Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)

1973-12-16 / 335. szám

HEGEDŰS MAGDOLNA: KöteHen bemufafkozás Ramses-múmia A közelmúltban megje­lent Kötetlenül című fiatal íiók és költők antológiája ismertetése előtt érdemes egy pillantást vetni az előz­ményekre. A hatvanas évek elején — az SZMT-székház egyik elsőemeleti helyiségében — tartotta összejöveteleit az akkori fiatal pécsi írók és költők csoportja. Ha képze­letben egy pillantást vetülik a jókora asztalok körül el­helyezkedő társaságra, ott látjuk Bertha Bulcsút, Békés Sándort, Lázár Ervint, Ga­lambost Lászlót, Arató Ká­rolyt... A következő műhely-jelle- gű csoportosulás a Ml 68 volt. amely a Dunántúli Napló klubhelyiségében ala­kult meg 1968-ban. A Ml 68 tehetséges, ambiciózus fia­talokból állt. Ezt dokumen­tálja a — megalakulás után hamarosan megjelent — őszi szivárvány és az Útköz­ben című antológia. A fiatal pécsi írók sikeres irodalmi esteket tartottak a városban és a megyében. Emlékeze­tesek a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében a Pécsi Nemzeti Színház Kamaia- színházában megrendezett irodalmi estek, amelyeken a színház fiatal művészei köz­reműködtek. A csoport tag­jai közöl Berták Lászlónak, Pál Ritának a közelmúltban önálló kötetük jelent meg, Makay Ida könyvének meg­jelenése a napokban ese­dékes ... Mindehhez még annyit kell elmondani, hogy ezek a csoportosulások jelentős támogatást kaptak Pécs tár­sadalmi és állami szerveitől és a pécsi-baranyai sajtótól, beleértve a pécsi rádiót is. Egyszóval, nem kellett a szomszédba menniök, ha kezdeményezéseikhez támo­gatásra volt szükségük. A „Kötetlenül” cím — az előszóból tudjuk — két dol­got jelent Egyrészt utalás a szerkesztés és a szerzők egymás mellé rendelésének spontán voltára, másrészt a többségükben húsz-huszon- két éves fiatal írók és költők kötet-nélküliségét jelenti. A mecénás szerepét vállaló Baranya és Szolnok megyei KISZDV az antológiába a Steinmetz Miklós Művelődé­si Házban — évek óta — eredményesen működő Ba­bits Mihály alkotókor tagjai­nak írásait vette fel. Ezért a fiatal pécsi pályakezdő iro­dalmárokat bemutató kép nem is lehet teljes. A szerzők közül néhányon már a Dunántúli Naplóbon és az Universitas-ban publi­kált írásaik alapján felhív­ták magukra a figyelmet. Erőteljes vonások, gondolat- gazdagság, társadalmi prob­lémák iránti érzékenység jel­lemzi Illés Zsuzsa, Holdosi József, Inokay Gyulay Pál és Szövői József verseit. Tet­szettek Ágoston Zsuzsa mű­gonddal megírt igényes ver­sei. Szívesen olvastunk vol­na többet Fényes Zsuzsa, Bodor Lili, Pió Márta, Bódy Ágnes, Próvlcz Lajos és a novellistaként is itt debütáló Werboy Erzsébet írásaiból. A kötetben a versek mel­lett Bódy Agnes, Werbay Erzsébet és Darányi Marian­ne egy-egy novellája kapott helyet. Teljesebb lett volna ai antológia ifjabb Pálinkás György, Bencze Gábor, Zsikó János és Szántó Péter Má­sainak szerepeltetésével. A könyv így is jóval több, mint kuriózum. A bemutatott ha­tol írók és költők szinte mindegyikét tehetségesnek lehet tekinteni. Számukra a Dunántúli Napló vasárnapi melléklete — ezt a tényt fi. gyelembe véve — biztosított fórumot. Rajtuk múlik, hagy az út, amelyen elindultak merre ível... mmm lyan vagy, mint ez itt. V/ A férfi a nyitott könyv­re mutatott. A lány nem nézett oda. Az ablakhoz ment, kinyitotta, Hajnalban eső mosta végig a várost. A frissen ázott föld sza­ga elvegyült a májusi virágok illatával. Ahogy magába szívta, mintha hideg víz érné a testét. Nagyon hideg és nagyon tiszta víz. A férfi visszaült az asztalá­hoz. A piapírjait rakosgatta. Úgy tett, mintha részéről be lenne fejezve a dolog. Tőle akár el is mehet a lány. Menjen is el, csináljon, amit akar... De az ideges matatásból sejtette a lány, hogy legszívesebben kia­bálna vele, vagy megpofozná. Visszajött az ablaktól. Leült a másik asztalhoz, szemben a férfival. Várta, hogy mondjon még valamit — Olyan vagy, mint a Ram­ses-múmia — mondta a férfi. Gúnyos hangot várt, csúfol- kodót. De a férfi hangja szomo­rú volt Egyszerűen csak szo­morú. Olyan, amitől mindjárt fölugrik, átöleli és elborítja o csókjaival. És mindent, mindent megígér, amit csak akar, ami) csak kíván tőle ... Alig tudta megállni, hogy öl­ve maradjon. Most nézett oda először. A nyitott lapon néhány vonal volt, szögletes, merev vo­nalak, köztük valami tekercs- szerű. A vonalak végzetesen le­zárják, körülhatárolják a teker­cset, oz mintha szabadulni akar­na, de nem tud. M ost, hogy utoljára volt itt, eszébe jutott a meg­ismerkedésük. Amikor először jött be a könyvtárba. Sokan vol­tak, fiúk, lányok. Ismerkedtek. — Ugye, te is Koposváron érettségiztél? — kérdezte tőle oz egyik fiú. — Ott — csodál­kozott rá a lány. — És Erzsinek hívnak. — Honnan ismersz engem? A fiú nem ismerte, csak ráhibá­zott. A Kaposvárra is, az Erzsi­re is. Amikor aztán bejött a gépírónő, hogy az adjunktus urat telefonhoz kérik, megindult vele a világ. Egy hétig csak a leghátsó podba mert Ölni az előadásokon. Néhány nap múl­va odament hozzá az adjunk­tus. — Ne tessék haragudni — dadogta a lány, — nem tud­tam, hogy... — Nem történt semmi — mosolygott a férfi és megérintette a lány kezét — A tegezódés pedig érvényben ma­rad — tette hozzá parancsoló hangon. Sokáig tiszta és átlátszó volt minden. Olyan tiszta, mint a mai reggel. Olt az előadáson és hallgatta az adjunktus mély, dallamos hangját Ilyenkor sok­szor nem is tudta, mit mond, csak itta a hangzenét. Szerette volna feloldani magában, el­raktározni, megőrizni, mint aho­gyan az emlékeit őrzi oz em­ber. De később összekuszálód- tak a dolgok. Néha percekig küszködött a tanszék ajtaja előtt: Bemegyek, nem megyek be ..., mint kis­lánykorában, ha elküldték va­lahova. Mégis úgy vonzotta oda valami, mint a mágnes. Minden alkalomra kérdéseket gyűjtött össze a tananyagból és az ad­junktus magyarázott neki. Mi­lyen jó volt hallgatni! ű ült az íróasztalnál, a férfi jóit föl-alá a szobában, néha odament hozzá egészen közel, mintha meg akarná simogatni. Egyszer megfogta a kezét, ma­gához húzta és megcsókolta. Nem ellenkezett, érezte, hogy remegni kezd, és megsemmisül a férfi karjában, mintha mindig csak vele együtt létezett volna, önmagában sohasem. Az első csók az adjunktussal nagyon felkavarta. Mert nehéz volt tisztáznia magában, mi volt ez, s mi lehet belőle. Hiszen, ha azt mondta volna, ha azt suttogta volna lágyan, két csók között: szeretlek, légy az enyém, akkor nem tudja ma­gát kitépni a karjából. „Kíván­lak.” „Megőrülök érted.” „Hi­szen tudod, hogy mennyire sze­retnék veled lenni.” „Ki tudnék veled jönni.” Óh, hogy utálta ezt az óvatoskodóst, ezt a fu­karságot S vajon hány lánynak mondja ugyanezt? — Hányadik lennék — kér­dezte egyszer váratlanul, szá­raz, rekedt hangon. A férfi nem válaszolt — Tudod egyáltalán, van ró­la valami fogalmad, hányadik nő lennék az életedben? A férfi arra gondolt, milyen sok lány szívesen lefeküdt volna vein itt oz egyetemen is. Sok­szor alig tudta lerázni őket Mi­ért pont ez az egy olyan ma­kacs? Kinek tartja ez magát? Ki ez a lány? K ínos, hosszú csend feszült közéjük. A lány vissza­ment az ablakhoz, ahol egy el­tévedt cserebogár vergődött a függöny ráncaiban. Megfogta, kidobta az ablakon. Egy emelet­nyit zuhant a kis bogár, aztán mint parányi ejtőernyő, kinyitot­ta a szárnyait és elrepült. Fé­nyes, barna hátán megcsillanta délelőtti nap. Május veit. Valamikor, még a télén úgy gondolta, májusban adja oda magát a . férfinak. Ilyenkor mindig a kertalja ju­tott az eszébe, az a csodálatos, tiszta ragyogás, amit soha más­hol még nem érzett. 'Is akkor majd azt mondja neki a férfi Szeretlek . .. Mert régóta vá­gyott rá, hogy legyen valakije, hogy tartozzon valakihez, hogy szeressen valakit.,, A férfi végre megmozdult, fölállt, fáradtan, elgyötörtén kö­zeledett a lányhoz. Az utolsó kí­sérlete volt ez. — Maradj itt — mondta alig hallhatóan. Most oz egy­szer maradj itt velem ... Vagy gyere vissza délután... öt óra után már senki nincs itt. Be­zárom az ajtót a jóisten se nyithat ránk .., Szelíden, alázatosan kérlelte. A lány majdnem elérzékenye- dett Alig tudta kimondani, amit elhatározott Erezte, hogy úgy konganak a szaval, mint o kiszáradt fotőrzs. — Búcsúzni jöttem. A férfi megdöbbent — Hiszen mór elintéztem ne­ked, hogy bennmaradsz a tan­széken ... A lány megrázta a fejét — Hazamegyek a falumba. Tanítani fogok ... — mondta re­kedten. Ostoba kínos csend lett A lánynak nagyon fájt hogy még most is, mikor utoljára van itt, amikor búcsúzni szeretne, még most is csak ezt tudja ne­ki mondonl, maradj itt.. „ fe­küdj le velem .. „ és ez minden. Valami szörnyű érzelmi sivársá­got érzett a férfi szavaibóL E gy pillanatra a nyitott könyvbe bámult ahon­nan csúful, kegyetlenül meredt rá a Ramses-múmia. Néhány vonal volt csupán, szögletes, merev vonalak, köztük valami tekercsszerű. A vonalak végze­tesen lezárták, körülhatárolták a tekercset Az mintha menekül­ni akart volna, de nem tudott A férfi dermedten ült magá- boroskadva. Amikor magához tért és kö­rülnézett, a lány mór nem volt ott a szobában. Fiatalok ÁGOSTON ZSUZSANNA: Vibráció-kockák L A pincesorhoz szölöleveiek kí­sértek sárgán, ültek a kövek né­mán egy délelőtti nyarat emle­getve a délutániban. Megrozs­dásodott a szél is, csikorgóit, amint körülfont. Ősz: kilépett már a nyár ablakából, de fel­csillannak még gyöngyei a nyár­nak. Borcsillanáso jár ismert he­gyeken, lassan elég a meleg utolsó szellője is. Fedetlen fővel ködszemek sírnak a reggeleken. II. Körhintára ültette a világot és táncolt, hogy eloldja ketrecbe zárt lelkét, hogy csókokért el­lopja a Napot Nem bírta már az egyszoba-magányt, őszinte emberek közé vágyott És for­gott az éggel, felhőhátára bu­kott csillagokkal, magával húz­ta a balzsamillatú szélkirályt és táncolt a lánglábú nyárral. Vé­gül testének lángvarázso, búza­szálas könnyedsége a földhöz simult, hogy befúrja magát gyö­kerek édes-szagú birodalmába, s virággá legyen — búzavirág­gá. III. Arcát még nem látta fényes tükörben, időtlenül rohannak el percei. Hegedűjén mór ki virág­zott a kopás. Ott ül a kerítés mellett egy ledobott kabáton, és játszik a hajnalt és napot fel­oldva, hogy utána palackba zárhassa, hogy ágya mellett vi­lágítson az örök sötétben. IV. Rézgombszemét o Hold sokáig lógatta ablakomon, hogy be­dobjon lustán és fanyarul egy csukott-tenyerű szerelmet Na­gyot koppant o piadión, s szét­terült lekvárszerű masszává. Az­tán kedvetlenül felállt kigom­bolta oz ingét és szívbillentyűit megtisztogatva felém fordult — Emlékszel rám?- Igen. csukott-szívű, mór em­lékszem. Egyszer, alkonyaikor jöttél, csillagot ígértél, srép-kerek, nagy-fényű csillagot ígértél. S kinyitotta tenyerét de kígyó- keze önmagába mart s hamu- romhalmazként terűit el szőnye­gemen. Keresztfájára csak eny- nyit véssenek: Itt nyugszik ó a Hold fia, ki csillagot ígért egy csillagért s meghalt egy szerelemért V. Elment! Vastagon csapódéit be mögötte ac ajtó. Most csend van sötét Fekszem a szőnyegen, s valami fertelme» rosszul érzé­kelem a perceket. A kinő zajok végigfutnak a falon, piroson csavarodnak kőrém. s mégis a kezemben fogom e némaságot Mór megint előbúft oz a nagy barna piák, s nyugodtan mászik a mennyezeten. Nem dobok oda semmitl Minek? Most jó igy le­zserül, puhán. Enni kellene va­lamit. Hogy ordít ez a tv. Már megint az a hülyeség megy. Unom! Holnap felhívom! De mit mondiak? Nem, inkább elme­gyek hozzá, megfogom a kezét és sétálunk ketten az utcán. De hát mi van velem Kobak úr? Azt akartam, hogy ne szeressek, s akkor jön ez a lány hirtelen, minden szó nélkül, szembefordul velem. Megbolondultam Pocok úr?I Azt hiszem! Most már ma­gamtól keresem. A mindenit, hogy másutt nem tu<f jómi az eszeml És elmenti Nem enged­te, hogy elkísérjem, de valami itt maradt utána, talán a sze­relem illata. Szelényí Lajos: A múlt idézése (Linómetszet) GOMBG P. GABOR Konfortissimo Békésen alszol ágyadon és álmodsz: (nem az ágyadról, mert ágyad máz von, sem a békéről, mert most épp béke van) Asszonyodra nercet álmodsz A baby-doll fölé a nyiltt panofh helyes Fiadnak márkás autót. Melynek csomagtartójába Trabantot tehet. Lányodnak balatoni telket És kelengyét ajándéknak az esküvőre Szüleidnek szőlőt, Vagy gyümölcsöst egy napos hegytetőre, Szeretődnek egy üveg Diort Es igazgyöngyöt, hogy szép és illatos tegyen Magadat pedig ifjúnak, lángésznek, Gazdagnak, szépnek, tekintélyesnek álmodod... Lábad a semmi széléről a jelenbe lógatod, S búzád nagyobb, mint öntudatod. A jővőddel álmodsz és nem a jövővel Pedig lesz jövő, ezt te is jól tudod Es csak a jövőben jöhet el, ha lesz elég tudatod a te nem mindennapi kommunizmusod. no MARTA Szédülés Az erkély mindig keskenyebb, csúszik a korlát kezemben. Mór csak a derekamig, mór csak a combomig, a térdemig ér,.. Alattam a százszemü éjszaka: várakozó fényeivel, hunyorgó házaival, horkolások dörejével a csendben erősödik, és oldalba ver: — VIGYÁZZ! KIESELI HOLDOSI JÓZSEF ■ i Üzenet Virág dobbantotta vonat zakatolta szökőkút csobogta némaság hegedülte reccsenő ág rezegte egy bolond utcán szavalta kátrányhólyag pattogtatta katicabogár kiszámolta forró szól homlokomra irta a nap izzó méhébe vetette a Föld hús folyóiban fürdette egy boszorkány sziklához láncolta harmadik fiú szabadította kismadár tollai közé dugta szarvasok fűzték bogos agancsukra halivás-bódulat-piros szárnyukra szemem látta, fülem hallotta a kezem fogta, orrom beszhrta vérköreimnek átadta a tüdő magának akarta a szív mámorosán esókotto az ÜZENETET hogy vársz: mert nélkülem ez éjszakák dermedt-csönddel beléd harapnak ... ILLÉS ZSUZSA: Szecesszió Zöld kövek alá Sárga iszap alá Fák gyökere közé Bezárt ajtók mögé Patakok vizébe Füstszinü estébe Vándorló hajnalba Cakkos nappalokba Faragott kupába Szétfolyó gúnyába Számyszegett madárba Megtépett rózsába Elképzelt szemekbe Gondtalan fejekbe Hovo rejtettetek Hovo meséltetek Eltékozoltatok Annyi szóvirágot ft i A

Next

/
Oldalképek
Tartalom