Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)
1973-10-28 / 287. szám
1973. október 28. DUNANTOLI NAPLÓ Versenyben a legnagyobbakkal — Százhúsz traktor helyett tizenhárom Látogatás Bábolnán *’ 1 ff®Ül A magyar Beszélgetés dr. Burgert Róberttal Bemutatunk önöknek egy filmet, mely elkészülte pillanatában túlhaladott, tehát korszerűtlen dolgokról szólt... A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát mozitermében ülünk, s ezek az első szavai annak a jelentős költséggel készített színes szakmai filmnek, melyet a bábolnai iparszerű sertéstenyésztő rendszer propagálása céljából forgattak. Európai színvonalú, élvonalbeli, a világ egyik legjobbja ... Ezeket a jelzőket nagyon is megszoktuk már, s egyáltalán nem vesszük komolyan, ezt Bábolnán mindenki tudja. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát stratégiájának alap- elveit a világpiacon nincsenek örökre megkoronázott királyok, s nincsenek örökös megoldások sem. De nincs reménytelen helyzet. eleve elvesztett pozíció se. Ezt hangsúlyozta egyébként dr. Burgert Róbert, a kombitát vezérigazgatója munkatársunknak adott nyilatkozatában is, mely abból az alkalomból készült, hogy a magyar, sajtó munkatársai a napokban látogatást tettek Bábolnán, " — Kis ország vagyunk, kicsik a lehetőségek... Ezt hallja az ember lépten-nyomon, s bár van ebben valami igazság, ez a szemlélet mégis idegesít. Hát Svájc nem kis ország? —■ És a Doxa mégis milyen hatalmas. A svájci elnök nevét tényleg nem sokan ismerik a világon, de a Doxa-óra láttán még Afrikába« b felderül minden arc.,. — Bábolna nem egy a magyar mezőgazdasági üzemek sorában; Bábolna neve mindig is valami különlegességet jelentett. — Igaz. Ezt ® gazdaságéi 1789-ben alapították, s több mint 180 éves tapasztalatok birtokában vagyunk ma azok, akik vagyunk. Akkor a lótenyésztés volt a profil, ma más, de az igényesség nem változott. Sokan egyébként méa mindig a lóra gondolnak, ha Bábolna nevét hallják, ezért beszéljünk először a lóról. 920 db lovunk van. arab és angol telivérek. Az arab lovak tenyésztésének 150 éves' tradíciója van, t ma Is a miénk Európa egyik legnagyobb arab ménese. De a lé ma már csak kuriózum, hisz mind katonai, mind mezőgazda- . sági szerepét elvesztette. Ezek sportlovak, $ ez jelzi a lehetőségek határát, — 1960 óta te a'kSzpont m baromfi. Amikor elkezdtük, nem voltak baromfis hagyományok, ez tény, de mégis azt mondom: egyebek mellett a tradiciók segítettek, az igényes állattenyésztési tradiciók, mert a szív talán a legfontosabb dolog a világon. Ma 1.7 millió baromfiak van, évente 140—145 millió napos csibét állítunk elő, $ ebből csak 48—50 milliót igényel a hazai piac. A kisországj létből következő korlátok tehát jelentkeztek, de ezek a korlátok nem áthóghatatfanok. Magát a boromfiprogromot az iparszerű tenyésztési rendszer kidolgozásával kezdtük, majd következett az új feladat: ellátni a partnergazdaságokat is megfelelő alaD anyaggal. Hatalmas kooperáció, vá nőtt ez a vállalkozás. Az alap: a szerződés. Svente kötjük a szerződéseket. A partnerek vállalják a technológia szigorú betartását, mj pedig garantálunk egy bizonyos tenyésztési szintet. A technológio betartásához persze technikai feltételek is kellettek, így aztán a tanácsadó szolgalat, illetve állategészségügyi részleg mellett kifejlesztettük a tervező és gyártórészlegeket is. Tervezünk és gyártunk komplex istállókat, fűtő- és szellőzőműveket, ami újabb kooperációkat jelent. Harminckét iparvállalattal működünk együtt. —■ Bábolna a Lohmann-cégre építve bontakoztatta ki programját, s ma a Lohmannal is versenyben áll... — Hát igen, bizonyos fokig. Tíz éviq dolgoztunk- együtt a nyugatnémet Lohmann céggel, tíz évig tanultunk, s aztán átálltunk az önálló tenyésztésre. Volt türelmünk tanulni, s ezért nem buktunk el. A legalkalmasabb időben indultunk a tenyésztéssel, s miután megvoltak a szükséges tapasztalataink, s itt kialakult a megfelelő szellemi bázis, ma versenyben állunk a legnagyobbakkal. A baromfi- tenyésztés 10—12 cég keretében koncentrálódott a világon. S mi köztük* vagyunk. De még ez is kevés. Csak az első három között érdemes lenni — ez áll előttünk. Szelekciós bázisunk ma kétszer nagyobb az amerikaiakénál; kiépült komputer-bázisunk, mely nagy segítség, de mindez csak lehetőség és nem teljes győzelem. Barna tojás- hibridünk világelső lett, fehér hibridünk Is élvonalbeli — egyszóval lehet nekünk is Doxánk— Bábolna 1968-ban önálló msportjogot kapott. Mit jelentett ez a jövő szempontjából^ — Mindent Kapacitásunk 250 millió csibe — az ország igénye 80 millió. Nem, hogy minden megyében nem lehet tehát tenyésztő, de még országos szinten is sok az egy. Az exportra kell építeni, ez létkérdés. A piac hármas tagozódású. Az alap a szocialista piac, melyre hosszú távon építünk. A nyugat-európai piac az erőpróbát jelenti számunkra, míg a közel-keleti a volument és a pénzt. Itt a baromfi népélelmezési * alapcikk, hisz sertéshúst nem fogyasztanak. Aztán van egy másik szempont is, ami e piaci -lépcső mellett szói: mindegyik piac másképpen mozog, s ezek a mozgások kiegyenlítik egymást. — A tojás és baromfi szállítása kényes feladat. Egy időben sok szó esett arról, mennyi A HÍRES OTOSFOGAT: a tradíciók segítettek minket... bábolnai csirke pusztul el a levegőben.,, — Nagyon sok pusztult el, tény. De ma a MALÉV — a világon egyedül —, nagy biztonsággal szállít csirkéket és felnőtt állatokat, tehát megint egy példái arra, hogy kis ország is íehet élvonalbeli. Ahol leszáll- tiak ezek a MALÉV-gépek, mindjárt akad egy-két véletlenül arra járó érdeklődő... Líbiába, Jordániába, Kuwaitba, Szíriába, Szaud-Arábiába és Iránba szállítunk egyébként minden héten repülővel. *— A baromfi volt a frontáttörés éke, de ma mór a bábolnai sertésprogram is jelentős tényező. Mik az eredmények és mi a célt —. Itt is az iporszerü gyakorlat wolt a cél, s ez jelenti a sikerek alapját is. 1968-ban indult ez a program, s szintén kooperációs rendszer lett belőle. Sertés- integrációnk idén 198 ezer hízott sertést bocsát ki. Nagyon sok sertéstenyésztő rendszer van ma már, talán túl sok is. 6" ezekről nem tudok és nem akarok véleményt mondani, azt tudom csak kijelenteni, hogy mi nem a számokat hajtjuk — példát! azt, hogy hány malac van egy anya alatt —, hanem az időt. Mindennek az idő az alapja ugyanis. — Egy mondatot a harmadik programról, mely most bontakozik ki. Milyen lehetőségei vannak a birkánakt — Szerintem nagyok. Persze nem birkahúsról kell beszélni, hanem bárányhúsról, ezt keresik a világon ma már mindenütt. A birkapörkölt, meg a konA 300 LÓERŐS STEIGER: Amerikában 100 darab van, Európában kettő..; Foto: Szokolai István dér — nosztalgia. Piaci cikk a 90 napos bárány húsa. A bárány szezoncikk — ezt kellett mindenekelőtt kiküszöbölni. Aztán itt van a fajtakérdés: melyiket válasszuk? Nem túlzás, beutaztuk az egész világot, megnéztünk mindent. — Most azonban már látni az eredményeket is. Tizenhárom hónap alatt kétszer két bárány — ez volt a cél, s ez meglesz. Az ikerellés problémája megoldott De itt se csak egy dolgot néztünk. Nyugat-Európában más az Igény, s megint más Közel-Keleten. Emitt a nagy választékot keresik, amott a mennyiséget és bizonyos sajátosságokat, mint például a zsírfarok. Nem úgy kezdtük tehát a programot, hogy kitenyésztettünk egy fajtát s ahhoz kerestünk piacot bauern fordítva. Ez kell a piacnak, ezt kell kitenyészteni ... Teszünk egy sétát a hatalmas gazdaságban. Harmincnyolc kilométernyi aszfaltozott üzemi úthálózat saját autóbuszok, saját URH-rendszer, saját kultúrház, saját sportpálya, saját horgásztó, saját lakótelep és saját sportstadion. A Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát 3850 dolgozót foglalkoztat, ebből 133 az egyetemi végzettségű, 318 a középiskolát végzett és közel ezer a szakmunkás, öt üzefni iskolája is van a kombinátnak, s ez jelzi: itt senki számára sincs megállás. A CPS — az iparszerű kukoricatermesztési rendszer —, különösen nagy lökést adott a fejlődésnek: szinte mindenkit át kellett képezni. — Egyik oldalon a tradíciók állnak, a másik oldalon a készség az örökös megújulásra —* mondja dr. Burgert —, miközben a térképen bemutatja a gazdaság szerkezetét. — Negyvennyolc majorunk van, a takarmányüzem napi 18 -—20 vagon takarmányt produkál... A térképen a sárga színnel jelölt területeken kukorica van, a zöld az erdő — s ezzel be is mutattam a mi vetésforgónkat, mert más már nincs .... Itt kukoricára épül minden. Tehát ebben is el kellett érni valamit. A világ kukoricatermeié- sének ' 50 százalékát az USA adia — tőlük tanultunk hát. A CPS kialakulása előtt 120 traktorunk volt, ma 13 van, de ezek kapacitását se tudjuk maradéktalanul kihasználni, bérmunkát vállalunk hát velük a környező gazdaságokban... Most a teljesítmény beszél, nem a darabszám, A 120 lóerős traktor már kicsi. S persze kicsik azok a parcellák is, melyek öt évvel ezelőtt még tartalmasak voltak, íqy hát kivágjuk az erdősávot, mert az is pénz, amíg megfordul egy traktor... Kimegyünk a földekre, ami itt folyik, valóságos hadművelet. Tizenkét John Deer egymás mögött, szervizkocsi, vegyszerezők. Tegnap itt még kukorica volt, ma asztalsima szántó*, A kertváros építői Aki tud az emberek nyelvén Amíg valaki elszaladt érte oz egyik tízemeleteshez, ezt mondták róla az építésvezetői irodában : — Fogalmunk sincs, mi a titka. Tudatos megfontolás-e, vagy ösztönösen csinálja? Egy biztos: a brigádjába évek éta szinte csak olyanok kerültek, akik ellen kézzel-lábbal hadakozott a többi brigádvezető. Ö meg nem szól semmit, elvállalja őket, dolgozik velük, aztán csak azt veszi észre az új ember, hogy ottragadt, s a fizetésére sem panaszkodhat. * A többit már 6 mondja el. Csányi István, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat kertvárosi építésvezetőségének kőműves brigádvezetője: — Hogy mi a módszerem? Tulajdonképpen csak most kezdek rajta elgondolkodni,' hogy megkérdezték. Szerintem az alapja mindennek az, hogy szólni tudjak az emberek nyelvén. Akkor a legkönnyebb, amikor valaki hajlik a szép szára, ha elég neki a kérés is. Mit tagadjam, sokan vannak közöttünk, akik „nem hallanak elég jól”. Hát az építőipar nem éppen leánynevelő intézet. Sokan csak a keményebb szót értik. De végül az a fontos, hogy értsék. — A másik, amit soha nem szabad elfelejteni, hogy nem mindenkinek áll egyformán iái a kezében ugyanaz a szerszám. Kinek a lapát, kinek a talicska, másnak a vakolókanál, és így tovább. Arra kell beosztani a kőművest és a segédmunkást, amivel szívesebben dolgozik. — Hát valahogy így... Persze az sem mindegy, hogy a brigádban mindenkinek meglegyen a pénze. Előfordult — nem is egyszer, hogy valaki itt igyekezett kímélni magát, aztán münka után maszek építkezésen dolgozott Később rájött hogy több ideje,marad, »több pénzt is keres, ha itt, a vállalati építkezésen teljesíti túl « normát Tekintélye van. Negyvennégy éves, és azt mondják róla, hogy ha valaki tartani tudja vele az Iramot az kőműves a talpán. Szigorúsága, ha egyáltalán van* — csak az, hogy mindenkitől annyit követel, amennyit a szakma becsülete megkíván. Honnan ez a szakmaszeretet? Először jött a muszáj. Édesapját korán elvesztette, olyant kellett tanulni, ahol hamar pénzt lehet keresni. Hát beállt kőmű* vésnék. Az apró gondok, percnyi viták töltik meg a napi nyolc órát közben falak emelkednek, házak épülnek. Aztán új munkaterület következik. Baj van az öltözővel, nincs konyha (ezt persze nem egy állandó üzem színvonalán kell érteni, csak egy hely, ahol az ebédet meg lehet melegíteni). Huszonhárom évvel ezelőtt az akkori Dunapentelét építették. Ahogy az asztalnál ül, és a kőműveseknél megszokott habarcs-marta kezét összefonja, önként jöp a gondolat: az is város ma már. Ott bábáskodott, aztán az újak születéséhez hívták. — Amikor Pécsett kimentünk reptérre, nagyon nehezen nittük, hogy itt egyszer harmincezer ember fog lakni. Ekkor már a Baranya megyei Építőiperi Vállalatnál dolgoztam. Ennek is tizennyolc éve .. . Hát itt is megvolt minden ami a hőskorszak kellemetlenségeivel együttjáró szépségeit jelenti. Egyszer csak eltűnt egy eperfasor, egyszer csak házak álltak a helyükön. Valahogy a szívemhez nőtt az Uránváros. Ma, ha elmegyek a Misi cukrászda, vagy a 25 tantermes iskola előtt, egy egész kicsit meg is hatódom. A mi brigádunk építette. Valószínűleg fgy lesz majd Kertvárossal is. Amikor idekerültek — csúnya esős idő volt — egy nagy sártenger fogadta a brigádot. Itt is a kezdet nehézségei, veszekedés az öltözőért, anyagért, azután csak helyrejöttek a dolgok. A brigádban jelenleg 17 segédmunkás és 21 kőműves dolgozik, az utóbbiok közül tizenketten fiatal, nemrég végzett szakmunkások. A segédmunkásoknak pedig kilencven százaléka cigány. Aki kezdetben kételkedett, most az is elismeréssel nézi őket. — Ha úgy fizetésnap körül akadnak is problémák, nem panaszkodhatok egyik brigód- tagra'sem. Egyetlen dolgot azért nagyon szeretnénk: ha a fiatalok közül még többen tudnák megbecsülni ezt a szakmát úgy, ahogy ugyanezt megkapják a> kőművességtől. Nálunk egy segédmunkásnak 11 forint kőiül! az órabére. Csányi István termetéből nem sejlik különleges testi erő, már- már cimboráié vidámsága sem arról árulkodik, hogy harminc- nyolc embernek elfogadott vezetője. Ami a legfontosabb — a brigádtagok fogadják el elsősorban. Kilencszeres szocialista brigád az övék, tavaly arany- jelvényt kaptak. A Kertvárosban is csak úgy volt, ahogy Dunapentelén, vagy az Uránvárosban. Rakták a téglát, hordták a habarcsot, húzták a falat — aztán egyszee csak felnőtt mellettük, a kezük nyomón egy új városrész. Évente négyszáz lakás építőmestert munkáját végzik ei. Kuruez Gyula £s /tt van a szenzáció; a 300 lóerős amerikai Steiger. — Ebből Amerikában ezer darab van, Európában kettő. A* egyik itt áll, a másik ott... — Idén 120 ezer hektáron folyt kukorica-kooperáció a CPS keretében, Mik a távlatoki — Jövőre 220 ezer hektárra nő ez a terület, $ nem hiszem, hogy lesz megállás. Egy dolgot persze le kell szögezni: az ipar- szerű termelésnek feltételei vannak, s nemcsak a gépre gondolok. A gép talán a legkevesebb. Szellemi feltételekről van szó, mert ez a rendszer komplex dolog, s a gondolkodás, a szemlélet is beletartozik. A CPS kivált tőlünk, önálló közös vállalat lett, s ez így helyes. Óriási az érdeklődés —- s ennek kielégítése már nem maradhatott egy gazdaság kezében. Ma 800 hektár egy ökonómiai alapegység, ennyit tud ellátni egy traktor, egy kombájn, de holnap már 2400 hektár lehet, mert a 220— 300 lóerős traktorok itt állnak a kapuban. És erre fel kell készülni, tudomásul kell venni, hogy nőnek a qépteljesítmények, s ha fogadni akarjuk őket, egy csomó dolgot előre meg kell smáhtL Például: átépíteni az utakat, hidakat, hogy csak a A legkisebb dolgot mondjam, mert ez a traktor már nem megy át a fa hídon ... A kedves vendégek számára épített, fehér márvánnyal burkolt ebédlőben ülünk, a mellettünk lévő szobában jugoszlávok, amott arabok. Dr. Burgert Róbert mintegy erre célozva mondja: — A legfőbb gondunk, hogy a lehetőségek gyorsabban nőnek, mint képességeink. Ml egyébként nem sokat nézünk visszafelé; a 600, vagy 800 százalék nem sokat mond. A nemzetközi konkurrenciával mérjük magunkat, tehát azt nézzük, ami előttünk halad. A fő kérdés egyébként a gazdaságon belül a vezetés agitatív ereje, mert az embereket minden nap starthoz kell állítanunk. Intenzív gazdálkodás esetén már nem elég parancsolni. Felszínre kell hozni a tehetségeket, s ki kell aknázni a képességeket. 32,1 év az átlagéletkor nálunk — s ezt tartjuk az igazi tartaléknak. Mery ezek a fiatalok már érzik: ami megvan, az gyakorlatilag elmúlt, tehát minden megoldásnál azonnal azt kell keresni; na jó, de mi ennek a konkurrenciájai Békés Sande? A
