Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)
1973-12-16 / 335. szám
HEGEDŰS MAGDOLNA: KöteHen bemufafkozás Ramses-múmia A közelmúltban megjelent Kötetlenül című fiatal íiók és költők antológiája ismertetése előtt érdemes egy pillantást vetni az előzményekre. A hatvanas évek elején — az SZMT-székház egyik elsőemeleti helyiségében — tartotta összejöveteleit az akkori fiatal pécsi írók és költők csoportja. Ha képzeletben egy pillantást vetülik a jókora asztalok körül elhelyezkedő társaságra, ott látjuk Bertha Bulcsút, Békés Sándort, Lázár Ervint, Galambost Lászlót, Arató Károlyt... A következő műhely-jelle- gű csoportosulás a Ml 68 volt. amely a Dunántúli Napló klubhelyiségében alakult meg 1968-ban. A Ml 68 tehetséges, ambiciózus fiatalokból állt. Ezt dokumentálja a — megalakulás után hamarosan megjelent — őszi szivárvány és az Útközben című antológia. A fiatal pécsi írók sikeres irodalmi esteket tartottak a városban és a megyében. Emlékezetesek a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében a Pécsi Nemzeti Színház Kamaia- színházában megrendezett irodalmi estek, amelyeken a színház fiatal művészei közreműködtek. A csoport tagjai közöl Berták Lászlónak, Pál Ritának a közelmúltban önálló kötetük jelent meg, Makay Ida könyvének megjelenése a napokban esedékes ... Mindehhez még annyit kell elmondani, hogy ezek a csoportosulások jelentős támogatást kaptak Pécs társadalmi és állami szerveitől és a pécsi-baranyai sajtótól, beleértve a pécsi rádiót is. Egyszóval, nem kellett a szomszédba menniök, ha kezdeményezéseikhez támogatásra volt szükségük. A „Kötetlenül” cím — az előszóból tudjuk — két dolgot jelent Egyrészt utalás a szerkesztés és a szerzők egymás mellé rendelésének spontán voltára, másrészt a többségükben húsz-huszon- két éves fiatal írók és költők kötet-nélküliségét jelenti. A mecénás szerepét vállaló Baranya és Szolnok megyei KISZDV az antológiába a Steinmetz Miklós Művelődési Házban — évek óta — eredményesen működő Babits Mihály alkotókor tagjainak írásait vette fel. Ezért a fiatal pécsi pályakezdő irodalmárokat bemutató kép nem is lehet teljes. A szerzők közül néhányon már a Dunántúli Naplóbon és az Universitas-ban publikált írásaik alapján felhívták magukra a figyelmet. Erőteljes vonások, gondolat- gazdagság, társadalmi problémák iránti érzékenység jellemzi Illés Zsuzsa, Holdosi József, Inokay Gyulay Pál és Szövői József verseit. Tetszettek Ágoston Zsuzsa műgonddal megírt igényes versei. Szívesen olvastunk volna többet Fényes Zsuzsa, Bodor Lili, Pió Márta, Bódy Ágnes, Próvlcz Lajos és a novellistaként is itt debütáló Werboy Erzsébet írásaiból. A kötetben a versek mellett Bódy Agnes, Werbay Erzsébet és Darányi Marianne egy-egy novellája kapott helyet. Teljesebb lett volna ai antológia ifjabb Pálinkás György, Bencze Gábor, Zsikó János és Szántó Péter Másainak szerepeltetésével. A könyv így is jóval több, mint kuriózum. A bemutatott hatol írók és költők szinte mindegyikét tehetségesnek lehet tekinteni. Számukra a Dunántúli Napló vasárnapi melléklete — ezt a tényt fi. gyelembe véve — biztosított fórumot. Rajtuk múlik, hagy az út, amelyen elindultak merre ível... mmm lyan vagy, mint ez itt. V/ A férfi a nyitott könyvre mutatott. A lány nem nézett oda. Az ablakhoz ment, kinyitotta, Hajnalban eső mosta végig a várost. A frissen ázott föld szaga elvegyült a májusi virágok illatával. Ahogy magába szívta, mintha hideg víz érné a testét. Nagyon hideg és nagyon tiszta víz. A férfi visszaült az asztalához. A piapírjait rakosgatta. Úgy tett, mintha részéről be lenne fejezve a dolog. Tőle akár el is mehet a lány. Menjen is el, csináljon, amit akar... De az ideges matatásból sejtette a lány, hogy legszívesebben kiabálna vele, vagy megpofozná. Visszajött az ablaktól. Leült a másik asztalhoz, szemben a férfival. Várta, hogy mondjon még valamit — Olyan vagy, mint a Ramses-múmia — mondta a férfi. Gúnyos hangot várt, csúfol- kodót. De a férfi hangja szomorú volt Egyszerűen csak szomorú. Olyan, amitől mindjárt fölugrik, átöleli és elborítja o csókjaival. És mindent, mindent megígér, amit csak akar, ami) csak kíván tőle ... Alig tudta megállni, hogy ölve maradjon. Most nézett oda először. A nyitott lapon néhány vonal volt, szögletes, merev vonalak, köztük valami tekercs- szerű. A vonalak végzetesen lezárják, körülhatárolják a tekercset, oz mintha szabadulni akarna, de nem tud. M ost, hogy utoljára volt itt, eszébe jutott a megismerkedésük. Amikor először jött be a könyvtárba. Sokan voltak, fiúk, lányok. Ismerkedtek. — Ugye, te is Koposváron érettségiztél? — kérdezte tőle oz egyik fiú. — Ott — csodálkozott rá a lány. — És Erzsinek hívnak. — Honnan ismersz engem? A fiú nem ismerte, csak ráhibázott. A Kaposvárra is, az Erzsire is. Amikor aztán bejött a gépírónő, hogy az adjunktus urat telefonhoz kérik, megindult vele a világ. Egy hétig csak a leghátsó podba mert Ölni az előadásokon. Néhány nap múlva odament hozzá az adjunktus. — Ne tessék haragudni — dadogta a lány, — nem tudtam, hogy... — Nem történt semmi — mosolygott a férfi és megérintette a lány kezét — A tegezódés pedig érvényben marad — tette hozzá parancsoló hangon. Sokáig tiszta és átlátszó volt minden. Olyan tiszta, mint a mai reggel. Olt az előadáson és hallgatta az adjunktus mély, dallamos hangját Ilyenkor sokszor nem is tudta, mit mond, csak itta a hangzenét. Szerette volna feloldani magában, elraktározni, megőrizni, mint ahogyan az emlékeit őrzi oz ember. De később összekuszálód- tak a dolgok. Néha percekig küszködött a tanszék ajtaja előtt: Bemegyek, nem megyek be ..., mint kislánykorában, ha elküldték valahova. Mégis úgy vonzotta oda valami, mint a mágnes. Minden alkalomra kérdéseket gyűjtött össze a tananyagból és az adjunktus magyarázott neki. Milyen jó volt hallgatni! ű ült az íróasztalnál, a férfi jóit föl-alá a szobában, néha odament hozzá egészen közel, mintha meg akarná simogatni. Egyszer megfogta a kezét, magához húzta és megcsókolta. Nem ellenkezett, érezte, hogy remegni kezd, és megsemmisül a férfi karjában, mintha mindig csak vele együtt létezett volna, önmagában sohasem. Az első csók az adjunktussal nagyon felkavarta. Mert nehéz volt tisztáznia magában, mi volt ez, s mi lehet belőle. Hiszen, ha azt mondta volna, ha azt suttogta volna lágyan, két csók között: szeretlek, légy az enyém, akkor nem tudja magát kitépni a karjából. „Kívánlak.” „Megőrülök érted.” „Hiszen tudod, hogy mennyire szeretnék veled lenni.” „Ki tudnék veled jönni.” Óh, hogy utálta ezt az óvatoskodóst, ezt a fukarságot S vajon hány lánynak mondja ugyanezt? — Hányadik lennék — kérdezte egyszer váratlanul, száraz, rekedt hangon. A férfi nem válaszolt — Tudod egyáltalán, van róla valami fogalmad, hányadik nő lennék az életedben? A férfi arra gondolt, milyen sok lány szívesen lefeküdt volna vein itt oz egyetemen is. Sokszor alig tudta lerázni őket Miért pont ez az egy olyan makacs? Kinek tartja ez magát? Ki ez a lány? K ínos, hosszú csend feszült közéjük. A lány visszament az ablakhoz, ahol egy eltévedt cserebogár vergődött a függöny ráncaiban. Megfogta, kidobta az ablakon. Egy emeletnyit zuhant a kis bogár, aztán mint parányi ejtőernyő, kinyitotta a szárnyait és elrepült. Fényes, barna hátán megcsillanta délelőtti nap. Május veit. Valamikor, még a télén úgy gondolta, májusban adja oda magát a . férfinak. Ilyenkor mindig a kertalja jutott az eszébe, az a csodálatos, tiszta ragyogás, amit soha máshol még nem érzett. 'Is akkor majd azt mondja neki a férfi Szeretlek . .. Mert régóta vágyott rá, hogy legyen valakije, hogy tartozzon valakihez, hogy szeressen valakit.,, A férfi végre megmozdult, fölállt, fáradtan, elgyötörtén közeledett a lányhoz. Az utolsó kísérlete volt ez. — Maradj itt — mondta alig hallhatóan. Most oz egyszer maradj itt velem ... Vagy gyere vissza délután... öt óra után már senki nincs itt. Bezárom az ajtót a jóisten se nyithat ránk .., Szelíden, alázatosan kérlelte. A lány majdnem elérzékenye- dett Alig tudta kimondani, amit elhatározott Erezte, hogy úgy konganak a szaval, mint o kiszáradt fotőrzs. — Búcsúzni jöttem. A férfi megdöbbent — Hiszen mór elintéztem neked, hogy bennmaradsz a tanszéken ... A lány megrázta a fejét — Hazamegyek a falumba. Tanítani fogok ... — mondta rekedten. Ostoba kínos csend lett A lánynak nagyon fájt hogy még most is, mikor utoljára van itt, amikor búcsúzni szeretne, még most is csak ezt tudja neki mondonl, maradj itt.. „ feküdj le velem .. „ és ez minden. Valami szörnyű érzelmi sivárságot érzett a férfi szavaibóL E gy pillanatra a nyitott könyvbe bámult ahonnan csúful, kegyetlenül meredt rá a Ramses-múmia. Néhány vonal volt csupán, szögletes, merev vonalak, köztük valami tekercsszerű. A vonalak végzetesen lezárták, körülhatárolták a tekercset Az mintha menekülni akart volna, de nem tudott A férfi dermedten ült magá- boroskadva. Amikor magához tért és körülnézett, a lány mór nem volt ott a szobában. Fiatalok ÁGOSTON ZSUZSANNA: Vibráció-kockák L A pincesorhoz szölöleveiek kísértek sárgán, ültek a kövek némán egy délelőtti nyarat emlegetve a délutániban. Megrozsdásodott a szél is, csikorgóit, amint körülfont. Ősz: kilépett már a nyár ablakából, de felcsillannak még gyöngyei a nyárnak. Borcsillanáso jár ismert hegyeken, lassan elég a meleg utolsó szellője is. Fedetlen fővel ködszemek sírnak a reggeleken. II. Körhintára ültette a világot és táncolt, hogy eloldja ketrecbe zárt lelkét, hogy csókokért ellopja a Napot Nem bírta már az egyszoba-magányt, őszinte emberek közé vágyott És forgott az éggel, felhőhátára bukott csillagokkal, magával húzta a balzsamillatú szélkirályt és táncolt a lánglábú nyárral. Végül testének lángvarázso, búzaszálas könnyedsége a földhöz simult, hogy befúrja magát gyökerek édes-szagú birodalmába, s virággá legyen — búzavirággá. III. Arcát még nem látta fényes tükörben, időtlenül rohannak el percei. Hegedűjén mór ki virágzott a kopás. Ott ül a kerítés mellett egy ledobott kabáton, és játszik a hajnalt és napot feloldva, hogy utána palackba zárhassa, hogy ágya mellett világítson az örök sötétben. IV. Rézgombszemét o Hold sokáig lógatta ablakomon, hogy bedobjon lustán és fanyarul egy csukott-tenyerű szerelmet Nagyot koppant o piadión, s szétterült lekvárszerű masszává. Aztán kedvetlenül felállt kigombolta oz ingét és szívbillentyűit megtisztogatva felém fordult — Emlékszel rám?- Igen. csukott-szívű, mór emlékszem. Egyszer, alkonyaikor jöttél, csillagot ígértél, srép-kerek, nagy-fényű csillagot ígértél. S kinyitotta tenyerét de kígyó- keze önmagába mart s hamu- romhalmazként terűit el szőnyegemen. Keresztfájára csak eny- nyit véssenek: Itt nyugszik ó a Hold fia, ki csillagot ígért egy csillagért s meghalt egy szerelemért V. Elment! Vastagon csapódéit be mögötte ac ajtó. Most csend van sötét Fekszem a szőnyegen, s valami fertelme» rosszul érzékelem a perceket. A kinő zajok végigfutnak a falon, piroson csavarodnak kőrém. s mégis a kezemben fogom e némaságot Mór megint előbúft oz a nagy barna piák, s nyugodtan mászik a mennyezeten. Nem dobok oda semmitl Minek? Most jó igy lezserül, puhán. Enni kellene valamit. Hogy ordít ez a tv. Már megint az a hülyeség megy. Unom! Holnap felhívom! De mit mondiak? Nem, inkább elmegyek hozzá, megfogom a kezét és sétálunk ketten az utcán. De hát mi van velem Kobak úr? Azt akartam, hogy ne szeressek, s akkor jön ez a lány hirtelen, minden szó nélkül, szembefordul velem. Megbolondultam Pocok úr?I Azt hiszem! Most már magamtól keresem. A mindenit, hogy másutt nem tu<f jómi az eszeml És elmenti Nem engedte, hogy elkísérjem, de valami itt maradt utána, talán a szerelem illata. Szelényí Lajos: A múlt idézése (Linómetszet) GOMBG P. GABOR Konfortissimo Békésen alszol ágyadon és álmodsz: (nem az ágyadról, mert ágyad máz von, sem a békéről, mert most épp béke van) Asszonyodra nercet álmodsz A baby-doll fölé a nyiltt panofh helyes Fiadnak márkás autót. Melynek csomagtartójába Trabantot tehet. Lányodnak balatoni telket És kelengyét ajándéknak az esküvőre Szüleidnek szőlőt, Vagy gyümölcsöst egy napos hegytetőre, Szeretődnek egy üveg Diort Es igazgyöngyöt, hogy szép és illatos tegyen Magadat pedig ifjúnak, lángésznek, Gazdagnak, szépnek, tekintélyesnek álmodod... Lábad a semmi széléről a jelenbe lógatod, S búzád nagyobb, mint öntudatod. A jővőddel álmodsz és nem a jövővel Pedig lesz jövő, ezt te is jól tudod Es csak a jövőben jöhet el, ha lesz elég tudatod a te nem mindennapi kommunizmusod. no MARTA Szédülés Az erkély mindig keskenyebb, csúszik a korlát kezemben. Mór csak a derekamig, mór csak a combomig, a térdemig ér,.. Alattam a százszemü éjszaka: várakozó fényeivel, hunyorgó házaival, horkolások dörejével a csendben erősödik, és oldalba ver: — VIGYÁZZ! KIESELI HOLDOSI JÓZSEF ■ i Üzenet Virág dobbantotta vonat zakatolta szökőkút csobogta némaság hegedülte reccsenő ág rezegte egy bolond utcán szavalta kátrányhólyag pattogtatta katicabogár kiszámolta forró szól homlokomra irta a nap izzó méhébe vetette a Föld hús folyóiban fürdette egy boszorkány sziklához láncolta harmadik fiú szabadította kismadár tollai közé dugta szarvasok fűzték bogos agancsukra halivás-bódulat-piros szárnyukra szemem látta, fülem hallotta a kezem fogta, orrom beszhrta vérköreimnek átadta a tüdő magának akarta a szív mámorosán esókotto az ÜZENETET hogy vársz: mert nélkülem ez éjszakák dermedt-csönddel beléd harapnak ... ILLÉS ZSUZSA: Szecesszió Zöld kövek alá Sárga iszap alá Fák gyökere közé Bezárt ajtók mögé Patakok vizébe Füstszinü estébe Vándorló hajnalba Cakkos nappalokba Faragott kupába Szétfolyó gúnyába Számyszegett madárba Megtépett rózsába Elképzelt szemekbe Gondtalan fejekbe Hovo rejtettetek Hovo meséltetek Eltékozoltatok Annyi szóvirágot ft i A
