Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-31 / 290. szám

I f»T3. október 3t. DUNANTOll NAPIO Azt tettük, amit kettelt! Tizenkét pedagóguslakás Sásdon 80—100 ezer jorinttcH olcsóbbak, mint az OTP-iakasok Küzdelem a „tonorbumsi" ei en — Tanács és isko a össze ogása Naponta négyezer tanár és j tanárnő ül fel vonatra, buszra j Magyarországon és utazik ki a* községi iskolákba. Aztán dél­után vissza a csendből a zson- gító városba, közülük nem egy talán a másnap reggelig tartó felejtés makacs szándékával. A négyezerből hány hiszi magát mártírnak? Hány néz kj közöm­bös tekintettel a busz, a vO 'Ct ablakán? Mennyi a számíió, hogy ,,no majd beszélünk vala­kivel és akkor vége a napi bum- lizásnak?" — Ki tudja a le;ki megoszlás arányait! Fgy tény: a négyezerből közel háromszáz tanítja a falvak gyermekeit. Reggel nyolctól délután va'o- hányig. A mindennapos együtt- lét a faluvilágban, at napi ta­lálkozás lehetősége a szülőkkel, a régi, csendes „mindenki ismer mindenkit” hangulatú falusi tanító—gyerek kapcsolat az ő számukra távol van, vala­hol a falun lakó kollégák elbe­szélései, mondatfoszlányai mö­gött. A négyezer magyar „bumlizó” nevelő számát csappantották most tizenkettővel Sásdon. Nem vizsgálgatták a „bumlizás” jo­gos vagy alaptalan okainak fendszerét, hanem lakást épí­tettek 12 pedagógusnak. A já­rási székhely iskolájában, ahol 620 gyereket oktat-nevel 42 pe­dagógus, a közel két évtizede igazgató Nyári Gyula mondja: - Nem állítom, hogy mind a tizenketten áronnál elmentek volna az iskolától, sőt, ilyesmit egyenesen senki sem mondott. De ismerjük az életet! „Mind a tizenkettőnek ilyen-olyan lakosa volt, főleg régies falusi szolgá­lati lakás, amelyből könnyű szívvel lehet kiköltözni, városba vágyakozni. — Most 56 négyzetméteres két Szobás öröklakásokat kaplak parkettázott szobákkal, beépí­tett olajkályhával, gáztűzheiy- lyel, közművesítve. — Mennyiért? — Valamennyi híján kétszáz­ezerért. De tudja, ez mit |e- lent? - Körülbelül 80—100 ezer­rel kevesebbet, mint amennybe az OTP öröklakások itt Sásdon kerülnek. És 35 évi részletre. De megkapták a gyerekek után já­ró kedvezményt is, tehát ha két gyerekük van, akkor 60 ezer fo­rinttal kevesebbet kell fizetniük. • Alig két hete mondták meg a jó hírt a tizenkét pedagógus­nak. Kellemes, derűs percek. „Nem igaz!" Aztán: „Mégis igaz!” „Ugye érdemes volt..." Nyugodt a tizenkét nevelő, nyu­godt a tanács, a pártszervezet, a járásnál is azok és nyugodt több ezer szülő: — maradnak a jó nevelők, itt és délutánonként is, esténként is közöttük. — Hogy sikerült? — kérdeztük Szilágyi Mihálytól, a községi ta­nács elnökétől. A válasz lakoni- kus és igaz; — Azt tettük, amit kellett! — Tizenkét pedagóguslakás egy faluban, mégis egyedülálló. Megéri részletezni! — Én 1967-ben kerültem a ta­nácshoz azóta évente körűibe­Min dolgozik Tüskés Tibor? Hosszabb időn át csak folyó­iratokban olvashattunk írásai­ból, a hetekben, illetve a na­pokban két kötete is megjelent a kirakatokban: a Nyár, erdő, kakukk című baranyai útirajz gyűjtemény és az ,Jsy élt"- sorozatban kiadott Zrínyi-kötete. Mindkettőre kritikánkban majd visszatérünk. Az írók, általában az alkotók munkája azonban nem hason­latos ama bibliai példázathoz, midőn „Be van fejezve a nofey mű ... A gép forog, az alkotó pihen ..Hiszen az író egy* egy jó, lendületes alkotó idő­szakában több művén is dol­gozik, Tüskés Tibor is miközben Nyár, efdő, kakukk kötetének nyomdai korrektúráját végezte, két újabb köteten is munkál­kodott, és ezeken dolgozik ma is. De erről szóljon ő maga: — A Panoráma Kiadónak készítem az Abaliget—Oifű útikönyvet, amely 1974-ben je­lenik meg. Az útikönyv-írás fel­adata nem egyfajta sablont je­lent számomra, hanem a mű­fajnak g modernebb megjeleni-^ tését. Újat szeretnék nyújtani abban, amihez másként nem­igen jut hozzá Baranya vendé­ge: abban, hoqy természeti szépségein és kincsein túl van ennek a környéknek történelme és nagyon is sajátos népélete; szokásvilága, népzenéje, nép­művészete. Veszteséq lenne to­vábbra is kihagynunk azt a le­hetőséget, hogy találkozzék mind­ezzel az, aki az asztmáját sze­retné kúrálni az abaligeti bar­langban, Nem szociográfia, nem is ilyen igénnyel , íródik ez a mű, szeretnék benne azonban rávilágítani mindarra a mai ér­tékre, ami körülveszi az embe­reket és az ideérkezőket. — A másik mű szociográfia — Pécsről, a Magyarország fel­fedezése sorozatba készül. Át­fogó igényű, nagyobb lélegzetű munka, kb. 350 gépelt oldal terjedelemben. Több, mint a kétharmadával elkészültem, las­san a végéhez közeledem. Szi­gorú és következetes szerkezete van: nem esszékötet lesz, mint a Vallomások a városról és nem riport könyv, bár eszközei­ben a riportot is felhasználom. Ebben a szociográfiában a mű­faj Erdei Ferenc által művelt formáját szeretném követni. Rá­világítva az urbanizáció mai jellegzetes problémáira: az életforma-váltás, a vidékről Pécsre áramlás, az ipari szer­kezet alakulásának jelenségeire, a munkások és a különböző társadalmi rétegekben az em­berek életformájának alakulá­sára. összefügg mindez Pécs „hízá­sával”, az új városrészek kiala­kulásával, a közlekedés nehéz­ségeivel, a városi erkölcs jel­legzetes vonósaival és formá­lódásával. Nemrégen fejeztem be éppen ezt a fejezetet, — Szó esik ebben a szociog­ráfiában Pécs város régi „fé­nyéről”, amely a szénbányá­szatból adódott, és ennek mai problémáiról. Ebben és a mű minden fejezetében olapvető céfom: szembenézni azzal, ami van; tudatosítani a mai való­ságot. Statisztikákat mondani és ezen keresztül megfogalmazva hitelesíteni a szubjektív benyo­másokat. Elmondani mindazt, ami hibánk és belőle mások is tanulhatnak, és azt.is, amiben utolérhetetlen ez a város .. „ Az ÉPFU Mohácsi Kirendeltsége azonnali felvételre keres — GÉPKOCSIVEZETŐKET, — RAKODÓMUNKASOKAT ÉS — KARBANTARTÓ SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet a kirendeltség Budapesti úti telephelyén, ___________ t______— -------——­lül huszonöt magánház épült Sásdon, de az állami alkalma­zottaknak 1945 óta talán össze­sen három. És hát a pedagógu­sok is állami alkalmazottak. A párthatározat után elkezdtünk gondolkodni azon, hogyan le­hetne letelepíteni a pedagógu­sokat, hogy a nevelőtestület ne legyen változó, hanem lehető­ség szerint évekig azonos. E'ő- ször egy ikerházat biztosítottunk két pedagógus család részére, .1970-ben községfejlesztési aiap- ból és a megyei tanács 300 ezer forintjából. Tudtuk azonban: itt nagyobb megmozdulás szüksé­ges. Amikor aztán kidolgoz'uk a község fejlesztésének a ne­gyedik ötéves tervre vonatkozó feladatait, általában a lakás­gond mutatkozott a legsúlyo­sabbnak. Ezért a megyei ta­nácstól 54 állami lakás építésé­re kértünk és kaptunk úgyne­vezett célcsoportos pénzt, 'leg­különbözőbb jogi formájú laká­sok létesítésére. Ebből húszat jelöltek ki úgynevezett tanácsi értékesítésre, amelyből tizen­kettőt pedagógusok — köztük egy óvónő is — kapott meg. Hát így... Az 54 lakás 18 és fél­millió forintba került, erre a megyétől ,16 milliót kaptunk, és az évenként 1 millió 200 ezer forintos saját évi fejlesztési ala­punkból 2 és fél milliót adtunk. — A falu vezetői, lakossága nem tartotta aránytalannak, hogy a község pénzéből ennyit adtak lakásépítésre? — Ebben szerencsére egyetér­tettünk. Persze, sokmindent épí­tettünk már a lakások előtt: minden utcában ott van a veze­tékes víz, mindegyikben villany, azonkívül működő szennyvízde­rítő telepünk és három kilomé­ter hosszú szennyvízcsatornánk is van, amely az említett laká­sokból is kivezeti a szennyvizet. A község utcáinak 70 százaléka portalanított, szilárd burkolatú, ez ötéves terv végére ez oz arány 80—85 százalékra növe­kedik majd. Vagyis korábban már közművesítettünk — erre sokat takarékoskodtunk — és még folytatjuk is. A lakásépítke­zés most már időszerű. Érdekes, izgalmas szakmai vita közben a szobrásztelep vendégei: előtérben a Tapasztott formák című alkotás. Gazdag,termékeny alkotóév Értékelték a siklósi szobrász és kerámia alkotótefep munkáját A pedagógusok lakáskörül­ményeit tehát példásan megol­dották Sásdon. Igaz, ez egy újabb gondot is szült: a tizen­két tanárnő, aki most lakást ko­pott, a kedvezmény érdekében igyekszik minél előbb szülni, s az a három éves gyermekgon­dozási segély miatt munkaerő- hiányt is okoz majd. Hiszen a nevelőtesület kétharmada nő. De Sásdon távlatokban gondol­kodnak: a legtöbb nő esetében a három évek is nagyjából egy­szerre telnek le. Bizonyos ter­mészetes költözködési arányt leszámítva tehát a nevelőtestü­let akkor lesz majd állandó, megbízható, begyakorlott kö­zösség. És ez a legfőbb sásdi tanulság: távlatokban gondol­kodni. Földessy Dénes Több, mint száz meghívott vendég, alkotóművész és műve­lődésügyi szakember jelenlété­ben zárták be ünnepélyesen tegnap délután a villányi szob­rász alkotótelep 1973. évi műkö­dését. Résztvevői között ott volt Újvári Jenő, a Megyei Pártbi­zottság munkatársa, Takács Gyula, a Megyei Tanács elnök- helyettese, Palkó Sándor ország- gyűlési képviselő, a Mecseki In­téző Bizottság elnöke, ott voltak á Siklósi Járási Pártbizottság Siklós Nagyközségi Tanács, va­lamint a járási hivatal képvise­lői; jelen voltak a szobrász al­kotótelep művészei és a magyar .képzőművészeti élet számos ne­ves képviselője is részt vett ezen az eseményen, köztük a Képző­művész Szövetség képviseleté­ben Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész, továbbá Gádor István Kossuth-díjas keramikus­művész, és Mdrtyn Ferenc Kos­suth-díjas festőművész. A jelenlevők miután megte­kintették a villányi szoborpark régebbi és újabb alkotásait, a szobrász alkotótelep ez évi munkájának eredményeit, a sik­lósi várban gyülekeztek, ahol az idei immár ötödik kerámia alkotótábor — pontos nevén; az V. Kerámia Szimpozion — anya­gával ismerkedtek. Eközben a Mecsek Fúvósötös rögtönzött ♦ egy kis hangversenyt a gótikus várkápolnában a vendégek tisz­teletére. Ezt követően a vér kongresz- szusi termében tartották meg az idei szobrász és kerómiatelep munkájának közös értékelését. Csenkey Éva művészettörténész, a két művésztelep Irodájának vezetője öszegezte az alkotó időszak szervezési és művészeti mérlegét. Összesen 43 művész vett részt a két telep munkájában 1973- ban. Változatosság, sokféleség jellemzi a kész vagy készülő művekben föllelhető elképzelé­seket. Az idei kerámia szimpo­zion időszakában 23 keramikus művész (a tavalyi 78-cal szem­ben) 178 alkotást készített el. Ez a termékenység annak is köszönhető, hogy az itt alkal­mazott égetőmester közreműkö­désével több időt szánhattak az alkotásra. A szobrásztélepen húsz alko­tóművész — 12 magyar és 8 külföldi — dolgozott. A terve­zett 23 alkotás közül 16 készült’ el, közülük 10 teljesen új mű, a többi áthúzódik a következő évre. Az idei év a szobrászok­nál is termékenyebb az előző­nél. Az értékelés keretében át­nyújtották a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának idei nívódíját: Lubor Tehnik kera­mikusművésznek (Prága) és Bencsik István szobrászművész­nek. — Konfekció-export Hollan­diába. A komlói .Carbon Köny- nyűipari Vállalat igazgatója, Zseni Pál és főmérnöke, Farkas Antal Hollandiába utazott a hét elején, hogy tárgyalásokat foly­tasson holland partnerével az ,1974. évi exporttal kapcsolat­ban. A Carbon a jövő évben is konfekciós cikkeket szállít Hol­landiába. A prágai művész, Lubor Tehnik nívódíjas kerámiája. Zenélő csillagok Jövőre lesz tizenöt éves a zenekar hazavihetik és otthon is zenél- | szűkös próbatermüket bővítsék, hetnek. Hetente van egy hang- j korszerűsítsék, szeres és egy elméleti^óra, ezen- j Népszerűek a gyárvárosi út­Kigyóznak a sorok, a középen álló tanár bácsi körül. Hol csil­lagokat alkotnak, hol szétszaka­dozva apró körökben pörögnek. Párosával, majd peckesen, liba­sorban menetelnek a pöttöm­nyi zenészek. Az iskola udvarán gyakorolja a Gyárvárosi Úttörő Fúvószenekar a menetzenéjét. Hét sorban masíroznak, össze- ] sen 56-an. Itt szorong a tarta­lék is, no meg a kíváncsi nagy és kicsi hozzátartozók. Sőt az egykori zenekari tagok is be-be- jönnek a próbákra ... A menet első sorában a legkisebbek. Utánuk magasodnak a többi sorok, s a magasságok jelzik a korkülönbségeket is. A legidő­sebbek természetesen nyolcadi­kosok. Egyébként minden évfo­lyam jelen van a zenekarban. Próbára készülődnek. Buzgó ügyködés. Szíjazás: nyakba erő­sítették a Kossuth-, a kis- és nagydobokat. Mindjárt kezdő­dik ... Ritmus- és dallamkaval- kád. Három trombitás egymás felé fordulva, billegve hoi a földnek, hol oz égnek harsá­nyan zenél ... Az udvaron síp­szó harson, sorakozó. Feszült csend. Egyszerre lendülnek a magasba az eddig „pihentetett” fúvós hangszerek; kürtök, klari­nétok, tubák, póza nők, A hatal­mas rezek 1 sárga fényében el­tűnnek az arcok, mindent betölt a zene. öblös hangok jönnek, majd társul hozzájuk a klariné­tok csilingelő hangja. Érces és pattogó ritmus ... puha és ke­mény hangzások. A tamburma- jor fehér és piros zászlóval irá­nyítja a menetet. Az udvari menetelés után visszatérnek a zsúfolt gyakorló szobájukba. Leülnek kottáik elé. Egyenként és közösen próbálnak, ahogy o tanár bácsi, vagyis új karnagyuk. Bornemissza Géza kéri, kívül két zenekari jJTába. Egyik legfontosabb célnak azt tartja vezetőjük, hogy a csopor­tos oktatás mellett az egyéni hangszeres képzés is előtérbe kerüljön. A menetzenével pár­huzamosan hangverseny-progra­mokra is készülnek. S #hhez nél­külözhetetlen a nagyfokú zenei felkészültség, alapos képzettség. Ezért a liszt Ferenc Állami Ze­neiskola tanárai is bekapcsolód­tak az oktatásba, Morvay Bálint a fcifúvókat, Mármarosi József pedig o mély-rézfúvókat tanítja. Főleg ö gyerekeknek való zené­vel foglalkoznak, természetesen könnyed formában, játékosan, vidáman. Bizonyos létszámmódo­sításokat is végrehajtanak a ze­netanárok: a menet-zenekar hat­van, a koncertzenekar pedig öt­ven fős lesz. Az utánpótlás a Gyárvárosi Iskolán belül megol­dott, de más iskolabeli is jelent­kezhet, ha szakmailag alkalmas. A zenekar támogatója a Pécs Városi Tanács évi 50 ezer forint­tal, Egyik régi álmgk már, hogy Hangszereiket egyébként j a fenti összeg igénybevételével < törő fúvószenészek. Az ifjúsági és sportrendezvényeken gyakran szolgáltatnak inenetzenét. Már külföldi kapcsolataik is erősöd­nek, hiszen az NDK-ba csereiá- togatást terveznek, és Dániából is kaptak meghívást. Jövőre lesz 15 éves a zenekar. Alapítója, szervezője, lelkes irá­nyítója haláláig, ez év tavaszáig Rajnai Henrik volt. Egyik nagy érdeme például, hogy ő indítot­ta el az úttörő fúvószenekari mozgalmat éppen a pécs-gyár- városi úttörő fúvósok nagyszerű példájával. Hatását bizonyltja a sok meqalakult baranyai út­törő fúvószenekar, mint a ba- barci, komlói, majsi, szászvári, szigetvári is. Kialszanak az iskola osztályai­nak a fényei. Csak az udvar négy nagy égője világít, a fú­vósok beton-pódiumát őrzi, A zenekar ismét a próbaterembe húzódott. Ott gyakorolnak to­vább, sokszor késő estig. Csuti János J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom