Dunántúli Napló, 1973. december (30. évfolyam, 320-348. szám)

1973-12-02 / 321. szám

tvenie 180 000 szülésre van szükség Népszaporodás és gazdasági helyzet Mint ismeretes, népesedési helyzetünket a születések ala­csony száma jellemzi. Amíg az 1954. évi 223 000 szülés az utób­bi évtizedek maximumát jelen­tette, addig az 1962-bén kiala­kult 12,9%, (132 000 szülés) ha­zai és európai viszonylatban az eddigi legalacsonyabb arány­szám. Igaz, hogy ezt már a következő években némi javulás követte, de ez még mindig lé­nyegesen alatta maradt annak a számnak, amivel népesedési, vagy gazdasági szempontból elégedettek lehetnénk. 100 kereső ~ 100 eltartott Ezeknek a gyors változások­nak és szélsőséges eredmények­nek olyan következményei let­tek, amelyek már nemcsak a szakembereket foglalkoztatták, hanem a közvéleményt is, amely véleményét nagyon sokféle for­mában iqyekezett kifejezésre juttatni. Több érdekes és szen­vedélyes hangú cikket olvashat­tunk a népszaporodás problé­máiról a Dunántúli Naplóban is. Ez az általános érdeklődés érthető, mert hisz olyan kérdés­ről van szó, amely minden­kinek személyes ügye is, de egyben nagyon fontos társadal­mi, állami érdekeket is érint Mive! az 1950-es évek magas (irányszámai jórészt adminisztra­tív eszközöket alkalmazó népe­sedéspolitika hatására alakul­tak ki, a népszaporodás hirte­len növekedése — a társada­lomra és a családra — egya- lánt nagyon sok negatív követ­kezménnyel is járt Amikor ezek általánosan is érezhetőkké vál­tak (egy-két év alatt), a vlsz- «zahatás azonnal bekövetkezett és tulajdonképpen még most is tart Az alacsony népszaponsdős «tddlg, amíg nem érinti a mun­kába lépő vagy munkaképes Korosztályokat, előnyös az egyén számára, de nem hátrányos az liliomnak sem. Régen azokat í z öregeket akik munkájukba! sítek fiatalabb korukban, gyer­mekeik tartották ei. Érdekük volt tehát hogy gyermekeik szüles­senek. A munkából kiöregedet­tek megélhetésének biztosítása ma már nem családi, hanem társadalmi ügy lett. így az egyénnek a több gyermek fel­neveléséhez fűződő közvetlen, anyagi érdeke nem ismerhető fel olyan könnyen, mint akkor. De ha kevesebb a gyermek, az állam is mentesül bölcsődék, óvodák, kulturális és szociális beruházások stb. létesítésének kötelezettsége alól, sőt növel­heti a munkaerők számét is a nem, vagy a keveset szülő nők­kel. így a születések számának csökkenése a csalódon belül az életszínvonal emelésének egyik leghatékonyabb eszköze lehet, az állam számára pedig munka­erőforrós és a termelőberuhá­zások növelésének egyik for­rása. Jórészt a születések alacsony száma miatt alakult, ki 1970-re az az igen kedvező helyzet, hogy 100 keresőre csak kb. 100 eltartott jutott. A gépek hősége? Von azonban ennek a folya­matnak egy másik következmé­nye is. Az 1970. évi népszám­lálás adatai szerint pl. a 40 és 50 év közötti korosztályok né­pesebbek, többen vannak, mint a 10 éven aluliak. Tehát egy idő múlva többen mennek majd nyugdíjba, mint ahányon elő­ször lépnek munkába. Ez pe­dig a népesség korösszetételé­nek gazdaságilag is veszélyes torzulását jelenti, mert ami ma előny, az 10—15 év múlva nagy hátránnyá válik. Akkor már száz dolgozónak százhúsz vagy száz­ötven nem dolgozó személyt kell eltartania. Ez utóbbi eset­ben pl. 25%-kal kell többet produkálnia a társadalomnak ahhoz, hogy tagjai legalább olyan életszínvonalon éljenek, mint jelenleg. Nagyon valószí­nű, hogy nem úgy akarnak majd élni, mint most, hanem jobban; rövidebb ideig dolgoz­ni és többet keresni. De job­ban akarnak élni majd a nyug­díjasok is, akiknek ezt az igé­nyét ki is kell elégíteni, hisz a társadalom saját jövőjét szab­ja meg akkor, amikor az öre­gek sorsáról dönt Sokan azt mondják, hogy a kormegoszlás eltorzulása követ­keztében kieső élőmunkát majd állóeszközökkel helyettesítjük és a gépek fogják biztosítani a munkatermelékenység növeke­dését is. Utalni szeretnék azon­ban arra, hogy az utóbbi évek­ben a nemzeti jövedelemnek 19—22%-át fordítottuk beruhá­zásokra és ennek eredménye­ként évente 5—6%-kal nőtt a munkatermelékenység. A beru­házásoknak ezt az ütemét fo­kozni már nem nagyon lehet, mert akkor megint fel kellene áldoznunk eddigi életszínvona­lunkat, vagy ennek emelését a távolabbi jövő érdekében. így tudomásul kell vennünk, hogy a gépek bősége még hosszú ideig nem biztosíthatja növek­vő anyagi, szociális és kulturális igényeink kielégítéséhez szük­séges eszközöket. A mi éle­tünkben ezt elsősorban az em­beri, a minél termékenyebb em­beri munkával lehet csak meg­teremteni. • Egészséges gyermekku'iusz Mive! a termékenység alaku­lása az utóbbi húsz évben már másodszor vált nemzeti fontos­ságú üggyé, olyan átfogó né­pesedéspolitikai rendszer kidol­gozására volt szükség, amely szerves részét képezi gazdasá­gi és társadalompolitikának és amely biztosíthatja a népes­ség számának lassú, de egyen­letes növekedését. Ehhez éven­te 170—180 ezer szülésre lenne szükség. A már bevezetett in­tézkedések hatása érezhető ugyan, de még nem eléggé eredményes (1972-ben 14 000 gyermek született). A folyama­tosan bevezetésre kerülő intéz­kedések célja az, hogy az egyéni magatartást és a tár­sadalmi érdeket ezen a terü­leten is összhangba hozzák. Egy egészségesebb gyermekkultusz kifejlesztése érdekében kialakí­tott népesedéspolitikánk komp­lex jellegű, mert kitér a házas­ságkötés előtti tanácsadás, ter­hességmegszakítás, szülési se­gély, gyermekgondozás, családi pótlék stb. szabályozására. A tudatformálásnál a szociá­lis-anyagi eszközök igénybe­vételén túlmenően törekszik az erkölcsi nézetek megváltoztatá­sára is. Ezeket a rendelkezéseket a jövőért érzett felelősség sugall­ta. Feltehetően kedvező hatás­sal lesznek népesedési helyze­tünkre és kivívják a közvéle­mény helyeslését Is, mert er­kölcsi, politikai, népi-nemzeti érdekeink és céljaink megvaló­sítására törekszenek. • Dr. Boái István Antal imne, aki nemcsak a képernyőn szerepel jó humor­ral, hanem a magánéletben is nagyon szeret nevetni, nemcsak arról nevezetes, hogy minden viccet először 5 tud (rossz nyelvek szerint ő „szüli” valamennyit), ha­nem arról is, hogy vele min­dig történik valami. Most is van tehát két szto­rija, s az egyik — mi lenne más — „Arany pávás”. E mű­sorban, jól emlékszünk rá. hogy próbálgatta csudálkoz- va, mint aki még sose látott ilyet, a — köcsögdudát, Ta­lán mondanunk sem kell, a kitűnő muzsikus alighanem még ennél különlegesebb hangszerekkel is találkozott hiszen a hangszervilág; élet­hivatása. A néző szerepében, viszont csodálkoznia kellett A műsor másnapján taxiba száll. A sofőr hallgat az utas is. Egyszeresük megszólal a „pilóta”: Antal, maga hall­gasson is! Nekem az ne be­széljen, aki még azt sem hal­lotta, mi fán terem a köcsög­duda!... Hallgattak tehát tovább mindketten. A másik történet a pécsi ifjúsági zenei táborban tör­tént. Stáb, kamera, sok fia­tal muzsikus, vidámság — minden együtt. Antal Imre odalép egy ifjú muzsikushoz; — Hogy érzi magát a tá­borban? — Jól — így a la- feonikus válasz, — És a kol­légák? — Kitűnőek. Értik e dolgukat — És ön mit ját­szik legszíyesebben és milyen hangszerrel? — Focit — mondja a jámbor interjú- alany — centerhalf vagyok ugyanis. De nagyon muziká­lis. Most is egy táborban ed­zőnk, amint látja a zenészek­kel... — Hallása ezek sze­rint már van a magyar lab­darúgó-utánpótlásnak! ★ A vágóasztalon van már, a munka dandárján túljutott a 70 esztendős Vasas Szak­szervezet történetét feldol­gozó műsor. Számos érdekes embert megszólaltat majd, köztük olyan veterán szak- szervezeti tagot is aki már az 1905-ös nagy tüntetésen is résztvett S egy szép mozza­nat a forgatásról: a 92 éves Kiss Hugó nemcsak öreg és ágyhozkötött, már az emlé­kezete is el-elhomályosodik. De amikor a tévések a szak- szervezetről kérdezték, hirte­len világos, tiszta mondatok­kal, minden apróságot és je­lentős eseményt érzékletesen felidézve kezdett el beszélni. Amit mondott, igazi jólérte- sültség volt: történelem. * A közelmúlt históriáját ele­veníti meg Eck T. Imre ren­dező és Horvát János ri­porter hamarosan képernyő­re kerülő kubai riportfilmje. Egy részletét A hét című va­sárnapi politikai műsor né­zői már láthbtták. Erről a filmről és egyéb munkáiról mondja a rendező: Színes kubai domuentumfilmünket odakint már szép sikerrel ve­títették a forradalom évfor­dulóján. Most újabb 26 (!) kópiát kértek a kubaiak. A magyar „változat” is elké­szült, reméljük rövidesen né­zőink is láthatják többek kö­zött Fidel Castro egykori partraszállásának helyszínét, a sok érdekes embert, akivel szót váltottunk, a tájat, a ku­bai táncot, népművészetet.« Az utolsó simításokat vé­gezzük egy másik munkán: Őszi verőfényben című fil­münk egy Baranya megyei szociális otthon igencsak te­vékeny idős lakóit látogatja meg, akik egy kitűnő pszU chológusnő hatására valósá­gos műhellyé varázsolták környezetüket Gyönyörű nép- művészeti tárgyakat készíte­nek: mindenki sző, fon, varr vagy subaszőnyeget készít. Valahogy kifognak tehát az öregségen ... Harmadik filmem még „csecsemőkorú”: épp a mi­nap tartottunk helyszíni szem­lét a Margitszigeten. Ennek 100 esztendős történetét kí­vánjuk feleleveníteni ugyanis — 30 percben. Nádor főmé* Milyen lesz az Ifjúság Háza? Avatás egy év múlva A Pécsi Ifjúság Háza ter­veit ismertette a Doktor Sán­dor Művelődési Központban Tillai Ernő építész-tervező és Vida Gyula belsőépítész. Az Ifjúság Háza a Jókai és a Szalai utca találkozásánál, az egykori Tüzép helyén épül. A földmunkák már folynak ez év áprilisa, májusa óta. Az új létesítmény átadásának várható időpontja 1974. ok­tóber 31. A beruházás teljes költsége több mint 19 millió forint. Pécs megyei város Ta­nácsa hozzájárulása hétmil­lió forint. A Baranya megyei Tanács ugyanennyi összeg­gel járult hozzá az Ifjúság Háza létesítéséhez. A KISZ KB támogatása pedig 5,2 millió forint. A kivitelező a Baranya megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. Az L-alakú épület homlok­zati része közel negyven mé­ter, hossza pedig megközelí­ti az ötven métert. A homlok­zatot a tervek szerint pirográ- nít borítja majd, valamint alumínium lécekből készült dekoráció. A főbejárat ke­ret nélküli és több üvegezett ajtóból áll. Az alsó szinten ruhatárral ellátott előcsarnok fogadja maid a vendégeket. Ebből nyílik a vetélkedők megren­dezésére és előadások meg­tartására alkalmas klub. Mintegy 120 személy töltheti itt szabad idejét. Ugvancsak az alsó szinten található a jótékszoba, a tévé-terem. A több mint háromszáz szemé­lyes nagyteremben színpad is lesz. A színpad mellett he­lyezkedik el az öltöző, a dísz­letraktár. A második szinten előtér készül, könyvtár, könyvköl­csönző, valamint a moziveti- tő-helyiség. Az öt szakköri szobában fog működni töb­bek között a képzőművészeti, a modellező és a fotószakkör. A fotószakkör szobájához egy fotólabor is csatlakozik. Az épület belső kialakítá­sánál az oldalfalakat diófa- utánzatú tapétával, a meny- nyezetet pedig fenyőfadesz­kával fogják borítani. Egy öregasszony élete Hír; Barenyq megyében ex elmúlt évben 1» gondoréné 330 magányai és beteg öregembert ápolt és segített. A látogatások sxáma 11 £22 volt. Pécsett kilenc gondolónő 297 öregembert keresett tel és segített rendszere­sen, s ex köze! 9 ezer látogatást jelentett Ha nem fúj és nem esik, az ajtó kéttenyérnyire mindig nyit­va áll. Talán, hogy bejöjjön a friss levegő, talán, hogy behal- lassék valami kis zaj, ta­lán azért, hogy véletlenül se higgye, aki erre vetődik, hogy senki sincs otthon, üres a ház. Az előszobában ülünk, itt van a pokróccal letakart heve­rő. Felette egy bajszos, jóállá­sú katona — nem lehet nem észrevenni. Annus néni mintha csak er­re várna, szeme elhomályosul. — Derék ember volt, s na­gyon jó. Még azt se mondta nekem soha, hogy nem igaz ... A seprűnyéllel kitámasztóit ajtón benéz Gyuri, a kakas, a belső szobában megpattan a szekrény, Talán a szú. Keszli Péterné harminckilenc éves volt, amikor egyedül ma­radt, s most nyolcvanegy éves. * Hársfa utca 5, Gőrcsöny, A régiek még emlékeznek rá, hogy az első háború után jött a faluba egy kovácsmester. Vályogot vetett, vasalásokat kalapált, bontott ajtókat, abla­kokat vett, s aztán végül épí­tett egy kis házat — műhellyé! az elején. Az országúitól vagy húsz méterrel beljebb van ez a ház, egy kis korhadt tahidon kell megközelíteni. Diófa, fe­hér falak, pókhálós, bedeszká- zott ablakok. A nénike öl a heverőn, fület, ha szekér, vagy autó megy az úton, vagy ha összerezzenek aj­taja előtt a baromfiak, s ez "szinte minden, ami a kint! vi­lághoz köti. 01, két keze az ölében, s néz) a lábait, melyeket vastag védő­kötés takar. Régebben még me­sélt a lábairól, a tenyérnyi se­bekről, a maró, lültető fájdalom­ról, a vérfolyásokról, szédülések­ről, most már azonban csak ritkán szól ilyesmiről. Csak ül, hallgat­ja a vendég szavát, s mosolyog. Aki betéved ide, az nem szo- morkodni akar. , A fényképeket nézegetjük, a barna papíron megőrzött teg­napi arcokat — Magyaregregyiek voltunk, apám napszámos, de azért volt miben elmenni a fényképész­hez. Tizennyolc éves. Könnyű kis kartonruha, fehér gallérral, vá­rosiason rövidre vágott frizura. Szelíd, szép szemek. Egy kis­lány, aki még azt hiszi, az & élete másmilyen lehet. Egy kis­lány, aki még azt hiszi, őt el­kerüli majd a baj. Egy kislány, aki megfogadta, hogy ő már értelmesebben, okosabban é) majd ... Gyuri megint benéz, s dühö­sen rámkiált A néniké megfenyegeti, egy pillanatra úgy tűnik, megvidá- mította ez a féítékenykedő kis állat, de végülis ez a kis in­termezzo is csak a szomorúság­ra ok. — Valamikor volt itt minden, malac is, baromfi is, de most már csak öt tyúkom van... * Néha a sírásig nekikeseredik, máskor meg mindenkinek sze­retne valami szépet mondani, mindenkinek szeretné megfogni a kezét, mert végülis ő egy sze­rencsés ember. Megint a fényképek. ő Magdi. Védőnő — a laká­ja volt Ez itt Agika, ő a kis Magdi — Magdi lányai. Jönnek, körül­csókolják, csivítelnek, meséinek, mi volt az iskolában, miért po­rolt megint anya — s ilyenkor még a lába se fáj. S aztán itt van Sanyi, a pos­tás. — Egyszer jött, s azt mond­ja: Nyanya, keil venni egy mo­sógépet ... — Nekem? — Hát persze, dolgozzon csak az maga helyett... — És mennyi lenne? — Hát ezer felett Na, jő. Ráálltam, Mondtam is mindjárt; >— Á nyugdíjat ne te add ide, aztán majd kiegészítem. Hát így lett mosógépem. — És a napi bevásárlások? ■— Minden reggel jön Irénke, a gondozónő. Hozza a tejet, az öt zsemlyét. Hetente fel is mos, s mindig kérdezi: keil-e vala­mi? — Itt van a szociális otthon, majdnem szemben ... — Oda én nem megyek! De barátom ott is van, Acsádi Ju­liska például. Ö gyakran jön; beszélgetünk, aztán főzőcské- zünk. Juliska vegetát hoz, s ha­mar csinál egy kis levest. Kap­nak enni, persze hogy kapnak az otthonban, de amit az em­ber maga főz, az egészen más,.. * Egyszóval: ha virradni kezd, akkor már nincs baj. A reggel mindig ígér valamit Ha esik, ha fúj — Irénke jön, hozza a zsemlyéket, a tejet, s persze a legfontosabb híre­ket is. De az éjszakák rettenetesek. A repedezett mennyezet ar­cokat formál, egyszervolt törté­neteket, s ezek az arcok, tör­ténetek szinte kivétel nélkül mindig szomorúak. A kislányuk négyéves volt, amikor meghalt. Négy nap alatt, diftériában. Aztán a fér­je. Haslövéssel jött haza a frontról, nyomorékként. Valahol Szerbiában történt, még a há­ború elején. Ami tegnap volt, az gyakran kimegy a fejéből, de ami régi, azt őrzi az emlé­kezete, sőt mint hogy ha az idő múlásával még tisztulna, élesed­ne is a sok régi kép. 1921-ben jöttek Görcsönybe. Hajnaltól éjszakáig dolgoztak, hogy meglegyen a ház; férje szenvedett, de közben art mon­dogatta: meglásd, meggyógyu­lok, ha kész a munka — s ezek a szavak ma is « fülébe csen­genek. Meg a doktor űré, aki an­nakidején, amikor özvegyen maradt, azt mondta: — Eljön a Zöldkeresztbe ta­karítani, fűteni, s akkor nem lesz rászorulva senkire... Huszonhárom évig dolgozóit az egészségházban. — Most nemrégiben emelték a nyugdíjamat, mert ipari mun­kásnak vettek — mondja, s a fájós lábával indulna is, hogy mutassa a fizetési cédulát. — Először 666 forintot kaptam, most meg 950-et, mert nemcsak' takarítottam, de a kazánt is én fűtöttem, meg a villanymotoro­kat is én kezeltem ... Ceruzát fogunk, papírt — csi­náljunk egy kis számvetést. — A villany? — 80—90 forint havonta. — Az élelem? — Az látja sok, egyre több ... Talán a fele nyugdíj... — Ruha? — Évek óta nem veszek. — Tüzelő? — Az se olcsó, most vettem például hat mázsa fát, a tsz segített, csak éppen nincs, oki összevágja ... — Tehát úgy-ahogy elég a pénz... — Igen, csak hogy nekem már arra is gondolnom kell. hogy a temetés se olcsó ... * Meg kell nézni a házat, a belső szobát is — mert ha nyo­morék is az ember, azért csak rendet csinál. Van kályha, és van tüzelő. Szakajtóban tojás. Dió — nem is kevés. Igaz, van egér is — a nyitott ajtón át beszemtelenkednek. A múlt héten négyet fogott — a két csapda most is készenlét­ben áll. Egy deszkalap, egy kis- lábas — feltámasztva egy fél dióval. Éjszaka nemegyszer hall­ja, hogy jön az egér. motoz, s aztán lecsapódik a lábas. Ilyen­kor furcsamód arra gondol, no lám, most nem vagyok egyedül, itt van egy másik kis élet Is a házban, s ilyenkor mintha rövidebb lenne az éjszaka is ... Békés Sándor eh vasárnapi! M6UI KLET á %

Next

/
Oldalképek
Tartalom