodott megválasztani, hogv a Mecsek erdőségeihez minél, közelebb kerüljön: 1913—1922 között Berkesben, 1922—1933 közt Püspökszenterzsébeten, 1933— 1945 között Erdősmecskén jegyző. Kiharcolja az utóbbi község nevének megváltoztatását. Kiállásáért a nyilasok elhurcolták. Közben azonban szolgálati ideje lejárt és 1945-ben nyugalomba vonult, de nem a természettudományi kutatásai terén. Amikor 1949. júniusában meglátogattam otthonában kissé fájdalmasan, de némi örömmel is újságolta, hoqy a Természettudományi Múzeum megveszi tojás-gyűjteményét, de ígé- I retet kapott, hogy haláláiq bir- I tokában marad, sőt a házára I — amit így meg tud venni — kikerül a tábla, hogy a Természettudományi . Múzeum Agárdi- Gyűjteménye. Sajnos azonban A Ház eíScsamelo ez csak ábránd maradt, mivel a gyűjteményt rövidesen Budapestre szállították, és így’ már saját tulajdonában lévő ház nem kerülhette el az államosítást. Gyűjteményének elvesztése súlyos lelki csapást mért rá, és méq jobban elkeserítette, amikor tudomására jutott, hoqy a Természettani Múzeum Madártani Gyűjteményének pusztulásakor az ő tojás-gyűjteménye is a lángok martaléka lett. Amint azonban a Madártani Intézet évkönyvének az Aquila- nak oldalairól látjuk kutatásait az átmeneti eiesettséq után lelkesen folytatta. Rövidesen alkalmazást nyert a pécsi Janus Pannonius. Múzeumban, ahol újra megkezdi egy gyűjtemény alapjainak megvetését. Ekkor azonban már változtak az idők. a tojás-gyűjtés koránt sem volt olyan népszerű, mint Herman idejében, sőt a természetvédelmi jogszabályok erősen korlátozták lehetőségeit. Agárdi azonban régi érdemeire való tekintettél évente’ kisebb, nagyobb késedelemmel engedélyt kapott korlátozott mértékű gyűjtésre — más kérdés, hogy ez mennyire elégítette ki igényeit, de tény, hoqy a pécsi múzeum Agárdi révén szép qyűjtemény- nyel qyarapodott. Gyűjteményét a kényes precizitás jellemezte, mely nemcsak tudományos szempontból volt kifogástalan, de esztétikailaq is. Gyűjtött azonban még sok mást így néprajzi téren hímes-tojás gyűjteménye gazdag volt. Gyűjtött bélyegeket, levelezőlapokat, érméket stb. Nem mondható, hogy egyoldalú beállítottságú volt. Első ' helyen azonban mindig ornithológus maradt. 1911 óta szorgalmasan küldte a tavaszi madárvonulásra vonatkozó megfigyeléseit a Madártani Intézetnek, Az 1926-bon megalakult Magyar Ornithológusok Szövetségének eqyik alelnöke, majd a pécsváradi madárvárta vezetője. 1945-ben a Madártani Intézet „rendkívüli tagja”, tehát elérte ezen a téren is a legmagasabb fokozatot, amit magyar ornithológus kaphatott. A madarak költésére vonatkozólaq 1921 óta csaknem minden Aquila kötetben néhány kisebb munkája jelent meg. Dolgozott szorgalmasan tovább a csalódások ellenére, és annak ellenére is, hogy eaészségi állapota több ízben kórházi vagy szanatóriumi kezelesre kényszerítette. 1942-ben jelent meg élete legnagyobb műve, melyben a Keleti-Mecsek madárvilágáról adott részletes beszámolót. Ez a tanulmánya eredetileg sokkal részletesebben készült el, de a helyszűke mia*t rövidítésre szorult. A munka 131 madárfajt tárqyalt, ebből 117 költő faj. Kidomborítja ebben a Mecsek jellegzetességeit, pl, előtte alig voltak adatok arra vonatkozólaq, hogy erdős területeinken melyik fai oz. mely a kakukktojásokat kikölti. Agárdi kimutatja. hogy a Mecsekben a vörösbegy a legfontosabb kakukk- gazda, de talált még két más madárfaj fészkében is kakukktojást, és még további három kakukk-gazdát ismertet más területekről, A madártani kutatások terén sem szorítkozott egyoldalúan a Mecsekre — bár szívéhez mindig a Mecsek feküdt legközelebb. — Sokszor megfordult Baja környékén a Duna-ligetek- ben, több ízben járta az egykor olyan híres fonyódi nagv- berek maradványterületeit, de járt és qyűjtött sokfelé az országban. ........................ M indiq büszke volt és teljes joggal, hogy oklevelét méa Herman Ottó írta alá, tulajdonosa volt a Magyar Ornithológusok Szövetségének Herman Ottó érmének. A Herman által lefektetett kutatási tervekért harcol* élete végéig. 1973, augusztus 20-án hunyta le szemét. Dr. Parlaki Ferenc Apróságok KALAPMÜZEUM Morvaországban van Európa egyetlen kalapmúzeuma: láthatóak ott minden kor és minden nép kalapjai, de a különböző kalap- és sapkakészitő gépek is. TARTALÉK-ORROK Nem a plasztikai sebészet körébe tartozó orrutónpótlásról van szó, hanem műemlék-orrok tartalékolásáról. A Rómába látogató turisták ugyanis előszeretettel viszik el „emlékül" a régi szobrok kisebb részeit, s legtöbb esetben az orrukat törik le. Az emlékműveket őrző bizottság gipszmásolatokat készítetett az állandó veszélyben forgó orrokról. MIT A LEGNEHEZEBB KIMONDANI? A francia pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a legnehezebb kimondani ezt a három szót: „Nem volt igazam.” A REPÜLŐGÉP JÓ, DE A RÉNSZARVAS MÉG JOBB A Sarkkörön levő finn lakótelepek egyikében iskolát rendeztek be a rénszarvas-fogatok hajtői számára. Az iskolának 3500 növendéke van. VESZÉLYES DOLOG A REKLÁM Az amerikai szociológusok megállapították, hogy aki reklámmal foglalkozik, korábban hal meg az átlagnál. A reklám- ügynökségek munkatársai átlagosan 61 évet élnek, tehát 7 évvel kevesebbet honfitársaik átlagánál. Ennek oka: a reklámozás munkájával járó stressz, idegfeszültség.
