Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)
1973-11-09 / 298. szám
TV73. november 9, DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Egyéni vagy csoportos bérezés? Az én szalagom... Nemrég egy közgazdász-fejjel gondolkodó, útépítő főmérnök szervezési javaslatait ismertettem. Egészen röviden arról volt szó, hogy nem szükséges mindjárt egy művezetőt állítani oda, ahol egy előmunkás is elboldogul, és Hogy — ahol lehet — vezessük be a csoportos bérezési rendszert, vagyis egy-egy munkafolyamatra állapítsák meg a kifizethető bért és a munkában résztvevők valamennyien azonos érdekeltségi rendszerben dolgozzanak. Njm sokkal utána felkeresett egy darus az ércbányászoktól, neki is volna mondanivalója a csoportos bérezésről. Valaha műszaki vezető volt, konfekció-szalagokat szervezett, időközben azonban, nem ő tehet róla, a vállalat tönkrement, mert termékei nem kellettek a piacnak. Egy kiadós délutáni beszélgetés során kifejtette, hogyan képzel el egy termelő szalagot, amelyhez megfelelő érdekeltségi rendszerrel mindenki oda kapcsolható, aki valamit lendíteni tud a szalagon. Ui rendező erő Az egyéni bérezésnél az ember csók önmagával törődik: minél lazább és könnyen túlteljesíthető legyen a norma. Hogy szalag-szomszéd mit csinál, az az ő dolga. Ám más a helyzet a csoportos bérezésnél. Itt a mintadarab, ennyi és enV- nyi perc kell az elkészítéséhez, ennyit kell a szalagnak naponta elkészíteni, ennyi és ennyi a kifizethető bér érte. Ez a 100 százalék, ha több jön le a szalagról, több a bér. Mi történik most? A szalagnál ülők időnként felkapják a fejüket és kitekintenek a szalag végére, ahol egy táblácskán megjelenik, mennyi futott le eddig a szalagról. Aztán félszemmel a szomszédokra pillantanak, vajon mindenki egyformán töri-e magát. Egyesek közben észreveszik, eddig felesleges mozdulótokat is csináltak; még egy munkamenet is belefér az ideiükbe. Néhányon helyet cserélnek, mert így gyorsabban megy. Sokan még hazafelé menet is azon törik a fejüket, hogyan lehetne még néhány termelő percet elcsípni. Egyszóval megjelenik egy új rendező erő: a csoportos érdekeltség a munka jobb megszervezésére. A szalag a képességek és a szorgalmak szerint rendeződik, ha tetszik, feszesedig A csoportérdek a minőségre is lobban vigyáz, hiszen aki a szalagban rossz minőséget ad tovább, el lehet készülve arra, hogy szomszédjától visz- | szakapja. Együtt é'ni a sza'aggal A művezetőnek akkor lesz vastagabb a borítékja, ha a szalagok , teljesítménye a százszázalék fölött iár. Vagyis nagyon oda kell figyelnie a szalagokra. Fényképeznie kell. Ki mire képes, kinek-kínek mennyi a teljesítménye? Ha valaki megbetegszik a szalagból, akkor a „95 százalékos" helyére nem tesz egy „110 százalékost”. Jön egy új munka, amely korábban már futott, csak visszakeres dossziéjában, ennél a terméknél kinek-kinek a szalag melyik helyén volt a legmagasabb teljesítménye, s már át is j lehet rendezni a szalagot. És dönt 'a bértöbbletek szétosztó- j sáról, ha a szalag túlteljesítet- j te a normát. Persze nem önké- I nyesen, hanem az órabér-be- \ sorolások alapján. Mindebbe | magát a szalagot is be lenet vonni, egy — a szalag, tagjai- i bál alakult — bérbizottság javaslatai alapján. De jobban együtt élhetné- I nek a szalaggal a műszakiak is. Fejlesztés. Közösen lehet számolni, megéri-e, avagy sem? Ide gépet állítanánk be, ennyi a költsége, mondják a műszakiak. Felveszünk még két embert, ezt a munkát azok is elvégzik, s így olcsóbban jövünk ki, számolnak a dolgozók. Akinek pedig valami jó ötlete van — legyen az technikus, legyen az munkás — részesüljön annak hasznából. Egy parányi műszaki újítás a gépen, néhány forint megtakarítás a költségekben, akkor ezek a forintok j mondjuk egy éven át annak j jussanak, aki kiötölte. j Kérés né'kü zsírozzák Ahol gépek vannak, ott terv- i szerű megelőző karbantartás is van. Manapság még többnyire J inkább hibaelhárítás. Ha lerob- f ban a gép, rohangálnak' alkatrészért. A tmk-műszerészeket. is ! be kell vonni a szalag érdekeltségi körébe. Há egy gép amortizálódott, vagy kczkele- I tűbb kifejezéssel élve nullára futott, és továbbra is dolgozik, hasznot hajt, ekkor ez a haszon ne csak a vállalaté legyen, de osztozzon azokkal, akik a gépet munka közben megkímélték, de azokkal is, akik a gépet kiválóan karbantartották. Mindjárt lesz érdekeltség, hogy menjen az a szalag. Kérés nélkül zsírozzák a gépeket. És mindig akkor jelennek meg a tmk-műszerészek, amikor még nincs baj, csak éppen holnap lehet. Vagyis ők is együtt élnek a szalaggal. Lehet, hogy az egész túl egyszerűnek tűnik, s egyes részjet- kérdésekben nyitott kapukat döngetünk, a javaslat más részei szabályzókba ütköznek. Am a gondolat az érdekes: csoportos érdekeltséget a szalagokon, s ahol lehet, egy-egy munkafolyamat végzői között. Mert hogy is szokott lenni? Hányszor és hányszor azonos a cél, s az egyes emberek tevékenysége mégsem kapcsolódik harmonikusan egymásba. Itt még nagyon sok a tartalékunk. Miklósvári Zoltán Négyszázezerből másfél millió Az 508-asok dicsősége Új helyen, öreg épületben a Yörös Vándorzászió Hogyan lehet négyszázezer forintból másfélmilliót csinálni? Tulajdonképpen egyszerű a dolog, csak kérni kell a gyerekek segítségét. A gyerekekét, akik megértették, hogy az a négy- százezer 'az ő javukat szolgálja, és megértették a KISZ KB felhívását is — így azután igazán „nem volt nehéz" majd négyszeresére növelni a négyszáz- ezret. Ezt az összeget ugyanis kapták a pécsi 508-as Ipari Szakmunkásképző Intézet tanárai és tanulói — mármint a négyszázezret —'a többit pedig adták ... Egyébként ez jellemző az Intézményre: úgy kértek, hogy nemcsak a markukat tartották — mindjárt hozzátették azt is, Húsz év óta először Lányok esztergapad melleit „Nem fogunk lemaradni“ Volt aki ide készült, volt akit a „ha jobb nincs . . ." beletörődése irányított ide. Végül is elkezdték, egyelőre heten. Húsz év óta először ismét lányok is tanulják az esztergályos szakmát. Többségüknek nemcsak a környezetük előítéletével — „hát micsoda dolog, nem nőnek való ez" — hanem saját maguk idegenkedésével is meg keilett küzdeni, amíg eljutottak odáig, hogy az 500-as Szakmunkás- képző Intézet esztergályos tanulói lettek. Ferenczi Irén eleinte sokat sír- dogált, sokmindent nehéz volt megszokni. Bolyból jött, s most a kollégium lakója, — Fodrász, vagy élelmiszer eladó szerettem volna lenni. Egyik sem sikerült. A többi közül, amit ajánlottak, az eszter- gályosságot választottam. Hát... mit is mondjak .. . Eleinte nem könnyű, meg nem éppen tistza munka .. . Szó ami szó, a kék munkaruhában, pöttyös kendőben nem lehet 'divatozni. Persze más is volt, ami elindította azokat a bizonyos könnyeket. — Jó itt a kollégiumban, tényleg. Csak hiányzik a szülői ház. Aztán a barátnőm, szintén bólyi, itthagyta az iskolát és hazament a konfekcióüzembe dolgozni. Én is menni akartam, de édesapám azt mondta, hogy amíg nincs szakmám, erről szó j sem lehet A bátyja idén végez az 506- os intézetben, hót Irénnek sem szabad lemaradni. A szavai mögött ott bujkál az ígéret: | nem is fog. " — Az első munka, egy hat- lapfejű csavar palástjának ol- dalazása volt. Hármast kaptam, mert nem sikerült elég finomra munkálni a felületet. Legközelebb biztosan jobban sikerül, . . A lányok először nem az esztergálásban, hanem a taka- | rításban remekeltek — mondja Kecskés József, a tanműhely vezetője. — Akkor kerültek ide, amikor költözködtünk a Szalai András utcából Később bebizo nyitották, hogy a gép mellett sem vallanak széqyent. A fiúk némi előnyben voltak, hiszen többségüknek nem volt újdonság a villáskulcs, vagy a kalapács. Ma már viszont állíthatom, hogy nincs közöttük semmilyen különbség. Az iskála felkészülten várta a lányokat. A réqi 80 fős fiúkollégiumot átalakították, úgy, hogy az most hatvan leánytanulónak nyújt otthont. (Ez a szó, hangulati értelmében is használhogy ezekkel a markokkal mit tudnak segíteni ők maguk. A külső szemlélődő legfeljebb annyit vett észre: a pécsi. Szigeti úti szakmunkásképző iskola avítt épülete megújhodott, méltó szemközti szomszédjává lett az orvosegyetem elméleti tömbjének. A külső szemlélő ezt megnyugodva tudomásul veszi, annyit azonban még érdemes hozzátenni: a külcsín sem változhatott volna meg a gyerekek — a szakmunkásképzőbe járó fiatalok, a segítőkész vállalatok, intézmények — kézzelfogható, és forintokban nagyon is mérhető közreműködése nélkül... — Nem az a legfóntosabb, hogy milyen öregek az iskola falai, inkább az, hogy kik járnak ezek közé a falak közé — fogalmazott Mátrai Károly, az 508-as intézet igazgatója. S nemcsak a külcsín a bizonyíték: ebbe az iskolába jártak, vagy járnak azok a diákok, akik több megyei és országos versenyen, szakmai, kulturális, politikai és sportvetélkedőkön igen kiváló eredményeket értek el. Nyilván annak is szerepe van ezeknek — s nemcsak ezeknek — az eredményeknek elérésében, hogy ebben az iskolában már korábban is „ellesték” a vertikális KISZ-szervezet felépítését Hivatalosan ugyan csak szeptembertől működik az iskolában ez, az érdeklődési köröknek, beállítottságnak az életkortól függetlenül igen tág teret adó KISZ-szervezet — próbaképpen ők már majd három esztendeje ennek a szervezeti felépítésnek megfelelően dolgoznak... — Eleinte furcsa volt. Az elsőévesek csak nagy ritkán szólaltak meg egy-egy harmadéve* jelenlétében. Most már vitatkoznak is — elsősorban persze politikai, világnézeti kérdéseken — mondja Kovacsevtcs Pál, az intézet KISZ-titkára. Erős a diák-önkormányzat — és valóban önkormányzat —, a | fiatalok tizenöt szakkörben és érdeklődési körben találják meg a nekik legjobban megfelelő helyet. És ha a gyár, műhely, üzem KISZ-szervezetében érzik jobban magukat, oda is nyitva az út... Hangulatos, „mindent magunk csináltunk" ifjúsági klub az intézet alagsorában. Valamikor szenespince gyanánt szolgált, már ahogy szolgált. — Csak ezeket a salétromfoltokat nem tudjuk eltüntetni — mondja az intézet igazgatója —, akárhányszor vakolunk mégis előjön. De ha lehetnem ezt is megoldanák a gyerekek ... Az öreg iskola — bármennyire is szebb lett kívülről — inkább belül mutat. A tanárok és a gyerekek közös igyekezetéből, — szó nélkül kimondva, szemmel láthatólag bizonyítva azt hogy „ez az iskola a miénk", ható.) Azért is lett hússzal kevesebb a férőhelyek száma, mert az átalakítás egészségügyi, higiéniai követelményeknek is eleget tett. A szobákba kétajtós szekrények, szőnyegek, új függönyök kerültek. Vajda Zoltán, igazgatóhelyettes érthető büszkeséggel mutogatja a szobákat. — Az esztergályos tanuló lányok a kollégiumi felvételnél előnyben részesülnek, egy hónapra a kollégiumi díj hetven forint. Akinek valamelyik tantárgy nehezebben megy, korrepetáláson vehet részt, amelyet vagy szaktanár, vagy pedig egy tanárképző főiskolás vezet. Ahogy a lányok elmondták, erre időnként szükség is van, mert nem mindenkinek meqy jól a technológia, vagy a kémia. Amikor kijöttek az osztályteremből, a fiúk ezt súgták ,,útra- valóul’: aztán nehogy rosszat mondjatok rólunk. Éppen fizika óra volt, onnan hívták ki Bogár Terit és Vas Évát. Allítólaq nem ez a kis „lógás" az oka a jókedvüknek. Azt mondják, ők mindig ilyenek. Bogár Teri kétszer is kiigazít. Először meqkér, hoqy Zsuzsának szólítsam, mert mindenki így hívja, aztán szépen meghatározza a jókedv és a viccelődés határait is. — A műhelyben nagyon komolyan kell viselkedni. Nem egyszerű szabály ez, a munkára oda kell figyelni. Ha jól akarja valaki csinálni, akkor nem is törődhet mással, Teri — azaz most már maradjon Zsuzsa — Keresztespusztán lakik. Kereskedelmi tanuló akart lenni. A történet már ismerős: ő is-az esztergapad mellett kötött ki. — Eleinte sírtam. A falubeliek azt mondták, hogy micsoda do- loq az, lánynak esztergályozni. Először elméletben ismerkedtünk a géppel, s közben alíq vártam, hoqy dolgozhassak rajta. Most már én mesélem Keresztespusztán, hogy milyen érdekes ez. Méq azt is bizonygatni kell, hogy nem hazugság a 380 forint ösztöndíj. A bátyám másodéves karosszérialakatos tanuló, ő kétszázharmincat kap. Jól ion a pénz is, mert egy vagyont el tudnék költeni túrósbuktára, de azért a munka tetszik legjobban. — Azért a múltkor elsírtad < magad — kuncog Éva. —1 Na igen, mert rossz jegyet kaptam az egyik munkámra. Vívódom magamban, talán . tapintatlanság lenne, de győz a kíváncsiság: —* Milyen volt az a rossz jegy? — Négyes ... Én ötöst szerettem volna. Meglépő a válasz, de egy biztos: ezek g lányok nem pózolnak. Vas Éva szülei például azt szerették volna, hogy lányuk Szentlőrincre menjen sütőipari tanulónak. Ő határozottan ezt választotta. Eleinte nekik sem volt köny- nyű. Egyiküknek a válla, a másiknak a tenyere fájdult meg az első napokban. De ki törődik ezzel, amikor egy ormótlan vasdarab a kezük alatt formálódik csavarrá, csapszeggé? — A fiúk rendesek — mondják — ha valamit megkérdezünk tőlük, szívesen segítenek. Most még van, amit jobban tudnak. — Ezt a „most még”-et nagyon kihangsúlyozzák. Mögötte van a szándék: „nem fogunk -lemaradni!’’ Kuruc* Gyula Autóparkoló épül a házasságkötő teremmel szemben Felújítják a Hunyadi út alsó szakaszát Csapadékvíz elvezető csatornát, vízvezetéket építenek a Hunyadi úton, majd felújítják az út alsó szakaszának tönkrement aszfaltburkolatát A Hunyadi út alatt húzódik ugyan szennyvíz- csatorna, de nem megoldott a felszíni csapadék, a háztetőkről, udvarokról folyó vizek elvezető- | se, ezért a Városi Tanács úgy ! határozott, hogy „megfogják” a | felszíni vizeket és bevezetik a j meglévő csatornahálózatba. A csatornaépítési munkák j előtt a Pécsi Vízmű a Hunyadi j út keleti oldalán új nyomóveze- j téket helyez el, amelynek munkálatait már megkezdték. Ezt követően folyamatosan bekötik j a csapadékvíz-elvezetőket. Ha i az idő engedi, a Baranya me- j gyei Állami Építőipari Vállalat az év végére befejezi a munkát, ha azonban közbeszól a j tél, a felvágásokat feltöltik, de az aszfaltszőnyeg kora tavaszra marad. A víznyomóvezetek mór megkezdett építési munkálataival egyidőben — s a Széchenyi tér északi részének lezárása miatt is — a Hunyadi út Széchenyi tér—Káptalan utca közti szakaszát észak felé egyirányúsítot- tók, s az útépítés befejeztéig marad is ez. a forgalmi rend A városközpontot a Mecsekről jövet a Káptalan utcán és a Janus Pannonius utcán át lehet megközelíteni. A Széchenyi tér Aradi vértanúk útja közti szakaszt egyébként a Széchenyi téren és a Hunyadi út felső szakaszán jól bevált érdesített felületű aszfalttal látják el. Az útfelújítás során a Boldogság Házával szemben — a múzeum épülete melletti zöld sáv igénybevételével — autóparkolót alakítanak ki a házasságkötő terem körüli parkolás lészben megoldására. Értékes leletek a siklósi várban A helyreállított siklósi várat évente százezrek keresik fel, A szemlélők közül azonban kevesen tudták, hogy a vártól délre fekvő kolostor mögött értékes leleteket rejt a föld. Sándor Mária régész vezetésével ez év nyarán kezdődtek meg az ásqtások, s négyméteres földréteg alól j hamarosan előkerültek a Pe- rényi-bástya eddig ismeretlen ! részei. A meglelt dokumentumok egyértelműen szólnak j arról, hogy a XVI. században emelt építmény a vár elő- ! védműveként szolgált. A falak szinte teljes épségben ke- 1 rültek elő a rájuk nehezedő I föld alól. A szakembere^ a I tégla alakú bástyán érdekes falkiszögelléseket is felfedeztek, ebből arra következtetnek, hogy a bástya felső részén gyilokjáró szaladt körbe, s ennek fapilléreit tartották a falkiszögellések. A törökök Siklóson is áldoztak a fürdőkultusznak. A básKazamatarendszer a Perényi-bástya alatt tya északkeleti részén ugyanis az ásatások során egy ki. boltozott falú alagút került elő, mely minden valószínűség szerint a közeli fürdőhöz vezetett. A fürdő létezésérői még a múlt századból származó dokumentumok Is szólnak — valószínűleg a mai Vízmű területén fekszik. Az alagút — melyből eddig húsz métert tártak fel a szakembe rek — érdekessége a körben- futó. csigalépcső, mely ugyancsak alig károsodott az e1- múlt évszázadok alatt. A Perényi-bástya azonban további meglepetésekkel szolgált. Területén — melyet az egykori ferences szerzetesek függőkertnek töltötték fel — most egy kazamatarendszer került elő. Valószínűleg ezt is a törökök építették, s a kétszintes kazamata felső nyílásai a környező síkságra néztek. A régészek ma még nem tudnak választ adni aria, vajon miért csak az egyik fal alatt húzódik ez a rendszer. A védinű bővítésénél használták valószínűleg azt a háromméteres átmérőjű mészégető kemencét, melyre véletlenül bukkantak az ásatást végző szakemberek. Hogy milyen korból származik — eddig nem derült ki. Az ásatások tavasszal folytatódnak, a megmaradt bástyafalak konzerválását azonban még a tél beállta előtt megkezdik az OMF Pécsi Építésvezetőségének dolgozói.
